Halihó,
megint eltelt egy hónap, mégha ez az előző summa óta megszületett blogposztok nem is feltétlenül igazolják ezt. Szóval tanulok gőzerővel, és ez nem csak a blog számára, de a könyvespolcom számára sem annyira jó hír, hisz ebben a hónapban mindössze 7 könyvet sikerült beszereznem, és 9 könyvet elolvasnom, amiről még érezzük, hogy nem az igazi, de jövünk fel. 🙂 Mert muszáj. 🙂
Nézzük is, mik ezek a könyvek!
Könyvek, amiket márciusban szereztem:
Rivers Solomon: Kegyetlen szellemek
A könyv, amit csak és kizárólag OlvaZsófi miatt vettem meg (bizalmamat ugyanakkor egy picit roncsolva, el kell mondanom, hogy 50% akcióban). Nagyon szereti, és általában tetszeni szoktak az ő nagyon szeretett könyvei. 😀
A könyv története egy űrhajón játszódik, ahol a társadalmunk reprezentálódik. Az emberiség maradéka az Ígéret földje felé tart, de már a hajón előkerülnek az osztály és faji különbségek, alsó és felső fedélzet képében, a fülszöveg alapján meg merem kockáztatni, hogy a republikánus értékek irányadóak a hajón, így fehérnek, férfinek és még ki tudja minek kell lenned. OlvaZsófi értékelése nem egy nagyon hard sci-fit ígért, hanem egy szívbemarkoló történetet ezzel a háttérrel, én pedig nagyon-nagyon kíváncsi leszek rá.
Patrick Ness: Háború a békéért
Szóval befejeztem a Chaos Walking trilógiát, persze leszámítva a magyarul meg nem jelent feledik részeket, és el nem tudom mondani, mennyire csodálatos ez a trilógia. Foglalkozik az erkölccsel, a megbocsájtással és a megbocsájthatósággal, azzal, hogy kerülünk egy manipulált helyzetbe, hogy hozunk meg kompromisszumokat, mit is kell tenni a békéért, és még annyi de annyi iszonyatosan fontos dologgal, miközben egy baromi izgalmas lélektani és háborús könyv, trilógia ez. Fantasztikus. Elmondhatatlanul olyan, mintha Patrick Ness nekem írta volna. 🙂 Amikor elkezdtem, nagyon ajánlottam nektek az első 1 és 6-ban, és most is ajánlom. Nagyon.
Piper Kerman: Orange Is the New Black – Túlélni a női börtönt
A nagysikerű amerikai sorozat könyvváltozata. Nem igazán tudok róla többet, csak azt, hogy kemény kötet lesz, és hogy a leszbikus szálak is erősek benne. Nem néztem még a sorozatot, mert könyv előtt nem szeretem, de kíváncsi vagyok mindkettőre. Molyon vettem, használtan.
Berki Judit: Ülök a matracon
Ennek bemásolom a fülszövegét, mert elsősorban ezért vettem meg, és már molyon láttam idézeteket belőle. Nagyon jó lesz, egy picit ilyen értelmiségi szemszöggel szórakoztató novellák vannak benne, és nagyon érdekelt, és a Líra szívem leakciózta, isten áldja a nevüket. Jah, igen, a fülszöveg:
Berki Judit fanyar humorú könyvében nem végződik minden csók boldog házassággal. Az egymáshoz lazábban-szorosabban kapcsolódó novellák öt év történetét ölelik fel, hősük pedig egy harmincas éveiben járó nő, aki nemrég került ki egy hosszabb kapcsolatból barátai – például Lepke, a kissé neuraszténiás operetténekes és Bóna, a malíciózus újságíró – segítségével.
Környezetében lassan mindenki férjhez ment, családot alapított, majd el is vált, csak ő éli még mindig kamaszéveit. Mi lehet a baj vele, hol maradt le a többiektől? Lemaradt-e egyáltalán, csak azért, mert nem úgy él, ahogy a társadalom azt elvárja tőle?
Horváth Benji: Dicsőséges Európa
Benjit távolról már több alkalommal nagyon kedveltem, hiszen slammerként és költőként vannak közös fórumaink, de márciusban már kézfogásig fajult a helyzet, sőt, egy műhelyen mellettem ült, szóval ideje volt megismerkedni a költészetével. Ezzel együtt ha újrakezdhetném, nem feltétlenül ezzel a kötettel kezdeném. Bár vannak a kötetben lélektanibb versek, ez erre a kötetre nem igazán jellemző. Nagyon aktuális, ugyanakkor nagyon alapvető és alapvetőségében örökérvényű témákat boncolgat, minthogy például milyen helyzeteink lehetnek az idővel, hogyan kell viszonyulnunk a múltunkhoz és a jövőnkhöz… És miközben ezek a kérdések rendkívül általánosak, egy nagyon nehezen befogadható és feloldható rétegnyelven, rétegnyelvek variációján szólal meg, amit tovább erősít kötetszervező gesztusokkal. Most próbálkozom majd korábbi köteteivel, ezt pedig leveszem majd a polcról később, és egy lassabb, szorosabb olvasással végigmegyek rajta még. 🙂
Veszelszky Ágnes: Netnyelvészet
Veszelszky Ágnes egyik tanulmánya nagyon alapját fogja adni a szakdolgozatomnak, és így találtam rá erre a könyvre, ami ugyan nem foglalkozik a szlogenekkel, tehát nem a szadolgozatomhoz kell, de próbál állításokat tenni például a blogos, chates, tweetes nyelvhasználatról, és én nagyon kíváncsi vagyok erre.
Laurent Gounelle: A férfi, aki boldog akart lenni
Szóval rukkolázni kezdtem. Aki esetleg nem ismeri, azt tudnám mondani róla, hogy ez egy könyv csere-bere oldal, ami már elég lelakottnak tűnik, és a szűrő, kereső rendszere sem a leginkább felhasználóbarátabb, cserébe viszony türelemmel bele lehet futni nagyon jó könyvekbe. De minden kétséget kizáróan nem azokat a könyveket tudod itt feltétlenül megszerezni, amiket a könyvesboltban levennél a polcról. Ez ennek a bája. Nem tudom, hogy ajánlom-e még, nem tudom, hogy folytatni fogom-e, minden kiderül, de tudni fogtok róla. 🙂
És akkor a könyv. Persze: A könyv egy regény. Leginkább beszélgetős regénynek mondanám, amiben egy mester beszélget a férfivel, aki boldog akar lenni, a gondolat erejéről. De ez egy regény, nem akar meggyőzni, nem akarja megváltoztatni az életed, csak leír, és az is tök klassz. És nem hazudja el, hogy munkán és nehéz döntéseken keresztül lehet valaki sikeres, miközben a magunkkal kötött kompromisszumok miatt leszünk sikertelenek, ami egy nekem nagyon tetsző álláspont egyébként is. Szóval tetszett végül, örülök, hogy a polcomon van. Csak már nincs hely a polcon. 😀
És akkor nézzük miket sikerült olvasnom:
Alice Walker: Kedves Jóisten
Imádom. Egy déli néger közösséget látunk a regényben egy nőn keresztül, akinek semmi önérvényesítő képessége nincs. Állati erős könyv, és szerencsére leszbikus, így írok majd róla. Nagyon alaposan, mert mindent szerettem benne.
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Jaj, Mihály nem a főszereplők gyöngye. Megházasodott, mert így alakult igazából, kedve se volt nagyon hozzá, és először jutott el Olaszországba, nászútra. És a nászúton már gondolkozott azon, hogy meglépjen, de le kellett késnie egy vonatot azért, hogy ez megtörténjen. És ez Mihály, akivel csak úgy megtörténnek a dolgok. És halál random módon fel-fel révedezik, van ahol keményebben felréved a fiatalsága, és az egész könyvet áthatja ez az agglegényes könnyedség és az egyszerre imponáló és nevetséges nonkonformizmus, amit imádok. Emellett Szerb nyilván egy nagyon-nagyon intelligens és művelt elbeszélő, ami egy plusz aurát von a könyv köré. 🙂
Értem, hogy miért szeretik ezt a könyvet annyira a bölcsészek, és egy picit most is azt gondolom, hogy ne kapjon magyar szakon diplomát, aki nem olvasta. Én az utolsó hónapokba, de behúztam. 🙂
Márkus András: Paraszttartók kézikönyve
Márkus András nagyon érti a hatalmat. Mind földesúr elbeszélő pontosan tudja, hogy igen, ő bármit megtehet, és meg is tesz, ahogy azt is tudja, hogy a jobbágyok mindent megtesznek hogy életben maradjanak. Egy nagyon erős reggeli rutinnal indít a könyv, a birodalmi ánuszfényezőkkel és szüzekkel, hogy aztán végigvezesse ezt a végletekig abszurd és gyomorforgatóan társadalomkritikus regényt, amit lehet nagyon nem szeretni is, de én imádtam. Riasztó volt, és vicces.
Takács Zsuzsa: A test imádása / India
Takács Zsuzsa (aki egyébként a napokban kapta meg az Aegon-díjat nem ezért a kötetéért.) számomra sokáig az a költő volt, akiről tudom, hogy hatalmas, és nagyon tehetséges, de nem működtek bennem annyira a versei. És most ez megváltozott, két év kemény munkája után. Ez a kötet nagyon jó. A hétköznapokból merít szimbólumokat, miközben egy magasabb regiszterben ír, és képes egy nagyobb nézőpontból rázummolni a történtekre.
Az India kötetrész viszont tök más, de azt is nagyon szerettem. Teréz anya lelkéből mesél, imákkal és lelki folyamatokkal, és bár nem szeretem Teréz anyát (szenvedtetni embereket Krisztus nevében majd egy szuperkórházban gyógyulni, szóval khm.), de ezek a versek nagyon nagyon jók, nagyon érzékenyen mutatják, hogy mi játszódik le egy ilyen idealizált szent gondolataiban, szerettem.
Lakatos Menyhért: Füstös képek
Szóval érdekel a roma kultúra és a roma kulturális önszerveződés, amiben Bari Károly Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József és Daróczi Ágnes hatalmas szerepet vállalt az 1970-es években. Barival és Choli Daróczival már ismerkedem, és nagyon érdekelt, mi a helyzet ezzel a kultikus regénnyel, ami 1975-ben jelent meg, és először beszél a putriról a nagy nyilvánosság számára. Nagyon klassz regény, nagyon jól mutatja be a romák századforduló utáni belső szabályrendszerét és önműködő összetartását vagy konfliktusait, miközben egy fiatal roma srác nézőpontjából látjuk az egészet, aki egyébként többre volna hivatott. Nagyon fontos szöveg lehet ez önmagában a felnövésről, a társadalmi felelősségvállalásról és mobilitásról, miközben egy tényleges kultúrát és életmódot mutat be értékelés nélkül. Örülök, hogy végre rávettem magam az olvasására.
André Ferenc: Szótagadó
André Ferenc kötete nagyon sok mindennel foglalkozik. Egyrészt beránt lírai személyes versekkel, másrészt mások nyelvi regisztereit és tétjeit próbálgatja, és a t9 eszközeivel is próbál verset írni. Összességében egy nagyon jó kötetnek érzem, ami végül nagyon André Ferisre sikerült, egyrészt merít a költészeti hagyományokból, másrészt reflektál rá, harmadrészt pedig sokszor kineveti, de ez nem öncélúan, hanem megvilágítóan. Szerettem. Na. 😀
Patrick Ness: Háború a békéért
Már fent írtam róla.
Horváth Benji: A Dicsőséges Európa
Már fent írtam róla.
Laurent Gounelle: A férfi, aki boldog akart lenni
Igen, erről is írtam már fent.
És végül nézzük kategóriák szerint az olvasásokat:
Potenciális polcfelszabadítás: Paraszttartók kézikönyve (végül maradt)
Korábbi LMBT könyvek: Kedves Jóisten
Kortárs magyar széppróza: Paraszttartók kézikönyve,
Valamiért nekem fontos szerzők: Patrick Ness, Lakatos Menyhért, Szerb Antal
Szóval ennyi lett volna ez a hónap mára. Bár a blog szempontjából nem volt kifejezetten eredményes, én mégis nagyon sok nagyon fontos szöveggel lettem gazdagabb, aminek én örülök, ti pedig velem örülhettek. Az is valami. 🙂
Igyekszem napokon belül érkezni az 1 és 6 bejegyzéssel, aminek a könyveit már kitaláltam, de még nem írtam bejegyzést, aztán érkezem még a Kedves Jóisten értékeléssel, amihez szuper vázlatokat írtam, de eddig nem volt időm megírni, és most olvasom a Négyesút című 2017-ben megjelent finn családregényt, amiről remélem még áprilisban fogok tudni beszélni. 🙂
Ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂
Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, addig se felejtsétek:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió