LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: Patrick_Ness

Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Sziasztok,

a mai értékelésben a kedvenc szerzőm legújabb regényéről fogok mesélni, ami rólunk szól. Rólunk, akiknek nincs igazán dolga a világ megmentésével. Akiket nem választottak varázslóvá, és akiknek nincs világmegváltó küldetésük. A muglikról, akik érzik, hogy valami nincs rendben a világunkkal, de azt is tudják, hogy ezzel nincs teendőjük. Patrick Ness most ír egy regényt a mellékszereplőkről, aminek a hátterében, mindegy mellesleg, megmentik a világot, megint.

mi.jpg

Patrick Ness zseni. Tudom, hogy unalmas ezzel kezdeni, de már csak két olyan könyv van a magyar piacon, amit nem olvastam tőle, és eddig mindenét nagyon imádtam. Alapvető élményem vele kapcsolatban, hogy az általunk megtapasztalt, megtapasztalható világot forgatja majd állítja meg egy rendkívül váratlan ponton, és ez ebben a regényben sincs másként. Mégsem épít most klasszikus értelemben egy másik világot. Most a mi tapasztalatainkból, és az ifjúsági irodalom kliséiből merít. A főszereplők végzős gimnazisták, akik előtt lassan kinyílik a világ és akiknek megvannak a maguk sajátos, későkamaszos problémáik. A főszereplők egy baráti kört alkotnak, és egy srác, Mikey szemszögéből, gondolataiból olvashatjuk a regényt.

Mikey egy jó narrátor, figyelmes, és ismeri a közeget, amiről mesél hiszen az a legjobb barátaiból és a családtagjaiból áll. A regény kezdetén a nővérével Mellel, és a barátaikkal Hennával és Jareddel ülnek kint a réten, és egy különös fényjelenség után ők látják utoljára élve a nemsokára holtan megtalált indie srácot. És majdhogynem pusztán ennyire a résztvevőik ők a cselekményeknek.

A kisvárost, ahol élnek, minden generációban el akarja pusztítani valamiféle földöntúli jelenség, amit az indie srácok minden alkalommal legyőznek. De azért van, hogy felrobbantják az iskolát. Ez a regény világában természetes. És ez nagyon furcsa. Hogy nem kezdenek el kérdezősködni, utánajárni, hanem tudják a helyüket, és amennyire csak lehet, ki akarják ebből húzni magukat. Hiszen ez nem is az ő dolguk, hanem az indie srácoké. És ezek leosztott szerepek. A másik nagyon izgalmas felvetése a regénynek, hogy van valami Öt legenda szerű ezekben a támadásokban, mert a felnőttek nem hisznek abban, hogy a halálesetek mögött bármilyen transzcendens entitás állna, pedig az ő korukban is megvoltak ezek a transzcendens jelenségek, amelyekre külön-külön talán még emlékeznek is, de a kollektív tudat nem őrzi ennek a felidézhető emlékeit.

Ebben a tekintetben tehát értelmezhetjük ezt a támadást, ami jelen esetben a halhatatlanok támadása egyfajta generációs élménynek, egy nagy metaforának, ami a gyermek lét mesei világát, és a felnőtt lét realitását mossa össze. Különösen érdekes, hogy ennek a metraforának az áldozatai a külön szubkultúrát alkotó indiek, akik nem vegyülnek és nem illeszthetőek be egyértelműen a társadalomba. Izgalmas felvetés lehet, hogy a most észlelt halhatatlanok vajon mennyiben reflektálnak a most felnövő „egyszer élünk, de akkor nagyon” címkével ellátott generációra, miért támadnak erősebben a korábbi vámpíroknál például, és hogy miért lehet az iskola minden generációban elpusztítva. Ezek persze csak felvetések, nem szeretnék kéretlen (és nem tanult) pszichológusként beszélni erről, de jó volna ezekről nálam okosabbaktól olvasni.

Mert, ha ezen olvasatok valamelyikén elgondolkozunk, újra kell gondolnunk azt, hogy miért a mellékszereplők a főszereplők. Hogy míg minden fejezet elején elmondja a szerző pár sorban, hogy mi történik a regény cselekményével párhuzamosan zajló kvázi fantasy világban a világ megmentése érdekében, addig mi majdhogynem egy klasszikus ifjúságit kapunk, minimálisra szorított átfedéssel a két cselekményszál között.
Mert ők csak srácok, akik túl akarják élni ezt a világvégét is, és ha már úgy van, érettségizni, elballagni és egyetemre menni sem volna rossz.

4bl.gif

Mikey és Mel egy olyan családból jönnek, ahol az apa alkoholista, az anya pedig a karrierjét egyengeti a regény cselekményén át zajló szenátori kampányában. Mel korábban evészavarral küzdött, és néha most sem eszik, de Mikey figyel rá. Mikey kényszeres, folyamatosan megszámol dolgokat, és gyakran nem tud kiszállni rutinszerű cselekményekből, mint amilyen például a kézmosás. És szorong. Szorong azon, hogy mi lesz velük. Mi lesz a barátaival, és hogy mi lesz vele, a társaság legpótolhatóbb, leglényegtelenebb láncszemével, a teherrel, akit egyszer csak elhagyhatnak. Mert ő így látja magát, és nagyon valóságosan vannak leírva a kétségei.

A társaságuk további tagja Henna, aki neve ellenére nem indie, és Mikey úgy érzi szerelmes belé, de megélve kiderül, hogy talán ez mégsem az. A társaság negyedik, legkülöncebb tagja Jared, a regény meleg szereplője, aki amellett, hogy meleg, még negyedisten is, ugyanis a nagymamája a macskaisten, fő hatalma pedig, hogy képes gyógyítani. És persze érkezik egy új srác is, Nathan, akinek a bátyja indie volt és azóta eltűnt.

És persze nem azt akarom kifejezni ezzel a felsorolással, hogy ezek a szituációk unalmasak és üresek volnának, mert erről persze nincs szó egy Patrick Ness szövegben. Ha mégis lesz, elsőként fogok felháborodni. Csak azt mondom, hogy ennek a szövegnek a tétje nem a túlélés, mint a nagy világmegváltás történetekben. Ha mindenáron a túlélés szót szeretnénk használni, akkor a szöveg tétje a felnőtté válás, a felnőttként való továbbélés, a meggyógyulás és a felelősségvállalás. Felelősségvállalás azokkal a dolgokkal szemben, amikért felelősek vagyunk. Önmagunkért, a barátainkért, és igen, vannak, akik a világért.

Kedvenc részem: Amikor Mikey a pszichológusnál és Jareddel beszél a szorongásairól. Egyrészt nagyon ismerős volt számomra, aki szintén a végtelenségig tud szorongani helyzeteken, másrészt egy picit olyan volt, mintha a másik kedvenc ifjúsági szerzőm, Benjamin Alire Sáenz besegített volna a lélek legmélyének a leírásában. És ezt jó elképzelni.

Végezetül pedig ajánlom én is mindenkinek, aki egy könnyű ifjúságit olvasna kimaxolt gondolkodnivalóval. Így ajánlom a Patrick Ness rajongóknak, akiknek persze nem kell ajánlanom, és éppen így a leendő Partick Ness rajongóknak, akik gondolnak valamit a világról, és nagy továbbgondolók. Mert ez a könyv olyan.

Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók
Vivandra, 2019
272 oldal
Így olvastam: Két ötórás buszúton olvastam ki, úgy, hogy mellette olvastam egy nehezebb verseskötetet, amit ezzel pihentettem. Nyelvileg könnyen olvasható, feszültségteli helyeken van vége az egyébként rövidebb fejezeteknek.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet, ha nem szeretnétek lemaradni a következő posztokról, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon hátértartalmakért, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra,

és semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Januári summa

Sziasztok,

tavalyhoz hasonlóan idén is igyekszem folytatni a summákat, amiben azokat a könyveket mutatom meg, amiket a hónapban szereztem be, olvastam el, és külön figyelmet szentelek annak, hogy hogy az év elei tervekből mennyi valósult meg az adott hónapban. 🙂
Januárban 9 könyvet sikerült beszereznem, 13-t pedig elolvasnom. Nézzük is őket! 🙂

januar.JPG

Januárban sikerült beszereznem:

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Péterfy-Novák Éva ezzel a regényével robbant be a magyar könyvpiacra néhány éve, és nagy hiányt pótoltam ennek a könyvnek a beszerzésével és elolvasásával. Viszont szerintem ez nem feltétlenül szépirodalmi űr. Az űr azé a könyvé, amely tematizálja a családon belüli erőszakot, amely tematizálja a súlyosan értelmi fogyatékos gyermek nevelését, majd a tőle való megválást, tematizálja a késői, indokolt abortuszt és a halott gyermek megszülésének borzalmait. Nagyon erős, de rövidke könyv ez egy asszony életének néhány évéből. Ma is folyamatosan témát ad a közbeszédnek, az Orlai Produkció és a Füge együtt színdarabot hozott létre belőle, és megérdemel minden figyelmet. Közérthető, figyelemfelkeltő és fontos könyve ez a magyar piacnak, és Péterfy-Novák Éva nagyon felelősen használja azóta is ezt a helyzetet.

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
A könyv, amiről nagyon sokat hallottam, és csupa jót. A könyv egy levélregény, amiben egy férfi beszámol a második világháborús élményeiről. És amitől ez nekem való: Ő a második világháború alatt megalapított egy irodalmi társaságot egy szigeten, hogy a közösség átvészelje a német megszállást és a háborút. Egy picit Sült zöld paradicsom érzést várok egy humoros, kedves és mély történettel. Majd kiderül.

Patrick Ness: Kés a Zajban
Patrick Ness valaki, aki potenciális kedvenc szerzőm. A Soha nincs vége pedig a kedvenc könyvem, amiről képtelenség értékelést írni, mert akármit írnék róla, az spoiler lenne. Most izgatottan vágtam bele az egyetlen trilógiájában, aminek ez a könyv az első darabja. A könyv a mi világunk elpusztulása után játszódik, ahol egy telepes csoport leigázott minden őslakost, és az őslakosok cserébe a Zaj vírust hagyták a telepesekre, ami elpusztította a nőket és a férfiak felét, míg csak egy kisvárosnyian maradtak, akik hallják egymás gondolatát, Zaját. A trilógia az utolsó fiút követi, aki még nem esett át a felnőttséget szimbolizáló beavatási szertartáson, és állati izgalmas, nem tudok róla többet mondani.

Partick Ness: Válasz és kérdés
A trilógia második része, ami heteket kóborolt a Foxpotnál, de tegnap végre a kezembe vehettem. És nagyon várom, hogy folytatódjon a sorozat. 🙂

Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Nagyon híres és hivatkozott könyve ez az LMBT irodalomnak, Pulitzer-díjat is érdemelt, és a fülszövegénél jobban úgysem tudom bemutatni:

„Láttam ​rajta, hogy tudja. Tudja, mi vagyok, ahogy hirtelen én magam is rájöttem, mi vagyok, hogy nem lány vagyok, hanem valami a lány és a fiú közt.” Mi történik akkor, ha egyetlen családi örökségként egy hibás gén rejtőzik bennünk? Egy gén, amely elindul Kis-Ázsia ligeteiből, átkel a nyugodt Atlanti-óceánon és a háborgó XX. századon, majd megérkezik a hatalmas Amerika kohóiba, s végül a század epilógusának színpadára, az eggyé osztott Berlinbe. Egy gén, amely átszörfölt az évszázadon, miközben ott bújócskázik az ember legbensejében, felforgat és helyre tesz, kalanddá varázsol és elsimít, titkosít és elmagyaráz… mindent? Pikareszk krónika és családregény, a század gyermekének vallomása, anekdotafüzér és kíméletlen önanalízis – ezeknek összessége az, amit most a kezében tart az olvasó.

Nem tudom, hogy mikor fogok nekikezdeni, mert eléggé téglácska, de mindenképpen a polcomon szerettem volna tudni a könyvet addig is, hiszen antikváriumokban szerezhető csak be főleg. 🙂 Köszönet érte a Kóborló Könyvesboltnak.

Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt
A könyvet nagyon régen édesanyám olvasta, és emlékeztem a címére, mert egy picit féltem tőle gyermekként. Szóval ez egy jó cím, mondhatjuk. Azóta olvastam Fejes Endre: Rozsdatemető című regényét, ami a szocialista realizmus egyik egészen jó példánya, és  ez a könyv, ha minden igaz, a töretlen, eredmény nélküli makacsságot állítja a középpontba. Kíváncsi leszek rá. 🙂

Jean Mattern: Tejjel-mézzel
Jean Mattern írta a Szeptembert, ami klassz könyv, és bár az értékelésemben azt írtam, hogy eléggé neutrális a szöveg, nem alakít ki érzelmeket, mégis vannak dolgot hónapok múlva is, amik elgondolkodtatnak. Így vettem a kezembe a szerző Király Fürdő című könyvét, ami egy nagyon izgalmas lelki állapotot ír le arról, hogy ment tönkre egy házasság az előző generációk és a történetelem fel nem oldott traumáiból. Rendkívül sok kérdést felvetett az egyszemélyű elbeszélés, és én nagyon szerettem. A Tejjel-mézzel ennek a könyvnek a folytatása, amely az előző generációt mutatja be, a háborúból és az ’56 utáni Magyarországról való menekülést, és a Franciaországban kezdett új életet. Általában mindenki jobban szereti ezt a könyvet, de nekem a Király fürdő lett kedvenc a szerzőtől. Akinek kiolvastam miden magyarul olvasható könyvét.

Juhani Nagy János: AIDS
Nagyon sokat írok arról, hogy érdekel az AIDS reprezentáció könyvekben és a kultúrában, és ez a könyv egy ilyesmi. 87-ben jelent meg, és interjúkötet, ahogy beleolvastam, érdekes lehet. Az első moly.hu-s értékelés szerint egy picit a vírus körüli pánikhangulatot is bemutatja, vagy inkább képviseli. 200 Ft-ért futottam bele a könyvtári selejtezések között, kíváncsi vagyok erre is. 🙂

Szabó Marcell: A közeli Limbus
Szabó Marcell verseskötetét nagyon régóta szerettem volna olvasni, de eddig nem teremtettem alkalmat rá. Mióta megvettem, azóta pedig csak bele-bele kaptam. A könyv érdekessége, és fő apropója, hogy van benne egy 32 oldalon, két oszlopba tördelt vers, amibe még képek is vannak illesztve, és ami többször jött fel az elmúlt hónapok beszélgetéseiben. A közeljövőben sort kerítek rá mindenképpen.

reading-stick-carrying-books.gif

És 13 könyvet sikerült elolvasnom januárban,

ami nem rossz szám, nem is kimagaslóan jó, bár 2500 oldal felett áll vele a statisztikám. 🙂

Taylor Jenkins Read: Evelyn hét férje
Az év elejére gyorsan behúztam egy 456 oldalas, de ritkásan szedett könyvet, amiről nem igazán hallottam előtte, hogy LMBT, pedig mennyire, hogy az. Fantasztikus könyv volt, Hollywoodról leplezetlenül, de nem elmarasztalóan, és egy nőről, aki hozott nehéz döntéseket az életében, de nem bán semmit. Itt írtam róla.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
A könyv szerepel a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listán, és nagyon örülök, hogy végre levettem a polcról. Ennek a könyvnek a fő tétje a barátság talán. Valami, ami évtizedekkel ezelőtt megszakadt, helyrehozhatatlanul, és a ki nem egyenlítés és a ki nem beszéltség az egyetlen, ami életben tartja. A könyv kvázi egy beszélgetés, és annak a kontextusának leirata, amire a két fél közül csak az egyiknek van szüksége. Mert a másik már túllépett a beszélgetés tárgyán, csak el kell jönni, mert talán tényleg fontos, vagy talán csak becsületből. Klassz könyv ez fiatalságról, vagyoni különbségről, barátságról és az élet dolgairól. Szerettem.

Sofi Oksanen: Baby Jane
A könyv, amit imádtam második olvasásra is. A depressziót járja körül, nagyon vadul, szókimondóan és fantasztikusan. Fogok róla írni, mert leszbikus a fő szál. És nagyon fogom dicsérni.

Boldizsár Ildikó: Mesék a felnőtté válásról
A legnagyobb tévedésem. Igazából ez a könyv egy mesegyűjtemény. Váó. Na, én nem olvasok mesegyűjteményeket annyira. És azt hittem egy picit több ez a könyv mesék egymásutániságától, ha már Boldizsár Ildikót nagyon szeretik érte, de az az igazság, hogy nem. Full semmi. A világ meséi, sokszínűek, sokszor ismerősek, de nem világít meg semmit igazából. Annyival lettem gazdagabb, hogy megtudtam, hogy valahol tejjel locsolják az útra kelő nyomát, hogy szerencsés legyen az útja. De ez nem érte meg nekem annyira időben. Szerencsére könyvtárból vettem ki.

Dragomán György: A fehér király
Dragomán György ezzel a könyvével lett világhírű. Egy gyermek kiskamasz nézőpontjából látjuk a román diktatúrát, ahol elvitték az apját, a gyermekek háborút vívnak egy labdáért, és felégetik a tarlót, és ahol mindenki csúful kihasználja a maga alatt levőket, amikből az a kiskamasz sem marad ki. Nagyon szemléletes könyv egy olyan világról, ahol mindenkit egy picit meghajlított a diktatúra, és mindezt egy ki nem fejlődött személyiség nézőpontjából, akit bezár a saját mikrokozmosza. Aki látja néha, hogy igazságtalanság történik, de nem igazán kérdőjelezi meg, csak regisztrálja nekünk. És nagyon könnyen olvasható volt, tele belső, groteszk humorral, és az egyébként kifordult világ kifordításával. Ajánlom, nagyon. 🙂

Jean Mattern: Király Fürdő
Fent írtam róla.

Jean Mattern: Tejjel-mézzel
Fent írtam róla.

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Fent írtam róla.

Zsolmár János: Hibiszkusz herceg
Zsolmár János a saját történetét írta le. Ekkor még épp rendszerváltás előtt vagyunk, és húsvétkor összeszed egy nagyon jól kinéző cigány srácot a Duna korzón, akibe szerelmes is lesz, csakhogy ezt a roma srác csúnyán kihasználja és lelumpolja a férfit. Nagyon nem volt jó könyv, bővebb értékeléssel pedig hamarosan érkezem.

David Szalay: Az ártatlanságcovers_304219.jpg
David Szalay Kanadában született, de most Magyarországon él, és ez az első könyve. Ebben egy szovjet tiszt életét követjük, aki nyomoz egy háború előtti felbujtó ügyében. Csakhogy ezt egy vidéki kutatóorvos akadályozza, mivel a háborúban a felbujtó súlyos agyi sérülést szenvedett, ami károsította az egyik agyféltekét, így nincs igazán tisztába a szavak jelentésével. És persze nyelvészként én is tudom, hogy az ilyen sebesülteket mennyire jó kutatni, hiszen ilyen információkhoz egyébként nem igazán juthatnánk, de azzal is tisztába kell lenni, hogy a párttal sem célszerű szembehelyezkedni. A tiszt életét ez az orvos, a felesége és egyáltalán az ügye gyökerestül határozza meg. A felesége nagyon közvetetten emiatt hagyja el például, és amikor oldódik a kemény sztálinista diktatúra, talán a büntetést sem kerülheti el. Az egész szovjet rendszer tűnik fel ennek a regénynek a mozaikszerű történeteiben, és köszöni, működik, teremt egy hangulatot, és felveti, mit is jelent az ártatlanság. Jah, és gyönyörű a borítója. 🙂

Patrick Ness: Kés a Zajban
Fent írtam róla.

Marnó János: Hideghullám
Marnó János egy nagyon nagyon kedvelt költő ma itthon, és én eddig nem olvastam tőle. De most. Marno János nagyon nagyon jól ír. Egyrészt van a kötetnek egy erős, folyamatosan önmagára reflektáló nyelve, annyira, hogy ha elfelejtenénk, elkezd mondjuk rímelni, vagy a szavait keresni, és emellett olyan komoly témákról ír, mint  a város, a halál az öregség, a nagy elődök. Jó volt olvasni. 🙂

David Ogilvy: Egy reklámszakember vallomásai
David Ogilvy a reklámszakember a XX. század Egyedült Államokában, és tuti tippeket ad. Sőt, nem tippeket ad, egyenesen megmondja, hogyan kell nagyon nagy vadakra menni, vagy hogyan nem. Végigolvassuk a pályáját, közben arról beszél, milyen a vállalatuk morálja, hogy milyen az ideális ügyfél és milyen az ideális reklám. Még van ötven oldalam, de ma befejezem.

Miket olvastam az év eleji fogadalmak szerint?

Amik nem biztos, hogy tetszenének, de megvannak: Az ártatlanság
Korábbi LMBT könyvek innen-onnan: Hibiszkusz herceg
Kortárs magyar széppróza: A fehér király
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző könyve: Király Fürdő (francia), Tejjel-mézzel (francia), Sofi Oksanen (finn)
Szerzők, akikről nagyon szeretnék idén többet olvasni: Patrick Ness

És végezetül jelentkezzetek a nyereményjátékra!

50795509_284077702282267_102321771851546624_n.jpg

Február 15-én lesz két éves a blog, és ez alkalomból, azok közül, akik 15 kérdésre válaszolva véleményeznék a blog működését (ez maximum 10 percet venne igénybe), kisorsolok öt könyvjelzőt a képen láthatóak közül. 🙂 Szóval kattintsatok a képre, és játszatok! 🙂

 

 

Ennyi lettem volna mára, és erre a hónapra. 🙂 Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. 🙂 Hamarosan érkezem a beígért értékelésekkel, és a blog születésnapja apropóján további színes tartalmakkal is igyekszem érkezni. Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, emellett pedig keres bátran facebookon, ahol két nagyobb instagram poszt között is jelentkezem, vagy ha az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 🙂

És semmiképp ne feled a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Boldog könyvmoly kihívás

Sziasztok,

május elsején ment ki az utolsó poszt a blogra, mert elég zsúfolt volt az eltelt majd három hét, és vissza kell zökkennem a blogolásba, így most egy ilyen „nem értékelés, de poszt” posztot kerestem, és moly.hu-n rendezgetve a könyvjelzőimet megtaláltam ezt a remek kihívást. Az olvasási és könyvvásárlási szokásaimról kell beszélnem benne, így arra gondoltam, hogy uccu, ebbe most belevágok. 🙂
A kérdéseket a csodálatos és általam nagyon kedvelt Hagyjatok! Olvasok! könyves blogról hoztam, ahová én biztosan benéznék a helyetekben. 😉

boldogmoly.JPG

1. Miért szeretsz új könyveket venni?

Oh, kezdjük a legmélyén. Általában rendszer és önkritikus vagyok ezzel kapcsolatban, és ennek itt meg kell jelennie: Szóval az van, hogy én a molyok között az a típus vagyok, aki egy picit fetisizálja az olvasás aktusát, aminek első lépése a könyvvásárlás. Egyébként meg egy olyan kapitalista rendszerben élünk, amiben az ember folyamatosan protéziseket vásárol ahhoz, hogy boldog legyen (természetesen folyamatosan egyre többet ugyanazért a hatásért)… És szóval baromi esendő vagyok, és könyvben tudom a legkevésbé tartani a kontrollt, így viszont általában lesz saját példányom, és látom a hosszú hosszú tbr-omat minden pillanatban.

2. Milyen gyakran vásárolsz új könyveket?

Hetente biztosan belefutok egy valamilyen kihagyhatatlan akcióba, szóval heti egy könyv legalább, bár most májusban egész jól állok még. 🙂

3. Hol szeretsz jobban vásárolni – könyvesboltokban vagy webshopokban?

Ha új könyvet veszek, akkor egyértelműen webshop, de kezdek rászokni arra, hogy moly.hu-s eladó könyveket veszek meg, amik használtak és online-ak, de az antikváriumot sem tartom egy ördögtől való dolognak, amik ugye ofline-ak.

4. Van kedvenc könyvesboltod?

Nagyon szeretem a Kóborló Könyvesboltot, akik ilyen kis kitelepülős nagyon cuki kis antikvárium kezdeményezés, aminek Kecskeméten végre saját boltja is van, illetve a szegedi Puedlo Könyvesboltba is mindig betérek kedvezményeket nézegetni…
És, ha már, persze meg kell említeni itt a budapesti Könyvudvart, ami webshoppal is működik, illetve a pécsi Bagolyfészek antikváriumot, ami szuper és követendő módon támogatja a pécsi slam poetry klubokat és egyéb kulturális produktumokat, így azt gondolom, hogy jó helyre is kerül a pénzem egy része, ha ott vásárolok.

tutorial.JPG

 

Erról egyébként múlt hónapba írtam egy bejegyzést, ha bővebben érdekel, lesd meg a képre kattintva, hogy én hogyan veszek könyveket. 🙂

5. Szoktál előrendelni?

Nem, most áprilisban akartam, és akkor sem sikerült. 😀 Ha új LMBT regény jön, most már legtöbbször keressük egymást a kiadóval, de ezt sem nevezném kimondottan előrendelésnek. Más pedig ritkán érdekel ennyire, vagy ritkán van az, hogy ezt most azonnal akarom, szóval nem. Lökjön ki a könyves társadalom érte. 😀

6. Van havi limited?

Igen, általában van, és igyekszem is tartani, viszont nem atyaúristen a limitem, csak igyekszem is ezekhez tartani magam. Általában 10 000 Ft van megszabva, mert azt gondolom, hogy ennyit engedhetnék meg bármilyen más szenvedélyre is, viszont ez például márciusban és áprilisban (részben a könyvfesztivál miatt) eléggé elúszott, viszont most májusban még 5000-nél sem vagyok, szóval nem költök évi 120 000 Ft-ot könyvekre, éves szinten bőven tartva van, csak vannak zsúfoltabb időszakok.

7. Hogy állsz a könyvvásárlási tilalommal – szoktál élni vele?

Igen, élni szoktam vele, és általában arra csökkentem, hogy teljes árban nem veszek könyveket, és ezt bőven sikerült tartanom idén áprilisig, úgy, hogy minimum 25% jött le belőle. A két kivételes esetet az áprilisban frissen megjelent verseskötetek és talán (nem emlékszem mennyi kedvezmény volt a magvetőnél) a könyvfesztiválos Anna Gavalda vásárlások jelentették. 

8. Milyen hosszú a kívánságlistád?

Nagyon könnyen bővül, és alapból 100 felett van, mert ha valami felkelti az érdeklődésem, akkor felkerül, ezekről majd vagy hallok még jókat, és a következő kívánságlista válogatást túlélik, vagy kiválogatódnak, és ha egyszer úgy lesz, eszközlöm a beszerzésüket.

9. Melyik az a három könyv (a kívánságlistádról vagy az előrendeltek közül), amiket most azonnal a magadénak akarsz tudni?

Biztosan Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt, mert az írónőnek a második magyar nyelvű könyve (a Bádogember, amiről már nagyon szeretném megírni az értékelést) nagyon tetszett, és kíváncsi vagyok az elsőre. Patrick Ness: Daruasszony, mert a Soha nincs vége a kedvenc könyvem, és erre vagyok még Nesstől a legkíváncsibb, és a Sült zöld paradicsom, ami kb. elérhetetlen már, de nagyon szeretnék belőle saját példányt (Le van adva a címe a Kóborlónál).

Ennyi lett volna mára ez a kihívás, köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂
Ha jól alakulnak a számok, hamarosan új értékeléssel érkezem. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokba található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ahol a mostani szünetben is elég aktív voltam, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. 🙂

A következő posztig pedig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

20 ok, amiért neked szól a Soha nincs vége Patrick Nesstől

Sziasztok,

alapvetően lassan a blog állandó tartalma lesz, hogy imádom ezt a könyvet, és Patrik, a Read That Book youtube csatorna vloggere a múlt hét szerdai videójában olyan könyvek közé sorolta, amikről nehéz írni és beszélni, ezért problematikusabb a fülszövege is. Ennek a könyvnek az esetében egyszerűen nem árul el semmit a cselekményről, egyébként helyesen, viszont annál inkább behúz. 🙂 De ez már a mínusz első pont lesz.

-1. Mert ilyen a fülszövege:

A fiú kétségbeesetten, magányosan merül el a háborgó tengerben.
Meghal.
Majd felébred, csupaszon, a testét zúzódások borítják, de életben van.
Hogy lehet ez? És mi ez a különös, elhagyatott hely?
Ahogy lassan megérti, hogy mi történik vele, a fiú egyre jobban mer remélni.
Talán ez nem a vég…
Talán még nincs vége…

0. És ilyen a borítója: soha_nincs_vege.jpg

És íme az okok, avagy:  neked szól a könyv,

1. ha érezted már azt, hogy ezzel nincs vége, hogy valahol, odaát, felfoghatatlanul, de létezik valami más, csak el kellene jutni odáig.

2. ha érezted azt, hogy elmenekülnél, mert nem tudtad akkor, ott feldolgozni az érzéseidet.

3. ha bántál már meg valami visszafordíthatatlant.

4. ha féltél már attól, hogy nincs választásod.

5. ha érezted már azt, hogy valami kilóg egy történetből.

6, ha érezted már azt, hogy kilógsz a történetből.

7, ha meg kellett tanulnod megbocsájtani.

8. ha van célod.

9. ha úgy érzed, van hová fejlődnöd.

10. ha azt hiszed, számít bármit is.

11, ha azt hiszed nem számít semmit.

12. ha nem tudod, miért érdemes igazából élni.

13. ha kellett valaha egy falatnyi remény.

14. ha volt már, hogy nem kerestél semmit, de jó lett volna találni valamit.

15. ha kerestél.

16. ha csak egyszer is mindent megtettél volna a válaszért.

17. ha hazudtál már a múltadról.

18. ha visszamennél oda, ahol életedben a legboldogabb voltál.

19. ha félnél visszamenni oda, ahol életedben a legboldogabb voltál.

20. ha egyszerre izgat és elrettent, hogy lehet, hogy Soha nincs vége.

 Jah, és igen, nekem szól, és ajánlom mindenkinek szívem összes szeretetével. 😀

Köszönöm, hogy velem tartottatok a posztban, ha kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ha nem szeretnétek lemaradni a blog további tartalmairól, kövessetek be, ha több érdekelne, mint ami ide kikerül, akkor lájkolj facebookon, ha pedig az érdekel, hogy ki áll a blog mögött, akkor instagrammon is megtalálsz. 🙂

A következő posztig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

Félévzáró könyves kihívás

Sziasztok,

tudom, hogy augusztus van, de szeretem ezt a taget olvasni másoktól, és én is szeretek ilyen lezáró újrakezdő posztokat gyártani (mint a nyárra hangolódó tag vagy a nyári szünetről visszatérős poszt) szóval hiába van augusztus, ezt nem tudtam kihagyni, így megkésve, de annál bővebben és nagyobb szeretettel a félévzáró könyves kihívást:

felevzaro_konyves_tag.JPG

  1. Az idei éved eddigi legjobb könyve:

Patrick Ness: Soha nincs vége
Nem a félév, hanem életem legjobb könyve. Rettenetesen imádtam.
Ha a Biblia helyett építenének egy társadalmat erre a könyvre, akkor ott akarok élni. Könnyfakasztóan rossz lesz megírni majd az értékelést, de majd érkezik a spoiler mentesen.

  1. A legjobb folytatás, amit idén eddig olvastál:

Nem olvasok nagyon sorozatokat, A Tanítványt most csak újraolvastam, a Nap nap után kétkötetest szerettem, de az első kötetet jobban, szóval ezt lehet, hogy passzolom, hacsak ki nem találok valamit addig (nem találtam).

  1. Egy új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél:

Szerényi Szabolcs: Éhség

LMBT témában is érdekelt, jó a borítója, Fiatal írók Szövetségénél jelent meg könyvhéten, és tök random találtam, semmi hírverés meg ilyesmi, de nagyon kíváncsi vagyok rá, és Nemes Z. tök klassz fülszöveget írt hozzá:

„Korog az agyunk, ha Szerényi Szabolcs szövegeit olvassuk.
A test és lélek homályos kategóriák, egyetlen hatalmas bendő leszünk, mindenünk a vágy. Vágyunk arra, hogy mediterrán cserjét ültessünk magunkba, hogy daganatos szerveket együnk, vagy, hogy penészes mosogatószivaccsá változzunk. Mert az éhség az új vallás.
A kisprózák steril és embertelen világát felrobbantja az abszurd vágy, melyet a túlfogyasztás mámora hajt. Szerényi látványkonyhája kellemetlen attrakció, hiszen a konzumgépek megvadulnak, szétélveznek és végül önmagukat is feltálalják. Szegény agyunk mégis habzsol tovább, mert egyetlen kincsünk az éhség.”

  1. Az év második felének legjobban várt kiadása:

Adam Silvera: Inkább boldog
Menő könyves, Adam Silverát külföldön a meleg John Greennek tartják, és az első magyarra fordított könyve lehet, ha nem késik még többet.

Radclyffe Hall: A magány kútja
A Park kiadó gondozásában fog megjelenni az ősszel ez az angol klasszikus, ami eddig, teljesen érthetetlenül, sosem jelent meg magyarul. 1928 óta.

  1. A legnagyobb csalódás:

Becca Prior: Talált celEB
Szeretem Becca stílusát, és szeretem ahogy a történeteit forgatja, alakítja, de ebből a könyvből rengeteg mindent küldenék vissza átszerkesztésre. Szomorú voltam, de jól esett kiírni.

  1. A legnagyobb meglepetés:

Hayden Moore: Nem játék
A Newkids kiadó léte meglep, és nagyon örülök neki, de a Talált CelEBbel egy kötetben jelent meg ez, és nagyon klassz elsőkötetes volt. 🙂 Várom a másodikat. 🙂 Meg a harmadikat is. 🙂

  1. Új kedvenc író (debütálás vagy csak számodra új):

Patrick Ness
Igen, ő a Soha nincs vége írója, és fogok tőle olvasni, mert ez nekem elég ahhoz, hogy kedvenc legyen. Minden benne van, amit szeretnék. Minden is.

  1. A legújabb fikciós szerelmed:

A a Nap nap után sorozatból a nehezen viselhető helyzetével együtt. 🙂 Imádnék így élni. Azt hiszem…

  1. A legújabb kedvenc szereplőd:

Anna Fischer: Rettenetesen jól felépített kis kétszer szerepeltetett mellékszereplő a Talált CelEB-ből.

  1. Egy könyv, ami megríkatott:

Patrick Ness: Soha nincs vége
Sírtam, örültem, boldog voltam, kiborultam, aztán újra boldog voltam, aztán voltam kétségek közt vergődve, aztán örültem, és mindezt végigsírtam… 😀 Szóval yeah, eléggé.

  1. Egy könyv, ami boldoggá tett:

Zsófi és Andi készítettek egy közös videót ezzel a kihívással, és Zsófival egyetértésben: Simeon és a homo sapiens lobbi
Mert ez egy jól megírt, könnyen olvasható, szeretett könyv. 🙂

  1. Kedvenc könyvadaptáció, amit idén láttál:

Igen, rettenetesen sznob leszek (mert a másik a Sötét ötven árnyalata, amit egyébként szerettem) és ide színházi előadást fogok írni: A leszámolás velem a Jurányi Inkubátorházban Rába Roland rendezésében nagyon üt.

  1. A kedvenc értékelésed, amit te írtál:

Hinako Takanaga: Vázlatok
Gyorsan kellett csinálnom, mert kölcsönkönyv volt, és ideje volt visszaadni, és nagyon szerettem ezt a könyvet, jó volt, hogy a manga is megjelent a blogomon, és örülök, hogy sokan olvastátok.

  1. A legszebb könyv, amit vettél (vagy kaptál):
    soha_nincs_vege.jpg

És negyedszer is
Két karton a borítója, egy fekete külső és a sárga, ami a kivágásokon át látszik. Nem törik a gerince, pedig elég vastag, és rettenetesen passzol a kötethez. Imádom, ha még nem volna egyértelmű. 😀

  1. Milyen könyveket akarsz mindenképpen elolvasni az év végéig?

Nyilván sikerül még új könyveket beszerezni, de a polcomon vannak és szeretném év végéig elolvasni és értékelni:

És még molyról meglesz, ha minden igaz:

  • Benjamin Alire Sáenz: Aristotle ​és Dante a világmindenség titkainak nyomában
  • Katona André: Mennyi időnk van?
  • Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Összegezve jó félév volt (khm. hét és fél hónap), és izgalmas fél év vár ránk, és persze imádom a Soha nincs végét. 😀 Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ajánljatok ti is könyvet, vagy írjátok meg, nektek mi volt a kedvenc olvasásotok vagy mit vártok a legjobban.

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂 Több elolvasott könyv vár értékelésre, és nem tudom mi lesz a következő, de amíg kitalálom:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén