Sziasztok,
ma egy nagyon várt könyvnek az értékelését harangozom be ezzel a bejegyzéssel. Már másfél hónapja jönnek az alternatív fülszöveg bejegyzések a blogon, amikben röviden írok, főleg ajánló jelleggel. Most a Találj rám!-ról:
André Aciman a Szólíts a nevedenben már egyszer megmutatta, hogy milyen magától értetődő szerelmesnek lenni. A Találj rám!-ban a Szólíts a neveden szereplői éveket, évtizedeket öregedtek, de még mindig akad tanulni és megélni valójuk.
Samuel egy vonatúton Firenze és Róma között találkozik egy fiatal lánnyal, akivel nagyon hasonlít a magányuk. Elio Párizsban tanít népszerű zongoristaként, és egy kis templomi koncerten találkozik valakivel, aki talán betöltheti az Oliver utáni űrt. Oliver költözés előtt áll, és a búcsúpartin rájön, hogy szerelmes akar lenni, és mert csak elvesztegeti a napjait enélkül.
A három szereplő története a talán elpazarolt és visszahozhatatlan közös múltban és a filozofikus, tépődő, saját érzéseit mégsem tisztán látó gondolatokban forr össze. Olyan szereplők ők, akiknek közük van egymáshoz évtizedekkel később is. Mert a szerelem ilyen. Szép. És André Aciman megírta. Ismét.
Hamarosan érkezik róla az értékelés!
Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress bátran facebookon.
A következő bejegyzésig pedig semmiképp ne feledd:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió