LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: mesélős 2 / 7 oldal

A hétvégém: Budapest, Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár és még annyi minden

Halihó,

a múlt hétvégét Budapesten töltöttem, péntek délelőttől, egészen hétfő reggelig, és nagyon sok minden történt ezalatt. Részt vettem a Margó Irodalmi Fesztiválon és Könyvvásáron, de voltunk kint a Terézvárosi Búcsún és megnéztük az ARC közérzeti kiállítást is. Nagyon jó volt az egész, mutatom mit csináltam, miket vettem, miknek örültem nagyon!

margooooo.JPG

Péntek

Az elején kezdve: Vonattal mentem Szegedről Budapestre, és a Nyugatiból hamar beugrottam a Vígszínházba, hogy beszerezzem a régóta vágyott POKET köteteimet a helyi automatákból. Végül három kötetet szereztem be, a negyedik pedig beakadt az automata üvegébe, amit keddre postáztak is nekem. És nagyon kedvesek voltak végig az ügyintézés pedig rövid volt, és segítőkész, egyszerűen hívtam az automatán a számot, és aztán küldtem egy képet e-mailben. 🙂 Szóval nem tört le, sőt. 🙂 Ezeket szereztem be:

Lewis Caroll: Alice csodaországban
Nagyon régóta szerettem volna elolvasni, mert nagyon szeretem Tim Burton filmeket belőle, és mert alapműnek tartom, azt hiszem nem kell magyaráznom. Gryllus Dorka ajánlja, akinek nagyon szeretem a munkáit.

F. Scott Fittgerald: A nagy Gatsby
Nem tudom miről szól ez a könyv, de nagyon régóta el akarom olvasni, még azokból az időkből, amikor tudtam, hogy miről szól. Szintén azt gondolom, hogy valamelyest az alapműveltség része ez a történet, és nagyon bízom a korábbi, erre a könyvre vágyó énemben. Wunderlich József, a Vígszínház színésze ajánlja.

Bohumil Hrabal: Gyöngéd Barbárok
Szóval ez a könyv a szívem csücske lesz. Nagyon szeretem Hrabalt, és bár ezt a könyvét még nem olvastam, de biztosan csodálatos lesz. Hrabal valami nagyon egyedit, humorosat és bájosat fog meg a cseh huszadik századi kispolgárságból, annak a túlélni akarásáról és a boldogságra törekvéséből. Nagyon egyszerű alakokat mozgat, már-már gúnyosan kinagyított egyszerű motivációkkal, de Hrabalnál mindig velük, értük nevetünk, semmiképp nem rajtuk. Nagyon jóságosan mesél egy végletekig abszurd világról, és ezt nagyon szeretem. A csodálatos Törőcsik Mari ajánlja, már csak ezért is érdemes imádni.

Vecsei H, Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Ez a POKET projekt első verseskötete, versantológiája, amiben klasszikus és kortárs versek állnak egymás mellett, lépnek beszélgetésbe. Már elkezdtem olvasni, egy izgalmas kötetnek tűnik, érdekes és nagyon különböző, mégis (egy picit a magyarnak tartott lehangoltabb létállapotban) egymásba olvasható versek ezek. Az elején tartok, de kifejezetten pozitív gondolataim vannak a kötetről.

…aztán lepakoltam a szállásomon, vettem tusfürdőt, mert nem szeretem utaztatni a tusfürdőmet. Általában egy hostelben szállok meg Budapesten, ahol egy-egy ágyat lehet kibérelni. Nagyon szeretem, mert állati különböző és kedves világutazó emberekkel sodor össze így az élet, és általában a hosteleknek, amikben jártam, van egy alternatívabb aurája, nyilván a célcsoportjuk erre nyitott, és hát én is. Szeretem, és az ilyen szállásokat keresem, bárhol járok. A kedvenc budapesti helyemnek nagy előnye, hogy a belváros szélén van, nekem a legtöbb úticélomhoz egyszer át kellett szállnom, viszont gyakran járnak buszok, trolik. Én mindig veszek 24 vagy 72 órás BKV-bérletet, amivel mindezt nagyon ki tudom élvezni.

A szállásom elfoglalása után nyakamba vettem a várost, és elindultam megnézni a Háttér Társaság archívumát, ami gyűjti az LMBT+ témájú könyveket, tanulmányköteteteket, cikkeket, különböző vizuális- és hangzó anyagokat, egyéb médiatartalmakat. Nagyon izgalmas gyűjtemény volt ez, lesz még róla szó a blogon, de most alapoztuk meg egy majd két órás beszélgetéssel és körbevezetéssel a majd hamarosan várható anyagokat. Nagyon klassz volt egy falnyi LMBT+ könyvvel szemben beszélgetni valami olyanról, ami nagyon hasonló célból született, mint ez a blog, egyszerűen nem volt LMBT+ gyűjtés, és nagyon várom, hogy ajánlhassam nektek, de addig is lessétek meg a fenti linken, ha érdekel titeket.

Innen indultam a Margóra. Pénteken négy program volt, ami kifejezetten érdekelt, és hármon részt tudtam venni, a negyedik ütközött, de nagyon örültem, hogy még elcsíptem az írónőt, aki nagyon aranyos volt (a legcukibb dedikálós élményem a fesztivál alatt), és dedikált is nekem (bár ezt már kitalálhattátok a zárójelből).

Darvasi László: Magyar sellő
Darvasi László a magyar irodalom egyik legokosabb alakja, és abszolút legitim helye volt a Világirodalom színpadon. A helyzet pikantériája persze, hogy a szerző szegedi, és hogy Szegeden hétfőn már volt egy majdnem két órás könyvbemutatója, ami sokkal inkább az életműről, semmint kifejezetten a könyvről szólt. Ezen a beszélgetésen szó esett Darvasi novelláiról, tárcáiról és a nagy lélegzetvételű regényeiről egyaránt, és izgalmas volt ehhez képest egy rövidebb terjedelmű regényről hallani pénteken. Darvasi regénye a romantika korában játszódik Magyarországon, németes hangzású nevekkel. Egy grófi uradalmon keresztül mutatja be, milyen az önkényhatalom. Nyilván nem akart megoldókulcsokat adni a regényéhez, de azt mondta, fontos kérdés ez. Még nem vettem meg, de könnyen lehet, hogy ez a könyv lesz a következő Darvasim. Egy jó beszélgetés volt, és hát Darvasi, az mindig jó.

André Aciman: Találj rám!
Nyilván ez volt a Margó fénypontja számomra is. A Találj rám! a Szólíts neveden (értékelés itt) folytatása, ami az apa történetére is fókuszál, és Eliót egy későbbi, érett életszakaszában kapja el. A könyv maga október 29-én jelenik meg, de aznap be lehetett szerezni a Margón, és hát dedikált is. Hatalmas tömeg volt, nem fértek be nagyon sokan a terembe, nekem is mákom volt, hogy ugyanott volt a Darvasis beszélgetés, így bent tudtam maradni. Ha ki kellett volna mennem, én sem jutok be, és emiatt van is egy kicsi rossz érzésem, különösen, mert a harmadik sorban ültem, ami miatt a dedikálással is hamar végeztem. De közben meg én vagyok a meleg könyves blogger, meg amúgy is nagyon jó volt, szóval örülök, hogy így alakult. Aciman nagyon jó humorú kedves ember, aki beszélt a saját identitásáról, vagy arról, hogy azért kezdte írni a Szólíts a nevedent, mert elakadt a Nyolc fehér éjszakákkal, és a történetet nem tudta nem első szám első személyben elmesélni, mert mindig kidobta a szöveg… Nagyon örülök, hogy ott lehettem, és nagyon várom a Találj rám!-ot, de azért nem kezdtem még el olvasni, mert nagyon félek attól, hogy nem fogja megtalálni a Szólíts a neveden lelkét. (Ma délelőtt mégis elkezdtem olvasni, és jelentem, megvan a lélek az első nyolcvan oldalban.)

A beszélgetés kevésbé pozitív része volt, hogy a szinkrontolmács nem ismerte a könyvek címét, így nagyon esetlenül fordította őket, és a gay szót végig homoszexuálisnak fordította… És eddig nem volt gondom azzal, hogy a meleg és a homoszexuális szó szinonimaként van használva, de a Szólíts a neveden esetében alapból szerintem nem illik ilyet mondani, mert az egész címkeosztogatást megússza a regény, másrészt pedig valóban egy egészségügyibb, nem élőbeszédszerű szó ez, és most megértettem azokat a korábbi aktivistatársaimat, akik kerülik ezt a szót… Dehát még ezzel együtt is csodálatos élmény volt.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Molnár T. Eszter egy nagyon izgalmas karaktere a kortárs irodalomnak, mert egyaránt van jelen az ifjúsági és a szépirodalmi piacon. Én elsősorban a szépírói munkáit ismerem, így néhány publikált novellája mellett olvastam már és nagyon szerettem A számozottak című novelláskötetét, amiben a forradalom előtti pillanatokat, és az egyén számára is érezhető és valóságos feszültségét írja le. Ezek után nagyon vártam az új regényét, ami megtartotta a töredékes jellegét, és kifejezetten erős maradt a szövegben, szövegekben működő feszültség, de egy sokkal személyesebb szereplő szólal meg. Teréz egy magára hagyott nő, aki gyermekkorában szexuális abúzus áldozata volt, és elhallgatásra volt ítélve. Teréz ennek hatására maradt bent bántalmazó kapcsolatokba, és az egyre több trauma mentén menekül többnyelvű közegekbe. A Teréz, vagy a test emlékezete egy nagyon izgalmas szöveg, próbálja több nyelven megragadni azt a szégyent, amit az áldozat egy egész életen át cipel, és próbálja megtörni a hallgatást angol és német nyelven is, egyfajta folyamatos szótár metaforával. Molnár T. Eszter maradt az egyik kedvenc fiatal kortárs szerzőm, és nagyon örültem, hogy tudta a nevem dedikáláskor.

Világok Találkozása: A kortárs kínai science fiction
Az évem nagy projektje, és ezen láthatatlanul dolgozom is, hogy egyre inkább képbe kerüljek a science fiction és a fantasy világával, és egyrészt ezen az előadáson is ezért vettem részt. Ezzel együtt is érdemes elmondani, hogy nagyon kezdő vagyok a műfajban, mégis számomra is izgalmas beszélgetés tudott ez lenni, ami körüljárta a kínai kulturális helyzetet (úgy általában elmondható, hogy Kína nem olvas), és hogy a zsáner szövegek különösen kis piacon érvényesülnek. Beszéltek arról a problémáról, hogy mi is az angol piacról olvasunk kínai zsánert, meg egyáltalán bármilyen irodalmat, és az is szóba került, hogy milyen etnosztereotipiák mentén beszélhetünk egyáltalán kínai science fictionről. És persze beszélgettek konkrét szerzőkről is, főleg Ken Liu és Cixin Liu nevei maradtak meg, és a műsorfüzet sem segít többet… Izgalmas beszélgetés volt zsánerolvasók visszajelzése alapján is, nekem meg még minden egy picit egzotikum, így szerettem.

Szombat

A szombatom délutánig elsősorban magánélettel telt, barátokkal találkoztam, kávéztunk, beszélgettünk, gyümölcslevet ittunk, beszélgettünk, ettünk, beszélgettünk. Mindezt keretezte a Terézvárosi Búcsú, ami egy nagyon random esemény, ahová idén másodszor kerültünk ki, viszont egy csodálatos barátnőmnek ez hagyomány, amit velem kezdett, mert együtt voltunk öt éve ingyenes Péterffy Bori és a Love Band koncerten. A Terézvárosi Búcsú összességében nagyon hasonlít a legtöbb búcsúra, van kézműves kirakodó vásár, ahol mindent is lehet kapni, volt lacipecsenyés hatalmas sülthúsokkal, és fellépett a környék összes iskolája kórussal, tánccal, furulyával… De együtt voltunk, szerettük. Jó volt, megyünk továbbra is. A Terézvárosi Búcsút aztán csak meg kellett szakítani, méghozzá Margóval. Egye fene.

Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes
Kim Leine grönlandi történelmi sorozatának ez a könyv a második része, és bár a beszélgetés maga nagyon felkeltette az érdeklődésemet, nem elsősorban ezért mentem, és szerencsére ezt a szerző beszélgetőtársa, Karafiáth Orsolya is érezte, így sokat beszéltek a szerző Kalak (értékelés itt) című életrajzi regényéről, ami szintén Grönlandról mesél, nem igazán hízelgően. Az új könyv Grönlandról és a Dániából érkező telepesekről beszél, vallások és világképek határán személyes monológokon keresztül, nagyon lírai már-már intim nyelvvel. A Kalakot dedikáltattam, kedvesen váltottunk pár szót németül, én pedig még mindig gondolkozom rajta, hogy megveszem-e az új könyvét is. A felolvasott részletek jók voltak.

Győrfi Kata: Te alszol mélyebben, Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Ezt megint nagyon vártam. A Jelenkor új verseskötetein a beharangozás óta örömködök.

Győrfi Katát még a slam poetry korai szakaszában ismertem meg a youtube-ra feltöltött videókon keresztül, aztán a Műúton megjelent Lakásgyakorlatok szövegeken keresztül követtem tovább, hogy mit csinál, és most látszólag semmiből jelent meg az első kötete. És én egy nagyon más kötetet vártam. Egy nagyon természetes, női beszélő szólal meg intim, kapcsolaton belüli magányából. Valaki mellett van egyedül mindig ez a valamihez képest létező alany, a versek állandó helyszíne az ágy, fő cselekménye az alvás, és az igazán lírai képek az álomból szólnak ki. A kötet nyelve abszolút olvasható, hoz egy mondjuk Dékány Dávidéhoz nagyon hasonló random világfelépítést, viszont itt az álom egy nagyon erős összekötő elem, ami rögzíti, leköti azokat a testeket, amik egyébként elmozdulnának. Ez volt az első Margón beszerzett könyv, amit elolvastam.

Nemes Z. Máriónak ez a kötet már a negyedik verseskötete, és prózaverseket, verses naplóbejegyzéseket tartalmaz 2006 őszéről, amikor megjelent a szerző első kötete. Persze nem csinálhatunk úgy, mintha csak ez történt volna 2006-ban, ettől lesz számomra érdekes ez a kötet. Nem kérdés, hogy 2006 a legelevenebb trauma a mai társadalomban, amire sok mindent vissza lehet vezetni, és nagyon várom, hogy mit kezd vele Nemes Z. Az elején tartva még egy nagyon elidegenítő nyelvet látok, és eddig önkényesebbnek tűnő gesztusokat, de biztos vagyok benne, hogy Nemes Z. ezt is földelni fogja. Nemes Z. egyébként nagyon jó kifejezetten szépirodalmi szerző, de nem ezzel a kötetével érdemes kezdeni, hanem a A hercegprímás elsírja magát cíművel.

Vasárnap

Vasárnap már majdnem alibiztem. Nagyon fáradt voltam, így dél körül keltem fel. A vasárnapi programom az volt, hogy menjek el az ARC Közérzeti Kiállítás utolsó napjára. Nagyon régóta figyelem a kiállítást, de idén először vettem részt rajta, és egy nagyon izgalmas plakátkiállítást nézhettem végig. A fő témája a klímavészhelyzet volt, de szabad témában is több plakát készült, közülük több a melegséggel is kapcsolatos, amik közül van, amit meg is rongáltak. Én most Szűcs Anikó és Lőricz Gábor munkája csapott meg nagyon.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Van egy szép hagyománya a melegségnek. Hogy felvesszük azokat a címkéket, amiket ránk aggattak. Szerintem ez rohadt fontos. Szűcs Anikó és Lőricz Gábor munkája alapján.

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

Már a médiából értesültem, hogy megrongálták és firkáltak rá, de nagyon para érzés volt személyesen is látni. Szerintem összességében nem egy igazán jó kép, szerintem az „Az az igazi magyar, akinek fáj Trianon”, és a szexuális kisebbsági lét nem széttartó dolog, elég csak a határon túli magyar nemzetiségű LMBT+ emberekre gondolni, ami a legkézenfekvőbb… Ezzel együtt egy fontos üggyé vált számomra ez a plakát, mert éreztem felőle a kirekesztésemet. Hogy én vagyok-e az, akinek semmi sem szent, és aki kívül marad a normáikon. Tök fontosnak tartom azt, hogy ebbe beleálljunk, mert nem tartom magamra érvényesnek ezeket a mondatokat, de mégis, valahogy hálás vagyok, hogy rám aggatták. És ha már ránk aggatták, akkor meg kell tanulni viselni is. Legalábbis én ezt tanultam a nagy aktivistáktól, és szerintem ez fontos is.

Aztán Margó ismét, de most csak egy előadás kedvéért:

Karafiáth Orsolya: Amikor a mama lelegelte a papa haját
Azt hiszem Karafiáth Orsolya megszervezte a világ legbonyolultabb könyvbemutatóját, amiben Valuska László működött közre kérdezőként, valamint Palkovits Nóra és Boncsér Sára Luca felolvasóként illetve improvizációs színészekként. A kötet a felnövésről szól, kis töredékeken, novellákon, történeteken keresztül, így egyféle kollektív fotóalbumot kapunk, amikből mindannyian rekonstruálhatjuk a saját felnövésünket. A beszélgetés elején Karafiáth Orsolya felolvasott egy nagyobb részt, majd egy-két rövid kérdés és hosszabb válasz után Karafiáth felolvasott történeteket, amiket aztán a színészek továbbgondoltak és eljátszották a folytatását. A kötetbemutató a két színész és a szerző kis felolvasásaival ért véget. Szerettem. Exibicionista volt és túlgondolt, de ezt szeretjük Karafiáth Orsolyában.

    

 A továbbiakban már csak hazamentem a szállásomra, rendbe tettem a könyveket, hogy holnap reggel könnyen indulhassak, aztán örömködtem a választási potcasteket. 🙂

Most mutatom még egyszer, hogy miket sikerült beszereznem, bővítve azokkal a könyvekkel, amiknek nem volt programja a fesztiválon:

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
Lewis Caroll: Alice Csodaországban
F. Scott Fizgerald: A nagy Gatsby
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
André Aciman: Találj rám!
Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben
Lesi Zoltán: Magasugrás
Horváth Gideon – Süveges Rita – Zilahi Anna (szerk): extrodaesia
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Ennyi lett volna a mai bejegyzés, örülök, hogy sikerült megmutatnom végre, mert hosszú volt a hetem. 😀
Ha kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran a komment szekcióban. 🙂
Hamarosan igyekszem értékeléssel is érkezni. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon további háttértartalmakért. Ha még az is érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Miért nem voltunk a múlt héten normálisak?

Sziasztok,

a hónap vége körüli bejegyzésekben már volt említettem, hogy a hónapfordulót most az Ördögkatlan Fesztiválon töltöm, és a fesztivál alatt folyamatosan arra gondoltam, hogy ebből szeretnék nektek is adni valamit. Meg jó volna megőrizni is ezt a sok szeretetet és csodát, amit az Ördögkatlanon töltött öt nap jelentett. És ez a bejegyzés most ennek szól. A csodának, amit szerintem mindenkinek át kellene élnie, és amiből mindenkinek szeretnék adni egy picit.

52444236_2516739641687911_3464358107428159488_n.jpg

Szóval az Ördögkatlan. Nagyon nehéz erről nem csodálattal beszélni, így meg sem próbálom. Ez egy szuper fesztivál, amit idén tizenkettedszer rendeztek meg néhány Baranya megyei kis faluban, ahol egyébként semmi sem adott, hogy egy fesztivált megszervezzenek. És egy picit olyan is. Olyan, ami megtartja az amatőr báját tíz éven keresztül, miközben mindent megoldanak azonnal, és minden jól működik. Mert ezt a fesztivált nagyon jó emberek nagyon akarják. És ettől egy picit olyan, mintha csupa jó ember összejönne és találkozna a nyári dögmelegben, hogy összedobjanak valami közöset a hozottból, amit fáj majd itthagyni, de tudod, hogy a fesztivál úgyis vigyázni fog rá.

Vagyhát én ezt tapasztaltam a negyedik katlanom után is. Eddig különböző helyeken szálltam meg: Van közös camping. Ez azért jó, mert közvetlenül a fesztivált támogatod a pénzeddel, akik úgyis visszapörgetik. De én nem ott szoktam megszállni, hanem magánudvarban. Így általában több lehetőségünk van, kapunk kávét, hűtőt, bár én nem használtam, de a mi udvarunkban Wifi is volt, és arányaiban több az egy főre eső konnektorlyuk. A második naptól már zárkózott léted ellenére is megismered azokat, akikkel együtt laktok, beszélgettek, viccelődtök, barátkoztok, és nagyon jó hangulatú együttélések tudnak kialakulni olyan emberekkel, akik aztán visszateszik a fóliát a sátradra, ha leszakad az ég.

A faluk közötti közlekedést kaltanbusszal lehet megoldani, amik óránként indulnak, és nagyon kényelmes ülésekkel és légkondival várják a fesztiválozókat, akiket teljesen esetlegesen színészek is szórakoztatnak, például a Vuk főcímdalának közös éneklésével vagy szépirdalmi szerzők pajzán verseivel. A másik lehetőség a stoppolás, aminek itt nagy kultúrája van, és nagyon rugalmasan és gördülékenyen működik. Ültem idén őskatlanozók kocsijában is, és szegedieknél is vendégeskedtem néhány kilométer erejéig. Ilyenkor megbeszéljük, hol voltunk, honnan jövünk, hányadik katlanunk a jelenlegi, és ezzel gyakorlatilag véget is ér az út. És igen, van egy bája a negyedik napon is ezekről beszélni idegeneknek, de ők az ő tök érdekes katlantörténetüket éppen úgy negyedik napja mesélik el, most épp pont neked, lelkesen, szóval figyelj, és mesélj te is, merthogy ez a normális. Mert a katlan egy picit olyan, mintha a világ normális lenne, visszamosolygunk egymásnak az utcán, beszélgetünk a buszmegállóba, és kölcsönadjuk a kanalunkat valakinek, aki már napok óta szemez a jégkrémmel a kisboltban.

És mi ott mégsem vagyunk normálisak. Csak mert ez az egész fesztivál mottója, ami nagyon sok mindent megragad abból, amit itt leírtam. Törőcsik Mari és Cseh Tamás a fesztivál védnöke, és amikor az ötödik fesztiválra lejött Törőcsik Mari, azt mondta, Nem vagyunk normálisak. Arra gondolt, hogy lejönni ide, ennyire falura, ekkora utat megtenni, és talán arra is, hogy pont itt egy ekkora fesztivált csinálni nem normális dolog. Szóval nem voltunk normálisak. Mert a katlanon úgy szokás. És bár nem maxoltam ki igazán idén a fesztivált, nem voltam sok programon, csak egy nagykoncerten vettem részt, azért idén is büszkén gondolom, a múlt héten nem voltunk normálisak.

Mutatom is, hogy milyen nem normális programokon vettem részt helyette:

1. nap

Katlan Nyitány

Szóval, ha kezdetben volt az ige, akkor a katlan is úgy kezdődik, hogy megnyitják. Először Bérczes László és Kis Móni felmennek a színpadra. Ők a főszervezők és a fesztivál igazi arcai. Ők találták ki, és tőlük lesz ilyen csodás. Nem mondanak nagy beszédet. Bérczes felidézi, ahogy az első Katlan előtt bekopogott a nagyharsányi polgármesterhez, aztán jól meglepődik, hogy mennyi ideje is már annak, és hogy milyen sok ember tesz ezért a fesztiválért. Nekik mindig megköszöni. Kis Móni nem beszél, bár a kilencedik megnyitón mondott pár szót. De Kis Móni általában csak áll. Ő szép. Gyönyörű. Mint Afrodité. És békés. Utánuk kis műsorral készülnek a katlan új és visszatérő fellépői közül néhányan. Ez mindig nagyon sokszínű. Most például volt K2-reklámbemutató, mindig vannak ukrán nénik, akik egyébként az egész fesztiválon énekeltek, és volt olyan feladat is, hogy egymásramosolyogjunk. Mert úgyis azt csináljuk majd egész héten. Aztán elénekeljük Cseh Tamás Csönded vagyok dalát. Együtt. Ez is mindig szép. A fesztivál következő programja rá is emlékezett.

„Keresztbe Jégeső” – Bereményi Géza és Másik János estje

Szóval Cseh Tamás. Nem igazán tudom, mit jelent ő nekem. Azt hiszem az van, hogy még nem ismerem eléggé a munkásságát, de amit ismerek, azt szeretem. És most egy picit közelebb kerültem hozzá. A színpadon Cseh Tamás zeneszerzője és dalszövegírója ült, énekeltek, verseket, prózákat olvastak fel, és klassz volt az egész. Szerettem. Sok dalból maradtak meg részletek, azokat azóta hallgatom, és azt hiszem egyre közelebb kerülök ahhoz a hatalmas életműhöz, amit Cseh Tamásnak tulajdonítunk és mindannyiunké. Például ez a dal nagyon elkapott:

2. nap

Palackba zárt üzenet – Beszélgetés a megbocsájtásról

Az INDIT Közalapítvány Alternatíva Ifjúsági Irodája idén másodszor van kint önálló katlanhelyszínként egy régi, állományból kivont dézsmapincében, a Batthány Pincében, és nagyon izgalmas kiállításokkal készültek idén is a függőségről, a kapcsolaton, családon belüli erőszakról illetve az alkoholkultúra különböző érdekes vonatkozásairól, így akár a nők vagy meseszereplők alkoholfogyasztási szokásairól, vagy akár a magyar történelemben is jelen lévő szesztilalomról is olvashattak az érdeklődők.

Nekem személyesen nagyon sokat jelent az Alternatíva Ifjúsági Iroda, nagyon sok időt töltöttem ott középiskolásként és nagyon sokat tanultam tőlük, ezért az első délelőtt elmentem hozzájuk beszélgetni, megnézni, hogy velük mi van, mi történt az elmúlt években mióta nem voltam, és ha már ott voltam, részt vettem egy megbocsájtás témájú workshopon. Ez egy nagyon tanulságos együtt tanulós egy óra volt, ahol beszélgettünk a megbocsájtásról és a bocsánatkérésről, arról, hogy van-e különbség a továbbélés, a felülemelkedés és a megbocsájtás között. Az is szóba került, hogy bocsánatot kérni vagy megbocsájtani nehezebb-e, megbeszéltük, hogy ha valaki bocsánatkéréssel tartozik nekünk, akkor általában elfelejtjük azt feltételezni róla, hogy jó ember, vagy jó ember akar lenni, de szóba került a bosszú is, aminek kapcsán Ludas Matyi elégtétele is, és egy ponton még Döbrögi gyermekkoráról, a kis Döbiről is elmélkedtünk. Az egész beszélgetést egy tényleges palacküzenet elkészítése zárta, és jól esett az egész. Egy klassz beszélgetéssel lettünk gazdagabbak, és a megbocsájtás lehetséges narratíváit is megtanultuk, amiről talán egy jó könyv esetén még itt is olvashattok majd, mert tanulságos volt. 😉

Szűcsinger – Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián koncertje

Szálinger Balázs csodálatos kortárs költő és Szűcs Krisztián, az egykori és szintén csodálatos Heaven Street Seven énekesének közös koncertje ez, ami elsősorban laza és vicces. Egy picit mindketten belekapnak egymás munkásságába, nyilván teljesen dilettáns módon, húzzák egymást, Szálinger a koncert bármelyik részén képes kiinteni valamelyik épp észrevett ismerőseinek. És látszik rajtuk, hogy nagyon érzik egymást, élvezik a színpadon töltött időt és a közös munkát… És csak jó volt hallgatni, meg néha felnevetni, vagy szélesebbre húzni a szokásos katlanmosolyt.

Rájátszás

Ez a projekt hozta létre a Szűcsingert is. Alternatív zenészek, mint Beck Zoli, Szűcs Krisztián, Kollár-Klemencz László… és költők, mint Szálinger Balázs, Erős Virág, Grecsó Krisztián… hozta létre ezt a felállást. Nagyon jó csapat ez, verseket zenésítenek meg és meglévő dalokra írnak új szöveget, és közben nagyon szeretik egymást. Az idei Katlanban az egyik legjobb koncertélményem volt ez, aura volt körülötte és nagyon szerették. A koncert közben felolvasott Kemény István is, akit két mögöttem álló lány kibeszélt, de nagyon találóan és szeretettel tele, szóval ezt most is közlöm:

Most figyelj, fel fog jönni. De már úgy jön fel, hogy minek. Hogy minek olvasna fel ezeknek. Fapofával. Minek van itt hangszínnel. Mindig a Keményzsófit piszkálják, hogy egy hangszíne van, de az azt is az apjától örökölte. Felolvas, békés. Ha bárki életét élhetném, Kemény István szeretnék lenni.

És amúgy nagyon mosolyogtam, mert egyébként minden szava igaz, és olyan szeretettel heccelte a költőfejedelmet a beszélő, hogy jó volt hallgatni, pont ahogy Kemény Istvánt is jó, mert amúgy zseni, ahogy ír és felolvas. Nyilván. Csak bájos, ahogy Kemény István létezik. Ahogy bájos az egész. 🙂

Nehezen választottam dalt, de ebből azt hiszem átjön az egész randomsága, még akkor is, ha a dalszöveget adó verset az általam kevésbé kedvelt Háy János jegyzi:

 

Ég és föld gyermek

Ez egy zenei, színházibb előadás volt egy intim kis pajtában. Egy madárról mesélt, aki szépen énekelt, de a király befogta, hogy mindig hallgathassa a dalát, a madár azonban ezután nem énekelt. A király próbálta vigasztalni, és kint az erdőben a madár egy asszonnyá, feleséggé vált, majd egy földi létre ítélt, de égbe vágyó gyermekük született. Szép előadás volt, a két szereplő közül az egyik nagyon kellemes előadói hangon szólaltatta meg a mesét, a másikuk pedig nagyon széles és izgalmas zenei eszköztárat hozott, viszont a hangi adottságai korlátokba ütköznek, és ennek megmutatása nem volt a legszerencsésebb. Egy inkább jó előadás volt ez, de nem lett a kedvenc programom, pedig bátor előadás volt, sokmindenből merített, izgalmas volt, működött, de nem talált meg annyira.

Péterfy Bori & a Love Band

Szóval nagyon sok emberrel vitatkoztam erről a fesztiválon is, de nekem Péterfy Bori egy istennő. Esküszöm. Egyrészt a dalok szövege nagyon bátrak, líraiak, másrészt egy olyan szexualizált ösztönlényt állít színpadra, akiért nem lehet utolsó sejtedig rajongani. Hatalmasat partiztam ismét Borira, és bár a végét elverte a vihar, így is a legjobb estémet zárta a koncert. Meg amúgy ez volt az a nap, aminél a programfüzetbe belenézve már tudtam, hogy valahogy így fog kinézni, és azt is tudtam, hogy ez ennyire csodálatos lesz. Boritól ezt a friss dalt ajánlom most nagyon, mert a koncerten Saiid részét is ő csinálta, és szétadtam. 😀

3. nap

Erős nők – Roma hősök workshop

Szóval úgy volt, hogy erre beugrom a Jelenkoros kötetbemutatók előtt. Aztán kiderült, hogy ez egy hosszú workshop, amiről meg akartam lógni. Aztán nem lógtam, de ne rohanjunk ennyire előre.
A workshopot a Független Színház tartotta a Roma hősök projektjükkel (Van blogjuk is, itt, ha minden igaz, hamarosan lesz szó a mi műhelyünkről is rajta.). A műhely első felében négy roma monodrámát beszéltünk át aszerint, hogy a főszereplők mennyiben hősök. Milyen krízist élnek át az életükben, milyen döntések szerint hogyan cselekedtek, és ez a cselekvés milyen változásokhoz vezetett. Mi egy spanyol monodrámát néztünk meg jobban, amiben az első spanyol roma akadémista, és az első roma boldoggá avatottról, Boldog Ceferinóról beszélt, más monodrámákban azonban találkoztunk sokkal személyesebb történetekkel is, menekülésről az elrendezett házasság elől, vagy csak a telepről való kitörésről. A műhely ezen első részének legizgalmasabb kérdése, hogy hős-e az, aki saját magát menti meg, és hogy mit mondd el a világunkról az, ha az önfelvállalás önmagában hőssé tehet valakit, miközben a világban (a monodrámák főszereplői megmutatták) van hely azoknak a dolgoknak, amiket szeretnénk.

A műhely második részében arról beszélgettünk, hogy kik a mi személyes hőseink, és hogy mi miért lehetünk hősök. Én a saját hőstettemnek azt a slam poetry előadást mondtam el, amiben előbújtam és arrról meséltem, hogy édesanyámnak nem mondhattam el, de beszéltünk családon belüli erőszakról, a melegség és a vallásosság témájáról, és mélyszegénységből való kikerülésből is. Nagyon erős történetek voltak ezek, és nagyon erős élmény az, hogy ülsz egy terembe, ahol körülötted mindenkit hősnek tartasz. Ez a legerősebben üzenet, amit a katlanon kaptam idén, és azóta is a fejemben van, remélem marad is.

Az elmondott hőstörténetekből kettőt kiválasztott a csoport, amit valamilyen művészi eszközzel feldolgoztunk. Mi egy fordított végrendeletet írtunk egy lány nevében, aki a bántalmazó apját ápolta jóval azután, hogy sikerül kiszakadni tőle. Nagyon jó volt csoportban dolgozni, végigbeszélni, hogy kinek mi izgalmas ebben a történetben, és alkotni valamit ebből a csendes hősségből. A másik történet, amin a csapat másik fele dolgozott, az enyém volt, és nagyon örülök és hálás vagyok, hogy továbbviszik a slam poetrym történetét. Ők a lényegét ragadták meg az előadásomnak, a vallomást egy halott rokonhoz, akinek nem mondtak el valamit. Mindenki két haikut írt, és nagyon megrázó volt azt érezni, hogy mindenkinek van valami ilyen bevallani valója, és ez valahogy tovább kovácsolt minket, úgy érzem. És én nagyon hálás vagyok ezért. Szóval köszönöm.

A kaméleonlány

Szintén a Független Színház előadása, amiről korábban már nagyon sok jót hallottam, és nagyon örülök, hogy sikerült végre megnéznem. A darab egy monodráma. Lovas Emília adja elő. Egy roma lányról beszél, aki okos, gyorsan átlátja a helyzeteket, és nagyon érzékeny, képes arra, hogy magát másokhoz hasonlóvá tegye, és érzékenyen figyeli mások gondolatait. A dédnagymamája nem ért haza egy munkatáborból. A nővére nem tudja begyújtani a gáztűzhelyet, pedig egyetemen tanul. A másik nővére már családanya. Egy Papagájnak nevezett roma tanára szerint nem lenne szabad megtagadni a romaságát. A romaságát, mert a cigány az külső elnevezés. Papagáj a kaméleonlány keresztanyja. Ő nevezte el. És a kaméleonlány azóta is próbálkozik az identitásokkal, táncol, játszik miközben a darabban az iskolai nevelési tanácsadóval beszél. Szép színdarab ez. Nagyon sok problémát mozgat a színpadon a kinyitott lehetőségek és a számos lehetséges életút között, de ez végig a személyes síkon marad. Kérdez, és ad egy talán végleges választ egy olyan lánytól, aki ha tovább játszik, akkor nem a végleges válaszok életútját fogja járni. Ha pedig mégis, akkor az az ő döntése lesz, és azzal sincs baj. De persze ez csak spekuláció. A lényeg, hogy a darab fantasztikus, ha lehetőségetek adódik, nézzétek meg.

Rokokó Rosé

A Rokokó Rosé a világ legbájosabb garázszenekara evör, akik nagyon szeretik a saját zenéjüket. Én középsuliban találkoztam velük először, egy nagyon random este, a hosszúhetényi Rocktalicskán, ahol ők eléggé kilógtak a folkos alternatív hangzásukkal, mégis nagyot partiztunk nem szomjasan a hájderittára, ami egy fantasztikus dal, a címben jelölt szöveggel. És azóta is ennyire amatőrök és cukik, nincs igazi kisugárzásuk, alig tartják a kapcsolatukat a közönséggel, de nagyon felszabadító, ahogy ők jól érzik magukat együtt. Nem ajánlom igazán őket, érdekesek, de nem annyira egyediek vagy relevánsak, én mégis azt szeretem bennük, hogy ezt tudják magukról és beérik ennyivel.

4. nap

Romano Drom

A koncert, amit elmosott az eső, de mégis megtartották, teljesen másként. Egy nagyobb színpadon lett volna a koncert, ehelyett a villánykövesdi pincesor legtetején volt, gyönyörű kilátással, lemenő nappal egy nagyon intim akusztikus koncerttel. A magyar oláh roma zene egy régi, 20 éve létező zenekara adott elő testközelből, és ez hatalmas élmény volt. Csináltam néhány képet a helyszínről:

Tánc – Egy darab belőlem

A darabot egy idősebb és egy fiatalabb táncos adta elő, és valószínűleg a legnagyobb sikernek értékelik a fellépésüket, pedig mindenki a „Rossz versek” vetítésre ült be, csak csúszott a program. Bár nem értek igazából a tánchoz, de egy elég random műfajkeveredés lehetett ez a darab, szinte élvezhetetlenül önkényes és esetleges díszlet, tér és eszközhasználattal. Az előadás apropója az volt, hogy a két művész és a rendező szeretett volna valamit hozni a Katlanra, talán élet és halál motívumokkal dolgozott, de igazából a cím által előfeltételezett semmitmondás és érvénytelenség a darab utáni űr legjelentősebb összetevője is volt. Az egyetlen dolog, amit őszintén bánok a fesztiválon.

 „Rossz versek”

Reisz Gábor rendező az Ördögkatlan egyik idei díszvendége volt, ez alkalomból levetítették a legfrissebb filmjét, amely, mivel a legtöbb programot elmosta az eső, az egyik legígéretesebb esti programnak tűnt. És igazából nem tudom, hogy mit gondolok a filmről. Vannak benne nagyon jó meglátások, és egy generációs filmje is tud lenni a nálam picit idősebbeknek. Erősen reflektál a Szomszédok szocialista idilli világára, miközben kis herceg szerűen járjuk be a különböző életszakaszok jövőképeit, hogy egy ponton mindez összeálljon. És közben nagyon erősen reflektál a filmszerűségre is. Érdekes és okos anyag, de nagyon kényelmetlen volt egy tömött teremben törökülve nézni, és 20 percnél már azzal foglalkoztam, hogy le tudnám vágni a lábam, anélkül, hogy ebből bármit éreznék. Egyszer még biztosan újra lesz nézve.

5. nap

Esélykikötő

Hát ezt nagyon sok helyen lehetne kezdeni. Szóval. Szombaton már nagyon fáradt voltam, és bár akadt néhány program, amit kinéztem magamnak, nem voltam túl produktív. Ugyanakkor az esélykikötő mindenképpen tervben volt. Az esélykikötő az Ördögkatlan Civilek utcája, vagy Civilfaluja, ahol különböző civil szervezetekkel lehet megismerkedni. Alapvetően nekem ez fontos volt, mert Pécsen még mint ifjúsági szervezeteknél, mint a helyi LMBT szervezetnél sokat önkénteskedtem, és megmaradt az érdeklődésem a pécsi civil élettel szemben. Ezzel együtt idén nem igazán voltak sokan kifejezetten Pécsről, de így is jókat beszélgettem a kitelepült szervezetekkel. Az Amnesty Intenational egyik koordinátorával emberjogi totót töltöttem ki, ahol telitalálatom volt (mondom, hogy sok dolgom volt a civil életben) és beszélgettünk arról, hogy Szegeden is be fog indulni az Amnesty, A Város Mindenkié Mozgalom pécsi képviselőivel arról beszéltünk, hogy milyen nem látható munkát végeznek például emberek hajléktalanná válásának megelőzése érdekéven, a Fridays For Future Hungaryvel a klímasztrájkról beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy egy nagyon erős megmozdulás, az Uccu – Pécs roma szervezet önkéntesével a saját félvérségéről beszélgettünk, ami egyfajta lakmuszpapírja a kisebbségi helyzetnek, mert megtapasztalja, hogy hogyan élnek a nagyszülei, miközben ő már nem ebben él, és beszélgettünk a képzettségéről is, ami segít neki visszakerülni és dolgozni más emberekért, de kérdés számára is, hogy mennyire tud ennek a kultúrának a hangja lenni. Ez most summázva nagyon furcsán hangzik, pedig eskü nagyon tanulságos beszélgetés volt. Nekem is gyakran felrótták aktivistaként, hogy egy kvázi védett városi közegből beszélek a melegségről, és  érdekes volt látni, hogy ez máshol is létező felvetés. Végezetül beszélgettem a Diverse Youth Network & PeMeL aktivistájával. Ők egy pécsi szervezet, akiken belül a PeMeL pécsi LMBTQ közösség egy külön munkacsoportként dolgozik, a szervezet maga pedig sokkal általánosabban foglalkozik a kisebbségi helyzettel. Aztán amikor eleredt az eső, megismerkedtem a Mr. X barkóba szerű, ám annál sokkal idegesítőbb társassal is, amit a felsorolt szervezetek önkénteseivel játszottunk. Jó volt, olyan katlanosan laza és mégis tartalmas. Mutatom, milyen kitűzőket szereztem:

68409796_456206605232185_6287429996440977408_n.jpg

Halott nők

Terék Anna Halott nők cím kötete az egyik legsötétebb és legjobb dolog, ami a kortárs fiatal lírában történt. A délszláv háborúban járunk a Vajdaságban, szerb és magyar nők, kislányok és anyák között, akiknek az apjuk vagy férjük emigrált, a gyermeküket találat élte, az anyjukat nem lehet magára hagyni, az öccsüket pedig egy gránát tépte szét. Ezeknek a nőknek nem feltétlenül értékvesztés a halál. Van, aki önmaga dönt róla például. Nagyon kemény sorsokról beszél, többször olvastam már a kötetet, és mindig kegyetlennek tartottam, de soha nem rendeltem arcokat ezekhez a történetekhez, és ezt a kötet illusztrációja is engedi. Ezt viszont a Szentesi Diákszínjátszók nem tudják és nem is akarják kikerülni. Miközben nagyon erős szimbólumokat használ, fehér és piros, véres gyöngyöket, kisbaltát újszülöttek és halottak helyett. Vizes lufit, ami úgy robban szét, ahogy egy akna tép szét egy embert. Egy báttyat, aki arról álmodozik, hogy egyszer eltűnik anélkül, hogy bármit magával vitte. A színjátszók egy fantasztikus szöveganyagból dolgoztak, és olyat hoztak létre, ami pont annyira tépett szét, mint a könyv az első olvasásakor. Érzékeny volt, és örülök, hogy láthattam. 

Kubalibre

A Halott nők jegyszedő lánya azt mondta, hogy a Kubalibre koncert fantasztikus lesz, és igen, ez lett. Egy nagyon felszabadult állat koncert volt ez, amik még egyszer kihozták az ösztönös szórakozni akarást az emberből. Nagyon jó koncert volt ez, fogok még Kubalibrét hallgatni, és azt hiszem, hogy hallani is fogunk még róluk alternatív közegben. Az utolsó programom volt a fesztiválon, és nagyon jó volt zárásnak. Egészségünkre! 😀

Aztán vasárnap reggel hazajöttem a busszal. 🙂 Szóval ez volt az Ördögkatlan idén számomra. Ez volt egy picit az otthon, ahol normális nem normálisnak lenni, ahol rá lehet mosolyogni a szembejövőre, és ahol csak örülünk, hogy vagyunk. 🙂 És igen, innen mindig egy krízis elmenni, de vasárnap hajnalban megint megígértem, hogy visszajövök, és jövőre ugyanitt, majdnem ugyanekkor. Addig meg már csak ki kell bírni. 

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, remélem érdekes volt a beszámoló számotokra is, bízom benne, hogy többeteknek meghoztam a kedvét a fesztiválhoz, vagy legalább ahhoz, hogy utánanézzetek, olvassatok. 🙂
Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran hozzászólást, igyekszem gyorsan válaszolni, ahogy igyekszem majd a következő bejegyzéssel is, amiben végre már igazi könyves tartalmat olvashattok. 🙂

Ha nem szeretnétek róla lemaradni róla, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, keressetek facebookon háttértartalmakért is, vagy lessétek meg az instagram profilomat, ahol néhány katlanos történetet is találhattok. 🙂

És semmiképp ne feledjétek a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A júniusi kedvencem, és hat cím, amit júliusban el szeretnék olvasni

Sziasztok,

új hónap kezdődött, így ideje visszatekinteni egyetlen könyv erejéig arra, hogy mi volt a kedvenc olvasmányom a múlt hónapban, és ideje végignézni, hogy mi is az a hat könyv, amit mindenképpen el szeretnék olvasni ebben a hónapban. Nézzük is a júliusi 1 és 6-ot!

1es6.JPG

1: A júniusi kedvencem:

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszikcovers_501943_1.jpg

Cserna-Szabó András a kortárs prózairodalom egyik jelentős alakja. Rendkívül művelt, olvasott és releváns, és ezen tudásait bele is forgatja a regényeibe, de ezt a kortárs irodalomban megszokott megszólalásmódokhoz képest egészen máshogyan, humorral teszi.

Egy ilyen humoros szöveggel van dolgunk akkor, ha Az abbé a fejével játszik regényét vesszük kezünkbe, amely nem tűz ki maga elé kisebb célt, minthogy a teremtéstől az apokalipszisig elvezesse az olvasót a világtörténelem útvesztőiben. Merthogy ez tényleg egy útvesztő. Pecázó törpetulajdonos embereken kell keresztül olvasnunk magunkat. Dózsa György karóba húzott katonáin és az egy házban élő Kosztolányin és a gyermek Ottlik Gézán át egészen a svájci óra pontosságával érkező sündisznóig. És mindezt halál random módon. Mert a világról ezen információmorzsák is random érkeznek. És ez egy nagyon vicces gesztus ebben a regényben. Nagyon hasonló a fő kérdésfeltevése, mint Kertész Imrének Az angol lobogóban. Azt kérdezi, hogy hol lehet elkezdeni egy történetet, mi az, amit el kell mondani ehhez, csak míg Kertész egy eltávolító és nehezen befogadható nyelven keresztül ír erről, addig Cserna a világot humorral forgatja ki, ami így jól befogadhatóvá, érdekessé és nagyon jó szöveggé válik

és

6: A júliusra betervezett címek:

Rachel Kunshner: A Mars klubcovers_509887.jpg
A Mars klub egy nőről szól, aki San Franciscoban élt, van egy gyermeke, és a regény elején kezdi meg letölteni a kétszeres életfogytiglanját. A regényben egyszerre kap szerepet a városban leélt múltja és a családja, miközben persze az éltében mostantól alkalmazkodnia kell a börtön szigorú szabályrendszerébe és nehéz szociális keretébe. A szöveg beszél a kilátástalanságról, és arról, hogy az ember az életében mindig jobbat akar, miközben érzik a börtönben ülők, hogy a társadalom lemondott már róluk. De beszél a regény egy rendőrről vagy egy börtöntanárról is, akiknek az előéletén keresztül Kalifornia teljes társadalmi tablóját kapjuk. 2018-ben a hat Booker-díj jelölt között volt a könyv, és még ezzel egy évben megjelent itthon is.

covers_549015.jpgSzerencsés Dániel: A 13 emelet
Szerencsés Dániel krimije a könyvhétre jelent meg, és LMBTQ címkés. Egy magas beosztású tisztviselő haláláról és a lassan leszerelő bizottsági szolgálatos nyomozásáról szól. Magát a nyomozást a bizottság formaságnak tekinti, és egy idő után már saját szakállára, szabályokat megszegve kell nyomoznia. Azért jó a fülszövege, mert már most vannak feszültséggel teli prekoncepcióim a regénnyel kapcsolatban. A XXI. Század Kiadótól érkezett recenziós példányként.

Donna Tart: A titkos történetcovers_345320.jpg
Öt különc karakter a kis vermonti egyetemen ógörögöt tanul egy megszállott professzorral. Azonban nem csak tanulnak, hanem újraélik a nagy hellén kultúrát, a nagy lakomákat és orgiákat, szeánszokat, amikben az isten vért is követel. Szóval ez egy bűnügyi regény is. A bűnhődésről beszél, és arról, hogy a bűn maga mennyire kulturális tényező, mennyire függ attól, hogy mit hiszünk és mit gondolunk a világunkról. A csoport titkos történetét az egyetlen beférkőző külső tag meséli el évekkel később. És ezzel a regény már a megjelenésétől klasszikussá válik. És végre elolvasom. 🙂

covers_548037.jpgSally Roodney: Normális emberek
Ez a könyv könyvhétre jelent meg a XXI. Század kiadó Kult Könyvek sorozatában, és nagyon provokatív a címe és a borítója. Maga a regény az amerikai gimis románcok hagyományainak legjavából merít, amiben a foci csapatkapitány és a szegény láthatatlan lány között valamiféle kapcsolat alakul ki. Amitől ez a könyv relevánsabb lehet, az az, hogy lakóhelybéli és anyagi, szociális különbségek vannak a szereplők között, illetve, hogy ösztöndíjasként az ország elitegyetemén közösen kell megismerniük a nem kisvárosi élettel, és együtt kell megküzdeniük az új életformával, hogy normális emberekként élhessenek.

Rivers Solomon: Kegyetlen szellemekcovers_480340.jpg
Tavaly jelent meg ez a vitatott sci-fi a magyar könyvpiacon, és ha minden jól megy, kritikát fogok róla írni egy zsánerirodalommal foglalkozó oldalra, ami miatt eléggé izgatott vagyok. A regényben egy űrhajón járunk, ami már régóta utazik, és az út során a hajón kialakul ismét a Földihez nagyon hasonló társadalom elnyomókra és elnyomottakra bontva. És engem a sci-fiben majd leginkább ez a társadalom érdekel, illetve az, ahogy a több elbeszélő segítségével ez a társadalom számunkra kirajzolódik. Kihívás számomra, de kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle.

covers_365962.jpgKari Hiekkapelto: Kolibri
Egy fiatal kurd bevándorló lányt a családja fogva tart Finnországban és meg akarják ölni. Máshol futókat gyilkolnak sörétes puskával. A regény olvasása előtt annyi biztosan közös  a két bűnügyben, hogy Fekete Anna nyomoz az ügyben, aki magyar bevándorlóként él Finnországban, így különös empátiát tanúsít a kurd lány felé. Egy hátborzongató, zord finn krimit várok, amit a borító is sugall, és csoporttársam szerint a migrációról való gondolkodásom is megváltozik majd ezt a regényt olvasva. Igazság szerint ezt a könyvet a nővéremnek vettem a Líra raktárvásáron, mert ő nagyon krimi olvasó, de az említett csoporttársam elmondása szerint már régóta szeretné velem ezt elolvastatni. Szóval most, mielőtt otthagyom a nővéremnél, mindenképpen elolvasom.

Szóval ezt terveztem a következő hónapra, meglátjuk, hogy mi sikerül belőle, én mindenesetre igyekezni fogok. 🙂 Meg amúgy is nyári szünet van, amikor ráérnénk olvasni, meg ilyenek… Szóval jó lesz. 🙂

Ha olvastátok már valamelyik könyvet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek van valamelyikkel kapcsolatban, hagyjatok bátran kommentet. 🙂 Ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon háttértartalmakért, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Májusi summa

Sziasztok,

ha a naptárra tekintünk, ki párás szemmel, ki felszabadultan, de mind megjegyezhetjük, hogy megint eltelt egy hónap. Egy hónap, amikor nekem végre nem kellett a szakdolgozatommal bajlódni és az egyetemi dolgaim is gyorsan rendeződtek, így egy egészen blogszerű működést sikerült helyre állítani. És ez a blogszerű működés jelen van a vásárlásokban is, az olvasások pedig, hogy úgy mondjam, még van hová fejlődni ismét. Bár megvan a 10 kötet, de ennek nagyobb része vers, és egy csomó kortárs posztmodern, amit nehéz volt olvasni. De legalább lassan is olvastam őket. Nézzük tehát először, hogy mit szeretem be a hónapba, majd, hogy miket sikerült olvasnom, illetve, hogy hogy az év elején meghatározott célokhoz képest hogyan is állok most:

majus.JPG

Itt és itt szereztem be ezeket és ezeket a könyveket:

1.) A Libri akciózott, és ha már ott voltam, vettem néhány verseskötetet is.

Dream Válogatás könyveket vettem 30%-ért, ugyanígy a Libris Álomgyár akcióban 30% volt az Arthur Lessre, és Sáenz új könyvét is meg kellett venni. Mert azt vártam a legjobban.

Alice Broadway: Ink
Az Ink tavaly jelent meg a Maxim kiadó Dream Válogatás sorozatában, és szinte a kezdetektől baromira érdekelt, és azt gondoltam, hogy majd egy jó Maximos kedvezményben lecsapok rá, ami adott volt a hónapban, így hát… A városban, ahol a történet játszódik, a szereplők bőrére születésüktől fogva rátetoválják a velük történteket. A kudarcokat és az eredményeket egyaránt. A főszereplő lány apja meghalt, és gyászát igyekszik könnyebbé tenni azzal, hogy szép történeteket olvas le az apja bőréről, hogy ezzel minél jobban megismerhesse őt. Azonban Leora mesélés közben észreveszi, hogy a legnagyobb bűn elkövetésének a stigmáját is magán viseli az édesapja, és nyomozni kezd az apja eddig ismeretlen oldala felé.

John Marrs: The One – A tökéletes pár
A tökéletes párunk a tudomány regénybeli állítása szerint végre megtalálható a DNS-ünk segítségével. A világ öt különböző embere értesítést kap, hogy megtalálták a DNS párjukat, de ezekkel a kapcsolatokkal lesznek bonyodalmak. A fülszöveg szinte ennyit mondd el, de a molyos címkék alapján lesz szó sorozatgyilkosságról, krimiről, pszicho-thriller szállakról, és az LMBT téma is előkerül, ha jól emlékszem utánaolvasásaimból, egy pár lesz meleg. 

Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem
Szabó Imola Julianna egy ismert fiatal szerző, de eddig elsősorban prózában írt. A kötet fő szála lehet az anyaság (vagy nem, csak random beleolvastam), amit a cím is enged következtetni, és elsősorban az érdekel ebben a kötetben, amit a fülszöveg úgy ír meg: „nincsenek bejáratott, elkoptatott sémák, minden új és meglepő”, szóval ennek a nyelvi megoldásai érdekelnek, eddig belekaptam, és annyira nem győzött meg, de véglegeset persze az olvasás után.

Adrew Sean Greer: Arthur Less
Arhur Less a sikertelen középszerű író, aki azt állítja, hogy el lehet menekülni a problémái elől. Egészen pontosan a volt barátja férjhez megy, és Less kalandos, szórakoztató és komikus világ körüli útra indul, hogy ne kelljen az oltár elé készülő volt barátjával szembenéznie. Pulitzer-díjat érdemelt és magyarul alig egy hónapja olvasható. Várakozom.

Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
Az év legjobban várt ifjúsági megjelenése számomra, és nem lett méltatlan a várakozásaimhoz. Sáenz bemutat három olyan kamaszt, akinek az élete teljesen kifordul az eddigi kerékvágásból a gimnáziumuk utolsó évében. Sokkal jobban meg kell ismerniük magukat, és át kell élniük traumákat ahhoz, hogy fel tudjanak nőni. És történik mindez egy Sáenztől ismerhető szeretettel teli burokban. Nem voltam a regénnyel teljesen elégedett, de nagyon szerettem. Itt írtam róla bővebben.

Izsó Zita: Színről színre
Ú, de sok mindenről lehetne ennek a kötetnek a kapcsán beszélni. Először is Izsó Zita szerintem az egyik legszuperebb költőnő ma itthon. Nagyon köznyelvien mégis rendkívül érzékletesen ír az élet különböző traumáiról, amelyből, ahogy ő fogalmazott a szegedi könyvbemutatóján, felépítették az ő saját, és mindannyiunk gyermekszobáját. Ez a kötet pedig traumákról beszél, anélkül, hogy unalmas volna, vagy hogy ne volna érthető. Empátiával dolgozik, anélkül, hogy hatásvadász volna. Számomra a kedvenc Izsó Zita kötet az ősszel megjelent Éjszakai földet érés, ahol szerintem ezek a traumák sokkal célzottabbak és erősebben vannak használva, de ez a kötet sem gyenge. Durván nem. És örülök, hogy ebben a hónapban találkozhattam vele és beszélgethettünk pár szót a szegedi könyvbemutatóján.

Simon Bettina: Strand
Simon Bettina első verseskötet ez, amely a JAK-füzetek első ismét a Magvetővel közös füzetei között jelent meg tavaly könyvhéten, és nagyon sok jót hallottam róla, ennek ellenére eddig mindig mást vettem meg. Ahogy belelapoztam, elsősorban a múlt feltárása lehet a tétje ennek a kötetnek egy intim családi közegből. Talán a terek is fontosak lesznek, mert a versekben megosztóak. Nem tudunk hozzájuk értékeket rendelni, nem biztosak, és ez tetszett, bár nyugtalanított. És foglalkoztat a kötet csak belelapozás után is, járnak tőle a fogaskerekeim, szóval biztosan rövidesen olvasni fogom.

2.) Aztán 2+1 akció volt a Kóborló Könyvesbolt kitelepülésein, és ugye ott mindig szét kell nézni. 😀

Virginia Woolf: A világítótorony
Woolf a családról ír ebben a regényben. Egy kisfiúról, akinek minden vágya, hogy eljussanak a nyaralójuktól a közeli világítótoronyig. Egy apáról, aki csak a saját karrierjével és a gyermeke kilátásaival foglalkozik, és egy anyáról, aki villámhárító a két szereplő között. Aztán évtizedekkel később, a háború és az anya halála után próbál valami sosevolt felépülni ugyanebből a családból. Még nem olvastam Woolftól, de ez a második regénye a polcomon, és azt hiszem imádni fogom.

Edward Albee: Drámák
Albee jegyzi az egyik kedvenc drámámat, a Mese az állatkertrőlt, ami a konformista emberképpel tesz valami végletest az egyfelvonásos dráma során. Amikor ezzel kellett foglalkoznunk, folyamatosan belefutottunk a Nem félünk a farkastól című drámájába is, amit még nem olvastam, viszont mintha még meleg szálra is emlékeznék belőle. És hát Albee többi szövegére is kíváncsi vagyok, csak eddig nem teremtettem rá alkalmat.

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Rakovszky Zsuzsától már olvastam korábban a VS-t (értékelés itt), ami egy izgalmas életmesélés egy transznemű magyar nemes igaz történetén keresztül. Ebben a regényben, Rakovszky első regényében, szintén egy önéletrajzleírást találunk, amiben egy öregasszony mesél arról milyen volt gyermeknek, lánynak majd asszonynak lenni. Egy különös családtörténetet vetít elénk a fülszöveg és egy hatalmas hordozandó titkot, de nem igazán értem a fülszöveg alapján, vagy hát értek valamit, de az elég butaságnak tűnik, szóval inkább nem konkretizálom. 😀 Mindenesetre kiderül majd.

3.) Aztán volt egy ominózus Líra raktárvásár

én pedig előző nap Pest megyében voltam slam poetry versenyen, szóval csak megnéztem mi lesz ott, és csak hazaértem 15 könyvvel két és fél könyv árából.

Henrik Langue: 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak
A könyv, ami jó ötletnek tűnt. 90 klasszikus könyvet próbál három, a borító szerint négy, de a negyedik főleg a címet tartalmazza, kis négyzetben képregényként elmesélni. De igazából a klasszikus is kérdéses, több könyv van, amiről nem igazán lehet itthon hallani, és bakik is vannak benne. Thomas Mann Halál Velencében kötetében a nőies fiatal férfi a képregényben nő, Victor Hugo: A párizsi Notre Dame könyve pedig A Notre Dame-i toronyőr címmel szerepel. Na mindegy. Jó poén volt 400 forintért. Azóta tovább is passzoltam.

Birtalan Balázs: Sorskönyv nélkül
A könyvvásár legnagyobb fogása számomra ez, mert nem is kerestem, és csak random a szépséghibás könyvek között volt ez a hatalmas kötet nevetségesen olcsón néhány kis folttal. És hát. Birtalan Balázs fiatalon hunyt el néhány éve, és a hatalmas kötet az utolsó írásait és az eddig publikálatlan dolgait adja közre. Egyrészt közérthető pszichológiai dolgokról ír, másrészt mélyen magából. Ő a hazai meleg-keresztény párbeszéd megteremtője és egyik fő aktivistája, ahonnan szintén lehet ismerni a munkáit. Eddig rendszertelenül olvastam tőle ezt azt, de örülök, hogy ez a monstrum a polcomon van.

Kati Hiekkapelto: Kolibricovers_365962.jpg
A könyv, amit nem magamnak vettem, de marad. Nagyon szemetmarasztaló a borítója, és láttam, hogy krimi, így a nővéremnek vettem meg, aztán az egyik barátom szólt, hogy állítólag ő nekem ezt a könyvet már nagyon ajánlotta, merthogy az ő migrációról való gondolkodása ezen könyv kapcsán sokat változott. Mert ez a regény egy kurd lányról is szól, akit a családja elrabolt és meg akar ölni. Azonban Fekete Anna nyomozó a kezében tartja a szálakat, és megérti a lányt, hiszen ő is magyar bevándorlóként él Finnországban. Nagyon ajánlott elolvasnom. 😀

Terézia Mora: A szörnyeteg
Terézia Mora a Szerelmes ufókkal került be az általam ismert írók körébe, de azt a könyvét a tavalyi könyvhetes megjelenése óta nem sikerült beszereznem, mert mindig volt más. Viszont most A szörnyeteget potom áron csak nem hagyhattam ott. Nagyon kíváncsi vagyok rá, azt mondják nagyon nehéz olvasni, de érdemes, én pedig kíváncsian várom, és szeretnék látatlanba belemenni a könyvbe, mert nagyok a várakozásaim.

Judi Picoult: Gyere haza
Az egyik könyv, amiért bementem a raktárvásárba, és végül majdnem nélküle jöttem ki, mert a sorban állásom utolsó pillanataiban tolták ki a minimális szépséghibás könyveket ebből. Szóval még nem olvastam Judi Picoulttól semmit, és mivel több LMBT regény van tőle, ezért tudtam, hogy ezen változtatnom kell, de nem szerettem volna teljes árat fizetni érte. És ezek az érvek még elő fognak tűnni. De a regényről: Zoe egy zeneterapeuta, aki nagyon szeretne gyermeket, de a legutóbbi sikertelenségénél már nem a férjéhez, hanem a legjobb barátnőjéhez, Vanessához fordul vigaszért, és ebből a vigasztalásból lassan szerelem szövődik. Meglátjuk. 😀

Pataki Éva – Vajda Anikó: Hamlet halott
Ez egy krimi napjaink Magyarországáról, ahol egy melegségét vállaló színészt holtan találnak a lakásában. A krimi cselekménye, minthogy LMBT közszereplőről van szó, kénytelen taglalni a jobboldali támadásokat, miközben magát a nyomozást is vad médiafigyelem kíséri. Nagyon nem bízom a könyvben, de akarom hinni, hogy jó lesz.

Vida Gábor: Nem szabad és nem királyi
Vida Gábor fantasztikusan ír. Ezt megtapasztaltam A kétely meg a hiába című novellásköteténél és az Ahol az ő lelke regény esetében is. Ez a könyv pedig egy újabb novella Erdély tájairól és különböző, sajátos szabályrendszer szerint élő szereplőiről, akik mégiscsak egy közösséget határoznak meg. Nem tudom mi lesz ez a kötet, de jó, az biztos.

Claire North: Harry August csodálatos élete
A könyv, aminek ismerős a borítója. Biztos, hogy láttam valahol. Sokáig azt hittem OlvaZsófinál, de a moly.hu rácáfolt. 😀 Szóval ezért vettem meg szintén nevetségesen olcsón, mert nem tudom, hogy kicsoda azt mondta, hogy jó. Harry August a halálos ágyán fekszik a regény felütésekor, de ezt már megszokhatta, mert mindig meghal, hogy aztán újrakezdje az előző életek tapasztalatával. És most valamit változtatnia kell az időben. Nem tudom, miért gondolom, hogy tetszeni fog, de valaki azt mondta, szóval remélem tetszeni fog. Ez volt a legfelelőtlenebb vásárlásom.

Igazából bíztam benne, hogy nem fog a poszton érződni, de érződik, szóval a pontosság kedvéért itt készítettem el ezt a mémet:

 

Ritter Andrea: Melegek
Aki azt mondja, hogy egy ilyen című könyvért hajlandó volna teljes árat fizetni, az egészen egyszerűen, fizessen. 😀 Szóval ez a könyv az első olyan pszichológiai könyv, aminek célja, hogy kifejezetten a melegeket érintő kérdéseket taglaljon, úgy mint a heteronormatív társadalommal való szembesülés vagy az előbújás. Nem tudom, hogy igazából mit várok tőle, legyen okos, tudjak meg én is többet magamról, használhassam fel arra, hogy a könyvek meleg szereplőit jobban megértsem, és persze… írhassak róla értékelést. 😉

Géczi János: A bunkerrajzoló
Géczi János fura. Nem vagyok oda érte mint emberért, és amikor csak úgy ír, nos azért sem. De nagyon érdekes embereket kérdez, és az ő életüket rekonstruálja. Vagy interjúkötetet ír Csányi Vilmossal. Ez a legutóbbi állati sikeres és szuper munkája. Ez a könyv viszont Likó Marcell élettörténet rekonstrukciója, vagyis Likó Marci, a Vad Fruttik frontemberének az életét meséli el, néha picit sarkít, vagy nem a konkrét életrajz alapján, de egységesíteni, végiggondolni, rekonstruálni próbál. Eddig a bírom Likó Marcit de nem bírom Géczit annyira arány alapján nem vettem meg, de fél áron velem jöhetett.

Onagy Zoltán – Tímea Gulisio: Peremvilág
Egy interjúkötet, a Pécsett élő leszbikus, néha nekrofiliába hajló gerontofiliájával, és annak megírásával, megfestésével, filmre vitelével sokakat megbotránkoztató költőnő mesél. A beszélgetés fő célja azt hiszem az, hogy közelebb kerüljön az olvasó a leszbikussághoz, de Timi egy nagyon provokatív alany, akinek nyíltsága rendkívül inspiráló, de a témái rendkívül meredekek és tényleg durván provokatívak. Már több alkalommal találkoztunk, érdekes embernek tarom, kíváncsi leszek a kötetre.

Géczi János: Vadnarancsok
Géczi János első élettörténet rekonstrukciója a nyolcvanas évekből, aminek nagy története van (egy teljes lapszámot zúztak be azért, mert közölt részleteket a regényből), és számos kiadást megélt. Ebben a regényben a nyolcvanas évek béli deviáns peremet kívánta bemutatni egy prostituált, egy szexmániás, egy meleg és egy drogos segítségével. Továbbra is vannak fenntartásaim Géczivel, de kíváncsi vagyok a könyvre.

Szálinger Balázs: Köztársaság
Szálinger Balázs életművébe az utolsó két verseskötetével kapcsolódtam be, de korábbi munkáira is kíváncsi vagyok. A Köztársaságban egyaránt találunk verseket, egy epikai művet és egy drámát is, és nagyjából ennyit tudok a könyvről kezdésnek. 360 oldal, és a következő kötete teljesen véletlenül 360° címmel jelent meg. Ezt a szerző mondta el a szegedi könyvbemutatón.

Bárány Tibor (szerk.): Édes hazám
Basszus, ezt a könyvet a magyar szakom első éve óta szeretném a polcomon tudni, és még csak most került fel. De legalább most már olcsón. A könyv 2012-ben jelent meg, és a legjelentősebb kortárs magyar közéleti verseket gyűjtötte antológiába. Elsőben volt egy Magyar nyelvű politikai költészet órám, ahol két a költészetben már akkor nagyon otthon lévő srác hozta mindig a kis Édes hazámját, mert a legtöbb tanult vers benne volt, és állati menőnek tartottam ezt. És most azt is állati menőnek tartom, hogy végre a polcomon van. A Szívlapát fiataloknak szánt nagyon menő versantológia mellett. Amit Nádasdytól kaptam. De ez már nagyon nem kapcsolódik ide. Csak szintén menő.

Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara
Darvasi László fantasztikus, bár én csak a Szerezni egy nőt novelláskötetét és néhány Szív Ernő álnévvel írt tárcáját  olvastam. Ebben a novelláskötetében a 2005 óta megjelent novelláiból közöl egy válogatást, amiket keresztül végig kísérhetjük Darvasi pályájának fontosabb pontjait és témáit.

4.) A GABO kiadótól kaptam recenziót,

köszönet nekik érte, különösen azért, mert nem evidens, hogy erről a könyvről nagyon szeretnék írni.

Moskát Anita: Irha és bőr
Moskát Anitát a legokosabb csodálatos tanárom, és a nála szakdolgozó és kutató legokosabb kortársam is nagyon szereti és figyelmembe ajánlja. Rajtuk keresztül jutottam el ehhez a könyvhöz, ami nem meleg témájú, bár a cím még engedné, de nem, ez most nem BDSM regény. A könyv egy kisebbségről beszél, a fajzatokról, akik állatból válnak emberszerűvé és nagyon izgalmas, hogy hogyan alakul az identitásuk. Szóval nincs köze a melegséghez, de hasonló kisebbségi lét, sok a melegség által már jól ismert momentummal. De jövő héten érkezik róla az értékelés.

5. Kreatív Könyvtárosok Társasága könyvcsere

Rettenetesen nincs hely a polcomon. Elmondhatatlanul nincs, viszont több olyan könyv is akad, akadt, amit egészen biztosan nem olvasok el, vagy olvasok újra, így ezeket bepakoltam, és ezekből négyet beadtam a csoportnak (Ugyanitt hármat odaadtam a csoporttársamnak.), és elhoztam a két leginkább jó állapotú és szépirodalomnak tűnő könyvet, amik érdekeltek. Mert ugye mindig ez a csapdája az ilyen csereakcióknak. Hogy általában nem azok a könyvek vannak ott, amiket szeretnél. Bár nekem innen van az Ez nem munka kötetem Németh Gábortól vagy egy hasonlóról az első Kunderám. Azokat nagyon szerettem volna, és ottvoltak.

Viszont most szereztem:

Amin Maalouf: Taniosz sziklája
A fülszöveg nagyon sokat akar mondani a libanoni szerző regényéről, amiben egy libanoni fiatalság emlékei tűnnek fel háborúval, diplomáciával és hegyekkel. A fülszöveg egyszerre ígéri a feszültséget, a kalandot, a szenvedélyes szerelmet, véres csatákat és gyilkosságokat, kimért árulásokat… Meglátjuk.

William Styron: Házam lángra gyulladcovers_114746.jpg
Mert ennek gyönyörű a borítója. És mert a fülszöveg azt írja, a XX. század legjelentősebb művészregénye. Persze egy fülszövegnek az a dolga, hogy ilyeneket mondjon. Egy tragédia adja a könyv cselekményét, de ez csak apropó a szerző számára, hogy arról beszéljen, hogy vannak, akiknek nem egyszerű az életük. Így olvashatunk ebben a regényben egy elzüllött festőművészről és egy érdekes egyéniségű milliomosról. Ha egy fülszövegben annyit tudnak leírni valakiről, hogy érdekes az egyénisége, akkor azzal feszültséget próbálnak teremteni, vagy csak nem akarnak spilerezni? Nem tudom, hogy sokáig vendégeskedik-e a polcomon, de egyelőre itt van.

És ezzel végére is értünk a beszerzett könyveknek. Megírni sem volt rövid. Viszont ebben a hónapban csak 10 könyvet sikerült elolvasnom, és abból kettőről már olvastál is a poszt első felében, szóval tarts ki. 🙂

willpower.gif

Ezeket olvastam a hónapban

Ahogy már említettem az 1 és 6-ban is, ebben a hónapban az olvasásaimat elsősorban a 22 könyv, amit el szeretnék olvasni, mielőtt betöltöm a 22-t lista határozta meg, mert még öt könyv maradt róla. Öt olyan könyv, ami nagyon posztmodern, és nehezen adták magukat, így melléjük verseket olvastam. És az Életem kifürkészhetetlen logikáját. Mert azt el kellett olvasnom.

Nádas Péter: Egy családregény vége
Nádas Péternek sokkal nagyobb tétje volt annál, semmint, hogy rajta van a 22 könyv listán. Szeretném elolvasni a hatalmas Világló részletek című regényét a gyerekkorából, de nem tudtam, hogy mennyire lenne jó ez, mert nem ismerem Nádas nyelvét. Nádas nyelve nehéz. Minden szava terhelt, de ő ennek tudatában van, és ezt állati jól használja fel. Az Egy családregény végében egy teljes zsidó családregényt mutat végig mitikus nagypapákról és bölcsekről, miközben betekintést kapunk az elbeszélő gyermekkorába is. Nagyon érdekes, ahogy a történet elbeszélésének a jelene, a történet elbeszélőjének az ismeretei, és a történeti idő síkjai egymáshoz idomulnak, akár narratívában, mint a regény szövetébe szőve, akár a regény nem tipikus történetében. Szerettem, és azt hiszem a következő Nádasom a Világló részletek lesz, hacsak nem jön helyette valami.

Németh Bálint: A hangyák élete
Németh Bálint második kötete Simon Bettina kötetével egyszerre jelent meg, és nagyon izgalmas kötet. Nem igazán a hangyák életéről szól, de ez egy játék. Egy panellakásról szól, ahonnan hiányzik valami. Egy kapcsolatról, ami kiürült. Valamiről, amiből csak a hiányt érezzük, és valami, amit a hangyák birtokba vesznek. Ha a hangyák életéről szólnak is a versek, akkor, ahogy az a kötetben el is hangzik, csak annyiban beszél, amennyit mi tudunk a hangyákról, ami persze nyilvánvalóan kevés. Ezt a kötetet azért nem vettem meg, mert féltem, nem igazán érdekel egy A hangyák élete című kötet. De aztán a könyvbemutatón hallottam, hogy ezek elég személyes és lírai versek. És hát azok. De megtudjuk belőlük, mi kell a hangyák kiírtásához, miközben felveti azt a problémát, hogy vajon nem övék-e az egész lakás.

Mészöly Miklós: Film
Egy bácsi és egy néni hazamegy, aztán a bácsi meghal, a néni pedig egyedül marad a gyászával. De ebben a regényben megint nem a történet a lényeg. Mészöly tényleg filmszerűen ír. Látjuk a snitteket, de nem pusztán szimbólumokat használ, hanem konkrétan leírja, hogy mit akar mutatni, és mit kell éreznünk, mit kell látnunk. És ez egy mocsok kényelmetlen olvasás, mert könnyen el lehet veszíteni a fonalat. De egy Mészöly könyv ilyen. Mészölyért küzdeni kell, és ezt bírom benne.

Szőcs Petra: Kétvízköz
A másik kedvenc kötetem. Az otthonnal, a családdal, a nagypapa halálával és az anyával dolgozik Szőcs Petra első kötete, és egy nagyon intenzív élmény olvasni. Nagyon jól emel el a hétköznapi értelemből, egy ilyen közös anya, nagymama, otthon tapasztalattal, nem viccnek szánt, inkább a világgal való találkozásainkat megdöntő iróniával, amit nyelvileg nagyon erősen megtámaszt. Nem alakul ki köztünk viszony a vers tárgyával, mégis az van, hogy sokáig nem enged. A 2014-es Szép versekben Szőcs Petra volt az egyik szerző, akinek nagyon tetszettek a szövegei, de erre csak évekkel később, 2017-ben, a kötet első olvasásakor jöttem rá. 🙂

Izsó Zita: Színről színre
Már fent írtam róla, de még egyszer: olvassatok Izsó Zitát!

Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Szóval elvesztettem az Esterházy szüzességemet, és nem fájt. Vagy nem úgy, ahogy képzeltem. Könnyű volt olvasni attól függetlenül, hogy nem volt minden mondata után aha érzésem. És még azt sem tudom, hogy tényleg érzem-e, hogy egy zseni, vagy csak azért van az egész csoda bennem, mert tudom, hogy az. Egy picit úgy vagyok vele, mint Elio, a Szólíts a neveden vége felé:

Azt hittem, értem, miért esküszik mindenki a Sant’Eustachio kávéjára, vagy talán csak szerettem volna azt hinni, hogy értem, noha biztos nem voltam benne. Még azt sem tudtam biztosan, ízlik-e valójában. talán mások sem, de nem akartak kilógni a sorból, így lelkesen hangoztatták, hogy nem élhetnek a Sant’Eustachio kávéja nélkül.

A regény három részből áll. Az első kifejezetten pártpolitikus, vicces anekdoták Rákosiról és az ÁVH-ról, majd ezt követi egy kérdőmondatokkal teli szöveg, ahol történetszerűségeket mesél el, miközben minden mondat végére kérdőjelet tesz, és a mondatok nyilván úgy is vannak megformálva, hogy kérdőmondatoknak is tűnjenek, ami egy nagyon izgalmas dolog, a harmadik rész pedig szintén egy ilyen anekdotikus dolog. De onnan tudod, hogy többről van szó, hogy baromira elfáradsz olvasás közben.
Jó volt, fogok még EP-t olvasni.

Henrik Lange: 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak
Fent már írtam róla, de továbbra is lebeszélnék róla mindenkit.

Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
Fent már írtam róla, de ide kattintva elolvashatod az értékelést is. 🙂

Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Galgóczi Erzsébet egy hithű kommunista, akit az átkos rendszer nagy íróvá tett, aztán a rendszerváltás után minden könyvtár dobálja az emberek után a könyveit, mert nincs rá igény. Ebben a könyvében két izgalmas kisregény található, az egyik egy restaurátornőről, aki szerelmes a miniszterbe, és vidékre megy kápolnaoltárt renoválni szerelmi bánata elől, a második pedig egy leszbikus regény. Hamarosan írok róluk. 🙂

Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Az első Vonnegut olvasásom az Éj anyánk volt, amit nagyon szerettem, és elhatároztam, hogy lesz még további Vonnegut. Aztán annyiban maradt. Tavaly úgy gondoltam, ez lesz a következő, de nem biztos, hogy ez a visszatérőknek tartogatott Vonnegut könyv. Mármint rá jellemző a sarkos ironikus random nézőpont abszolút adott, amit ebben, az 50. születésnapjára írott regényben megtámogat azzal, hogy az író személyesen cseszik ki egy szereplővel. Mármint igen, ez a legtöbb regényben igaz, de itt a személyesség fizikai. Egy érdekes regény egy íróról, aki nem igazán profitál az irományaiból, novelláit a pornómagazinok hozzák le átírva, hogy nőjön a kiadvány terjedelme. Az író a regény elején meghívást kap egy kisváros hagyományteremtő művészeti akciójára, és egy utazást mutat be, aminek a végén a szegény, csóró szerencsétlen író, ahogy azt a nagy könyvben elképzeljük megérkezik. Vicces történet még viccesebb bagatell mellékszálakkal, de ha újra kezdhetném a Vonnegut olvasás újrakezdését, nem ezzel kezdtem volna.

Mit jelent mindez az éves terv vonatkozásában

Minden hónapban szerettem volna 2500 oldalt olvasni, ami ebben a hónapban épp, hogy sikerül, viszont túl vagyunk az ötven könyvön idén, ami a tervezett 70-hez képest rendkívül jó hír. 🙂

A polcfelszabadítás ebben a hónapban nem haladt előre, majd valamikor kettőt olvasok.

Korábban beszerzett LMBT könyveim közül a Törvényen kívül és belült, illetve a nyomokban LMBT-t tartalmazó Bajnokok reggelijét sikerült elolvasnom, előbbiről mint említettem, várható majd értékelés. 🙂

Kortárs magyar szépirodalmi prózában pedig a nagy öregektől olvastam a hónapban: Esterházy, Mészöly, Nádas. Ezt azt hiszem kipipálhatjuk.

És ez lett a hetedik poszt a hónapban, így ezt most azért eredménynek tekintem, bár nyolcat szerettem volna, de a korábbi üres hónapokhoz képest ez most durván sokat jelent. Május elején jöttem az áprilisi summával, majd az 1 és 6-tal az áprilisi kedvencemmel és 6 olvasási tervemmel, aztán érkezett egy poszt a könyvekben leggyakrabban homofóbiát bemutató írói stratégiákról a Homofóbia és transzfóbia elleni küzdelem világnapján, aztán értékeltem Karen McMannus: Lehull a lepel című könyvét és Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája című kötetét, majd érkezett az új 23-as lista a születésnapomon. Tartalmas hónapot zártunk úgy értem, amivel összességében elégedett vagyok. 🙂

Ez lett volna ez a hónap mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok.

Ha kérdésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran komment szekcióban, ha a posztban beígért értékelésekről és további tartalmakról nem szeretnétek lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagrammra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2019. áprilisi summa

Sziasztok,

végre leadtam a szakdolgozatomat és voltam nyelvvizsgázni is, így most megfáradtan (és megkésve) ugyan, de annál lelkesebben érkezem az áprilisi summával, amiben bemutatom, milyen könyveket szereztem be és olvastam el áprilisban.  18 könyvet sikerült beszereznem és 12 könyvet sikerült elolvasnom elolvasnom ebben a hónapban, ami így összenézve egy egészen jó summának tűnik, de nézzük, hogy így van-e. 🙂

aprilis.JPG

Ezeket a könyveket sikerült beszereznem a hónapban:

Karen M. McManus: Lehull a lepel
A tavalyi év egyik nagy magyar újdonsága ez az ifjúsági krimi, és az őszi megjelenése óta nagyon kíváncsi voltam rá, és rögtön a hónap elején sikerült és beszereznem rukkoláról. Egy érdekes alapszituációval indít. Öt középiskolást tőrbe csalnak (telefont tesznek a táskájukba a laborban, ahová nem szabad telefont tenniük), majd a büntetésük töltése közben az egyikük, a középiskola pletykaoldalának kezelője allergiás rohamot kap majd meghal. Mind a négyen gyanúsítottak, és ez egy izgalmas és jól működő dinamikáját adja a regénynek. Én szerettem, és fogok róla írni. 🙂

Meggin Cabot: A fiú a házból
Szintén rukkolás szerzemény, de ennek a könyvnek nem tudtam a létezéséről. Egy jól működő, romantikus, humoros, könnyed regényt ígér a fülszöveg, kizárólag e-mail regény formájában, amire nagyon kíváncsi vagyok. És mindenki nagyon szereti, és olyan emberek is, akiknek nagyon adok a véleményére, szóval rá még kíváncsi vagyok. 🙂

Colm Tóibín: A blackwateri világítóhajó
A könyvről már írtam értékelést, amit ide kattintva olvashatsz. Röviden ez egy családregény, aminek középpontjában egy haldokló AIDS-es öccs és generációk nőtagjainak ki nem beszélt konfliktusa áll. Nagyon erősen működik a lélekben Tóibín, akár a nők helyzetébe való beleállásokról, akár a melegségről, a melegséggel kapcsolatos történetekről vagy épp a vírusról van szó. Sajnos a regény fordítása nem hozza annyira erősen azt a szikár Tóibin nyelvet, amit itt is sikerül fülön csípni, de más regényeinél megszokhattunk, de ezzel együtt is egy fontos és klassz regénynek tartom. Köszönet érte a Park Könyvkiadónak!

Juan Carlos Onetti: Egy névtelen sírra
Szintén rukkolás szerzemény. A 20. századi Urugay egyik jelentős alkotója Onetti, aki általában a passzív, de elmélkedő, az idők során elkallódó szereplőkről ír. Még nem olvastam tőle, de valamiféle lassúságot és esszésséget feltételezek a novelláiban, és engem ez érdekel most. 🙂

Garrald Conley: Eltörölt fiú
Az második magyar nyelven olvasható átnevelőtáborról szóló regény, amely egyrészt mozog egy hétben, amíg a főszereplő állapotfelmérése zajlik, valamint abban az egy évben, amíg a főszereplő az első előbújásától eljut a táborig. Kemény könyv, sokkal elemzősebb és gondolatban dolgozóbb a Cameron Post rossz nevelésénél, de sokkal többet mutat a táborból és a vallásból. Természetesen még erről is lesz szó.

Cathrine Millet: Cathrine M. szexuális élete
Szóval a nagy visszhangot, de kisebb közönségsikert elért, tabukönyvnek szánt könyv végre a polcomon egy elég lestrapált rukkolán szerzett példány képében. Az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon voltam a szerzőnő új könyvének bemutatóján, amiből sajnos nem értettem semmit (Erről itt már írtam.), de a Milletet körülvevő aura kétségkívül újabb érv volt, hogy egyszer elolvassam a könyvét.

Gabriel García Marqez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Szóval Garcíra Marqez fennmaradt bevásárlólistái is érdekelnek, így rukkolán azonnal lecsaptam a könyvre, aminek a minősége szintén kérdéseket vet fel, de legalább van már GGM a polcomon, mert eddig csak könyvtáraztam. 🙂 (Amúgy a rukkolával kapcsolatban fontos leszögeznem, hogy a két könyv feladója azonos, és hogy a példány infónál fel is voltak tüntetve a hibák, és máshol mindig szuper állapotú könyveket kapok, szóval nem lehet okom panaszra, bár van, de erről lehet, hogy írok majd egy későbbi bejegyzésben.)

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Szóval nyilvánvalóan nem kellene megvenni egy könyvet ezzel a címmel, gondoltam én is, sokáig. De ezt a könyvet mindenki imádja. Olyanok is, akiknek nagyon adok a szavára. És a XXI. század kiadó hozta ki nagyon jó minőségben. Szóval megrendeltem, mert a nővéremnek is ettől a kiadótól rendeltem ajándékot, és hát legyen meg az ingyen szállítás. 😀 A kötet nagyon sok filozófiát és világbölcsességet tömörít össze, gyűr érthetővé, humorossá és befogadhatóvá, és még a fülszövege is jó. Lásd a részletet:

A professzor szerint az ember és a társadalom legfontosabb tennivalója, hogy elkerülje a káoszt és ugyanakkor a diktatúrát, hogy rend legyen az életben és a fejekben. Ehhez az ősi hagyomány igazságait ötvözi az élvonalbeli tudományos kutatások legújabb felfedezéseivel.
Megtudhatjuk, miért érdemes békén hagynunk a gördeszkázó fiúkat, milyen borzalmas sors vár azokra, akik mindenkiben a hibát keresik, és miért kellene minden macskát megsimogatnunk az utcán.

Nem várom tőle, hogy hipermódon megjavul az életminőségem, csak kíváncsi vagyok, eskü. 😀

Nyerges Gábor Ádám: Sziránó
Erről a könyvről, kisregényről nem hallottam sokat, és az is vegyes. Egyrészt egy iskolásregény humoros, ismerős történetekkel, amik ismerősek lehetnek egy kis klapek elbeszélésében, akit mégcsak nem is becéznek vagy gúnyolnak az osztálytársai. Másrészt pedig valami elkésett posztmodern felhangú történetvezetése van, aminek sikerültségéről már kevésbé jókat hallottam. Az egyetem cserepolcán volt, és cseréltem.

Claire Lispector: Minden történet
Molyos vásárlás volt ez a hatalmas kötet, amiben a XX. század nagy hatású brazil írónőjének az összes novelláját tartalmazza. Nagyon jókat hallottam a kötetről, de eddig nem szerettem volna annyi pénzt kiadni rá, vagy hát azt a pénzt más könyvekre költöttem, de most sikerült postával együtt jó áron beszereznem. Amúgy jól láthatóan van a novelláknak és a Dél-Amerikának valamiféle túlreprezentáltsága ebben a hónapban, és még jönni fog egy kisebb finn tömb.
Az ilyen összefüggésekért érdemes summákat írni. 😀

Olty Péter: Heteró közegben
Olty Péter verseit eddig teljesen random olvastam, ha belefutottam egy-egy folyóiratközlésbe, és nem olvastam össze igazán. És például a szerző melegsége sem volt nyilvánvaló számomra. De a költészet napjára megjelent kötete mindezt tisztázta. Bár még keveset olvastam belőle, mert figyelni akartam rá annyira, hogy a blogon tudjak róla írni. Mindenesetre a kötet épít, párbeszédbe lép akár antik verselési technikákkal és mély filozófiai kérdésekkel is, így egy széttartó, különböző, heteró közeget kíván bemutatni, miközben a kötet egy másik olvasati lehetőségben a meleg élet kis gesztusait emeli a líra tárgyává, harmadsorban pedig maga a kötet egy nagyon erős coming out gesztus az irodalmi élet felé. A hónapban mindenképp olvasva lesz, addig is ajánlom hozzá az alábbi interjút:

Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk): Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni
Ez egy idézetes könyv, benne humoristák, elemzők, híres emberek vicces de tanulságos idézeteivel. A szerzőpáros Mentsd meg a világot, ne csinálj semmit! című hasonló kötetét egyszer már egy nagy Alexandrás leértékelésen beszereztem, és most ezt rukkoláról sikerült. Ezzel egy időre fel is függesztettem a rukkolás tevékenységemet, mert elfogytak a pontjaim, de egy nagyobb polctakarítás során még találkozunk majd.

Ruth Ozeki: Az idő partjain
Az idő partjain mindig az egyik legfontosabb olvasmányom lesz. Egy japán lány Amerika partjára sodort naplójáról és egy írói válságban lévő írónőről szól a kötet. Nagyon sok jelentéssíkot kellene lerántanom a kötetről ahhoz, hogy objektíven meg tudjam ítélni, mennyire jó könyv, bár általában jókat hallani róla, viszont életem egy nagyon fontos szakaszában volt velem ez a szöveg, és nagyon örülök, hogy végre saját példányom lett belőle. A nyuszi Libri utalványt hozott ugyanis, és hasonló a helyzet a következő négy könyvvel.

Melvin Burgess: Billy Elliot
A Billy Elliotról tavaly nyár után bizonyára mindenki hallott, azonban nem feltétlenül tudjuk, miről is szól a történet, azon túl, hogy az Operaházbeli előadását meleg propaganda címkével támadták. A könyv a híres angol bányászsztrájkok idején egy bányászvárosban játszódik, ahol Billy ráébred arra, hogy ő táncolni szeretne, és a szülei támogatják ebben. A történet homoszexuális propaganda részét még nem látom teljesen, de majd az elolvasás után erről is bővebben. 🙂

source.gif

Sofi Oksanen: Norma
Sofi Oksanentől eddig a Baby Jane-t olvastam, ami szerintem egy nagyon fontos kötet a depresszióról és a pánikbetegségről egy provokatívan karcos, hideg nyelven keresztül. Akkor biztos voltam benne, hogy fogok még tőle olvasni, és a Libri szuper akcióban támogatta ezen törekvéseimet, ami megspékelve a húsvétra kapott ajándékkártyával… Szóval igen. A Norma Sofi Oksanen mágikus realizmussal dolgozó kötete, amiben Normát ismerjük meg, akit közös mágikus titka és szoros kapcsolata fűz az anyjához, akit meggyilkoltak, és Norma szeretné megtudni, mi történt, ezért nyomozásba kezd, és egyszerre egy lélektani és egy maffiabéli utazást is meg kell tennie. Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok
Sofi Oksanen ebben a regényében Észtország II. világháborús megszállását írja le egy katona férj, egy feleség és egy unokatestvér szerepeltetésével. Nem igazán látok még többet belőle, és a fülszöveg is elég sejtelmes, de Sofi Oksanen úgyis csodálatos lesz.

Dora Csehova: Nem akartam Lenin lenni
Azt hiszem az utolsó novelláskötet. Ezt a címe adta el. Nyilvánvalóan. Elesett orosz emberekről szól a posztszovjet világban, ahol akár minden jól is alakulhatott volna, de a főszereplők sorsa persze nem így alakult. Kíváncsi vagyok rá, mi lesz a könyvből.

Németh Bálint: A hangyák élete
A hangyák élete egy verses kötet, ami tavaly Könyvhétre jelent meg a JAK-kötetek sorozatban. Mindig érdekelt ez a kötet, de mindig mást vettem meg helyette, viszont most volt Szegeden bemutatója, így végre a polcomon tudhatom. Nagyon sokrétűen értelmezhető a hangya ebben a kötetben. Főleg a panellakásokban feltűnő hangyákról van szó benne. Az azokkal való együttélésről és az elpusztításukról. És a kávéról, amit ha kiborítunk, akkor, olyan, mintha hangyák volnának. Ezt már májusban olvastam.

ant_2.gif

Viszont, áprilisi olvasások:

Tommi Kinnunen: Négyesút
Ez a könyv nagyon jó. Fogok róla írni. Finn regény, 2017-ben jelent meg az őszi Margó Irodalmi Fesztiválra, és egy olyan család története, akit meghatároz egy meleg vő/férj/apa/após emléke. Egy férfié, aki érzékeny, akinek mindene a család volt, és akihez így mindenkinek viszonyulnia kell. Nagyon érzékeny regény ez a múlt század második felében lévő potenciális meleg sorsról erkölcsrendészettel és a melegség fel nem vállalásával. Fogok róla írni, és piszok nehéz lesz. De nagyon jó könyv, nagyon sok mindent gondolok másként vagy erősebben általa saját magamról és a melegségemről is.

Szálinger Balázs: 360°
Szálinger Balázs megírta milyen zalainak lenni, és azt hiszem ez mindannyiunkra tartozik. Ez a verseskötet ismerős. Nem csak a dombokról és a helységnevekről, sőt a helységnevekről van hogy egyáltalán nem, de egyaránt merít ez a kötet az európai kultúrából vagy a Kelet-Európai érzésvilágból, miközben egy lokálisan nagyon lehatárolt kör jelenik is meg benne konkrétan. Érdekes olvasmány mindig ez a kötet, a következő kötetéhez olvastam újra.

Cecilia Ahern: Üvöltés
Cecilia Ahern régóta jelen van a magyar könyvpiacon, több kötete is népszerű, az Athenaeum Kiadó egyik nagy és futtatott szerzője. Nekem viszont ez az első találkozásom a szerzővel. Eddig egyszerűbb, limonádé szerzőnek tartottam, viszont az Üvöltés 30 novellát tartalmazó kötetével erősen szembehelyezkedik ezzel. Ez a könyv 30 többségében erős, és gyakran bivalyerős novellákat tartalmaz, amelynek egy-egy nő a főhőse, akik a társadalom bármely rétegéből jöhetnek és a nők egy-egy alapvető társadalmi problémáját ragadja meg. Nagyon erős feminista tézisekkel dolgozik a kötet, és számomra, nyilván olyan bölcsészként, aki szétolvasta magát feminizmussal egy itt-ott szájbarágósabb kötetnek sikerült, de hiánypótló, fontos és jó még így is, hiszen nyilván nem én vagyok a célcsoportja. Csak ajánlani tudom.

beyonce.gif

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
Sütő András az erdélyi magyar irodalom egyik meghatározó alakja, és sajnos úgy alakult, hogy eddig nem olvastam tőle semmit. És lehet, hogy ez így is marad. Az Anyám könnyű álmot ígért egy szépirodalminak szánt naplóregény, ami hoz egy falusi bájt és családi szituációkat, konfliktusokat, amiben ismerős, kedves és valóban fontos kötet, akár a kimerevített családban, akár az ebbe a szűk csoportba mindig be-betörő állampárt és a család viszonyában tekintünk a kötetre. Viszont számomra rettenetesen megterhelő volt olvasni a nyilván szándékosan túlírt, hosszú és körülményes mondatait, és ez alapjaiban határozza meg a kötethez való viszonyomat. Sajnálom, hogy nem tetszett, de be kell látni, ha így van.

Sas István: Reklám és pszichológia
Szakdolgozatomhoz olvastam, és ez a könyv egy csoda. Szemléletes, közérthető, hatalmas perspektívát mutat meg anélkül, hogy csorbulna akár a szakmaiság, akár a közérthetőség, Nagyon szerettem.

Colm Tóibín. A blackwateri világítóhajó
Már fentebb írtam róla, és értékelést is találtok hozzá itt.

Kövecses Zoltán – Benczes Réka: Kognitív nyelvészet
Ez a kötet szintén közérthető, bár feltételez némi kognitív és/vagy nyelvészeti előképzettséget. A gondolkodásunk azon rendszereit mutatja meg, amely a nyelv által történik, és a nyelvünk kognitív folyamatait igyekszik bemutatni. Dolgozatomban azt állítottam, hogy egy-egy szlogen felidéz mindent, ami vásárlás közben történik, vagyis a vásárlás egész fogalmi keretét, és ennek a kognitív nyelvészeti eszközeit vizsgáltam, így nyilván alapvető tankönyv volt ez a kötet a munkámban.

u_1.gif

Szálinger Balázs: 361°
Szálinger Balázs ebben az ősszel megjelent kötetben pontosan egy fokkal lép túl az előzőn. Egyrészt visszatekint és reflektál arra az európai, kelet-európai, magyar, zalai térre, amiben él, és nem pusztán leír vagy regisztrál. Akár politizál is áthallások szintjén, de mindenképpen egy sokkal erősebben reflektáló, a szerzőt és a gondolatait sokkal jobban előretoló kötet ez. És azzal, hogy a kilép a tér 360°-os felosztásából, új dimenziókat, a mágikus realizmus tereit is megnyitja. Szerettem a kötetet összességében, tetszett, jól hozható párhuzamba a két kötet.

Garrard Conley: Eltörölt fiú
Már fent írtam róla, és még értékelés is lesz. 🙂

Vida Gábor: Ahol az ő lelke
Ez az első nagy magyar Trianon regény, amiben először Kolozsváron járunk az I. világháború előtt, majd a Román csapatok bevonulás után. A főszereplő egy nyugalmazott honvédtiszt, aki ez idő alatt megpróbál az Egyesült Államokban meggazdagodni, míg a fia vetődik egyik kalandból a másikba, és végül egy afrikai misszióban találja magát. Eközben Kolozsvár is átalakul a Mátyás szoborral és a nagy szerelmekkel, ahogy Budapest sem jelenthet a hazatérőknek feltétlenül biztonságot. Egyrészt egy nagyon stabil kötet ez abból a szempontból, hogy nem játszik a nemzeti érzelmekkel, amibe könnyű volna belecsúszni, másrészt viszont a regény tárgyilagos leírásában a román bevonulás utáni új, bizonytalan, még meg nem szilárdult szabályrendszer a regény végének nagyon erős állítása. Szerettem, örülök, hogy elolvastam és biztosan fogom még Vida Gábort olvasni, mert korábban csak az egészen abszurd humorú, jól olvasható Kétely meg a hiába című novelláskötetét olvastam tőle.

Dr. Móricz Éva – Horváth Ágnes: A reklámnyelv anatómiája
Ez egy 1985-ös könyv, ami nagyon bájos, de megtartja a tudomány akadémiai pontosságát, csak nagyon sokat változott a nyelvészet ez eltelt évtizedekben. Elsősorban mint a szlogenkutatás valamiféle szellemi elődjeként tekintettem erre a kötetre, és szuper volt megismerkedni vele. Elsősorban a reklámokról beszél, arról, hogy milyen közérthetőnek kell lennie a reklámnyelvnek, arról, hogy a szlogeneket történelmi kontextusukban kell értelmezni, de így mesél a reklámnosztalgiáról, hogy régen vajon a reklámok rosszabbak voltak-e, és ebből a könyvből hallottam először a Erőss László: Furcsa párok című könyvéről, amire a Skála vagy a Centrum áruház, vagy valamilyen szocialista áruház nem tudta a saját szlogenét alkalmazni, mert a homoszexualitással vicces összecsengése volt. Sajnos a példára nem emlékszem már, és visszavittem a könyvtárba.

Karen M. McManus: Lehull a lepel
Egy szuper ifjúsági krimi, amiről már fent írtam, és értékelés is lesz. 🙂

És nézzük a januárban meghatározott olvasási tervek alapján:

1,) Polcfelszabadítás: Ebben a hónapban nem sikerült direkt olyat olvasni, amiben nem voltam biztos az olvasás előtt, hogy megtartom-e, viszont egészen biztosan jobb gazdit keresek majd az Anyám könnyű álmot ígértnek, Tudom, hogy ez nem ér, de legalább valami, 😀

2.) Korábban beszerzett LMBT könyv: 2017. decembere óta várt olvasásra a Négyesút.

3.) Kortárs magyar széppróza: Ahol az ő lelke, Anyám könnyű álmot ígér

4.) Nem angol, magyar anyanyelvű szerző könyve: Tommi Kinunen: Négyesút, mert Cecilia Ahern vagy Colm Tóibín írként angolul írnak, amiről csak most bizonyosodtam meg. 😀

5.) Valamiért fontos szerzők: Vida Gábor

És még pár szó a blogról

A hónapban csak egy 1 és 6 és egy értékelés volt kint A Blackwateri világítóhajóról, mert elvitte az időmet és a kreatív energiáimat az egyetem, de most a héten igyekszem előre dolgozni és jelentkezni is. Néhány napon belül az új 1 és 6-tal, aztán az értékelésekkel dübörgünk tovább a már sokkal egyenesebbnek tűnő terepen. 🙂

Szóval ennyi volt április, és én is ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. 🙂
Ha megjegyzésetek, kommentetek volna, vagy olvastátok valamelyik könyvet, írjatok bátran hozzászólást, ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. 🙂 Hamarosan érkezem az új bejegyzéssel, addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A márciusi kedvencem, és hat cím, amit áprilisban olvasni szeretnék

Sziasztok,

a hónap végi summa után nem meglepő módon itt az új hónap eleje, és amellett, hogy ideje visszanéznünk arra a harmincegy napra, ami elmúlt, ideje annak is, hogy eltervezzük, mit is fogunk olvasni a következőkben. 🙂 Az új 1 és 6-ban tehát bemutatom az egyik kedvenc olvasmányomat, és hat tervemet. 🙂 Fogadjátok szeretettel. 🙂kepkivagas_6.JPG

1. A márciusi kedvencem:

covers_177111_1.jpgLakatos Menyhért: Füstös képek
Lakatos Menyhért könyve az első magyar nyelven megjelent regény, ami témájául emeli a cigány putrit, és a hagyományos roma életmódot és szociológiai teret. 1975-ben jelent meg először, akkor nagy viszhangja volt, hiszen javában zajlott a roma kulturális önszerveződés a Kádár-rendszerrel szemben, amely mint kisebbség nem ismerte el a romákat. 1970-ben ezen viszonyok közé jelent meg az ekkor 17 éves Bari Károly első,  Holtak arca fölé című verseskötete, majd 1972-ben Daróczi Ágnes a Ki mit tud?-on negyedig helyezést ért el egy Bari verssel, és ennek a művészeti és kulturális törekvésnek a melegágyába érkezett meg, azóta sokak szerint túlfogadva ez a regény.

A regény egy fiatal fiú első szám első személyű elbeszélése, aki a regény elején csak bennfentes, de a világ dolgaira rácsodálkozó gyermekszemszögből ír. Ez a gyermek a szülei rátermettsége, kurázsija eredményeként iskolába kerülhet, városi gimnáziumba, ahol ekkor még csak a gazdagok és az erősödő városi polgárok gyermekei vehetnek részt az oktatásban. A könyv számomra legérdekesebb pontja is ez, hogy az iskola precedenst teremt arra, hogy bárki számára elérhető legyen az oktatás, és ez a közösségben élő, többnyire analfabéta embereknek is nyilvánvaló. A főhős a reményt szimbolizálja ekkor ebben a cigány Párizsban, ahogy a putrira hivatkoznak ebben a regényben, és ez tök fontos tétje ennek a szövegnek, és nagyon izgalmas, de annál hangsúlyosabb, ahogy a történet és a történelem kerekei ezen átfordulnak.

Másrészt viszont egy nagyon realista ábrázolást kapunk a roma kisközösség kis szabályrendszereiből, információs és rendelkezési hálózatáról. Megismerünk egy szinte matriarchális családot, megismerkedünk az átkozódás és a bosszú elvadult intézményeivel, miközben ténylegesen füstös képeket látunk, amelyek koszosak, bizonyára büdösek, szegények, nélkülözők, a múlt század első felének rendszertelen életmódjába valóban nehezen integrálhatóak, de, ahogy Sütő András erdélyi író a saját életrajzáról mondja, legalább igazak. És ez igazi varázsa ennek a könyvnek.  

A könyvvel egyébként én is egyetemen, egy Kissebbségi-többségi párbeszéd a kultúrában témájú órán találkoztam, de ott csak érintettük. Azóta felkerült a 22 könyv, amit el kell olvasnom, amíg betöltöm a 22-t listámra, és most már innen is pipálhatom. 🙂

És

6 könyv, amit áprilisban tervezek

Szóval itt egy vallomással kell kezdenem. A márciusban felvetett melegség és kereszténység olvasások elmaradtak, elsősorban azért, mert nem érkezett még meg az Eltörölt fiú recenziója, de nincsenek ezek a könyvek elfelejtve, sőt, az Eltörölt fiú ezen a listán is szerepelni fog, pusztán lassabban forog a gépezet. 🙂

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígértcovers_56204_1.jpg
Sütő András  az erdélyi irodalom egyik legismertebb alakja. A rendszerváltást megelőzően az erdélyi irodalomban irodalomszervezőként is részt vállalt, majd később betiltották műveit, az 1990-es, utólag fekete márciusnak nevezett Marosvásárhelyi magyar-román etnikai zavargások alatt elvesztette a fél szeme világát, ami után már Magyarországon kezelték. 2006-ban halt meg, és a magyar irodalom egyik nagy alakját tiszteljük benne.

Ez az első regényem Sütő Andrástól, amiből emlékszem, hogy volt szemelvény az általános iskolás irodalom tankönyvben, és arra is emlékszem, hogy elkezdtem már akkor is  a könyvet olvasni (sőt, erre a példányomban tárgyi bizonyítékot is találtam), de nem jutottam messzire. Nagyon nehéz könyv, most tartok a felénél. Sokszor ír le gyönyörű dolgokat, miközben nagyon sokszor érzem egyszerűen túlírtnak, unalmasnak, de van egy-egy pillanat, amikor olyan gyémántokra bukkanok a szövegben, amiért érdemes olvasni. Meglátjuk majd, merre dől a mérleg. Egyébként egy családregény, vagy naplóregény, aminek a hátterében ott van az egész román szocialista berendezkedés, az erdélyi kisebbségi helyzetet, miközben az egész rendkívül ismerős. Talán magyar, talán Ká európai, talán emberi.  Meglátjuk mi lesz.

covers_276658_1.jpgVida Gábor: Ahol az ő lelke
Ismét egy erdélyi regény, szintén a 22. könyv, amit el akarok olvasni, mielőtt betöltöm a 22-t listámról. A helyzet pikantériája, hogy most kerül kiadásra ismét, és változtatás is történt, de nekem a korábbi példány van meg, így azt fogom elolvasni. Na bumm. Eddig így is fontos volt. Merthogy ez talán az első magyar Trianon regény. Egy honvéd tiszt az USA-ba emigrált Kolozsvárról az első világháború alatt, és 1919-ben látja újra a fiát és Kolozsvárt, ami ekkor már román megszállás alatt áll. A regény a két helyzetet, az emlékek működését és az újramegismerést igyekszik megmutatni, és kíváncsi leszek rá.

Garrald Conley: Eltörölt fiúcovers_531314.jpg
Még csak bele-bele lapoztam, de ez egy második már magyar nyelven is olvasható átnevelő táborról szóló könyv, amiben a szerző a saját tapasztalatait és élményét írja le a táborról, ahol ki szerették volna belőle nevelni a melegségét. Ahogy látom, ez egy sokkal gyakorlatibb, tényleg a terápiára figyelő, és azt leíró regény lesz, amire nagyon-nagyon kíváncsi vagyok. 🙂

Ez a regény már a márciusi 1 és 6-ban is szerepelt, de mégsem sikerült hozzájutnom, viszont már úton van a példányom, így biztosan olvasni fogom, és a Kereszt a szekrényben, a Cameron Post rossz nevelése, és két elméletibb szöveg kapcsán szeretnék majd többet foglalkozni a vallás és a melegség kérdésével a blogon is. 🙂

ct4.jpgColm Tóibín: A bleckwateri világítóhajó
Colm Tóibín remekül ír, ezt állati fontos róla tudni. Bár még csak a Mária testamentumát olvastam tőle, ami relativizálja az egész megváltás dolgot, és beleáll abba, hogy az isten kvázi tönkretette egy fiatal nő életét, azzal, hogy vele szülje meg a megváltót, akit a regény nem nevez nevén.

A bleckwateri világítótorony című regénye a család témáját járja körül, amiben generációk viszályainak lehetünk szemtanúi három nőn keresztül, akik kénytelenek együtt lenni a legkisebb lány haldokló öccse mellett. Egy konfliktusos, de jó, összezárt, feszült regényt várok a könyvtől. Nagyon kíváncsi vagyok, Colm Tóibín mit hoz ki az LMBT témából, illetve hogy konkrétan a regény mely aspektusa lesz LMBT, és köszönöm a Park Könyvkiadónak, hogy figyelmembe ajánlotta a könyvet, és elküldték nekem.

Andrew Sean Greer: Arthur Lessarthur_less.jpg
Arhur Less egy kevésbé sikeres regényíró, közel az 50-hez, aki a regény elején kap egy esküvői meghívót élete első és egyetlen szerelmétől, egy fiútól, akivel kilenc évig együtt volt. A regény ígéretes üzenete, hogy nem menekülhetünk a problémáink elől. Földrajzilag nagy utat tesz meg Less, Párizstól, Berlinen át Indiáig, hogy az utazás egy következő pontján találkozzon azzal, ami elől igazából menekül, egy kellemes, komikus, romantikus regényt ígérnek, és az alapján, amit olvastam róla, ezt meg is fogjuk kapni. 🙂
És Pulitzer-díjat ért Andrew Sean Greer számára ez a regény. 🙂

Hatalmas meglepetés számomra, hogy megjelent a könyv a napokban, mivel a megjelenés első dátuma július vége volt, majd olvastam egy Könyvfesztivál közeli dátumot, és most pedig örömmel láttam, hogy megjelent az Álomgyár gondozásában.

covers_505926.jpgKaren M. McManus: Lehull a lepel
A könyv 2018 őszének egyik sikerkönyve, ha a young adult könyveket nézzük. Nagyon sokan várták, hogy végre megjelenjen magyarul, és nagyon sokan nagyon dicsérik, és LMBT szála is van, ami plusz pont, persze. 🙂

A könyv a klasszikus Nulladik óra szerű szituációval kezdődik, amiben öt teljesen különböző, amúgy az életben egymással nem közösködő fiatal tölti a büntetését, így az okos, a bálkirálynő, a díler, a baseball játékos és a különc pletykarovat szerkesztő. Csakhogy a pletykarovat szerkesztő meghal a teremben, és feltételezhető ebben szándékosság, a négy másik szereplőről pedig szaftos pletykák látnak napvilágot a halott srác rovatában, így minden gyanús és mindenki gyanúsított.

Érdekes regénynek tűnik, még nem nagyon ismerem az ifjúsági krimit mint műfajt, de kíváncsi leszek rá. 🙂 A héten pedig be is szereztem rukkoláról. 🙂 Köszönet érte, ha olvassa a csodálatos rukkoló. 🙂

Ez lesz ez a hónap mára. 🙂 Bár nem tettem fel őket a listára, de minden bizonnyal még legalább három nyelvészeti, vagy reklámmal kapcsolatos szakirodalommal bővül a lista, hiszen április végén beadom a szakdolgozatomat, de ettől függetlenül igyekszem jönni, van két könyv, amiről már csak az értékelést kell megírnom, mint láttátok, recenzióm is akad, szóval jövök. 🙂

Ha olvastátok már valamelyik könyvet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, kövess faebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagrammra, például szakdolgozatírós kontentekért. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2019. márciusi summa

Halihó,

megint eltelt egy hónap, mégha ez az előző summa óta megszületett blogposztok nem is feltétlenül igazolják ezt. Szóval tanulok gőzerővel, és ez nem csak a blog számára, de a könyvespolcom számára sem annyira jó hír, hisz ebben a hónapban mindössze 7 könyvet sikerült beszereznem, és 9 könyvet elolvasnom, amiről még érezzük, hogy nem az igazi, de jövünk fel. 🙂 Mert muszáj. 🙂

marcius.JPG

Nézzük is, mik ezek a könyvek!

Könyvek, amiket márciusban szereztem:

Rivers Solomon: Kegyetlen szellemek
A könyv, amit csak és kizárólag OlvaZsófi miatt vettem meg (bizalmamat ugyanakkor egy picit roncsolva, el kell mondanom, hogy 50% akcióban). Nagyon szereti, és általában tetszeni szoktak az ő nagyon szeretett könyvei. 😀
A könyv története egy űrhajón játszódik, ahol a társadalmunk reprezentálódik. Az emberiség maradéka az Ígéret földje felé tart, de már a hajón előkerülnek az osztály és faji különbségek, alsó és felső fedélzet képében, a fülszöveg alapján meg merem kockáztatni, hogy a republikánus értékek irányadóak a hajón, így fehérnek, férfinek és még ki tudja minek kell lenned. OlvaZsófi értékelése nem egy nagyon hard sci-fit ígért, hanem egy szívbemarkoló történetet ezzel a háttérrel, én pedig nagyon-nagyon kíváncsi leszek rá.

Patrick Ness: Háború a békéért
Szóval befejeztem a Chaos Walking trilógiát, persze leszámítva a magyarul meg nem jelent feledik részeket, és el nem tudom mondani, mennyire csodálatos ez a trilógia. Foglalkozik az erkölccsel, a megbocsájtással és a megbocsájthatósággal, azzal, hogy kerülünk egy manipulált helyzetbe, hogy hozunk meg kompromisszumokat, mit is kell tenni a békéért, és még annyi de annyi iszonyatosan fontos dologgal, miközben egy baromi izgalmas lélektani és háborús könyv, trilógia ez. Fantasztikus. Elmondhatatlanul olyan, mintha Patrick Ness nekem írta volna. 🙂 Amikor elkezdtem, nagyon ajánlottam nektek az első 1 és 6-ban, és most is ajánlom. Nagyon.

gif-library-15.gif

Piper Kerman: Orange Is the New Black – Túlélni a női börtönt
A nagysikerű amerikai sorozat könyvváltozata. Nem igazán tudok róla többet, csak azt, hogy kemény kötet lesz, és hogy a leszbikus szálak is erősek benne. Nem néztem még a sorozatot, mert könyv előtt nem szeretem, de kíváncsi vagyok mindkettőre. Molyon vettem, használtan.

Berki Judit: Ülök a matracon
Ennek bemásolom a fülszövegét, mert elsősorban ezért vettem meg, és már molyon láttam idézeteket belőle. Nagyon jó lesz, egy picit ilyen értelmiségi szemszöggel szórakoztató novellák vannak benne, és nagyon érdekelt, és a Líra szívem leakciózta, isten áldja a nevüket. Jah, igen, a fülszöveg:

Berki Judit fanyar humorú könyvében nem végződik minden csók boldog házassággal. Az egymáshoz lazábban-szorosabban kapcsolódó novellák öt év történetét ölelik fel, hősük pedig egy harmincas éveiben járó nő, aki nemrég került ki egy hosszabb kapcsolatból barátai – például Lepke, a kissé neuraszténiás operetténekes és Bóna, a malíciózus újságíró – segítségével.
Környezetében lassan mindenki férjhez ment, családot alapított, majd el is vált, csak ő éli még mindig kamaszéveit. Mi lehet a baj vele, hol maradt le a többiektől? Lemaradt-e egyáltalán, csak azért, mert nem úgy él, ahogy a társadalom azt elvárja tőle?

Horváth Benji: Dicsőséges Európa
Benjit távolról már több alkalommal nagyon kedveltem, hiszen slammerként és költőként vannak közös fórumaink, de márciusban már kézfogásig fajult a helyzet, sőt, egy műhelyen mellettem ült, szóval ideje volt megismerkedni a költészetével. Ezzel együtt ha újrakezdhetném, nem feltétlenül ezzel a kötettel kezdeném. Bár vannak a kötetben lélektanibb versek, ez erre a kötetre nem igazán jellemző. Nagyon aktuális, ugyanakkor nagyon alapvető és alapvetőségében örökérvényű témákat boncolgat, minthogy például milyen helyzeteink lehetnek az idővel, hogyan kell viszonyulnunk a múltunkhoz és a jövőnkhöz… És miközben ezek a kérdések rendkívül általánosak, egy nagyon nehezen befogadható és feloldható rétegnyelven, rétegnyelvek variációján szólal meg, amit tovább erősít kötetszervező gesztusokkal. Most próbálkozom majd korábbi köteteivel, ezt pedig leveszem majd a polcról később, és egy lassabb, szorosabb olvasással végigmegyek rajta még. 🙂

Veszelszky Ágnes: Netnyelvészet
Veszelszky Ágnes egyik tanulmánya nagyon alapját fogja adni a szakdolgozatomnak, és így találtam rá erre a könyvre, ami ugyan nem foglalkozik a szlogenekkel, tehát nem a szadolgozatomhoz kell, de próbál állításokat tenni például a blogos, chates, tweetes nyelvhasználatról, és én nagyon kíváncsi vagyok erre.

Laurent Gounelle: A férfi, aki boldog akart lenni
Szóval rukkolázni kezdtem. Aki esetleg nem ismeri, azt tudnám mondani róla, hogy ez egy könyv csere-bere oldal, ami már elég lelakottnak tűnik, és a szűrő, kereső rendszere sem a leginkább felhasználóbarátabb, cserébe viszony türelemmel bele lehet futni nagyon jó könyvekbe. De minden kétséget kizáróan nem azokat a könyveket tudod itt feltétlenül megszerezni, amiket a könyvesboltban levennél a polcról. Ez ennek a bája. Nem tudom, hogy ajánlom-e  még, nem tudom, hogy folytatni fogom-e, minden kiderül, de tudni fogtok róla. 🙂
És akkor a könyv. Persze: A könyv egy regény. Leginkább beszélgetős regénynek mondanám, amiben egy mester beszélget a férfivel, aki boldog akar lenni, a gondolat erejéről. De ez egy regény, nem akar meggyőzni, nem akarja megváltoztatni az életed, csak leír, és az is tök klassz. És nem hazudja el, hogy munkán és nehéz döntéseken keresztül lehet valaki sikeres, miközben a magunkkal kötött kompromisszumok miatt leszünk sikertelenek, ami egy nekem nagyon tetsző álláspont egyébként is. Szóval tetszett végül, örülök, hogy a polcomon van. Csak már nincs hely a polcon. 😀

giphy_3.gif

És akkor nézzük miket sikerült olvasnom:

Alice Walker: Kedves Jóisten
Imádom. Egy déli néger közösséget látunk a regényben egy nőn keresztül, akinek semmi önérvényesítő képessége nincs. Állati erős könyv, és szerencsére leszbikus, így írok majd róla. Nagyon alaposan, mert mindent szerettem benne.

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Jaj, Mihály nem a főszereplők gyöngye. Megházasodott, mert így alakult igazából, kedve se volt nagyon hozzá, és először jutott el Olaszországba, nászútra. És a nászúton már gondolkozott azon, hogy meglépjen, de le kellett késnie egy vonatot azért, hogy ez megtörténjen. És ez Mihály, akivel csak úgy megtörténnek a dolgok. És halál random módon fel-fel révedezik, van ahol keményebben felréved a fiatalsága, és az egész könyvet áthatja ez az agglegényes könnyedség és az egyszerre imponáló és nevetséges nonkonformizmus, amit imádok. Emellett Szerb nyilván egy nagyon-nagyon intelligens és művelt elbeszélő, ami egy plusz aurát von a könyv köré. 🙂
Értem, hogy miért szeretik ezt a könyvet annyira a bölcsészek, és egy picit most is azt gondolom, hogy ne kapjon magyar szakon diplomát, aki nem olvasta. Én az utolsó hónapokba, de behúztam. 🙂

Márkus András: Paraszttartók kézikönyve
Márkus András nagyon érti a hatalmat. Mind földesúr elbeszélő pontosan tudja, hogy igen, ő bármit megtehet, és meg is tesz, ahogy azt is tudja, hogy a jobbágyok mindent megtesznek hogy életben maradjanak. Egy nagyon erős reggeli rutinnal indít a könyv, a birodalmi ánuszfényezőkkel és szüzekkel, hogy aztán végigvezesse ezt a végletekig abszurd és gyomorforgatóan társadalomkritikus regényt, amit lehet nagyon nem szeretni is, de én imádtam. Riasztó volt, és vicces.

Takács Zsuzsa: A test imádása / India
Takács Zsuzsa (aki egyébként a  napokban kapta meg az Aegon-díjat nem ezért a kötetéért.) számomra sokáig az a költő volt, akiről tudom, hogy hatalmas, és nagyon tehetséges, de nem működtek bennem annyira a versei. És most ez megváltozott, két év kemény munkája után. Ez a kötet nagyon jó. A hétköznapokból merít szimbólumokat, miközben egy magasabb regiszterben ír, és képes egy nagyobb nézőpontból rázummolni a történtekre.
Az India kötetrész viszont tök más, de azt is nagyon szerettem. Teréz anya lelkéből mesél, imákkal és lelki folyamatokkal, és bár nem szeretem Teréz anyát (szenvedtetni embereket Krisztus nevében majd egy szuperkórházban gyógyulni, szóval khm.), de ezek a versek nagyon nagyon jók, nagyon érzékenyen mutatják, hogy mi játszódik le egy ilyen idealizált szent gondolataiban, szerettem.

giphy_4.gif

Lakatos Menyhért: Füstös képek
Szóval érdekel a roma kultúra és a roma kulturális önszerveződés, amiben Bari Károly Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József és Daróczi Ágnes hatalmas szerepet vállalt az 1970-es években. Barival és Choli Daróczival már ismerkedem, és nagyon érdekelt, mi a helyzet ezzel a kultikus regénnyel, ami 1975-ben jelent meg, és először beszél a putriról a nagy nyilvánosság számára. Nagyon klassz regény, nagyon jól mutatja be a romák századforduló utáni belső szabályrendszerét és önműködő összetartását vagy konfliktusait, miközben egy fiatal roma srác nézőpontjából látjuk az egészet, aki egyébként többre volna hivatott. Nagyon fontos szöveg lehet ez önmagában a felnövésről, a társadalmi felelősségvállalásról és mobilitásról, miközben egy tényleges kultúrát és életmódot mutat be értékelés nélkül. Örülök, hogy végre rávettem magam az olvasására.

André Ferenc: Szótagadó
André Ferenc kötete nagyon sok mindennel foglalkozik. Egyrészt beránt lírai személyes versekkel, másrészt mások nyelvi regisztereit és tétjeit próbálgatja, és a t9 eszközeivel is próbál verset írni. Összességében egy nagyon jó kötetnek érzem, ami végül nagyon André Ferisre sikerült, egyrészt merít a költészeti hagyományokból, másrészt reflektál rá, harmadrészt pedig sokszor kineveti, de ez nem öncélúan, hanem megvilágítóan. Szerettem. Na. 😀

Patrick Ness: Háború a békéért
Már fent írtam róla.

Horváth Benji: A Dicsőséges Európa
Már fent írtam róla.

Laurent Gounelle: A férfi, aki boldog akart lenni
Igen, erről is írtam már fent.

És végül nézzük kategóriák szerint az olvasásokat:

Potenciális polcfelszabadítás: Paraszttartók kézikönyve (végül maradt)
Korábbi LMBT könyvek: Kedves Jóisten
Kortárs magyar széppróza: Paraszttartók kézikönyve,
Valamiért nekem fontos szerzők: Patrick Ness, Lakatos Menyhért, Szerb Antal

Szóval ennyi lett volna ez a hónap mára. Bár a blog szempontjából nem volt kifejezetten eredményes, én mégis nagyon sok nagyon fontos szöveggel lettem gazdagabb, aminek én örülök, ti pedig velem örülhettek. Az is valami. 🙂

Igyekszem napokon belül érkezni az 1 és 6 bejegyzéssel, aminek a könyveit már kitaláltam, de még nem írtam bejegyzést, aztán érkezem még a Kedves Jóisten értékeléssel, amihez szuper vázlatokat írtam, de eddig nem volt időm megírni, és most olvasom a Négyesút című 2017-ben megjelent finn családregényt, amiről remélem még áprilisban fogok tudni beszélni. 🙂

Ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A februári kedvencem, és hat cím, amit márciusban olvasni szeretnék

Sziasztok,

elkezdődött egy újabb hónap, és úgy vettem észre, hogy tetszett nektek a februárra írt első 1 és 6, így most megírom a második részt. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a március, április itt most nagyon kiszámíthatatlan lesz, mert az egyetemre fókuszálom a nagy erőimet, de a listán láthatjátok, hogy mik azok a projektek, amikben gondolkodom, és ha márciusban nem is sikerül minden, ami késik, ugye. 🙂 És most kezdjük:

1es62.JPG

A februári kedvencem:

1549128_3.jpgKele Fodor Ákos: A szív vége
A könyv alcíme, hogy Cigány Újmesék, és ezt a könyv hozza is. Mesék ezek, felnőtt mesék, amik a roma mitológiából építkeznek. Végigolvasva a könyvet, eljutunk a teremtéstörténettől egészen az ártó szellemekig és sorstündérekig, akik befolyásolják a cigányok sorsát. Egy nagyon erősen mitikus világban történik ez, ahol az ártó szellemek, boszorkányok, démonok egy világban élnek velünk, és a világ nagy dolgait (mint minden mitológiában) ők okozzák. De számomra meglepő élő kapcsolat volt a cigányok és a lények között, ahol a tündérkirálynő béka képében elugrálhat előttünk, ahol a szomszédunk fekete tyúkjának ki nem tojt tojásában lehet egy démon összes ereje, vagy ahol a démonok közösülés után a leggyengébbek és így a legvédtelenebbek.
És ebben az univerzumban magyarázza el a könyv a cigány szokásokat, a dalokat, rámondásokat, a gyógyszernek számító kotyvalékokat, és többször kapunk betekintést a halotttisztelet formáiba, vagy a túlvilági életbe is, ami mind egy következő szint, szintén könnyen ráépül a világunkra.
Kele Fodor Ákos azt mondta a könyvbemutatóján, hogy ebben a könyvben ő nem talált ki semmit, csak összegezte és összetette az etnográfiai adatokat, és konstruált egy lehetséges nyelvet, amin ezek a mesék megszólalhatnak, és összekapcsolta a mitológiát és a hagyományokat.És nekem ez abszolút bejött. Ha nagyon értenék a fantasyhoz azt is mondhatnám, hogy egy nagyon jól működő, folyamatosan épülő varázslatos univerzumot működtet a könyv, amiből én szívesen olvasnék további fantasy szerűbb szövegeket. És bár tényleg így gondolom, Fekete I. Alfonz sokkal okosabban és királyabban ír erről a Revizoron, ahová biztosan benéznék a helyetekben, és egy interjút is készített a szerzővel, ami a Próza Nostrán olvasható.
Mindkettőt nagyon ajánlom, a könyvet pedig különösen nagyon! 🙂
És majdnem elfelejtettem, egy gyönyörű könyvtárgyról is szó van.  A védőborító hátoldalán szinte ott a regény egész univerzuma, a borító teljesen fekete, a lapélek is, és a mesék között gyönyörű fotómanipulációk találhatóak, amiket Bán Sarolta készített. Már csak azért is érdemes megnézni. 🙂 Tényleg. 🙂

És ezeket szeretném olvasni márciusban:

covers_59061.jpgAlice Walker: Kedves Jóisten
A könyv, ami a februári 1 és 6-ban is szerepelt, és jelentem, lassan végzem vele. A könyv, amiről elfelejtettem, milyen mocskosul jó és erős regény. Nagyon. A könyv főszereplője a ronda, tanulatlan néger nő az USA déli részén, aki kiszolgáltatott, rendkívül. És ehhez hozzá tartozik, hogy világéletében nem nézett férfiakat, csak nőket, így a férje szeretőjét például, aki egy egész más női szerepben van. Ez a regény a maga 250 oldalával óriásai, hatalmas és fontos dolgokat mond ki nőiségről, színesbőrűségről, tanulásról és kiszolgáltatottságról. Újra beleszeretek ebbe a könyvbe, és nem értem, miért nem olvastam eddig újra. A hónap közepén igyekszem róla egy részletes elemzést hozni, mert nagyon szerettem. 🙂

covers_531314.jpgGarrald Conley: Eltörölt fiú
Még csak bele-bele lapoztam, de ez egy második átnevelő táborról szóló könyv, amiben a szerző a saját tapasztalatait és élményét írja le a táborról, ahol ki szerették volna belőle nevelni a melegségét. Nagyon várom a könyvet, és napokon belül érkezik. 🙂

covers_339747.jpgMarkus C. Putna: János nevében
Markis C. Putna, az ismert cseh irodalmár meleg és hívő katolikus, aki ebben a szövegében azt kutatja, hogy a melegség és a vallás valóban örök és kibékíthetetlen ellenségek-e. A tartalomjegyzék szerint elég sokféleképpen értelmezi a kérdést, és már régóta kíváncsi voltam rá. A probléma alapvetően a saját életemben is fontos, és már a Kereszt a szekrényben kapcsán is gondolkodtam azon, hogy többet kellene írni erről a blogon, de most a Cameron Post rossz nevelése és az Eltörött fiú megjelenése kapcsán ez egyre sürgetőbb belső igénnyé kezd válni, amit szeretnék kiírni magamból, miután a legtöbb területről szereztem ismereteket.

halallal2.jpgBirtalan Balázs: Halállal lakoljanak?
Birtalan Balázs valamennyire a János nevében magyar párját írta meg 1997-ben, miközben erről persze még sincs szó. Ebben a könyvben inkább a melegséget a mintákon keresztül vizsgálhatjuk. A keresztény dogmákon keresztül, arra a kérdésre próbál válaszokat találni, hogy hol a helye a melegségnek a teremtésben, és persze talán megmutatni, hogy nem feltétlenül szükséges halállal lakolnunk. Birtalan Balázs egyébként több évig tanult teológiát majd pszichológiát, kiközösítették egy katolikus csoportból homoszexualitása miatt, aminek hatására igyekezett kiépíteni barátaival a magyarországi meleg-keresztény mozgalmat. És amúgy költő is volt. Az első meleg témájú írásomban az ő két mondatát használtam mottónak, amit ma is nagyon szeretek, mert szerintem mocskosul szemléletes:

A szexualitás magánügy. Az igazságtalanság közügy.

covers_373258.jpgMárkus András: Paraszttartók kézikönyve
A könyv, amire nagyon kíváncsi vagyok. Az egyik legmegbízhatóbban olvasó barátom szerint ez a könyv zseniális, mert az egész egy nagy, eltúlzott, de részletekbe menően kidolgozott és hatalmas szatíra, ami pont a középkorba van helyezve, de az egész könyv egy hatalmas kikacsintás. És nagyon gonosz, azt is halottam, és azt hiszem ez volt a hívószó, amiért a kezembe vettem, és nagyon-nagyon-nagyon jól fog esni a rém idegtépő áttanult órák közben, amikor az ember már nagyon nem tud szépeket gondolni. 😀

covers_373154_1.jpgSzerb Antal: Utas és holdvilág
Szerb Antal emblematikus könyve szerepel a 22 könyv, amit el kellene olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listán, magyar szakosként alapmű, így ne kapjak addig diplomát, amíg nem olvastam el, és mindenki nagyon de nagyon szereti, kivéve Andit az Inside my head csatornától, akinek már ezer éve megígértem, hogy ha elolvasom, és tetszik, akkor megmondom, miért. Szóval elég sok munícióm van hozzá. Utas a nászútján Velencében otthagyja a feleségét, és elindul bele a kalandos külvilágba, ha jól értem, és talán egy nagy lelki utazást tesz, míg habzsolja az élvezeteket, vagy ilyesmi, de lehet tök nem, csak így képzelem. Mindenesetre nagyon égeti már a polcomat a könyv, az oldalamat pedig a kíváncsiság.

És végül ennyi lettem volna mára, és ez várható a következő hetekben.
Ha tetszik ez az új formátum, vagy kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran a komment szekcióban, én hamarosan érkezem a következő poszttal. 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek két bejegyzés között, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És a következő posztig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Februári summa

Sziasztok,

ismét eltelt egy hónap, sőt, szinte elsuhant, és jó volna azt mondani, hogy mert csak 28 napos volt, de azt hiszem arról van szó inkább, hogy a dolgaim sűrűsödtek be. De a lényeg, ebben a hónapban három könyvet sikerült beszerezni, és hét könyvet olvastam, ami most egy visszafogottabb summát fog engedni, de kell ilyen is. 🙂

februar.JPG

És a három könyv beszerzése sem pörgette fel a könyvpiacot, ugyanis egyet ajándékba kaptam, egy recenzióban érkezett, az utolsóra pedig a jegyzettámogatásomat használtam el, de nézzük címek szerint:

Jean-Michael Maulpoix: Kékversek
Ez egy francia kortárs verseskötet, prózaversekkel a kékről. Nagyon könnyű volt szeretni, rendkívül sokszínűen használja fel a kékben rejlő metaforákat, tele van szenzitív képekkel, finomságokkal. Nagyon erős kötet, tele nagyon beágyazott fontos mondatokkal és szövegekkel. Működik ez a kötet számomra, nagyon. 🙂 Névnapi ajándékként kaptam egy áttanult vizsgaidőszak után.

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
A könyv az első magyar nyelven olvasható átnevelőtáborról szóló könyv. Vagyis sokkal több ennél, egy identitásregény, amiben Cameron Postot követjük, akinek meghaltak a szülei autóbalesetben, miközben próbálgatja éledező szexualitását. És barátokat szerez, és fontos dolgokat tud meg magáról, miközben működés közben látunk egy ilyen tábort, és egy ellenálló, lassan kialakuló személyiséget. Itt írtam róla sokkal részletesebben.

Kele Fodor Ákos: A szív vége
Az egyik legszebb könyv, amit valaha láttam. Teljesen feketék a lapélek és a borítója is csak fekete a védőborító alatt, gyönyörű illusztrációkkal dolgozik, és cigány mesék vannak benne. Újraírt, újragondolt cigány mesék a cigány folklórból, a mitikus cigány világmagyarázatból, boszorkányokon, rosszakon, a világot működtető természet királyokon keresztül. Egy nagyon komplex képet kapunk erről a mitikus rendszerről, ami nagyon fifikás és olvasmányos. Ma megyek a könyvbemutatójára. Eléggé izgatott vagyok.

És amit olvasni sikerült:

Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Patrick Ness Chaos Walking trilógiájának második részéről van szó, amiről követve a Patrcik Ness-i hagyományokat, képtelenség spoiler és csodálat nélkül beszélni. Talán annyit, hogy míg az első kötetben az akció hangsúlyosabb, addig itt erősen a jellemekre és az erkölcsre épít, miközben az akció is folyik tovább, de még hogy. Imádtam, bár az utolsó 50-60 oldalból tudtam volna húzni, de megérte végigolvasni, de még mennyire hogy megérte. Basszus, olvassátok el, mindenki!

Jean-Michael Maulpoix: Kékversek
Már fent volt róla szó.

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
Már fent volt róla szó.

micimack_1.gifAlan Alexander Milne: Micimackó
Ez az, aminek látszik. A mese az együgyű mackóról és a barátairól. Eddig valamiért nem olvastam, de már régóta szerettem volna, és jelentem, megtörtént. Szerettem az író stílusát, szerettem a történeketek, amikből meglepően sokat merített a Disney, és szeretnivaló volt az egész. Nem életem meghatározó olvasmánya volt, de örülök, hogy megtörtént.

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei
Alan Alexander gyermeke ő, akiről Róbert Gida lett mintázva. Nagyon megkapóan mesél arról, hogy hogyan élt gyermekkorában, a dadussal vagy a dadus nélkül, hogyan éltek a szülei, együtt, mégis szinte lemondások nélkül, körbejárjuk a környéket, amit ismerni vélünk a Micimackóból… Azt gondolom, hogy nem kötelező a Micimackó mellett olvasni, mert nem tesz hozzá sokat, nincs az a nagy drámai történet mögötte, amit a Viszlát Cristopher Robin című film sejtet, de egy olvasásnak szintén jó volt. 🙂

Kele Fodor Ákos: A szív vége
Fent írtam róla.

John Balville: A tenger
A könyv, amitől sokat vártam, de azt hiszem rosszkor találkoztunk. Egy idős férfi, miután a feleségre meghal, visszautazik a tengerpartra, ahol a gyermekkorát töltötte. És itt, a tenger partján, egy kis hotelben, ahol csak a szállásadónő és egy öreg ezredes él, elkezdi mesélni az élete fontos dolgait. A gyermekkorától a feleségével való találkozáson és a felesége betegségén át egészen a jelenben élő hétköznapokig. Egy picit olyan, mint mikor ebéd után kimész sziesztázni a teraszra, és leül melléd egy idős úr mesélni, miközben hátulról hallatszik a tenger. És most nekem annyira nem volt kedvem ehhez, de nem tudom vitatni, hogy egy klassz könyvről van szó.

Nézzük a betervezett kategóriák szerint:

Polcfelszabadítás: A tenger
Kortárs magyar széppróza: A szív vége
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Jean-Michael Maulpoix
Nekem fontos szerző: Patrick Ness

Blogolnék:

A hónapban feléltem a tartalékaimat blogposztok tekintetében, ami most ebben az esetben az 1 és 6 blogposztok régóta tervezett beindulása mellett három értékelésre volt elég, így írtam Sofi Oksanen: Baby Jane című regényéről, Zsolmár János: Hibiszkusz herceg című regényéről, a blog elindulásának második születésnapja alkalmából jött egy születésnapi bemutatkozó poszt, és a Cameron Post rossz neveléséről is érkezett egy recenzió. És megérkeztünk a jelenbe. Hamarosan érkezik az 1 és 6 bejegyzés, és nem tudom, hogy mikor lesz új poszt utána. Most olvasom a Kedves Jóisten!-t Alice Walkertől, és hamarosan érkezik Garrald Conley: Eltörölt fiú példánya hozzám, amikről biztosan lesz szó a következő hónapban, a többit pedig majd meglátjuk.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok.
Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, írjatok a komment szekcióban, ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban lévő követés gombra, ha kisebb színes háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Két év után ideje bemutatkozni

Sziasztok,

ma két éve, egy szép szerda délelőtt elhatároztam, hogy megcsinálom a blogot, amit hetek óta tervezgettem. Ez az a blog. És nem írtam akkor bemutatkozást, mert minek. A korábbi blogjaimat nem olvasta senki, és miért lett volna ezzel másként… Szóval ma két éve ebben a miért lett volna máskéntban élek, és jó bölcsész szokás szerint, ha most nem is az írás végén, de már rendesen benne, meg kellene írni valami bevezetőszerűt, hogy mi is történt, és mi is történik itt.

Azt hiszem egy picit szentimentális leszek, de ebbe most beleállok. Mert mikor, ha nem most.

szulinap.JPG

Szóval sziasztok!

Szilvió vagyok, 21 éves. Magyar szakon tanulok. A nyelvészet és az irodalom egyaránt érdekel, de továbbtanulásban a nyelvészet felé veszem az irányt. Szeretek olvasni, amin persze nem lepődtök meg. Magyar szakos vagyok, ez meg mégis egy könyves blog… Szóval elvárható. De mégis, szeretek olvasni, mert… mert olyan helyzeteket ismerhetek meg általa, amilyen helyzetekbe nem kerülnék, … mert olyan nézőpontokon keresztül szemlélhetek helyzeteket, amik nekem nem adottak, de építik a világképemet, …mert eléggé fontosnak tartom, hogy épüljön a világom az olvasások által. Azt hiszem ez az a gondolat, ami miatt ezt az egész olvasás részt beleírtam. Hogy azt várom el egy könyvtől, hogy kapjak tőle valamit, hogy épüljek belőle, hogy hozzátegyen valamit a személyiségemhez. Ez érdekel engem a könyvekben leginkább. Hogy hogyan építi tovább a világomat, hogy hogyan rezonálunk egymással, és hogy milyen értékeket erősít fel bennem. Erről mindenképpen igyekszem írni ezeknek a könyveknek a kapcsán.

Szilvió vagyok, 21 éves, meleg. Ez nekem nagyon sokat jelent. Vagyis nem. Nem az a fontos nekem, hogy azonosneműek a potenciális partnereim. Azt tartom fontosnak, hogy kaptam valamit, amit felhasználva érzékenyebb tudok lenni. Szociális értelemben. Hogy van egy keretem, ami miatt teljesen kézenfekvő, ha számon kérek bármi olyat, ami szerintem közönségellenes vagy gyűlöletkeltő. Bő egy évet dolgoztam a mainstream LMBT aktivizmusban, és igyekeztem kimaxolni. Erről beszélek, amikor azt mondom, hogy nekem ez sokat jelent. Hogy attól függetlenül, hogy mit gondolok a hazai aktivizmusról vagy annak működéséről, én nagyon sokat kaptam tőle, és épültem belőle. Igyekszem észrevenni a csúsztatásokat, a félremagyarázásokat és az abszolút hazugságokat, igyekszem felemelni a hangomat a semmibe vezető uszítás iránt, legyen szó LMBT emberekről, nőkről, sérültekről, etnikai kisebbségekről… és a felsorolás itt legyen nyílt végű. Erre nagyon igyekszem figyelni.

Igyekszem sokszínűen olvasni. Figyelni az új dolgokat, próbálok kortárs és világirodalmi szövegeket olvasni, népszerű szórakoztatókat, és néha random dolgokat is. Ettől függetlenül csak az LMBT könyvekről írok. Igaz, hogy a summákban, vagy az új 1 és 6 bejegyzésekben belefuthatsz a nem LMBT olvasmányaimban, de hosszabban, értékelésekben LMBT könyvekről van szó. Mert amikor tizenöt tizenhat éves kis Szilvió voltam, senki nem beszélt ezekről, és most, hogy 21 lettem, most se… Szóval komolyan vettem a légy az a felnőtt, akire fiatalon szükséged lett volna szabályt, és végre valami mellett kitartok. Néha azt gondolom, hogy erre csak nekem lett volna, vagy csak nekem van szükségem, de aztán túljutok ezen persze. Mert nekem szükségem van. Tényleg. És örülök, ha ez titeket érdekel, és örülök, ha olvassátok, ha beszélünk róla. De azt hiszem elsősorban ezt magam miatt csinálom. Hogy fiatal felnőttként legyen valami, amit nem akarok feladni. És ez jól is hangzik.

Igyekszem pozitív értékeléseket írni. Ennek a fő oka, hogy általában jó könyveket olvasok. Úgy mondják, hogy tudom, hogy mit szeretek, és azt veszem le a polcról. De ettől függetlenül nem peace és love szeretne lenni a blogon. Igyekszem elemzési lehetőségeket felvillantani, olyan dolgokat, ami a te olvasmányélményeidhez is hozzá tehetnek. És ha kell, kritizálni is szeretek, különösen figyelve arra, hogy ez alá legyen támasztva. Néha akár trágár kifejezések kíséretében is, de alátámasztva. És gyakran hosszú, végeláthatatlan, élőbeszédszerű mondatokkal teszem ezt, és sok-sok kötőszóval, meg hozzátoldással. Mert szeretnék nem steril lenni. Mert engem ez érdekel az egész blogban. 🙂

Jah, igen, használok szmájlikat is néha. 😉

 Szóval én vagyok ez. Szilvió, akinek van egy értékrendszere, és van egy identitása. Aki szeret olvasni, mert jó olyan helyre eltűnni a világból, ami építi. Mert szeret beszélgetni, szeret érvelni, és szeret konstruktívnak lenni. Ez az egyik kedvenc szava.

Szóval ez vagyok én. Szilvió, aki nagyon igyekszik. 🙂 Aki szeret arról írni, hogy mi érdekli, és álmában sem mertem volna remélni, hogy ezek a dolgok másokat is érdekelnek. És nem igazán tudja leírni, hogy mi mindent jelent ez neki.

Szóval ez vagyok én. Ez volt két évig, ez van, és ez lesz. 🙂 Köszönöm, hogy olvastok, és velem vagytok, egészen a szivárványig, sok-sok könyvvel!

Szilvió

2 / 7 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén