LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: Mindig_ez_van

5 LMBT regény menő nőkről, nem csak nőnapra

Sziasztok,

ez a nap más, mint a többi. A virágboltosok megtermelik ma az éves profitjuk egy nagyobb részét, a legtöbb női táskában estére szétolvad egy-egy Melba kocka, és igen, úgy tűnik, most ide sem tudsz felnézni anélkül, hogy ne a nőnap jöjjön veled szemben. 🙂 De mivel is szeretnék többet adni egy Melba szeletnél? Olyan nő főszereplőket szeretnék mutatni nektek, akikről érdemes volna az év többi napján is beszélni, ráadásul, ha az oldalszámokat összeadjuk kisül, hogy ez a kupac nem is falható be egy este alatt, míg egy csomó csoki, mint tudjuk…. 🙂 De nézzük is.

nonap.JPG

engedetlenseg.jpgNaomi Alderman: Engedetlenség
Ki mással is kellene kezdeni egy nőnapi, könyvekről szóló posztot, mint Naomi Aldermannel, akinek a magyarul tavaly megjelent A hatalom című munkája berobbant a könyvpiacra, és hamar tényezővé is vált. Mégsem A hatalomról beszélek most, és ennek nem az az egyetlen oka, hogy nem LMBT. Az Engedetlenség igazán arról beszél, ami miatt fontos a nőnap. A főszereplő egy olyan társadalomból menekült el, ahol nincs tere a női önmegvalósításnak. Mindez napjainkban, Nyugat Európában. Ez a könyv egy mélyen vallásos ortodox zsidó közösség és egy a közösségből elszármazó leszbikus nő egymáshoz való viszonyát, konfliktusos kapcsolatát mutatja be, miközben egy nő arra is ráébred, hogy sokkal több tud lenni a ráaggatott szerepeknél, és tud ezen túl is hasznos tagja lenni a társadalomnak, csak újra kell gondolni ezeket a kereteket. Fontos szöveg, tavaly novemberben írtam róla, itt.

covers_442252.jpgTaylor Jenkins Read: Evelyn hét férje
Evelyn az a nő, aki ment az álmai után, és mindent képes volt megtenni érte. Evelyn egy olyan nő, aki tudja, hogy mire képes a testével, és hollywoodi karrierre vágyik, amit rövid úton el is ér, pedig a mélyszegénységből, amibe született, ez az út mindenbizonyal hosszabbnak tűnhet. És Evelyn nem szégyell semmit. Feljut a csúcsra, hatalmas vagy hatalmasnak tűnő magánéleti kanyarokkal, és tudja azt is, hol kell abbahagyni. Aztán ismét csak évtizedek múlva ad interjút, egy fiatal zöldfülű újságírónőnek. És ekkorra is maradt neki valami az egykori szexszimbólumságából, ízlések és gesztusok, amik nem válhatnak semmivé, és őszinteség, az eddigi legleplezetlenebb. Az idős Evelyn nem bán semmit az életében. Végig magáért harcolt, hogy élhessen és szerethessen, és tudja mit jelent mindeközben egyre többet akarni. Evelyn egy olyan nővé vált, akiről fontos beszélni. Az első idei olvasásomról van szó, januárban írtam róla, itt.

covers_535931.jpgEmily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
Cameron Post 12-14 éves, amikor megismerjük először 1989-ben majd 1992-ben. Egy lány ezekben az években kezd el nővé válni, ekkor nő melle, ekkor kezd el ismerkedni a saját szexualitásával, így Cameron is ekkor döbben rá saját leszbikusságára. Ami nagyon finoman és pillanatról-pillanatra alakul ki nála, és erről így is tudósít a regény. És amiért ez nagyon szuper volt, hogy eddig ilyet csak a melegséggel kapcsolatban olvastam, illetve nyilván azzal is kapcsolatban éltem meg, de jó volt olvasni, mennyire hasonló folyamatok zajlanak le bennünk. Olyan kérdéseket foglalkoztat a regény ezen a téren, mint az első szerelem, a tapasztalatszerzés lehetőségei, mértékadó példaképek akár nőként, akár leszbikusként, vagy hogy mi mindent kell titkolniuk. És a regény második felében egy átnevelő táborban találjuk magunkat, ahol a leszbikus Cameront igyekeznek visszavezetni Krisztushoz. Szóval elég fontos könyv. Alig egy hónapja olvasható magyarul, néhány hete írtam róla, itt.

covers_364904_1.jpgAnna Gavalda: Billie
Ha erről a könyvről beszélek, mindig az jut eszembe, hogy mennyire mocskosul a példaképem Billie. Billie egy lány, aki Franciaország egyik lemaradó körzetében kénytelen felnőni és ez nagyon sok terhet jelent neki. Egy iskolai előadás közben ismerkedik meg Franckkal, aki nem a szerelmi, hanem az LMBT szálat mozgatja a regényben. Ettől a ponttól kezdve erősödik fel a kettejük kitörni vágyása, közös álmokat szőnek, akár Párizsról, és ahogy halad előre a regény, tesznek is érte. Főleg Billie. De ez a regény mégsem a konstans előre haladás regénye. Billie nagyon mély árkokon veri keresztül magát, és igen, van hogy szüksége van Franckra, ahogy Francknak is rá. Ők két ember, akik emlékeztetik egymást arra, honnan is jöttek, és miért fontos boldognak lenniük, különösen boldognak.
A könyv szerepel a még futó 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listámon, és tavaly augusztusban írtam róla.

covers_485277_1.jpgLaurie Frankel: Mindig ez van
A Mindig ez van egy kislányról szól, aki kisfiú testbe született, de már az ovi előtt tisztázódott a kérdés. A könyv azt járja körül egyrészt, milyen nehéz, különös vagy épp vicces helyzeteket hoz a transzneműség egy olyan családban, ahol a nehézség a különcség és humor már eddig is ismert fogalom, és ahol a nemi szerepek önmagában nem is jelentenek sokat. Anya dolgozik ebben a családban, sürgősségi orvos, az apjuk pedig író, aki otthon marad a gyerekekkel, és biztos hátteret nyújt a feleségének. És egy ilyen családban érkezik egy transznemű zseni, akinek át kell mennie a maga krízisein, és meg kell ismernie a világot, ahol a nők van hogy kevesebbet keresnek, van hogy kevésbé megbecsültek, miközben ő maga mást igyekszik gondolni róla. Ez a regény állati nagy merítést ad kérdésekből neveléssel, gyerekséggel, társadalommal kapcsolatban, miközben egy vicces, szórakoztató, kedves, esetenként megható fontos olvasmány, amit mindenkinek bátran ajánlok. Tavaly szeptemberben írtam róla, és azóta is imádatom egyik tárgya. 🙂

Ennyi lettem volna mára. 🙂 Szeretnék még egyszer mindenkinek boldog nőnapot kívánni, és megköszönni, hogy velem tartottatok ma. 🙂 Ha kérdésetek, hozzászólásotok akad, keressetek bátran komment szekcióban. 🙂

Ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 🙂

Hamarosan érkezem a következő poszttal, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Laurie Frankel: Mindig ez van

Sziasztok,

a mai értékelésben egy olyan könyvről fogok nektek mesélni, aminek a középpontjában egy család áll. Egy család, ahol anya orvos, a legügyesebb a sürgősségin, és ahol az apa író, aki otthonról dolgozik, és ellátja a lassan gyarapodó fiú gyermekeit. Merthogy öt fiúgyermek született ebbe a családba, de az utolsó, Claude, szereti a mogyoróvajas szendvicset, szeret lány ruhában lenni, és arról álmodozik, hogy ő egy hercegnő lesz.

mindig_ez_van.JPG

Amikor először olvastam erről a könyvről, hogy az a címe, hogy Mindig ez van, és a GABO-nál jön ki, az volt a képzetem, hogy sok helyzetről fog szólni, és egy könnyedebb, ifjúságibb nyelven. És ez valamennyire meg is történt. Bár azt hiszem nem sok kis helyzetről szól. Azt hiszem ez a könyv egy nagy történet arról, hogy mi mindent tesz meg egy család a legkissebbért.

A könyv felütése olyan, mint a meséké: Egyszer volt, hol nem volt, megszületett Claude, Rosie és Penn első látás előtti szerelméből, amiből Claude előtt már négy gyermekük született. Végigolvassuk, ahogy ehhez felépítik az életüket, melyben apa marad otthon, anya pedig imádja a munkáját, de főleg éjszaka dolgozik a sürgősségin, hogy minél több időt tudjon a családjával tölteni, és már egy ilyen jól megszokott akolmelegbe születik meg Claude, akiről azt remélték, hogy lány lesz, a legkisebb, de nem az lett, és ez semmilyen fennakadást nem okozott.

Mert ebben a könyvben semmi nem okoz fennakadást. Rosie és Penn úgy alakítják az életüket, hogy minden problémát a helyén kezelnek, és mégis boldog családi élet burjánzik körülöttük a burjánzó mondatok között. Az egész könyv hangulata nagyon hasonlít a Szívek szállodája egyszerű szituációs komédia stílusára, ahol foglalkoznak az adott problémával, de minden viszonyítva lesz, és mindent kimozgatnak az átlagos perspektívából, ami egyrészt üdítően szórakoztató, másrészt igényel némi olvasói agymunkát, harmadrészt pedig hihetetlenül gyorsan bevonz befogadóként a sajátos logikája a könyvnek, és aurát von körétek.

És akkor ebben a világban bújuk elő három-négy évesen Claude, aki nagyon gyorsan fejlődik egyébként, hihetetlenül intellektuális és jól szocializált kisgyerek, aki tudja kezelni a család dolgait, és hamar megtalálja a maga helyét a családban, ahol mindenki különc, és ahol minden gyermek felnövése, átváltozásai egyformán csodálatosak és egyformán ijesztőek.

De nem csak ez a világ van ebben a könyvben. Nagyon érzékelhető, ha a burkot, amiben élnek, támadás éri. Mert egy fiúnak nem lehet egy transznemű vagy buzi barátja, mert egy lánynak nem lehet egy fiú a legjobb barátnője, mert egy fiú nem mehet bikiniben a strandra, és mert nem lehet titokban élni. Nem lehet titokban élni szorongások, önfeladás és folyamatosan figyelem nélkül.

Ebben a könyvben a szerző felépített egy nagyon puha, meleg, és csodálatos teret, ahol a társadalmi szerepektől, és egyáltalán az egymástól való különbözés a normális, ahol egy fiú ragaszthat harmadik szemet a homlokára, lehet bármilyen jelmezben, vagy lánynak öltözhet, és képzelheti magát éjszakaitündérnek.

Mégis arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy az a fontos, ami belül van, amikor az emberek azzal vannak elfoglalva, hogy ki mit visel, és hogy néz ki.

Egy másik térben viszont az öltözködés, és azon át az önkifejezés lehetősége, korlátokba ütközik, és krízishelyzetek alakulnak ki. A polcról pedig vagy babát vagy autót vesz le, valakik mellé leül ebédelni, és ha az óvónéni azt mondja, a fiúk és a lányok álljanak külön sorba, akkor neki sort kell választania. Definiálnia kell magát. Kénytelen. És ez még mindig nem biztos, hogy elég. Lehet, hogy össze fogják verni, lehet, hogy senki nem választja a csapatába, sőt az is, hogy egyedül eszik, és nem fog tudni mit tenni, nincs eszköze.

És a könyv mégsem erről szól. Azt hiszem a könyv utolsó két mondata tézisszerű:

Tudom, hogy ez a könyv vitákat fog kavarni, de őszintén? Folyton elfelejtem, hogy miért is.

Először is rögtön azzal kezdem, hogy nem biztos, hogy legitim ez a mondat, egyrészt mert nem hiszem, hogy transzfób emberek százai veszik meg a könyvet (bár vegyék, és támogassák a könyvpiacot, hogy minél több LMBT könyv jelenjen meg), hogy aztán jól kivitázzák magukat, másrészt, és ez már szövegközpontúbb lesz (bár a saját életemből is tudok hozni példákat, főleg kövérként és melegként): Rosie és Penn sokszor sokkal intenzívebben élnek meg transzneműséggel kapcsolatos problémákat, és sokkal jobban félnek potenciális problémáktól, mint amennyire ez releváns volna, de nyilván a narratívában ezt a szülőség megmagyarázza. Hogy a könyv tekinthető-e az ember gyermekének, ezt pedig az irodalomfilozófiára hagyom. Harmadrészt azt gondolom, hogy ez a könyv valóban gerjeszthet fel vitákat. Vitákat a gyermeknevelésről és a transzságról. Nagyon építheti mindkét témában a párbeszédet az érdekes és értékes nézőpontjaival és a releváns nézőpontjaival. És én ezt rendkívül üdvözlöm.

Viszont nyilván nem ezekért tézis. A könyv tétje az utolsó két szó. A miért is. Ebben a könyvben születnek gyermekek egy férfitól és egy nőtől, akik a legjobb tudásuk szerint nevelik és támogatják őket, mindenben. Mérlegelik, hogy mi jó nekik most, és mi lenne jó nekik hosszú távon, és igyekeznek keveset hibázni, mert rettegnek a következményektől. Ebben a könyvben hét szereplő azon dolgozik, hogy megválaszolja azt a kérdést: Ki is ő valójában, és kipróbálják a lehetőségek legtöbbjét. És a transznemű gyerek csak apropó, hogy ezekről beszéljen az elbeszélő. A transznemű gyerek csak egy ablak, amin át benézve rájöhetünk: Mindig ez van.

És nagyon sok egyéb kérdést mozgat nagyon hitelesen a regény. Mivel öt nagyon más gyermeket nevel fel, szintén két nagyon más világból jövő szülő, így elég sok területet lefednek a problémafelvetéseik, és sikerül őket az írónő pihepuha, kedves és otthonos burkában tartani.A kézenfekvő transzneműségen, a nemi szerepek abszurditásán túl beszél egy iskolai feladat keretében például arról, hogy milyen problémákkal kerül szembe az amerikai fegyveres erők, ha LMBT katonák szolgálnak, és amik léteznek attól, hogy kitakarják a szolgálat jogi lehetőségeivel. A nyugati orvoslás eszközei nélkül orvoslással, illetve az alternatív gyógyászat lehetőségeivel is találkozhatunk, de a nemi egyenlőtlenségről, és a szülőségről is ír nekünk. Rendkívül fontos dolgokat.

Kedvenc részem: Az, ahol a szülőségről beszél egy nagyon extrém példán keresztül. Azt hiszem az volt a könyv egyik tetőpontja, és nagyon szerettem ezen át nézni a könyvet, és ebből levezetni a megoldásokat.

Végezetül szeretném ajánlani mindenkinek a könyvet, aki valami egyszerűre, de rendkívül olvasmányosra, feltöltőre, szeretettel telire vágyik. Ajánlom azoknak a fiataloknak, akik nem biztosak a világ és a saját dolgaiban, ajánlom a fiatal felnőtteket, akik gyereknevelés előtt állnak, és nem szeretnének mindent úgy csinálni mint a szüleik, ajánlom azoknak, akik szeretik, ha reflektálnak a világukra, ajánlom azoknak a szülőknek, akik szeretnének szabadabban gondolkozni, és jobban érteni a mai világot, és persze mindenkinek, aki idáig olvasott.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmeteket, és hogy ma velem tartottatok, hatalmas köszönettel és hálával tartozom a GABO kiadónak, bizalmukért, hogy eljuttatták ezt a könyvet hozzám, és nem utolsó sorban, türelmükért. Nagyon nehezen írtam erről a könyvről, mert nagy hatással volt rám. 🙂

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel.

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagramon is megtalálsz.

És végezetül arra kérlek titeket, ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 augusztusi summa

Sziasztok,

a tegnapi napom egy picit szétcsúszós volt, de természetesen nem felejtettem el, hogy hónap vége van, azt hiszem augusztus végén ezt nem is lehet, így máris érkezem az augusztusi summával. Ebben a posztban a havi könyvbeszerzésekről és olvasásokról fogok beszélni, illetve most kitérek a nyári és a nyár végi olvasási terveimre is. 🙂 De lássuk!

augusztuso.JPG

1. A polcomról fogok olvasni

Januárban azt fogadtam meg, hogy igyekezni fogok a polcomról olvasni, vagyis nem veszek új könyveket, és ezt augusztusban a korábbinál jobban sikerült betartani, mivel csak 7 könyvet szereztem be, és tettem mindezt 4500 forintért, egy energiaitalért és két topjoy, kupakos üdítőitalért, ami ezekért a könyvekért rendkívül jó teljesítmény. 🙂

Címek szerint pedig:

Parti Nagy Lajos: Létbüfé
már olvastam a hónapban, szóval bővebben az olvasások között írok róla majd.

Parti Nagy Lajos: Fülkeufória és vidéke
Száz új magyar mese
Nem igazán tudok erről a könyvről többet, mint amennyit a cím és az alcím elárul, de Parti Nagy, és mesék, valószínűleg közéleti tartalommal, és persze hogy érdekel.

Kardos Péter – Nyári Gábor: Cigánylabirintus
Ez a könyv egy szerepjátékkönyv, ami roma életutakon vezet végig, és érzékenyíteni hivatott. Nem igazán lapoztam még bele, de 100 Ft-ért kíváncsi vagyok rá. 🙂

Virág Emília: Sárkánycsalogató
Először is bemásolom ide a fülszöveget, aztán azt, hogy hogy jövök én a könyvhöz.

Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királylány kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

Erről a könyvről először OlvaZsófitól hallottam, aztán az elmúlt pár hónapban folyamatosan a szemembe volt, és most megvettem, és kíváncsian várom.

Audrey Niffenegger: Hollókisasszony
Már olvastam a hónapban, lejjebb írok róla.

Esterházy Péter: Esti
A könyv amit azt hiszem mindenki imád. 🙂 Esterházy itt a Kosztolányi hagyományt viszi tovább és  azt posztmodernizálja. Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Madeline Miller: Akhilleusz dala
Ez a könyv egy Trója újramesélés. A fantasyk közül nagyon sokan szeretik, és LMBT címkés.
És a nyáron már meg szerettem volna venni, de nem volt már a Lírában akciósan, és amikor ismét volt, akkor gyorsan vetettem az egyik barátnőmmel, aki közel volt egy Lírához, és megvette nekem. 🙂 Köszönöm ismét neki. 🙂

2. Olvasási tervek voltak, de nem sikerültek

Mint már írtam, két nagyobb tervem volt a nyárra, az egyik a Könyvek, amiket hazaviszek posztban említettek, a másik pedig a Nyár végi hajrá és pánik bejegyzés említett könyvei.

Az otthon töltött idő több idő lett végül, mint amekkorára fel voltam készülve, így majdnem minden könyvet sikerült kiolvasnom. Abból a listából az egyetlen olvasatlanul hazahozott, és ma is olvasatlan könyv Seanen McGuire: Minden szív kaput nyit című könyve. Részben azért alakult így, mert nem sikerült úgy haladni az értékelésírással, ahogy szerettem volna, ezért a vastag és a nem LMBT könyveket toltam előre, és végül az Amikor isten nyúl volt, és a Minden szív kaput nyit maradt, és én az Amikor isten nyúl voltot vettem ki a bőröndből a hazaútra.

Ennél sokkal nagyobb sikertelenségről számolhatok be a Nyár végi hajrá és pánik című lista kapcsán, ahol 11 könyvből mindössze ötöt sikerült elolvasnom, és ma még egyet befejezek, hogy szépítsem.
Az egyik célom az volt, hogy az eddig olvasott LMBT könyvekről legyen fent értékelés, ettől két könyvnyire voltam két héttel ezelőtt, ez a szám most három, bár megpróbálok nekikülni, ha ezzel a bejegyzéssel végzem majd. De a Lily és a polip újraolvasása nem történt meg, ami pótlandó.

A könyvtári könyvek közül egyet olvasok folyamatosan, Thomas Mann Halál Velencében című könyvére pedig küldtem egy hosszabbítást. A maradék hármat pedig már visszavittem csütörtökön.

Szórakoztató irodalomból csak egy könyv sikerült, így Márkus András: Paraszttartók kézikönyve és Holly Goldberg Sloan: 7esével című könyve is várat még magára.

3. de 15 könyvet sikerült elolvasnom ebben a hónapban

Ami azért öröm elsősorban, mert ezzel megvan az az éves cél, amit kitűztem magamnak: 70 volt a cél, és 71 olvasásnál járok. 🙂

475788_igyunk.gif

Nézzük:

Richard Yates: Egy jó iskola
A legnagyobb könyves csalósás a könyv, saját magamban. Nagyon szerettem ezt a könyvet középiskolában, mert történelmi, mert egy fiú-nevelőintézetben játszódik az Egyesült Államokban, amikor kitör a második világháború, amihez mindenkinek valamilyen viszonya kell legyen. Szerettem mert tanár és diák nézőpontokat is mozgat, mert fókuszál arra, hogy most változik a diákok személyisége, de valahogy nem szerettem most, pedig nagyon vártam. Vontatott volt, és nem tartotta fent eléggé a figyelmemet. 🙁 Sajnáltam.

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia
Egy koszovói lány feleséggé, családanyává majd menekülté válásának, és egy Finnországban élő és felnőtt meleg menekült srác összeérő története ez, amiről már itt írtam bővebben.

Avery Corman: Kramer kontra Kramer
Ez a könyv rendkívül izgalmas volt. Egy válástörténet egy négy éves gyermek felett, akit a férjnél hagyott a feleség, és kettejüknek kell túlélni valahogy. Aztán mégis egy gyermekelhelyezési perben találjuk magunkat. Nagyon sokáig azt hittem, hogy ez a könyv nem volt rám hatással, csak érdekelt, de az utolsó 50 oldal nagyon megtört, és ez nagyon klassz új élmény volt.

8a976799b5e2ac99de6b719a09308c61.gif

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Kundera neve a magyar szakos hallgatóknak nagyon ismerős lesz, és szinte biztosan ez a legismertebb könyve ez. Ő egy francia nyelven író, de cseh származású író, filozófus, aki ebben a regényében a cseh emigráció történetét írja meg. Vagy inkább egy emigráns történetet használ arra, hogy filozófiáról beszéljen. Nagyon olvasmányos volt, rendkívül érdekes, és Kundera egy potenciális kedvenc szerzőm. De ezzel együtt újra fogom olvasni, mert biztosan más jelentéssíkokat fog megmozgatni, akármikor nyúlok majd ehhez a regényhez.

Latzkovits Miklós: Laboda
Latzkovits Miklós tanított engem egyetemen, és tudom róla, hogy egy rendkívül random ember, aki nagyon jól mesél. Egy picit ez a könyv is ilyen. A Laboda című novellakötet novelláinak szinte állandó hőse Laboda, akinek sem az előzménytörténete, sem a mostani élete nem tisztázott. Mármint minden novellában tiszta, hogy kicsoda Laboda, de ezek nem olvashatóak össze. És nem is kell. 🙂 Fantasztikus olvasmány volt.

Joseph Olshan: Éjszakai fürdés
Az Éjszakai fürdés két férfi közötti kapcsolatot ír le. Két olyan férfiét, akik már tartoztak valakihez. Egyikük egy férfihez, aki 10 éve elveszett az óceánban, egy másik pedig egy olyanba, aki még kamasz korában elhagyta. Hamarosan érkezem róla egy bejegyzéssel.

Tamara Ireland: Klikk
Ez egy nagyon kedves történet, nagyjából 10-12 éveseknek. A főszereplő lány létrehoz egy alkalmazást, ami segít embereknek megtalálni azokat az embereket egy adott közösségen belül, amik ugyanolyan válaszokat adnak adott kérdésekre, így akár barátok is lehetnek, és egy nagyon kedves gesztus kell ahhoz, hogy ez kiderüljön. De az alkalmazással lesznek gondok, miközben a főszereplőlány részt vesz egy alkalmazásfejlesztő versenyen.

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Sarah Winman a Bádogember szerzője, amit már sokszor dicsértem a blogon is (a konkrét értékelésért katt. ide.), és ebben a könyvében egy lányról, az ő nyuláról: istenről, a legjobb barátnőjéről, a meleg bátyjáról, és a lány egész életéről mesél. Értékelés pedig hamarosan érkezik. 🙂

Audrey Niffenegger: Hollókisasszony
A szerző Az időutazó feleségének az írónője, ez pedig egy gazdagon illusztrált mesekönyv egy hollólány és egy postás szerelméről, aki igyekszik valóra váltani az álmát. Aranyos történet volt, szerethető, és 10 perc alatt elolvasható, még nem tudom, mi lesz a sorsa a kötetemnek, még az is lehet, hogy megmarad, hátha egyszer épp elfogy a motivációm, vagy ilyesmi.

Parti Nagy Lajos: Létbüfé
Parti Nagy mostanában emlegetett szerző a kultúrharcban, mert a Magyar Idők szerint nem tud magyarul. A legfrissebb verseskötete szerint viszont tud. Nagyon tud. Nyilván rendkívül ügyesen bánik azzal a posztmodern nyelvvel, amit ő az életművében létrehozott, és ezen a hangon érdekesen és izgalmasan tud írni őszről, kórházakról, és a kórházi büfésnő szépségéről vagy akár könyörtelenséggel. Nem gondoltam, hogy befejezem a nyár végére, mert az elején nagyon lassan haladtam vele, de bele lehet jönni.

Tokaji Tamás: Csöndnaplók
Tokaji Tamás fiatal szegedi költő, aki nagy szavakat használ, de mégsem idegesítő, sőt. Nagyon erős kontextusban dolgozik egy indiai, keleti vonallal, mindazzal, amit nekünk Európában jelenthet ez, és azon is túl. De rendkívül izgalmas kötet abban, hogy mégsem hagyja cserben az ebben nem járatos olvasóit. Néhány cím és szöveg közti párbeszéd nekem nem működött, de összességében nagyon szerettem. Nagy meglepetés volt számomra, hogy tud bennem működni, de tudott. 🙂

Laurie Frankel: Mindig ez van
Ezt a könyvet már olvastam tavasszal, és már azóta a kedvenceim között van. És már rövidesen tényleg írok róla. 🙂

April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight
Ezt a regényt nem mertem megvenni, csak könyvtárból kikölcsönözni, mert nagyon sokaknak nem tetszett. De LMBT címkés, és úgy érzem, nem teljesen értem, hogy miért.Ez egy rendkívül ijesztő történet Midnight két szerelméről és volt szomszédjáról, Poppyról és Winkről. Poppy úgy tűnik felületes és játszmázó, és ki is derül, hogy mennyire, Midnight pedig elszenvedi mindezt. Nagyon. És én is elszenvedtem. Nem igazán ajánlom senkinek. 

Szilasi László: Luther kutyái
Szilasi könyvhétre megjelent könyve az agydaganatáról szól, és 48 olyan óráról, amiben elvesztek az emlékei. És ezt nem csak úgy megírta, hanem ezen keresztül nézünk az elbeszélő életének a különböző korábbi szakaszait. Nagyon alapos és érdekes könyv volt, csak el kellett különítsem a szerzőt és az elbeszélőt ahhoz, hogy teljesen be tudjam fogadni. 🙂 És úgy alakult a félévem, hogy november végén, decemberben kötelező lesz az egyetemen. 🙂

Sarah Pinborough: 13 perc
A 21. Század Kiadó idei friss krimije ez a regény. Rendkívül jó könyv, túl azon, hogy a regény fülszövege nem fedi le a könyv cselekményét és gondolatait, és egész mást vártunk. De ettől teljesen függetlenül egy fantasztikus regény. Egy lány 13 percig hallott a regény elején, és nem emlékszik az előtte álló nap történéseire. És próbálja kinyomozni, hogy mi is történt. Hogy hogyan került a folyóba, aminek hatására 13 percig halott volt. De nagyon jó a regény, nagyon szerettem. 🙂

Nézzük kategória szerint ezeket:

Kortárs szépirodalom: Luther kutyái, Laboda
Szórakoztató irodalom: Egy jó iskola, Kramer kontra Kramer, A lét elviselhetetlen könnyűsége, Klikk, Hollókisasszony, 13 perc, Wink, Poppy, Midnight
LMBT címkés: Macskám, Jugoszlávia, Éjszakai fürdés, Amikor isten nyúl volt, Mindig ez van
Nem angol vagy magyar nyelvű könyv: Macskám, Jugoszlávia, A lét elviselhetetlen könnyűsége
2017-18-as megjelenés: Macskám, Jugoszlávia, Klikk, Luther kutyái, Létbüfé, 13 perc, Csöndnaplók
LMBT szerző: Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Hogy állunk?

Még 5 kötelező olvasmányt, és 3 LMBT tartalmú könyvet kell elolvasnom, hogy az éves terv teljesüljön, az összes többi kategóriában megvan az alsó limit, vagy már rég túlhaladtunk rajta. 🙂

Ennyi lett volna ez a hónap mára. Hét új könyv a polcomon, és 15 könyvet sikerült elolvasnom, jó néhány magaslattal, mélyponttal, és meglepetéssel. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. 🙂

Holnap egy olyan poszttal érkezem, amiben egy picit újra tervezem gombolni a blognak nevezett kabátot. Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Nyár végi hajrá és pánik

Sziasztok,

15 nap múlva megkezdődik a suli és az egyetem, és nekem még annyi, de annyi olvasnivalóm van, ami a nyárra van betervezve. Valószínűleg nem is fogok velük végezni. Az álmom, hogy nem kell hosszabbítanom a könyvtárban semmit, hanem vissza tudom vinni őket szeptember 3-án délután, hogy vissza tudom adni a kölcsön kapott könyvet, hogy elolvasom azt a szépirodalom és szórakoztató irodalom mennyiséget, amit kinéztem magamnak a nyárra, és az álmom, hogy írjak értékelést minden olyan LMBT könyvről, amit a blog létezése óta olvastam. És minderre van 15 napom.

kepkivagas_3.JPG

Nézzük, mi dolgunk még:

Lesz értékelés minden eddig olvasott LMBT könyvről

Ehhez viszont kőkeményen neki kell állni újraolvasni, mert áprilisban elképesztően nem volt kedvem értékeléseket írni, és csak toltam magam előtt, és bár egy fantasztikus (Laurie Frankel: Mindig ez van), és egy jó (Steven Rowel: Lily és a polip) könyvről van szó, úgy érzem nem tudnék róluk magabiztosan és alaposan írni, így feltétlenül újra kell írni, azonban ezek a posztok könnyen lehet, hogy átcsúsznak majd szeptemberre, mert értékelésekben valamennyire sikerült előre dolgoznom. Majd kiderül. 🙂

Elolvasok mindent, amit a könyvtárból kikölcsönöztem.

Nos ez nehéz eset lesz, mivel 5 könyvet kölcsönöztem ki, amiből kettőt már olvastam, a háromból kettő pedig már LMBT könyv, amit csak akkor szeretnék olvasni már, ha végeztem az összes értékelendő könyvvel.

Az üdítő nem LMBT könyv Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó című könyve, amit sokan nem szeretnek, de középiskola óta rajongok a címéért, és most végre el akarom olvasni.

Az LMBT könyvek közül a nagyon várt Thomas Mann: Halál Velencében című kisregénye, és April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight című könyve, amivel már szintén régóta szemeztem, de valakinek nem tetszett (nem tudom, hogy kinek, de biztosan olyannak, akinek adok a véleményére), ezért nem akartam saját példányt szerezni. De ha tetszik, úgyis lesz. 🙂

A szépirodalmi terveim

Ez az a pont, amiben maximálisan biztos vagyok, hogy meglesz, mert akarom és mert már csak egy könyv van. Nagyon jól alakult a nyaram szépirodalom olvasás szempontjából, és már csak Szilasi László: Luther kutyái című friss regénye maradt meg. Szilasi itt az agydaganatáról ír, 48 óráról, ami elveszett az életében, és nagyon kíváncsi vagyok rá. Tavaly nyáron olvastam először Szilasi regényt, és ha ezen a nyáron is fogok, akkor az már rendszer. 😉

És szinte biztosan nem fogok végezni vele, és nem is volt az olvasási terveim között, de szerdán beszereztem Parti Nagy Lajos tavalyi verseskötetét, a Létbüfét, amit azonnal el is kezdtem olvasni. Rendkívül fantasztikus, ugyanakkor tömény szöveg, amivel nehéz haladni, de nem is az a cél.

Szórakoztató irodalmi terveim

Holly Goldberg Sloan: Hetesével cím könyvét szintén nemrég szereztem be, de már nagyon viszket a tenyerem utána, mert egy beteg lányról szól, akinek problémás a családi helyzete, és a matematika segít neki. Sarah Pinborough: 13 perc című krimijére szintén nagyon kíváncsi vagyok. Egy lányról szól, aki 13 percig víz alatt volt, és biztosan nem öngyilkos akart lenni, és csak a barátai lökhették be… És elég sokan szeretik. És én is nagyon akarom. A harmadik könyv ebben a kategóriában Márkus András: Paraszttartók kézikönyve című könyve, ami egy vicces és maró kritikája a fogyasztói és kizsákmányoló társadalomnak, legalábbis így ajánlották, és nagyok a várakozásaim, szintén.

Kölcsön kaptam

Michael Ende: Momo cím könyvét pedig még tavasszal kaptam kölcsön, ugyanattól a csodálatos embertől, aki a Paraszttartók kézikönyvét ajánlotta. Semmit nem tudok róla egyébként, csak hogy ifjúsági, és semmi köze a most terjedő, és gyerekekre veszélyes alkalmazáshoz. Pedig azt hittem.

És ha még maradna időm, és LMBT témában szeretnék olvasni

… akkor biztosan ezeket a könyveket venném le elsőként a polcról:

  • Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit, mert még mindig nem olvastam, pedig mindenki erről beszél.
  • Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?, mert nagyon szerettem középiskolában, és most végre van saját példányom, így olvashatom végre ismét, és írhatok róla értékelést, amit nagyon várok.
  • Karim Fossum: Az ördög tartja a gyertyát, mert skandináv krimi, de nem a krimi vonal a legerősebb benne, hanem csak apropó a krimi, hogy a szerző emberekről beszéljen, és én nem szeretem kifejezetten a mély krimiket, de miután ezt olvastam egy moly.hu-s értékelésben, rögtön előrébb került a várólistámon.

Ennyi lesz a következő 15 napban a legjobb esetben. Ha nem, akkor igyekszem majd valahogy válogatni, és igyekszek majd a beígért értékelésekkel is.

Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha folyamatosabb háttértartalmakat szeretnél olvasni, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Rapid könyves kihívás

Sziasztok,

sajnos, rettenetesen elúsztam a vizsgaidőszakkal, és az olvasásokkal, de vannak és mindig is voltak ezzel így más könyves bloggerek is, így nem csoda, hogy létrejött a rapid kihívás, amiben rövid kérdésekre lehet (a lehetnek még lesz jelentősége) egyszerű választ adni. 🙂 Szóval most egy ilyet hoztam nektek:

rkk7.JPG

1.) Puha vagy keménytáblás?
Mostanában elég sok keménytáblásat olvasok, és mivel főleg nem itthon olvasok, ezért cipelni is kell őket, és a védőborító folyamatosan csúszkál, és tudom, hogy nélküle sérülékenyebbek a könyvek, de nálam sajnos a védőborító is sérül néha, amiért baromira bűntudatom van, és még drágábbak is, szóval a puha borító mellett tenném le most a voksom.

2.) Online vagy könyvesbolti vásárlás
Ha tehetem, kiadótól rendelek, ami a legtöbb esetben csak online érhető el vidéki nagyvárosokból, és online könyvakciókból is több van. Viszont van az is, hogy beszaladok a Libribe valamiért, vagy használt könyveseket is nézegetek könyvvásárokon, és molyon is, szóval elég jól eloszlik.

Erről egyébként itt már írtam hosszabban: tutorial.JPG

3.) Trilógiák vagy Sorozatok?
Trilógiák, ha választani kell. Alapvetően egyrészeseket szeretek olvasni, de a trilógiák tudják még nekem ezt a hangulatot hozni. A sorozatok rengetegszer „még egy részt és még egy részt és még három bőrt húzzunk le” szagúak számomra, és ezt nem tartom túl korrektnek, ha már megtiszteljük az írót azzal, hogy olvassuk, ne nézzen minket madárnak. (Ezzel most nem leszek túl népszerű, de nekem már a HP is kezd ilyenné válni az írónő twitter megjegyzéseivel meg mianyámmal, bár szeretem a Legendás állatokat.)

4.) Hősök vagy Rosszfiúk?
A két kedvenc könyvem a Soha nincs vége, és az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában. Bármennyire is azt kellene mondani, hogy rosszfiúk, de hősök. Sajnálom. 😀
(Bár a jó oldalra térésnek vagyok az igazán nagy híve és szerelmese, amikor mindenkinek jár egy második esély.)

herceg.gif

5.) Melyik az az egy könyv, amit mindenkivel elolvastatnál?
LOL. 😀 Szóval a felső két könyv közül nem tudok választani. Ha új társadalmat hoznék létre, akkor Soha nincs vége, ha szocializációra nevelnék mindenkit, akkor az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában. Talán az utóbbinak van nagyobb lehetősége. 😀

6.) Ajánlj egy alulértékelt könyvet.
Paul Burston: Szégyentelen molyon 72%-ra szeretik. Ez a könyv fantasztikus egyensúlyban mutatja be a meleg élet statikusnak tűnő létezését, és közben megmutatja, hogy milyen korban született, milyen volt akkor melegnek lenni, amikor már lassan lecsengőben volt a Spices Girles, de azért még örültünk nekik. Jah, és az egész fantasztikusan vicces. 😀

spices_girls.gif

7.) Melyik volt az utolsó könyv, amit befejeztél?

Simon és a homo sapiens lobbi. Megnéztem a filmet, és utána újra kellett olvasnom, mert én nagyon nem szerettem a filmet. Amikor beültem rá, azt hittem, lesz róla bejegyzés, de nem… Nem igazán tudom kezelni…

8.) Melyik volt az utolsó könyv, amit megvettél?

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt. Sarah Winmannak nagyon szerettem a Bádogember című regényét (értékelésért katt ide), és a korábbi regénye már nem kapható a boltokban, ezért megvettem molyon használtan.

9.) Mi volt a legfurcsább dolog, amit valaha használtál könyvjelzőnek?
Bár van és mindig is volt egy csomó könyvjelzőm, elég random vagyok, volt hosszabbító kábel, pulóver, másik könyv, laptop, poháralátét… Vonatjegyek is gyakran becsúsznak, vicces módon papírzsepi nem volt még szerintem, pedig az elég közhelyes válasznak tűnik.

10.) Használt könyvek: Igen vagy nem?
IGEN! (Ha eddig nem derült volna ki.) Egy csomó könyv nem is kapható máshogy (lsd. Amikor isten nyúl volt), és általában olcsóbb is. Csak legyen rá vigyázva. 🙂

yes.gif

11.) Karakterek vagy cselekmény?

Karakterek és fejlődés. 🙂

12.) Hosszú vagy rövid könyvek?

Mondjuk 280 felett, de nem tudok itt meghúzni pontos határt, bár ez már nem rövid. 🙂 Azt gondolom, hogy 280 oldaltól elég lehet már kifejteni egy történetet, és a legtöbb kedvenc könyvem bőven felette is van, de vannak jó rövid olvasásaim is. De egyre biztosabb vagyok abban, hogy itt a hosszabbat kell válaszolnom.

13.) Hosszú vagy rövid fejezetek?

Most sok hosszú fejezetest olvastam, és rájöttem, hogy a rövidebb fejezetekkel nehezebb abbahagyni, mert könnyebben olvasol el még egy fejezetet, meg még egyet, meg még egyet a könyv végégig…

lapozo_cica.gif

14.) Nevezd meg az első három könyvet, ami eszedbe jut.
Steven Rovley: Lili és a polip (olvastam, de még nincs róla értékelés)
Laurine Frankel: Mindig ez van (olvastam, imádtam, recenziós, és még nincs róla értékelés)
Hanya Yanagihara: Egy kis élet (olvasom, szeretem, recenziós, és lesz róla értékelés)

15.) Mik azok a könyvek, amik megnevetettnek vagy megsiratnak?
Elég könnyen nevetek és sírok egy könyvön, szóval két olyat választok, aminél mindkettő megtörténik sokadik olvasásra is: Simon és a homo sapiens lobbi, Will és Will.

16.) A mi világunk vagy kitalált világok?
A miénk, amit ismerek és átlátom a szabályait, és szembe jöhetnek velem a szereplők. (Mondjuk Aristotle és Dante vagy Simon vagy Martin, vagy… jó, abbahagyom. :D)

17.) Ítélsz könyvet borító alapján?
A szó teljes értelmében igen, abszolút: A borítón van a cím, a kiadó logója, és a fülszöveg, ezek alapján választok főleg.

Ti mit szerettek jobban? A karaktereket vagy a cselekményt? És a rosszfiúkat vagy a hősöket? Örülök, ha megosztjátok velem hozzászólásban, ahogy örömmel veszek bármilyen megjegyzést! 🙂

Ha minden jól megy, jövő hétre végzem a vizsgákkal, és onnan egy aktív másfél-két hét jön, hogy a még meg nem írt értékelések kimenjenek, és a be nem fejezett recenziókat elolvassam, illetve hónap vége is jön, ami elég izgalmas summa lesz majd, mert kifejezetten kívánságlista rövidítő hónap volt ez a június, noha olvasni főleg csak vizsgákra olvastam eddig. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és hogy velem tatotok a kihagyások dacára is. 🙂 Ha nem szeretnétek lemaradni majd a következő posztokról, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, és lessetek be facebookra, ahol igyekszem háttértartalmakat megosztani, mégha mostanában onnan is el-eltűnök, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, lessetek be instagramra, ahol egy állandóbb jelenléttel vagyok.

És remélem semmiképp nem felejtitek: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

2018 májusi summa

Sziasztok,

minden hónap elején elmondom, hogy megint elsuhant egy hónap, de most ez nagyon nem volna igaz. Ez a hónap nagyon lassan vánszorgott el, és ez még az olvasások tekintetében sem fog látszani, mivel elég sok tanulnivalóm volt, a zárthelyik, beadandók és vizsgák miatt, viszont sokszor megmakacsoltam magam, hogy ezt most elolvasom, ami jót tett az olvasási statjaimnak. 🙂

majusi.JPG

Szóval: az év eleji tervezőben megfogadtam idénre, hogy legalább 70 könyvet fogok elolvasni, és hogy a polcomról fogok olvasni, vagyis nem vásárolok (nagyon) új könyveket. A korábbiakhoz képest mindkét esetben egy mérsékeltebb hónapról beszélhetünk, de nézzük bővebben:

1. Idén csak a polcomról fogok olvasni

Amik kimaradtak az áprilisi summából

Gigantikus volt az áprilisi summa, és egy nagyobb polcrendezésem közben rájöttem, hogy még teljes sem volt. Bár meséltem az Így veszek könyveket posztban, hogy érkeznek Agavés rendelések, de a summáról lemaradt, hogy meg is érkeztek.

  • Richard Kadrey: A  végítélet kis doboza
    Úgy döntöttem, hogy gyorsan kiolvasom vizsgák között, és egyre inkább azt érzem, hogy immunis vagyok a fantasyra. Ebben a könyvben egy Pandora szelencéje újramesélés történik, amit mindenki meg akar szerezni. Szekták, égi és pokolbéli karakterek, és egy mágikus FBI, és ez az egész egy nagyon randomnak tűnő varázsvilágot hoz létre egy a varázslatban és varázslényekben nem hívő univerzumban. Érdekes felvetései voltak, és voltak közöttük nagyon jól kidolgozottak is, viszont a mondanivaló általában csorbát szenvedett. Rettenetesen cselekvésközpontú a könyv, és a felét simán húznám, akárcsak a varázslényeknek. A megoldás viszont nagyon tetszett, még ha következett is mindenből. 🙂
  • Ted Chiang: Életed története és más novellák
    Ennek a könyvnek az egyik novellájából készült a nagy sikerű Érkezés film, amit nagyon szerettem, és a nyelvészet áll egy picit a középpontjába, így régóta szerettem volna elolvasni, és majd jól el is olvasom, a többivel együtt. 🙂

És az egyik csoporttársammal cseréltünk könyvet, még szintén áprilisban, és én egy maffiakiépítéssel, női maffiafőnökséggel és drogbárósággal foglalkozó könyvet kaptam, amit nagyon szerettem középiskola elsőben. Magát a könyvet, és a belőle készült sorozatot is. És egyébként ezt kapta húsvétra a nővérem, magamnak viszont nem vettem meg.

  • Arturo Pérez-Reverte: A Dél Királynője

Kóborló Könyvesboltos vásárlásaim

  • Miklya Anna: Eloldozás
    Ennek a rövid könyvnek a tétje talán a gyász, de ez a gyász sokkal elemibb, ismerősebb, és vadabb. Ez az a gyászmunka, amikor még lenne dolga két embernek egymással, és a meg nem történt és elmulasztott dolgokról is beszél. Nagyon találó a címe, szuper a terjedelme (hosszabban idegtépő lett volna azt hiszem) és a nyelvében szerintem valami nagyon menő történik itt. Érthető, szókimondó, tiszta, és maró, aki minden pillanatban reflektál és viszonyul valahogy a világhoz. 🙂
  • Nádas Péter: Egy családregény vége
    Még nem olvastam Nádast, és cikinek érzem, és az is, szóval pótolandóan beszereztem ezt a könyvét, és míg 22 leszek, ki is szeretném olvasni.
  • Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
    Galgóczit mindenki a Kádár rendszerrel azonosítja, mert ő talán tényleg hitt benne, ami, ha igaz, az életrajzát tekintve teljesen reális is lehetett. Aztán a rendszerváltás után gyorsan kiselejtezték a könyvtárak, és most mintha sokan a helyére szeretnék tenni. Engem elsősorban ez a regénye érdekel, amiben a szocializmus és a leszbikusság ütközik. Szintén rajta a 22-es listán.
  • Walt Whitman: Ének magamról
    Walt Whitmanról tartják, hogy ő találta fel a szabad verset, de sokan a politikaibb gondolatairól is ismerhetik, viszont legtöbben az O Captain! My Captain című verséről ismerhetik, amely például a Holt költők társasága, vagy a Bádogember középpontjába is áll. A Bádogember és egy ismerősöm miatt, most W. W. az érdeklődésem középpontjába került, és megláttam ezt a könyvet, és nyilvánvaló volt a folytatás.
  • John Banville: A tenger
    Ez a könyv impulzusvásárlás volt. Egy művészet történészről szól, aki elmegy, hogy szembe nézzen a múltjával. Öniróniát (ha egy szóval el lehet nekem adni egy könyvet, akkor nekem ez az a szó), nyugtalanító, de megindító regényt ígér a fülszöveg, és akkor ott éreztem, hogy meg kell vennem, és azóta sem értem, de nagyon ki akarom deríteni, valóban lehet-e köztem és a könyv között valami.

Kaptam

Múlt hét pénteken volt a születésnapom, és két csodálatos barátnőmtől könyvet kaptam születésnapomra.

  • Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
    Ezt a könyvet olvastam el életem során legtöbbször, viszont néhány éve elhagytam, és most kaptam újat. 🙂 És azt hiszem nagyon más lett most olvasva. Most is nagyon tetszik, és biztos vagyok benne, hogy fogom még olvasni, de ma már sokkal több könyvet olvastam és filmet láttam, amire utalnak a könyvben, és megértettem valamit a legvégén, ami felett eddig érthetetlen módon elsiklottam, és nagyon erősen újraértelmezi a könyvet bennem.
    Elsők között írtam róla értékelést, amit nyáron biztosan újraírok majd, de addig ide kattintva találjátok.
  • Per Petterson: Megtagadom
    Elvileg egy nagyon minimalista norvég prózát kapunk a könyvben, ami két életet követ. Egyet, ami felfelé ível, és egyet, ami nem. Elvileg egy találkozás lesz az alapja az egésznek. Két gyermekkori legjobb barát, akik 35 év után újra találkoznak. Nagyon tetszik a koncepció mögötte, de nem tudom, hogy hol fogok ebben magamra találni. Egyébként mindenki szeretni, ezért erre is kíváncsi vagyok.

Libri Pont annyi! akció + törzsvásárlói pontok

  • Medvefelhő a város felett
    Észak-amerikai indián költők antológiája
    Nem emlékszem, hogy hol, de meséltem már arról, hogy egyre jobban érdekel a kisebbségi irodalom, és egyébként is szeretem amikor mitológiák keverednek, és az antológia címe azt ígérte, hogy egy városibb vagy mai indián költészet ötvöződik a világunkkal, és ez érdekesnek tűnt, és most leginkább ezt lapozgatom. és érdekes is. 🙂

2. 70 könyvet fogok olvasni 2018-ban

Májusban főleg a nyelvtörténet és a nyelvjárástan tankönyveimet, illetve a Bányatót forgattam, így 6 könyvet sikerült mindössze elolvasnom, amik közül négy olyan, hogy leszarom, most leülök, és elkezdek olvasni, mert ki kell kapcsolnom. Na de nézzük először is sorban:

  • Laurie Frankel: Mindig ez van
    A könyv, ami a bekerült a top3 idei olvasások közé (A Szólíts a neveden és a Sült zöld paradicsom mellé). Egy transz gyermek neveléséről szól, hihetetlenül szép, és erről érkezik majd a következő értékelés.
  • Tuna Kiremitci: Minden ima az égbe száll
    Egy török idős hölgy török beszélgetőnőt keres. Hogy felelevenítse a legszebb emlékeit, és igazán szép kapcsolat alakul ki kettejük között. Fontos kis apróságokról vall a könyv, két kalandos életből. És csak párbeszédes részek vannak benne, mert ez az egész arról, szól, hogy a hölgy a török nyelvet és az emlékeit őrizze meg. Nagyon rövid, gyors olvasás, de ha esik az eső kint, és nyitottabb vagy valami szomorúbbra, akkor ezt vedd le a polcodról. 🙂
  • Péterfy Gergely: Bányató
    Egy 16 oldalas (jelesre értékelt) beadandó után még nem tudom, hogy mit mondjak erről. 😀 Ez egy különös regény vagy novellafüzér, tele posztmodern gesztusokkal. Egy sajátos lokális szöveg, egy nagyon új, de a miénkre görbe tükröt mutató világé. Néha azt érzem, hogy Péterfy írt a bölcsész barátainak egy könyvet, néha pedig azt, hogy úr isten, ez óriási. 😀 Meg kellett küzdenem az olvasással és a 16 oldallal is, de még mindig nem tudom, kinek ajánlanám. Azt hiszem a bátraknak, meg a bevállalósaknak. 
  • Miklya Anna: Eloldozás
  • Richard Kadrey: A végítélet kis doboza
  • Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

És akkor a meghatározott kategóriák szerint:

Egyetemi kötelező: Péterfy Gergely: Bányató
Kortárs szépirodalom: Miklya Anna: Eloldozás
Szórakoztató irodalom: Tuna Kiremitci: Minden ima az égbe száll, Richard Kadrey: A végítélet kis doboza, Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
LMBT témájú: Laurie Frankel: Mindig ez van
Friss megjelenés: Laurie Frankel: Mindig ez van
Más anyanyelvű író írta: Tuna Kiremitci: Minden ima az égbe száll (török)

Ennyi volt ez az egy hónap, és ez a poszt is. 🙂 Köszönöm szépen, hogy ebben a hónapban is velem tartottatok, köszöntök mindenkit, aki ebben a hónapban csatlakozott hozzánk, és persze azokat is nagyon, akik továbbra is követnek. 🙂 Hamarosan érkezem a következő poszttal.

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokba található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ahol gyakrabban érkezem kisebb tartalmakkal, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, ahol most főleg a tanulással kapcsolatos gyötrelmeimet követhetitek nyomon. 😀

És semmiképp ne feledjétek, a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 áprilisi summa

Sziasztok,

akárki, aki ma a naptárra néz, észrevehette, hogy ma bizony elkezdődött ez a hónap, így én is felrajzoltam a havi naptárat a falra, és sok-sok nem túl kedves zh időpontját is beírtam, és most elkezdem az április könyves summázását, ami szintén komoly feladat, de sokkal hálásabb. 🙂

aprilisi.JPG

Szóval hogy számos könyves fogadalom közül, amit idén tettem, az egyik az volt, hogy idén a könyvespolcomról olvasok, volt néhány téma, amiben szerettem volna erősíteni, és azt is megígértem, hogy havonta summázom az eddig történteket. Kezdjük el. 🙂

1, Eddig a könyvespolcomról fogok olvasni

Köhög a vizibolha, ha ránéz az áprilisi gyűjteményemre, és mindezt okkal teszi, mert most felborult a tartom magam bármihez is elv, és sok-sok-sok könyvet szeretem, de ezek közül kaptam is, recenzió is van, de nézzük részletesen.

  • moly.hu-n vettem, használtan, de nagyon jó állapotba:

    Steven Rowley: Lili és a polip
    Értékelés várható róla hamarosan, de elöljáróban: egy 42 éves meleg férfi és a kutyája nagyon szívbe markoló és sokszor ijesztő kapcsolatát mutatja be, egy nagyon csodálatos könyvön keresztül. 🙂 Szeretnivaló volt az egész. 🙂

  • Kóborló Könyvesbolt

Zsolmár János: Hibiszkusz herceg (LMBT címkés)
Nem tudom, hogy azért érdekel-e ez a könyv, mert meleg vagyok, vagy azért, mert meleg blogger, de megvettem elég olcsón, használtan, pedig soha nem hallottam róla. Elvileg egy párkapcsolatról szól, és naplószerű, és nyolcvanas kilencvenes évek körül játszódik, és kíváncsi vagyok rá, bár most egy ideig nem lesz rá időm.

Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Még nem olvastam Esterházytól, és ezt cikinek érzem, ezért egyel közelebb kerültem, hogy elolvassam ezt az alap darabot tőle, ami elég vékony és kicsi, bár azt nem gondolom, hogy könnyű lesz.

Dragomán György: A fehér király
Dragomán szintén olyan, akitől még nem sikerült olvasnom, de régóta szerettem volna. Gyermekperspektívából mutatja a kommunista diktatúrát, ami most valamiért nagyon bekattant nekem, és szintén nagyon várós.

  •  Elköltöttem a jegyzettámom

    Nálunk Szegeden van egy nagy és több karhoz kötődő jegyzetbolt, ahol tanulmányainkhoz kötődő és nem kötődő könyveket lehet venni. Itt van egy félévi keret, 6500 forint, amit az egyetem garantál neked, és csak az 1/3-át kell kifizetned a vásárolt könyveknek. Én nem tanulmányaimhoz kötődő könyveket választottam most:

    Nadia Murad: Az utolsó lány
    Nagyon friss Libris megjelenés és egy valós történetet dolgoz fel, Nadia Murad történetét, aki szexrabszolga az iszlám államban, és szeretné, ha ez a könyv akkora hatással lenne, hogy ő legyen az utolsó lány, akinek ezt át kell élnie. Főleg impulzusvásárlás volt, bár tudtam a könyvről, de örülök, hogy így alakult, és amint olyan pillanatban leszek, hogy el tudjam olvasni, azonnal el fogom, de egy picit tartok is tőle, mert például a Tízezer könnycsepp vagy az Egy gésa emlékiratai nem tetszettek, szóval nagy reményeim vannak a könyvvel és az üzenettel kapcsolatban is, de a félelmeim sem kicsik.

    Thomas W. Hodkinson – Hubert van den Bergh: Művelt társalgók könyve
    Ez a könyv egy geg, miközben tényleg tanulsz belőle. Nagyon keveset olvastam, főleg bele bele kaptam, de sok témában sok nevet említ, akiket csak úgy be lehet dobni egy beszélgetésbe, és nagyon izgalmas, vicces történeteket ír le róluk. Általában nem vagyok csevegő szituációkban, de úgy érzem szegényebb lennék enélkül a könyv nélkül, és nagyon várom, hogy magamba döntsem ezt a hatalmas, feleslegesnek tűnő, de szórakoztató tudásanyagot.

  • Április elején mindig sok verseskötet jelenik meg

és nekem ennél a pontnál sikerült bebuknom a 25% kedvezmény minimumát, mert elfelejtettem őket előrendelni, és mivel nem tudok verseskötetekről beszélni, illetve mert csak bele-belekaptam még a kötetekbe, és nem ültem le velük, így csak felsorolás szinten beszereztem:
André Ferenc: Szótagadó
Fehér Renátó: Holdidény
Mohácsi Balázs: Hungária út, hazafelé
című köteteket. 

  •  Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

    Erről már nagyon nagyon részletesen írtam a Könyvfesztiválról jelentem nevű posztomban, így itt is csak skicc szerűen:
    Corman McCarty: Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen
    Polona Glavan: Éjszaka Európában
    David Szalay: Az ártatlanság
    Mészáros Dorka: Én vagy senki (LMBT címkés)
    Joseph Olshan: Éjszakai fürdés (LMBT címkés)
    Szálinger Balázs Első Pesti Vérkabaré
    Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
    Anna Gavalda: Édes életünk
    Anna Gavalda: Életre kelni
    Anna Gavalda: Billie (LMBT címkés)

kon.JPG

  • Kaptam

    Tokaji Tamástól megkaptam a Csöndnapló című verseskötetét, amibe sajnos szintén csak belelapozni volt időm, de tetszik eddig, bár még nincs teljes képem a kötetről (a beleolvasgatások átka),de köszönöm nagyon.

  • Recenzió

Hanya Yanagihara: Egy kis élet
a Maxim kiadótól kaptam ezt a kisebb téglát, és a középpontjában Jude áll, és egy baráti társaság, akiket Jude köt össze, és testvéri kötelék alakul ki közöttük, és évtizedeken át vezetik egymást. Nem olvastam még, és azt hiszem ez lesz az a könyv, amit a vizsgákra készülés mellett fogok olvasni, mert egy elég hosszú sajátos világot ígér a kötet, sikerekkel és kudarcokkal, boldogsággal és mély fájdalmakkal.

Krausz Emma: Osztálykép
A Twister Médiától kaptam, és egy magyar szerzőnő első regénye, amely bátran operál az ifjúság gondjaival és sokszínűségével. Már olvastam és meg is kritizáltam: itt találod. 🙂

Laurine Frankel: Mindig ez van
Őt a GABO kiadótól kaptam és eddig a 40%-át olvastam el ennek a majd 500 oldalas könyvnek, és erősen pályázik a kedvenc könyvek közé. A középpontjában Cladue, Rosie és Penn, Cladue szülei állnak. Clode születésekor már valamelyest ismerjük a családját, ami egy nagyon különleges ötgyermekes család. Claude felfedezi, hogy ő igazából lány, és a szülei viszonyulnak ehhez a helyzethez. Talán hibákat is követnek el, de szeretik a gyermeküket, és ebben tud valami nagyon tisztát mutatni a könyv, miközben végtelenül bátran él a helyzetkomikumok lehetőségével. Nagyon szeretem eddig. 🙂

  • Kreatív Könyvtárosok Társasága Könyvcsere

    A könyvfesztivál kapcsán meséltem róla, hogy nekem mekkora mellényúlások voltak a zsákbamacskák, és ezeket, illetve korábbi kevésbé kedvelt olvasmányaimat elcseréltem az egyetemen könyvtárnak tanulók szervezte könyvcseréken, és így hozzájutottam:

    Gustave Flaubert: Bovaryné
    Szóval hogy ez a kedvenc világirodalmi könyvem a Dorian Gray képmása mellett. Emma karakterét nagyon szeretem, bár szerintem a sorsa determinált. Nagyon szerettem az egész történet finom szimbolikáját. Nagyon sokat jelent nekem ez a könyv, és igazából csak azt nem értem, miért nem volt ebből eddig saját kötetem. 🙂
    (Itt jegyezzem meg, hogy a Dorian Gray képmásából sincs… még.)

    Láng György: A Tamás-templom karnagya
    Bachról szól, és nem igazán tudok róla többet, és eléggé hátra került a kívánságlistámon, de majd. 😀

    Voltaire: Candide vagy az optimizmus
    Oké, itt megint ciki dolgot kell bevallani, de én még nem olvastam a Candide-ot, és azt gondolom, hogy addig had ne kapjak magyar diplomát, amíg ez nem történik meg, szóval megvettem. 🙂

    E. R. Braitwaite: Tiszteletbeli fehér
    Ez most furán fog hangzani, de vannak időpillanataim, amikor olvasnék valamit a fekete kultúrából, és ez azokra az időkre van. Főleg a címe fogott meg, de nagyon el akartam cserélni a könyveimet, és ezt hoztam el, nem tudom túlmagyarázni.

2. 70 könyvet el fogok olvasni idén

Amiből kilencet sikerült elolvasnom, amikkel együtt 30 könyvvel zárom az év első harmadát, de nézzük:

Szépirodalmi egyetemi kötelező olvasmányok

Mészöly Miklós: Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról
A könyv kisebb terjedelmű prózákat tartalmaz, és rájöhettem a kapcsán, hogy nekem a figyelmemmel volt baj az eddigi Mészöly olvasásaim kapcsán, mert a rövid szövegeit értem. Az első novella fontos az életműben, kezdő olvasónak viszont kevésbé ajánlanám, de a címadó szöveg, vagy a videoclippek nagyon jól hozzák a mészölyi világot, viszont nem kell túl sokáig figyelni. Remélem ez a problémám megoldódik bennem, mert érdemes volna.

Rejtő Jenő: A szőke ciklon
Ez a klasszikus Rejtős nyelven született, viszont sokkal egyszerűbb a cselekménye. Egy nő egy örökölt gyémánt nyomába ered, és magával ragad (véletlenül) egy angol urat, akivel egymásba szeretnek. Ez a kapcsolat engem tényleg szórakoztatott és tudtam szeretni. 🙂 Vicces volt, és talán kaptunk is valamit.

Rejtő Jenő: Csontbrigád
Szudánban egy katonai alakulat a poklok poklát járja át magában is, viszont vannak, akiknek ennél is rosszabb, az elítéltjeiknek, akik a csontbrigádot alkotják. Nagyon szemléletes szociológiai leírást kapunk, de nem nélkülözzük a Rejtős humort, ami itt azon túl, hogy vicces, átcsap valamiféle részvétté vagy valami elgondolkodtatóvá. Hosszú volt, de érdemes volt várni… Valami emberit ragad meg és mondd el nekünk.

Rejtő Jenő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam
Ez egy váratlan Rejtő könyv volt, aminek az utazás és az európaiság áll a középpontjában. Az a kultúra, amire már nincs igény. A könyv egy klasszikus csavargó regény. Egy olyan ember csavargását írja le, aki kiszorul a kávéházból, ahová determináltan való volna. Rejtő regényében a fiziólógiai igények a majd lesz valahogy szerint elégülnek ki, miközben az egészben van valami beat. Azáltal, hogy úton vagyunk, talán nem vagyunk sehol, és talán nem tudjuk majd sehol odavalónak érezni magam. Vagy legalábbis ezeket a kérdéseket veti fel számomra a szöveg.

Kortárs szépirodalom

Kis Tibor Noé: Inkognitó
Már olvastam, de azt éreztem egy délután, hogy muszáj újra olvasnom, és tényleg muszáj volt. Nagyon szeretem továbbra is, de talán már nem csak olvasó szemmel. Nagyon szerettem, ami történik a regényben az identitással. Nagyon éltem a nyelvét és a megfigyeléseinek az apróságát. Még biztosan nyúlni fogok hozzá

Szórakoztató irodalom, csak úgy

Janne Teller: Ha háború lenne nálunk
Ez igazából egy rövid esszé a migrációról a migrációs válság előttről és nagyon szeretném szeretni.
Szerettem, hogy át lett írva magyar helyzetre, szerettem, hogy alapos volt, de az alapszituáció néhol nagyon kibontott, néha pedig nagyon elnagyolt vagy valószínűtlen. Elgondolkodtatott, és erre nagyon jó.

LMBT címkés könyv

Már írtam róluk a poszt elején és hamarosan mindkét könyv értékelése olvasható lesz a blogon, így csak skicc szerűen:
Steven Rowley: Lili és a polip (értékelés hamarosan)
Krausz Emma: Osztálykép (értékelés itt.)

Ennyi lett volna az április, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok.
Hamarosan érkezem az ígért értékelésekkel, és más posztokkal. Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:
Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Könyvfesztiválról jelentem

Sziasztok,

tavalyhoz hasonlóan idén is kint voltam szombaton a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Nagyon menő programokon vettem részt, és nagyon menő könyveket szereztem, bár a tervezett listából mindössze három könyv került a nap végéig a táskámba… De majdnem nem bánok semmit.

kon.JPG

Hat órakor felkerekedtem Szegeden, kivillamosoztam a vasútállomáshoz, majd két és fél óra zötykölődés és Rejtő (jelentem: nem kell Rejtőt olvasnom többet) olvasás után a Nyugatiban találtam magam. Itt legurítottam egy kávét (a korai indulásra való tekintettel), és indultam a négyeshatoshoz, amire talán most először, elsőre jó irányba szálltam. A Széna téren leszállva elsétáltam a Mamut II. mellé, amerre tavaly közelítettem meg a Milenárist, de építései terület lett, így a két Mamut között közlekedtem, mint mindenki más. És akkor ott voltam.

Programok, amiken részt vettem, és amiken akartam

Workshop könyves bloggereknek a Twister Média szervezésében
Nagyon tanulságos volt, bár főleg megerősítést kaptam én személy szerint, hogy jól csinálom. Kaptunk tanácsokat arra nézve, hogy hogyan használjuk a recenziós, vagy támogatott bejegyzéseket (amiket a google algoritmusa előrébb sorol), és biztosan várható lesz egy kis változás is a blogon. Nyáron elején, amikor lesz időm az összes eddigi értékelést átnézni, a bejegyzések alján egy kis szövegdobozba beleírom a könyvek legfontosabb adatait, és az olvasás szubejktív körülményeit, mert ezek olyan infók, amik nekem is jól jönnek.
És érkezik majd egy bejegyzés arról, hogy ki vagyok, milyen képzettséggel nyúlok a könyvekhez, kit szeretnék megszólítani, és mi is akar lenni egy bejegyzés, amihez egy nagyon jó vázat adott az előadás.

LMBTQ irodalom az iskolában:
Krausz Emma: Osztálykép (Twister Média) című regényének bemutatója
Túl azon, hogy megtudtuk, hogy az írónőnek is a Simon és a homo sapiens-lobbi az egyik kedvence a zsánerben, még nagyon sok mindenről volt szó. Beszélgettek arról, hogy mennyire terhelt egy személyiség, szóba került, mennyire kicsi a hazai LMBTQ reprezentáció, és még számos dologról szó esett, amire majd a könyv értékelésében szeretnék reflektálni. 🙂

Krausz Emma dedikál
Nem volt fent a blogon a listában, és ehhez mérten el is felejtettem visszamenni, ezzel együtt nagyon kíváncsi vagyok a kötetre, és talán még lesz alkalmam dedikáltatni is.

Daniel Kehlmann Tyll (Magvető) című regényének bemutatója helyett
Ennek maga a programokba való beemelése is fakultatív volt, és én ki is hagytam. Ettem helyette, és erről nem gondoltam volna, hogy írni fogok, de a Mamut I.-ben található Jóasszony étterembe ugrottam be, noha féltem, hogy kifőzde jellegű lesz, de beállt mögém a sorba Péterfi-Novák Éva írónő, aki híresen figyel arra, mit eszik, így meg is nyugodtam, és tényleg nagyon finomat ettem… Az írónőtől 5 méterre, a következő asztalnál. 😉 És ez ilyen tök nagy élmény volt, szóval meg akartam írni. 😀

Kortárs-író-lét: Fiatal írók a visegrádi országokból
Ez a beszélgetés nagyon korrekt volt leginkább. Fehér Renátó alaposan felkészült, és a fiatalság szerepét firtatta, akik mind valamiért fontosnak tartották, hogy egy földrajzi területet járjanak körbe. Többen elég komolyan foglalkoztak kisebbséggel, mind a négy kötet szervező elve az a közép-európai régió, ami történelmileg elég terhelt, és nagyon izgalmas volt ez a felvetés. Emellett pedig természetesen szó esett az elsőkötetességről és az irodalmi szocializációról is, illetve a kötetek vízhangjáról. Izgalmas beszélgetés volt, talán itt éreztem a leginkább, hogy szűkös az idő keret. 

Karafiáth Orsolya dedikál
Karafiáth Orsolya dedikált, fantasztikus volt, mosolygott, kedves volt, és szeretem a Kicsi Lilit, még mindig. 😉

És ezután hazamentem
Rettenetesen fáradt voltam, és eléggé eredményesnek éreztem a napot így is, így nem vettem részt a Lázadó lányok kerekasztal-beszélgetésen, és bár érdekelt volna, annyira nem bánom most.

Könyvek, amiket hazahoztam

Alapvetően a legtöbb könyvet nem olvastam még, így csak az impulzusaimat tudom megosztani, amiért megvettem, meg az árukat, meg hogy mennyire örültem nekik. 🙂

A tervezett listából végül három könyvet sikerült beszereznem: Mészáros Dorka: Én vagy senki című könyvét, és recenzióban megkaptam Laurine Frankel: Mindig ez van című könyvét a GABO kiadótól és Krausz Emma: Osztálykép című könyvét a Twister Médiától, amikért nagyon hálás vagyok.

Az Európa Kiadótól korábban megérdeklődtem, hogy nem lesznek kint az én listás könyveim, ezért megnéztem, mi van a kívánságlistámon a Magvető kiadótól, és úgy döntöttem, hogy Anna Gavaldának adok egy esélyt (vagyis rögtön hármat) és megvettem minden fellelhető könyvet az írónőtől, így büszke tulajdonosa lettem az Életre kelni, az Édes életünk és az LMBT vonatkozású Billie című regénynek.

És véletetlenül megláttam a Kalligram pultján Blénesi Éva Cigánynak lenni, költőnek lenni, Közelítések Bari Károly alkotói világához című tanulmánykötetét, aminek nem tudtam ellenállni, mert most szerdáig aktívan foglalkozom a költővel, legalábbis az első kötetével (Holtak arca fölé). Viszont nagyon nem érzem jónak a tanulmánykötetet, nincs igazán tisztázva, hogy kinek szól ez, és bár elég alapos kutatómunkát végzett, az első fejezet (ami engem érdekel) lényegileg semmitmondó. Sajnos. Valószínűleg felajánlom az egyetemi könyvtárnak szerda este.

És akkor kezdődtek az impulzus vásárlások, amikre amúgy tök büszke vagyok.

Tipotex: Két könyvet vettem, együtt 1300 Ft-ért.
Polona Glavan: Éjszaka Európában
Egy romantikus utazós könyvet ígér a fülszöveg, amiben egy fiatal fiú és egy fiatal lány elmereng az élet dolgain, amit az tesz különlegessé, hogy a vonat egy senki földje terület, ami igazán sehová sem tartozik. Érdekes tétjei lehetnek a könyvnek, így nagyon kíváncsi vagyok rá.

David Szalay: Az ártatlanság
A történet szovjet rendszerben játszódik, ahol minden és mindenki gyanús, érdekes szereplőgárdát mozgat, és a fő kérdése, hogy lehet-e valaki ártatlan egy olyan rendszerben ahol az ártatlanság nem létezik.

Palatinus: A kiadóhoz véletlenül mentem, de tele volt olcsó könyvekkel. Én 3 db 500 forintosat vettem, amik engem érdekeltek, és ez volt a legolcsóbb árkategória, és így sikerült beszereznem azt a könyvet, amire a legbüszkébb vagyok mind közül:

Joseph Oslah: Éjszakai fürdés
A könyv egy férfiról szól, akinek a barátját elragadta az óceán, és nem tudja, hogy mi történt. Lehet, hogy a szakításnak egy ilyen durva módját választotta? 10 évvel később vagyunk, amikor a férfi megismerkedik egy másik férfival, aki szintén nagy tragédiát hordoz, és egy érzelmes, bonyolult, fanyar humorú és szívbemarkoló történetet kapunk a borító szerint. Mint LMBT könyv, már régóta tudok a létezéséről, és 500 Ft-ért még egy hölgyet is rávettem, hogy vegye meg a második példányt.

Szálinger Balázs: Első Pesti Vérkabaré
Nem igazán tudok semmit a kötetről, de Szálinger jól ír, és kíváncsi vagyok ezekre a versekre is. 🙂

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Nagyon sokáig az egyik kedvenc könyvem volt. Nagyon őszinte felnövés történet, hátterében az egészségügyi klónozással. Érdekes az identitás kérdése a könyvnek, megvalósul benne a szerelem, aminek meg kellett volna valósulnia, és őszinte, emberi kiáltvány (és még sokkal sokkal több) az önzőségünkkel szemben. Eddig nem volt saját példányom, most szeretem egyet az első kiadásból, és erre vagyok a legbüszkébb. Külön kiemelném, hogy a szerzője nem méltatlanul idén kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. 🙂

Bestseller Box: Ezen nagyon sokat gondolkodtam, hogy beleírjam-e, és végül beleírtam. Alapvetően ez az Athenaeum Kiadó és a General Press készletkisöprő akciója, és én vettem egy dobozt, és maga a doboz egyébként nagyon jó, és nagyjából ez az utolsó pozitívum, amit el tudok mondani, illetve kaptunk mellé egy nagyon jó fidelió magazint, amit beledobtak egy nájlonba a dobozzal együtt, pedig nem szeretek nájlont használni (és sehol máshol nem is kértem, itt pedig későn kaptam észbe). És ugyanezt érzem a Magvető kiadó ajándékaival szemben is, de az legalább ingyen volt. Szóval most van öt könyvem elcserélni a Kreatív Könyvtárosok Társasága könyvcsere programjain, amiket nagyon várok. 🙂

Összességében nagyon jól éreztem magam, valószínűleg azért is, mert kevesebben voltak kint, mint tavaly, és mert szuperebb könyveket sikerült szereznem. Egy picit sajnáltam, hogy a líra kimaradt szinte az egész rendezvényről, de ez csak kis észrevétel. 🙂 Szerettem, és jövőre találkozunk. 🙂

Most csütörtökig zsúfolt lesz a hetem, nem tudom, hogy mikor fogok tudni új poszttal érkezni, ha péntekig nem, akkor egy kihívást fogok kitenni, mert rég volt, és kevesebb idő megcsinálni, de két könyv várja az értékelést, és még sok-sok könyv az olvasást. 🙂

Ha nem szeretnétek lemaradni a korábbi posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha véleményed, megjegyzésed volna, hagyj kommentet, ha háttértartalmak is érdekelnek, kövess facebookon, ha pedig az érdekel, hogy ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. 🙂

A következő posztig pedig semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén