Sziasztok,
a mai bejegyzésben egy elképesztően kedves képregényben merülünk el a nagyszerű Párizs virágzásának időszakában egy ragyogóan friss tündérmesén, a cross-dresser belga herceg, Sebastian és a párizsi varrólány, Frances történetén keresztül. Gyönyörű képregényes forma, tobzódik a divatban és a szép, kockázatvállaló ruhák bátorságában, és megtanuljuk belőle elfogadni azt, akik valójában vagyunk, és nagyon remélem, hogy a bejegyzés végére megértitek, miért rajongok ezért a könyvért ennyire. Vágjunk is bele!
Párizs, a modernitás hajnalán. Évtizedekig tart még az arisztokrácia pompája, de a királyok már nem az abszolút birodalom pompás és gazdag kelméiben pompáznak a Napkirály mintájára, hanem hadvezérként, mai értelembe véve is férfiasan öltöznek fel. Az uralkodók még őrzik tisztségeiket és megbecsültségüket, de már nő fel mellé a tőkés vállalkozó elit, már reklámarcok kellenek a termékek mellé, és megnyílik az első hatalmas áruház, amelyik megváltoztatja majd azt, ahogy addig ruhát vásároltak az emberek. Hogy mi köze ennek egy képregényes tündérmeséhez? Nos, ez a díszlete Jen Wang képregényének, és igazából minden történetszál ebből a világból következik.
Sebastian belga herceg tiszteletére a párizsi nyaralása alatt nagynénje bált rendez, ahová minden hajadont meghívnak. Egy túlhajtott szabószalonban egy fiatal lány és az anyja rontanak be, akik ruhát szeretnének, de már csak a tanuló varrólány, Frances fogható be a tervezésbe és a varrásba. A kedvetlen lázadó úrilány azt kéri Francestől, hogy a ruhájában ijesztő legyen majd, mint az ördög mátkája, Frances pedig jól érti a megrendelő kérését, munkája sem a másnapi sajtó, sem a rejtőzködő cross-dresser herceg figyelmét nem kerüli el.
A képregény mindkét szereplőjének az életét kíséri. Mindkettőjük előtt nagy jövő áll: Sebastian útja végsősoron egyszerűbb, egyszer majd uralkodó lesz, Francesnek megvan a tehetsége, alázata és stílusérzéke, de meg kell találja azokat a kompromisszumok nélküli lehetőségeket, amelyekben megmutathatja magát. Lady Cristallia mindkettejük számára nagy lehetőséget jelent, a herceg női ruhába bújt alteregója magára vonja a figyelmet, ha belép egy terembe, annyi önbizalma van, hogy egy kiváló hadvezér is tanulhatna tőle, és stílusikonként követik őt a párizsi nők. Francesnek hatalmas lehetőség a herceget öltöztetni, de túl sok titkolózást jelenthet ez a feladat. Lehet-e a hercegnek és Lady Cristalliának ugyanaz az öltöztetőnője anélkül, hogy kiderüljön a herceg nagy titka? Hogyan törhet Frances hírnévre az aranykulcs öltözőszobájából?
És közben valahogy nem feltétlenül egyértelmű, hogy mi is Sebastian herceg titka. Ami biztos, hogy női ruhában önfeledt, magabiztos és játékos, hiszen a női ruhákban Lady Cristallia identitása mögé bújva lehetősége van az extravagáns életre, amelyet a paloták szigorú rendje és a trónörököst érintő elvárások nem vonatkoznak rá. Ugyanakkor vannak jelek, amelyek a transzneműsége felé mutatnak, de ezzel nem, vagy csak alig dolgozik a regény, talán itt a legpontosabban:
Vannak napok, amikor a tükörbe nézve azt gondolom: »Ez vagyok én, Sebastian herceg! Fiú ruhákat viselek, és úgy nézek ki, mint az apám«. Más napokon nem így érzek. Azokon a napokon úgy érzem, hogy én valójában… …hercegnő vagyok.
48. oldal
A képregény feloldása mindenesetre mindkét értelmezés felé enged minket és megnyugtató válaszokat nyújt, ami végsősoron nem hagyja, hogy a körmünkre égjen ez a dilemma.
Merthogy igen, ahogy már a bevezetésekben is írtam, ez egy gyönyörű és figyelmes mese, aminek megvan a maga mélysége. Izgalmas, ahogy megteremti a felvetett kérdéseknek a valódi, hiteles kontextusát, van benne kommersz világgal – sőt, a korai kapitalista társadalom ízlésével – szembeni kritika bőven, de a történet mégis a titkokat őrző herceg és a kedves, szegény és tehetséges szövetségesének a története. Persze, van ebben a könyvben túlzás, a hercegnők például kifejezetten sematikusak, a tőkés társadalomból senkire nem számíthatnak a szereplők, de mégis egész könyvet áthatja a meseiségével valami őszinte és kedves tobzódás, amiben ezeken sem akadunk fent, hiszen ketten vannak a világ ellen, és épp elég a saját furcsaságukkal küzdeniük az elegáns, klasszikus, szörnyen unalmas és kényelmetlen rendben.
És a rajzolás is valahogy ez a tobzódást jeleníti meg. A szabószalonban és királyi palotában kifejezetten tipikus rajzfilmes figuratív rajzokat látunk, de ahogy megjelennek a ruhák és megismerjük Lady Cristallia vibráló energiáit a rajzolót is elkapja a képregénykészítés varázsa, és mágikus erejű jelenetrajzolásban gyönyörködhetünk mi magunk is. Nagyon izgalmasan dolgozik a szöveg azzal, hogy hol arcokat, hol plánokat, hol tömeget, hol tömegből kiragyogva Lady Cristalliát látjuk. Szép, mesei, engedi, hogy úgy csodáljam huszonhét éves, a divatért kevésbé rajongó olvasóként is, mint ahogy gyerekként ment el valaki mellettünk, akire évtizedek múlva is emlékezni fogunk, és ez nagyon lelkesítő.
Szóval, és tavaly november óta többször olvastam a könyvet, vagy mert a barátaimmal közösen olvastuk, vagy mert azt hittem, most akkor tényleg lesz időm olyan figyelmes és jó bejegyzést írni róla, mint amivel most igyekeztem, és minden alkalommal elvarázsolt. Gyönyörű ez a történet, mert nem olyan mese, ami didaktikus helyzeteket teremt, noha a helyzetei végsősoron azok, de a különc, introvertált, jószívű karakterei és a cross-dressing témája felszabadítja őket a nevelődési szándékok mellől, egyszerűen csak szép lesz. 😊
Kedvenc részem: A lekváros rész az elején, Lady Cristallia feltűnése. És a divatbemutató, amikor nagyon tisztán lehetünk kritikusak az ízléstelen tucatpompa iránt.
És akkor kiknek ajánlom? Igazából mindenkinek, aki úgy érzi, hogy cross-dressing téma nem igazán érinti a magyarul megjelent irodalmat, és mindenkinek, akinek szüksége van egy kis kedvességre, és mindenkinek, aki hozzám hasonlóan rajong a lassan polgárosodó Párizs világáért és egyáltalán a polgárpukkasztás fontos gesztusaiért. Na, ez a ti könyvetek lesz, tudom, mert az enyém is. 😊
Jen Wang: A herceg és a varrólány
Ciceró, 2023
288 oldal
Így olvastam: Egy fekvésben, ücsörgésben, lenyűgözve, sokszor. Nagyon jó lendülete van, szinte jelenetszerű fejezetekre bomlik, jól oszlanak el a cselekvések, fordulók, vitte az olvasást mindez.
Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, és köszönöm a Cicerónak a bizalmat, és küldtek recenziós példányt! Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, de addig se feledjétek:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió
Amikor nem blogolok, akkor sokszor máshová olvasok és máshová írok, hogy megteremtsem magamnak azt az anyagi biztonságot, ami mellett képes vagyok blogot írni, de ahogy láthatod is, a blog el-elcsúszik a friss megjelenések követésének és a folyamatos értékelések vágyában. Hogy ez ne így legyen, kérlek, ha teheted, támogasd a munkámat a blog Donalby oldalán.
