Sziasztok,

a mai bejegyzés picit 1 és 6 helyett áll most, és arról szól, hogy megelégeltem a saját döntésképtelenségemet, tehetetlenségemet, reménykedéseimet. Elmondom, hogy miről lesz szó pontosan: Molyon most nyolc könyvnél van megjelölve, hogy épp olvasom. A legkorábbi olvasás alatt lévő könyvet 2020 áprilisában jelöltem be, a többi könyv pedig azóta folyamatosan jelölődött, de mindegyik olyan, aminél azt gondoltam, eljön majd hozzájuk a megfelelő pillanat, és akkor folytatom. De úgy éreztem, hogy ideje leszámolni ennek a folytatásosságnak az illúziójával, pláne mert ezek a lezáratlan feladatok olyanok, amik nyomasztottak is, és most kifejezetten igyekszem lecsökkenteni az engem nyomasztó helyzeteket is: vagy szembenézni velük, vagy megnézni, hogy érdemes-e bennük maradnom.

Az egyik nagy döntő lökés az volt ebbe az irányba, amikor láttam, hogy az általam lelkesen figyelt, még csak néhány hete könyves blogot vezető Könyvtár a Holdon bloggerinája írt a Meseország mindenkiéről, és tök jól tette, én még mindig nem írtam meg a magamét, ezért elhatároztam, hogy ezt novemberben mindenképp pótlom. Aztán rájöttem, hogy nem csak ezt a könyvet halogatom, és egyébként is, unom már ugyanazokat a könyveket nézegetni.

A szabály ebben a magam számára állított kihívásban az, hogy, ha ezt a nyolc könyvet nem fejezem be november végéig, vagy nem tartok az oldalak 80%-ánál, akkor törlöm az olvasásaim közül, és elfogadom, hogy mostanában nem akarok velük dolgozni. Nyilván az volna a cél, hogy minél kevesebb olvasást kelljen törölni, de ha úgy alakul, hogy törölnöm kell, nem fogok szívbajoskodni. Most ebben a bejegyzésben a könyvekről kevésbé ismertető dolgokat írok, inkább az olvasás történetét mesélem el, a félelmeimet, a gondolataimat, az érveimet, az ellenérveimet, sorban a legrégebbóta olvasott könyvvel kezdve:

Sally Hines: Mi a gender?
Bevezetés a XXI. századhoz
olvasás kezdete: 2020. április 17.
Egy csomó emberrel elolvastattam már ezt a könyvet, mert az első három fejezete alapján zseniális és figyelmes, de én még nem olvastam tovább. A karantén elején jött meg hozzám, és akkor a pandémia első hónapjai körüli szorongásban nem tudtam neki akkora figyelmet szentelni, amekkorát szerettem volna, ezért nem is írtam róla azóta sem, pedig kellene, mert a kiadótól kaptam, és egyébként is, tényleg nagyon-nagyon lelkesen ajánlom ezt a könyvet mindenkinek. Úgy járja körül a genderfogalmat, hogy beszél annak a társadalmi-történeti-biológiai aspektusairól, abszolút közérthető, de közben meg nem kevésbé tudományos, különböző elmélyülési lehetőségeket adnak a bekezdések a különböző méretű betűtípusaival, gazdagon és tényleg figyelmesen illusztrált könyv, nagyon szívesen mesélnék már nektek róla, itt is az volt a csapda, ami még bőven lesz másutt is: szeretnék elmélyülten leülni hozzá, de be kell látnom, hogy csak úgy, ha nem csinálok, nem lesz majd erre alkalmam.

Nagy Boldizsár (szerk.): Meseország mindenkié
olvasás kezdete: 2020. október 9.
A mumus. Szóval, nagyon szeretném, ha ez a könyv jó lenne, de közben elképesztően utálom, hogy nem lesz az. Elolvastam már egyszer (lesznek még ilyenek a listában), de el kellene olvasni mégegyszer, összeírni, miért ajánlom bárkinek, és hogy miért nem ajánlom kevésbé lelkesen, esetleg hozzátenni a magam gondolatát arról, hogy lobbitevékenység-e ez a könyv, ha igen, miért, ha nem, miért nem, és miért nem baj, hogyha az/nem az, mi minden miatt nem sikerülhetett annyira jól. Nagyon szeretem azokat a tartalomgyártókat, akik ezt megtették, nagyon hálás vagyok azokért, akik kiemelik, hogy ez egy fontos ügynek és fontos vállalásnak az ezért és ezért sajnos kevésbé jól sikerült könyve, én is így fogok tenni, havégre.

Tompa Andrea: Haza
olvasás kezdete: 2021. március 22.
Tompa Andrea regénye elképesztően lelkesít, volt, van egy címötletem, amivel kritikát tudnék róla írni, van egy izgalmas és kevésbé tárgyalt tézisem arról, hogy az életút és a közéleti diskurzusok hogyan alakítják a szerző életútját, ráadásul a Haza nem egy rossz könyv, sőt, a Haza egy tök jó könyv, és mégis, a 20%-ánál tötyörgök, és nem haladok vele. Tök őszintén azt gondolom, hogy ez lesz az egyetlen könyv, amit törölni fogok majd az olvasásaim közül azért, mert nem haladok vele, megrémít az a 480 nagyalapú, sűrűn szedett regény, amihez most időt és energiát és figyelmet kellene szentelnem, de tessék-lássék módjára nem szeretném elolvasni, megérdemli, hogy odategyem magam, ha felette görnyedek, és ezt meg is fogom neki adni. Az elejéről kezdve, később.

Babiczky Tibor: Szapphó-paradigma
olvasás kezdete: 2021. júnikus 1.
Babiczky verseskötete is olyan, amit már végigolvastam, csak a módszeres olvasás hiányzik mögüle, a kijegyzetelések, és persze az, hogy írjak itt nektek róla. A könyv Szapphó töredékeket egészít ki, és teszi ezt egy nagyon friss, szép, de esztétizáló nyelven, ami elég távol áll tőlem, de jól áll az anyagához. Azt is gondoltam, hogy valamiért hardabb lesz a könyvben a leszbikus vonal, pedig valójában Szapphó töredékes életművében sem igazán hard. Ilyesféle gondolatok vannak amögött, hogy miért nem olvasom el módszeresen újra, és miért nem írtam meg végre a blogbejegyzésemet, de ez remélem ebben a hónapban elmúlik.

Samuel Mago – Mágó Károly: A szerencse kovácsai / E baxt romani
olvasás kezdete: 2021. augusztus 10.
A cigányzenészcsalád két legifjabb sarja egy novelláskötetet ír, hogy abban annak járjon utána, milyen élettörténet áll azon roma művészemberek mögött, akik az eltelt száz évben megcsinálták a szerencséjüket. Ezt a könyvet is olvastam már, jegyzeteim is vannak róla, de újra kell olvasnom, megnézni, hogy a vélt állításaim biztosan igazak-e, példákat keresnem, alaposan átolvasni az egészet, aztán mindent jól megírni egy rövid kritikába. Ez olyan, amihez tényleg csak seggelnem kell, és meg is fog történni novemberben. Végre.

Tatiana Tibuleac: Üvegkert
olvasás kezdete: 2021. szeptember 25.
Az Üvegkert egy nagyon menő szomorú szép történet. Egy moldáv lány meséli el a történetét, akit a szülei nevelőotthonba adtak, majd onnan egy üveggyűjtő nő vásárolta ki, mert nem bírta egyedül a gyűjtést a gyűjtőpont vezetését és az üvegek mosását. A könyv fikció, egy lány felnövéstörténete, miközben végigkövetjük a moldáv rendszerváltás háborús polgárháborús éveit is, amely a lány és a fiatal felnőtt nő törékeny identitását méginkább megkérdőjelezi. Ötven oldalon belül befejezem a könyvet, remélem a hétvégén majd az erről szóló rövid kritikámat meg is tudom majd írni, ettől a könyvtől így nyilván nem is félek igazán.

Orcsik Roland: Fantomkommandó
olvasás kezdete: 2021. október 2.
Orcsik Roland könyvét úgy kezdtem el, hogy szükségem volt egy szépen megírt, ügyes olvasásra, ami kiránt abból a sokmindenből, amiben vagyok, és ezt be is teljesítette az első 50 oldal, aztán a sok minden ismét hívott, és sajnos nem tudtam folytatni az olvasást, pedig tényleg jól megírt könyv. Kamaszokról szól, akik a délszláv háború idején éltek, de valójában bármelyik háború idején élhetnének. Nem élik a háborút konkrét valóságában, de kijárási tilalom van, háborús gazdálkodás, ők pedig zenélni akarnak, ezért kiszöknek éjszakánként és random tárgyakból eszkábált hangszerekkel próbálják kifejezni magukat, mintha volna ennek háború idején tere. Már sokszor leírtam, de Márai Zendülőkje jut eszembe mindig erről, az nagy szerelem volt, ezt is annak várom, most kezdtem el ismét.

Szabó Marcell: A zseb vallási karaktere
Materialista vigasztalások
olvasás kezdete: 2021. október 20.
Szabó Marcell A közeli Limbus című kötete is olyan, hogy mindig el akarom olvasni, sokszor van a kezemben, olvasok részeket, de közben meg elképesztően sűrű és alapos az, amit csinál, olyan, ami kéri magának az időt és a figyelmet, miközben be is tud rántani. Túlzás volna azt mondani, hogy mindig értem, hogy miről van szó nála, de közben ez egy nagyon gyönyörködtető dolog is, mert közben az, hogy munkált és érzékeny szövegekről van szó, az látszik. Az utolsó könyve sincs másként, ami egy darab vers, 49 oldalon át, benne töredékek is vannak, egy nagyon jó filozófikus posztapokaliptikus téma talán kvázi arról, hogy az anyag megmarad, de kontextus nélküli, meg random, meg gyönyörű. Lelkesítő olvasni, valószínűleg befejezem a hónap végén.

Ennyi lettem volna mára, ennyi lett volna most ez a bejegyzés, köszönöm, hogy velem tartottatok. Rövidesen érkezem az értékeléssel, és egy listázós bejegyzés is vár, meg más könyvekről is kellene írnom, igyekszem.

Ha volt a bejegyzésben olyan gondolat, ami megfogott, érdekesnek, továbbgondolásra érdemesnek találtad, és megteheted, hogy támogatod a munkámat, akkor megköszönöm, hogyha megteszed a blog Donably oldalán.

Ennyit szerettem volna mára, tényleg szeretnék rövidesen rendes bejegyzéssel is érkezni, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió