LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: manga

Anna Backhausen – Sophie Schönhammer: Csillaggyűjtő

Sziasztok,

végre újra friss magyar nyelven is elérhető manga stílusú meleg képregény a hazai könyvesboltokban! A Fumax belevágott egy rövidebb, kétrészes, eredetileg német területen készített képregény kiadásába, nyár közepén megjelent az első rész, ősszel várhatjuk is a másodikat, és az a helyzet, hogy itt én most tényleg szívből várom, mert ez a kedves történet annyi, de annyi elvarratlan feszültséglehetőséget hagyott maga után, hogy úr isten, mennyire jó lehet a folytatás, befejezés. Nade, először az elejéről.

Fynn az első oldalakon szakít Zoeval, aki meglebegteti, hogy a kis középiskolai szerelmük keményen érdektelenedik el, és talán azért, mert Fynn érdeklődését nem pont Zoe lenne képes kitölteni. És miközben már azt is remegve várom, hogy a második részben hogy árnyalódik, tisztázódik, gyógyul majd ez a történetszál, ez egy nagyon izgalmas kezdés. A szakításból felocsudó srác éjjel kimegy a város egyetlen dombjára, ahol dohányozni szokott, itt pedig találkozik Niko-val, aki a csillagokat nézi, és várja a Perseidákat.

És a két srác között eszméletlenül kedves kémia alakul ki, miközben persze a történet amúgy nem mond különösen újat a laza, világba beleszarós, dohányzós, iskolából késős, hosszú hajú srác és a kis kedves fiú nagy történettel románc elmesélésével, mégis, nagyon jó helyzetek, frappáns párbeszédek, fontos belső monológok nyitják meg ezt a témát az alig 180 oldalas képregényben. A csillagok ügyesen tudnak rengetek mindent jelenteni ebben a szövegben, ahogy a két karakter rövid társas érintkezéseinek bemutatása is építi a szereplőket. Niko osztálytársaival például biztonságban van, míg Fynnt csak Zoe közelében és az öccsével látjuk, és ezen pillanatok kapcsán is a belső monológok a legkirályabbak, mert valódi bizonytalanságban hagynak minket, a történetvezetés szempontjából ügyesen (félre)elemzik a helyzeteket.

A rajzokban végig Fynnt követjük, és az elbeszélő nézőpontja is egészében az övé. A dilemmák annak kapcsán, hogy mi is történhet közte és a fura srác között, akit azonnal kedvelni tud, mert humoros és okos, hogy mi játszódik le benne, amikor valamifajta felismerés már elkerülhetetlen, csak az ő nézőpontjából kerülnek elő. Niko hoz ugyan egy a mi nézőpontunkból váratlan döntést, de annak sem az okai, sem az érvei nem láthatóak az olvasó előtt, és tényleg az van, hogy emiatt rohanok majd könyvfesztiválon azonnal megvenni és elolvasni a folytatást.

Mert az baromira lehetőségekkel teli ebben a történetben, hogy Niko az első pillanatban egy tipikus strébergyerek, megszoktuk a heteró és meleg kamaszreprezentációkból is, hogy ezek a karakterek nem igazán uralkodnak a sorsuk felett, ha szerelmesek is, akkor az is csak megtörténik velük, nincsenek nagy dilemmáik, nem várjuk el arról az oldalról nagy élettörténetek (Örökké a Bambanő lesz a kedvenc példám erre.), és hát itt ezt de szemétmódon, még mennyire, hogy várjuk.

És közben, persze ez a könyv sem mélyül el különösen a melegség nem lila részében, ahogy az a Heartstoperrel kapcsolatban is kritikám volt, de itt mégis befogadhatóbb számomra ez a valóság – talán csak mert nem idegenít el mások vak rajongása ettől a könyvtől, ahogy a Heartstopertől, sajnálom, esendő ember vagyok. Finn karakterébe igazából belefértek ezek a helyzetek, mert könnyen lepattintott magáról minden olyan helyzetet, ami miatt megítélhetné bárki, Niko kis baráti köre pedig felületesen látva is biztonságosnak tűnt, miközben amúgy ez a kapcsolat nem is ezekben a körökben köttetett, és nem tudom mondtam-e már, de ezt is imádom.

Szóval ez a domb a város mellett, ez valami csodálatos tér, és az éjszaka valami csodálatos idő arra, hogy két éjjeli bagoly időt töltsön együtt, és a különböző szenvedélyeiknek hódoljon, legyen az a csillagok és a végtelen égbolt böngészése, vagy a teljes nihilbe beledőlt semmittevés a város zajától és a fényszennyezésétől messze. És ez a tér amúgy tökre tud magántér lenni, ahol a nagy félreértések és drámák megélhetőek, és okos kis csipkelődések meg nagy felhördülések lehetnek a maguk intim biztonságos szépségében. Megint egy okos gesztus a könyvben.

Így azt hiszem senkit nem fogok meglepni ezzel, de én őszintén szerettem ezt a könyvet. A szokásos kedves képregényes lilaságával szemben is magasan veri a korábban magyarul megjelent meleg mangákat, mind karakter és lélekábrázolásban, mind átélhetőségben, uszítóan jól játszik a feszültségteremtés lehetőségével, és olyan mélységet jósolok a második résznek, ami mellett szét fogom bőgni magam, és ó te jó ég, mennyire várom ezt.

Kedvenc részem: És hogy eddig miért volt alig szó Zoe-ról a bejegyzésben? Azért, mert ezt a csajt minden pillanatában imádom. Nyilvánvalóan szerzői szócső, aki terelgeti mindkét szereplőt, nyilvánvalóan olvasói kedves lehetőség, hogy mindkét srácot a barátunknak érezzük, és ettől méglilábbnak lássuk az egészet. Csak 2-3 helyzetben látjuk, de azok mind csodálatosak, és rettenetesen várom, hogy elmélyüljön az ő karaktere is.

Végezetül már tényleg csak ajánlanom kell. Azoknak, akik ismerik már jól a boy love (bl) manga műfajait, és azoknak, akik még csak ismerkednének vele, azoknak, akik olvasnának valami szépet két a maguk módján menő srácról, akiknek még sokat kell magukról tanulni, és persze, mindenkinek, akinek ez a bejegyzés felkeltette az érdeklődését.

Anna Backhausen – Sophie Schönhammer: Csillaggyűjtő
Fumax, 2023
200 oldal
Így olvastam: Először egy nagyon késős barátomat várva egy kedves padon, aztán a buszon átszelve az országot, aztán otthon még egyszer a tizenöt éves unokahúgommal, aki szintén imádta, aztán pedig most is gyorsan, hogy biztosan a leglelkesebben tudjak majd írni róla.
Itt írtam hozzá alternatív fülszöveget

Ha a bejegyzés meghozta a kedved a könyvhöz, vagy volt olyan gondolat, ami megfogott, vagy érdekesnek találtad, és megteheted, hogy támogatod a munkámat, akkor megköszönöm, hogyha megteszed a blog Donalby oldalán.

Ennyit szerettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem majd a következő bejegyzéssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Sophie Schönhammer – Anna Backhausen: Csillaggyűjtő

Sziasztok,

nem várt meglepetés volt, hogy a Fumaxnál érkezik egy meleg manga, ami talán nem is manga, mert német szerzők alkották, de közben meg hagyományosan jobbról kell olvasni, meg gyönyörű is, jól használja a mangahagyomány eszközeit, és egyébként is egy olyan könyv, amivel öröm visszatérni. Tudjátok, először egy rövid kis ajánlószerű bejegyzés, alternatív fülszöveg, aztán érkezik majd az értékelés is. Szóval, kedves mind: Anna Backhausen és Sophie Schönhammer Csillaggyűjtő című kétrészes sorozatának az első kötetéről.

Két magányos fiú összetalálkozik az éjszakában, míg a város melletti dombon csak egyedül szeretnének lenni. Niko a közeledő Perseidák csillaghullását szeretné megfigyelni, Fynn pedig arra vágyik, hogy csak ülhessen fent a dombon, és dohányozhasson, míg önmagát sajnáltatja. A dombról azonban egyikük sem küldheti le a másikat, és néhány éjszaka alatt kiderül, hogy erre nincs is semmi szükség. A város határában és az időn kívüli éjszakában szerelem szövődik két kamasz között, és míg a szereplők a csillaghullást várják, ők maguk is új határokat fedezhetnek fel az ég végtelenségében és egymás történetében.

A következő bejegyzésben bővebben minderről!

Szilvió

Hinako Takanaga: Vázlatok

Sziasztok,

ma egy bejegyzés erejéig a japán képregények világába kalandozunk, ahol külön műfajt szentelnek a meleg szerelemnek. A műfajt összefoglaló néven yaoinak szokták nevezni, de érdemes különbontani az erotikus tartalmú yaoikat (18+) , és az erotikus tartalom nélküli (16+) sónen-aiakat. Ezekből nagyon kevés jelent meg magyar fordításban, ami megjelent, azokból szinte általános készlethiány van a boltokban, így nekem sincs saját példányom belőlük. Most  az egyik barátnőmtől kölcsönkapott mangáról hoztam ajánlót:

vazlatok.jpg

A könyvben egy fősztori és három hozzá kapcsolódó melléktörténet található:

A fő történetben megismerkedünk Nagival, aki transzvesztitaként dolgozik, és a nővé operálására gyűjt, emellett másodállásban modellkedik egy képzőművészeti iskolában. A modellkedés alatt észreveszi, hogy egy diák, Kaji sokkal intenzívebben figyel rá, mint a többiek, és elkezd agyalni a dolgon. 

A következő három történet egy egyrészes és egy kétrészes történetből áll, amelyekben a szereplők első szerelmét nézhetjük végig. Kaji egy legjobb barátságból induló vonzódást kap, ahogy Nagi is, ám az ő története valahogy sokkal megéltebbnek vagy tudatosabbnak tűnik. Nagi történetében hatalmas szimbolikája lesz a hullócsillagnak és a kívánságoknak, amely a kedvenc történetem egyértelműen mind közül. Megmutatja, hogy 

az első szerelmem kicsit nevetséges és kicsit szomorú… …de nagyon kedves nekem. Mindig is őrizni fogom.

A Vázlatok végtelenül aranyos történetek, amelyekből kitűnik, hogy mennyire nehezen ismerkedünk mi melegek, és hogy bennünk emberekben mennyi kérdés fogalmazódik meg nap mint nap. Emellett rettenetesen viccesen szembesít szinte minden második oldalon a gátlásainkkal, elvárásainkkal, elképzeléseinkkel. Egyszerű a cselekménysor, de hihetetlenül őszinte, ami meg is vett kilóra.

Az első szerelem történetek megmutatják, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk alapvetően a szerelem terén, amin hát az sem segít sokat, hogyha melegek vagyunk. Alapvetően nem túl biztató szövegek ezek, de kellenek ahhoz, hogy a fő történet úgy sikerüljön, ahogy. 🙂

A rajzok pedig csodálatosak: 

vazlatok1.jpg

vazlatok2.jpg

Kedvenc rész: 

Valójában szó szerint mindig vannak hullócsillagok. Nappal, éjjel és most is, ahogy beszélünk. Nem látod őket, de rengeteg van belőlük. Ki tudja, hány milliárd hullik egy nap. Azt akarom mondani, ha szeretnél valamit, akkor minden pillanatban kívánnod kell.

Ajánlom mindenkinek, aki ismerkedne a mangák világával, és valami könnyű, vicces szerelmes dolgot olvasna. 🙂

És ezzel ennyi is lettem volna mára. Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek van, keressetek bátran a komment szekcióban. Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokba kattintva, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

Holnap érkezik a #LMBT-t olvasunk sorozat negyedik része OlvaZsófival, és végül jön majd egy meglepetés kihívás a szünet kezdeteként csütörtökön.

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén