Olvasmányélmények a szivárványon innen

Címke: Miért_lennél_boldog_ha_lehetsz_normális?

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy olyan könyvről fogok mesélni, amiről már sokszor volt szó az elmúlt három évben a blogon. Az egyik kedvenc LMBT könyvem volt, amikor elkezdtem blogolni, de sokáig nem volt belőle saját példányom, aztán pedig folyamatosan tologattam az olvasását. Egészen eddig. Jeanette Winterson önéletrajzi könyvéről van szó, amiben a leszbikusságáról, elsőgenerációs értelmiségiségéről és elsősorban a nevelőanyjával való terhelt kapcsolatáról ír. Most sokkal jobban értem, mint 16-17 évesen értettem, és örülök, hogy végre megmutathatom nektek:jeanette_winterson.png

Jeanette Winterson már sikeres többkötetes íróként vágott bele abba, hogy egy regényben tisztázza a nevelőanyjához és a szeretethez való viszonyát. A szerző a kötet elején még nem tudja, hogy hová fog eljutni a személyes története, valós időben írta, és egyértelműen kiválik belőle, hogy Winterson tényleg meg akarja érteni az életét. Jeanette-t örökbe fogadták nem sokkal születése után. A gyermekkorát egy kisvárosi munkásosztálybeli pünkösdista családban töltötte, és a családi életüket elsősorban Mrs. Winterson határozta meg, ugyanis hagyományos családmodellben éltek.

Mrs. Winterson boldogtalan volt. A házasélete annyiból állt, hogy egész éjjel fennmaradt sütni-főzni, hogy ne kelljen a férje mellé feküdnie, az anyaság, amitől megváltást várt csupa kudarcot hozott számára. A vallásban kereste a kiutat, mint ahogy a közelében szinte mindenki, és bár ismerte a teljes Bibliát, ő maga az ószövetségi istenben hitt, aki csak áldozatok árán képes megbocsájtani. Az élete egy olyan terhet jelentett számára, amit kénytelen a sírig cipelni, de igazán az Apokalipszist várta mindvégig, és szabadidejében a pokolról olvasott beszámolókat. Jeanette-tel sok mindenen vitatkoztak, a lányt rengetegszer zárták ki éjszaka, de kettejük csatái mégis nagyobb ívben zajlottak, igazán a boldogság és a boldogtalanság örök harca volt.

Sosem kérdeztem, hogy szeret-e. Szeretett azokon a napokon, amikor képes volt szeretni. Komolyan hiszem, hogy ez volt a legtöbb, ami tőle telt.

Jeanette-be egész gyermekkorában azt sújkolták, hogy rossz kiságyhoz vezette az ördög a nevelőszüleit az örökbefogadáskor. Az anyjával folytatott harcban nem volt segítsége, és csak 15-16 évesen jött rá, mennyire hiányzik neki valaki, aki mellett biztonságban lehet, és egy hely, egy otthon, ahol nem készenlétben élnie.

Fogtuk egymás kezét. Milyen lenne, tűnődtem, ha lenne saját otthonom, ahol kedvemre jöhetek-mehetek, szívesen láthatom a vendégeimet, és soha többé nem kellene félnem…

Saját otthon hiányában viszont egy ideges, mindig éberen figyelő gyerek volt, egy igazi problémás gyerek, aki elébe ment annak, hogy valaki megverje vagy sírni lássa. A gyermekből egy olyan felnőtt lett, aki nehezen viseli el egy másik ember állandó társaságát, miközben őszintén vágyik arra, hogy a szerelmével éljen. Ahogy ő írja:

A szeretet nem érzelem, hanem lebombázott terület.

Tudja, hogy felnőttként meg kell tanulnia azt, hogy hogyan kell szeretni. A gyermekkönyveit ugyanide vezeti vissza, saját magát is tébolygó lénynek, elkallódott gyereknek tartja, aki nem érti, hogy az anyja miért nem büszke rá. Az igazi szeretetet 15 évesen tapasztalta meg először. Egy idősebb lánytól tanulta a gyülekezetben. Izgalmas, ahogy Jeanette visszaemlékezik az első tapasztataira, arra, ahogy gondolkozik egy lányról, akivel eddig nem történt semmi az együttalváson kívül, vagy egy másikkal, aki szívesen tölt időt vele, de a fiúkkal is.

Nem igazán volt ekkor még leszbikus nő képe, előképe. Az édességboltos nők együtt éltek ugyan, és nem foglalkoztak azzal, hogy mások nevetnek rajtuk vagy elítélik őket, a kettejük kapcsolata mégsem volt igazán látványos.

Jeanette viszont radikális változásként élte meg a saját szexuális ébredését, de ott marad bennünk a kérdés, hogy vajon ez akkor is így lett volna, ha egy férfi iránt érez szerelmet és vágyat:

Ígéretet tettem. Helen különben is elment. Csakhogy én már másvalaki voltam, olyan, aki meztelenkedni akar egy másik emberrel. Olyan, aki szereti a bőr tapintását, a verejtékező testet, a csókolózást, az élvezetet. Szex kellett, meghitt ölelés.

Meg volt írva, hogy új szeretőm legyen. Anyám tudta.

Az anyjával való zaklatott kapcsolatában Jeanette leszbikussága jelentette az utolsó nehézséget, ugyanakkor ez a kapcsolat érezhetően nem Jeanette leszbikusságán múlt, csupán itt csúcsosodott ki a feszültség. Jeanette nem ír arról, hogy igazából az anyja vallásos volta számítana ebben a viszonyban, érezhetően sokrétűbb az anya szerepe ennél, amit szerettem ebben a regényben.

Ezzel együtt a valóság meghackeli a regény progresszív leszbikus narratíváját. Beszél a szerző arról, hogy egy idősebb lány vezette be a leszbikusság világában, vagy arról, hogy a szülei egy fiút szerettek volna örökbe fogadni, és a szegények voltak más ruhát venni, így élete első heteiben fiú ruhában volt. Ugyan ő maga is elmondja, hogy ez nem határozza meg az ember önazonosságát vagy szexuális irányultságát, mégis vicces, ugyanakkor a szerző múlttal való szembenézését támogató gesztusok ezek. És az igazat megvallva elvált szülők gyermekeként, akit csak az anyja nevelt, értem, hogy nem lehet mit kezdeni a sztereotípiákkal.

A regény nagy meglepetése volt számomra az, hogy mennyire társadalmilag érzékenyen ír. Jeanette Winterson a szegény munkásosztálybeli közegből érkezett, és ír a saját mobilitásáról és arról, hogy milyen dilemmái vannak ennek a sorsnak. Jeanette szülei olyan közegből jönnek, akikből a tömegek állnak sorban a gyárkapuknál, és akik csütörtökön már sötétben eszik a főt hagymát vagy főt krumplit, mert nincs pénzük gázra és villanyra, pénteken érkezik meg a heti bér. Ők ugyanakkor nem szegényebbek más, közelükben élő családoknál, akiknek szintén a vallás ad reményt:

Nem voltak tanult emberek: elméjük a Biblia tanulmányozásával csiszolódott. Munka után találkoztak, és nagyokat vitatkoztak, jó hangosan. Az érzés, hogy valami nagyhoz, valami fontoshoz tartoznak, összetartotta őket, és értelmet adott az életüknek.

Ebből a munkásosztálybeli világból igazán az individualizmus mutat kiutat a szerzőnek. Az egyén képes áttörni falakat és távolra jutni, de ő maga is látja, hogy a közössége vagy akár a teljes társadalom nem volna képes együtt ekkora utat megtenni. Ő ugyanakkor a maga kisvárosából csak az élet utáni vágyat érezte, és a saját burkába menekült:

Külön világban éltem, könyvek voltak benne és szerelem. Élénk színekben pompázott ez a világ, és érintetlen volt. Ismét szabadnak éreztem magam.

Az egyetemtől számítandó élet hozta el számára azt a szellemi és fizikai szabadságot, amire az angol irodalmat ABC rendben olvasó lány vágyott. Rájött, hogy az írók éppen úgy száműzöttek, ahogy ő, és barátokra lelt a könyvekben és a szellemi munkában. Fél mondat erejéig, de előkerül a történetben Ali Smith (a Hogy lehetnél mindkettő írója) is, akivel csak úgy barátnők, mindegy jelezve azt, hogy a szerző máshol tart, nem fogadta el a genetikai és nevelésbéli adottságait, hanem mintha az individualizmus valóban megoldást hozott volna.

Ugyanakkor (ezen a fordulaton egy kedves barátom, akivel nemrég beszélgettünk a baloldali értelmiségiek ’rossz közérzet prókátora’ szerepéről, ami szerintem és szerinte is egy szuperizgalmas jelenség) Winterson nem felejtette el, hogy honnan jött. Úgy fogalmaz a regény egy pontján, hogy a vidéki munkásosztálybeli származású írónőnek lenni az politika. Ő maga is sokat foglalkozik azzal a regény kapcsán, hogy mindegy véletlen az, hogy ő megtalálta a kitörésnek a rögös útjait, de nem vágyik jobban a valódi dolgok megértésére vagy az érdekes beszélgetésre, mint ahogy azt akár otthon a vallásos közösségben, akár majd egy másik közösségben láttatja is.

Ebből a szempontból is izgalmas a regény terében megjelenve Margaret Thatcher 1979-es kampánya, és a szerző abból való kiábrándulása. A későbbi Vaslady azzal kampányolt, hogy tudja, mennyibe kerül egy vekni kenyér, ám hosszú regnálása nem hozott valódi szociális reformokat a munkásosztály számára.

Ez a kiábrándulás tapasztalat is tovább árnyalja az anya, Mrs. Winterson képét. A magára hagyott nő rokkant bele a saját életébe abból a társadalmi osztályból, amely számára senki nem nyújt eleget a méltóságát megőrzött élethez. Jeanette Winterson elhitte Thatchernek, hogy tudja mit jelent egy vekni kenyér, és nem csak az árával van tisztába, ebbéli csalódásáról így ír:

Még nem ismertem föl, hogy amikor a pénz lesz a legfontosabb érték, akkor az oktatás a közvetlenül hasznosítható képzéseket helyezi előtérbe, az intellektuális terméket pedig csak akkor tekintik a javak részének, ha mérhető eredményeket hoz. Hogy a közszolgálati létesítmények már nem lesznek fontosak. Hogy az olcsó bérlakások eltűnésével egyre nehezebb lesz az élet, mert minden jövedelmünket fölemészti a lakásunk. Hogy amikor szétesnek a közösségek, csak a nyomor és az összeférhetetlenség marad.

Összefoglalva mindezt, a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című könyv leginkább olyan, mintha Jeanette Winterson, befutott szerzőként egy riportkönyvet írt volna arról a fiatal Jeanette-ről, aki később író lesz. De persze ez nem olyan klasszikus riportkötet, nincsenek benne nagy tabuk vagy hatalmas fordulatok, de bemutatja azt az embert, aki íróvá vált, óhatatlanul értelmez utólag helyzeteket, bemutatja a teljes politikai és közéleti hátteret, miközben a kötet végén még azon is elgondolkozhatunk, hogy mennyire más élete volna, ha a családja elfogadja és támogatja őt mindenben.

Ez a kötet nem keresi a szenzációt, csak elmesél egy történetet. Elsősorban olyanoknak mesél, akik már őt nagy íróként ismerik, de nekünk, a vele ismerkedőknek is remek lehetőség arra, hogy belépjünk egy író traumái közé, és megismerjük azt a rendszert, amelyben és amelynek a dacéra a műveit létrehozza. Több könyvem áll már a polcomon a szerzőtől olvasatlanul, biztosan lesz még róluk szó.

Kedvenc részem: Van egy kis epizód a regényben, ahol emberek beszélgetnek kedélyesen a világ nagy dolgairól, és csak Jeanette-nek van ott diplomája, és ezen elgondolkozik. Hogy körülötte mindenki a nagy kérdéseket teszi fel, de ha az oktatás csak a hasznosságot tartja szem előtt, akkor bizonyos válaszok nem lesznek láthatóak. Ez a kérdés most egyébként is mozgat, és jó volt ezt az egész könyvön át olvasható üzenetet egy ilyen szép pillanatba sűrítve látni.

És van még egy idézetem, de tök más, és kedves kedvenc:

Azt hittem, végzek a mosással, mielőtt megjössz.

Végezetül ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szeretne valami könnyen olvasható, de okos szöveget olvasni. Azoknak, akiket érdekel a személyes sorsokon keresztül a történelemről (hiszen azért ezek ma már mégiscsak történelmi távlatok is) és társadalomról valami, és persze azoknak, akik megerősítést keresnek, hogy nem a normális élet a fontos, hanem a boldog. Én ezt a megerősítést kaptam akkor tizenhat évesen, most pedig még jött hozzá egy csomó minden. 🙂

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Park Könyvkiadó, 2013
261. oldal
Így olvastam: Könnyen olvasható a nyelve, és a rövidebb 15-20 oldalas címmel ellátott fejezetek jó kilépési, belépési pontokat adnak, ezért akár fejezetenként is tudtam haladni vele. Éppen ezért most lassabban haladtam vele, olvastam mást is mellette, mert lehetett.
Alternatív fülszöveget itt írtam hozzá.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha kérdésetek vagy megjegyzésetek fogalmazódott meg a könyvvel vagy az olvasottakkal, vagy bármivel kapcsolatban, hagyjatok lent építő kommentet, most a nyári szünet miatt lehet, hogy akadozni fog a diskurzus, de igyekszem rájuk válaszolni majd.

Éppen a nyári szünet miatt lehet, hogy a következő bejegyzés már a summa lesz, de ha nem szeretnél arról sem lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek less be facebookra, vagy az áprilisban létrehozott személyes blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézz be twitterre vagy instagramra, és szintén április óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő találkozásig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Sziasztok,

az a könyv, amiről ma beszélni fogok, az egyik elsők közül való. Azok közül, amiket jóval azelőtt olvastam, hogy ez a blog megtörtént volna velem. Arra emlékszem, hogy nagyon sokat kaptam tőle, már akkor, mert megmutatta, hogy mennyire nem érdemes normálisnak lenni. Persze ez így hülyén hangzik, és a könyv nem is igazán erről szól, de a 16-17 éves Szilvió, akiről mesélni szoktam, hogy keresi az LMBT könyveket és mintákat, nos, ő éppen ennyire hülyén gondolkozott. Ez a könyv sokkal több, mint aminek akkor tűnt, de ezzel nincs is semmi baj. Régóta tartogattam, köszönöm egy kedves olvasónak, hogy felhívta rá a figyelmem. 🙂

Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?covers_262740.jpg

Amikor Jeanette Winterson 16 évesen meghallotta az anyja szájából ezt a mondatot, pontosan tudta, hogy mit jelent, és menekülőre fogta. Csak most, egy sikeres írói pályával a háta mögött képes arra, hogy visszanézzen, és megpróbálja feldolgozni mindazt, ami gyermekkorában történt.

Jeanette vallásos munkásosztálybeli szülők örökbefogadott gyermeke. Hagyományos családban él, az apja soha nem főzött, az anyja pedig nem végzett az otthonán kívül munkát. Mrs. Winterson mióta rátalált Krisztusra, leginkább az Apokalipszist várja, csak a jobb napjain próbál szeretni, és Jeanette pontosan tudja, hogy ez a legtöbb, amire az anyja képes. Csak felnőve látja magán, hogy emiatt gondjai vannak a szeretet kifejezésével.

Jeanette Winterson leszbikusságának és az anyjával való harcának a történetét írja le. Az elsőgenerációs értelmiségi tekintetével néz vissza és elemzi azt az élethelyzetet, amibe a szülei élni kényszerültek, és ami ellen Jeanette Winterson az első pillanattól kezdve lázad.

Több évtizedes lázadást próbál meg feloldani ez az alig 250 oldal, amiben betekintést kapunk a munkásosztály helyzetébe, a Thatchar kormány politikai igéreteibe és annak sikertelenségeibe, és a 70-es 80-as évek mélyszegény angol valóságába, amely elől a későbbi író csak az otthonából kitiltott könyvekhez menekülhet.

Hamarosan érkezik róla egy értékelés!

Addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

Back to school könyves kihívás

Sziasztok,

az előző posztban meséltem róla, hogy ebben a tanévben az egyetemre kell koncentrálnom, és ezért kevesebb értékelés, és több tag lesz a blogon, így az iskola első hetében hozok is egyet. 🙂
A kihívásban az iskolai dolgokhoz kell könyveket rendelni. Az első héten, amikor még nem igazán sikerült beszoknom a pad mögé, ez a kihívás remélem nekem is segít majd, ha másért nem, azért, hogy a más szemmel nézzünk az adott tárgyakat. 🙂

A kihívást a Jankától, a Könyvek a polcon bloggerinájától hoztam, az ő válaszait is megnézném a helyetekben. 🙂

bts.JPG

1. Radír – Egy könyv, amelyet legszívesebben kitörölnél az emlékezetedből

Azt hiszem erre azt kellene írni, hogy nyilván ilyen nincs, de hogy a viharba ne volna. Rendkívül szívesen feledkeznék meg Rácz-Stefán Tibor Túl szép című, felületes és szélsőségekben mozgó pusztítását, vagy Mészáros Dorka Én vagy senki című csalódása sem a kedvenc emlékeim közül való.

2. Füzet – Egy naplószerű könyv, amely valamiért megragadta a figyelmed

Nagyon szeretem az egyes szám első személyű elbeszéléseket, és egy picit mindet ilyen naplószerűen képzelem, de két kedvencem a műfajból, mert nem tudok választani, és mert minek is: a Szólíts a neveden és az Egy különc srác feljegyzései.

3. Fizikatankönyv – Egy tudományos könyv, amely tetszett

Ajánlom rendkívüli figyelmébe mindenkinek Takács Judit Meleg század című könyvét, ami a múlt század budapesti meleg életével foglalkozik. Nagyon izgalmas szociológiai, LMBT történeti monográfia, rendkívül olvasmányos és olykor vicces tartalommal. Nem kérdés, hogy itt a helye. 🙂

A könyvről szóló értékelésemet itt olvashatod,
itt pedig a néhány kedvenc történetem közül mazsoláztam.

4. Nyelvóra – Egy könyv, amit nem magyarul olvastál

Szóval  nagy szégyenem, hogy nem beszélek úgy idegen nyelvet, hogy olvasni tudjak bármelyiken. Viszont elkezdtem a napokban olvasni a Harry Potter és a bölcsek kövét németül, és siralmasan megy, de kell egy német nyelvvizsga szóval lehet, hogy ez lesz az első. 🙂

5. Ünneplőruha – Egy könyv, amelynek lenyűgözött a borítója

Mutatom az első könyvet, amit  a borítójáért vettem meg:

covers_345988.jpg

6. Házi feladat – Az első könyv a várólistádról, ami eszedbe jut

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Nagyon régóta kötelezőnek érzem újraolvasni, mert júniusban lett saját példányom, és szerettem régen. 🙂
Jeanette Winterson ebben a könyvében a saját fiatalságát és leszbikusságát, önfelvállalását írja meg, egy kicsit novellaszerűen. 🙂

7. Évnyitó – Egy könyv, amit egy eseménynek köszönhetően fedeztél fel

Már sokszor meséltem, hogy nagyon szeretem a Kóborló Könyvesboltot, ami egy ténylegesen kóborló könyvesbolt Szeged, Kecskemét körül, és most már Kecskeméten saját boltjuk is van. Egy Bödön piac nevű kézműves kirakodóvásáron a Szeged Plázában az eladólány nyomta a kezembe Zsolmár János: Hibiszkuszherceg című könyvét, ami egy igaz történet, és magánkiadással jelent meg az ezredforduló előtt, és még nem olvastam.

8. Őszi szünet – Egy könyv, amit már alig vársz, hogy elolvashasd

Hát persze, hogy nem sikerült feleleveníteni a kérdéseket, ezért ez kb. már ellőttem. De mégsem. Nagyon régóta szeretném újraolvasni Alice Walker Kedves Jóistenjét, részben mert az Európa Kiadó újra kiadta Bíborszín címmel. 🙂

covers_502576.jpg

9. Osztálytársak – Egy könyv, amelyről egy barátodtól hallottál

Szólíts a neveden. A könyv imádatát csodálatos csoporttársam és barátosném csepegtette belém, aki a filmnek és a könyvnek is egyaránt nagy rajongója, és nagyon besózatott, és hát maradtam boldogan besózva. Na. 😀

tenor.gif

10. Sticky notes – Egy sorozat, amelyre felhívnád az emberek figyelmét

Szeretném mindenkinek figyelmébe ajánlani a Nap nap után sorozatot, David Levithantól. Igen, azt, amelyikből a nagyon jó és kedves, romantikus film készült. Nos, azért tenném ezt bátran, mert amellett, hogy a filmnek sikerült elkapnia a könyv lelkét, mégis a fontos társadalmi, lélektani részt kihagyta, és sokkal személyesebb élmény ezeket a két szereplő nézőpontjából végigolvasni. És csak két részes, szóval kezdd el! 😉

Ennyi lett volna a mai bejegyzés. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. 🙂 Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. 🙂

Ha megjegyzésetek, kérdésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran komment szekcióban, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám intsagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Nyár végi hajrá és pánik

Sziasztok,

15 nap múlva megkezdődik a suli és az egyetem, és nekem még annyi, de annyi olvasnivalóm van, ami a nyárra van betervezve. Valószínűleg nem is fogok velük végezni. Az álmom, hogy nem kell hosszabbítanom a könyvtárban semmit, hanem vissza tudom vinni őket szeptember 3-án délután, hogy vissza tudom adni a kölcsön kapott könyvet, hogy elolvasom azt a szépirodalom és szórakoztató irodalom mennyiséget, amit kinéztem magamnak a nyárra, és az álmom, hogy írjak értékelést minden olyan LMBT könyvről, amit a blog létezése óta olvastam. És minderre van 15 napom.

kepkivagas_3.JPG

Nézzük, mi dolgunk még:

Lesz értékelés minden eddig olvasott LMBT könyvről

Ehhez viszont kőkeményen neki kell állni újraolvasni, mert áprilisban elképesztően nem volt kedvem értékeléseket írni, és csak toltam magam előtt, és bár egy fantasztikus (Laurie Frankel: Mindig ez van), és egy jó (Steven Rowel: Lily és a polip) könyvről van szó, úgy érzem nem tudnék róluk magabiztosan és alaposan írni, így feltétlenül újra kell írni, azonban ezek a posztok könnyen lehet, hogy átcsúsznak majd szeptemberre, mert értékelésekben valamennyire sikerült előre dolgoznom. Majd kiderül. 🙂

Elolvasok mindent, amit a könyvtárból kikölcsönöztem.

Nos ez nehéz eset lesz, mivel 5 könyvet kölcsönöztem ki, amiből kettőt már olvastam, a háromból kettő pedig már LMBT könyv, amit csak akkor szeretnék olvasni már, ha végeztem az összes értékelendő könyvvel.

Az üdítő nem LMBT könyv Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó című könyve, amit sokan nem szeretnek, de középiskola óta rajongok a címéért, és most végre el akarom olvasni.

Az LMBT könyvek közül a nagyon várt Thomas Mann: Halál Velencében című kisregénye, és April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight című könyve, amivel már szintén régóta szemeztem, de valakinek nem tetszett (nem tudom, hogy kinek, de biztosan olyannak, akinek adok a véleményére), ezért nem akartam saját példányt szerezni. De ha tetszik, úgyis lesz. 🙂

A szépirodalmi terveim

Ez az a pont, amiben maximálisan biztos vagyok, hogy meglesz, mert akarom és mert már csak egy könyv van. Nagyon jól alakult a nyaram szépirodalom olvasás szempontjából, és már csak Szilasi László: Luther kutyái című friss regénye maradt meg. Szilasi itt az agydaganatáról ír, 48 óráról, ami elveszett az életében, és nagyon kíváncsi vagyok rá. Tavaly nyáron olvastam először Szilasi regényt, és ha ezen a nyáron is fogok, akkor az már rendszer. 😉

És szinte biztosan nem fogok végezni vele, és nem is volt az olvasási terveim között, de szerdán beszereztem Parti Nagy Lajos tavalyi verseskötetét, a Létbüfét, amit azonnal el is kezdtem olvasni. Rendkívül fantasztikus, ugyanakkor tömény szöveg, amivel nehéz haladni, de nem is az a cél.

Szórakoztató irodalmi terveim

Holly Goldberg Sloan: Hetesével cím könyvét szintén nemrég szereztem be, de már nagyon viszket a tenyerem utána, mert egy beteg lányról szól, akinek problémás a családi helyzete, és a matematika segít neki. Sarah Pinborough: 13 perc című krimijére szintén nagyon kíváncsi vagyok. Egy lányról szól, aki 13 percig víz alatt volt, és biztosan nem öngyilkos akart lenni, és csak a barátai lökhették be… És elég sokan szeretik. És én is nagyon akarom. A harmadik könyv ebben a kategóriában Márkus András: Paraszttartók kézikönyve című könyve, ami egy vicces és maró kritikája a fogyasztói és kizsákmányoló társadalomnak, legalábbis így ajánlották, és nagyok a várakozásaim, szintén.

Kölcsön kaptam

Michael Ende: Momo cím könyvét pedig még tavasszal kaptam kölcsön, ugyanattól a csodálatos embertől, aki a Paraszttartók kézikönyvét ajánlotta. Semmit nem tudok róla egyébként, csak hogy ifjúsági, és semmi köze a most terjedő, és gyerekekre veszélyes alkalmazáshoz. Pedig azt hittem.

És ha még maradna időm, és LMBT témában szeretnék olvasni

… akkor biztosan ezeket a könyveket venném le elsőként a polcról:

  • Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit, mert még mindig nem olvastam, pedig mindenki erről beszél.
  • Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?, mert nagyon szerettem középiskolában, és most végre van saját példányom, így olvashatom végre ismét, és írhatok róla értékelést, amit nagyon várok.
  • Karim Fossum: Az ördög tartja a gyertyát, mert skandináv krimi, de nem a krimi vonal a legerősebb benne, hanem csak apropó a krimi, hogy a szerző emberekről beszéljen, és én nem szeretem kifejezetten a mély krimiket, de miután ezt olvastam egy moly.hu-s értékelésben, rögtön előrébb került a várólistámon.

Ennyi lesz a következő 15 napban a legjobb esetben. Ha nem, akkor igyekszem majd valahogy válogatni, és igyekszek majd a beígért értékelésekkel is.

Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha folyamatosabb háttértartalmakat szeretnél olvasni, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 júniusi summa

Sziasztok,

bár a blogon nem úgy tűnhet, de megint eltelt egy hónap, és szerencsére tegnapelőtt a vizsgákkal is végeztem, szóval van időm és kedvem megnézni, hogy hogy is telt ez a hónap az új évi ígéreteim és terveim tükrében, vagyis hogy a polcomról olvasok, és hogy 70 könyvet szeretnék minimum elolvasni.

juniusi.JPG

1.) Idén a polcomról fogok olvasni, avagy mit szereztem az elmúlt hónapban

Az elején kezdve…

hónap elején felfedeztem egy könyv csere-bere helyet, ahol nem romlott le a minőség, mint ahogy azt az ember várná, és valamelyik vizsgám utáni napon nekiálltam összeszedni a polcomról azokat a könyveket, amiket úgysem olvasnék el. Így sikerült elcserélnem őket, rájuk:

Gárdonyi Géza: Ida regénye
Az Ida regénye egy apácazárdában nevelkedett lány találkozása a polgári külvilággal, amibe be is kell illeszkednie. Nagyon szeretem a belőle készült filmsorozatot, és egyik csoporttársam az Ida regényéből írt szagdolgozatot, ami nagyon jól sikerült. És mivel még egyébként sem olvastam, de régóta szerettem volna… nem hagytam ott. Nem hagyhattam.

Jean-Paul Sarte: Az undor
Jean-Paul Sarte francia filozófus és regényíró volt a múlt században, és nem igazán tudok róla vagy a könyvről többet, de nagyon beleillik az évembe, mert idén igyekszem sok mindent olvasni a magyar és világirodalomból, és tudom, hogy már egyetemi berkekben hallottam a nevét.

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
A helyzet nagyon hasonló, mint Az undornál, csak Kunderát be tudom kategorizálni valamilyen irodalomelméleti iskolába. Ugyanakkor nagyon kíváncsi vagyok a könyvére, és nagyon örülök, hogy a polcomon van, sőt, napokig voltam boldog ettől.

Lakatos Menyhért
Lakatos Menyhért Füstös képek című könyve már a polcomon volt korábban, és eleme a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listának, és megláttam az Akik élni akartak és a Hosszú éjszakák meséi című könyvét is, amiket szintén nem hagyhattam ott. Már írtam erről korábban, de nagyon elkezdett érdekelni a kisebbségi lét és kultúra mostanában, és a roma kultúra nagyot változott a 70-es években, amikor Lakatos Menyhért is előtűnt.

Mary Shelley: Frankenstein covers_7444.jpg
Egy újabb klasszikus, amit nagyon szeretek, bár még nem olvastam. Számos feldolgozása és értelmezése ismert, és általam szeretett, így ideje lesz megismerni végre az eredetit, ténylegesen.

Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben
Amikor 15-16 éves voltam, ez a könyv szerepelt a kívánságlistámon, mert olyan a címe, hogy wáó, és amikor megláttam, egész egyszerűen tudtam, hogy nekem lett ide téve, bár semmit nem tudok róla. Még.

Éricco Verissimo: A többi néma csend
Szintén cím szerint választottam.

 …Aztán

a városi könyvtárban volt moly.hu-s találkozó, és van ott egy polc, leselejtezett könyveknek, és ott vettem Esterházy Péter: Fuharosok című könyvét. Esterházy Péter szintén szerepel már a 22 könyv, amit… listában, és most beszereztem még egyet, 200 Ft-ért.

És nagy akciók voltak a Libriben is,

aminél csak két könyv esetén dőltem be, 4000 Ft értékben, és azok régóta a kívánságlistámon vannak.

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Jeanette Wintersonnak ezt a könyvét 16-17 évesen olvastam valamikor, és hatalmas hatást gyakorolt rám. Jeanette Winterson egy Egyesült Államok béli leszbikus írónő, és nagyon sokat lobbiztam már ezen a blogon is a könyvről, és végre van saját példányom, szóval erről a nyári szünet után biztosan érkezik majd értékelés. 🙂 Amiben bizonyára nagyon fogom szeretni ezt a könyvet. 🙂

Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Ez a kedvenc klasszikus regényem a Bovarynén kívül, de én még csak Dunajcsik Mátyás fordításában olvastam (akár csak A kis herceget), aki a cenzúrázatlan változatot fordította le, és most végre beszereztem magamnak. Nyilván a Dunajcsikos fordítást.

Aztán volt még némi egyetemi jegyzettámogatásom:

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
Frissen jelent meg a Fumax kiadónál, és ez egy rövid, és ehhez árazott könyv, ami érdekel, mert gyerekekről szól, akik más világokba is utazhatnak, ezért a miénkben nem igazán találnak nyugalmat. Az ő történetüket olvashatjuk talán, és az aszexualitást is tematizálja, ami azt jelenti, hogy az adott ember nem érez szexuális vágyat, és nem igazán találtam korábbi könyvekben ilyet, szóval kíváncsi vagyok rá. És gyönyörű a borítója.

covers_482763.jpg

És akkor még ismerőseim is selejteztek, ami miatt megörököltem néhány könyvet.

Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa
Erről a könyvről tavaly októberben írtam (Katt ide), és akkor ennek az ismerősömnek a könyvét olvastam, viszont kellett neki a hely, és gondolta, mielőtt elcseréli vagy kiselejtezi, megkérdezi, kell-e nekem, és bár annyira nem szerettem, hogy megvegyem magamnak, de annyira igen, hogy elfogadjam. Vagyis örökbefogadjam.

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Igazából ez egy nagyon fura történet az időutazóról, aki különböző időkben találkozik a feleségével, és a filmet nagyon szerettem, és remélem, hogy a filmnél jobban bemutatja a nő gondolatait.

Adrew O’ Hagan: Maf kutya kalandjai barátjával, Marilyn Monroe-val
Közös szenvedélyünk Marilyn Monroe, és neki nem tetszett nagyon a könyv, szóval megnézzük, én hogy állok majd hozzá. 🙂 marilyn-monroe-shrug.gifAztán bejártam Budapestet. És voltam a könyvudvarban.

Kádár Judit: Engedelmes lázadók
A könyv egy monográfia múlt század fordulóján és első felében élő és alkotó magyar írónőkről, és az irodalmi intézményrendszer átalakulásáról. Az Ida regénye szakdolgozat kapcsán ez is el kezdett érdekelni, meg talán egyébként is érdekelt.

Márkus András: Paraszttartók kézikönyve
Márkus András könyve egy hatalmas társadalomkritika és szatíra az egyik kedves ismerőseim szerint, és én hiszek neki, főleg mert 100 Ft-ért sikerült megszereznem.

És megvettem használtan, mert nem találtam sehol:

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Sarah Winman második könyve a Bádogember, akit én nagyon nagyon szerettem, és itt írtam már róla, és nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvére is. 

Aztán cseréltem moly.hu-n jegeskávéra és energiaitalra.

Sarah Pinborough: 13 perc
A 13 perc középpontjában egy fiatal lány áll, aki a víz alatt 13 percen át halott volt, de biztosan nem volt öngyilkos, és nem is baleset történt. Alapvetően egy ifjúsági pszicho-trillert várok, és remélem jó lesz.

Jónína Leósdóttir: Halálkomoly
Egy lány a közös tanulás után talál egy levelet arról, hogy a barátai közül valaki öngyilkosságra készül. Szintén nagyon régóta volt a kívánságlistámon, de valahogy sosem sikerült megszereznem, mert mindig volt fontosabb. (Egyébként szintén Dunajcsik Mátyás fordítás.)

Holly Goldberg Slohan: 7esével
Egy beteg lány áll a középpontjában, akinek a matek segít lenyugodni, és balesetet szenvednek a szülei vagy nevelőszülei, de nem tudok sokkal többet róla, viszont Dream válogatásos, és amikor megjelent, nagy hírverést csapott, és azt hiszem Patrik is pozitívan beszélt róla egy videójában, szóval adok neki egy esélyt.

És végül

a könyvheti Magvetős újdonságok, a szobatársam jegyzettámogatásából:

Szilasi László: Luther kutyái
Szilasi tanított az egyetemen, és most megszületett a nagy könyve az agydaganatról. Nagyon jó részleteket olvastam róla, nagyon szeretem őt mint embert és mint írót, és kíváncsi vagyok erre a könyvére is.

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszky a kortárs magyar líra meghatározó alakja, és az irodalmi élet meghatározó elemzője, és eléggé kíváncsi vagyok az első, kilóra sem kis darab regényére.

 2.) 70 könyvet fogok elolvasni idén, meghatározott kategóriákból

Júniusban 9 könyvet sikerült elolvasnom, és mivel zárult a félév, és 35 könyvnél kellene tartanom, amit már szerencsére 8 könyvvel sikerült meghaladnom, szóval jobb napjaimon a 100 könyv az évben évzárást is el tudok képzelni. Ugyanakkor ebben a hónapban főleg Világirodalom vizsgára sikerült olvasnom, így a 20. század fontosabb szövegei közül olvastam. De nézzük:

Danilo Kis: A holtak enciklopédiája
Danilo Kis szerint az emberiség szemében az atombomba bevetése, a holokauszt és a kommunizmus után a halál valamiféle botránnyá vált, és ebben a novelláskötetében a halált igyekszik tematizálni. A kedvencem az első novella (Simon mágus), ahol azt mondja, hogy az isten a pusztítás istene, és már ezért is érdekes lesz az egész könyv, de inkább bizonyos novellákat szerettem, mint együtt az egész kötetet.

Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány
Nagyon sok mindent el lehet erről a regényről, talán az a legizgalmasabb, hogy 350 oldalon keresztül cselekmény van, és mégis csodálatosan nem történt semmi. Csodálatos regény, ami minden ponton vicces, érdekes és cselekményes, és összességében is nagyon sok mindent tud adni a Buendiák családtörténetén keresztül.

Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens-lobbi
Megnéztem a filmet, és nagyon nem szerettem, így arra gondoltam, hogy elolvasom a könyvet (amiről már itt írtam) még egyszer. Mert nagyon szerettem megint. Gondolkodom rajta, hogy írok a filmről, de meglátom még, mert mindenki nagyon nagyon nagyon szereti.

Franz Kafka: A per
Franz Kafkától még nem olvastam semmit korábban, és arra gondoltam, hogy A perrel fogom kezdeni. A perben K.-t letartóztatják, majd szabadon engedik a bíróság intézkedéséig, azonban nem tudjuk, hogy mi a vád ellene, és kiderül, hogy ebben semmi rendkívüli nincs. Érdekes felvetései vannak a könyvnek, tetszik az is, hogy befejezetlen és töredékes, de összességében nem lett a kedvencem szépirodalomból.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
A Mester és Margarita nagyon komoly sztálinista világleírás, ami túl mutat magán. Megismerjük a kor irodalmi helyzetét, az urizálást, ami kiszolgálja a politikát és azt, amelyik nem, és nyomorog. Görbe tükröt mutat az embereknek az ateizmusról és a mindenféle hit ellenes rendszerről. Vicces volt, különös volt, felforgató volt. Eléggé szerettem. És ezzel el is kezdtem a 22-es listát.

Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
Kurázsi mama egy szekéren járó kiskereskedő, aki a háborúból akar meggazdagodni, de elveszti benne a gyermekeit, és maga is beleszegényedik. Nagyon mély dráma, amiben Brecht fantasztikus dolgokat mutat meg. Elsősorban nagyon fontos gondolatokat mondat ki a szereplőivel, másrészt a szereplőket nagyon érzékenyen mozgatja. Eddig Az öreg hölgy látogatása volt a kedvenc drámám, de itt most ez jobban betalált.

Samuel Becket: Godot-ra várva
Godot nem jön el, és igazából azt sem tudjuk, hogy ki az. A napok csak telnek, talán egymás után, és nem mennek sehová, mert még nem jutottak elég mélyre. A Godotra várva egy nagyon modern abszurd dráma, amiben nincs cselekmény, nincsenek párbeszédek, nincsenek jellemek, de talán pont attól van. És talán tézise sincs, vagy talán pont ezt állítja.

PexDiePie: Ez a könyv szeret téged
PexDiePie az egyik legnézettebb youtuber, aki egy könyvben nagyon görbe tükröt mutat az idézettel teli és gurukban működő világnak demotiváló, maró és gúnyos stílusban. Nagyon jól ragadta meg az idézetek tartalmi, formai és szerkezeti sajátosságait, és én kifejezetten élveztem, bár megértem azokat az embereket, akiknek nem jön be.

Róbert Katalin: Szelídíts meg!
Róbert Katalin első két könyve LMBT érintettségű, de én csak az elsőt olvastam, és nagyon-nagyon-nagyon gyűlöltem, és gyűjtöm az energiát, hogy elolvassam újra, és megírjam, miért nem szeretem. Viszont egy kedves csoporttársam nagyon szerette ezt a könyvet, én pedig a vizsgák után mindig elolvasok valamit, amit nem hiszem, hogy szeretnék, és ponyva. Nos, így sikerült kikölcsönöznöm ezt a A kis herceg átiratot, ami egy ideig nagyon érdekes volt. Viszont gagyinak tartom ennek a történetnek a vörös pöttyösödését. Elég alaposan felkészült az írónő A kis hercegből, de valahogy nem állja ki az összehasonlítást.

Nézzük típusokra bontva:

Szépirodalmi kötelezők: Danilo Kis: A holtak enciklopédiája, Gabriel Garcia Marqez: Száz év magány, Franz Kafka: A per, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei, Samuel Becket: Godot-ra várva

Nem angol és magyar anyanyelvű: Danilo Kis: A holtak enciklopédiája, Gabriel Garcia Marqez: Száz év magány, Franz Kafka: A per, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei, Samuel Becket: Godot-ra várva

Szórakoztató irodalom: Róbert Katalin: Szelídíts meg!, PewDiePie: Ez a könyv szeret téged

LMBT témájú: Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens-lobbi

2017-18-as megjelenés: Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Ennyi lett volna ebben a hónapban, még ha a blog életében nem igazán volt aktív, azért volt mit a summába beleírni. Ha nektek valamelyik könyvvel kapcsolatban kérdésetek, véleményetek, megjegyzésetek volna, írjatok bátran a komment szekcióban, hamarosan igyekszem érkezni a következő bejegyzésekkel, igyekszem majd néhány mesélős poszttal is érkezni, meg néhány teoretikusabb poszttal, és értékelések is várhatóak. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és ne felejtsétek, semmiképp:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Tündérmese könyves kihívás

Sziasztok,

valószínűleg a visszatérő olvasók közül sokan meglepődtek a címen, szóval magyarázom is: Ebben a tag posztban tündérmesék szereplőinek apropóján tesznek fel könyvekkel, olvasással kapcsolatos kérdéseket, amiket én igyekszem megválaszolni, főleg meleg témában. Kezdjük is a kép alatt:

kepkivagas_4.JPG

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy meleg könyves blogger, aki elkezdte a tündérmesés könyves kihívást.

  1. Pinokkió – A fiú, akinek megnőtt az orra, ha hazudott
    Hazudtál már egy könyvről, mert szégyellted, hogy tetszett?

Nem, alapvetően ártatlan dolgokban füllentős típus vagyok az életben, de a véleményemet dolgokról ha akarnám sem tudnám eltitkolni általában.

  1. A Szépség és a Szörnyeteg – A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele
    Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?

joakaratuak.jpgJonathan Littell: Jóakaratúak: Fantasztikus könyv, tényleg,
de ezzel a szürke borítóval, úgy, hogy nemzetközi siker… Na mindegy, szeretjük.

  1. Hófehérke – Akire a szépségéért vadásztak
    Vettél már meg könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?

Alapvetően állati sok random valahová kitelepült használt könyvesnél vásárolok, ahol találok olykor olyan meleg tartalmú könyveket, amiket egyébként nem ismerek, de a tartalmukat a borítóról tudom szűrni ilyenkor.
Így szereztem meg legutóbb például Zuzana Brabcovától a Gyöngyök évét, David Levithantól és John Greentől a Will és Willt, illetve a könyvfesztiválon is így szúrtam ki Karin Fossumtól az Ördög tartja a gyertyát című krimit.

gyongyok_evei.jpg

  1. Csipkerózsika – Akit elátkoztak, hogy aludjon, majd az igaz szerelem csókja ébresztette fel
    Melyik a kedvenc könyves párod?

 Már áradoztam arról, hogy mennyire jó háttere van Becca Prior: Sztocholm-szindróma című regényének, és hogy fokozzam, tőlük választottam, de nem Briant és a Jaket, hanem  két háttérszereplőjét: Javadat és Nathant. Ők olyan alakok, akiknek a való életben nem kellene találkozniuk (a társadalmi normák szerint), de ha így alakult akkor ahw. :3 Külön-külön és együtt is fantasztikusak.

  1. A kis hableány – Aki feladta az életét a szerelemért
    Szoktál kipróbálni új műfajokat vagy inkább maradsz azoknál, amelyeket ismersz és szeretsz? Ha kipróbáltál már újakat, melyik volt az utolsó ilyen könyv?

Mivel notórius könyvvásárló vagyok, de nem szeretek kockáztatni, ezért általában a komfortzónámon belül maradok, ami a szépirodalom, ifjúsági, ebben a világban lévő kis szórakoztató valami, vagy krimi nagyon ritkán, pedig tudom, hogy vannak LMBT fantasyk is, és egyszer rájuk is vetem majd magam, de még küzdenem kell. De a blog miatt tuti rá fogom magam venni. 😉

  1. Hamupipőke – Aki elvesztette a cipőjét éjfél után
    Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?

Ez a tavalyi téli vizsgaidőszak előtt történt (december 6-án pontosan, mert akkor volt az egyetemen könyvvásár, és ott vettem), amikor már nagy vizsgalázban égtem, de egyszer csak megelégeltem, hogy nem tudok a magam szórakoztatásra olvasni, ezért az aznap estét kivettem magamnak és a David Levithantól és John Greentől a frissen megszerzett Will és Willnek.

  1. Rapunzel – Akit bezártak egy toronyba
    Melyik volt a legrosszabb könyv, amit az elmúlt hónapban olvastál?

Ez most nem meleg témájú lesz, mert eddig talán csak egy meleg témájú könyv nem tetszett, és azt amúgy sem most olvastam, és amúgy is leírom lejjebb, szóval itt: Petőfi Sándortól az Apostol, nem tudom miért, de annak dacára, hogy sokan szeretik, én ki nem állhatom, de kedden vizsgázom belőle.

  1. Aladdin – A szegény fiú, aki egy dzsinnt talált
    Melyik volt az utolsó “könyvkincs”, amit találtál?

 Alapvetően nagy könyvturis vagyok, mint az bizonyára már kiderült számotokra, de most a Könyvfesztiválon a Maximnál lévő kettőt fizet hármat vihet kedvezménnyel megszerzett könyveket szeretném megemlíteni, mert David Levithan Nap nap utánját, és az Egy másik napját már kiolvastam, és jön róluk blogbejegyzés valószínűleg a jövő hét végén, a harmadik könyv, John Corey Whaley Nagyon logikátlan barátság című kötete pedig megvárja a vizsgaidőszak végét.nap_nap_utan.jpg

  1. Alice Csodaországban – A lány, aki a nyúlüregbe esett
    Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?

Ryan Lovelies: Ethan és Carter: Ebben a könyvben nincs semmi olyan, ami ne lehetne evilági, mégis el tud varázsolni. Az elfogadás, szeretet egy olyan idilli állapotot teremt, ahol szeretnék élni. Mondjuk a szomszédjukban, közel a tengerparthoz. 😉 Másrészt ez volt az első kifejezetten meleg témájú könyv, amit olvastam, és mindenkinek ezt ajánlanám, aki még próbál küzdeni magával. Nagy adag elfogadást ad. Hatalmasat.

  1. A békakirály – Az elvarázsolt herceg, aki újra emberré vált
    Melyik volt az a könyv, amelyikről azt gondoltad, hogy utálni fogod, de végül mégis megszeretted?

Hubert Selby: Utolsó letérő Brooklyn felé. A Rekviem egy álomért írója, amit én 7 azaz hét oldal után tettem le, mert állatira idegesített az író stílusa, és ezt a könyvet is abban írta. Alapvetően kis novellákból vagy epizódokból épül fel a mű, amiben egy ötvenes évek béli munkássztrájkot és az akörüli történeteket ismerünk meg. A melegség és a transzvesztitizmus mellékszál, de szerintem rendkívül érdekes, kapadohányfüstös és proli. Nem gondoltam nagy kedvencnek, de aztán megtaláltam egy könyvcserés helyen, és akkor jöttem rá, hogy valahol a szívem mélyének hátsó bugyrában szeretem.

  1. Jancsi és Juliska – Akik elvesztek az erdőben és egy boszorkány elfogta őket
    Melyik testvérpár (fiú-lány) a kedvenced és miért?

 Tudom, hogy csak mostohatestvérek, de Sam és Patrick Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései című levélregényéből. Imádom őket.

  1. Piroska – Akit a nagymamának öltözött farkas felfalt
    Melyik könyvben csalódtál azután, hogy beleszerettél a borítóba és a fülszövegbe?

Róbert Katalin: Színből, szívből, igazán. Alapvetően szerettem a Könyvmolyképző Szivárvány-kör könyveit, de ez után nem is olvastam onnan, mert kiábrándultam, hogy ez átmehetett. De akarok olvasni Rácz-Stefán Tibort, szóval egyszer muszáj lesz folytatni (Három évvel később persze már tudom, hogy kár volt annyira várni RST-t, [a Fogadj el!, és a Túl szép értékelése]. – A három évvel későbbi, posztot javító Szilvió).

  1. Rumpelstilskin – Akinek senki sem tudja a nevét
    Melyik az a könyv, amelyiket imádod, de nem kapott elég figyelmet?

Az ehhez hasonló kérdésekre mindig Jaenette Wintersontól a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című könyvét válaszolom, és nem véletlenül. 2011-ben jelent meg magyarul a Park kiadó gondozásában, és lassan a missziómmá kezd válni, hogy ismertessem meg mindenkivel, miközben nekem sincs meg, így persze bejegyzést sem írok róla (Fél évvel később beszereztem, de most két évvel később sem volt belőle még értékelés, viszont most, a koronavírus karanténban nagyon gondolkozom rajta, hogy újraolvasom. – Megint a három évvel későbbi Szilvió). Viszont: Nádasdy Ádám Vastagbőrű mimóza című melegség témájú tárcagyűjteményében egy egész tárcát szentel ennek a műnek, aminek állatira örültem, szóval Vivát Nádasdy (Egyébként is.)!

Miután megírta, írt hozzá még egy kis megjegyzést, mint általában szokott,

—————————-

Erre a tagre most elég büszke vagyok, mert nem hittem volna, hogy szinte minden kérdésre van meleg könyvem, de örülök, hogy így alakult. Most elkezdődik a vizsgaidőszak, és nem fogok tudni szórakoztatót olvasni valószínűleg, de így, hogy tartalom nélkül ne maradjatok, valószínűleg ilyen kihívásokat fogok csinálni, mert ezek kis ajánlók és annak dacára, hogy körülbelül ez a 30 könyv forog, több szempontból ismerhetitek meg ti is őket, így bízom benne, hogy tud újat adni nektek. 

Ha van véleményetek, megjegyzésetek a listához kapcsolóan keressetek bátran kommentben.

A következő posztig pedig ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

jah, és igen…

aztán boldogan élt,  amíg el nem szomorodott.

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén