Címke: mesélős 3 / 7 oldal

Januári summa

Dátum: 2019.01.31.

Sziasztok,

tavalyhoz hasonlóan idén is igyekszem folytatni a summákat, amiben azokat a könyveket mutatom meg, amiket a hónapban szereztem be, olvastam el, és külön figyelmet szentelek annak, hogy hogy az év elei tervekből mennyi valósult meg az adott hónapban. 🙂
Januárban 9 könyvet sikerült beszereznem, 13-t pedig elolvasnom. Nézzük is őket! 🙂

Januárban sikerült beszereznem:

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Péterfy-Novák Éva ezzel a regényével robbant be a magyar könyvpiacra néhány éve, és nagy hiányt pótoltam ennek a könyvnek a beszerzésével és elolvasásával. Viszont szerintem ez nem feltétlenül szépirodalmi űr. Az űr azé a könyvé, amely tematizálja a családon belüli erőszakot, amely tematizálja a súlyosan értelmi fogyatékos gyermek nevelését, majd a tőle való megválást, tematizálja a késői, indokolt abortuszt és a halott gyermek megszülésének borzalmait. Nagyon erős, de rövidke könyv ez egy asszony életének néhány évéből. Ma is folyamatosan témát ad a közbeszédnek, az Orlai Produkció és a Füge együtt színdarabot hozott létre belőle, és megérdemel minden figyelmet. Közérthető, figyelemfelkeltő és fontos könyve ez a magyar piacnak, és Péterfy-Novák Éva nagyon felelősen használja azóta is ezt a helyzetet.

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
A könyv, amiről nagyon sokat hallottam, és csupa jót. A könyv egy levélregény, amiben egy férfi beszámol a második világháborús élményeiről. És amitől ez nekem való: Ő a második világháború alatt megalapított egy irodalmi társaságot egy szigeten, hogy a közösség átvészelje a német megszállást és a háborút. Egy picit Sült zöld paradicsom érzést várok egy humoros, kedves és mély történettel. Majd kiderül.

Patrick Ness: Kés a Zajban
Patrick Ness valaki, aki potenciális kedvenc szerzőm. A Soha nincs vége pedig a kedvenc könyvem, amiről képtelenség értékelést írni, mert akármit írnék róla, az spoiler lenne. Most izgatottan vágtam bele az egyetlen trilógiájában, aminek ez a könyv az első darabja. A könyv a mi világunk elpusztulása után játszódik, ahol egy telepes csoport leigázott minden őslakost, és az őslakosok cserébe a Zaj vírust hagyták a telepesekre, ami elpusztította a nőket és a férfiak felét, míg csak egy kisvárosnyian maradtak, akik hallják egymás gondolatát, Zaját. A trilógia az utolsó fiút követi, aki még nem esett át a felnőttséget szimbolizáló beavatási szertartáson, és állati izgalmas, nem tudok róla többet mondani.

Partick Ness: Válasz és kérdés
A trilógia második része, ami heteket kóborolt a Foxpotnál, de tegnap végre a kezembe vehettem. És nagyon várom, hogy folytatódjon a sorozat. 🙂

Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Nagyon híres és hivatkozott könyve ez az LMBT irodalomnak, Pulitzer-díjat is érdemelt, és a fülszövegénél jobban úgysem tudom bemutatni:

„Láttam rajta, hogy tudja. Tudja, mi vagyok, ahogy hirtelen én magam is rájöttem, mi vagyok, hogy nem lány vagyok, hanem valami a lány és a fiú közt.” Mi történik akkor, ha egyetlen családi örökségként egy hibás gén rejtőzik bennünk? Egy gén, amely elindul Kis-Ázsia ligeteiből, átkel a nyugodt Atlanti-óceánon és a háborgó XX. századon, majd megérkezik a hatalmas Amerika kohóiba, s végül a század epilógusának színpadára, az eggyé osztott Berlinbe. Egy gén, amely átszörfölt az évszázadon, miközben ott bújócskázik az ember legbensejében, felforgat és helyre tesz, kalanddá varázsol és elsimít, titkosít és elmagyaráz… mindent? Pikareszk krónika és családregény, a század gyermekének vallomása, anekdotafüzér és kíméletlen önanalízis – ezeknek összessége az, amit most a kezében tart az olvasó.

Nem tudom, hogy mikor fogok nekikezdeni, mert eléggé téglácska, de mindenképpen a polcomon szerettem volna tudni a könyvet addig is, hiszen antikváriumokban szerezhető csak be főleg. 🙂 Köszönet érte a Kóborló Könyvesboltnak.

Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt
A könyvet nagyon régen édesanyám olvasta, és emlékeztem a címére, mert egy picit féltem tőle gyermekként. Szóval ez egy jó cím, mondhatjuk. Azóta olvastam Fejes Endre: Rozsdatemető című regényét, ami a szocialista realizmus egyik egészen jó példánya, és ez a könyv, ha minden igaz, a töretlen, eredmény nélküli makacsságot állítja a középpontba. Kíváncsi leszek rá. 🙂

Jean Mattern: Tejjel-mézzel
Jean Mattern írta a Szeptembert, ami klassz könyv, és bár az értékelésemben azt írtam, hogy eléggé neutrális a szöveg, nem alakít ki érzelmeket, mégis vannak dolgot hónapok múlva is, amik elgondolkodtatnak. Így vettem a kezembe a szerző Király Fürdő című könyvét, ami egy nagyon izgalmas lelki állapotot ír le arról, hogy ment tönkre egy házasság az előző generációk és a történetelem fel nem oldott traumáiból. Rendkívül sok kérdést felvetett az egyszemélyű elbeszélés, és én nagyon szerettem. A Tejjel-mézzel ennek a könyvnek a folytatása, amely az előző generációt mutatja be, a háborúból és az ’56 utáni Magyarországról való menekülést, és a Franciaországban kezdett új életet. Általában mindenki jobban szereti ezt a könyvet, de nekem a Király fürdő lett kedvenc a szerzőtől. Akinek kiolvastam miden magyarul olvasható könyvét.

Juhani Nagy János: AIDS
Nagyon sokat írok arról, hogy érdekel az AIDS reprezentáció könyvekben és a kultúrában, és ez a könyv egy ilyesmi. 87-ben jelent meg, és interjúkötet, ahogy beleolvastam, érdekes lehet. Az első moly.hu-s értékelés szerint egy picit a vírus körüli pánikhangulatot is bemutatja, vagy inkább képviseli. 200 Ft-ért futottam bele a könyvtári selejtezések között, kíváncsi vagyok erre is. 🙂

Szabó Marcell: A közeli Limbus
Szabó Marcell verseskötetét nagyon régóta szerettem volna olvasni, de eddig nem teremtettem alkalmat rá. Mióta megvettem, azóta pedig csak bele-bele kaptam. A könyv érdekessége, és fő apropója, hogy van benne egy 32 oldalon, két oszlopba tördelt vers, amibe még képek is vannak illesztve, és ami többször jött fel az elmúlt hónapok beszélgetéseiben. A közeljövőben sort kerítek rá mindenképpen.

És 13 könyvet sikerült elolvasnom januárban,

ami nem rossz szám, nem is kimagaslóan jó, bár 2500 oldal felett áll vele a statisztikám. 🙂

Taylor Jenkins Read: Evelyn hét férje
Az év elejére gyorsan behúztam egy 456 oldalas, de ritkásan szedett könyvet, amiről nem igazán hallottam előtte, hogy LMBT, pedig mennyire, hogy az. Fantasztikus könyv volt, Hollywoodról leplezetlenül, de nem elmarasztalóan, és egy nőről, aki hozott nehéz döntéseket az életében, de nem bán semmit. Itt írtam róla.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
A könyv szerepel a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listán, és nagyon örülök, hogy végre levettem a polcról. Ennek a könyvnek a fő tétje a barátság talán. Valami, ami évtizedekkel ezelőtt megszakadt, helyrehozhatatlanul, és a ki nem egyenlítés és a ki nem beszéltség az egyetlen, ami életben tartja. A könyv kvázi egy beszélgetés, és annak a kontextusának leirata, amire a két fél közül csak az egyiknek van szüksége. Mert a másik már túllépett a beszélgetés tárgyán, csak el kell jönni, mert talán tényleg fontos, vagy talán csak becsületből. Klassz könyv ez fiatalságról, vagyoni különbségről, barátságról és az élet dolgairól. Szerettem.

Sofi Oksanen: Baby Jane
A könyv, amit imádtam második olvasásra is. A depressziót járja körül, nagyon vadul, szókimondóan és fantasztikusan. Fogok róla írni, mert leszbikus a fő szál. És nagyon fogom dicsérni.

Boldizsár Ildikó: Mesék a felnőtté válásról
A legnagyobb tévedésem. Igazából ez a könyv egy mesegyűjtemény. Váó. Na, én nem olvasok mesegyűjteményeket annyira. És azt hittem egy picit több ez a könyv mesék egymásutániságától, ha már Boldizsár Ildikót nagyon szeretik érte, de az az igazság, hogy nem. Full semmi. A világ meséi, sokszínűek, sokszor ismerősek, de nem világít meg semmit igazából. Annyival lettem gazdagabb, hogy megtudtam, hogy valahol tejjel locsolják az útra kelő nyomát, hogy szerencsés legyen az útja. De ez nem érte meg nekem annyira időben. Szerencsére könyvtárból vettem ki.

Dragomán György: A fehér király
Dragomán György ezzel a könyvével lett világhírű. Egy gyermek kiskamasz nézőpontjából látjuk a román diktatúrát, ahol elvitték az apját, a gyermekek háborút vívnak egy labdáért, és felégetik a tarlót, és ahol mindenki csúful kihasználja a maga alatt levőket, amikből az a kiskamasz sem marad ki. Nagyon szemléletes könyv egy olyan világról, ahol mindenkit egy picit meghajlított a diktatúra, és mindezt egy ki nem fejlődött személyiség nézőpontjából, akit bezár a saját mikrokozmosza. Aki látja néha, hogy igazságtalanság történik, de nem igazán kérdőjelezi meg, csak regisztrálja nekünk. És nagyon könnyen olvasható volt, tele belső, groteszk humorral, és az egyébként kifordult világ kifordításával. Ajánlom, nagyon. 🙂

Jean Mattern: Király Fürdő
Fent írtam róla.

Jean Mattern: Tejjel-mézzel
Fent írtam róla.

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Fent írtam róla.

Zsolmár János: Hibiszkusz herceg
Zsolmár János a saját történetét írta le. Ekkor még épp rendszerváltás előtt vagyunk, és húsvétkor összeszed egy nagyon jól kinéző cigány srácot a Duna korzón, akibe szerelmes is lesz, csakhogy ezt a roma srác csúnyán kihasználja és lelumpolja a férfit. Nagyon nem volt jó könyv, bővebb értékeléssel pedig hamarosan érkezem.

David Szalay: Az ártatlanság
David Szalay Kanadában született, de most Magyarországon él, és ez az első könyve. Ebben egy szovjet tiszt életét követjük, aki nyomoz egy háború előtti felbujtó ügyében. Csakhogy ezt egy vidéki kutatóorvos akadályozza, mivel a háborúban a felbujtó súlyos agyi sérülést szenvedett, ami károsította az egyik agyféltekét, így nincs igazán tisztába a szavak jelentésével. És persze nyelvészként én is tudom, hogy az ilyen sebesülteket mennyire jó kutatni, hiszen ilyen információkhoz egyébként nem igazán juthatnánk, de azzal is tisztába kell lenni, hogy a párttal sem célszerű szembehelyezkedni. A tiszt életét ez az orvos, a felesége és egyáltalán az ügye gyökerestül határozza meg. A felesége nagyon közvetetten emiatt hagyja el például, és amikor oldódik a kemény sztálinista diktatúra, talán a büntetést sem kerülheti el. Az egész szovjet rendszer tűnik fel ennek a regénynek a mozaikszerű történeteiben, és köszöni, működik, teremt egy hangulatot, és felveti, mit is jelent az ártatlanság. Jah, és gyönyörű a borítója. 🙂

Patrick Ness: Kés a Zajban
Fent írtam róla.

Marnó János: Hideghullám
Marnó János egy nagyon nagyon kedvelt költő ma itthon, és én eddig nem olvastam tőle. De most. Marno János nagyon nagyon jól ír. Egyrészt van a kötetnek egy erős, folyamatosan önmagára reflektáló nyelve, annyira, hogy ha elfelejtenénk, elkezd mondjuk rímelni, vagy a szavait keresni, és emellett olyan komoly témákról ír, mint a város, a halál az öregség, a nagy elődök. Jó volt olvasni. 🙂

David Ogilvy: Egy reklámszakember vallomásai
David Ogilvy a reklámszakember a XX. század Egyedült Államokában, és tuti tippeket ad. Sőt, nem tippeket ad, egyenesen megmondja, hogyan kell nagyon nagy vadakra menni, vagy hogyan nem. Végigolvassuk a pályáját, közben arról beszél, milyen a vállalatuk morálja, hogy milyen az ideális ügyfél és milyen az ideális reklám. Még van ötven oldalam, de ma befejezem.

Miket olvastam az év eleji fogadalmak szerint?

Amik nem biztos, hogy tetszenének, de megvannak: Az ártatlanság
Korábbi LMBT könyvek innen-onnan: Hibiszkusz herceg
Kortárs magyar széppróza: A fehér király
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző könyve: Király Fürdő (francia), Tejjel-mézzel (francia), Sofi Oksanen (finn)
Szerzők, akikről nagyon szeretnék idén többet olvasni: Patrick Ness

És végezetül jelentkezzetek a nyereményjátékra!

Február 15-én lesz két éves a blog, és ez alkalomból, azok közül, akik 15 kérdésre válaszolva véleményeznék a blog működését (ez maximum 10 percet venne igénybe), kisorsolok öt könyvjelzőt a képen láthatóak közül. 🙂 Szóval kattintsatok a képre, és játszatok! 🙂

Ennyi lettem volna mára, és erre a hónapra. 🙂 Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. 🙂 Hamarosan érkezem a beígért értékelésekkel, és a blog születésnapja apropóján további színes tartalmakkal is igyekszem érkezni. Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, emellett pedig keres bátran facebookon, ahol két nagyobb instagram poszt között is jelentkezem, vagy ha az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 🙂

És semmiképp ne feled a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2019: Folytatás következik!

Szerző: Szilvió

Dátum: 2019.01.05.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

már napok óta átfirkantjuk a 201 után a 8-at 9-re, és már mind megtapasztalhattuk, hogy milyen mocskosul nehéz is az. Szóvalhogy új év kezdődött, és ma erről fogok írni. Hogy mi lesz idén a blogon, és hogy milyen olvasási terveim vannak. Tartsatok velem! 🙂

Olvasási tervek

Tavaly azt ígértem, hogy 70 könyvet fogok elolvasni, ami elég hamar, már ősz elején meglett, most mégis maradok az óvatos 70-nél továbbra is. Egyrészt mert nagyszerű volt az év háromnegyedénél teljesíteni a tervet, másrészt pedig elég sok dolgom lesz idén, szakdolgozat, nyelvvizsga, idén jó volna dolgozni nyáron, és még ki tudja mi mindennel zsúfolom be az életem, tőlem teljesen idegen módon. 😀 Szóval 70 könyv, és még sok-sok terv. 😀

1.) Polcfelszabadítás
Tavaly azt ígértem, hogy nem veszek könyveket, csak kedvezménnyel, és ami nagyon kell, és ez ki is alakult év végére, úgy érzem. Mármint voltak itt 10+-os hónapok, sőt, szinte csak olyanok voltak, de úgy érzem, sokkal felelősségteljesebben költöm el a pénzem. És ez szuper, ezt szeretném idén is erősíteni.

Emellett pedig szeretném elolvasni azokat a könyveket, amiket még a fenenagy tudatosságom előtt vettem, azaz azokat, amik nem biztos, hogy tetszenének, és csak tologatom őket. Mert vészesen fogy a helyem a polcon, és jó lenne kifüstölni őket, de lehet, hogy jó könyvek, és olvasatlanul egyébként sem szívesen passzolnám tovább. Ebből havonta szeretnék legalább egy könyvet olvasni. 🙂

2.) Korábbi LMBT könyvek, amiket már beszereztem innen-onnan
Ha valahol látok olcsón olyan LMBT könyvet, ami még nincs meg, azt beszerzem, de nem olvasom el őket rögtön, és így maradnak mindig a polcomon, és gyűlnek. Annyira, hogy legalább 20 olyan könyvem van, amit egyszer, a nagy metafizikai egyszer eljövetelekor el fogok olvasni. Idén pedig szeretném megsűrgetni ezt az egyszert, és havonta ebből a kupacból is olvasni egy-egy könyvet.

3.) Kortárs magyar széppróza
Bevallottan tavaly, tavaly előtt kezdtem el tömegesen kortárs szépirodalmat olvasni, mert szeretem, mert érdekel, hogy reflektál a világra, érdekel, mit mondd el róla. Erről lehet, hogy írok majd egy Kibeszélős bejegyzést. 🙂 Idén pedig 15 könyvet szeretnék elolvasni ebből a kategóriából.

4.) Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája
Ez tavalyi találmány számomra, és nagyon örülök, hogy észrevétlenül gyűlt ki, de hogy tudatosabb legyek ezzel kapcsolatban is, 10-et idén is szeretnék így olvasni. 🙂

5.) J. D. Salinger 100
Salinger, a Zabhegyező írója január 1-én lett volna 100 éves, de ez csak jól hangzik, és ösztönöz arra, hogy olvassam, amit egyébként is szerettem volna. Idén szeretném elolvasni a Magasabbra a tetőt, ácsok! és a Franny és Zooey című regényét, valamit elolvasni Shane Salerno és David Schields nagy Salinger életművét. És még ide kapcsolnám az Úton-t és a Művésztelepet Jack Kerouactól, mert beat mindkét szerző, és nagyon közel áll hozzám a beat világértelmezés. 🙂

6.) Valamiért nekem fontosabb szerzők
Vannak szerzők, akiknek több könyve megvan, viszont csak egy könyvüket, vagy akár egyet sem olvastam tőlük. Nos, velük kapcsolatban szeretném javítani az átlagomat. (Itt jegyzem meg, hogy Salinger és Kerouac is ilyen volt, amíg külön tömbbé nem vált.) Ezek a szerzők pedig: Lakatos Menyhért, Kurt Vonnegut, Milan Kundera, Németh Gábor, Jeanette Winterson, Szerb Antal, Truman Capota, Vida Gábor, Patrick Nass, Anna Gavalda.

Látom, hogy ez rengeteg könyv, és igyekszem majd nem nagyon csalódott lenni, ha nem sikerülne, de szeretném, ha ez határozná meg a 2019-es olvasmányaimat a folyamatosan érkező dolgok mellett. 🙂

Blogolnék

Szóvalhogy nem volt 2018 az az év, amit szerettem volna, de ez nem feltétlenül probléma. Csak abban bíztam, hogy menőbb lesz. Nem volt például egyetlen egy #LMBT-t olvasunk bejegyzés sem az oldalon, és a Dorian Gray képmásával kapcsolatos posztsorozat is elmaradt. De nem lesz ez mindig így. Idén igyekszem ráfeküdni az interjúkra, és nem csak tervezni. És hasonló a helyzet a kibeszélős sorozattal is. Nagyon sok minden van felírva nekem, amiről beszélhetnénk, de mégis csak csöpögnek le a posztok. Nos, ezen is igyekszem változtatni.

Lesznek summák!
Tavaly januárban kezdtem, és szerintem elég jól kialakult a végére. Elsősorban azért, mert nem szeretnék önmagában haulokat továbbra sem, másrészt azért, hogy havonta szembe kelljen néznem magammal, és azzal, hogy hogyan állok a most betervezetthez képest. 🙂

Stonewall 50!

Idén 50 éve, hogy kitört a Stonewall lázadás, ami az első igazán nagy melegjogi megmozdulás a világban. A New York-i melegbárokban gyakoriak voltak az igazoltatások és a rendőrségi túlkapások, amit egy szórakozó tömeg egyszer csak megelégelt, és rengetegen álltak az oldalukra. Az első eset a modern történelemben, amikor egy szexuális kisebbség kiállt a jogaiért és az ellen, hogy őket másodrangú állampolgárnak tartják. Az első eset, hogy egy szexuális kisebbség megmutatta, hogy mennyien is vannak, és mennyire nincsenek egyedül. Aztán a Stonewall lázadás egyéves évfordulóján tartottak egy emlékmenetet, amit az első Pride-ként tartunk nyilván.

Most olvastam Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje című könyvét, amiben arról ír a fikciós szereplő, hogy akkor először érezte azt, hogy nincs egyedül. És számomra is ez volt a legerősebb élmény a Pride-dal kapcsolatban, hogy tömegek ugyanazt akarják, mint én, és olyanok, mint én. Ezért szeretnék ennek utánnalolvasni idén, és szeretném, ha ehhez is nyúlnának a kibeszélős posztok. Megvizsgálni a vontakozásait, beszélni jogi dolgokról, akár mai szabályozásokról… A Stonewall értékei mellett.

És persze blogolunk tovább
Jönnek folyamatosan értékelések, ha ott lesz az ideje, summák, történetek, beszélgetések, facebookon, itt hozzászólásban, molyon, az utcán, akárhol. A tavalyi év egyik nagy eredménye számomra, hogy kialakult egy olyan háttér, ahonnan el lehet indulni, és olyan építő beszélgetések indultak tőletek, veletek, amik meghatározzák azt, mi is ez a blog ma. Bízom benne, hogy egy beszélgetős, vidám és fontos blog alakul ki, igen, valamennyire általam, de veletek. 🙂 Nélkületek ez nem menne. 😉

Köszönöm szépen, hogy velem vagytok, köszönöm, hogy velem tartottatok ma, és köszönöm, ha velem tartotok idén. 🙂

Hamarosan érkezem is a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod.

És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 decemberi summa

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.12.31.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

el sem hiszem, de ez a 12. summa a blogon, ami azt jelenti, hogy megint véget ért egy hónap, sőt, azt mégjobban jelenti, hogy vége az első teljes naptári évnek a blogon. És mindezt egy nagyobbacska summával fogom ünnepelni a decemberi könyvszerzeményekről és a decemberi olvasásokról. 🙂 Tartsatok velem!

Szóval még régen, majdnem egy teljes naptári évvel ezelőtt, januárban megfogadtam, hogy idén én bizony a könyvespolcomról fogok olvasni, ami annyit tenne, hogy nem veszek könyveket. Namost, mint tudjuk, nem eszik olyan forrón a kását, így most forró kása helyett, olyan könyvekről beszélek majd, amiket beszereztem, most sokat ingyen, néhányat pedig nagy kedvezménnyel.

1.) Recenziókat kaptam

Bálint Erika: Adj esélyt!
Bálint Erika regénye egy meleg apáról szól, aki elhagyta a gyermekét még 13 éve, és most próbál ismét a gyermeke élete részévé válni. De nem csak erről szól, sőt. Itt írtam róla, és még egyszer köszönöm az írónő megtisztelő bizalmát, hogy elküldte hozzám ezt a könyvet.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!
Január közepén érkezik róla egy hosszabb értékelés, elöljáróban egy meleg erotikus romantikus regény egy gyermekorvosról és egy szállodavezetőről Angliában. De tényleg írok még róla.

2.) Vettem

Csider István Zoltán: Rendrakás
Verseskötet. Vannak nagyon megkapó képek, és vannak nagyon elmés, kitalált megoldások benne, de összességében egy nem annyira jól sikerült első kötet. CsP ebben a kötetben rendetlen, és minden rendeztlenné válik általa, és ezen át beszél szerelemről és halálról, gyászról, gyászról különösen sokat. Érdekes kötet, érdemes néha fellapozni, de kifejezetten kedvenc nem igazán tud lenni.
Nem vittem magammal könyvet, így erre költöttem végül a félévi jegyzettámogatásom utolsó részét.

Isszaak Babel: Odesszai történetek
Megint beégek valami világirodalmi fontos szöveggel, amit még nem olvastam, és amiről nem igazán tudom, miről szól. Csak kíváncsi voltam rá, 200 Ft-ért egy könyvtári kiárusításon.

Fannie Flag: Sült zöld paradicsom
Az évem, hanem az életem legjobb olvasása. Polgárjogi, leszbikus és feminista nézőpontokat is mozgat, és fantasztikusan könnyeden teszi ezt. Imádtam, imádom, és imádni fogom, főleg ezután, hogy már saját példányom lett belőle. Itt írtam róla.

3.) Ajándékba kaptam

Patricia Highsmith: Carol
A híres leszbikus regény, amit még nem olvastam, és a filmet sem láttam, de moly.hu-s ajándékozás eredményeként már a polcomon van. És, szóba került A nagy sikolyról szóló beadandóm kapcsán is, hogy mint a „bamba nő ráébred a világára” témában a két könyv összeolvasható volna. Meglátjuk.

4.) Könyvbörzén jártam, könyveket cseréltem, ezekre:

Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újak, régiek
Kukorelly Endre a posztmodern magyar líra egyik legnagyobb alakja, ez pedig egy gyűjteményes kötet, ami néhány éve jelent meg, minden versét tartalmazza, és még dedikált is. Régóta szerettem volna olvasni tőle, de féltem egy könyvét a kezembe venni. Most csaponghatok majd. 😀

Padisák Mihály: Kanóc az emberszelídítő
Padisák Mihály Éljen a száműzetés! című könyve életem első jelentős könyve. Két folytatás jelent meg Kanóc történetéből, és bár most a sorrendet nem ismerem, az egyik ez. A másik a következő könyv.

Padisák Mihály: Kanóc, az életművész
Kíváncsi vagyok rájuk. 🙂

5.) És megint vettem…

Először is kint voltam a Bödön Piacon, a Kóborló Könyvesboltnál, ahol egy törzsvásárlói kedvezményel, potom 800 Ft-ért sikerült beszereznem hibátlan állapotban:

China Miéville: A város és a város között
című könyvét, amit nagyon sokan nagyon szerettek idén, és amiről nem tudom ennél többet, csak hogy megláttam, és meg szerettem volna venni.

Aztán találkoztam egy kedves mollyal, aki elpasszolta nekem néhány könyvét, így hozzám került az év zárásaként:

Bódis Attila: Lázadni veletek akartam
Egy újabb könyv a román diktatúráról és annak leveréséről, ezúttal egy olyan srác nézőpontjából, aki gyermekkorában arról álmodozik, hogy a barátaival megdönti a rendszert. Ugyanitt: Miért reprezentáltabb a magyar irodalomban Cauchescu mint Kádár?

Emma Donnoghue: Érzékek tánca
Leszbikus regény ez, és történelmi és krimi. Nem igazán tudok erről sem többet.

Jim Crace: Az utolsó aratás
Szintén történelmi. Egy angol faluról, aminek nincs jövője egy új földtörvény értelmében, és tűz űzi el őket. Nem igazán tudok erről sem többet, de sokan szeretik, és a XXI. Század Kiadó adta ki, és az ő marketingjük tett kíváncsivá. 🙂

Sofi Oksanen: Baby Jane
Ez a nő úgy ír, ahogy Karafiáth Orsolya szeretne. Rideg, bántó és provokatív regény ez a depresszió különböző fajtáról egy leszbikus regényben. Nagyon szerettem, januárban biztosan írok róla.

És akkor térjünk is rá arra, miket olvastam decemberben:

Bálint Erika: Adj esélyt!
Mint már fentebb írtam.

Cate Woods: Bárcsak ismernélek
Egy nő megelégelte a kisvárosi, boldognak tűnő lehetséges életét, és elhatározza, hogy megvalósítja magát, miközben egy, a mindenki online forgalmát figyelő társkereső megtalálja a lelki társát. Érdekes könyv, de nem fogott meg igazán. Már értékelés is született róla, itt.

Csider István Zoltán: Rendrakás
Fentebb már említettem

Bakró-Nagy Marianne (szerk.): Okok és okozat
Ott kell kezdeni, hogy Bakró-Nagy Marianne az egyik olyan tanár, aki nagyon nagy hatással volt rám. Alapvetően finnugorista, de nagyon sok dologgal foglalkozik mellette, így a tabusított nyelvvel és a nyelvészet határtudományaival, például. Ez a könyv egy tanulmánykötet a finnugor kutatás határterületeiről, így a történetéről, társadalomrajzáról, lehetséges filozófiai vonatkozásairól. Olyan szerzők írtak bele, mint Szilárdi Réka vagy Krekó Péter, és nagyon fantasztikus tanulmánykötetke ez.

Medvefelhő a város felett
A könyv egy kortárs indián versantológia, ami sok szerzővel dolgozik. A kötet címe miatt valamelyest azt vártam, hogy az indián kultúra és a városiasodott amerikai polgári élet fog benne ütközni főleg, és bár voltak ilyen versek, ez sem jellemző rá. És nagyjából nincs is semmilyen vezérfonal az antológiában, pedig érdekes lett volna. Mindenesetre egy kötetnek érdekes, csak többet vártam vagy mást. És vannak benne durván jó, akár provokatív szövegek is, csak lehetett volna egy erősebb, progresszívebb válogatás szerintem.

Sofi Oksanen: Baby Jane
Fent írtam róla, és értékelés is várható, mert nagyon fantasztikus könyv.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság
Fent írtam róla, és értékelés is várható.

Erdős Renée: A nagy sikoly
A könyv, amiből beadandót írtam. Másodszor olvastam el. A könyv Dóra házasságát és a házasságkötését követő éveit írja le a századforduló utáni nagypolgári családban. Amiért érdekes, hogy a szexualitást tematizálja, a női orgazmust, vagyis annak nemlétét, mindezt valami rendkívül nyárspolgári közegben, ahol minden a látszat, és minden az erkölcs. Főleg erről írtam a beadandómban.

Naomi Alderman: A hatalom
Ezen jót nevettem, amikor megláttam, hogy A nagy sikolyt, A hatalmat és az Előhívást egymás után olvastam, mert ez a három könyv egy-egy nagy feminista tömb. Naomi Alderman egy olyan világot indít el, ami megtévesztésig hasonlít a miénkhez, amíg egy nap a nők elkezdenek elektromos áramot közvetíteni a kezükkel. És lassan a nők kezébe (kezébe, érted) összpontosul a hatalom. Leginkább ennek a hosszú folyamatát írja le, több, egymástól független szereplő történetéből. A könyv végén pedig egy levelezéssel csavar az egészen még egy nagyot. Szerettem, eléggé.

George Lakoff: Ne gondolj az elefántra!
A könyv a szakdolgozatomhoz kellett, hogy megismerjem annak a kognitív keretnek a működését, amit Lakoff írt le, és amit én is használni fogok, de ennél több ez a könyv, sőt. A könyv egy az Egyesült Államok republikánus győzelmeit vizsgáló könyv, ami tanácsokat ad, és mélyre menően elemzi a republikánus történetet és logikát, és azzal szemben igyekszik stratégiát állítani. Beszél a melegek házasságának a nem támogatásáról, a nem zöld politikáról, a szociálisan érzéketlen kormányozásról, és arról, hogy lehet erről úgy beszélni, hogy ne a republikánus malmokra hajtsák a vizet. Nagyon jó kis könyv, fontos nyelvészeti, politikai és közéleti gondolattal.

Susan Faludi: Előhívás
Erről a könyvről már sok szó volt a blog facebook oldalán a Margó Irodalmi Fesztivál kapcsán, ahol az írónő is részt vett, és bemutatta a két év után végre magyarul is olvasható regényét. A könyv az apjáról szól, aki túl a hetvenes évein egyszercsak nővé operáltatta magát. És bár ez a könyv kiinduló helyzete, nagyobb hangsúlyt kap az apa magyar zsidósága, aki végignézte a magyar holokausztot, vagy a 2004-16 közötti hazai politikai helyzet. Nagyon progresszív könyv, szórakoztató, de tudományos alapossággal írja meg a budapesti zsidóság elmúlt 150 évét, de ugyanígy ír a transzexualitásról, a feminizmusról, vagy arról, ahogy felkutatta a családját. Nagyon izgalmas könyv, amivel végül zárom is az évet (még van belőle 20 oldal, de azt ma elolvasom), és biztosan erről is fogok írni. 😉

Nézzük kategóriák szerint:

Egyetemre olvastam, kötelező: A nagy sikoly
Szórakoztató irodalom: A hatalom, Mondd, hogy ez a valóság, Baby Jane, Bárcsak ismernélek!, Adj esélyt!, Előhívás
LMBT könyvek: Mondd, hogy ez a valóság!, Adj esélyt!, Bárcsak ismernélek!, Előhívás
Nem angol/magyar anyanyelvű írta: Baby Jane
Friss megjelenés: Előhívás, A hatalom, Mondd, hogy ez a valóság!, Okok és okozat, Adj esélyt!

És a blog.

Jó hónapot zártunk. A facebookon elég eredményesen lezajlott a karácsonyra hangolódó #ugyanazaszeretet kampány, a blogon pedig értékelés született az Adj esélyt!-ről, a Bárcsak ismernélekről és kiment az Engedj közelebb!-ről szóló értékelés is. Emellett összeszedtem egy kibeszélős bejegyzésben, mik azok a könyvek, amiket még el szerettem volna idén olvasni, kisebb nagyobb eredményekkel ez sikerült is, és az év olvasásait egy Újraolvasnám – újraírnám – elégetném bejegyzéssel mutattam be. És időben kint a summa is. 😉

Ennyi lettem volna mára, ennyi lettem volna a hónapra, és ennyi lettem volna az évre is. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Biztosan érkezem hamarosan a jövő évi tervekkel, és az ígért értékelések is csordogálnak majd, tartsatok velem azokban a bejegyzésekben is. 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod.

A következő bejegyzésig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Kibeszélős #4 Amiket még jó volna idén elolvasni

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.12.09.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

arra gondoltam, hogy tavalyhoz hasonlóan idén is kitöltöm az Év végi pánik booktaget, de aztán rájöttem, hogy azok közül sok kérdésre nincs válaszom. Viszont néhány dolgot szeretnék elmondani, amire az a tag nem kérdez rá. Így most csak önkényesen beszélek azokról a könyvekről, amiket szeretném, ha még idén el tudnék olvasni, azokról, amiket biztosan el kell, és azokról, amikre sajnos idén már nem maradt idő, és ezt nagyon sajnálom.

Kezdjük először azzal, ami biztosan lesz még:

Erdős Renée: A nagy sikoly
A könyv egy fantasztikus múlt századi modern nő regény. Az első magyar regény, ami tematizálja a női szexualitást. Nem feltétlenül jó könyv, de van egy olyan elképzelésem a könyvről, hogy ez egy esszéregény, amiben a magyar század eleji viszonyok és elképzelések mind tükröződnek. Van benne egy püspök, egy színésznő, aki önmegtartóztatásra adja a fejét, egy néni, aki aktív szexuális életet él, egy anya, egy özvegy, aki az özvegységnek áldozta az életét. És ők mind elmondják a véleményüket arról, hogy Dórának, a főszereplő lánynak még sosem volt orgazmusa, és nem élvezi a szexet. És erről fogok beadandót írni jövő hét péntekre.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!
A könyv egy magyar írónő meleg erotikus regénye, ami nemrég jelent meg a magyar könyvpiacon, és nem bírtam ki, hogy ne kérjek belőle recenziót, amint ráérek. Szeretném, ha decemberben még volna szó róla a blogon, és most kezdem is olvasni, amint ez kimegy. Eddig nagyon sokan azt mondták, hogy szeretik, és én is nagy várakozásokkal nézek elébe.

George Lakoff: Ne gondolj az elefántra!
A progresszív gondolkodás nélkülözhetetlen zsebkönyve
Szóval rá is térhetünk arra, hogy miért nem lesz hosszú ez a lista. Szakdolgozatot kell írnom, mert eléggé le vagyok maradva, és a decemberemet elsősorban az fogja meghatározni, hogy a szakdogámhoz olvasok. Áruházak szlogenjeit fogok elemezni kognitív nyelvészeti szempontból, és Lakoff a kognitív nyelvészet egyik irányadó figurája. Ő az amerikai bipoláris politikai kommunikációt vizsgálja. És ennek kapcsán olvasom.

Medvefelhő a város felett
A könyv kortárs amerikai indián költők antológia, amiben vannak nagyon jó és kevébé jó versek. Ősszel kezdtem el olvasni, és nem haladtam vele túl jól, de idén szeretném befejezni. A jó szövegek foglalkoznak a városi, civilizált ember és a hagyományos indián életforma feszültségéről, magáról az indiánságról… Sok témát érint, szerintem érdemes lehetett volna egy ilyen könyvet jobban kihegyezni az identitás tematikára, vagy én legalábbis erre számítottam.

Boldizsár Ildikó: Mesék a felnőtté válásról
A könyv egy mesegyűjtemény, valójában a felnövésről, a világ számos pontjáról. És nagyon jó ezt olvasni a szakirodalom mellett. Ez a könyv biztosan el lesz olvasva, mert óránként elolvasok ebből egyet minimum. Szeretem ezt a szöveggyűjteményt, és örülök, hogy kikölcsönöztem a könyvtárból.

Amik szeretném, ha lennének:

Ashley Woodfolk: Ami utánad maradt
A GABO Kiadó újdonsága, LMBT-vel kapcsolatos regény, és elvileg a gyászt dolgozza fel és tematizálja ifjúsági keretben. Mivel nem sokat tudok róla, ezért folyamatosan benne van a tudatomban, és szeretnék már túl lenni rajta, mert esz a fene. Na.

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
A Fumax könyvhétre megjelent könyve, és könnyen lehet, hogy az első magyar nyelven megjelent, kifejezetten aszexuális regény. Nagyon rövid, és olyan kiválasztott gyermekekről szól, akik képesek világok között utazni, és ezért nehéz számukra létezni a világban, azok között, akik csak itt léteznek.
A könyves tartalomgyártás imádta, és én még kimardtam belőle, de nem szeretnék sokáig.

Naomi Alderman: A hatalom
Naomi Alderman regénye felforgatta a hazai és a nemzetközi könyvpiacot ezzel a matriarchális, nőközpontú társadalommal, amit felépít a regényében, és az év másik nagy kedvence, amit még szintén nem ismertem. A bejegyzés későbbi pontján lesz szó a harmadik ilyen könyvről is.

László Erika: Szerelmem, Krisztina
Pénteken, életemben először voltam a városi könyvtárban felhasználó szinten (eddig az egyetemit használtam), és ott találtam teljesen véletlenül ezt a regényt. 1998-ban jelent meg, leszbikus témában, az Európa Kiadó adta ki, és kíváncsi vagyok rá.

David Ogilvy: Egy reklámszakember vallomásai
David Ogilvy a nemzetközi reklámpiacon tényező, vagy legalábbis az volt. És írt egy fontos könyvet, elsősorban önmagáról, de azon keresztül a reklámpiacról, és jól működő mechanizmusokról. De elsősorban irodalmi alkotás, nem szakkönyv, és csak érdekességnek olvasnám el a szakdolgozatomhoz, ha megunom a tömény szövegeket. Ha nem is sikerül decemberben, akkor később mindenképp sorra kerül.

Susan Faludi: Előhívás
Már nagyon sok szó volt október vége óta erről a könyvről a blogon és a facebookon. Egy zsidó férfi élettörténetét dolgozza fel, aki kamaszkorában hamis nyilas keresztes karszalaggal megmenti a szüleit a budapesti lakásukban, majd emigrálnak az Egyesült Államokba, ahol a férfi később családot is alapít. A férfi veri a feleségét, és apának sem feltétlenül a legjobb, majd megöregedve nővé operáltatja magát. A lánya, Susan Faludi egy feminista Pulitzer-díjas újságíró, aki megírja nagysikerű könyvét az apjáról, ami végre magyarul is olvasható.
Könnyen lehet, hogy ez lesz az egyetlen könyv, a töménytelen szakirodalom mellett, amit hazaviszek karácsonyi szünetre, hogy ezt elolvassam végre.

És végezetül, amikre valószínűleg nem lesz időm:

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Evelyn egy színésznő, aki már nem dolgozik, és elzárkózott az emberek elől. Aztán egyszercsak ad egy életinterjút egy újságírónőnek. Szintén fantasztikus könyvnek tartják nagyon sokan, és nekem év végére sikerült beszereznem, és azt hiszem nem marad erre időm. De jövőre mindenképp.

Azt hittem visszafogottabb lesz a lista, mégis azt látom, hogy 10 könyv van rajta, mint olvasmányterv. Mivel főleg most szakirodalmat olvasok, ezért nem leszek szomorú, hogyha ezeket a könyveket sem sikerül kiolvasni, de jó így összeszedve olvasni a gondolataimat és a terveimet.

Érdekel, hogy ti mit gondoltok ezekről a könyvekről, mit olvastatok még az év végén, esetleg van-e bárki, aki még a szakdolgozattal szív most… Ilyenek, ezeket írjátok meg kommentben. 🙂

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, de addig bátran lessetek be facebookra, ahol fut az #ugyanazaszeretet kampány, egyenesen karácsonyra állítva, illetve igyekszem más, folyamatos háttértartalmakkal is érkezni ott is. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 novemberi summa

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.12.01.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

bár mindjárt itt az év vége (már itt van), és belevetjük magunkat az adventi készülődésbe (már bele vagyunk vetve), vagy forralt borral öntjük le a szokásos év végi pánikunkat (már le is van öntve), nem felejtettük el, hogy itt ment el mellettünk a november vége, ami annyit tesz: Ideje jellemezni, hogy mi történt az elmúlt egy hónapban. Mi az a 14 könyv, amit sikerült befejezni, mi az a 12 könyv, amivel gazdagodott a polcom, és mi is történt a blogon, amitől hat bejegyzés volt a hónapban.

De kezdjük az elején. Januárban megígértem, hogy elsősorban a polcomról fogok olvasni, tehát ehhez nem is kell könyvet venni. Ezt szerintem már másnap arra mérsékeltem, hogy nem kell könyvet venni, hacsak nincs rajta nagy kedvezmény. Nos, ez így lett kompatibilis az életemmel. Számokban ez most 12 könyvet jelent, és címekben pedig mindjárt kiderül:

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
A Kossuth Kiadói Csoport hatalmas akciózásokba kezdett október végén, és ennek a realizációja ez a könyv. Nagyon régóta szemeztem vele, mert tudni lehet róla, hogy egy nagyon különc, pontos időrend szerint beosztott, szociálisan alulfejlett lányról van szó benne, ami érdekesen hangzik. Elolvasva egyrészt egy nagyon váratlan élettörténetet kapunk, tele pszichológiai, mentális problémákkal, és esetlenségekkel. Ez a könyv egyszerre tud mély és bájos lenni. És fantasztikusan adagolja az információt. Egy vastagabb könyvről van szó, de fogynak az oldalak alatta.

Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságtól az erényig
Az Alexandra új meleg történelmi kalandsorozatának az első darabja ez, amiben a középkorba találjuk magunkat, egy nagy Európai grand tour keretein belül egy nemesi család ivadékának főszereplésével. Még nem olvastam, és egy picit tartok is tőle, mert kiesik a zsáneremből… De majd kiderül.

Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?
Az És boldogan éltek? egy meseantológia, ami nem való gyerekeknek. Ez a könyv ismert és elismert magyar szerzőnők mesefolytatásait tartalmazza, amikben kiderül, hogy a meseszereplő hölgyek nem élnek boldogan, amíg meg nem halnak. Nagyon érdekesen nyúltak a passzív hercegnő szerepekhez is, de az én személyes kedvencem például a korábbi ismereteitől szabadulni nem tudó Alice, vagy Dorothy volt, illetve nagyon szerettem Pöttyös Pannát, aki visszatalál a Pannasághoz, és egy talán már közhelyes, de fontos üzenetet közvetít (mint a mesék általában) a felnövésről.

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
A Ne bántsátok a feketerigót! egy antikváriumi szerzemény. Alapvetően nagyon fontos olvasmánya ez az afroamerikai polgárjogi mozgalomnak, de mivel én nem ebben a kultúrában olvasom, ezért nekem inkább a gyermeknézőpont tisztasága, és az ember melletti eredendő kitartás, és az emberek közötti széthúzás érthetetlensége ragadott meg még középiskolában. Nagyon nagy hatással volt rám, és sokszor voltam eddig nem messze tőle, hogy be is szerezzem, most viszont már van saját példányom, olcsóbban, korábbi kiadásban. Yeah.

David Foster Wallace: Végtelen tréfa
A könyvet a hipszterbibliaként emlegetik, vagy az új Útonként. És nagyon sokan várták, merthogy nagyon reflektál az eggyel előttem élő generációra. Ezer oldalas, és a Jelenkor Kiadó nagy dobása, amit jegyzettámogatással negyed áron beszerezem. Éljen az egyetem! Diploma utáni jutalom lesz az olvasása.

Terék Anna: Halott nők
Ez egy verseskötet. Egy fantasztikus. Öt nőt követ végig, vagy öt nő monológjait jegyzi, akik halottak, vagyis nem teljesen, van olyan, aki nem halott, csak nem nevezhető életnek, van olyan, aki tényleg halott, van olyan, aki az öngyilkossága idejében ír… És ettől ez egy nagyon sötét gondolatfolyam lesz, ami letehetetlen és bivalyerős. Ez az öt nő megéli a délszláv háborút, beszél a családról és a szeretetről csak úgy, és mindent elmondd a nőiségről és az emberségről. Nagyon friss olvasmányom, és óriási élmény volt. Ráadásul tegnap volt bemutatója Terék Annának Szegeden, amiben az új könyvéről is beszélt, ami érkezik még majd, és az apja halálát, az apja és az ő viszonyát tárja fel, és a felolvasás alapján nagyon erős kötet lesz az is. És közben Terék Anna rettenetesen aranyos és kedves és szuper… Szóval olvassátok ezt a könyvet, mert nagyon jó.

Bakró-Nagy Marianne (szerk.): Okok és okozat
Bakró-Nagy Marianne tanított az egyetemen, elsősorban a finnugorisztikával és a fonetikával foglalkozik, de én például a nyelvészet más tudományokkal való kapcsolatáról szóló óráját vettem fel. Egy nagyon kedves, mosolygós, polgári hölgyről van szó, aki remekül ad elő, és aki nagyon jó szövegeket válogatott egybe a tanulmánykötetbe, ami a finnugorisztikát nem mint bizonyítandó tudományt vizsgál, hanem mint valamit, amivel a filozófiának, történelemtudománynak, politikának valahogy viszonyulnia kellett. Eddig nagyon szerettem a könyvet, de még nem fejeztem be.

Naomi Alderman: A hatalom
Naomi Alderman Engedetlenség című könyvéről nemrég írtam bejegyzést, amiben nagyon szerettem a könyvet, és kíváncsi voltam a korábban kiadott és nagy port kavart könyvére is, ami a hazai könyves tartalomgyártást is megosztotta. Amiért konkrétan most vettem meg, hogy részt vettem a Próza Nostra Irodalmi Estek második szegedi alkalmán, ahol A szolgálólány meséi mellett erről a könyvről is szó volt a női sience fiction víziói kapcsán. Remélem még egy idei olvasásba belefér a könyv.

Hans Cristian Andersen: Mesék
Ez az, aminek tűnik. A Libri karácsonyi könyve, amit szép, jól illusztrált Andersen meséket tartalmaz, amiket mindenki szeret. Én is. 🙂

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
A könyv egy fikciós színésznőnek az életrajza, amiben szerette a férfiakat, és a fülszöveg sejtetése alapján egyéb dolgok miatt is izgalmas. Az év egy másik nagy hájpot kapott könyve, amire kíváncsi voltam, és a Lettero Kiadó nagyvonalú, 50%-os black friday akciójában megszereztem magamnak a következő két könyvvel együtt.

Charity Norman: Luke Livingstone titkos élete
Luke Livingstone házas, gyermekei is vannak, de nem tudja elfojtani magában a transzneműségét, ahogy ő azt korábban képzelte. Ennyit tudok róla, de érdekes, talán fontos könyvnek is tűnik, várom, hogy időm jusson rá.

Cate Woods: Bárcsak ismernélek
Erről a könyvről tudok a legkevesebbet. Idei megjelenés és LMBT is lesz. Viszont most olvasom.

Ezt a 12 könyvet sikerült beszereznem a hónapban, ami számomra egy siker, bár 8 alatt volt a cél, de hát mit tehet az ember. De szerencsére többet már frissen olvastam, és az októberi summából is ismerős lehet egy-két könyv az olvasmányok közül:

Nick Hornby: A Meztelen Juliet
Ez a könyv fantasztikusan vicces. Egy unalmas angliai kisvárosi életet élő nő és a férje rajong egy zenészért, akit kb. senki nem ismer, és akiről 20 éve senki nem tud semmit. Aztán egyik napról a másikra megjelenik egy cd tőle, ami a korábbi, Juliet című lemezének a félkész dalait tartalmazza. A férj imádja és szétszereti a blogján, a nő pedig nem, de ő is megírja a magáét. És a nőnek ír egy e-mailt a zenész, és együtt rájönnek, hogy van 15-20 nagyon csúnyán elbaszott évük. És az egész baromi vicces és olvasmányos, a film pedig mindezt fantasztikusan adaptálta.

Baranyai Ákos – Angyalosi Eszter: Wonderland
Nagyon régóta pakolgattam ezt a könyvet, és most végre rászántam magam (erről írtam is), és nagyon jól tettem, hogy így van. Egy, talán ifjúsági, magyar szerzőtől, magyar környezetben a magyar zenei életről. Arról, hogy egy két fős zenekar kijön a garázsból, majd nagyobbra duzzadva felszántják a zenei fesztiválokat, és megcsinálják a tutit. De a két fő lehet, hogy barátságból alakul, de hogy változik ez többnél, hogy alakulnak át az ember igényei szerint a kapcsolatok, mi a profiság ára, milyen lehetséges utakat lehet bejárni a zenében. Van hely ebben a könyvben foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, és foglalkoznak is. Szerettem.

Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?
Fent írtam róla.

Kubinszky Viktor: Foglaltház
Kubinszky Viktor meg akarta írni a drogos Budapest igazán lecsúszott szeletét, és sikerült is. Csak valahogy elvitte a forma. Valószínűleg az volt a célja, hogy elidegenítsen, és ez sikerült is. Egy érdekes olvasás volt a függőségről és a saját magunk kicsinálásáról, de semmiképp nem volt jó, sem esztétikai sem emberi értelemben… Szívesen olvasnék erről befogadhatóbban.

Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni
Neszlár Sánor futott 1111+100 km-t, és minden kilométeréhez írt egy mondatot. Ez a tárgya a könyvnek, és ez egy menő konstrukció volt. Működött. Persze idegesítő volt néha, hogy az utolsó mondat az 50 egységben már-már néha feldolgozhatatlanul hosszú (és ez kiszámíthatóva is tette a kötetet, lehet, hogy én nem oda szerkesztettem volna őket), vagy nem mindig működött egy mondatba sűrítve minden. De inkább pozitív véleménnyel vagyok a könyvről. Sőt, néha még menőnek is tartom. Nem vagyok becsapva, jó annyira, mint a cím.

Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán – A test angyala
Ez a könyv kicsinált megint, de fantasztikus. A könyv, amiben felmerülhet a kérdés, hogy valaki egészen a földig esett-e, vagy random megtudhatjuk, mikor indult be a fűtési szezon. Egyrészt nagyon erősen reflektál a klasszikus romantikus ponyvára, másrészt pedig az elsősorban drámákból ismert eltúlzott párbeszédre, amiben el kell mondani háttér információkat (nem a regényből példa: Hogy van édesapánk, az öreg gyógyszerész?).
Kedvenc idézetem:

Még sokáig birkózott hasadt lelkének két fele egymással, majd szokása szerint alaposan kezet mosott, és a munkaidő végeztével emelt fővel, földalatti és gyalog érintésével egyenesen hazasietett.

Polona Glavan: Éjszaka Európában
Polona Glaven fordította le szlovénre a Ne bántsátok a feketerigót! De ez tök véletlen. Könyvfesztiválon vettem, és szintén régóta pakoltam, és most, hogy betelt a polcom, elkezdtem válogatani, mi érdekel nagyon, és mi kevésbé, és a kevésbé érdeklőeket olvasni kezdtem, hogy ne foglalják a helyet, ha nem tartom őket annyira jónak. És ez a könyv feljött a lehet, hogy marad részre. A könyv fejezeteiben egy-egy éjszaka történetét meséli el, olyan fiatalokkal egy-egy vonatfülkében Párizs és Brüsszel között, akik a nyáron be akarják járni Európát. Rajtuk keresztül kapunk kalandot és bulit a generációnkból, az egészet megspékelve némi rablással vagy abortusszal. Klassz szövegek ezek, amik működnek egymástól függetlenül, de valami halvány összefésülésük is van, vagy lehet. Rosszabbra számítottam sokkal, nagyon hozott egy fiatal, szabadszellemű olvasmányélményt a könyv.

Juhász Tibor: Salgó blues
Juhász Tibor könyve középpontjában Salgótarján áll, mint valami posztszocialista városmaradvány, a maga kocsmájával és Puskás plakátjával, a maga alkoholistájával, a maga toronyházával és a maga öngyilkosaival. Nagyon hiteles dohányszemcsés várost kontsruál az író a novellák mögé és én szeretem ezt a tájjá váló posztszocialista regisztráló prózát. Működött.

Kertész Imre: Az angol lobogó
Kertész Imre elmesél egy történetet. Mondhatnánk. Csakhogy nem tudja hol kezdhető el egy történet, mert ez végülis nagyon filozofikus dolog. Aztán az utolsó oldalon kiderül, mi az az angol lobogó, mellesleg. Egy halál lényegtelen valami. És egy darab szarnak érzem magam, mert nem szeretem Kertész Imrét, és nem akarok azok közé tartozni, akik között menő nem szeretni őt, mert nem menő, csak nem szerettem. Nem tudom, hogy volt-e már ennél nagyobb önutálatom könyv kapcsán. Kötelező volt.

Fenyvesi Orsolya: A látvány / Kommentárok meg nem írt versekhez
Fenyvesi Orsolya kötete érdekesnek tűnt. Furcsa volt, hogy ezek a versek, töredékek nem feltétlenül működtek, érdekes, hogy nem mindig feltétlenül egyértelmű a kapcsolat a vers és kommentár között. Érdekes volt, hogy a bal oldali lapokon álltak a meg nem írt versek (mit jelent egyáltalán a meg nem írtság), és szerettem, hogy nagyon sokféle szövegegymánutániságot enged meg a kötet, és szerettem, hogy egy picit magamra voltam hagyva. De ha valakit szoktatnék a kortárs líra (líra ez?) olvasáshoz, biztosan nem ezzel a kötettel kezdeném.

Erin McCohan: Szerelem és más fura szavak
Ez a könyv borzalmas. Van egy lány. Okos. Baromira. Boldog családban él, ezt mondjuk szerettem benne. Túl sokszor kapta meg, hogy ő igazából még kicsi, és nem érti a szerelmet, ezért megpróbálja megérteni. Ami egy vicces és kedves kontextust tud adni egy jó regényhez. Mindemellett szuperül mutatja be azt a regény és főhős gondolkodása, hogy milyen szociális helyzetekhez kénytelen alkalmazkodni a nyelvünk. Az iskolában, a tanárokkal, a többiekkel, az egyetemen, otthon, új emberrel… Fantasztikus. Végig simogatta a nyelvész lelkemet. És közben valahol nagyon elcsúszott irracionálisba regény cselekménye, és az egész menthetetlenné vált, mert olyan vadabbnál vadabb dolgok történtek indokolatlanul, és halál random, hogy az elmondhatatlan, majd a szeretet, paff, mindent megoldott. Basszus. Egy jó ifjúsági. Lehetett volna. Amit nagyon szerettem. Volna.

Jean Mattern: Király Fürdő
És akkor a másik véglet. Mert ez a könyv meg fantasztikus. Úr isten. Nagyon. És semmi nem determinálja, hogy az lett, de wow. És azt mondják, hogy a folytatása még jobb. Basszus. Szóval van egy férfi, aki elhagy egy nőt, amikor terhes lesz. Aztán bánja. És kapunk egy fantasztikus egzisztenciális problémát, és kapunk egy történelmi kontextust, amiből érthető (?), nem azt hiszem nem az értető lesz a jó szó, mert otthagyni a gyermeked anyját magára, terhesen mégsem érthető, de hogy legitim lesz. És persze ítélkezünk, és az a szuper benne, hogy nem akarja bebizonyítani, hogy az ítéletünk helytelen volna. Csak mutat valamit a múltjából. Valamit, ami sokféleképpen értelmezhető, és amiről nekem határozott értelmezésem van. Nagyon szerettem, pedig féltem, mert a szerző Szeptember című regénye (itt írtam róla) nem fogott meg annyira.

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Már fent írtam róla.

Terék Anna: Halott nők
Már fent írtam róla.

És most nézzük kategóriák szerint:

Szépirodalmi kötelező, egyetemre: A test angyala, Az angol lobogó
Kortárs szépirodalmi próza: És boldogan éltek?, Egy ács nevelt fiának lenni, Foglaltház, Salgó blues
Szórakoztató: A Meztelen Juilet, Wonderland, Éjszaka Európában, A látvány – kommentárok meg nem írt versekhez, Szerelem és más furcsa szavak, Király Fürdő, Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Nem angol, magyar anyanyelvű: Éjszaka Európában, Király Fürdő
Friss megjelenés: És boldogan éltek?, Egy ács nevelt fiának lenni, Salgó blues, Elenor Oliphant köszöni, jól van, A látvány – Kommentárok meg nem írt versekhez

És akkor gyorsan nézzük a hónapot:
Két értékeléssel jöttem ki, Naomi Alderman: Engedetlenség című könyvével, és Jean Mattern: Szeptember című könyvével. Ez egy jó átlagnak tűnik a korábbi hónapok tükrében, bár nyilván lehetne jobb. Mellette volt két Kibeszélős rész. Mindkettőt szerettem, mert hirtelen jutottak eszembe, hogy ezekről jó volna írni nektek. Tudom, hogy még van hová fejlődni itt, de tetszik az a blogos forma, ami elindult az oldalon ezekkel a bejegyzésekkel. És a listázós fül is bővült egy bejegyzéssel, arról, hogy miért fontos szöveg szerintem a Simon és a homo sapiens lobbi. Ezt szintén szerettem összeállítani. A november számomra inkább az ámokfutás időszaka volt, és ezt érzem… de valahová menni kell.

Decemberben picit visszatekintünk arra, milyen volt ez az év, akár olvasások, megjelenések tekintetében, facebookon karácsonyra készülődünk az #ugyanazaszeretet kampány keretében, ami ma el is indul, és igyekszem jönni értékeléssel, egy már kész van, valamit olvasok… Szóval valahogy biztosan lesz.

Ha nem szeretnétek lemaradni, kattinstatok a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak vagy a kampány érdekel, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, lessetek be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledjétek a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Kibeszélős#3 A friss megjelenések, amikről mégsem írtam még

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.11.29.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

a mai bejegyzést három könyv kapcsán ejtjük meg, amik szeptember óta jelentek meg a magyar könyvpiacon, LMBT témájúak, és én mégsem írtam róluk még. Arról mesélek, hogy mi dönti el, hogy mikor írok egy könyvről, és hogy mikor olvasom el őket. 🙂 Tartsatok velem!

Mielőtt belekezdenék, gyorsan be kell vallanom, hogy nyilván tisztába vagyok vele, hogy a posztban szereplő könyveknél több LMBT témájú könyv jelent meg ősszel a könyvpiacon, és valamelyest jogos volna az az igény, hogy írjak róluk. Ezért írok róluk pár szót. Vagyis arról a kiválasztási rendszerről, ami alapján számomra rostálódik a könyvpiac. Nem akartam ennek külön posztot szánni, és nem is feltétlenül szerettem volna írni erről, csak fontos, hogy teljes képet kapjatok arról, mi a viszonyom a friss megjelenésekhez.

Tényleg jogosnak tartom azt az igényt, hogy szülessenek bejegyzések a friss LMBT megjelenésekről. Mert korábban írtam hasonlókról, mert korábban szerettem… vagy mert végül is ez egy LMBT könyves blog.
Nos, a blogon előtűnő könyveken kívül mégsem szeretnék a többivel foglalkozni, és ennek több összetevője van. Egyrészt nem vagyok biztos abban, hogy milyen minőségű, mennyire jól olvasható könyveket kapnék a pénzemért. Nem tudom milyenek, és nem is szeretném minősíteni őket, mert nem olvastam, de a pénzemmel a biztosan jó és a, minimum, kockázatot jelentő könyvek között kell választanom, és én a biztosan jókat szeretném támogatni, és ezzel arra biztatni a kiadókat és az írókat, hogy adjanak ki jó könyveket, amik kapcsán nem félek költeni.

Biztosan ti is éreztétek már azt, hogy egy kiadó vagy író könyveivel ti nem érzitek jól magatokat. Többször próbáltátok, hátha épp az aktuális könyvvel van baj, de valahogy mégsem rendeződött. Nyilván ezek után ti sem veszitek le az író vagy kiadó új könyvét a polcról, és rohantok magabiztosan a pult felé, különösen, ha jó könyveket is találnátok a pult és a polc között. Pontosan erről van szó…

És persze vannak elvi akadályok is. Van a magyar könyvpiacon több olyan alkotó és kiadó, akikkel most azt gondolom, hogy nem dolgoznék együtt. Velük általában apró, de számomra fontos elvi problémám volt, amiből nem tudok engedni.

Mert ha már az elveim sincsenek, akkor mi maradna?

Attól függetlenül, hogy a blog nem mindig működik a legideálisabban, fontos, a blogolásra vonatkozó elveim vannak vele kapcsolatban, amikről lehet, hogy egy következő posztban majd kitérek.

A legfontosabb számomra a blog működésének demokratikussága. Vagyis hogy bárki vezethet blogot, és írhat jó tartalmakat, és hogy a tartalmat pusztán önmagáért, minőségéért ítélem meg.

A másik, hogy az jelenjen meg, amit szeretnék, és úgy, ahogy az nekem kényelmes. Mármint nyilván a konvencionális szabályokon túl, mint amilyen például a helyesírás. Itt is elsősorban tartalmi dolgokról van szó, de beszélhetünk nyugodtan a káromkodásról, vagy az élőbeszédszerű hosszú mondatokról is, amiket én igenis használok.

És beszélgethetünk más fontos elvekről is, amik már a könyvek tartalmát kifogásolják, legyen az szociális érzéketlenség, vagy tét nélküli uszítás például. Mindkettő elég durva a belső mércém szerint, és mindkettőre volt már példa a hazai könyvpiacon. És olyan könyveket, és szerkesztési procedúrákat, ahol ez megtörténik, vagy ahol egyáltalán a demokratikusságra és szólásszabadságra vonatkozó elveim sérülnek, nem szívesen támogat az ember. Vagy hát én nem szívesen teszem.

És persze, könyvekről van szó, azért mégis, meg kell jegyeznem, hogy volt példa, hogy ezektől eltértem, amit egy hosszas és szigorú vita előzött meg, amiben nem voltam könnyű partner. Nem kellett félresöpörnöm az elveimet mellette, és kész volt a vitapartner egy, leginkább számára, rendkívül kompromisszumos megoldásra, amire mosolyogva tekintek vissza, és azt hiszem ő is.

De nagyon elterelődtünk a három könyvtől, amiről beszélni szerettem volna, csak ezt a keretet fontosnak tartottam azért mégis. De nézzük azt a három könyvet, amiről beszélni szeretnék, és azt, hogy miért nem volt még róluk szó:

Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságtól az erényekig

Az úriemberek kézikönyve egy történelmi kalandregény, az angol arisztokrácia köreiből. A főszereplő, Monty egy életrevaló nemesi sarj, aki meleg vagy biszexuális. Mindenesetre szerelmes útitársába, Percybe és nagy buja kalandokkal szeretné végigjárni Európát, csakhogy beüt a krach, ami egy már kevésbé kecsegtető kalanddá teszi az utazást. Ennyit tudok erről a könyvről, és ettől félek a legjobban a három könyv közül, mert nem igazán olvastam még történelmi kalandregényt, és nem tudom, mennyire fog tetszeni, de majd egyszer ki fog derülni.

Egyébként az Alexandránál jelent meg, 560 oldalban,

Ashley Woodfolk: Ami utánad maradt

Az ami utánad maradt, kitalálhatóan egy gyászkönyv, amiről sokkal többet nem tudok, de a fülszöveg eléggé sejtelmes:

A zene hozta össze Autumnt, Shayt és Logant. A halál akarja őket szétválasztani.
Autumn mindig is tisztában volt önmagával. Tehetséges művészpalánta, lojális barát. Shay két dologban definiálta személyiségét: az ikertestvérével, Sashával való kapcsolatában és a zene iránti rajongásban. Logan pedig sosem félt szerelmes dalt írni, ha a szerelmi élete éppen nem alakult túl fényesen.
De amikor mindannyiuk életében bekövetkezik a tragédia, a zene valahogy egyikük számára sem jelent vigaszt. Logan képtelen lekattanni a halott barátja vlogcsatornájáról. Shay úgy érzi, nem tud új tartalmat szolgáltatni zenei blogjára. Autumn pedig olyan üzeneteket ír, amelyekre már sohasem kaphat választ.

Egy nehezebb ifjúságira számítok, amit egyszer csak majd leveszek a polcról, és elolvasom.

A GABO adta ki, és 300 oldal.

Susan Faludi: Előhívás

Susan Faludi az apja történetét írja meg. Az apjáét, aki öregkorára nemi helyreállító műtéten esett át, és most nőként él Budapesten. Az apjáét, aki Budán nőtt fel, és csak egy hamis nyilas karszalagnak köszönhetően tudta megmenteni a családját. Az apjáét, aki a családjával kivándorolt az USA-ba, és aki mégis úgy döntött, hogy visszaköltözik. Az apjáét, akivel évek óta nem beszélt, mert egy macsó, bántalmazó apa és férj volt. És Susan Faludi, feminista újságírónő ezzel az apával, ezzel a nővel, és rajta keresztül egy egészen nagy, szubjektív történelemmel néz szembe.
Nagyon várom a könyvet, de várom a megfelelő, zavartalan pillanatot, hogy elolvassam, mert komoly témában, mindegy 462. oldalban ír minderről. A Libri hozta ki Margóra.

Most már mind a három könyvet beszereztem, és bár megszokhattátok, hogy ezekről igyekszem a megjelenésük utáni, legalább két hónapban írni, most valószínűleg nem fogok. Mert nem fogok tudni,

Alapvetően két dolog történhet, ha egy új LMBT könyv kerül a piacra. De mindkét dolog előtt mérlegelem, hogy mennyi fér bele nekem időben és energiában aktuálisan, és hogy érdekel-e annyira, hogy egyszer, intenzíven foglalkozzam az adott könyvvel. Ez alapján írtam a XXI. Század kiadónak az Engedetlenség, és Vidra Szabó Ferencnek az Uszadékfa című könyvéért.

És ez alapján nem írtam a fenti kiadóknak. Nem azért, mert nem érdekel baromira a könyv, mert az Előhívás esetében például dehogynem, csak nem tudom vállalni, hogy egy nagyon komoly témájú könyvet feldolgozzak, miközben zajlik az életem. De tudom, hogy fel lesz dolgozva, csak most a könnyed ifjúsági olvasmányoké a terep az olvasmánylistámon szakdolgozat és nyelvvizsga és élet mellett, és nem a nagyregényeké. Szeretném megadni a könyveknek azt az időt, amit megérdemelnek, és úgy érzem, most, csak azért, hogy aktuálisak legyünk, nem lennék rá képes.

De ha már ifjúságik, miért nem jönnek sorra ifjúsági értékelések, hisz abból is van a listán az Ami utánad maradt személyében. Nos ez is komplex dolog, de elsősorban arra vezetném vissza, amire az Előhívást is. Hogy most nincs itt a megfelelő alkalom. Most örülök, ha sikerül egy-két LMBT könyvet elolvasnom, és értékelést írnom, ami ráadásul nálam hosszabb folyamat (erről majd írok egy ilyen posztot, ha lesz egy szabad délutánom, mert többen jeleztétek már), mert sokszor írom át, mielőtt kimegy a bejegyzés. És ezt az aktív alkotói munkát igyekszem megspórolni, mert vannak más, nem LMBT könyvek, amiket szintén szívesen olvasnék, és amikkel nincs dolgom.

Ezzel együtt igyekszem up to date lenni a témákban, és figyelek nagyon sok tartalmat, ami szóba jöhet a blogon, de az isten, és a blogger malmok most lassan őrölnek. De lesz liszt, és ha elolvastam őket, a bejegyzés is érkezik. 🙂

Tartsatok ki! 🙂

Ha majd szeretnétek a további értékeléseket, és ilyen mesélős posztokat, más tartalmakat olvasni, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra. 🙂 Ha frissebb, és nem csak az LMBT olvasásaimmal kapcsolatos tartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. 🙂

És semmiképp ne feledd a követkető posztig: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

2018 októberi summa

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.11.11.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

számomra hihetetlen, de ismét eltelt egy hónap, sőt, és nem is akármilyen volt. Nagyon sok minden történt, miközben nem is éreztem az idő múlását. És a nagyon sok történés között nagyon sok, 50 feletti könyv beszerzés, és 15 olvasás is helyet kapott. Így meglett a 100 könyv, amit idén sikerült elolvasni, és betelt a polcom, amit hamarosan át kell rendeznem. De nézzük sorra!

Idén a polcomról fogok olvasni…

Azt terveztem januárban, hogy idén a polcomról fogok olvasni. Tehát nem veszek könyveket. Aztán ez arra finomult, hogy nem veszek könyveket, kedvezmény nélkül. És ennek a kitételnek volt a csúcsa ez a hónap, ugyanis több könyv frissen jelent meg, többet a Margó Irodalmi Fesztiválon szereztem be, és volt egy nagy Európa Kiadós leárazás is, ahol elvesztettem a fejem.

1.) Magyar Könyvkiadók napja, Könyvvásár és Kreatív könyvtárosok Társasága barter

Az egyetemünk másodszor szervezi meg a programsorozatot, ahol szépirodalmi kiadók mutatják be friss kiadványaikat, és érdekes beszélgetéseket hallhatunk kiadásról, írásról, tanulmányírásról… Ennek a keretében van lehetőség könyvet cserélni, és én így szereztem meg:

George Orwell: Állatfarm
A kisregény egy diktatúra alakulását mutatja be egy állatfarmon keresztül, ahol az állatok megszerzik a hatalmat, és a disznók, akik a legokosabbak, igyekeznek elirányítani a többi állat életét, egyre diktatórikusabb módszerekkel. Nem véletlenül alapmű a könyv, nagyon komikus, ugyanakkor az emberi gondolkodást alaposan modellező rövid könyvecskéről van szó, amit már olvastam is.

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Szerb Antal könyve szintén alapmű, de még nem olvastam, és nem is tudok róla semmit azon kívül, hogy mindenki nagyon szereti. Remélem én is fogom. 🙂

Vera Panova: Hány óra van?
Az igazat megvallva semmit nem tudok erről a könyvről, de a borítója eléggé megfogott, és a fülszövege sem segített, hogy ott hagyjam. Mutatom:

Nyolc évvel a szerzőnő halála után látott napvilágot a különös hangvételű, költészet és valóság határvidékén játszódó meseregény. A tébolydából szökött őrültek s a fogyatékos tudású, halandó mivoltától rettegő kispolgár szövetségre lépnek, s a békés kisváros életét szétdúlják. A visszafelé forgatott idő köré hamis ideológiát gyártva, hadba küldik a gyermekeket is, meggyalázzák a szerelmet, kiforgatják a nemes szándékokat. Sok mindennek kell történnie, míg az emberek visszatérhetnek az előrehaladó időhöz és gondolatokhoz. Lírai színekkel átszőtt, izgalmas, lebilincselő prózát tart kezében az olvasó, mely egyszerre irodalmi kuriózum és gondolkodva pihentető olvasmány.

És, bár nem aznap vettem meg, de a nap első könyvbemutatója ezen könyv köré szerveződött, szóval ide írom be, hogy megvettem októberben Hódosy Annamária: Biomozi című könyvét, ami a mai, populáris filmeket vizsgálja közérthetően és olvasmányosan az irodalomelmélet ökokritikai olvasataiban. Ide kattintva egy nagyon szuper honlapon böngészhetsz erről bővebben. Bár hónap végén vettem meg a könyvet, a hónapom legkönnyebb vásárlása volt, mert több órát tartott és vettem fel én is a tanárnőnél, és amellett, hogy rendkívül szerethető, és rendkívül okos, nagyon összetetten gondolkozik a világról, ami a könyvében is kiderül.

2.) Aztán megjelentek új verseskötetek:

Simon Márton: Rókák esküvője
Szóval Simon Marci új könyvét meg kellett venni, és el is kellett olvasni, és milyen jól van ez így. Egyrészt megszólalásmódjában hozott valami rendkívül ismerőst, ami közel áll ahhoz a slam poetryhez, amit ő képvisel, másrészt viszont sokkal komplexebbek lettek a szövegei, abszolút olvasásra szántak. Nagyon egyszeri, de jól működő, akár esetleges képeket használ, azzal az önkénnyel, hogy például ír a hűtőmágnes készítésről. Egy nagyon izgalmas kötetet kapunk, meglepően nagy terjedelemben. Érdesek fúziója ez a slamnek és a költészetnek, de, bár én inkább efelől olvastam, nem zár ki más olvasatot. Szerettem, na.

Izsó Zita: Éjszakai földet érés
Izsó Zita kötete fantasztikus. Nagyon erős, a társadalomban élő olvasó számára nagyon gyenge pontokat mozgat, mint amilyen a migráció, a nevelőintézet, az abortusz vagy a meddőség. És teszi mindezt a legemberibb mértékkel, mérhetetlen érzékenységgel és empátiával, női sorosokon keresztül. Óriási kötet, a kis méretétől függetlenül, és nagyon nagyon ajánlom.

Vajna Ádám: Oda
Vaja Ádám baromi jó fej srác, ezt tudhattuk a kötet előtt is. De ha mégsem, a kötetből nyilvánvalóvá vált. A versek igyekeznek valamiféle párbeszédet létrehozni a mai költészet és a posztmodern lírahagyomány között, ami általában jól működik, de nem én vagyok az ideális olvasója ennek a kötetnek, legalábbis még. Ettől függetlenül, vagy pont ezért nagyon várom a kritikáit a kötetnek, és kíváncsian, tudásszomjasan fogom olvasni őket.

3.) Aztán akciósak voltak a Libirben a Jaffa Kiadó Michael Cunningham könyvei

Michael Cuningham az Otthon a világ végénnel egy nagyon korai, de nagyon szeretett olvasmányélményem, és most beszereztem tőle a legismertebb, feminista diskurzusokban is gyakran előcitált Az órák című könyvét, illetve a Mire leszáll az éjt, és A hókirálynőt. Mert nagyon bízom a szerzőben.

4.) És a Líra is belehúzott

David Levithan: Engedj közelebb
A Will&Will spinoff musicalének a szövegkönyve ez, és hamarosan érkezik róla az értékelés. 😉

Takács Zsuzsa: A test imádásra / India
Takács Zsuzsa költőnőt hagyományában Pilinszkyhez tudnám hasonlítani, mert nehéz szövegeket írnak. Mindkettőről azt gondolom, hogy óriási szerzők, akikhez még nem nőttem fel ahhoz, hogy élvezzem a verseiket, de egy fontos első lépés volt Takács felé, hogy megvettem az egyik kötetét.

Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehet
Bartis Attila és Kemény István két kortárs szerző, akik nagyon okosak, és ők leültek egymással beszélgetni. Hiszen barátok. És biztosan fontos dolgokról beszélgetnek, mert arról szoktak a fontos emberek a beszélgetős könyveikben. Én pedig majd kíváncsian olvasom.

5.) Aztán voltam kint a vásárban, ahol már arra jutottam, hogy bármit vehetek, csak könyvet nem. Ahogy azt Móricka elképzelte, ugye.

Salman Rushdie: Talpa alatt a föld
Salman Rushide nagyon népszerű író manapság, és nem olvastam még semmit tőle, és nem is vagyok kimondottan tájékozott ezügyben sem, de nagyon szeretnék. Nem ezzel a könyvvel kezdtem volna magamtól, de 700 Ft volt. És vadi új.

6.) Országos Könyvtári Napok, Könyves vasárnap a Somogyi Könyvtárban

A városi könyvtárban egy napijegy áráért lehetett beiratkozni félévre, és arra gondoltam, hogy ha már három éve itt élek, ideje volna beiratkozni. És voltak eladó könyveik is nyilván, vadi újak, és 500 Ft-ért dobálták utánunk, szóval vettem még két verseskötetet.

Marno János: Hideghullám
Marno Jánostól még nem olvastam, de mindenki nagyon szereti, így ez a vaskosabb kötet tőle kezdésnek jónak tűnik.

Gál Ferenc: Az élet sűrűjében
Gál Ferencről, mint költő nem igazán hallottam még, de a Pre adta ki, és belelapozva nem volt rossz, így ennek a beszerzését is eszközöltem.

7.) És még voltam Bödön Piacon is, ahol a Kóborló könyvesbolttól sikerült beszereznem néhány könyvet.

Ismét, de ez minden hónapban be van tervezve.

Delphine de Vigan: No és Én
A könyvről azt kell tudni, hogy egy lányról szól, aki koraérett, és gimnazista, és egy hajléktalan lánnyal köt barátságot. És ez nem lesz giccses, nem lesz rózsaszín, ami nagyon jót tesz a könyvnek. Egy könnyed ifjúsági könyvet olvastam a képében. Valamiért azt képzeltem, hogy LMBT, de nem találtam erről semmit, szóval valószínűleg ez csak az én kényszerképzetem volt. 😀 Ezzel együtt egy jobb ifjúsági könyvet olvastam, és örülök, hogy így alakult.

Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam
Janikovszky Éva könyveit nagyon szerettem gyerekkoromban, és kíváncsi vagyok, mit írt felnőtteknek. Ennyi. 🙂

Németh Gábor: Egy mormota nyara
Szóval Németh Gábor nagyon jól ír, és azt mondják az Egy mormota nyara a legjobb regénye. Ennyit tudtam róla, és ennyi nekem itt is elég.

Milan Kundera: Tréfa
Kunderától már nyáron olvastam A lét elviselhetetlen könnyűségét, amit nagyon szerettem, filozofikus és közben egyszerűen regényszerű volt. A Tréfa nem volt akciós az Alexandrán, így nagyon örültem, amikor megláttam, és meg is vettem. Így ebben a hónapban négy Kunderát szereztem be, de őt megéri azt hiszem. 🙂

8.) És molyon is sefteltem

Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál
Augusten Borroughs második könyvét, a Kiszáradvát nagyon szerettem. Ott az alkoholizmusáról és egy meleg elvonóról mesél, ebben pedig a gyermekkora, és elsősorban az apjával való kapcsolata kerül terítékre. Nem volt akkora olvasmányélmény, mint a Kiszáradva, de érdekes volt, és örülök, hogy elolvastam.

Ashley Woodfolk: Ami utánad maradt
A könyv a GABO Kiadó LMBT újdonsága, egy ifjúsági könyv a gyászfeldolgozásról. Nem tudom, hogy mikor fogom elolvasni, de tudom, hogy meglesz az a pillanat.

9.) És megérkezett egy újabb recenzió, amiről már a következő bejegyzésben mesélek.

De elöljáróban annyit, hogy Naomi Alderman: Engedetlenség című könyve eléggé tetszik, és nagyon hálás vagyok a XXI. Század Kiadónak, hogy megtisztelt bizalmával.

10.) És akkor az Alexandra webshop hatalmas Európa Kiadós akciózásba kezdet,

én pedig, szóval elkezdtem vásárolni.

Innen szereztem be Milan Kunderától Az élet máshol van, A regény művészete és a Halhatatlanság című regényét, és a Zabhegyező írójának, J. D. Salingernek Franny és Zooey című könyvét.

Illetve még sokat:

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Egy családtörténet mögé bújtatott triller, ami érzékenyen mutatja be, hogyan reagál egy kínai-amerikai család arra, hogy az egyik lányuk, a szülei nagy reménysége meghal. Nem emlékszem, hogy hogy került a könyv a kívánságlistámra, mert nem igazán olvasok trillert, de tudom, hogy nagyon kíváncsi voltam rá sokáig.

Nick Hornby: A Meztelen Juliet
A filmről lemaradtam a szegedi mozikban, mert előbb akartam elolvasni a könyvet, de megérte így is. A könyv egy fantasztikus romantikus komédia, amiben egy férfi őrülten rajong egy zenészért, aki 20 éve nem adott életjelet magáról, és ebbe a rajongásába magával viszi a barátnőjét is, aki egyre biztosabb benne, hogy elcseszte az elmúlt 15 évét. És akkor ímélezni kezdenek a zenésszel, aki élete elmúlt 20 évét cseszte el. Rendkívül jó könyv, és biztosan a film is az. 🙂

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Oké, itt a borító fogott meg először. Aztán az, hogy Wurtzel megragadja a torkánál fogva a depressziót és kendőzetlenül leírja nekünk, majd beszél arról, miért probléma az, hogyha minden depresszióst kemikáliákkal, nevesítve Prozackal kezelünk, ahogy azt az ezredforduló Amerikájában űzték. Nagyon sokat várok a könyvtől. 🙂

Aztán mivel az abszolút kedvenc olvasásom evör Patrick Nesstől a Soha nincs vége (itt írtam 20 pontban arról, miért neked szól ez a könyv), ezért nem volt kérdés, hogy megveszem a Daruasszonyt tőle, anélkül, hogy bármit tudnék róla. Ha Patrick Ness elkezd akciósan porszívó használati utasításokat kiadni, akkor az is érdekelni fog. Ebben majdhogynem biztos vagyok.

És akkor még az LMBT-kről nem is beszéltünk.

Philip Roth: Kiégés
A könyv elvileg egy kiöregedett színész élethez ragaszkodását, és tenni vágyását írja meg. Ennél többet majd, ha olvastam. 🙂

Truman Capone: Pille a lángban
Megint valaki, akivel nem vagyok tisztába, pedig a Hidegvérrel című regényét Simon Marci ajánlotta csak nekem (igen, az a Simon Marci, a fenti :D) a 2016-os Országos Slam Poetry Találkozón Szegeden. Nyilván nem fogja ezt olvasni, de szánom, hogy azóta sem olvastam el, de beszereztem a szerző korábbi novelláit, szóval nagy terveim vannak vele. Legyen ez mentségem, mert más nincs. 😉

Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj
Reinardo Arenas kubai meleg író, aki vállalta szexuális orientációját, ezért a Castro rendszer börtönbe küldte, majd később az USA-ban talált menedéket. Élete utolsó éveiben AIDS-esen publikálta számos nagy munkáját, de ez az életrajzi regénye, amiben elsősorban a homoszexualitását és a Castro rendszerrel való ütközését firtatja, csak halála után került kiadásra. Ez a könyv az.

Perihan Magden: Ali és Ramazan
Az Ali és Ramazan egy török helyszínen játszódó, ám a jól ismert árvaházi történettel dolgozó regény. Itt két srác együtt nő fel az árvaházba, és aztán szinte együtt kerülnek ki Isztambul utcáira, ahol semmit nem ismernek, és ahol csak egymásra számíthatnak. Felütésnek egyáltalán nem rossz.

11.) És végezetül voltam Budapesten,

amiről már írtam korábban (katt a képre a bejegyzésért), így csak felsorolás szerűen:

Könyvudvarból szereztem:
Géczi János: Kívül
Jean Mattern: Király Fürdő
Németh Gábor: Zsidó vagy?
Németh Gábor: A tejszínről
Lux Terka: Budapest
Patrick McCabe: Reggeli a Plútón
Helen Cross: Szerelmem nyara
Martin C. Putna: János nevében

Poket:
Virginia Wolf: Orlando
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Margó Fesztivál:
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra
Cserna Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Susan Faludi: Előhívás, mindent apámról
Fenyvesi Orsolya: A látvány, Kommentárok meg nem írt versekhez
Juhász Tibor: Salgó blues
Géczi János – Csányi Vilmos: Őszi kék
Szvoren Edina: Verseim
Szvoren Edina: Pertu
Szálinger Balázs: 361°
Rakovszky Zsuzsa: Történések
Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni
Fehér Boldizsár: Vak majom

Úgy mondják, ez gombócból is sok, és a hétvégémet épp ezért a summaírás mellett a polcrendezéssel is töltöttem, és a facebookon hamarosan ennek az eredményeit is láthatjátok. 🙂

Idén 70 könyvet fogok elolvasni, és akad néhány kategória is

A másik dolog, amit az év elején beterveztem, az az, hogy elolvasok hetven könyvet idén, és októberben túlléptem a 100 olvasáson. De nézzük, hogy mikkel is:

Szép Ernő: Emberszag
Szép Ernő ezen regénye egy holokausztregény, de nem feltétlenül a Sorstalanság fajtájából. Nem a haláltáborokról beszél, hanem egy magyarországi munkatáborba vitték, és bár a körülmények hasonlóak, a táborhoz való hozzáállás rendkívül különböző. Szép Ernő regénye legalább közömbös, de néha még vidám is, akár. Egy idősebb férfi nézőpontjából nézzük az egészet, aki híres író, mint ahogy Szép Ernő az, és tárgyilagosan tudósít arról, amit tapasztal. Szerettem, hogy még az általunk ismert holokausztnarratívák előtt született, és hogy olvasmányos volt.

Izsó Zita: Éjszakai földet érés
már fentebb írtam róla.

Vajna Ádám: Oda
Szintén fent.

Kádár Judit: Engedelmes lázadók
Ez egy irodalomtudományos, irodalomtörténeti, talán irodalomszociológiai monográfia, a múlt század magyar női írósorsairól és regényeiről. Egyetemre olvastam, de még a nyáron szereztem be, hogy egyszer majd elolvasom. Örülök, hogy a következő könyv alkalmat adott rá.

Erdős Renée: A nagy sikoly
Erdős Renée regénye egy magyar regény a viktoriánus hagyománnyal párbeszédben. Főhőse, Dóra prűd, és nem élvezi a szexualitását. Alapvetően ebből indul ki az egész regény. Dórát nagyon sok hatás éri, olyan, aki szerint a nőnek meg kell élnie a szexualitását, és olyan, aki szerint be kell simulni, háziangyallá válni, és gyermekeket szülni. És ebben a hosszú és nehezen olvasható, talán vontatott regényben egy lány életéről olvashatunk, aki csak meg akar felelni, aki kapcsán mindenki elmondja a saját morális gondolatait, és ami egyáltalán felveti a női szexualitását. Szerintem fontos regény, és nagyon szerettem benne a szereplők kis esszészerű monológjait. Lehet, hogy ebből írok majd beadandót.

Simon Márton: Rókák esküvője
Lásd fent.

George Orwell: Állatfarm
Szintén fent írtam róla.

David Levithan: Engedj közelebb
Pár szót írtam fent, de a hónapban érkezik róla az értékelés

Augusten Borroughs: Farkas az asztalnál
Pár szót szintén találsz fent, de írni is fogok róla.

Margot Lee Shetterly: A számolás joga
Általában a film felől ismerik az emberek a könyvet, de ez ebben az esetben rendben is van így. A könyv a fekete női élő számítógépekről, matematikus zsenikről szól, akik a NASA-nál dolgoztak a háború után, egészen a Holdra szállásig. A film elsősorban egy hangulatot mutat be, és az érzéseinkre próbál hatni nagyon szemléletes, okos, és reális példákon keresztül, hogy bemutassa, miért volt szükség a feketék polgárjogi mozgalmára, és hogy milyen hétköznapi tereken játszódott a diszkrimináció, miközben valamennyire a tudást és a matematikát is dramatizálja. Ehhez képest a könyv sokkal tárgyilagosabb, alaposan bemutatja annak a néhány nőnek a történet előtti sorsát, hogy hogy kellett küzdeniük a szegregált oktatásban, és hogy mi mindent kellett feláldozniuk, hogy a matematikának szenteljék az életüket. A könyv mégis sokkal dokumentalistább, nem értékel és nem direkt hat. És tovább is megy a könyv a filmnél időben, mégis nagyon jól kiegészítik egymást. A kedvenc adaptáció – könyv párosom lett.

Naomi Alderman: Engedetlenség
A következő posztban hosszan fogok beszélni erről a remek, ortodox zsidó közegben játszódó, leszbikus témát is eléggé felhozó regényről, és arról, mennyire badass az egész.

Fehér Boldizsár: Vak majom
Fehér Boldizsár a legfiatalabb milliárdos szerepéből ír egy első szám első személyű elbeszélésben, arról, hogy egy szállodában két Nobel-díjas boldogságkutató tudós bejelenti, ők mostantól egy kísérlet részesei. És nem mondanak többet. Nagyon vicces, egy picit talán Rejtőien abszurd elbeszélés ez, miközben komoly mondanivalója van a döntésképtelenségről. Nagyon szerettem. Frissen, ropogósan olvastam.

Géczi János – Csányi Vilmos: Őszi Kék
Szóval ez megint egy beszélgetőkönyv. Két barátról. Géczi kérdez, egy picit mesterkélten, okoskodóan, ahogy ír és ahogy él, azt hiszem, és Csányi Vilmos beszél, nagyon puritánon, de nagyon okosan. Csányi Vilmos az egyik olyan szerző, akitől mindent el akarok olvasni. Baromi ügyes etológia könyvet írt a kentaurokról, ebben a könyvben pedig az életről beszéltek. A kultúráról, az ételekről, az utazásról, a barátságról, a halálról és további ilyen apró-cseprő dolgokról. És a hónap végére dedikálódott is a könyv, sőt, Csányi Vilmos kutyáját, Jankát, a husky pumi keveréket is megsimogathattam, ami külön öröm. 🙂

Fejes Endre: Rozsdatemető
A könyv egy krimi akar lenni az első oldalak szerint, de csak viccesen az. Vagy talán nem is, mert végig bennünk marad a feszültség, hogy bizony minket Fejes Endre átver. Fejes Endre egy gyilkosság apropóján beszél egy család két generációjáról, akik Budapesten élnek, gyermekeket szülnek, házasodnak, válnak, és közben elhalad mellettük a történelem. Számomra hatalmas olvasási élmény volt, hogy ennyire lehet írni arról, hogy semmi izgalmas nem történik, sok tekintetben a Száz év magánnyal rokon, ahogy azt a kritika rendre említi. A szocialista realizmus vitathatatlanul fontos darabja.

És végül:

Delphine de Vigan: No és Én
Amiről már szintén írtam fent.

És akkor nézzük a meghatározott kategóriákat

Kötelező olvasmány: Emberszag, A nagy sikoly, Rozsdatemető
Kortárs szépirodalmi próza: Őszi kék, Vak majom
Szórakoztató irodalom: A számolás joga
LMBT címkés: Engedj közelebb!, Farkas az asztalnál, Engedetlenség
Nem angol vagy magyar szerző: No és Én
2017-18-as megjelenések: Éjszakai földet érés, Oda, Rókák esküvője, A számolás joga, Engedetlenség, Vak majom
LMBT szerző könyve: Farkas az asztalnál

A blogról is essen pár szó

Szeptemberben az volt a cél, hogy a havi hat bejegyzés meg tudjon maradni, és októberben ez a szám öt volt. Ebből kettő bejegyzés szólt az előbújásról, amit nagyon szerettem megírni nektek:

Kettő értékelést olvashattatok. Az egyiket az Éjszakai fürdésről, a másikat az Uszadékfáról. És végül olvashattatok a Margóról, ami már ebben a posztban előkerült. Novemberben a terveim szerint marad a 2-3 értékelés, és érkeznek majd a kibeszélős sorozat következő részei. 🙂

Ennyi lett volna az október, köszönöm szépen a türelmet, és hogy velem tartottatok ebben a hónapban. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel.

Ha gyakoribb háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. 🙂

És semmiképp se feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Kibeszélős#2 Könyvek, amiket megvettem, és azóta rájuk se néztem

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.11.04.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

a mai bejegyzés egy rövidebb kis kiírni való lesz, annak kapcsán, hogy én sokszor, ha bemegyek egy antikváriumba vagy egy könyvesbolt akciós részlegére, akkor megbolondulok. És megveszek olyan könyveket, amik olcsók, de érdekesnek tűnnek épp az akkori hangulatom szerint. És csak az akkori hangulatom szerint.

Mármint hogy hazahozom őket, felrakom a polcra, és ha egy héten belül nem szedem le, akkor valószínűleg az idők végezetéig ott maradna, ha végtelen férőhely volna a polcomon. De szerencsére, bár nem mindig érzem így, nincs végtelen polcom. Sőt, most betelt, ami nem is lesz számotokra meglepő, ha majd befejeztem az októberi summát. Ennek kapcsán elkezdtem nézegetni, milyen ilyen könyvek vannak a polcomon, és hogy miért nem adományozom oda valakinak, hiszen többségük jó állapotú, legtöbbször egyszer sem olvasott.

Arra jutottam, hogy azért nem szeretném, mert érdekelnek. Egy nagyon picit. Tényleg szeretném tudni, hogy mi van bennük, és nem szeretném, hogy olvasatlanul továbbadjam őket. De kell a hely a polcon, így felkészülve az antikrisztusra, a második könyvet olvasom így. Hogy ha nem tetszik, majd továbbadom. Az első egy Vörös pöttyös könyv, amiről az antikváriumban azt hittem, hogy LMBT témájú, de aztán rájöttem, hogy nem, de már nem volt vissza út. De ez csak két hetet ált a polcon. A következő viszont elég régóta vendégeskedik nálam, és most azt olvasom, és könnyen lehet, hogy köszöni, marad.

Angyalosy Eszter és Baranyai Ákos könyve tipikusan olyan, amit impulzusvásárlóként betettem a kosaramba. És aztán kivettem, és nem olvastam el, mert magyar szerzős. Mert ifjúsági. Mert ketten írták. Mert nem is érdekel. Mert molyon 70%-on áll. Mert hatásvadász a címe. Mert a zenéről szól, meg a zenekarozásról, ami engem halálmódon nem érdekel.

De most, hogy betelt a polcom, levettem. Valóban magyar szerzős, és magyar környezetben játszik a sztárrá válással, de mégis érdekes tud lenni. Valóban egyszerű a nyelve, sőt néhol botlik is, van, hogy egy mondatból sokáig nem jön ki. De ezzel együtt nagyon meg tudtam szeretni. Nem lesz egy kedvenc olvasmányom, de talán marad a polcomon, mert jó hangulata van. Mert alapos, és mert jó olvasni. És majdnem kipakoltam, mert nem fogom sosem elolvasni. Ezt egy picit most nehezen viselem magamtól.

Szóval, most ezt fogom csinálni. A türelmetlenül kíváncsi vagyok rájuk könyvek közé bepakolom azokat, amik egyszer jó ötletnek tűntek. Mert könnyen lehet, hogy jó ténylegesen jó ötletek, jó könyvek, jó olvasmányok, csak már nem voltam nyitott rájuk. Ha meg nem, hát akkor lesz hely a polcomon. 🙂

Érdekel, ti mit gondoltok erről, hogy nektek vannak-e impulzusvásárlásaitok, és mit csináltok, ha nem akarjátok elolvasni őket, vagy hogy hogy gazdálkodtok a hellyel. Minden érdekel, amit idevágónak éreztek. 🙂

Én igyekszem érkezni a summával, de nem ígérek most időpontot, mert nem biztos, hogy tartani tudom, de facebookon igyekszem frissebben jelen lenni. 🙂 Ha nem szeretnél lemaradni a blog következő tartalmairól, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon. Instagramon pedig a bloggal kevésbé szorosan kapcsolódó, inkább a saját tartalmaimat találod!

Ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Mesélős: A hétvégém Budapesten, és a Margó Irodalmi Fesztiválon

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.10.24.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

a hétvégén Budapesten voltam, elsősorban a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár apropóján, de ha már ott voltam, igyekeztem kihasználni az ott töltött három napot. Szervesen a hétvégém így könyv és kultúra közelben telt, amiről instagramon és a facebook oldalon igyekeztem rendszertelenül, de tudósítani egy-egy pillanatot, a nagy bejegyzés viszont még hátra volt róla. Egészen eddig.

A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár évente kétszer, ősszel és a könyvhéttel egyidőben kerül megrendezésre, és most ősszel először köszöntötte a látogatókat a Várkertbazárban, ami egy a korábbi helyszíneknél nagyobb, és azt hiszem felhasználóbarátabb tér. A programok itt csütörtökön kezdődtek, én viszont péntektől követtem az eseményeket, és vasárnapig, az utolsó napig voltam a fesztiválon. Hétfőn hazautaztam, pihentem, kedden írtam a bejegyzést végeláthatatlanul, és ma végre be is szeretném fejezni, hogy még délután olvashassátok. De kezdjük az elejétől. Vagyis nem teljesen.

Mondjuk kezdjük onnan, hogy 11:30 van, leszállok a Nyugati Pályaudvaron, és tudom, hogy még nagyon sok dolgom van, de izgatottan várom, hogy elnyeljen a nyüzsgő főváros.

Ennek első állomásaként megváltottam egy 72-órás BKV bérletet, és felszálltam a villamosra (életemben először elsőre a jó irányba), és elmentem az Astoriáig, hogy egyek valamit, mert 11:30 is elmúlt, mindjárt dél, és hogy beugorjak a Könyvudvarba, hogy átvegyek olcsón olyan könyveket, amiket már régóta szerettem volna beszerezni. (Korábban már írtam a könyvvásárlási szokásaimról, amiben a könyvudvarról is meséltem.)

Így most beszereztem párszáz forintos tételben:

Géczi János: Kívül
Géczi Jánosról nem igazán tudok sokat. Ő dolgozza át Likó Marci szövegeit Vad Fruttik slágerré, írt egy könyvet Likó Marciról, és most egy újat Csányi Vilmosról (Akitől szeptemberben olvastam A kentaúr kultúra című könyvet), amit még a délután folyamán be is szereztem, és arra gondoltam, beszerezhetnék egy csak Géczi könyvet is.

Jean Mattern: Király Fürdő
Jean Mattern egy másik könyvéről hamarosan érkezik az értékelés. Az a könyve tetszett, de voltak mozzanatai, amikről nem tudom, hogy tetszik-e nekem vagy nem. De valami írói alűrnek tűnnek, és hátha benne van ez másik regényében is. Kíváncsi vagyok rá.

Németh Gábor könyvei
Németh Gábor egy kortárs magyar szerző, akinek nagyon érvényes gondolatai vannak, bár eddig csak kisprózákban és interjúkban olvastam. A múlt hónapban beszereztem a legfrissebb, 2017-es Ez nem munka című kisprózagyüjteményét, aztán antikváriumból az Egy mormota nyarát, és most beszereztem a Zsidó vagy? és A tejszínről című szövegét.

Lux Terka: Budapest
A havi summában fogok beszélni egy tanulmánykötetről, és Erdős René A nagy sikoly című regényértől, amik elméleti és szépirodalmi szinten taglalják a nők, a női irodalom századforduló utáni helyzetét a magyar irodalomban. Lux Terka könyvére itt akadtam rá, és bár nem tudtam, hogy ott lesz a Könyvudvarban, nyilvánvaló volt, hogy velem jön.

LMBT könyvek
Ezekről a könyvekről most nem igazán tudok sokat. Patrick McCabe: Reggeli a Plútón című könyvéből film is készült, amit szintén nem ismerek, viszont sokan szeretik, és meg akarom tudni, miért. Helen Cross: Szerelem nyara című könyvét eddig nem vettem meg, mert nagyjából senki sem szereti, de egy egynyári leszbikus szerelemről szól, és végül Martin C. Putna: János nevében című könyve a kereszténység, katolicizmus és a melegség ellenségeskedését hivatott vizsgálni történeti, szociológiai jelleggel. Valami érthetetlen oknál fogva mindig visszatettem eddig. Eddig. 😉

És aztán elmentem metróval a Keleti Pályaudvarra, POKET-et venni.

Aki esetleg nem ismerné, ez egy idei kezdeményezés Budapesten. Zsebkönyveket árulnak, automatákból, jól felismerhető desingnal, és jelenleg 10 címmel, de folyamatosan bővül. Olyan könyveket találhatunk itt, mint a Pál utcai fiúk, az Utas és holdvilág vagy az Utazás a koponyám körül. Én pedig beszereztem Virginia Wolf: Orlando című könyvét, ami elvileg egy nemét folyamatosan váltó, Orlando nevű karakter narrálásában meséli el a történelmet, és A kis herceget is beszereztem, mivel Dunajcsik Mátyás fordítását használták, és tavaly nyáron én is abban olvastam, és tetszett. 🙂
A kiadványokkal kapcsolatban még vannak kérdéseim, kíváncsi vagyok mennyire lesznek felhasználóbarátok, mert az ismerőseim be vannak zsongva tőle, de engem még távol tart tőlük a frissen bontott műanyag szaga, amik áradnak a könyvből. Mindenesetre 1000 forintért nagyon jó dolognak tűnnek. 🙂

Aztán elmentem a szállásra. A februári debreceni kirándulásomhoz (arról itt írtam) hasonlóan Budapesten is egy olcsó hostelban szálltam meg, viszont velük már volt tapasztalatom, így tudom, hogy nagyon korrektek és világi cukik, így tök bátran vágtam neki az egész útnak.

A hostelben megnéztem, milyen útvonalon jutok el a Várkertbazárhoz, hogy két nap múlva már rutinosan tudjak ingázni, és elindultam a Margó eseményeire, végig a Király utcán és a Körúton, át az általam rendkívül imádott Erzsébet-hídon, hogy aztán az első megállótól rendkívül gyorsan és könnyen a fesztiválon találjam magam.

Az első program, amin részt vettem, egy beszélgetés volt, Yuval Noah Harari, történész, író, gondolkodó: 21 lecke a 21. századra című, frissen megjelent könyvéről. A beszélgetést az Athenaeum vezetője, Szabó Tibor Benjámin vezette, és Hahner Péter történésszel, szórakoztató ismeretterjesztő íróval, és Konok Péter balolfali aktivistával, szintén történésszel beszélgetett, főleg Harariról. A 21. lecke Harari korábbi könyveinek a recenziójából és következményeiből épült, így például arról, hogy hogyan alakul át az identitás, ha algoritmusok egyre jobban ismernek minket, vagy hogy mit jelent a felismerés, hogy a múlt század végén bejósolt, eljön a történelem vége élmény elmarad. Mit jelent a technológia korában az emberi élet végessége, és milyen civilizációs tanulságok lesz kénytelen levonni az emberiség, legalábbis a nyugati kultúra a 21. században… Ezek a tétjei a leckéknek, és a beszélgetés szerint mégis valami optimista kicsengése lesz Harari könyvének. A beszélgetés külön kiemelte, hogy Harari rendkívül könnyen olvasható, és ez nem megy a tudományosság kárára, és hogy tele van a könyv popkulturális utalásokkal, amik érdekes és meglepő felismerésekhez vezetnek.

Aztán elmentem, és megvettem a könyvet. És fellelkesülve elmentem a többi kiadó standjához is, és ott is beszereztem a friss, frissebb megjelenéseket.

Így az Animus kiadónál megvettem Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra című könyvét, majd átmentem szembe a Libri kiadói csoporthoz:

Itt megvásároltam Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik című könyvét, illetve Susan Faludi: Előhívás, Mindent apámról című könyvét, amikről még lesz szó.

Majd megáltam a Scolar standjánál, ahol a Scolar live sorozat legújabb könyvei közül a még hiányzót, Fenyvesi Orsolya: A látvány/Kommentárok meg nem írt versekhez című könyvét, amiről nem igazán tudok többet, de nagyon tetszik a borítója, és biztosan a könyv is nagyszerű, hasonlóan a két másik megjelent kötethez. A három könyvnek egyébként csütörtökön volt a bemutatója a Margó keretein belül, és sajnálom, hogy nem vettem részt rajta.

A másik könyv ennél a kiadónál, ebből a sorozatból a korábban, talán könyvhétre, megjelent Juhász Tibor novelláskötet: a Salgó blues, amiről szintén keveset tudok, de sokan szeretik a közelemben, és hajt a kíváncsiság. A borítója szintén nagyon adja.

És végezetül megérkeztem a könyvvásárlásom harmadik állomására, a Líra csoporthoz, ahol először a nemrég megjelent, Géczi János, Csányi Vilmos interjúkötetet, élettörténet konstrukciót, az Őszi kéket amiben Géczi János kérdezi Csányi Vilmost írót, biológust, etológust, humánetológust. Most ezt olvasom, eddig rendkívül inteligens kötetnek tűnik, és azt hiszem ezt a szintet végig tartani fogja.

Majd levettem a polcról Szvoren Edina: Verseim című novelláskötetét, ami szintén idén, talán szintén könyvhétre jelent meg, és a Pertut, az írónő korábbi novelláskötetét, amiből eddig csak könyvtárit olvastam. Aztán egy polccal lejebb levettem Szálinger Balázs 361° című verseskötetét, ami a korábbi, 360° című kötetének a folytatása, és ha már a köteteknél járt a kezem, megvettem Rakovszky Zsuzsa: Történések című könyvét (Az írónő VS című regényéről itt írtam.), majd a sorból még visszaszaladtam Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni című könyvéért, amiről szintén lesz még szó. 🙂

Akinek elege van a vásárlásaimból, mint ahogy nekem volt már ekkor, ne nyúljon már a nyugtatóiért, most már csak egy könyvet veszek, azt is csak vasárnap.

Ezután, mivel a következő program még sokáig kezdődött, gondoltam beülök Cathrine Millet írónő beszélgetésére. Az írónő hírhedt a Cathrine M. szexuális élete című könyvéről, de most a felolvasott részletekből ítélve egy másként komolyabb, de ugyanannyira meredek témájú Mesés gyerekkor című regényét mutatta be. A beszélgetést a rendkívül fantasztikusan és inteligensen kérdező Winkler Nóra vezetett, aki megfogható, de irodalmi, és még elegáns, de bulváros kérdésekkel is készült. És a beszélgetésről nagyjából ennyit tudok elmondani. Mivel tudtam, hogy késve ülök be a beszélgetésre, gyorsan leállítottam a srácot, aki szegény csak a tolmácsképet szerette volna rám sózni, arra az esetre, ha nem tudnék franciául, mint ahogy nem is tudok, és elég arculatvesztő lett volna visszamenni, ráadásul az utolsó sorból. A tanulságokat mindenki vonja le, mert van mit. Meg okos ember mások hibáiból tanul, tudjátok.

A fesztivál pénteki záróprogramja egy Pion & the unicors koncert volt, ami gyakorlatilag egy még nem teljesen létező, slam, spoken word, rap formáció, és ez volt a harmadik vagy negyedik koncertjük. A happening végül is több volt, mint mondjuk egy Pion István szerzői est, de igazán koncertélménynek sem mondanám. Egyrészt a jól ismert slam poetry szabályai vezették fel az estét, szomorúbb, vidámabb, komolyabb, könnyebb szövegekkel, és azokat összekötő történetekkel, közönséglelkesítéssel, majd Pion teamslamtársával Csider István Zoltánnal már igazán rap-esebb zenei formáció született. Érdekes volt, hogy Pion az előadás nagy részében ült egy széken, ami maga, mármint a szék maga, de igazából ez az ülős formáció is, valami múltszázadibb, könnyebb külsőségként hatott. És Pion mesélt, néha rímmelt, néha megírta előre, és néha csak úgy átkötésként. Most nagyon izgalmas volt, és néhol még érződött volna a férc, ha nagyon erősen végighúztuk volna az ujjunkat, de nagyon jó dolog volt születőben, és Pion tudott erős pillanatokat teremteni, a várakozásaim ezzel beteljesültek.

És, ahogy az obi-ugor mesék mondják: Este lett és reggel lett.

Szombaton elég korán, 10 órakor elkezdődött a Margó, de én csak 15:30 után találtam olyan programot, ami nagyon érdekelt. Viszont elkezdtem volna jegyzeteket írni a fesztiválról (nem írtam), de rájöttem, hogy nem hoztam semmit a telefonomon kívül, így egy reggeli után, délben, felkerekedtem, hogy bebuszozzak a belvárosba, és felleljem a hosszúhétvége szombatján az első legközelebbi papírboltot. De bár ilyen könnyen ment volna. Szereztem füzetet végül, de útközben a Gozsdu udvarban találtam magam (Király utca-Dob utca). Itt egy nagy kézműves vásár volt, amit meg kellett néznem, mert nem láttam még ilyet nyilván, de vettem végül 5-6 egész jó, és 4-5 tűrhető kitűzőt, és hát eléggé szeretem a kitűzőket, ahogy ezt például ez a hangulatos kép bizonyítja:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés, Jún 18., 2018, időpont: 2:30 (PDT időzóna szerint)

Aztán sétáltam és gyönyörködtem a Madách téren, aminek imádom a nagy U alakú épületét, és mindig meg kell néznem, mert rendkívül gyönyörű. Majd átsétáltam a Deák tér, Erzsébet tér közé, ahol megnéztem egy kis konténerkiállítást a #CAPA105-öt, ami Robert Capa lényegretörő ismertetése, de sajnos csak vasárnapig volt megtekinthető. Néhány képet persze csináltam instagramra, nézzétek:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

„Új név alatt dolgozom. Robert Capának hívnak és így majd lehetne mondani, újra születtem (ezúttal nem fájt senkinek).” #CAPA105

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés, Okt 20., 2018, időpont: 4:42 (PDT időzóna szerint)

Ezt követően hazamentem, kisföldalattival, és egy, másfél óra pihenés után elindultam, hogy odaérjek Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni című könyvének bemutatójára. A könyvet Szilágyi Zsófiával mutatta be, aki egy fantasztikusan okos, de rendkívül közérthető modern magyar irodalom kutató, aki jól használja az iróniát, ügyesen kérdez bele a dolgok közepébe, és egyébként tanított egy fél évig, amit nagyon szerettem. A könyvbemutató egészen érdekes volt. A könyv tétje, hogy Neszlár Sándor lefutott 1000 km-e mellé állít valamiféle irodalmi teljesítményt, ami végül 1111 kilométer lett és ugyanennyi mondat. Egyrészt érdekes volt maga a konstrukció, hogy futás közben be tud ragadni egy gondolat, Szilágyi rákérdezett vendégszövegekre is, és hogy miért nem lett 1000 mondat végül mégis, miért ragaszkodunk ehhez a referenciához. Neszlár elmesélte, hogy a könyv gondolata abból ált, hogy elkezdett futónaplót írni, elsősorban a kilométerekről és a futás körülményeiről, és ebben látta meg a szerző a regénye lehetőségét. Merthogy ez az 1111 mondat regényként van tálalva, és nem tudom elképzelni, hogy a beszélgetés általam nem látott részében Szilágyi Zsófia erre ne kérdezett volna rá. De nekem mennem kellett Csernára.

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna új könyvét a posztban már megemlegetett Németh Gáborral mutatta be, és egy nagyon jó beszélgetés kerekedett belőle. Csak szőr mentén a könyvről, inkább két ember beszélgetett a színpadon, semmint, hogy valódi bemutató lett volna, de ez rendkívül jól ált a programnak. Cserna a Helikonhoz igazolt, ahol újra kiadják az életművét, erről is beszélt, beszélgettek arról, hogy két féle író van, az egyik, aki az életről ír, a másik, aki arról, hogy okos, és hogy Cserna igyekszik okosan írni az életről, és ebben a könyvben változó nézőpontokból igyekszik végigírni a történelmet. És persze szó esett Martinovics Ignácról, aki felkelt az osztrák ház ellen, majd beárulta magukat, és valóban a fejével játszott.

Ezután kiültem olvasni a vásártér színpadhoz, amit konkrétan lépcsőként kell elképzelni, és ott maradtam a következő beszélgetésen, amiben az új magyar női antológia, a „És boldogan éltek?” című meseátiratokat tartalmazó könyv volt a beszélgetés tárgya. Ott Anna kérdező elsősorban az ott helyet foglaló írók, Berg Judit, Ugor Zsolna, Rakovszky Zsuzsa és a szerkesztő meseélményeiről, és arról, hogy milyen lehetőségek vannak, az általában passzívnak beállított hercegnőknek, és milyen női szerepek vannak a hercegnőkön túl. A kedvenc megoldásom a könyvből talán Berg Judit Hófehérke újraírása, ahol azt boncolgatja, hogy a herceg miért szeretett bele egy halott lányba, és hogy ez fetisizálódik a kapcsolatukban később is, de az Óz megoldása is érdekes (ezt Halász Rita munkája, aki a közönségben foglal helyet), amiben felveti, hogy Dorothy hogyan érezheti magát jól, úgy, hogy ismeri a színes világot, illetve Kemény Zsófi a Hókirálynő gyerekszereplőit emelte a folytatása tárgyává. Az ő olvasatában, meg egyébként az enyémben is, ez egy megcsalás történet, és a novellája tárgya az volt, lehetséges-e folytatni, mintha mi sem történt volna.

Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt
Ez az a beszélgetés, amire nem igazán akartam beülni, mert nem érdekel, de valahogy volt kitölteni való időm, és volt ez a program. Stumpf András, elsősorban a beszántott Heti Válasz újságírója, vezette a beszélgetést, így mégis rávettem magam. És jól tettem, mert ebből a beszélgetésből rengeteget tanultam. Arról, hogy a nemi erőszak elmondhatatlan, és hogy ha nem születik belőle gyermek, akkor igazából nyoma sem maradt, a beszélgetés első fele, amin részt vettem, mégis arról szólt, hogy ez olyan dolog, amiről mindenki tudott, és mégsem beszélt erről senki. És ezt a nők elsősorban maguknak érezték, és nem volt kimondva, de ez mérgezte a családi életet, és teszik mindezt generációk óta. És emellett beszéltek még statisztikai számháborúkról és az állapotok különbségeiről, a náci propagandáról, és még sok-sok témáról ennek kapcsán. Sajnálom, hogy nem maradhattam a beszélgetés végéig.

Simon Márton: Rókák esküvője
Simon Marci könyvbemutatója két részre bomlott. Először Valuska László kérdezte öt idézet kapcsán, Japánról, amivel akárhogy igyekszik is, mindig külső nézőpontot fog felvenni, a slam poetry és a kötete párbeszédéről, arról, hogy mit tanult a Polaroidok sikeréből, és arról, mit keres a kötetben a hűtőmágneskészítés. Marcit érdekelte. Ezt követően egy keleties hangzásúbb, elektronikus performansz jött, aminek a magja nyilván a kötet anyaga volt, de iamyankkal igazán különleges zenés könyvbemutatóra sikerült, más nem zenei, audio felvételekkel, és persze Simon Marci is olvasott fel. Ezt követően dedikált, ahol én egy órát álltam sorba (addig olvastam, és kaptam csokit a sorbaállás megkönnyítésére), de megérte, mert rendkívül pozitív volt, mindenkihez volt pár jó szava, és bár valószínűleg elég fáradt volt már, ezt egyáltalán nem éreztük.

És ha már szóba került, valószínűleg az egész rendezvényt a Kinder Schoko-Bons támogatta, amiből valószínűleg minden látogató fogyasztott rendesen, de ráébresztett, hogy a cukorkapapír csörgése nem csak színházban zavaró, és ez vicces volt egy picit mind a három napon.

És este lett és reggel lett, és eljött a Margó utolsó napja.

Vasárnap leginkább nem volt kedvem kikelni az ágyból, így, bár nagyon ráértem volna csavarogni, csak boltban voltam kint a hostel területéről. Egészen délutánig, amikor elindultam, mert hívott a lelkesedés.

A lelkesedésem első tárgya Fehér Boldizsár: Vak Majom című könyve volt, amit már beszereztem a könyvbemutató előtt, és amit kiolvastam hazafelé a vonaton. Egy elég izgalmas könyv, abszurd szituációból próbál valami fontosat mondani az emberiségről, ahogy a könyvbemutatón elhangzott, talán azt, hogy

Az emberiség szabadságra van ítéltetve.

Vagyis hogy döntenünk kell. És ezt egy nagyon passzív szereplőről tudjuk meg, aki a világ legfiatalabb milliárdosából körözött bűnözővé vált, és ezt az egészet egy valamiféle megvilágosodott nézőpontból olvassuk, és nagyon jó könyvecske lett belőle. Sajnos a könyvet nem sikerült dedikáltatnom, mivel akkor kezdődött a dedikálás, amikor Susan Faludi előadása, és Susan Faludi eléggé fontos előadást tartott.

Szóval Susan Faludi egy ameriakai, ám magyar származású, feminista újságíró, akinek 76 évesen írt az apja egy ímélt, miután évekig nem beszéltek, hogy nővé operáltatta magát, és írja meg a történetét. Ez volna a tárgya az Előhívás című regénynek, de erről sokkal többről van szó, ahogy azt a Mindent apámról alcím is sejtetni engedni. Az apja mesél arról a nagypolgári zsidó életről, amit a háború előtt éltek, majd arról, hogy hamis nyilas karszalaggal megmentette a családja életét, de beszéltek az amerikai emigrálásról, az ott történt családalapításról, a családapaként elkövetett hatalmas hibákról, és a hazautazásról, arról, hogy nem adták vissza az elkobzott házakat, és eljutunk egészen napjainkig. De Susan Faludi mesélt még a munkásságáról, arról, hogy az apjával történtek csak mégjobban megerősítették, hogy a gender, azaz a társadalmi nem fluid, folyékony, nem elvágható, és beszélt az Egyesült Államok és a magyar belpolitikai, emberjogi helyzetről is.

Ezután dedikáltatott, és nekem eléggé az első között sikerült sorra kerülnöm. Rendkívül kedves volt, érezte, hogy nem igazán tudok angolul, de áthidalt minden problémát, és emberileg is egy nagyon kellemes élmény maradt meg utána.

Még tartott a Szücsinger, amikor kijöttem a dedikáló szobából, és végül az volt az utolsó program, amin részt vettem. Ez az előadás Szűcs Krisztián, a pár éve feloszlott Heven Street Seven énekese, Szálinger Balázs pedig költő mivoltában volt jelen a produkcióban. Ez elsősorban egy könnyed, vidám, öniróniával teli előadás akart lenni, és a vége, amin ott voltam, ilyen is volt. Az előadás végén dedikáltattam az új verseskötetét Szálinger Balázsnak, és elhúztam enni, majd pakolni, és végül aludni.

Ennyi volt a hétvégém, és én is ennyi lettem volna mára, bár ez nem kevés. Remélem valaki eljutott azért idáig. 🙂 Én hamarosan érkezem a következő poszttal.

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha kérdésed, megjegyzésed volna, keress komment szekcióban, ha háttértartalmak is érdekelnek, kövess facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Előbújós #S2E2 Életem legfontosabb coming outja

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.10.11.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

tavaly elég jól sikerült körbeí a nemzetközi előbújás napját, ami történetesen ma van, de nem szerettem volna önismétlő lenni, és nem szerettem volna, ha a korábbi, meleg szereplők, akikbe szerelmes lehetsz, poszt szólna csak az előbújásról idén. Mert tavaly elég jól sikerültek ezek a tartalmak. Írtam Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa című riportkönyvéről, összegyűjtöttem nektek a 7+1 kedvenc könyves előbújásomat, és a saját előbújásomról is meséltem nektek.

A mai poszt abban lesz különleges, hogy másként mesélek magamról. Akik régóta követnek, tudhatják, hogy slam poetryvel is foglalkozom, ami egy előadó költészeti versenyműfaj. Ennek a szegedi versenyén adtam elő a fent látható szövegemet, aminek az egyik tétje az előbújás. És ez nagyon sok értelemben. Egyrészt nyilván arról szól, hogy édesanyám sosem tudhatta meg, legalábbis tőlem nem, hogy meleg vagyok, és ez baromira bánt.

Másrészt, és nyilván erről szól az egész tartalom, hogy ez egy előbújás volt számomra több száz fős szegedi slam poetry közönség, közösség előtt, és a youtube nézői előtt is. És, ha már megvolt az, hogy végig bírom mondani a szöveget megakadás és elcsuklás nélkül, nekem az önfelvállalás ezen fokának meglépése volt a nagyobb feladat, vagy amire jobban fel kellett készülnöm. Nagyon biztos voltam a szövegemben, mert legalább háromszor-négyszer annyit dolgoztam rajta, mint amennyit egyébként, de pár sorral azelőtt, hogy kimondtam volna azt a bizonyos három szót, eszembe jutott, hogy mit csinálok itt, és miért akarom ezt. És míg mechanikusan mondtam a szöveget, lejátszottam magamban, hogy nem hagyhatom félbe. Mert nem volna korrekt. Nem a közönséggel, nem anyámmal, nem a helyzettel szemben, hanem magammal.

Mert megcsináltam magamnak a megfelelő pillanatot, és mert tényleg megfelelő volt. És mert nem követhettem el még egyszer ugyanazt a hibát.

És életem legnagyobb szabású előbújásán csak pozitív visszaigazolást kaptam. Mielőtt megkaptam a pontokat, láttam, hogy a közönségben két lány megöleli egymást. Lehet, hogy ez egy hasonló történet. Aztán megkaptam a pontokat, és a show ment tovább, majd az eredményhirdetés után, és azt követően még napokig sokan jöttek oda hozzám gratulálni. Abban bízom, hogy azért, mert úgy érezték, közük van a történetemhez, ami elsődlegesen a célom is volt, mégis nagyon kedves, ugyanakkor váratlan gesztus ez. De persze köszönöm mindenkinek. 🙂

Nem szeretném megmondani, mit jelentsen nektek a videó, mert nyilván nem dolgom ez, de remélem elfogadjátok és magatokkal viszitek ti is ezt a szöveget, úgy, ahogy én az élményt, mert ennél az őszinteségnél azt hiszem, sosem fogok tudni többet adni nektek. 🙂

Szóval végezetül csak szeretnék boldog előbújás napját kívánni nektek, és arra biztatni titeket, hogy legyetek önmagatok, ma, és holnap, és holnapután, és az összes elkövetkezendő napon, mert őszintének lenni állati felszabadító. 😉

Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, akár a videóval, akár a témával, akár mással kapcsolatban, keressetek bátran, igyekszem gyorsan válaszolni, reagálni, az egymásra figyelés nevében.

Hamarosan jelentkezem, addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió