Halihó,

a múlt hétvégét Budapesten töltöttem, péntek délelőttől, egészen hétfő reggelig, és nagyon sok minden történt ezalatt. Részt vettem a Margó Irodalmi Fesztiválon és Könyvvásáron, de voltunk kint a Terézvárosi Búcsún és megnéztük az ARC közérzeti kiállítást is. Nagyon jó volt az egész, mutatom mit csináltam, miket vettem, miknek örültem nagyon!

margooooo.JPG

Péntek

Az elején kezdve: Vonattal mentem Szegedről Budapestre, és a Nyugatiból hamar beugrottam a Vígszínházba, hogy beszerezzem a régóta vágyott POKET köteteimet a helyi automatákból. Végül három kötetet szereztem be, a negyedik pedig beakadt az automata üvegébe, amit keddre postáztak is nekem. És nagyon kedvesek voltak végig az ügyintézés pedig rövid volt, és segítőkész, egyszerűen hívtam az automatán a számot, és aztán küldtem egy képet e-mailben. 🙂 Szóval nem tört le, sőt. 🙂 Ezeket szereztem be:

Lewis Caroll: Alice csodaországban
Nagyon régóta szerettem volna elolvasni, mert nagyon szeretem Tim Burton filmeket belőle, és mert alapműnek tartom, azt hiszem nem kell magyaráznom. Gryllus Dorka ajánlja, akinek nagyon szeretem a munkáit.

F. Scott Fittgerald: A nagy Gatsby
Nem tudom miről szól ez a könyv, de nagyon régóta el akarom olvasni, még azokból az időkből, amikor tudtam, hogy miről szól. Szintén azt gondolom, hogy valamelyest az alapműveltség része ez a történet, és nagyon bízom a korábbi, erre a könyvre vágyó énemben. Wunderlich József, a Vígszínház színésze ajánlja.

Bohumil Hrabal: Gyöngéd Barbárok
Szóval ez a könyv a szívem csücske lesz. Nagyon szeretem Hrabalt, és bár ezt a könyvét még nem olvastam, de biztosan csodálatos lesz. Hrabal valami nagyon egyedit, humorosat és bájosat fog meg a cseh huszadik századi kispolgárságból, annak a túlélni akarásáról és a boldogságra törekvéséből. Nagyon egyszerű alakokat mozgat, már-már gúnyosan kinagyított egyszerű motivációkkal, de Hrabalnál mindig velük, értük nevetünk, semmiképp nem rajtuk. Nagyon jóságosan mesél egy végletekig abszurd világról, és ezt nagyon szeretem. A csodálatos Törőcsik Mari ajánlja, már csak ezért is érdemes imádni.

Vecsei H, Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Ez a POKET projekt első verseskötete, versantológiája, amiben klasszikus és kortárs versek állnak egymás mellett, lépnek beszélgetésbe. Már elkezdtem olvasni, egy izgalmas kötetnek tűnik, érdekes és nagyon különböző, mégis (egy picit a magyarnak tartott lehangoltabb létállapotban) egymásba olvasható versek ezek. Az elején tartok, de kifejezetten pozitív gondolataim vannak a kötetről.

…aztán lepakoltam a szállásomon, vettem tusfürdőt, mert nem szeretem utaztatni a tusfürdőmet. Általában egy hostelben szállok meg Budapesten, ahol egy-egy ágyat lehet kibérelni. Nagyon szeretem, mert állati különböző és kedves világutazó emberekkel sodor össze így az élet, és általában a hosteleknek, amikben jártam, van egy alternatívabb aurája, nyilván a célcsoportjuk erre nyitott, és hát én is. Szeretem, és az ilyen szállásokat keresem, bárhol járok. A kedvenc budapesti helyemnek nagy előnye, hogy a belváros szélén van, nekem a legtöbb úticélomhoz egyszer át kellett szállnom, viszont gyakran járnak buszok, trolik. Én mindig veszek 24 vagy 72 órás BKV-bérletet, amivel mindezt nagyon ki tudom élvezni.

A szállásom elfoglalása után nyakamba vettem a várost, és elindultam megnézni a Háttér Társaság archívumát, ami gyűjti az LMBT+ témájú könyveket, tanulmányköteteteket, cikkeket, különböző vizuális- és hangzó anyagokat, egyéb médiatartalmakat. Nagyon izgalmas gyűjtemény volt ez, lesz még róla szó a blogon, de most alapoztuk meg egy majd két órás beszélgetéssel és körbevezetéssel a majd hamarosan várható anyagokat. Nagyon klassz volt egy falnyi LMBT+ könyvvel szemben beszélgetni valami olyanról, ami nagyon hasonló célból született, mint ez a blog, egyszerűen nem volt LMBT+ gyűjtés, és nagyon várom, hogy ajánlhassam nektek, de addig is lessétek meg a fenti linken, ha érdekel titeket.

Innen indultam a Margóra. Pénteken négy program volt, ami kifejezetten érdekelt, és hármon részt tudtam venni, a negyedik ütközött, de nagyon örültem, hogy még elcsíptem az írónőt, aki nagyon aranyos volt (a legcukibb dedikálós élményem a fesztivál alatt), és dedikált is nekem (bár ezt már kitalálhattátok a zárójelből).

Darvasi László: Magyar sellő
Darvasi László a magyar irodalom egyik legokosabb alakja, és abszolút legitim helye volt a Világirodalom színpadon. A helyzet pikantériája persze, hogy a szerző szegedi, és hogy Szegeden hétfőn már volt egy majdnem két órás könyvbemutatója, ami sokkal inkább az életműről, semmint kifejezetten a könyvről szólt. Ezen a beszélgetésen szó esett Darvasi novelláiról, tárcáiról és a nagy lélegzetvételű regényeiről egyaránt, és izgalmas volt ehhez képest egy rövidebb terjedelmű regényről hallani pénteken. Darvasi regénye a romantika korában játszódik Magyarországon, németes hangzású nevekkel. Egy grófi uradalmon keresztül mutatja be, milyen az önkényhatalom. Nyilván nem akart megoldókulcsokat adni a regényéhez, de azt mondta, fontos kérdés ez. Még nem vettem meg, de könnyen lehet, hogy ez a könyv lesz a következő Darvasim. Egy jó beszélgetés volt, és hát Darvasi, az mindig jó.

André Aciman: Találj rám!
Nyilván ez volt a Margó fénypontja számomra is. A Találj rám! a Szólíts neveden (értékelés itt) folytatása, ami az apa történetére is fókuszál, és Eliót egy későbbi, érett életszakaszában kapja el. A könyv maga október 29-én jelenik meg, de aznap be lehetett szerezni a Margón, és hát dedikált is. Hatalmas tömeg volt, nem fértek be nagyon sokan a terembe, nekem is mákom volt, hogy ugyanott volt a Darvasis beszélgetés, így bent tudtam maradni. Ha ki kellett volna mennem, én sem jutok be, és emiatt van is egy kicsi rossz érzésem, különösen, mert a harmadik sorban ültem, ami miatt a dedikálással is hamar végeztem. De közben meg én vagyok a meleg könyves blogger, meg amúgy is nagyon jó volt, szóval örülök, hogy így alakult. Aciman nagyon jó humorú kedves ember, aki beszélt a saját identitásáról, vagy arról, hogy azért kezdte írni a Szólíts a nevedent, mert elakadt a Nyolc fehér éjszakákkal, és a történetet nem tudta nem első szám első személyben elmesélni, mert mindig kidobta a szöveg… Nagyon örülök, hogy ott lehettem, és nagyon várom a Találj rám!-ot, de azért nem kezdtem még el olvasni, mert nagyon félek attól, hogy nem fogja megtalálni a Szólíts a neveden lelkét. (Ma délelőtt mégis elkezdtem olvasni, és jelentem, megvan a lélek az első nyolcvan oldalban.)

A beszélgetés kevésbé pozitív része volt, hogy a szinkrontolmács nem ismerte a könyvek címét, így nagyon esetlenül fordította őket, és a gay szót végig homoszexuálisnak fordította… És eddig nem volt gondom azzal, hogy a meleg és a homoszexuális szó szinonimaként van használva, de a Szólíts a neveden esetében alapból szerintem nem illik ilyet mondani, mert az egész címkeosztogatást megússza a regény, másrészt pedig valóban egy egészségügyibb, nem élőbeszédszerű szó ez, és most megértettem azokat a korábbi aktivistatársaimat, akik kerülik ezt a szót… Dehát még ezzel együtt is csodálatos élmény volt.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Molnár T. Eszter egy nagyon izgalmas karaktere a kortárs irodalomnak, mert egyaránt van jelen az ifjúsági és a szépirodalmi piacon. Én elsősorban a szépírói munkáit ismerem, így néhány publikált novellája mellett olvastam már és nagyon szerettem A számozottak című novelláskötetét, amiben a forradalom előtti pillanatokat, és az egyén számára is érezhető és valóságos feszültségét írja le. Ezek után nagyon vártam az új regényét, ami megtartotta a töredékes jellegét, és kifejezetten erős maradt a szövegben, szövegekben működő feszültség, de egy sokkal személyesebb szereplő szólal meg. Teréz egy magára hagyott nő, aki gyermekkorában szexuális abúzus áldozata volt, és elhallgatásra volt ítélve. Teréz ennek hatására maradt bent bántalmazó kapcsolatokba, és az egyre több trauma mentén menekül többnyelvű közegekbe. A Teréz, vagy a test emlékezete egy nagyon izgalmas szöveg, próbálja több nyelven megragadni azt a szégyent, amit az áldozat egy egész életen át cipel, és próbálja megtörni a hallgatást angol és német nyelven is, egyfajta folyamatos szótár metaforával. Molnár T. Eszter maradt az egyik kedvenc fiatal kortárs szerzőm, és nagyon örültem, hogy tudta a nevem dedikáláskor.

Világok Találkozása: A kortárs kínai science fiction
Az évem nagy projektje, és ezen láthatatlanul dolgozom is, hogy egyre inkább képbe kerüljek a science fiction és a fantasy világával, és egyrészt ezen az előadáson is ezért vettem részt. Ezzel együtt is érdemes elmondani, hogy nagyon kezdő vagyok a műfajban, mégis számomra is izgalmas beszélgetés tudott ez lenni, ami körüljárta a kínai kulturális helyzetet (úgy általában elmondható, hogy Kína nem olvas), és hogy a zsáner szövegek különösen kis piacon érvényesülnek. Beszéltek arról a problémáról, hogy mi is az angol piacról olvasunk kínai zsánert, meg egyáltalán bármilyen irodalmat, és az is szóba került, hogy milyen etnosztereotipiák mentén beszélhetünk egyáltalán kínai science fictionről. És persze beszélgettek konkrét szerzőkről is, főleg Ken Liu és Cixin Liu nevei maradtak meg, és a műsorfüzet sem segít többet… Izgalmas beszélgetés volt zsánerolvasók visszajelzése alapján is, nekem meg még minden egy picit egzotikum, így szerettem.

Szombat

A szombatom délutánig elsősorban magánélettel telt, barátokkal találkoztam, kávéztunk, beszélgettünk, gyümölcslevet ittunk, beszélgettünk, ettünk, beszélgettünk. Mindezt keretezte a Terézvárosi Búcsú, ami egy nagyon random esemény, ahová idén másodszor kerültünk ki, viszont egy csodálatos barátnőmnek ez hagyomány, amit velem kezdett, mert együtt voltunk öt éve ingyenes Péterffy Bori és a Love Band koncerten. A Terézvárosi Búcsú összességében nagyon hasonlít a legtöbb búcsúra, van kézműves kirakodó vásár, ahol mindent is lehet kapni, volt lacipecsenyés hatalmas sülthúsokkal, és fellépett a környék összes iskolája kórussal, tánccal, furulyával… De együtt voltunk, szerettük. Jó volt, megyünk továbbra is. A Terézvárosi Búcsút aztán csak meg kellett szakítani, méghozzá Margóval. Egye fene.

Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes
Kim Leine grönlandi történelmi sorozatának ez a könyv a második része, és bár a beszélgetés maga nagyon felkeltette az érdeklődésemet, nem elsősorban ezért mentem, és szerencsére ezt a szerző beszélgetőtársa, Karafiáth Orsolya is érezte, így sokat beszéltek a szerző Kalak (értékelés itt) című életrajzi regényéről, ami szintén Grönlandról mesél, nem igazán hízelgően. Az új könyv Grönlandról és a Dániából érkező telepesekről beszél, vallások és világképek határán személyes monológokon keresztül, nagyon lírai már-már intim nyelvvel. A Kalakot dedikáltattam, kedvesen váltottunk pár szót németül, én pedig még mindig gondolkozom rajta, hogy megveszem-e az új könyvét is. A felolvasott részletek jók voltak.

Győrfi Kata: Te alszol mélyebben, Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Ezt megint nagyon vártam. A Jelenkor új verseskötetein a beharangozás óta örömködök.

Győrfi Katát még a slam poetry korai szakaszában ismertem meg a youtube-ra feltöltött videókon keresztül, aztán a Műúton megjelent Lakásgyakorlatok szövegeken keresztül követtem tovább, hogy mit csinál, és most látszólag semmiből jelent meg az első kötete. És én egy nagyon más kötetet vártam. Egy nagyon természetes, női beszélő szólal meg intim, kapcsolaton belüli magányából. Valaki mellett van egyedül mindig ez a valamihez képest létező alany, a versek állandó helyszíne az ágy, fő cselekménye az alvás, és az igazán lírai képek az álomból szólnak ki. A kötet nyelve abszolút olvasható, hoz egy mondjuk Dékány Dávidéhoz nagyon hasonló random világfelépítést, viszont itt az álom egy nagyon erős összekötő elem, ami rögzíti, leköti azokat a testeket, amik egyébként elmozdulnának. Ez volt az első Margón beszerzett könyv, amit elolvastam.

Nemes Z. Máriónak ez a kötet már a negyedik verseskötete, és prózaverseket, verses naplóbejegyzéseket tartalmaz 2006 őszéről, amikor megjelent a szerző első kötete. Persze nem csinálhatunk úgy, mintha csak ez történt volna 2006-ban, ettől lesz számomra érdekes ez a kötet. Nem kérdés, hogy 2006 a legelevenebb trauma a mai társadalomban, amire sok mindent vissza lehet vezetni, és nagyon várom, hogy mit kezd vele Nemes Z. Az elején tartva még egy nagyon elidegenítő nyelvet látok, és eddig önkényesebbnek tűnő gesztusokat, de biztos vagyok benne, hogy Nemes Z. ezt is földelni fogja. Nemes Z. egyébként nagyon jó kifejezetten szépirodalmi szerző, de nem ezzel a kötetével érdemes kezdeni, hanem a A hercegprímás elsírja magát cíművel.

Vasárnap

Vasárnap már majdnem alibiztem. Nagyon fáradt voltam, így dél körül keltem fel. A vasárnapi programom az volt, hogy menjek el az ARC Közérzeti Kiállítás utolsó napjára. Nagyon régóta figyelem a kiállítást, de idén először vettem részt rajta, és egy nagyon izgalmas plakátkiállítást nézhettem végig. A fő témája a klímavészhelyzet volt, de szabad témában is több plakát készült, közülük több a melegséggel is kapcsolatos, amik közül van, amit meg is rongáltak. Én most Szűcs Anikó és Lőricz Gábor munkája csapott meg nagyon.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Van egy szép hagyománya a melegségnek. Hogy felvesszük azokat a címkéket, amiket ránk aggattak. Szerintem ez rohadt fontos. Szűcs Anikó és Lőricz Gábor munkája alapján.

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

Már a médiából értesültem, hogy megrongálták és firkáltak rá, de nagyon para érzés volt személyesen is látni. Szerintem összességében nem egy igazán jó kép, szerintem az „Az az igazi magyar, akinek fáj Trianon”, és a szexuális kisebbsági lét nem széttartó dolog, elég csak a határon túli magyar nemzetiségű LMBT+ emberekre gondolni, ami a legkézenfekvőbb… Ezzel együtt egy fontos üggyé vált számomra ez a plakát, mert éreztem felőle a kirekesztésemet. Hogy én vagyok-e az, akinek semmi sem szent, és aki kívül marad a normáikon. Tök fontosnak tartom azt, hogy ebbe beleálljunk, mert nem tartom magamra érvényesnek ezeket a mondatokat, de mégis, valahogy hálás vagyok, hogy rám aggatták. És ha már ránk aggatták, akkor meg kell tanulni viselni is. Legalábbis én ezt tanultam a nagy aktivistáktól, és szerintem ez fontos is.

Aztán Margó ismét, de most csak egy előadás kedvéért:

Karafiáth Orsolya: Amikor a mama lelegelte a papa haját
Azt hiszem Karafiáth Orsolya megszervezte a világ legbonyolultabb könyvbemutatóját, amiben Valuska László működött közre kérdezőként, valamint Palkovits Nóra és Boncsér Sára Luca felolvasóként illetve improvizációs színészekként. A kötet a felnövésről szól, kis töredékeken, novellákon, történeteken keresztül, így egyféle kollektív fotóalbumot kapunk, amikből mindannyian rekonstruálhatjuk a saját felnövésünket. A beszélgetés elején Karafiáth Orsolya felolvasott egy nagyobb részt, majd egy-két rövid kérdés és hosszabb válasz után Karafiáth felolvasott történeteket, amiket aztán a színészek továbbgondoltak és eljátszották a folytatását. A kötetbemutató a két színész és a szerző kis felolvasásaival ért véget. Szerettem. Exibicionista volt és túlgondolt, de ezt szeretjük Karafiáth Orsolyában.

    

 A továbbiakban már csak hazamentem a szállásomra, rendbe tettem a könyveket, hogy holnap reggel könnyen indulhassak, aztán örömködtem a választási potcasteket. 🙂

Most mutatom még egyszer, hogy miket sikerült beszereznem, bővítve azokkal a könyvekkel, amiknek nem volt programja a fesztiválon:

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
Lewis Caroll: Alice Csodaországban
F. Scott Fizgerald: A nagy Gatsby
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
André Aciman: Találj rám!
Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben
Lesi Zoltán: Magasugrás
Horváth Gideon – Süveges Rita – Zilahi Anna (szerk): extrodaesia
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Ennyi lett volna a mai bejegyzés, örülök, hogy sikerült megmutatnom végre, mert hosszú volt a hetem. 😀
Ha kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran a komment szekcióban. 🙂
Hamarosan igyekszem értékeléssel is érkezni. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon további háttértartalmakért. Ha még az is érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió