LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: Haul 2 / 4 oldal

2019. áprilisi summa

Sziasztok,

végre leadtam a szakdolgozatomat és voltam nyelvvizsgázni is, így most megfáradtan (és megkésve) ugyan, de annál lelkesebben érkezem az áprilisi summával, amiben bemutatom, milyen könyveket szereztem be és olvastam el áprilisban.  18 könyvet sikerült beszereznem és 12 könyvet sikerült elolvasnom elolvasnom ebben a hónapban, ami így összenézve egy egészen jó summának tűnik, de nézzük, hogy így van-e. 🙂

aprilis.JPG

Ezeket a könyveket sikerült beszereznem a hónapban:

Karen M. McManus: Lehull a lepel
A tavalyi év egyik nagy magyar újdonsága ez az ifjúsági krimi, és az őszi megjelenése óta nagyon kíváncsi voltam rá, és rögtön a hónap elején sikerült és beszereznem rukkoláról. Egy érdekes alapszituációval indít. Öt középiskolást tőrbe csalnak (telefont tesznek a táskájukba a laborban, ahová nem szabad telefont tenniük), majd a büntetésük töltése közben az egyikük, a középiskola pletykaoldalának kezelője allergiás rohamot kap majd meghal. Mind a négyen gyanúsítottak, és ez egy izgalmas és jól működő dinamikáját adja a regénynek. Én szerettem, és fogok róla írni. 🙂

Meggin Cabot: A fiú a házból
Szintén rukkolás szerzemény, de ennek a könyvnek nem tudtam a létezéséről. Egy jól működő, romantikus, humoros, könnyed regényt ígér a fülszöveg, kizárólag e-mail regény formájában, amire nagyon kíváncsi vagyok. És mindenki nagyon szereti, és olyan emberek is, akiknek nagyon adok a véleményére, szóval rá még kíváncsi vagyok. 🙂

Colm Tóibín: A blackwateri világítóhajó
A könyvről már írtam értékelést, amit ide kattintva olvashatsz. Röviden ez egy családregény, aminek középpontjában egy haldokló AIDS-es öccs és generációk nőtagjainak ki nem beszélt konfliktusa áll. Nagyon erősen működik a lélekben Tóibín, akár a nők helyzetébe való beleállásokról, akár a melegségről, a melegséggel kapcsolatos történetekről vagy épp a vírusról van szó. Sajnos a regény fordítása nem hozza annyira erősen azt a szikár Tóibin nyelvet, amit itt is sikerül fülön csípni, de más regényeinél megszokhattunk, de ezzel együtt is egy fontos és klassz regénynek tartom. Köszönet érte a Park Könyvkiadónak!

Juan Carlos Onetti: Egy névtelen sírra
Szintén rukkolás szerzemény. A 20. századi Urugay egyik jelentős alkotója Onetti, aki általában a passzív, de elmélkedő, az idők során elkallódó szereplőkről ír. Még nem olvastam tőle, de valamiféle lassúságot és esszésséget feltételezek a novelláiban, és engem ez érdekel most. 🙂

Garrald Conley: Eltörölt fiú
Az második magyar nyelven olvasható átnevelőtáborról szóló regény, amely egyrészt mozog egy hétben, amíg a főszereplő állapotfelmérése zajlik, valamint abban az egy évben, amíg a főszereplő az első előbújásától eljut a táborig. Kemény könyv, sokkal elemzősebb és gondolatban dolgozóbb a Cameron Post rossz nevelésénél, de sokkal többet mutat a táborból és a vallásból. Természetesen még erről is lesz szó.

Cathrine Millet: Cathrine M. szexuális élete
Szóval a nagy visszhangot, de kisebb közönségsikert elért, tabukönyvnek szánt könyv végre a polcomon egy elég lestrapált rukkolán szerzett példány képében. Az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon voltam a szerzőnő új könyvének bemutatóján, amiből sajnos nem értettem semmit (Erről itt már írtam.), de a Milletet körülvevő aura kétségkívül újabb érv volt, hogy egyszer elolvassam a könyvét.

Gabriel García Marqez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Szóval Garcíra Marqez fennmaradt bevásárlólistái is érdekelnek, így rukkolán azonnal lecsaptam a könyvre, aminek a minősége szintén kérdéseket vet fel, de legalább van már GGM a polcomon, mert eddig csak könyvtáraztam. 🙂 (Amúgy a rukkolával kapcsolatban fontos leszögeznem, hogy a két könyv feladója azonos, és hogy a példány infónál fel is voltak tüntetve a hibák, és máshol mindig szuper állapotú könyveket kapok, szóval nem lehet okom panaszra, bár van, de erről lehet, hogy írok majd egy későbbi bejegyzésben.)

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Szóval nyilvánvalóan nem kellene megvenni egy könyvet ezzel a címmel, gondoltam én is, sokáig. De ezt a könyvet mindenki imádja. Olyanok is, akiknek nagyon adok a szavára. És a XXI. század kiadó hozta ki nagyon jó minőségben. Szóval megrendeltem, mert a nővéremnek is ettől a kiadótól rendeltem ajándékot, és hát legyen meg az ingyen szállítás. 😀 A kötet nagyon sok filozófiát és világbölcsességet tömörít össze, gyűr érthetővé, humorossá és befogadhatóvá, és még a fülszövege is jó. Lásd a részletet:

A professzor szerint az ember és a társadalom legfontosabb tennivalója, hogy elkerülje a káoszt és ugyanakkor a diktatúrát, hogy rend legyen az életben és a fejekben. Ehhez az ősi hagyomány igazságait ötvözi az élvonalbeli tudományos kutatások legújabb felfedezéseivel.
Megtudhatjuk, miért érdemes békén hagynunk a gördeszkázó fiúkat, milyen borzalmas sors vár azokra, akik mindenkiben a hibát keresik, és miért kellene minden macskát megsimogatnunk az utcán.

Nem várom tőle, hogy hipermódon megjavul az életminőségem, csak kíváncsi vagyok, eskü. 😀

Nyerges Gábor Ádám: Sziránó
Erről a könyvről, kisregényről nem hallottam sokat, és az is vegyes. Egyrészt egy iskolásregény humoros, ismerős történetekkel, amik ismerősek lehetnek egy kis klapek elbeszélésében, akit mégcsak nem is becéznek vagy gúnyolnak az osztálytársai. Másrészt pedig valami elkésett posztmodern felhangú történetvezetése van, aminek sikerültségéről már kevésbé jókat hallottam. Az egyetem cserepolcán volt, és cseréltem.

Claire Lispector: Minden történet
Molyos vásárlás volt ez a hatalmas kötet, amiben a XX. század nagy hatású brazil írónőjének az összes novelláját tartalmazza. Nagyon jókat hallottam a kötetről, de eddig nem szerettem volna annyi pénzt kiadni rá, vagy hát azt a pénzt más könyvekre költöttem, de most sikerült postával együtt jó áron beszereznem. Amúgy jól láthatóan van a novelláknak és a Dél-Amerikának valamiféle túlreprezentáltsága ebben a hónapban, és még jönni fog egy kisebb finn tömb.
Az ilyen összefüggésekért érdemes summákat írni. 😀

Olty Péter: Heteró közegben
Olty Péter verseit eddig teljesen random olvastam, ha belefutottam egy-egy folyóiratközlésbe, és nem olvastam össze igazán. És például a szerző melegsége sem volt nyilvánvaló számomra. De a költészet napjára megjelent kötete mindezt tisztázta. Bár még keveset olvastam belőle, mert figyelni akartam rá annyira, hogy a blogon tudjak róla írni. Mindenesetre a kötet épít, párbeszédbe lép akár antik verselési technikákkal és mély filozófiai kérdésekkel is, így egy széttartó, különböző, heteró közeget kíván bemutatni, miközben a kötet egy másik olvasati lehetőségben a meleg élet kis gesztusait emeli a líra tárgyává, harmadsorban pedig maga a kötet egy nagyon erős coming out gesztus az irodalmi élet felé. A hónapban mindenképp olvasva lesz, addig is ajánlom hozzá az alábbi interjút:

Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk): Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni
Ez egy idézetes könyv, benne humoristák, elemzők, híres emberek vicces de tanulságos idézeteivel. A szerzőpáros Mentsd meg a világot, ne csinálj semmit! című hasonló kötetét egyszer már egy nagy Alexandrás leértékelésen beszereztem, és most ezt rukkoláról sikerült. Ezzel egy időre fel is függesztettem a rukkolás tevékenységemet, mert elfogytak a pontjaim, de egy nagyobb polctakarítás során még találkozunk majd.

Ruth Ozeki: Az idő partjain
Az idő partjain mindig az egyik legfontosabb olvasmányom lesz. Egy japán lány Amerika partjára sodort naplójáról és egy írói válságban lévő írónőről szól a kötet. Nagyon sok jelentéssíkot kellene lerántanom a kötetről ahhoz, hogy objektíven meg tudjam ítélni, mennyire jó könyv, bár általában jókat hallani róla, viszont életem egy nagyon fontos szakaszában volt velem ez a szöveg, és nagyon örülök, hogy végre saját példányom lett belőle. A nyuszi Libri utalványt hozott ugyanis, és hasonló a helyzet a következő négy könyvvel.

Melvin Burgess: Billy Elliot
A Billy Elliotról tavaly nyár után bizonyára mindenki hallott, azonban nem feltétlenül tudjuk, miről is szól a történet, azon túl, hogy az Operaházbeli előadását meleg propaganda címkével támadták. A könyv a híres angol bányászsztrájkok idején egy bányászvárosban játszódik, ahol Billy ráébred arra, hogy ő táncolni szeretne, és a szülei támogatják ebben. A történet homoszexuális propaganda részét még nem látom teljesen, de majd az elolvasás után erről is bővebben. 🙂

source.gif

Sofi Oksanen: Norma
Sofi Oksanentől eddig a Baby Jane-t olvastam, ami szerintem egy nagyon fontos kötet a depresszióról és a pánikbetegségről egy provokatívan karcos, hideg nyelven keresztül. Akkor biztos voltam benne, hogy fogok még tőle olvasni, és a Libri szuper akcióban támogatta ezen törekvéseimet, ami megspékelve a húsvétra kapott ajándékkártyával… Szóval igen. A Norma Sofi Oksanen mágikus realizmussal dolgozó kötete, amiben Normát ismerjük meg, akit közös mágikus titka és szoros kapcsolata fűz az anyjához, akit meggyilkoltak, és Norma szeretné megtudni, mi történt, ezért nyomozásba kezd, és egyszerre egy lélektani és egy maffiabéli utazást is meg kell tennie. Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok
Sofi Oksanen ebben a regényében Észtország II. világháborús megszállását írja le egy katona férj, egy feleség és egy unokatestvér szerepeltetésével. Nem igazán látok még többet belőle, és a fülszöveg is elég sejtelmes, de Sofi Oksanen úgyis csodálatos lesz.

Dora Csehova: Nem akartam Lenin lenni
Azt hiszem az utolsó novelláskötet. Ezt a címe adta el. Nyilvánvalóan. Elesett orosz emberekről szól a posztszovjet világban, ahol akár minden jól is alakulhatott volna, de a főszereplők sorsa persze nem így alakult. Kíváncsi vagyok rá, mi lesz a könyvből.

Németh Bálint: A hangyák élete
A hangyák élete egy verses kötet, ami tavaly Könyvhétre jelent meg a JAK-kötetek sorozatban. Mindig érdekelt ez a kötet, de mindig mást vettem meg helyette, viszont most volt Szegeden bemutatója, így végre a polcomon tudhatom. Nagyon sokrétűen értelmezhető a hangya ebben a kötetben. Főleg a panellakásokban feltűnő hangyákról van szó benne. Az azokkal való együttélésről és az elpusztításukról. És a kávéról, amit ha kiborítunk, akkor, olyan, mintha hangyák volnának. Ezt már májusban olvastam.

ant_2.gif

Viszont, áprilisi olvasások:

Tommi Kinnunen: Négyesút
Ez a könyv nagyon jó. Fogok róla írni. Finn regény, 2017-ben jelent meg az őszi Margó Irodalmi Fesztiválra, és egy olyan család története, akit meghatároz egy meleg vő/férj/apa/após emléke. Egy férfié, aki érzékeny, akinek mindene a család volt, és akihez így mindenkinek viszonyulnia kell. Nagyon érzékeny regény ez a múlt század második felében lévő potenciális meleg sorsról erkölcsrendészettel és a melegség fel nem vállalásával. Fogok róla írni, és piszok nehéz lesz. De nagyon jó könyv, nagyon sok mindent gondolok másként vagy erősebben általa saját magamról és a melegségemről is.

Szálinger Balázs: 360°
Szálinger Balázs megírta milyen zalainak lenni, és azt hiszem ez mindannyiunkra tartozik. Ez a verseskötet ismerős. Nem csak a dombokról és a helységnevekről, sőt a helységnevekről van hogy egyáltalán nem, de egyaránt merít ez a kötet az európai kultúrából vagy a Kelet-Európai érzésvilágból, miközben egy lokálisan nagyon lehatárolt kör jelenik is meg benne konkrétan. Érdekes olvasmány mindig ez a kötet, a következő kötetéhez olvastam újra.

Cecilia Ahern: Üvöltés
Cecilia Ahern régóta jelen van a magyar könyvpiacon, több kötete is népszerű, az Athenaeum Kiadó egyik nagy és futtatott szerzője. Nekem viszont ez az első találkozásom a szerzővel. Eddig egyszerűbb, limonádé szerzőnek tartottam, viszont az Üvöltés 30 novellát tartalmazó kötetével erősen szembehelyezkedik ezzel. Ez a könyv 30 többségében erős, és gyakran bivalyerős novellákat tartalmaz, amelynek egy-egy nő a főhőse, akik a társadalom bármely rétegéből jöhetnek és a nők egy-egy alapvető társadalmi problémáját ragadja meg. Nagyon erős feminista tézisekkel dolgozik a kötet, és számomra, nyilván olyan bölcsészként, aki szétolvasta magát feminizmussal egy itt-ott szájbarágósabb kötetnek sikerült, de hiánypótló, fontos és jó még így is, hiszen nyilván nem én vagyok a célcsoportja. Csak ajánlani tudom.

beyonce.gif

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
Sütő András az erdélyi magyar irodalom egyik meghatározó alakja, és sajnos úgy alakult, hogy eddig nem olvastam tőle semmit. És lehet, hogy ez így is marad. Az Anyám könnyű álmot ígért egy szépirodalminak szánt naplóregény, ami hoz egy falusi bájt és családi szituációkat, konfliktusokat, amiben ismerős, kedves és valóban fontos kötet, akár a kimerevített családban, akár az ebbe a szűk csoportba mindig be-betörő állampárt és a család viszonyában tekintünk a kötetre. Viszont számomra rettenetesen megterhelő volt olvasni a nyilván szándékosan túlírt, hosszú és körülményes mondatait, és ez alapjaiban határozza meg a kötethez való viszonyomat. Sajnálom, hogy nem tetszett, de be kell látni, ha így van.

Sas István: Reklám és pszichológia
Szakdolgozatomhoz olvastam, és ez a könyv egy csoda. Szemléletes, közérthető, hatalmas perspektívát mutat meg anélkül, hogy csorbulna akár a szakmaiság, akár a közérthetőség, Nagyon szerettem.

Colm Tóibín. A blackwateri világítóhajó
Már fentebb írtam róla, és értékelést is találtok hozzá itt.

Kövecses Zoltán – Benczes Réka: Kognitív nyelvészet
Ez a kötet szintén közérthető, bár feltételez némi kognitív és/vagy nyelvészeti előképzettséget. A gondolkodásunk azon rendszereit mutatja meg, amely a nyelv által történik, és a nyelvünk kognitív folyamatait igyekszik bemutatni. Dolgozatomban azt állítottam, hogy egy-egy szlogen felidéz mindent, ami vásárlás közben történik, vagyis a vásárlás egész fogalmi keretét, és ennek a kognitív nyelvészeti eszközeit vizsgáltam, így nyilván alapvető tankönyv volt ez a kötet a munkámban.

u_1.gif

Szálinger Balázs: 361°
Szálinger Balázs ebben az ősszel megjelent kötetben pontosan egy fokkal lép túl az előzőn. Egyrészt visszatekint és reflektál arra az európai, kelet-európai, magyar, zalai térre, amiben él, és nem pusztán leír vagy regisztrál. Akár politizál is áthallások szintjén, de mindenképpen egy sokkal erősebben reflektáló, a szerzőt és a gondolatait sokkal jobban előretoló kötet ez. És azzal, hogy a kilép a tér 360°-os felosztásából, új dimenziókat, a mágikus realizmus tereit is megnyitja. Szerettem a kötetet összességében, tetszett, jól hozható párhuzamba a két kötet.

Garrard Conley: Eltörölt fiú
Már fent írtam róla, és még értékelés is lesz. 🙂

Vida Gábor: Ahol az ő lelke
Ez az első nagy magyar Trianon regény, amiben először Kolozsváron járunk az I. világháború előtt, majd a Román csapatok bevonulás után. A főszereplő egy nyugalmazott honvédtiszt, aki ez idő alatt megpróbál az Egyesült Államokban meggazdagodni, míg a fia vetődik egyik kalandból a másikba, és végül egy afrikai misszióban találja magát. Eközben Kolozsvár is átalakul a Mátyás szoborral és a nagy szerelmekkel, ahogy Budapest sem jelenthet a hazatérőknek feltétlenül biztonságot. Egyrészt egy nagyon stabil kötet ez abból a szempontból, hogy nem játszik a nemzeti érzelmekkel, amibe könnyű volna belecsúszni, másrészt viszont a regény tárgyilagos leírásában a román bevonulás utáni új, bizonytalan, még meg nem szilárdult szabályrendszer a regény végének nagyon erős állítása. Szerettem, örülök, hogy elolvastam és biztosan fogom még Vida Gábort olvasni, mert korábban csak az egészen abszurd humorú, jól olvasható Kétely meg a hiába című novelláskötetét olvastam tőle.

Dr. Móricz Éva – Horváth Ágnes: A reklámnyelv anatómiája
Ez egy 1985-ös könyv, ami nagyon bájos, de megtartja a tudomány akadémiai pontosságát, csak nagyon sokat változott a nyelvészet ez eltelt évtizedekben. Elsősorban mint a szlogenkutatás valamiféle szellemi elődjeként tekintettem erre a kötetre, és szuper volt megismerkedni vele. Elsősorban a reklámokról beszél, arról, hogy milyen közérthetőnek kell lennie a reklámnyelvnek, arról, hogy a szlogeneket történelmi kontextusukban kell értelmezni, de így mesél a reklámnosztalgiáról, hogy régen vajon a reklámok rosszabbak voltak-e, és ebből a könyvből hallottam először a Erőss László: Furcsa párok című könyvéről, amire a Skála vagy a Centrum áruház, vagy valamilyen szocialista áruház nem tudta a saját szlogenét alkalmazni, mert a homoszexualitással vicces összecsengése volt. Sajnos a példára nem emlékszem már, és visszavittem a könyvtárba.

Karen M. McManus: Lehull a lepel
Egy szuper ifjúsági krimi, amiről már fent írtam, és értékelés is lesz. 🙂

És nézzük a januárban meghatározott olvasási tervek alapján:

1,) Polcfelszabadítás: Ebben a hónapban nem sikerült direkt olyat olvasni, amiben nem voltam biztos az olvasás előtt, hogy megtartom-e, viszont egészen biztosan jobb gazdit keresek majd az Anyám könnyű álmot ígértnek, Tudom, hogy ez nem ér, de legalább valami, 😀

2.) Korábban beszerzett LMBT könyv: 2017. decembere óta várt olvasásra a Négyesút.

3.) Kortárs magyar széppróza: Ahol az ő lelke, Anyám könnyű álmot ígér

4.) Nem angol, magyar anyanyelvű szerző könyve: Tommi Kinunen: Négyesút, mert Cecilia Ahern vagy Colm Tóibín írként angolul írnak, amiről csak most bizonyosodtam meg. 😀

5.) Valamiért fontos szerzők: Vida Gábor

És még pár szó a blogról

A hónapban csak egy 1 és 6 és egy értékelés volt kint A Blackwateri világítóhajóról, mert elvitte az időmet és a kreatív energiáimat az egyetem, de most a héten igyekszem előre dolgozni és jelentkezni is. Néhány napon belül az új 1 és 6-tal, aztán az értékelésekkel dübörgünk tovább a már sokkal egyenesebbnek tűnő terepen. 🙂

Szóval ennyi volt április, és én is ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. 🙂
Ha megjegyzésetek, kommentetek volna, vagy olvastátok valamelyik könyvet, írjatok bátran hozzászólást, ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. 🙂 Hamarosan érkezem az új bejegyzéssel, addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Januári summa

Sziasztok,

tavalyhoz hasonlóan idén is igyekszem folytatni a summákat, amiben azokat a könyveket mutatom meg, amiket a hónapban szereztem be, olvastam el, és külön figyelmet szentelek annak, hogy hogy az év elei tervekből mennyi valósult meg az adott hónapban. 🙂
Januárban 9 könyvet sikerült beszereznem, 13-t pedig elolvasnom. Nézzük is őket! 🙂

januar.JPG

Januárban sikerült beszereznem:

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Péterfy-Novák Éva ezzel a regényével robbant be a magyar könyvpiacra néhány éve, és nagy hiányt pótoltam ennek a könyvnek a beszerzésével és elolvasásával. Viszont szerintem ez nem feltétlenül szépirodalmi űr. Az űr azé a könyvé, amely tematizálja a családon belüli erőszakot, amely tematizálja a súlyosan értelmi fogyatékos gyermek nevelését, majd a tőle való megválást, tematizálja a késői, indokolt abortuszt és a halott gyermek megszülésének borzalmait. Nagyon erős, de rövidke könyv ez egy asszony életének néhány évéből. Ma is folyamatosan témát ad a közbeszédnek, az Orlai Produkció és a Füge együtt színdarabot hozott létre belőle, és megérdemel minden figyelmet. Közérthető, figyelemfelkeltő és fontos könyve ez a magyar piacnak, és Péterfy-Novák Éva nagyon felelősen használja azóta is ezt a helyzetet.

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
A könyv, amiről nagyon sokat hallottam, és csupa jót. A könyv egy levélregény, amiben egy férfi beszámol a második világháborús élményeiről. És amitől ez nekem való: Ő a második világháború alatt megalapított egy irodalmi társaságot egy szigeten, hogy a közösség átvészelje a német megszállást és a háborút. Egy picit Sült zöld paradicsom érzést várok egy humoros, kedves és mély történettel. Majd kiderül.

Patrick Ness: Kés a Zajban
Patrick Ness valaki, aki potenciális kedvenc szerzőm. A Soha nincs vége pedig a kedvenc könyvem, amiről képtelenség értékelést írni, mert akármit írnék róla, az spoiler lenne. Most izgatottan vágtam bele az egyetlen trilógiájában, aminek ez a könyv az első darabja. A könyv a mi világunk elpusztulása után játszódik, ahol egy telepes csoport leigázott minden őslakost, és az őslakosok cserébe a Zaj vírust hagyták a telepesekre, ami elpusztította a nőket és a férfiak felét, míg csak egy kisvárosnyian maradtak, akik hallják egymás gondolatát, Zaját. A trilógia az utolsó fiút követi, aki még nem esett át a felnőttséget szimbolizáló beavatási szertartáson, és állati izgalmas, nem tudok róla többet mondani.

Partick Ness: Válasz és kérdés
A trilógia második része, ami heteket kóborolt a Foxpotnál, de tegnap végre a kezembe vehettem. És nagyon várom, hogy folytatódjon a sorozat. 🙂

Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Nagyon híres és hivatkozott könyve ez az LMBT irodalomnak, Pulitzer-díjat is érdemelt, és a fülszövegénél jobban úgysem tudom bemutatni:

„Láttam ​rajta, hogy tudja. Tudja, mi vagyok, ahogy hirtelen én magam is rájöttem, mi vagyok, hogy nem lány vagyok, hanem valami a lány és a fiú közt.” Mi történik akkor, ha egyetlen családi örökségként egy hibás gén rejtőzik bennünk? Egy gén, amely elindul Kis-Ázsia ligeteiből, átkel a nyugodt Atlanti-óceánon és a háborgó XX. századon, majd megérkezik a hatalmas Amerika kohóiba, s végül a század epilógusának színpadára, az eggyé osztott Berlinbe. Egy gén, amely átszörfölt az évszázadon, miközben ott bújócskázik az ember legbensejében, felforgat és helyre tesz, kalanddá varázsol és elsimít, titkosít és elmagyaráz… mindent? Pikareszk krónika és családregény, a század gyermekének vallomása, anekdotafüzér és kíméletlen önanalízis – ezeknek összessége az, amit most a kezében tart az olvasó.

Nem tudom, hogy mikor fogok nekikezdeni, mert eléggé téglácska, de mindenképpen a polcomon szerettem volna tudni a könyvet addig is, hiszen antikváriumokban szerezhető csak be főleg. 🙂 Köszönet érte a Kóborló Könyvesboltnak.

Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt
A könyvet nagyon régen édesanyám olvasta, és emlékeztem a címére, mert egy picit féltem tőle gyermekként. Szóval ez egy jó cím, mondhatjuk. Azóta olvastam Fejes Endre: Rozsdatemető című regényét, ami a szocialista realizmus egyik egészen jó példánya, és  ez a könyv, ha minden igaz, a töretlen, eredmény nélküli makacsságot állítja a középpontba. Kíváncsi leszek rá. 🙂

Jean Mattern: Tejjel-mézzel
Jean Mattern írta a Szeptembert, ami klassz könyv, és bár az értékelésemben azt írtam, hogy eléggé neutrális a szöveg, nem alakít ki érzelmeket, mégis vannak dolgot hónapok múlva is, amik elgondolkodtatnak. Így vettem a kezembe a szerző Király Fürdő című könyvét, ami egy nagyon izgalmas lelki állapotot ír le arról, hogy ment tönkre egy házasság az előző generációk és a történetelem fel nem oldott traumáiból. Rendkívül sok kérdést felvetett az egyszemélyű elbeszélés, és én nagyon szerettem. A Tejjel-mézzel ennek a könyvnek a folytatása, amely az előző generációt mutatja be, a háborúból és az ’56 utáni Magyarországról való menekülést, és a Franciaországban kezdett új életet. Általában mindenki jobban szereti ezt a könyvet, de nekem a Király fürdő lett kedvenc a szerzőtől. Akinek kiolvastam miden magyarul olvasható könyvét.

Juhani Nagy János: AIDS
Nagyon sokat írok arról, hogy érdekel az AIDS reprezentáció könyvekben és a kultúrában, és ez a könyv egy ilyesmi. 87-ben jelent meg, és interjúkötet, ahogy beleolvastam, érdekes lehet. Az első moly.hu-s értékelés szerint egy picit a vírus körüli pánikhangulatot is bemutatja, vagy inkább képviseli. 200 Ft-ért futottam bele a könyvtári selejtezések között, kíváncsi vagyok erre is. 🙂

Szabó Marcell: A közeli Limbus
Szabó Marcell verseskötetét nagyon régóta szerettem volna olvasni, de eddig nem teremtettem alkalmat rá. Mióta megvettem, azóta pedig csak bele-bele kaptam. A könyv érdekessége, és fő apropója, hogy van benne egy 32 oldalon, két oszlopba tördelt vers, amibe még képek is vannak illesztve, és ami többször jött fel az elmúlt hónapok beszélgetéseiben. A közeljövőben sort kerítek rá mindenképpen.

reading-stick-carrying-books.gif

És 13 könyvet sikerült elolvasnom januárban,

ami nem rossz szám, nem is kimagaslóan jó, bár 2500 oldal felett áll vele a statisztikám. 🙂

Taylor Jenkins Read: Evelyn hét férje
Az év elejére gyorsan behúztam egy 456 oldalas, de ritkásan szedett könyvet, amiről nem igazán hallottam előtte, hogy LMBT, pedig mennyire, hogy az. Fantasztikus könyv volt, Hollywoodról leplezetlenül, de nem elmarasztalóan, és egy nőről, aki hozott nehéz döntéseket az életében, de nem bán semmit. Itt írtam róla.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
A könyv szerepel a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listán, és nagyon örülök, hogy végre levettem a polcról. Ennek a könyvnek a fő tétje a barátság talán. Valami, ami évtizedekkel ezelőtt megszakadt, helyrehozhatatlanul, és a ki nem egyenlítés és a ki nem beszéltség az egyetlen, ami életben tartja. A könyv kvázi egy beszélgetés, és annak a kontextusának leirata, amire a két fél közül csak az egyiknek van szüksége. Mert a másik már túllépett a beszélgetés tárgyán, csak el kell jönni, mert talán tényleg fontos, vagy talán csak becsületből. Klassz könyv ez fiatalságról, vagyoni különbségről, barátságról és az élet dolgairól. Szerettem.

Sofi Oksanen: Baby Jane
A könyv, amit imádtam második olvasásra is. A depressziót járja körül, nagyon vadul, szókimondóan és fantasztikusan. Fogok róla írni, mert leszbikus a fő szál. És nagyon fogom dicsérni.

Boldizsár Ildikó: Mesék a felnőtté válásról
A legnagyobb tévedésem. Igazából ez a könyv egy mesegyűjtemény. Váó. Na, én nem olvasok mesegyűjteményeket annyira. És azt hittem egy picit több ez a könyv mesék egymásutániságától, ha már Boldizsár Ildikót nagyon szeretik érte, de az az igazság, hogy nem. Full semmi. A világ meséi, sokszínűek, sokszor ismerősek, de nem világít meg semmit igazából. Annyival lettem gazdagabb, hogy megtudtam, hogy valahol tejjel locsolják az útra kelő nyomát, hogy szerencsés legyen az útja. De ez nem érte meg nekem annyira időben. Szerencsére könyvtárból vettem ki.

Dragomán György: A fehér király
Dragomán György ezzel a könyvével lett világhírű. Egy gyermek kiskamasz nézőpontjából látjuk a román diktatúrát, ahol elvitték az apját, a gyermekek háborút vívnak egy labdáért, és felégetik a tarlót, és ahol mindenki csúful kihasználja a maga alatt levőket, amikből az a kiskamasz sem marad ki. Nagyon szemléletes könyv egy olyan világról, ahol mindenkit egy picit meghajlított a diktatúra, és mindezt egy ki nem fejlődött személyiség nézőpontjából, akit bezár a saját mikrokozmosza. Aki látja néha, hogy igazságtalanság történik, de nem igazán kérdőjelezi meg, csak regisztrálja nekünk. És nagyon könnyen olvasható volt, tele belső, groteszk humorral, és az egyébként kifordult világ kifordításával. Ajánlom, nagyon. 🙂

Jean Mattern: Király Fürdő
Fent írtam róla.

Jean Mattern: Tejjel-mézzel
Fent írtam róla.

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Fent írtam róla.

Zsolmár János: Hibiszkusz herceg
Zsolmár János a saját történetét írta le. Ekkor még épp rendszerváltás előtt vagyunk, és húsvétkor összeszed egy nagyon jól kinéző cigány srácot a Duna korzón, akibe szerelmes is lesz, csakhogy ezt a roma srác csúnyán kihasználja és lelumpolja a férfit. Nagyon nem volt jó könyv, bővebb értékeléssel pedig hamarosan érkezem.

David Szalay: Az ártatlanságcovers_304219.jpg
David Szalay Kanadában született, de most Magyarországon él, és ez az első könyve. Ebben egy szovjet tiszt életét követjük, aki nyomoz egy háború előtti felbujtó ügyében. Csakhogy ezt egy vidéki kutatóorvos akadályozza, mivel a háborúban a felbujtó súlyos agyi sérülést szenvedett, ami károsította az egyik agyféltekét, így nincs igazán tisztába a szavak jelentésével. És persze nyelvészként én is tudom, hogy az ilyen sebesülteket mennyire jó kutatni, hiszen ilyen információkhoz egyébként nem igazán juthatnánk, de azzal is tisztába kell lenni, hogy a párttal sem célszerű szembehelyezkedni. A tiszt életét ez az orvos, a felesége és egyáltalán az ügye gyökerestül határozza meg. A felesége nagyon közvetetten emiatt hagyja el például, és amikor oldódik a kemény sztálinista diktatúra, talán a büntetést sem kerülheti el. Az egész szovjet rendszer tűnik fel ennek a regénynek a mozaikszerű történeteiben, és köszöni, működik, teremt egy hangulatot, és felveti, mit is jelent az ártatlanság. Jah, és gyönyörű a borítója. 🙂

Patrick Ness: Kés a Zajban
Fent írtam róla.

Marnó János: Hideghullám
Marnó János egy nagyon nagyon kedvelt költő ma itthon, és én eddig nem olvastam tőle. De most. Marno János nagyon nagyon jól ír. Egyrészt van a kötetnek egy erős, folyamatosan önmagára reflektáló nyelve, annyira, hogy ha elfelejtenénk, elkezd mondjuk rímelni, vagy a szavait keresni, és emellett olyan komoly témákról ír, mint  a város, a halál az öregség, a nagy elődök. Jó volt olvasni. 🙂

David Ogilvy: Egy reklámszakember vallomásai
David Ogilvy a reklámszakember a XX. század Egyedült Államokában, és tuti tippeket ad. Sőt, nem tippeket ad, egyenesen megmondja, hogyan kell nagyon nagy vadakra menni, vagy hogyan nem. Végigolvassuk a pályáját, közben arról beszél, milyen a vállalatuk morálja, hogy milyen az ideális ügyfél és milyen az ideális reklám. Még van ötven oldalam, de ma befejezem.

Miket olvastam az év eleji fogadalmak szerint?

Amik nem biztos, hogy tetszenének, de megvannak: Az ártatlanság
Korábbi LMBT könyvek innen-onnan: Hibiszkusz herceg
Kortárs magyar széppróza: A fehér király
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző könyve: Király Fürdő (francia), Tejjel-mézzel (francia), Sofi Oksanen (finn)
Szerzők, akikről nagyon szeretnék idén többet olvasni: Patrick Ness

És végezetül jelentkezzetek a nyereményjátékra!

50795509_284077702282267_102321771851546624_n.jpg

Február 15-én lesz két éves a blog, és ez alkalomból, azok közül, akik 15 kérdésre válaszolva véleményeznék a blog működését (ez maximum 10 percet venne igénybe), kisorsolok öt könyvjelzőt a képen láthatóak közül. 🙂 Szóval kattintsatok a képre, és játszatok! 🙂

 

 

Ennyi lettem volna mára, és erre a hónapra. 🙂 Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. 🙂 Hamarosan érkezem a beígért értékelésekkel, és a blog születésnapja apropóján további színes tartalmakkal is igyekszem érkezni. Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, emellett pedig keres bátran facebookon, ahol két nagyobb instagram poszt között is jelentkezem, vagy ha az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 🙂

És semmiképp ne feled a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 decemberi summa

Sziasztok,

el sem hiszem, de ez a 12. summa a blogon, ami azt jelenti, hogy megint véget ért egy hónap, sőt, azt mégjobban jelenti, hogy vége az első teljes naptári évnek a blogon. És mindezt egy nagyobbacska summával fogom ünnepelni a decemberi könyvszerzeményekről és a decemberi olvasásokról. 🙂 Tartsatok velem!

decemberi.JPG

Szóval még régen, majdnem egy teljes naptári évvel ezelőtt, januárban megfogadtam, hogy idén én bizony a könyvespolcomról fogok olvasni, ami annyit tenne, hogy nem veszek könyveket. Namost, mint tudjuk, nem eszik olyan forrón a kását, így most forró kása helyett, olyan könyvekről beszélek majd, amiket beszereztem, most sokat ingyen, néhányat pedig nagy kedvezménnyel.

1.) Recenziókat kaptam

Bálint Erika: Adj esélyt!
Bálint Erika regénye egy meleg apáról szól, aki elhagyta a gyermekét még 13 éve, és most próbál ismét a gyermeke élete részévé válni. De nem csak erről szól, sőt. Itt írtam róla, és még egyszer köszönöm az írónő megtisztelő bizalmát, hogy elküldte hozzám ezt a könyvet.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!
Január közepén érkezik róla egy hosszabb értékelés, elöljáróban egy meleg erotikus romantikus regény egy gyermekorvosról és egy szállodavezetőről Angliában. De tényleg írok még róla.

2.) Vettem

Csider István Zoltán: Rendrakás
Verseskötet. Vannak nagyon megkapó képek, és vannak nagyon elmés, kitalált megoldások benne, de összességében egy nem annyira jól sikerült első kötet. CsP ebben a kötetben rendetlen, és minden rendeztlenné válik általa, és ezen át beszél szerelemről és halálról, gyászról, gyászról különösen sokat. Érdekes kötet, érdemes néha fellapozni, de kifejezetten kedvenc nem igazán tud lenni.
Nem vittem magammal könyvet, így erre költöttem végül a félévi jegyzettámogatásom utolsó részét.

Isszaak Babel: Odesszai történetek
Megint beégek valami világirodalmi fontos szöveggel, amit még nem olvastam, és amiről nem igazán tudom, miről szól. Csak kíváncsi voltam rá, 200 Ft-ért egy könyvtári kiárusításon.

Fannie Flag: Sült zöld paradicsom
Az évem, hanem az életem legjobb olvasása. Polgárjogi, leszbikus és feminista nézőpontokat is mozgat, és fantasztikusan könnyeden teszi ezt. Imádtam, imádom, és imádni fogom, főleg ezután, hogy már saját példányom lett belőle. Itt írtam róla.

3.) Ajándékba kaptam

Patricia Highsmith: Carol
A híres leszbikus regény, amit még nem olvastam, és a filmet sem láttam, de moly.hu-s ajándékozás eredményeként már a polcomon van. És, szóba került A nagy sikolyról szóló beadandóm kapcsán is, hogy mint a „bamba nő ráébred a világára” témában a két könyv összeolvasható volna. Meglátjuk.

4.) Könyvbörzén jártam, könyveket cseréltem, ezekre:

Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újak, régiek
Kukorelly Endre a posztmodern magyar líra egyik legnagyobb alakja, ez pedig egy gyűjteményes kötet, ami néhány éve jelent meg, minden versét tartalmazza, és még dedikált is. Régóta szerettem volna olvasni tőle, de féltem egy könyvét a kezembe venni. Most csaponghatok majd. 😀

Padisák Mihály: Kanóc az emberszelídítő
Padisák Mihály Éljen a száműzetés! című könyve életem első jelentős könyve. Két folytatás jelent meg Kanóc történetéből, és bár most a sorrendet nem ismerem, az egyik ez. A másik a következő könyv.

Padisák Mihály: Kanóc, az életművész
Kíváncsi vagyok rájuk. 🙂

5.) És megint vettem…

Először is kint voltam a Bödön Piacon, a Kóborló Könyvesboltnál, ahol egy törzsvásárlói kedvezményel, potom 800 Ft-ért sikerült beszereznem hibátlan állapotban:

China Miéville: A város és a város között
című könyvét, amit nagyon sokan nagyon szerettek idén, és amiről nem tudom ennél többet, csak hogy megláttam, és meg szerettem volna venni.

Aztán találkoztam egy kedves mollyal, aki elpasszolta nekem néhány könyvét, így hozzám került az év zárásaként:

Bódis Attila: Lázadni veletek akartam
Egy újabb könyv a román diktatúráról és annak leveréséről, ezúttal egy olyan srác nézőpontjából, aki gyermekkorában arról álmodozik, hogy a barátaival megdönti a rendszert. Ugyanitt: Miért reprezentáltabb a magyar irodalomban Cauchescu mint Kádár?

Emma Donnoghue: Érzékek tánca
Leszbikus regény ez, és történelmi és krimi. Nem igazán tudok erről sem többet.

Jim Crace: Az utolsó aratás
Szintén történelmi. Egy angol faluról, aminek nincs jövője egy új földtörvény értelmében, és tűz űzi el őket. Nem igazán tudok erről sem többet, de sokan szeretik, és a XXI. Század Kiadó adta ki, és az ő marketingjük tett kíváncsivá. 🙂

Sofi Oksanen: Baby Jane
Ez a nő úgy ír, ahogy Karafiáth Orsolya szeretne. Rideg, bántó és provokatív regény ez a depresszió különböző fajtáról egy leszbikus regényben. Nagyon szerettem, januárban biztosan írok róla.

u.gif

És akkor térjünk is rá arra, miket olvastam decemberben:

Bálint Erika: Adj esélyt!
Mint már fentebb írtam.

Cate Woods: Bárcsak ismernélek
Egy nő megelégelte a kisvárosi, boldognak tűnő lehetséges életét, és elhatározza, hogy megvalósítja magát, miközben egy, a mindenki online forgalmát figyelő társkereső megtalálja a lelki társát. Érdekes könyv, de nem fogott meg igazán. Már értékelés is született róla, itt.

Csider István Zoltán: Rendrakás
Fentebb már említettem

Bakró-Nagy Marianne (szerk.): Okok és okozat
Ott kell kezdeni, hogy Bakró-Nagy Marianne az egyik olyan tanár, aki nagyon nagy hatással volt rám. Alapvetően finnugorista, de nagyon sok dologgal foglalkozik mellette, így a tabusított nyelvvel és a nyelvészet határtudományaival, például. Ez a könyv egy tanulmánykötet a finnugor kutatás határterületeiről, így a történetéről, társadalomrajzáról, lehetséges filozófiai vonatkozásairól. Olyan szerzők írtak bele, mint Szilárdi Réka vagy Krekó Péter, és nagyon fantasztikus tanulmánykötetke ez.

Medvefelhő a város felett
A könyv egy kortárs indián versantológia, ami sok szerzővel dolgozik. A kötet címe miatt valamelyest azt vártam, hogy az indián kultúra és a városiasodott amerikai polgári élet fog benne ütközni főleg, és bár voltak ilyen versek, ez sem jellemző rá. És nagyjából nincs is semmilyen vezérfonal az antológiában, pedig érdekes lett volna. Mindenesetre egy kötetnek érdekes, csak többet vártam vagy mást. És vannak benne durván jó, akár provokatív szövegek is, csak lehetett volna egy erősebb, progresszívebb válogatás szerintem.

Sofi Oksanen: Baby Jane
Fent írtam róla, és értékelés is várható, mert nagyon fantasztikus könyv.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság
Fent írtam róla, és értékelés is várható.

Erdős Renée: A nagy sikoly
A könyv, amiből beadandót írtam. Másodszor olvastam el. A könyv Dóra házasságát és a házasságkötését követő éveit írja le a századforduló utáni nagypolgári családban. Amiért érdekes, hogy a szexualitást tematizálja, a női orgazmust, vagyis annak nemlétét, mindezt valami rendkívül nyárspolgári közegben, ahol minden a látszat, és minden az erkölcs. Főleg erről írtam a beadandómban.

Naomi Alderman: A hatalom
Ezen jót nevettem, amikor megláttam, hogy A nagy sikolyt, A hatalmat és az Előhívást egymás után olvastam, mert ez a három könyv egy-egy nagy feminista tömb. Naomi Alderman egy olyan világot indít el, ami megtévesztésig hasonlít a miénkhez, amíg egy nap a nők elkezdenek elektromos áramot közvetíteni a kezükkel. És lassan a nők kezébe (kezébe, érted) összpontosul a hatalom. Leginkább ennek a hosszú folyamatát írja le, több, egymástól független szereplő történetéből. A könyv végén pedig egy levelezéssel csavar az egészen még egy nagyot. Szerettem, eléggé.

George Lakoff: Ne gondolj az elefántra!
A könyv a szakdolgozatomhoz kellett, hogy megismerjem annak a kognitív keretnek a működését, amit Lakoff írt le, és amit én is használni fogok, de ennél több ez a könyv, sőt. A könyv egy az Egyesült Államok republikánus győzelmeit vizsgáló könyv, ami tanácsokat ad, és mélyre menően elemzi a republikánus történetet és logikát, és azzal szemben igyekszik stratégiát állítani. Beszél a melegek házasságának a nem támogatásáról, a nem zöld politikáról, a szociálisan érzéketlen kormányozásról, és arról, hogy lehet erről úgy beszélni, hogy ne a republikánus malmokra hajtsák a vizet. Nagyon jó kis könyv, fontos nyelvészeti, politikai és közéleti gondolattal.

giphy_2.gif

Susan Faludi: Előhívás
Erről a könyvről már sok szó volt a blog facebook oldalán a Margó Irodalmi Fesztivál kapcsán, ahol az írónő is részt vett, és bemutatta a két év után végre magyarul is olvasható regényét. A könyv az apjáról szól, aki túl a hetvenes évein egyszercsak nővé operáltatta magát. És bár ez a könyv kiinduló helyzete, nagyobb hangsúlyt kap az apa magyar zsidósága, aki végignézte a magyar holokausztot, vagy a 2004-16 közötti hazai politikai helyzet. Nagyon progresszív könyv, szórakoztató, de tudományos alapossággal írja meg a budapesti zsidóság elmúlt 150 évét, de ugyanígy ír a transzexualitásról, a feminizmusról, vagy arról, ahogy felkutatta a családját. Nagyon izgalmas könyv, amivel végül zárom is az évet (még van belőle 20 oldal, de azt ma elolvasom), és biztosan erről is fogok írni. 😉

Nézzük kategóriák szerint:

Egyetemre olvastam, kötelező: A nagy sikoly
Szórakoztató irodalom: A hatalom, Mondd, hogy ez a valóság, Baby Jane, Bárcsak ismernélek!, Adj esélyt!, Előhívás
LMBT könyvek: Mondd, hogy ez a valóság!, Adj esélyt!, Bárcsak ismernélek!, Előhívás
Nem angol/magyar anyanyelvű írta: Baby Jane
Friss megjelenés: Előhívás, A hatalom, Mondd, hogy ez a valóság!, Okok és okozat, Adj esélyt!

És a blog.

Jó hónapot zártunk. A facebookon elég eredményesen lezajlott a karácsonyra hangolódó #ugyanazaszeretet kampány, a blogon pedig értékelés született az Adj esélyt!-ről, a Bárcsak ismernélekről és kiment az Engedj közelebb!-ről szóló értékelés is. Emellett összeszedtem egy kibeszélős bejegyzésben, mik azok a könyvek, amiket még el szerettem volna idén olvasni, kisebb nagyobb eredményekkel ez sikerült is, és az év olvasásait egy Újraolvasnám – újraírnám – elégetném bejegyzéssel mutattam be. És időben kint a summa is. 😉

Ennyi lettem volna mára, ennyi lettem volna a hónapra, és ennyi lettem volna az évre is. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Biztosan érkezem hamarosan a jövő évi tervekkel, és az ígért értékelések is csordogálnak majd, tartsatok velem azokban a bejegyzésekben is. 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod.

A következő bejegyzésig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 novemberi summa

Sziasztok,

bár mindjárt itt az év vége (már itt van), és belevetjük magunkat az adventi készülődésbe (már bele vagyunk vetve), vagy forralt borral öntjük le a szokásos év végi pánikunkat (már le is van öntve), nem felejtettük el, hogy itt ment el mellettünk a november vége, ami annyit tesz: Ideje jellemezni, hogy mi történt az elmúlt egy hónapban. Mi az a 14 könyv, amit sikerült befejezni, mi az a 12 könyv, amivel gazdagodott a polcom, és mi is történt a blogon, amitől hat bejegyzés volt a hónapban.

novemberi.JPG

De kezdjük az elején. Januárban megígértem, hogy elsősorban a polcomról fogok olvasni, tehát ehhez nem is kell könyvet venni. Ezt szerintem már másnap arra mérsékeltem, hogy nem kell könyvet venni, hacsak nincs rajta nagy kedvezmény. Nos, ez így lett kompatibilis az életemmel. Számokban ez most 12 könyvet jelent, és címekben pedig mindjárt kiderül:

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
A Kossuth Kiadói Csoport hatalmas akciózásokba kezdett október végén, és ennek a realizációja ez a könyv. Nagyon régóta szemeztem vele, mert tudni lehet róla, hogy egy nagyon különc, pontos időrend szerint beosztott, szociálisan alulfejlett lányról van szó benne, ami érdekesen hangzik. Elolvasva egyrészt egy nagyon váratlan élettörténetet kapunk, tele pszichológiai, mentális problémákkal, és esetlenségekkel. Ez a könyv egyszerre tud mély és bájos lenni. És fantasztikusan adagolja az információt. Egy vastagabb könyvről van szó, de fogynak az oldalak alatta.

Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságtól az erényig
Az Alexandra új meleg történelmi kalandsorozatának az első darabja ez, amiben a középkorba találjuk magunkat, egy nagy Európai grand tour keretein belül egy nemesi család ivadékának főszereplésével. Még nem olvastam, és egy picit tartok is tőle, mert kiesik a zsáneremből… De majd kiderül.

Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?
Az És boldogan éltek? egy meseantológia, ami nem való gyerekeknek. Ez a könyv ismert és elismert magyar szerzőnők mesefolytatásait tartalmazza, amikben kiderül, hogy a meseszereplő hölgyek nem élnek boldogan, amíg meg nem halnak. Nagyon érdekesen nyúltak a passzív hercegnő szerepekhez is, de az én személyes kedvencem például a korábbi ismereteitől szabadulni nem tudó Alice, vagy Dorothy volt, illetve nagyon szerettem Pöttyös Pannát, aki visszatalál a Pannasághoz, és egy talán már közhelyes, de fontos üzenetet közvetít (mint a mesék általában) a felnövésről.

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
A Ne bántsátok a feketerigót! egy antikváriumi szerzemény. Alapvetően nagyon fontos olvasmánya ez az afroamerikai polgárjogi mozgalomnak, de mivel én nem ebben a kultúrában olvasom, ezért nekem inkább a gyermeknézőpont tisztasága, és az ember melletti eredendő kitartás, és az emberek közötti széthúzás érthetetlensége ragadott meg még középiskolában. Nagyon nagy hatással volt rám, és sokszor voltam eddig nem messze tőle, hogy be is szerezzem, most viszont már van saját példányom, olcsóbban, korábbi kiadásban. Yeah.

David Foster Wallace: Végtelen tréfa
A könyvet a hipszterbibliaként emlegetik, vagy az új Útonként. És nagyon sokan várták, merthogy nagyon reflektál az eggyel előttem élő generációra. Ezer oldalas, és a Jelenkor Kiadó nagy dobása, amit jegyzettámogatással negyed áron beszerezem. Éljen az egyetem! Diploma utáni jutalom lesz az olvasása.

Terék Anna: Halott nők
Ez egy verseskötet. Egy fantasztikus. Öt nőt követ végig, vagy öt nő monológjait jegyzi, akik halottak, vagyis nem teljesen, van olyan, aki nem halott, csak nem nevezhető életnek, van olyan, aki tényleg halott, van olyan, aki az öngyilkossága idejében ír… És ettől ez egy nagyon sötét gondolatfolyam lesz, ami letehetetlen és bivalyerős. Ez az öt nő megéli a délszláv háborút, beszél a családról és a szeretetről csak úgy, és mindent elmondd a nőiségről és az emberségről. Nagyon friss olvasmányom, és óriási élmény volt. Ráadásul tegnap volt bemutatója Terék Annának Szegeden, amiben az új könyvéről is beszélt, ami érkezik még majd, és az apja halálát, az apja és az ő viszonyát tárja fel, és a felolvasás alapján nagyon erős kötet lesz az is. És közben Terék Anna rettenetesen aranyos és kedves és szuper… Szóval olvassátok ezt a könyvet, mert nagyon jó.

 Bakró-Nagy Marianne (szerk.): Okok és okozat
Bakró-Nagy Marianne tanított az egyetemen, elsősorban a finnugorisztikával és a fonetikával foglalkozik, de én például a nyelvészet más tudományokkal való kapcsolatáról szóló óráját vettem fel. Egy nagyon kedves, mosolygós, polgári hölgyről van szó, aki remekül ad elő, és aki nagyon jó szövegeket válogatott egybe a tanulmánykötetbe, ami a finnugorisztikát nem mint bizonyítandó tudományt vizsgál, hanem mint valamit, amivel a filozófiának, történelemtudománynak, politikának valahogy viszonyulnia kellett. Eddig nagyon szerettem a könyvet, de még nem fejeztem be.

Naomi Alderman: A hatalom
Naomi Alderman Engedetlenség című könyvéről nemrég írtam bejegyzést, amiben nagyon szerettem a könyvet, és kíváncsi voltam a korábban kiadott és nagy port kavart könyvére is, ami a hazai könyves tartalomgyártást is megosztotta. Amiért konkrétan most vettem meg, hogy részt vettem a Próza Nostra Irodalmi Estek második szegedi alkalmán, ahol A szolgálólány meséi mellett erről a könyvről is szó volt a női sience fiction víziói kapcsán. Remélem még egy idei olvasásba belefér a könyv.

Hans Cristian Andersen: Mesék
Ez az, aminek tűnik. A Libri karácsonyi könyve, amit szép, jól illusztrált Andersen meséket tartalmaz, amiket mindenki szeret. Én is. 🙂

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
A könyv egy fikciós színésznőnek az életrajza, amiben szerette a férfiakat, és a fülszöveg sejtetése alapján egyéb dolgok miatt is izgalmas. Az év egy másik nagy hájpot kapott könyve, amire kíváncsi voltam, és a Lettero Kiadó nagyvonalú, 50%-os black friday akciójában megszereztem magamnak a következő két könyvvel együtt.

Charity Norman: Luke Livingstone titkos élete
Luke Livingstone házas, gyermekei is vannak, de nem tudja elfojtani magában a transzneműségét, ahogy ő azt korábban képzelte. Ennyit tudok róla, de érdekes, talán fontos könyvnek is tűnik, várom, hogy időm jusson rá.

Cate Woods: Bárcsak ismernélek
Erről a könyvről tudok a legkevesebbet. Idei megjelenés és LMBT is lesz. Viszont most olvasom.

Ezt a 12 könyvet sikerült beszereznem a hónapban, ami számomra egy siker, bár 8 alatt volt a cél, de hát mit tehet az ember. De szerencsére többet már frissen olvastam, és az októberi summából is ismerős lehet egy-két könyv az olvasmányok közül:

Nick Hornby: A Meztelen Juliet
Ez a könyv fantasztikusan vicces. Egy unalmas angliai kisvárosi életet élő nő és a férje rajong egy zenészért, akit kb. senki nem ismer, és akiről 20 éve senki nem tud semmit. Aztán egyik napról a másikra megjelenik egy cd tőle, ami a korábbi, Juliet című lemezének a félkész dalait tartalmazza. A férj imádja és szétszereti a blogján, a nő pedig nem, de ő is megírja a magáét. És a nőnek ír egy e-mailt a zenész, és együtt rájönnek, hogy van 15-20 nagyon csúnyán elbaszott évük. És az egész baromi vicces és olvasmányos, a film pedig mindezt fantasztikusan adaptálta.

Baranyai Ákos – Angyalosi Eszter: Wonderland
Nagyon régóta pakolgattam ezt a könyvet, és most végre rászántam magam (erről írtam is), és nagyon jól tettem, hogy így van. Egy, talán ifjúsági, magyar szerzőtől, magyar környezetben a magyar zenei életről. Arról, hogy egy két fős zenekar kijön a garázsból, majd nagyobbra duzzadva felszántják a zenei fesztiválokat, és megcsinálják a tutit. De a két fő lehet, hogy barátságból alakul, de hogy változik ez többnél, hogy alakulnak át az ember igényei szerint a kapcsolatok, mi a profiság ára, milyen lehetséges utakat lehet bejárni a zenében. Van hely ebben a könyvben foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, és foglalkoznak is. Szerettem.

Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?
Fent írtam róla.

Kubinszky Viktor: Foglaltház
Kubinszky Viktor meg akarta írni a drogos Budapest igazán lecsúszott szeletét, és sikerült is. Csak valahogy elvitte a forma. Valószínűleg az volt a célja, hogy elidegenítsen, és ez sikerült is. Egy érdekes olvasás volt a függőségről és a saját magunk kicsinálásáról, de semmiképp nem volt jó, sem esztétikai sem emberi értelemben… Szívesen olvasnék erről befogadhatóbban.

Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni
Neszlár Sánor futott 1111+100 km-t, és minden kilométeréhez írt egy mondatot. Ez a tárgya a könyvnek, és ez egy menő konstrukció volt. Működött. Persze idegesítő volt néha, hogy az utolsó mondat az 50 egységben már-már néha feldolgozhatatlanul hosszú (és ez kiszámíthatóva is tette a kötetet, lehet, hogy én nem oda szerkesztettem volna őket), vagy nem mindig működött egy mondatba sűrítve minden. De inkább pozitív véleménnyel vagyok a könyvről. Sőt, néha még menőnek is tartom. Nem vagyok becsapva, jó annyira, mint a cím.

Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán – A test angyala
Ez a könyv kicsinált megint, de fantasztikus. A könyv, amiben felmerülhet a kérdés, hogy valaki egészen a földig esett-e, vagy random megtudhatjuk, mikor indult be a fűtési szezon. Egyrészt nagyon erősen reflektál a klasszikus romantikus ponyvára, másrészt pedig az elsősorban drámákból ismert eltúlzott párbeszédre, amiben el kell mondani háttér információkat (nem a regényből példa: Hogy van édesapánk, az öreg gyógyszerész?).
Kedvenc idézetem:

Még sokáig birkózott hasadt lelkének két fele egymással, majd szokása szerint alaposan kezet mosott, és a munkaidő végeztével emelt fővel, földalatti és gyalog érintésével egyenesen hazasietett.

Polona Glavan: Éjszaka Európában
Polona Glaven fordította le szlovénre a Ne bántsátok a feketerigót! De ez tök véletlen. Könyvfesztiválon vettem, és szintén régóta pakoltam, és most, hogy betelt a polcom, elkezdtem válogatani, mi érdekel nagyon, és mi kevésbé, és a kevésbé érdeklőeket olvasni kezdtem, hogy ne foglalják a helyet, ha nem tartom őket annyira jónak. És ez a könyv feljött a lehet, hogy marad részre. A könyv fejezeteiben egy-egy éjszaka történetét meséli el, olyan fiatalokkal egy-egy vonatfülkében Párizs és Brüsszel között, akik a nyáron be akarják járni Európát. Rajtuk keresztül kapunk kalandot és bulit a generációnkból, az egészet megspékelve némi rablással vagy abortusszal. Klassz szövegek ezek, amik működnek egymástól függetlenül, de valami halvány összefésülésük is van, vagy lehet. Rosszabbra számítottam sokkal, nagyon hozott egy fiatal, szabadszellemű olvasmányélményt a könyv.

Juhász Tibor: Salgó blues
Juhász Tibor könyve középpontjában Salgótarján áll, mint valami posztszocialista városmaradvány, a maga kocsmájával és Puskás plakátjával, a maga alkoholistájával, a maga toronyházával és a maga öngyilkosaival. Nagyon hiteles dohányszemcsés várost kontsruál az író a novellák mögé és én szeretem ezt a tájjá váló posztszocialista regisztráló prózát. Működött.

Kertész Imre: Az angol lobogó
Kertész Imre elmesél egy történetet. Mondhatnánk. Csakhogy nem tudja hol kezdhető el egy történet, mert ez végülis nagyon filozofikus dolog. Aztán az utolsó oldalon kiderül, mi az az angol lobogó, mellesleg. Egy halál lényegtelen valami. És egy darab szarnak érzem magam, mert nem szeretem Kertész Imrét, és nem akarok azok közé tartozni, akik között menő nem szeretni őt, mert nem menő, csak nem szerettem. Nem tudom, hogy volt-e már ennél nagyobb önutálatom könyv kapcsán. Kötelező volt.

Fenyvesi Orsolya: A látvány / Kommentárok meg nem írt versekhez
Fenyvesi Orsolya kötete érdekesnek tűnt. Furcsa volt, hogy ezek a versek, töredékek nem feltétlenül működtek, érdekes, hogy nem mindig feltétlenül egyértelmű a kapcsolat a vers és kommentár között. Érdekes volt, hogy a bal oldali lapokon álltak a meg nem írt versek (mit jelent egyáltalán a meg nem írtság), és szerettem, hogy nagyon sokféle szövegegymánutániságot enged meg a kötet, és szerettem, hogy egy picit magamra voltam hagyva. De ha valakit szoktatnék a kortárs líra (líra ez?) olvasáshoz, biztosan nem ezzel a kötettel kezdeném.

Erin McCohan: Szerelem és más fura szavak
Ez a könyv borzalmas. Van egy lány. Okos. Baromira. Boldog családban él, ezt mondjuk szerettem benne. Túl sokszor kapta meg, hogy ő igazából még kicsi, és nem érti a szerelmet, ezért megpróbálja megérteni. Ami egy vicces és kedves kontextust tud adni egy jó regényhez. Mindemellett szuperül mutatja be azt a regény és főhős gondolkodása, hogy milyen szociális helyzetekhez kénytelen alkalmazkodni a nyelvünk. Az iskolában, a tanárokkal, a többiekkel, az egyetemen, otthon, új emberrel… Fantasztikus. Végig simogatta a nyelvész lelkemet. És közben valahol nagyon elcsúszott irracionálisba regény cselekménye, és az egész menthetetlenné vált, mert olyan vadabbnál vadabb dolgok történtek indokolatlanul, és halál random, hogy az elmondhatatlan, majd a szeretet, paff, mindent megoldott. Basszus. Egy jó ifjúsági. Lehetett volna. Amit nagyon szerettem. Volna.

Jean Mattern: Király Fürdő
És akkor a másik véglet. Mert ez a könyv meg fantasztikus. Úr isten. Nagyon. És semmi nem determinálja, hogy az lett, de wow. És azt mondják, hogy a folytatása még jobb. Basszus. Szóval van egy férfi, aki elhagy egy nőt, amikor terhes lesz. Aztán bánja. És kapunk egy fantasztikus egzisztenciális problémát, és kapunk egy történelmi kontextust, amiből érthető (?), nem azt hiszem nem az értető lesz a jó szó, mert otthagyni a gyermeked anyját magára, terhesen mégsem érthető, de hogy legitim lesz. És persze ítélkezünk, és az a szuper benne, hogy nem akarja bebizonyítani, hogy az ítéletünk helytelen volna. Csak mutat valamit a múltjából. Valamit, ami sokféleképpen értelmezhető, és amiről nekem határozott értelmezésem van. Nagyon szerettem, pedig féltem, mert a szerző Szeptember című regénye (itt írtam róla) nem fogott meg annyira.

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Már fent írtam róla. 

Terék Anna: Halott nők
Már fent írtam róla.

És most nézzük kategóriák szerint:

Szépirodalmi kötelező, egyetemre: A test angyala, Az angol lobogó
Kortárs szépirodalmi próza: És boldogan éltek?, Egy ács nevelt fiának lenni, Foglaltház, Salgó blues
Szórakoztató: A Meztelen Juilet, Wonderland, Éjszaka Európában, A látvány – kommentárok meg nem írt versekhez, Szerelem és más furcsa szavak, Király Fürdő, Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Nem angol, magyar anyanyelvű: Éjszaka Európában, Király Fürdő
Friss megjelenés: És boldogan éltek?, Egy ács nevelt fiának lenni, Salgó blues, Elenor Oliphant köszöni, jól van, A látvány – Kommentárok meg nem írt versekhez

És akkor gyorsan nézzük a hónapot:
Két értékeléssel jöttem ki, Naomi Alderman: Engedetlenség című könyvével, és Jean Mattern: Szeptember című könyvével. Ez egy jó átlagnak tűnik a korábbi hónapok tükrében, bár nyilván lehetne jobb. Mellette volt két Kibeszélős rész. Mindkettőt szerettem, mert hirtelen jutottak eszembe, hogy ezekről jó volna írni nektek. Tudom, hogy még van hová fejlődni itt, de tetszik az a blogos forma, ami elindult az oldalon ezekkel a bejegyzésekkel. És a listázós fül is bővült egy bejegyzéssel, arról, hogy miért fontos szöveg szerintem a Simon és a homo sapiens lobbi. Ezt szintén szerettem összeállítani. A november számomra inkább az ámokfutás időszaka volt, és ezt érzem… de valahová menni kell.

Decemberben picit visszatekintünk arra, milyen volt ez az év, akár olvasások, megjelenések tekintetében, facebookon karácsonyra készülődünk az #ugyanazaszeretet kampány keretében, ami ma el is indul, és igyekszem jönni értékeléssel, egy már kész van, valamit olvasok… Szóval valahogy biztosan lesz.

Ha nem szeretnétek lemaradni, kattinstatok a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak vagy a kampány érdekel, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, lessetek be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledjétek a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 októberi summa

Sziasztok,

számomra hihetetlen, de ismét eltelt egy hónap, sőt, és nem is akármilyen volt. Nagyon sok minden történt, miközben nem is éreztem az idő múlását. És a nagyon sok történés között nagyon sok, 50 feletti könyv beszerzés, és 15 olvasás is helyet kapott. Így meglett a 100 könyv, amit idén sikerült elolvasni, és betelt a polcom, amit hamarosan át kell rendeznem. De nézzük sorra!

oktoberi.JPG

Idén a polcomról fogok olvasni…

Azt terveztem januárban, hogy idén a polcomról fogok olvasni. Tehát nem veszek könyveket. Aztán ez arra finomult, hogy nem veszek könyveket, kedvezmény nélkül. És ennek a kitételnek volt a csúcsa ez a hónap, ugyanis több könyv frissen jelent meg, többet a Margó Irodalmi Fesztiválon szereztem be, és volt egy nagy Európa Kiadós leárazás is, ahol elvesztettem a fejem.

1.) Magyar Könyvkiadók napja, Könyvvásár és Kreatív könyvtárosok Társasága barter

Az egyetemünk másodszor szervezi meg a programsorozatot, ahol szépirodalmi kiadók mutatják be friss kiadványaikat, és érdekes beszélgetéseket hallhatunk kiadásról, írásról, tanulmányírásról… Ennek a keretében van lehetőség könyvet cserélni, és én így szereztem meg:

George Orwell: Állatfarm
A kisregény egy diktatúra alakulását mutatja be egy állatfarmon keresztül, ahol az állatok megszerzik a hatalmat, és a disznók, akik a legokosabbak, igyekeznek elirányítani a többi állat életét, egyre diktatórikusabb módszerekkel. Nem véletlenül alapmű a könyv, nagyon komikus, ugyanakkor az emberi gondolkodást alaposan modellező rövid könyvecskéről van szó, amit már olvastam is.

 

 

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Szerb Antal könyve szintén alapmű, de még nem olvastam, és nem is tudok róla semmit azon kívül, hogy mindenki nagyon szereti. Remélem én is fogom. 🙂

covers_192154.jpgVera Panova: Hány óra van?
Az igazat megvallva semmit nem tudok erről a könyvről, de a borítója eléggé megfogott, és a fülszövege sem segített, hogy ott hagyjam. Mutatom:

Nyolc évvel a szerzőnő halála után látott napvilágot a különös hangvételű, költészet és valóság határvidékén játszódó meseregény. A tébolydából szökött őrültek s a fogyatékos tudású, halandó mivoltától rettegő kispolgár szövetségre lépnek, s a békés kisváros életét szétdúlják. A visszafelé forgatott idő köré hamis ideológiát gyártva, hadba küldik a gyermekeket is, meggyalázzák a szerelmet, kiforgatják a nemes szándékokat. Sok mindennek kell történnie, míg az emberek visszatérhetnek az előrehaladó időhöz és gondolatokhoz. Lírai színekkel átszőtt, izgalmas, lebilincselő prózát tart kezében az olvasó, mely egyszerre irodalmi kuriózum és gondolkodva pihentető olvasmány.

covers_507815.jpgÉs, bár nem aznap vettem meg, de a nap első könyvbemutatója ezen könyv köré szerveződött, szóval ide írom be, hogy megvettem októberben Hódosy Annamária: Biomozi című könyvét, ami a mai, populáris filmeket vizsgálja közérthetően és olvasmányosan az irodalomelmélet ökokritikai olvasataiban. Ide kattintva egy nagyon szuper honlapon böngészhetsz erről bővebben. Bár hónap végén vettem meg a könyvet, a hónapom legkönnyebb vásárlása volt, mert több órát tartott és vettem fel én is a tanárnőnél, és amellett, hogy rendkívül szerethető, és rendkívül okos, nagyon összetetten gondolkozik a világról, ami a könyvében is kiderül.

 

2.) Aztán megjelentek új verseskötetek:

Simon Márton: Rókák esküvője
Szóval Simon Marci új könyvét meg kellett venni, és el is kellett olvasni, és milyen jól van ez így. Egyrészt megszólalásmódjában hozott valami rendkívül ismerőst, ami közel áll ahhoz a slam poetryhez, amit ő képvisel, másrészt viszont sokkal komplexebbek lettek a szövegei, abszolút olvasásra szántak. Nagyon egyszeri, de jól működő, akár esetleges képeket használ, azzal az önkénnyel, hogy például ír a hűtőmágnes készítésről. Egy nagyon izgalmas kötetet kapunk, meglepően nagy terjedelemben. Érdesek fúziója ez a slamnek és a költészetnek, de, bár én inkább efelől olvastam, nem zár ki más olvasatot. Szerettem, na.

Izsó Zita: Éjszakai földet érés
Izsó Zita kötete fantasztikus. Nagyon erős, a társadalomban élő olvasó számára nagyon gyenge pontokat mozgat, mint amilyen a migráció, a nevelőintézet, az abortusz vagy a meddőség. És teszi mindezt a legemberibb mértékkel, mérhetetlen érzékenységgel és empátiával, női sorosokon keresztül. Óriási kötet, a kis méretétől függetlenül, és nagyon nagyon ajánlom.

Vajna Ádám: Oda
Vaja Ádám baromi jó fej srác, ezt tudhattuk a kötet előtt is. De ha mégsem, a kötetből nyilvánvalóvá vált. A versek igyekeznek valamiféle párbeszédet létrehozni a mai költészet és a posztmodern lírahagyomány között, ami általában jól működik, de nem én vagyok az ideális olvasója ennek a kötetnek, legalábbis még. Ettől függetlenül, vagy pont ezért nagyon várom a kritikáit a kötetnek, és kíváncsian, tudásszomjasan fogom olvasni őket.

3.) Aztán akciósak voltak a Libirben a Jaffa Kiadó Michael Cunningham könyvei

Michael Cuningham az Otthon a világ végénnel egy nagyon korai, de nagyon szeretett olvasmányélményem, és most beszereztem tőle a legismertebb, feminista diskurzusokban is gyakran előcitált Az órák című könyvét, illetve a Mire leszáll az éjt, és A hókirálynőt. Mert nagyon bízom a szerzőben.

4.) És a Líra is belehúzott

David Levithan: Engedj közelebb
A Will&Will spinoff musicalének a szövegkönyve ez, és hamarosan érkezik róla az értékelés. 😉

Takács Zsuzsa: A test imádásra / India
Takács Zsuzsa költőnőt hagyományában Pilinszkyhez tudnám hasonlítani, mert nehéz szövegeket írnak. Mindkettőről azt gondolom, hogy óriási szerzők, akikhez még nem nőttem fel ahhoz, hogy élvezzem a verseiket, de egy fontos első lépés volt Takács felé, hogy megvettem az egyik kötetét.

Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehet
Bartis Attila és Kemény István két kortárs szerző, akik nagyon okosak, és ők leültek egymással beszélgetni. Hiszen barátok. És biztosan fontos dolgokról beszélgetnek, mert arról szoktak a fontos emberek a beszélgetős könyveikben. Én pedig majd kíváncsian olvasom.

5.) Aztán voltam kint a vásárban, ahol már arra jutottam, hogy bármit vehetek, csak könyvet nem. Ahogy azt Móricka elképzelte, ugye.

Salman Rushdie: Talpa alatt a föld
Salman Rushide nagyon népszerű író manapság, és nem olvastam még semmit tőle, és nem is vagyok kimondottan tájékozott ezügyben sem, de nagyon szeretnék. Nem ezzel a könyvvel kezdtem volna magamtól, de 700 Ft volt. És vadi új.

6.) Országos Könyvtári Napok, Könyves vasárnap a Somogyi Könyvtárban

A városi könyvtárban egy napijegy áráért lehetett beiratkozni félévre, és arra gondoltam, hogy ha már három éve itt élek, ideje volna beiratkozni. És voltak eladó könyveik is nyilván, vadi újak, és 500 Ft-ért dobálták utánunk, szóval vettem még két verseskötetet.

Marno János: Hideghullám
Marno Jánostól még nem olvastam, de mindenki nagyon szereti, így ez a vaskosabb kötet tőle kezdésnek jónak tűnik.

Gál Ferenc: Az élet sűrűjében
Gál Ferencről, mint költő nem igazán hallottam még, de a Pre adta ki, és belelapozva nem volt rossz, így ennek a beszerzését is eszközöltem.

7.) És még voltam Bödön Piacon is, ahol a Kóborló könyvesbolttól sikerült beszereznem néhány könyvet.

Ismét, de ez minden hónapban be van tervezve.

Delphine de Vigan: No és Én
A könyvről azt kell tudni, hogy egy lányról szól, aki koraérett, és gimnazista, és egy hajléktalan lánnyal köt barátságot. És ez nem lesz giccses, nem lesz rózsaszín, ami nagyon jót tesz a könyvnek. Egy könnyed ifjúsági könyvet olvastam a képében. Valamiért azt képzeltem, hogy LMBT, de nem találtam erről semmit, szóval valószínűleg ez csak az én kényszerképzetem volt. 😀 Ezzel együtt egy jobb ifjúsági könyvet olvastam, és örülök, hogy így alakult.

Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam
Janikovszky Éva könyveit nagyon szerettem gyerekkoromban, és kíváncsi vagyok, mit írt felnőtteknek. Ennyi. 🙂

Németh Gábor: Egy mormota nyara
Szóval Németh Gábor nagyon jól ír, és azt mondják az Egy mormota nyara a legjobb regénye. Ennyit tudtam róla, és ennyi nekem itt is elég.

Milan Kundera: Tréfa
Kunderától már nyáron olvastam A lét elviselhetetlen könnyűségét, amit nagyon szerettem, filozofikus és közben egyszerűen regényszerű volt. A Tréfa nem volt akciós az Alexandrán, így nagyon örültem, amikor megláttam, és meg is vettem. Így ebben a hónapban négy Kunderát szereztem be, de őt megéri azt hiszem. 🙂

8.) És molyon is sefteltem

Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál
Augusten Borroughs második könyvét, a Kiszáradvát nagyon szerettem. Ott az alkoholizmusáról és egy meleg elvonóról mesél, ebben pedig a gyermekkora, és elsősorban az apjával való kapcsolata kerül terítékre. Nem volt akkora olvasmányélmény, mint a Kiszáradva, de érdekes volt, és örülök, hogy elolvastam.

Ashley Woodfolk: Ami utánad maradt
A könyv a GABO Kiadó LMBT újdonsága, egy ifjúsági könyv a gyászfeldolgozásról. Nem tudom, hogy mikor fogom elolvasni, de tudom, hogy meglesz az a pillanat.

9.) És megérkezett egy újabb recenzió, amiről már a következő bejegyzésben mesélek.

De elöljáróban annyit, hogy Naomi Alderman: Engedetlenség című könyve eléggé tetszik, és nagyon hálás vagyok a XXI. Század Kiadónak, hogy megtisztelt bizalmával.

10.) És akkor az Alexandra webshop hatalmas Európa Kiadós akciózásba kezdet,

én pedig, szóval elkezdtem vásárolni.

Innen szereztem be Milan Kunderától Az élet máshol van, A regény művészete és a Halhatatlanság című regényét, és a Zabhegyező írójának, J. D. Salingernek Franny és Zooey című könyvét.

Illetve még sokat:

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Egy családtörténet mögé bújtatott triller, ami érzékenyen mutatja be, hogyan reagál egy kínai-amerikai család arra, hogy az egyik lányuk, a szülei nagy reménysége meghal. Nem emlékszem, hogy hogy került a könyv a kívánságlistámra, mert nem igazán olvasok trillert, de tudom, hogy nagyon kíváncsi voltam rá sokáig.

Nick Hornby: A Meztelen Juliet
A filmről lemaradtam a szegedi mozikban, mert előbb akartam elolvasni a könyvet, de megérte így is. A könyv egy fantasztikus romantikus komédia, amiben egy férfi őrülten rajong egy zenészért, aki 20 éve nem adott életjelet magáról, és ebbe a rajongásába magával viszi a barátnőjét is, aki egyre biztosabb benne, hogy elcseszte az elmúlt 15 évét. És akkor ímélezni kezdenek a zenésszel, aki élete elmúlt 20 évét cseszte el. Rendkívül jó könyv, és biztosan a film is az. 🙂

 

 

covers_320211.jpgElizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Oké, itt a borító fogott meg először. Aztán az, hogy Wurtzel megragadja a torkánál fogva a depressziót és kendőzetlenül leírja nekünk, majd beszél arról, miért probléma az, hogyha minden depresszióst kemikáliákkal, nevesítve Prozackal kezelünk, ahogy azt az ezredforduló Amerikájában űzték. Nagyon sokat várok a könyvtől. 🙂

Aztán mivel az abszolút kedvenc olvasásom evör Patrick Nesstől a Soha nincs vége (itt írtam 20 pontban arról, miért neked szól ez a könyv), ezért nem volt kérdés, hogy megveszem a Daruasszonyt tőle, anélkül, hogy bármit tudnék róla. Ha Patrick Ness elkezd akciósan porszívó használati utasításokat kiadni, akkor az is érdekelni fog. Ebben majdhogynem biztos vagyok.

És akkor még az LMBT-kről nem is beszéltünk.

Philip Roth: Kiégés
A könyv elvileg egy kiöregedett színész élethez ragaszkodását, és tenni vágyását írja meg. Ennél többet majd, ha olvastam. 🙂

Truman Capone: Pille a lángban
Megint valaki, akivel nem vagyok tisztába, pedig a Hidegvérrel című regényét Simon Marci ajánlotta csak nekem (igen, az a Simon Marci, a fenti :D) a 2016-os Országos Slam Poetry Találkozón Szegeden. Nyilván nem fogja ezt olvasni, de szánom, hogy azóta sem olvastam el, de beszereztem a szerző korábbi novelláit, szóval nagy terveim vannak vele. Legyen ez mentségem, mert más nincs. 😉

Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj
Reinardo Arenas kubai meleg író, aki vállalta szexuális orientációját, ezért a Castro rendszer börtönbe küldte, majd később az USA-ban talált menedéket. Élete utolsó éveiben AIDS-esen publikálta számos nagy munkáját, de ez az életrajzi regénye, amiben elsősorban a homoszexualitását és a Castro rendszerrel való ütközését firtatja, csak halála után került kiadásra. Ez a könyv az.

Perihan Magden: Ali és Ramazan
Az Ali és Ramazan egy török helyszínen játszódó, ám a jól ismert árvaházi történettel dolgozó regény. Itt két srác együtt nő fel az árvaházba, és aztán szinte együtt kerülnek ki Isztambul utcáira, ahol semmit nem ismernek, és ahol csak egymásra számíthatnak. Felütésnek egyáltalán nem rossz.

11.) És végezetül voltam Budapesten,

amiről már írtam korábban (katt a képre a bejegyzésért), így csak felsorolás szerűen:

8edca41b7b38695749028aaa379db0a3.png

Könyvudvarból szereztem:
Géczi János: Kívül
Jean Mattern: Király Fürdő
Németh Gábor: Zsidó vagy?
Németh Gábor: A tejszínről
Lux Terka: Budapest
Patrick McCabe: Reggeli a Plútón
Helen Cross: Szerelmem nyara
Martin C. Putna: János nevében

Poket:
Virginia Wolf: Orlando
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Margó Fesztivál:
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra
Cserna Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Susan Faludi: Előhívás, mindent apámról
Fenyvesi Orsolya: A látvány, Kommentárok meg nem írt versekhez
Juhász Tibor: Salgó blues
Géczi János – Csányi Vilmos: Őszi kék
Szvoren Edina: Verseim
Szvoren Edina: Pertu
Szálinger Balázs: 361°
Rakovszky Zsuzsa: Történések
Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni
Fehér Boldizsár: Vak majom

Úgy mondják, ez gombócból is sok, és a hétvégémet épp ezért a summaírás mellett a polcrendezéssel is töltöttem, és a facebookon hamarosan ennek az eredményeit is láthatjátok. 🙂

konyv.gif

Idén 70 könyvet fogok elolvasni, és akad néhány kategória is

A másik dolog, amit az év elején beterveztem, az az, hogy elolvasok hetven könyvet idén, és októberben túlléptem a 100 olvasáson. De nézzük, hogy mikkel is:

Szép Ernő: Emberszag
Szép Ernő ezen regénye egy holokausztregény, de nem feltétlenül a Sorstalanság fajtájából. Nem a haláltáborokról beszél, hanem egy magyarországi munkatáborba vitték, és bár a körülmények hasonlóak, a táborhoz való hozzáállás rendkívül különböző. Szép Ernő regénye legalább közömbös, de néha még vidám is, akár. Egy idősebb férfi nézőpontjából nézzük az egészet, aki híres író, mint ahogy Szép Ernő az, és tárgyilagosan tudósít arról, amit tapasztal. Szerettem, hogy még az általunk ismert holokausztnarratívák előtt született, és hogy olvasmányos volt.

Izsó Zita: Éjszakai földet érés
már fentebb írtam róla.

Vajna Ádám: Oda
Szintén fent.

Kádár Judit: Engedelmes lázadók
Ez egy irodalomtudományos, irodalomtörténeti, talán irodalomszociológiai monográfia, a múlt század magyar női írósorsairól és regényeiről. Egyetemre olvastam, de még a nyáron szereztem be, hogy egyszer majd elolvasom. Örülök, hogy a következő könyv alkalmat adott rá.

Erdős Renée: A nagy sikoly
Erdős Renée regénye egy magyar regény a viktoriánus hagyománnyal párbeszédben. Főhőse, Dóra prűd, és nem élvezi a szexualitását. Alapvetően ebből indul ki az egész regény. Dórát nagyon sok hatás éri, olyan, aki szerint a nőnek meg kell élnie a szexualitását, és olyan, aki szerint be kell simulni, háziangyallá válni, és gyermekeket szülni. És ebben a hosszú és nehezen olvasható, talán vontatott regényben egy lány életéről olvashatunk, aki csak meg akar felelni, aki kapcsán mindenki elmondja a saját morális gondolatait, és ami egyáltalán felveti a női szexualitását. Szerintem fontos regény, és nagyon szerettem benne a szereplők kis esszészerű monológjait. Lehet, hogy ebből írok majd beadandót.

Simon Márton: Rókák esküvője
Lásd fent.

George Orwell: Állatfarm
Szintén fent írtam róla.

David Levithan: Engedj közelebb
Pár szót írtam fent, de a hónapban érkezik róla az értékelés

Augusten Borroughs: Farkas az asztalnál
Pár szót szintén találsz fent, de írni is fogok róla.

Margot Lee Shetterly: A számolás joga
Általában a film felől ismerik az emberek a könyvet, de ez ebben az esetben rendben is van így. A könyv a fekete női élő számítógépekről, matematikus zsenikről szól, akik a NASA-nál dolgoztak a háború után, egészen a Holdra szállásig. A film elsősorban egy hangulatot mutat be, és az érzéseinkre próbál hatni nagyon szemléletes, okos, és reális példákon keresztül, hogy bemutassa, miért volt szükség a feketék polgárjogi mozgalmára, és hogy milyen hétköznapi tereken játszódott a diszkrimináció, miközben valamennyire a tudást és a matematikát is dramatizálja. Ehhez képest a könyv sokkal tárgyilagosabb, alaposan bemutatja annak a néhány nőnek a történet előtti sorsát, hogy hogy kellett küzdeniük a szegregált oktatásban, és hogy mi mindent kellett feláldozniuk, hogy a matematikának szenteljék az életüket. A könyv mégis sokkal dokumentalistább, nem értékel és nem direkt hat. És tovább is megy a könyv a filmnél időben, mégis nagyon jól kiegészítik egymást. A kedvenc adaptáció – könyv párosom lett.

 

 

Naomi Alderman: Engedetlenség
A következő posztban hosszan fogok beszélni erről a remek, ortodox zsidó közegben játszódó, leszbikus témát is eléggé felhozó regényről, és arról, mennyire badass az egész.

Fehér Boldizsár: Vak majom
Fehér Boldizsár a legfiatalabb milliárdos szerepéből ír egy első szám első személyű elbeszélésben, arról, hogy egy szállodában két Nobel-díjas boldogságkutató tudós bejelenti, ők mostantól egy kísérlet részesei. És nem mondanak többet. Nagyon vicces, egy picit talán Rejtőien abszurd elbeszélés ez, miközben komoly mondanivalója van a döntésképtelenségről. Nagyon szerettem. Frissen, ropogósan olvastam.

Géczi János – Csányi Vilmos: Őszi Kék
Szóval ez megint egy beszélgetőkönyv. Két barátról. Géczi kérdez, egy picit mesterkélten, okoskodóan, ahogy ír és ahogy él, azt hiszem, és Csányi Vilmos beszél, nagyon puritánon, de nagyon okosan. Csányi Vilmos az egyik olyan szerző, akitől mindent el akarok olvasni. Baromi ügyes etológia könyvet írt a kentaurokról, ebben a könyvben pedig az életről beszéltek. A kultúráról, az ételekről, az utazásról, a barátságról, a halálról és további ilyen apró-cseprő dolgokról. És a hónap végére dedikálódott is a könyv, sőt, Csányi Vilmos kutyáját, Jankát, a husky pumi keveréket is megsimogathattam, ami külön öröm. 🙂

Fejes Endre: Rozsdatemető
A könyv egy krimi akar lenni az első oldalak szerint, de csak viccesen az. Vagy talán nem is, mert végig bennünk marad a feszültség, hogy bizony minket Fejes Endre átver. Fejes Endre egy gyilkosság apropóján beszél egy család két generációjáról, akik Budapesten élnek, gyermekeket szülnek, házasodnak, válnak, és közben elhalad mellettük a történelem. Számomra hatalmas olvasási élmény volt, hogy ennyire lehet írni arról, hogy semmi izgalmas nem történik, sok tekintetben a Száz év magánnyal rokon, ahogy azt a kritika rendre említi. A szocialista realizmus vitathatatlanul fontos darabja.

És végül:

Delphine de Vigan: No és Én
Amiről már szintén írtam fent.

És akkor nézzük a meghatározott kategóriákat

Kötelező olvasmány: Emberszag, A nagy sikoly, Rozsdatemető
Kortárs szépirodalmi próza: Őszi kék, Vak majom
Szórakoztató irodalom: A számolás joga
LMBT címkés: Engedj közelebb!, Farkas az asztalnál, Engedetlenség
Nem angol vagy magyar szerző: No és Én
2017-18-as megjelenések: Éjszakai földet érés, Oda, Rókák esküvője, A számolás joga, Engedetlenség, Vak majom
LMBT szerző könyve: Farkas az asztalnál

A blogról is essen pár szó

Szeptemberben az volt a cél, hogy a havi hat bejegyzés meg tudjon maradni, és októberben ez a szám öt volt. Ebből kettő bejegyzés szólt az előbújásról, amit nagyon szerettem megírni nektek:

Kettő értékelést olvashattatok. Az egyiket az Éjszakai fürdésről, a másikat az Uszadékfáról. És végül olvashattatok a Margóról, ami már ebben a posztban előkerült. Novemberben a terveim szerint marad a 2-3 értékelés, és érkeznek majd a kibeszélős sorozat következő részei. 🙂

Ennyi lett volna az október, köszönöm szépen a türelmet, és hogy velem tartottatok ebben a hónapban. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel.

Ha gyakoribb háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. 🙂

És semmiképp se feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Mesélős: A hétvégém Budapesten, és a Margó Irodalmi Fesztiválon

Sziasztok,

a hétvégén Budapesten voltam, elsősorban a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár apropóján, de ha már ott voltam, igyekeztem kihasználni az ott töltött három napot. Szervesen a hétvégém így könyv és kultúra közelben telt, amiről instagramon és a facebook oldalon igyekeztem rendszertelenül, de tudósítani egy-egy pillanatot, a nagy bejegyzés viszont még hátra volt róla. Egészen eddig.

A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár évente kétszer, ősszel és a könyvhéttel egyidőben kerül megrendezésre, és most ősszel először köszöntötte a látogatókat a Várkertbazárban, ami egy a korábbi helyszíneknél nagyobb, és azt hiszem felhasználóbarátabb tér. A programok itt csütörtökön kezdődtek, én viszont péntektől követtem az eseményeket, és vasárnapig, az utolsó napig voltam a fesztiválon. Hétfőn hazautaztam, pihentem, kedden írtam a bejegyzést végeláthatatlanul, és ma végre be is szeretném fejezni, hogy még délután olvashassátok. De kezdjük az elejétől. Vagyis nem teljesen.

Mondjuk kezdjük onnan, hogy 11:30 van, leszállok a Nyugati Pályaudvaron, és tudom, hogy még nagyon sok dolgom van, de izgatottan várom, hogy elnyeljen a nyüzsgő főváros.

Ennek első állomásaként megváltottam egy 72-órás BKV bérletet, és felszálltam a villamosra (életemben először elsőre a jó irányba), és elmentem az Astoriáig, hogy egyek valamit, mert 11:30 is elmúlt, mindjárt dél, és hogy beugorjak a Könyvudvarba, hogy átvegyek olcsón olyan könyveket, amiket már régóta szerettem volna beszerezni. (Korábban már írtam a könyvvásárlási szokásaimról, amiben a könyvudvarról is meséltem.)

Így most beszereztem párszáz forintos tételben:

Géczi János: Kívül
Géczi Jánosról nem igazán tudok sokat. Ő dolgozza át Likó Marci szövegeit Vad Fruttik slágerré, írt egy könyvet Likó Marciról, és most egy újat Csányi Vilmosról (Akitől szeptemberben olvastam A kentaúr kultúra című könyvet), amit még a délután folyamán be is szereztem, és arra gondoltam, beszerezhetnék egy csak Géczi könyvet is.

Jean Mattern: Király Fürdő
Jean Mattern egy másik könyvéről hamarosan érkezik az értékelés. Az a könyve tetszett, de voltak mozzanatai, amikről nem tudom, hogy tetszik-e nekem vagy nem. De valami írói alűrnek tűnnek, és hátha benne van ez másik regényében is. Kíváncsi vagyok rá.

Németh Gábor könyvei
Németh Gábor egy kortárs magyar szerző, akinek nagyon érvényes gondolatai vannak, bár eddig csak kisprózákban és interjúkban olvastam. A múlt hónapban beszereztem a legfrissebb, 2017-es Ez nem munka című kisprózagyüjteményét, aztán antikváriumból az Egy mormota nyarát, és most beszereztem a Zsidó vagy? és A tejszínről című szövegét.

Lux Terka: Budapest
A havi summában fogok beszélni egy tanulmánykötetről, és Erdős René A nagy sikoly című regényértől, amik elméleti és szépirodalmi szinten taglalják a nők, a női irodalom századforduló utáni helyzetét a magyar irodalomban. Lux Terka könyvére itt akadtam rá, és bár nem tudtam, hogy ott lesz a Könyvudvarban, nyilvánvaló volt, hogy velem jön.

LMBT könyvek
Ezekről a könyvekről most nem igazán tudok sokat. Patrick McCabe: Reggeli a Plútón című könyvéből film is készült, amit szintén nem ismerek, viszont sokan szeretik, és meg akarom tudni, miért. Helen Cross: Szerelem nyara című könyvét eddig nem vettem meg, mert nagyjából senki sem szereti, de egy egynyári leszbikus szerelemről szól, és végül Martin C. Putna: János nevében című könyve a kereszténység, katolicizmus és a melegség ellenségeskedését hivatott vizsgálni történeti, szociológiai jelleggel. Valami érthetetlen oknál fogva mindig visszatettem eddig. Eddig. 😉

És aztán elmentem metróval a Keleti Pályaudvarra, POKET-et venni.

Aki esetleg nem ismerné, ez egy idei kezdeményezés Budapesten. Zsebkönyveket árulnak, automatákból, jól felismerhető desingnal, és jelenleg 10 címmel, de folyamatosan bővül. Olyan könyveket találhatunk itt, mint a Pál utcai fiúk, az Utas és holdvilág vagy az Utazás a koponyám körül. Én pedig beszereztem Virginia Wolf: Orlando című könyvét, ami elvileg egy nemét folyamatosan váltó, Orlando nevű karakter narrálásában meséli el a történelmet, és A kis herceget is beszereztem, mivel Dunajcsik Mátyás fordítását használták, és tavaly nyáron én is abban olvastam, és tetszett. 🙂
A kiadványokkal kapcsolatban még vannak kérdéseim, kíváncsi vagyok mennyire lesznek felhasználóbarátok, mert az ismerőseim be vannak zsongva tőle, de engem még távol tart tőlük a frissen bontott műanyag szaga, amik áradnak a könyvből. Mindenesetre 1000 forintért nagyon jó dolognak tűnnek. 🙂

Aztán elmentem a szállásra. A februári debreceni kirándulásomhoz (arról itt írtam) hasonlóan Budapesten is egy olcsó hostelban szálltam meg, viszont velük már volt tapasztalatom, így tudom, hogy nagyon korrektek és világi cukik, így tök bátran vágtam neki az egész útnak.

A hostelben megnéztem, milyen útvonalon jutok el a Várkertbazárhoz, hogy két nap múlva már rutinosan tudjak ingázni, és elindultam a Margó eseményeire, végig a Király utcán és a Körúton, át az általam rendkívül imádott Erzsébet-hídon, hogy aztán az első megállótól rendkívül gyorsan és könnyen a fesztiválon találjam magam.

21_lecke.jpgAz első program, amin részt vettem, egy beszélgetés volt, Yuval Noah Harari, történész, író, gondolkodó: 21 lecke a 21. századra című, frissen megjelent könyvéről. A beszélgetést az Athenaeum vezetője, Szabó Tibor Benjámin vezette, és Hahner Péter történésszel, szórakoztató ismeretterjesztő íróval, és Konok Péter balolfali aktivistával, szintén történésszel beszélgetett, főleg Harariról. A 21. lecke Harari korábbi könyveinek a recenziójából és következményeiből épült, így például arról, hogy hogyan alakul át az identitás, ha algoritmusok egyre jobban ismernek minket, vagy hogy mit jelent a felismerés, hogy a múlt század végén bejósolt, eljön a történelem vége élmény elmarad. Mit jelent a technológia korában az emberi élet végessége, és milyen civilizációs tanulságok lesz kénytelen levonni az emberiség, legalábbis a nyugati kultúra a 21. században… Ezek a tétjei a leckéknek, és a beszélgetés szerint mégis valami optimista kicsengése lesz Harari könyvének. A beszélgetés külön kiemelte, hogy Harari rendkívül könnyen olvasható, és ez nem megy a tudományosság kárára, és hogy tele van a könyv popkulturális utalásokkal, amik érdekes és meglepő felismerésekhez vezetnek.

Aztán elmentem, és megvettem a könyvet. És fellelkesülve elmentem a többi kiadó standjához is, és ott is beszereztem a friss, frissebb megjelenéseket.

Így az Animus kiadónál megvettem Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra című könyvét, majd átmentem szembe a Libri kiadói csoporthoz:

Itt megvásároltam Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik című könyvét, illetve Susan Faludi: Előhívás, Mindent apámról című könyvét, amikről még lesz szó.

covers_509117.jpgMajd megáltam a Scolar standjánál, ahol a Scolar live sorozat legújabb könyvei közül a még hiányzót, Fenyvesi Orsolya: A látvány/Kommentárok meg nem írt versekhez című könyvét, amiről nem igazán tudok többet, de nagyon tetszik a borítója, és biztosan a könyv is nagyszerű, hasonlóan a két másik megjelent kötethez. A három könyvnek egyébként csütörtökön volt a bemutatója a Margó keretein belül, és sajnálom, hogy nem vettem részt rajta.

covers_491122.jpgA másik könyv ennél a kiadónál, ebből a sorozatból a korábban, talán könyvhétre, megjelent Juhász Tibor novelláskötet: a Salgó blues, amiről szintén keveset tudok, de sokan szeretik a közelemben, és hajt a kíváncsiság. A borítója szintén nagyon adja.

És végezetül megérkeztem a könyvvásárlásom harmadik állomására, a Líra csoporthoz, ahol először a nemrég megjelent, Géczi János, Csányi Vilmos interjúkötetet, élettörténet konstrukciót, az Őszi kéket amiben Géczi János kérdezi Csányi Vilmost írót, biológust, etológust, humánetológust. Most ezt olvasom, eddig rendkívül inteligens kötetnek tűnik, és azt hiszem ezt a szintet végig tartani fogja.

Majd levettem a polcról Szvoren Edina: Verseim című novelláskötetét, ami szintén idén, talán szintén könyvhétre jelent meg, és a Pertut, az írónő korábbi novelláskötetét, amiből eddig csak könyvtárit olvastam. Aztán egy polccal lejebb levettem Szálinger Balázs 361° című verseskötetét, ami a korábbi, 360° című kötetének a folytatása, és ha már a köteteknél járt a kezem, megvettem Rakovszky Zsuzsa: Történések című könyvét (Az írónő VS című regényéről itt írtam.), majd a sorból még visszaszaladtam Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni című könyvéért, amiről szintén lesz még szó. 🙂

Akinek elege van a vásárlásaimból, mint ahogy nekem volt már ekkor, ne nyúljon már a nyugtatóiért, most már csak egy könyvet veszek, azt is csak vasárnap.

Ezután, mivel a következő program még sokáig kezdődött, gondoltam beülök Cathrine Millet írónő beszélgetésére. Az írónő hírhedt a Cathrine M. szexuális élete című könyvéről, de most a felolvasott részletekből ítélve egy másként komolyabb, de ugyanannyira meredek témájú Mesés gyerekkor című regényét mutatta be. A beszélgetést a rendkívül fantasztikusan és inteligensen kérdező Winkler Nóra vezetett, aki megfogható, de irodalmi, és még elegáns, de bulváros kérdésekkel is készült. És a beszélgetésről nagyjából ennyit tudok elmondani. Mivel tudtam, hogy késve ülök be a beszélgetésre, gyorsan leállítottam a srácot, aki szegény csak a tolmácsképet szerette volna rám sózni, arra az esetre, ha nem tudnék franciául, mint ahogy nem is tudok, és elég arculatvesztő lett volna visszamenni, ráadásul az utolsó sorból. A tanulságokat mindenki vonja le, mert van mit. Meg okos ember mások hibáiból tanul, tudjátok.

A fesztivál pénteki záróprogramja egy Pion & the unicors koncert volt, ami gyakorlatilag egy még nem teljesen létező, slam, spoken word, rap formáció, és ez volt a harmadik vagy negyedik koncertjük. A happening végül is több volt, mint mondjuk egy Pion István szerzői est, de igazán koncertélménynek sem mondanám. Egyrészt a jól ismert slam poetry szabályai vezették fel az estét, szomorúbb, vidámabb, komolyabb, könnyebb szövegekkel, és azokat összekötő történetekkel, közönséglelkesítéssel, majd Pion teamslamtársával Csider István Zoltánnal már igazán rap-esebb zenei formáció született. Érdekes volt, hogy Pion az előadás nagy részében ült egy széken, ami maga, mármint a szék maga, de igazából ez az ülős formáció is, valami múltszázadibb, könnyebb külsőségként hatott. És Pion mesélt, néha rímmelt, néha megírta előre, és néha csak úgy átkötésként. Most nagyon izgalmas volt, és néhol még érződött volna a férc, ha nagyon erősen végighúztuk volna az ujjunkat, de nagyon jó dolog volt születőben, és Pion tudott erős pillanatokat teremteni, a várakozásaim ezzel beteljesültek.

És, ahogy az obi-ugor mesék mondják: Este lett és reggel lett.

Szombaton elég korán, 10 órakor elkezdődött a Margó, de én csak 15:30 után találtam olyan programot, ami nagyon érdekelt. Viszont elkezdtem volna jegyzeteket írni a fesztiválról (nem írtam), de rájöttem, hogy nem hoztam semmit a telefonomon kívül, így egy reggeli után, délben, felkerekedtem, hogy bebuszozzak a belvárosba, és felleljem a hosszúhétvége szombatján az első legközelebbi papírboltot. De bár ilyen könnyen ment volna. Szereztem füzetet végül, de útközben a Gozsdu udvarban találtam magam (Király utca-Dob utca). Itt egy nagy kézműves vásár volt, amit meg kellett néznem, mert nem láttam még ilyet nyilván, de vettem végül 5-6 egész jó, és 4-5 tűrhető kitűzőt, és hát eléggé szeretem a kitűzőket, ahogy ezt például ez a hangulatos kép bizonyítja:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

Aztán sétáltam és gyönyörködtem a Madách téren, aminek imádom a nagy U alakú épületét, és mindig meg kell néznem, mert rendkívül gyönyörű. Majd átsétáltam a Deák tér, Erzsébet tér közé, ahol megnéztem egy kis konténerkiállítást a #CAPA105-öt, ami Robert Capa lényegretörő ismertetése, de sajnos csak vasárnapig volt megtekinthető. Néhány képet persze csináltam instagramra, nézzétek:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

„Új név alatt dolgozom. Robert Capának hívnak és így majd lehetne mondani, újra születtem (ezúttal nem fájt senkinek).” #CAPA105

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

au.jpgEzt követően hazamentem, kisföldalattival, és egy, másfél óra pihenés után elindultam, hogy odaérjek Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni című könyvének bemutatójára. A könyvet Szilágyi Zsófiával mutatta be, aki egy fantasztikusan okos, de rendkívül közérthető modern magyar irodalom kutató, aki jól használja az iróniát, ügyesen kérdez bele a dolgok közepébe, és egyébként tanított egy fél évig, amit nagyon szerettem. A könyvbemutató egészen érdekes volt. A könyv tétje, hogy Neszlár Sándor lefutott 1000 km-e mellé állít valamiféle irodalmi teljesítményt, ami végül 1111 kilométer lett és ugyanennyi mondat. Egyrészt érdekes volt maga a konstrukció, hogy futás közben be tud ragadni egy gondolat, Szilágyi rákérdezett vendégszövegekre is, és hogy miért nem lett 1000 mondat végül mégis, miért ragaszkodunk ehhez a referenciához. Neszlár elmesélte, hogy a könyv gondolata abból ált, hogy elkezdett futónaplót írni, elsősorban a kilométerekről és a futás körülményeiről, és ebben látta meg a szerző a regénye lehetőségét. Merthogy ez az 1111 mondat regényként van tálalva, és nem tudom elképzelni, hogy a beszélgetés általam nem látott részében Szilágyi Zsófia erre ne kérdezett volna rá. De nekem mennem kellett Csernára.

covers_501943.jpgCserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna új könyvét a posztban már megemlegetett Németh Gáborral mutatta be, és egy nagyon jó beszélgetés kerekedett belőle. Csak szőr mentén a könyvről, inkább két ember beszélgetett a színpadon, semmint, hogy valódi bemutató lett volna, de ez rendkívül jól ált a programnak. Cserna a Helikonhoz igazolt, ahol újra kiadják az életművét, erről is beszélt, beszélgettek arról, hogy két féle író van, az egyik, aki az életről ír, a másik, aki arról, hogy okos, és hogy Cserna igyekszik okosan írni az életről, és ebben a könyvben változó nézőpontokból igyekszik végigírni a történelmet. És persze szó esett Martinovics Ignácról, aki felkelt az osztrák ház ellen, majd beárulta magukat, és valóban a fejével játszott.

covers_509755.jpgEzután kiültem olvasni a vásártér színpadhoz, amit konkrétan lépcsőként kell elképzelni, és ott maradtam a következő beszélgetésen, amiben az új magyar női antológia, a „És boldogan éltek?” című meseátiratokat tartalmazó könyv volt a beszélgetés tárgya. Ott Anna kérdező elsősorban az ott helyet foglaló írók, Berg Judit, Ugor Zsolna, Rakovszky Zsuzsa és a szerkesztő meseélményeiről, és arról, hogy milyen lehetőségek vannak, az általában passzívnak beállított hercegnőknek, és milyen női szerepek vannak a hercegnőkön túl. A kedvenc megoldásom a könyvből talán Berg Judit Hófehérke újraírása, ahol azt boncolgatja, hogy a herceg miért szeretett bele egy halott lányba, és hogy ez fetisizálódik a kapcsolatukban később is, de az Óz megoldása is érdekes (ezt Halász Rita munkája, aki a közönségben foglal helyet), amiben felveti, hogy Dorothy hogyan érezheti magát jól, úgy, hogy ismeri a színes világot, illetve Kemény Zsófi a Hókirálynő gyerekszereplőit emelte a folytatása tárgyává. Az ő olvasatában, meg egyébként az enyémben is, ez egy megcsalás történet, és a novellája tárgya az volt, lehetséges-e folytatni, mintha mi sem történt volna.

Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt
Ez az a beszélgetés, amire nem igazán akartam beülni, mert nem érdekel, de valahogy volt kitölteni való időm, és volt ez a program. Stumpf András, elsősorban a beszántott Heti Válasz újságírója, vezette a beszélgetést, így mégis rávettem magam. És jól tettem, mert ebből a beszélgetésből rengeteget tanultam. Arról, hogy a nemi erőszak elmondhatatlan, és hogy ha nem születik belőle gyermek, akkor igazából nyoma sem maradt, a beszélgetés első fele, amin részt vettem, mégis arról szólt, hogy ez olyan dolog, amiről mindenki tudott, és mégsem beszélt erről senki. És ezt a nők elsősorban maguknak érezték, és nem volt kimondva, de ez mérgezte a családi életet, és teszik mindezt generációk óta. És emellett beszéltek még statisztikai számháborúkról és az állapotok különbségeiről, a náci propagandáról, és még sok-sok témáról ennek kapcsán. Sajnálom, hogy nem maradhattam a beszélgetés végéig.

Simon Márton: Rókák esküvője
Simon Marci könyvbemutatója két részre bomlott. Először Valuska László kérdezte öt idézet kapcsán, Japánról, amivel akárhogy igyekszik is, mindig külső nézőpontot fog felvenni, a slam poetry és a kötete párbeszédéről, arról, hogy mit tanult a Polaroidok sikeréből, és arról, mit keres a kötetben a hűtőmágneskészítés. Marcit érdekelte. Ezt követően egy keleties hangzásúbb, elektronikus performansz jött, aminek a magja nyilván a kötet anyaga volt, de iamyankkal igazán különleges zenés könyvbemutatóra sikerült, más nem zenei, audio felvételekkel, és persze Simon Marci is olvasott fel. Ezt követően dedikált, ahol én egy órát álltam sorba (addig olvastam, és kaptam csokit a sorbaállás megkönnyítésére), de megérte, mert rendkívül pozitív volt, mindenkihez volt pár jó szava, és bár valószínűleg elég fáradt volt már, ezt egyáltalán nem éreztük.

És ha már szóba került, valószínűleg az egész rendezvényt a Kinder Schoko-Bons támogatta, amiből valószínűleg minden látogató fogyasztott rendesen, de ráébresztett, hogy a cukorkapapír csörgése nem csak színházban zavaró, és ez vicces volt egy picit mind a három napon.

És este lett és reggel lett, és eljött a Margó utolsó napja.

Vasárnap leginkább nem volt kedvem kikelni az ágyból, így, bár nagyon ráértem volna csavarogni, csak boltban voltam kint a hostel területéről. Egészen délutánig, amikor elindultam, mert hívott a lelkesedés.

covers_505986.jpgA lelkesedésem első tárgya Fehér Boldizsár: Vak Majom című könyve volt, amit már beszereztem a könyvbemutató előtt, és amit kiolvastam hazafelé a vonaton. Egy elég izgalmas könyv, abszurd szituációból próbál valami fontosat mondani az emberiségről, ahogy a könyvbemutatón elhangzott, talán azt, hogy

Az emberiség szabadságra van ítéltetve.

Vagyis hogy döntenünk kell. És ezt egy nagyon passzív szereplőről tudjuk meg, aki a világ legfiatalabb milliárdosából körözött bűnözővé vált, és ezt az egészet egy valamiféle megvilágosodott nézőpontból olvassuk, és nagyon jó könyvecske lett belőle. Sajnos a könyvet nem sikerült dedikáltatnom, mivel akkor kezdődött a dedikálás, amikor Susan Faludi előadása, és Susan Faludi eléggé fontos előadást tartott.

covers_482263.jpgSzóval Susan Faludi egy ameriakai, ám magyar származású, feminista újságíró, akinek 76 évesen írt az apja egy ímélt, miután évekig nem beszéltek, hogy nővé operáltatta magát, és írja meg a történetét. Ez volna a tárgya az Előhívás című regénynek, de erről sokkal többről van szó, ahogy azt a Mindent apámról alcím is sejtetni engedni. Az apja mesél arról a nagypolgári zsidó életről, amit a háború előtt éltek, majd arról, hogy hamis nyilas karszalaggal megmentette a családja életét, de beszéltek az amerikai emigrálásról, az ott történt családalapításról, a családapaként elkövetett hatalmas hibákról, és a hazautazásról, arról, hogy nem adták vissza az elkobzott házakat, és eljutunk egészen napjainkig. De Susan Faludi mesélt még a munkásságáról, arról, hogy az apjával történtek csak mégjobban megerősítették, hogy a gender, azaz a társadalmi nem fluid, folyékony, nem elvágható, és beszélt az Egyesült Államok és a magyar belpolitikai, emberjogi helyzetről is.

Ezután dedikáltatott, és nekem eléggé az első között sikerült sorra kerülnöm. Rendkívül kedves volt, érezte, hogy nem igazán tudok angolul, de áthidalt minden problémát, és emberileg is egy nagyon kellemes élmény maradt meg utána.

Még tartott a Szücsinger, amikor kijöttem a dedikáló szobából, és végül az volt az utolsó program, amin részt vettem. Ez az előadás Szűcs Krisztián, a pár éve feloszlott Heven Street Seven énekese, Szálinger Balázs pedig költő mivoltában volt jelen a produkcióban. Ez elsősorban egy könnyed, vidám, öniróniával teli előadás akart lenni, és a vége, amin ott voltam, ilyen is volt. Az előadás végén dedikáltattam az új verseskötetét Szálinger Balázsnak, és elhúztam enni, majd pakolni, és végül aludni.

Ennyi volt a hétvégém, és én is ennyi lettem volna mára, bár ez nem kevés. Remélem valaki eljutott azért idáig. 🙂 Én hamarosan érkezem a következő poszttal.

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha kérdésed, megjegyzésed volna, keress komment szekcióban, ha háttértartalmak is érdekelnek, kövess facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 szeptemberi summa

Sziasztok,

megint egy hónappal öregebbek lettünk, és bölcsebbek is, talán, így ideje megírni az újabb summát azokról a könyvekről, amiket szeptemberben szereztem be, vagy szeptemberben olvastam. Az újévi fogadalmaim szerint. 🙂

szeptemberi.JPG

1, Majd a polcomról olvasok, nem fogok új könyveket beszerezni.

Mivel már januárban nem volt komolyan vehető ez a feltételezés, így szeptemberben kifejezetten büszke vagyok rá, hogy csak 2000 Ft-ot, csalás nélkül is csak 2600 Ft-ot költöttem könyvekre a hónapban. Bár majd nekem is lesz egy nagyobb kiadásom az egyikért cserébe. De nézzük címek szerint:

Csányi Vilmos: A kentaur kultúra
Már elolvastam, és most rá vagyok pörögve Csányi Vilmosra mert rendkívül okos ember. Humánetológus, tehát a társadalmat vizsgálja, biológiai meghatározottság és fajspecifikusság szempontrendszeréből. És ez történik ebben a könyvben, tudományos alapossággal, a kentaurokról, társadalmukról, kultúrájukról és hitükről, szokásaikról, életükről. Nagyon érdekes, és sokhelyütt elgondolkodtató olvasmány volt, ami reflektál a mi, akár magyar, világunkra is, és közben nagyon jól eltávolította, és szórakoztató volt. 🙂
És 800 forintért találtam. 🙂

Gayle Forman: Itt voltam
Az LMBT könyv, ami nem volt LMBT. De jó volt. Mert már ezt is olvastam. Egy lányról szól, aki távol került a legjobb barátnőjétől, aki öngyilkos lett. Arról, hogy ez a lány nem tud beletörődni ebbe, keresi a felelősséget és az okokat, amik idáig vezettek, és meg is találja őket. Nagyon jó fordulatokkal teli, mozgalmas és az öngyilkosság köré épült populáris könyvek közül kiemelkedik egyedi, napjainkra is reflektáló megoldásaival.
A beszerzésnél megírt csalás itt történt, ugyanis két topjoy üdítőért, és egy energiaitalért cseréltem. 🙂

Donna Tart: A titkos történet
A könyv egy kis vermonti egyetem ógörög szakos csoportjáról mesél, akik nem csupán megtanulják, hanem el is játsszák, magukévá is teszik az antik viselkedéskultúrát, szokásokat, ezzel relativizálva a mi világunk erkölcsi és jogi kereteit. Nagyjából ennyit tudok róla, de elég testes darab, és LMBT könyves ajándékozáson kaptam, és majd jövő hónap közepéig nekem is küldenem kell egyet, de mivel csak egyszer van kézműves vásár Szegeden, így kicentizve utolsó nap tervezem elküldeni. 🙂 De cserébe nagyon jó lesz. 😉

Örkény István: Egyperces novellák
Újabb monstrummal bővült a polcom, és ez pedig az új kiadású, Helikonos, 762 oldalas könyv, amit már irigyeltem más polcán, de én nem voltam hajlandó megvenni. Na most már nem is kell, mert megnyertem a szeptemberi szegedi slam poetry esten. 🙂

Jean Mattern: Szeptember
Már szintén olvastam, és erről még értékelés is érkezik. De elöljáróban az 1972-es müncheni olimpián történt izraeli sportolók által elszenvedett palesztin túszejtésről szól. Arról, hogy milyen volt újságíróként közel, és közben két férfi közti vonzalomról, szerelemről is szól. 🙂 Írom az értékelést majd lassan. 🙂
600 forint a Libriben, október 7-ig. 🙂

Vidra Szabó Ferenc: Uszadékfa
Most jelent meg az Aposztróf kiadónál, és ez az első magyar nyelven olvasható interszex, született kétneműségről szóló, regény. Nagyon vártam már, és egy jó regényt kaptam néhány szépséghibával, amiről majd írok az értékelésben. Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy eljuttatta hozzám a könyvét. 🙂

És akkor most következzenek a szeptember 28-ai beszerzések:

my_collage.jpg

Először is azért fontos ez a nap, mert aznap kezdődött a kipakolás az egyetemi könyvtárban, ahol 200 Ft darabáron vettem 4 db könyvet,és aznap volt a Kreatív Könyvtárosok Társaságának a nagy őszi könyves piknike, ahol nagyon jó könyveket cseréltem. A reggeli pakkban az elcserélendő könyveket látjátok, a délutániban pedig a már elcserélteket, és a könyvtárban beszerzetteket. A méretarányt nem igazán sikerült eltalálnom. 😀

Könyvtári beszerzés:

Orbán Ottó: Búcsú Betlehemtől
Orbán Ottót nagyon szeretem, és már megvan a két kötetbe rendezett összes verse, de most meg kellett vennem a kötetét, amiben az izraeli, biblikus mitológiát éleszti újra, és reflektál rá. Meg kellett venni, na.

Gustav Flaubert: Érzelmek iskolája
Mivel kétkötetes, ezért ezért fizettem a legtöbbet. 400 forintot. Már lehet tudni, hogy a Bovaryné hatalmas kedvenc regényem a világirodalmi palettán, de Flauberttől mégsem olvastam még semmit. De legalább már beszereztem. 😉

Juhász Ferenc: Vázlat a mindenségről
Ez a kakukktojás, kb. semmit sem tudok róla, de Juhász Ferenc, és ez a címe, és Juhász Ferenc biztosan komolyan gondolja.

Baráti csere:

Esterházy Péter: Daisy
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Szóval még mindig nem olvastam Esterházyt, de neki van a legtöbb könyve a polcomon, mert ha egyszer fogok, akkor nagyon fogok. 🙂

Könyvcsere a Kreatív Könyvtárasok Társaságánál:
Itt én alávaló módon a jónak értékelt, és jó állapotú könyvekre mentem rá. Egyrészt mert én is olyanokat vittem (ha érdekel titeket, miket, szívesen csinálok egy unhaul bejegyzést, amiben arról írok, miért passzoltam le könyveket, és melyek ezek), másrészt mert olyan nagyon konkrétan semmi nem érdekelt a felhozatalból, és ez egy nagyon erős szabály, mert van két kivétel.

Szilvási Lajos: Egymás szemében
Szilvási Lajos szocialista író volt, de ettől még jó író, és csoporttársam szerint ez egy jó regény, és talán nem is véletlenül adták ki újra. 🙂 Ki fog derülni. 🙂

Fejes Endre: Rozsdatemető
Nagyon régóta bassza a csőrömet ez a könyv, és most végre kötelező is, így el fogom olvasni. De valószínűleg majd az új Magvető zsebkönyv kiadásban, ha addig beszerzem, így ez majd tovább is passzolódik.

Jack Keruac: Művésztelep
Szóval Jack Keruac írta az Útont, és Allen Ginsberg mellett a legnagyobb beat író. De az Útont félbehagytam, pedig tetszett, és nagyon várom, hogy megérkezzek hozzá, és folytassam. Nem tudom mikor, de ezt is szeretném elolvasni tőle, és ez az egyik kivétel, aminek nagyon örültem.

Német Gábor: Ez nem munka
És ez a másik. Német Gábor nagyon jól ír, de még nem olvastam tőle kötetet. Ebben a könyvben a kisprózáit gyűjtötte össze, 2017-ben, és bele-belekapva továbbra is azt gondolom, hogy nagyon jó író.

Alex Shearer: Felhővadászok
A könyv a hónap egyik legjobb olvasása számomra. Egy ifjúsági regény egy olyan világgal, ahol ritkaság a víz, és a föld kis szigetei lebegnek a levegőben. Mindez a mi világunk után. Ebben a világban a felhőkből nyerik ki a vizet, és a felhővadászatnak különös kultúrája van. Egy fiatal felhővadász lány és egy fiatal nem felhővadász fiú története ez, amiben a fiúnak tetszik a felhővadászok szabadsága. És nekem is. 🙂

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

2. A havi hat bejegyzés egyetem mellett is megmarad

Ezt az ígéretet nagyon szeretném tartani, de szeptemberben ez lesz a negyedik bejegyzésem. Az igazat megvallva még csak nem is az egyetem miatt nem volt időm, hanem csak nem akartam, hogy időm legyen, nem volt kreatív energiám tartalmakat kitalálni, aztán meg nem volt időm, mert hónap végére besűrűsödött minden tennivalóm. Így hónap elején, az augusztusi summa után, egy bejegyzésben az új helyzetről írtam, ami a blogot övezni fogja, majd Laurie Frankel: Mindig ez van című könyvét ajánlottam nektek, amit nagyon szerettem. 🙂
Igyekezni fogok az értékelésekkel és az életmenedzseléssel, és egyáltalán. 🙂

3. 70 könyvet elolvasok majd 2018-ban

Bár a 70 könyvet augusztusban már meghaladtuk, már érdekel a statisztikám, szóval folytatom, havonta. Nézzük is:

Michael Ende: Momo
Momo egy árva nincstelen kislány, akinek van ideje mindenkit meghallgatni, így segít kezelni a környék problémáit, de egy idő után nem jön hozzá senki, és Momo az egyetlen, aki meg tudja oldani, miért nem. A Momo egy nagyon fontos könyv az időről, az egymásra való figyelésről és arról, ami minket emberré tesz. Fantasztikus történet, és nagyon jó altatónak is. Én nem igazán tudtam 5-6 oldalnál tovább olvasni bealvás nélkül, de nagyon izgalmas közben, szóval esti felolvasásra rendkívül ideális.

Guillaume Méteyar: Türelemüveg
A Magvető időmérték sorozatának áprilisi darabja ez, ami egy fiatal francia szerző első magyar nyelvű kötete. Nagyon érdekes nyelvet használ, szonetteket ír sokat, és prózavarset néhányat. Érdekes, ahogy diskurzusba kerülnek a szövegei a hagyománnyal, de engem nem igazán nyűgözött le a kötet. Inkább a prózaversek működtek velem, de a dicshimnusznak sem gyenge utószóban a fordítók azt írják, ez lesz a költészet új mértéke, hát költőként is kíváncsian várom. 🙂

Csányi Vilmos: A kentaur kultúra
már fentebb írtam róla

Hevesi András: Párizsi eső
A könyv szerepel a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listámon, és nagyon nem szerettem olvasni mégsem. Egy magányosan kóborló párizsi zsánerregényt vártam, amihez képest egy zavarbaejtően sok hagyományos történettel dolgozó, de azokat nem végigvezető, csak felmutató, és összességében cselekmény és lelkesedés nélküli regényt kaptunk, ami lehet, hogy irodalomtörténetileg alapmű, de olvasmányélményben annál elkeserítőbb.

Potoczky László: Éles
A könyv mindenhol egy generációs regény skatulyából van kommunikálva, miközben egy bűnözésre jutott értelmiségi áll a középpontjában, aki szerez magának egy nőt, akit kvázi bezár, vagy akivel bezárják egymást, ezzel egy érdekes térstruktúrát létrehozva. Potoczky tud írni, és biztosan jobban szerettem volna a könyvet, ha nem a generációs regény címszó alatt olvasom, mert így többször szélsőséges, öncélúan szélsőséges volt. A megoldásai és maga a sodró nyelve viszont tetszett, és megértem miért sikerkönyv.

Potoczky László: Égéstermék
Potoczky még mindig nagyon tud írni, és ebben kimerül a könyv pozitívuma. Vett egy Szabadság, szerelem típusú történetet egy radikálisan passzív szereplővel és ráolvasta a 2006-os rendőrattak elszámolatlanságát és az aktuálpolitikai kommunikáció paródiaszerű eltúlzását, és megírta belőle ezt a könyvet. Említésre méltó, de már a Kőszívű ember fiaiból ismert probléma, hogy a főszereplő tüntető, a bátya pedig rendőr, ami izgalmas szituációkat hozhatott volna, de nem hozott, így maradt a főszereplő lány elvhűsége, ami emberileg példaértékű, egyébként pedig érdekes volt. Sajnálom, hogy nem lett releváns könyv, mert Potoczky tényleg tud írni, üdítően jól.

Gayle Forman: Itt voltam
már fentebb írtam róla

Mohácsi Balázs: Hungária út, hazafelé
Ez a kötet megírta Pécset, és nem volt állandó megszólalásmódja, nem fixálta le a nyelvét, ezzel egy nagyobb távolságot tudott bejárni a városban. Összességében nagyon tetszett a kötet, és sok pécsi hasonlatom lenne róla, de csak kettőt engedek meg magamnak: Olyan mint Pécs, hogy folyamatos párbeszédben van a hagyománnyal, miközben folyamatosan megújul, és olyan mint Pécs, mert vannak részek, amik nem tetszenek (a kötetben elsősorban nyelvileg van tőlem távolabb álló vers) és van több, amit imádok. És szerettem az egész Lassú város elképzelést, bár nem feltétlenül tudom Pécsbe vetíteni, de ez már az én, és az első 18 évem problémája. 😀 Szerettem, és ajánlom. 🙂

Alex Shearer: Felhővadászok
már fentebb írtam róla

Vidra Szabó Ferenc: Uszadékfa
már fentebb írtam róla, és lesz róla értékelés is

Jean Mattern: Szeptember
Már fentebb írtam róla, és lesz róla értékelés is

 Kategóriák szerint:

Szépirodalmi kötelező: Párizsi eső
Kortárs szépirodalmi próza: Égéstermék, Éles, A kentaur kultúra
Szórakoztató irodalom: Felhővadászok, Itt voltam, Momo
LMBTQIA: Szeptember, Uszadékfa
Nem angol/magyar nyelven íródott: Szeptember (francia), Momo (német), Türelemüveg (francia)
Friss, 2017-18-as megjelenés: Uszadékfa, Égéstermék, Hungária út, hazafelé, Türelemüveg

Ennyi lett volna a szeptember. 16 könyvbeszerzés, 4 poszt, 11 olvasás, sok szeretet. 🙂
Ha kérdésed, megjegyzésed, hozzászólásod volna, keress bátran a komment szekcióban, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

 

2018 augusztusi summa

Sziasztok,

a tegnapi napom egy picit szétcsúszós volt, de természetesen nem felejtettem el, hogy hónap vége van, azt hiszem augusztus végén ezt nem is lehet, így máris érkezem az augusztusi summával. Ebben a posztban a havi könyvbeszerzésekről és olvasásokról fogok beszélni, illetve most kitérek a nyári és a nyár végi olvasási terveimre is. 🙂 De lássuk!

augusztuso.JPG

1. A polcomról fogok olvasni

Januárban azt fogadtam meg, hogy igyekezni fogok a polcomról olvasni, vagyis nem veszek új könyveket, és ezt augusztusban a korábbinál jobban sikerült betartani, mivel csak 7 könyvet szereztem be, és tettem mindezt 4500 forintért, egy energiaitalért és két topjoy, kupakos üdítőitalért, ami ezekért a könyvekért rendkívül jó teljesítmény. 🙂

Címek szerint pedig:

Parti Nagy Lajos: Létbüfé
már olvastam a hónapban, szóval bővebben az olvasások között írok róla majd.

Parti Nagy Lajos: Fülkeufória és vidéke
Száz új magyar mese
Nem igazán tudok erről a könyvről többet, mint amennyit a cím és az alcím elárul, de Parti Nagy, és mesék, valószínűleg közéleti tartalommal, és persze hogy érdekel.

Kardos Péter – Nyári Gábor: Cigánylabirintus
Ez a könyv egy szerepjátékkönyv, ami roma életutakon vezet végig, és érzékenyíteni hivatott. Nem igazán lapoztam még bele, de 100 Ft-ért kíváncsi vagyok rá. 🙂

Virág Emília: Sárkánycsalogató
Először is bemásolom ide a fülszöveget, aztán azt, hogy hogy jövök én a könyvhöz.

Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királylány kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

Erről a könyvről először OlvaZsófitól hallottam, aztán az elmúlt pár hónapban folyamatosan a szemembe volt, és most megvettem, és kíváncsian várom.

Audrey Niffenegger: Hollókisasszony
Már olvastam a hónapban, lejjebb írok róla.

Esterházy Péter: Esti
A könyv amit azt hiszem mindenki imád. 🙂 Esterházy itt a Kosztolányi hagyományt viszi tovább és  azt posztmodernizálja. Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Madeline Miller: Akhilleusz dala
Ez a könyv egy Trója újramesélés. A fantasyk közül nagyon sokan szeretik, és LMBT címkés.
És a nyáron már meg szerettem volna venni, de nem volt már a Lírában akciósan, és amikor ismét volt, akkor gyorsan vetettem az egyik barátnőmmel, aki közel volt egy Lírához, és megvette nekem. 🙂 Köszönöm ismét neki. 🙂

2. Olvasási tervek voltak, de nem sikerültek

Mint már írtam, két nagyobb tervem volt a nyárra, az egyik a Könyvek, amiket hazaviszek posztban említettek, a másik pedig a Nyár végi hajrá és pánik bejegyzés említett könyvei.

Az otthon töltött idő több idő lett végül, mint amekkorára fel voltam készülve, így majdnem minden könyvet sikerült kiolvasnom. Abból a listából az egyetlen olvasatlanul hazahozott, és ma is olvasatlan könyv Seanen McGuire: Minden szív kaput nyit című könyve. Részben azért alakult így, mert nem sikerült úgy haladni az értékelésírással, ahogy szerettem volna, ezért a vastag és a nem LMBT könyveket toltam előre, és végül az Amikor isten nyúl volt, és a Minden szív kaput nyit maradt, és én az Amikor isten nyúl voltot vettem ki a bőröndből a hazaútra.

Ennél sokkal nagyobb sikertelenségről számolhatok be a Nyár végi hajrá és pánik című lista kapcsán, ahol 11 könyvből mindössze ötöt sikerült elolvasnom, és ma még egyet befejezek, hogy szépítsem.
Az egyik célom az volt, hogy az eddig olvasott LMBT könyvekről legyen fent értékelés, ettől két könyvnyire voltam két héttel ezelőtt, ez a szám most három, bár megpróbálok nekikülni, ha ezzel a bejegyzéssel végzem majd. De a Lily és a polip újraolvasása nem történt meg, ami pótlandó.

A könyvtári könyvek közül egyet olvasok folyamatosan, Thomas Mann Halál Velencében című könyvére pedig küldtem egy hosszabbítást. A maradék hármat pedig már visszavittem csütörtökön.

Szórakoztató irodalomból csak egy könyv sikerült, így Márkus András: Paraszttartók kézikönyve és Holly Goldberg Sloan: 7esével című könyve is várat még magára.

3. de 15 könyvet sikerült elolvasnom ebben a hónapban

Ami azért öröm elsősorban, mert ezzel megvan az az éves cél, amit kitűztem magamnak: 70 volt a cél, és 71 olvasásnál járok. 🙂

475788_igyunk.gif

Nézzük:

Richard Yates: Egy jó iskola
A legnagyobb könyves csalósás a könyv, saját magamban. Nagyon szerettem ezt a könyvet középiskolában, mert történelmi, mert egy fiú-nevelőintézetben játszódik az Egyesült Államokban, amikor kitör a második világháború, amihez mindenkinek valamilyen viszonya kell legyen. Szerettem mert tanár és diák nézőpontokat is mozgat, mert fókuszál arra, hogy most változik a diákok személyisége, de valahogy nem szerettem most, pedig nagyon vártam. Vontatott volt, és nem tartotta fent eléggé a figyelmemet. 🙁 Sajnáltam.

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia
Egy koszovói lány feleséggé, családanyává majd menekülté válásának, és egy Finnországban élő és felnőtt meleg menekült srác összeérő története ez, amiről már itt írtam bővebben.

Avery Corman: Kramer kontra Kramer
Ez a könyv rendkívül izgalmas volt. Egy válástörténet egy négy éves gyermek felett, akit a férjnél hagyott a feleség, és kettejüknek kell túlélni valahogy. Aztán mégis egy gyermekelhelyezési perben találjuk magunkat. Nagyon sokáig azt hittem, hogy ez a könyv nem volt rám hatással, csak érdekelt, de az utolsó 50 oldal nagyon megtört, és ez nagyon klassz új élmény volt.

8a976799b5e2ac99de6b719a09308c61.gif

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Kundera neve a magyar szakos hallgatóknak nagyon ismerős lesz, és szinte biztosan ez a legismertebb könyve ez. Ő egy francia nyelven író, de cseh származású író, filozófus, aki ebben a regényében a cseh emigráció történetét írja meg. Vagy inkább egy emigráns történetet használ arra, hogy filozófiáról beszéljen. Nagyon olvasmányos volt, rendkívül érdekes, és Kundera egy potenciális kedvenc szerzőm. De ezzel együtt újra fogom olvasni, mert biztosan más jelentéssíkokat fog megmozgatni, akármikor nyúlok majd ehhez a regényhez.

Latzkovits Miklós: Laboda
Latzkovits Miklós tanított engem egyetemen, és tudom róla, hogy egy rendkívül random ember, aki nagyon jól mesél. Egy picit ez a könyv is ilyen. A Laboda című novellakötet novelláinak szinte állandó hőse Laboda, akinek sem az előzménytörténete, sem a mostani élete nem tisztázott. Mármint minden novellában tiszta, hogy kicsoda Laboda, de ezek nem olvashatóak össze. És nem is kell. 🙂 Fantasztikus olvasmány volt.

Joseph Olshan: Éjszakai fürdés
Az Éjszakai fürdés két férfi közötti kapcsolatot ír le. Két olyan férfiét, akik már tartoztak valakihez. Egyikük egy férfihez, aki 10 éve elveszett az óceánban, egy másik pedig egy olyanba, aki még kamasz korában elhagyta. Hamarosan érkezem róla egy bejegyzéssel.

Tamara Ireland: Klikk
Ez egy nagyon kedves történet, nagyjából 10-12 éveseknek. A főszereplő lány létrehoz egy alkalmazást, ami segít embereknek megtalálni azokat az embereket egy adott közösségen belül, amik ugyanolyan válaszokat adnak adott kérdésekre, így akár barátok is lehetnek, és egy nagyon kedves gesztus kell ahhoz, hogy ez kiderüljön. De az alkalmazással lesznek gondok, miközben a főszereplőlány részt vesz egy alkalmazásfejlesztő versenyen.

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Sarah Winman a Bádogember szerzője, amit már sokszor dicsértem a blogon is (a konkrét értékelésért katt. ide.), és ebben a könyvében egy lányról, az ő nyuláról: istenről, a legjobb barátnőjéről, a meleg bátyjáról, és a lány egész életéről mesél. Értékelés pedig hamarosan érkezik. 🙂

Audrey Niffenegger: Hollókisasszony
A szerző Az időutazó feleségének az írónője, ez pedig egy gazdagon illusztrált mesekönyv egy hollólány és egy postás szerelméről, aki igyekszik valóra váltani az álmát. Aranyos történet volt, szerethető, és 10 perc alatt elolvasható, még nem tudom, mi lesz a sorsa a kötetemnek, még az is lehet, hogy megmarad, hátha egyszer épp elfogy a motivációm, vagy ilyesmi.

Parti Nagy Lajos: Létbüfé
Parti Nagy mostanában emlegetett szerző a kultúrharcban, mert a Magyar Idők szerint nem tud magyarul. A legfrissebb verseskötete szerint viszont tud. Nagyon tud. Nyilván rendkívül ügyesen bánik azzal a posztmodern nyelvvel, amit ő az életművében létrehozott, és ezen a hangon érdekesen és izgalmasan tud írni őszről, kórházakról, és a kórházi büfésnő szépségéről vagy akár könyörtelenséggel. Nem gondoltam, hogy befejezem a nyár végére, mert az elején nagyon lassan haladtam vele, de bele lehet jönni.

Tokaji Tamás: Csöndnaplók
Tokaji Tamás fiatal szegedi költő, aki nagy szavakat használ, de mégsem idegesítő, sőt. Nagyon erős kontextusban dolgozik egy indiai, keleti vonallal, mindazzal, amit nekünk Európában jelenthet ez, és azon is túl. De rendkívül izgalmas kötet abban, hogy mégsem hagyja cserben az ebben nem járatos olvasóit. Néhány cím és szöveg közti párbeszéd nekem nem működött, de összességében nagyon szerettem. Nagy meglepetés volt számomra, hogy tud bennem működni, de tudott. 🙂

Laurie Frankel: Mindig ez van
Ezt a könyvet már olvastam tavasszal, és már azóta a kedvenceim között van. És már rövidesen tényleg írok róla. 🙂

April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight
Ezt a regényt nem mertem megvenni, csak könyvtárból kikölcsönözni, mert nagyon sokaknak nem tetszett. De LMBT címkés, és úgy érzem, nem teljesen értem, hogy miért.Ez egy rendkívül ijesztő történet Midnight két szerelméről és volt szomszédjáról, Poppyról és Winkről. Poppy úgy tűnik felületes és játszmázó, és ki is derül, hogy mennyire, Midnight pedig elszenvedi mindezt. Nagyon. És én is elszenvedtem. Nem igazán ajánlom senkinek. 

Szilasi László: Luther kutyái
Szilasi könyvhétre megjelent könyve az agydaganatáról szól, és 48 olyan óráról, amiben elvesztek az emlékei. És ezt nem csak úgy megírta, hanem ezen keresztül nézünk az elbeszélő életének a különböző korábbi szakaszait. Nagyon alapos és érdekes könyv volt, csak el kellett különítsem a szerzőt és az elbeszélőt ahhoz, hogy teljesen be tudjam fogadni. 🙂 És úgy alakult a félévem, hogy november végén, decemberben kötelező lesz az egyetemen. 🙂

Sarah Pinborough: 13 perc
A 21. Század Kiadó idei friss krimije ez a regény. Rendkívül jó könyv, túl azon, hogy a regény fülszövege nem fedi le a könyv cselekményét és gondolatait, és egész mást vártunk. De ettől teljesen függetlenül egy fantasztikus regény. Egy lány 13 percig hallott a regény elején, és nem emlékszik az előtte álló nap történéseire. És próbálja kinyomozni, hogy mi is történt. Hogy hogyan került a folyóba, aminek hatására 13 percig halott volt. De nagyon jó a regény, nagyon szerettem. 🙂

Nézzük kategória szerint ezeket:

Kortárs szépirodalom: Luther kutyái, Laboda
Szórakoztató irodalom: Egy jó iskola, Kramer kontra Kramer, A lét elviselhetetlen könnyűsége, Klikk, Hollókisasszony, 13 perc, Wink, Poppy, Midnight
LMBT címkés: Macskám, Jugoszlávia, Éjszakai fürdés, Amikor isten nyúl volt, Mindig ez van
Nem angol vagy magyar nyelvű könyv: Macskám, Jugoszlávia, A lét elviselhetetlen könnyűsége
2017-18-as megjelenés: Macskám, Jugoszlávia, Klikk, Luther kutyái, Létbüfé, 13 perc, Csöndnaplók
LMBT szerző: Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Hogy állunk?

Még 5 kötelező olvasmányt, és 3 LMBT tartalmú könyvet kell elolvasnom, hogy az éves terv teljesüljön, az összes többi kategóriában megvan az alsó limit, vagy már rég túlhaladtunk rajta. 🙂

Ennyi lett volna ez a hónap mára. Hét új könyv a polcomon, és 15 könyvet sikerült elolvasnom, jó néhány magaslattal, mélyponttal, és meglepetéssel. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. 🙂

Holnap egy olyan poszttal érkezem, amiben egy picit újra tervezem gombolni a blognak nevezett kabátot. Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

7+1 könyv, amit magammal hoztam a régi könyvespolcomról

Sziasztok,

már a tavalyi nyár végi összegzésemben meséltem arról, hogy életem három földrajzi koordináta körül zajlik, így a bejelentett lakcímemen, a középiskolai lakóhelyemen és az egyetemi kollégiumban. Arról viszont nem beszéltem, hogy a polcaimat is ezek a pontok határozzák meg. A mostani polcom a kollégiumi polcom, és a középiskolás éveim könyvei és könyvszerzeményei a korábbi lakhelyemen vannak, amiből most hetet beemeltem a polcomra. A „felnőtt polcomra”. És ha már így alakult, gondoltam írok róla, aminek kapcsán mesélek a korábbi könyvvásárlási és könyvbeszerzési szokásaimról.

kepkivagas_2.JPG

Szóval nézzük mi az a 7+1 könyv, amit beszereztem a régi polcomról.

1. Jay Asher & Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

Jay Asher a 13 okom volt szerzője, és miután 2012. telén nagy hatással volt rám, így el szerettem volna olvasni a szerző másik könyvét is, és az osztályfőnököm megkérdezte májusban, hogy milyen jutalomkönyvnek örülnék, én pedig ennek örültem volna, így meglett, benne az igazgatóm aláírásával, amiben megköszöni és elismeri kiemelkedő közösségi munkámat. 🙂

A könyv maga egy érdekes felvetésű ifjúsági könyv, ami 1996-ban játszódik. Ekkor két fiatal megtalálja valamilyen korabeli adathordozón a későbbi facebookjukat, úgy, hogy 1996-ban még nem volt facebook. És ezen át nézzük a saját kis életüket, és az életük alakulását. Akkor nagyon szerettem, és ez volt az első Dream válogatás könyvem.

2. Mathias Malzieu: A szív mechanikája

Midőn ezt olvastam, még nagyon rocker pózer hipszter voltam, még akkor is, ha ennek a három halmaznak nincs is közös metszete. Ma már remélem csak ennek a könyvnek a szeretete maradt meg ebből. A könyvet az Alexandrában vettem, a pécsi Árkádban, talán télen. Vagy lehet, hogy csak a könyv hangulata miatt gondolom télinek. De biztosan akciós volt. Középsuliban mindig akciós könyveket vettem, mert a saját zsebpénzemből spóróltam rájuk. Erre amúgy büszke vagyok.

Nade a könyv. A könyv egy mese egy rendkívül belevaló srácról, aki a világ leghidegebb napján született, egy domb tetején álló házban, a bábánál. Mivel igen hideg volt, a gyermek szíve megfagyott, és a bába egy órát állított be helyette, amit naponta fel kell húzni. Viszont ez az óra nem bír ki heves érzelmeket, és egészen addig ez működik is, amíg a főhős kamaszként el nem indul szerelmes táncosnője után. Nagyon sokat kaptam tőle, és nem mondom, hogy nem fogom a közeljövőben újraolvasni. 🙂

3. Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk
Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Rendkívül izgalmas, szórakoztató, ugyanakkor megrendítő dokumentumregény, ami pont az, ami az alcímében olvasható. Egy tanéven keresztül követjük az első szám első személyű elbeszélőt, aki angolt tanít több tanártársával, és rendkívül fontos kérdéseket tesz fel.

Ma nem tudom, hogy megvenném-e. Néha azt érzem, kevésbé kezd érdekel az Észak-Korea téma, mert több felületen találkozom vele, de Trump és Kim Dzsongun találkozásáról mindent is elolvastam, szóval fene tudja. De már megvan, úgyis.

4. Padisák Mihály: Éljen a száműzetés

Életem első könyve, amit én választottam, még alsóban, a Jonatán Könyvmolyképző akciós kínálatából. És még a monogramom is rajta van a törzsén, szóval soha nem vállhatok már meg tőle. Alsóban mindenhová ráírtam a monogramomat, amiről persze a pszichológus ismerősömnek meg is van a magyarázata…

A könyv maga egy izgalmas történet Kanócról és a nővéréről, akit kitesznek egy kis horvát szigeten a nyárra. Kanóc barátságot köt a házigazda lányával, és megindulnak a nagy közös álmuk felé, elkapni a nagy halat. Rendkívül aranyos könyv, nálam ma is etalon ifjúsági kategóriában, és ez tett rá az olvasásra.

5. Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya

Emlékeztek még az Alexandra nagy nyári leárazásaira, na, ezt a könyvet akkor szereztem be. Elég csajos a borítója, bár szerintem akkor még nem fogadtam el magamban, hogy meleg vagyok, de ez a cím megvett. És egyébként sem mentem ki ezzel a könyvvel a lakásból, bár ez véletlenül alakult így.

A könyv főhőse Natalie, aki egy szenátornő főtanácsadója, és komolyan gondolja a munkáját. Aztán mellrákot kap, és amellett, hogy ez lassításra készteti, el kellett gondolkodnia, mi az igazán fontos az életben. Emlékszem, hogy reggel ültem le a könyvvel, és délután fel tudtam állni vele, mert letehetetlen volt. Fejezetek helyett ciklusokra van bontva, akár csak a kezelések, és nem volt szomorú. Rendkívül vidám volt, esetenként vicces, és végig csodálatosan életigenlő.

6. Kitty Fergusson: Stephen Hawking élete és világa

Szóval elérkeztünk azokhoz a könyvekhez, amiket még nem olvastam. Amikor meghalt Stephen Hawking, eszembe jutott, hogy nem tudok róla sokat, de amit mondanak róla, az érdekel, és biztat arra, hogy olvassak róla, és hogy rohadtul el kellene már olvasnom a könyvet, ami róla szól, és amit még molyon cseréltem valamikor rég. És most megtettem a következő lépést ennek irányába, és mostantól szem előtt lesz.

7. Walter Moers: Álmodó könyvek városa

Édesanyám nagyon szeretett olvasni, és szerette a könyveket, és az élet úgy hozta, hogy egy ideig a kisvárosunk piacán árult használt könyveket. így futottam bele és vittem haza ezt a könyvet, amitől egy picit még most is félek. Friss félelmem alapja, hogy fantasy, amikkel mostanában voltam túl jóban, régi félelmem a terjedelme és a borítója. Egyszer sorra fog kerülni, mert bassza a csőröm, de még várós.

+1: Herman Melville: Moby Dick, a fehér bálna

Amiért ez nem teljesen a lista része, az az, hogy édesapám polcáról nyúltam le, a bejelentett lakcímemről. Ez az ő könyve volt, ’82-ben jelent meg, és most gondoltam elhozom.

A története mindenki által ismert. Krasznahorkai most írt róla könyvet. És engem most mégsem érdekel, csak a bölcsésznyomás miatt fogom elolvasni. Ettől persze még tetszhet, sőt, de vannak könyvet, amiket illik ismernie egy bölcsésznek azt hiszem, ha komolyan gondolja, és a Moby Dick ilyen. És remélem, hogy nekem is fog tetszeni.

moby.gif

Ennyi lenne azoknak a könyveknek a listája, amik most újak az új könyvespolcomon. Köszönöm szépen, hogy olvastatok, és hogy velem tartottatok. Hamarosan érkezem a következő poszttal. 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És a következő posztig se feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 júliusi summa

Sziasztok,

év elején voltak nagy álmaim, elképzeléseim arról, hogy majd a polcomról fogok olvasni, azazhogy nem veszek nagyon új könyveket, és hogy 70 könyvet elolvasok, ezeket különböző kategóriák szerint. És azt is megígértem, hogy havonta részletezem, hogy mi történt ezen ügyekben. Jelentem, egy nagyon tartalmas hónapot zárunk. 🙂

juliusi.JPG

1. A havi szerzemények

Erre a listára most nagyon büszke vagyok. Mindössze három könyvet sikerült beszereznem a Líra nagy nyári leárazásában, és ezek közül egyet már el is olvastam, egyet most olvasok, és a harmadikra is rövidesen sor kerül.

Laczkovich Miklós: Laboda
Laczkovich tanít az egyetemen, és rendkívül elvont, és roppant vicces, és imádom. És azt mondják,ez a novelláskötet pont ilyen, és én nagyon sajnáltam, hogy tavaly nem vettem meg, szóval idén. 😉

Caroline Solé: Szavazz rám!
(részletesen az olvasásnál)

Richard Yates: Egy jó iskola
Az Egy jó iskola egy bentlakásos konzervatív suliról szól az Egyesült Államokban a második világháború idején. Témájában nagyon hasonlít az  Iskola a határonhoz, és talán megszólalásban is. Ez volt az első könyv, amit Pécsen olvastam középiskolásként. És most olvasom újra.

2. 11 db könyvet sikerült elolvasnom a hónapban,

ezzel 56-ra nőtt az éves olvasásaim száma, ami a betervezett 70-hez már elég közel áll, és vannak pontok, amikor a százon is elálmodozom. 🙂 De nézzük konkretizálva:

Jónía Leósdóttir: Halálkomoly
Ez egy ifjúsági könyv. Kvázi krimi egy levélről, amit egy tanulócsoport asztalán talál egy lány, és nyomozásba kezd, nehogy túl késő legyen. Érdekes volt a felvetés, és régóta szerettem volna beszerezni, és a múlt hónapban sikerült. És nagyon lelkesen csaptam bele, és nagyon rossz volt. A történet rendkívül gagyi volt, eltolódtak a hangsúlyok, és bár tudom, hogy a fordító, Dunajcsik Mátyás, tud fiatalul, mert olvastam az ifjúsági regényét, de a nyelve is csapnivaló volt. Nem volt fiatalos, mű volt, és kényszeres talán. Nem igazán tudom ajánlani.

Takács Judit: Meleg század
Ez egy érdekes és informatív tanulmánykötet volt a melegségről és a múlt századi Budapestről, amiről értékelést itt írtam, itt pedig a hat kedvenc történetemet szemléztem belőle.

Hanya Yanagihara: Egy kis élet
Az Egy kis élet egy masszív könyv egy srácról, akinek nem volt vidám élete, tele van titkokkal és traumákkal, és rettenetesen mélyre megy az emberben, és ténylegesen fáj, de nagyon megéri, és rettenetesen szerettem. Itt írtam róla egy hosszabb ajánlót.

Elena Favilli – Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak
Ezt a könyvet az unokahúgom kapta tőlem karácsonyra. 100 nőről szól, a világ számos pontjáról, és mindről egy rövid történetet és egy nagyobb képet tartalmaz. Nagyon inspiráló, és fontos beszélgetéseket indított köztem és a 10 éves unokahúgom között, akinek még a rapper a példaképe, de fontosnak tartja Malala küzdelmét az oktatás egyenlőségéért, és el sem tudja képzelni, milyen lehet tudni, hogy nem a nemednek megfelelő testben élsz.

Tompa Andrea: Omerta
Ezt vártam a legjobban a nyári olvasmányaim közül. Egy idős cseléd, egy rózsanemesítő, egy gazdálkodó lány és egy apáca történtét meséli el a román diktatúra idejéből, ahol mindenkinek meg kellett kötnie a maga kompromisszumait, és el kell hallgatniuk a mondanivalójukat.

Mészáros Dorka: Én vagy senki
Egy nem igazán izgalmas ifjúsági krimi azzal a jó felvetéssel, hogy hét fiatalt meg fognak ölni. Nem tudom, hogy írok-e majd bővebben. Szintén Tilos az Á kiadó, és szintén csalódtam, amit kezelni sem tudok, mert eddig nagyon odáig voltam a kiadóért.

Anna Gavalda: Billie
Egy fiú és lány barátság rettenetesen aranyos, kedves, de nehéz története, amiről még írok majd. 🙂

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszky friss első regénye beszél arról, milyen egy kisvárosban ’56, milyen elképzelések éltek az emberekben a csernobili atomkatasztrófáról ugyanebben a kisvárosban, és egy magánéleti válság közepébe helyezi mindezt, ami napjainkban történik. Állati izgalmas regény, amiről fogok még írni. 🙂

Caroline Solé: Szavazz rám!
A Móra tavaly könyvfesztiválra megjelent ifjúságijában egy online valóságshowt ismerhetünk meg, amire jelentkezik egy hajléktalan fiatal. A valóságshow a Maslov-piramis alapján építkezik, vagyis azt mutatja be, hogyan vannak jelen a jelentkező életében a fiziológiai szükségletek, a biztonság, a valahová tartozás, a státusz és az önmegvalósítás. Óriási regény a maga kis terjedelmében, mindenkinek ajánlom.

Nadia Murad: Az utolsó lány
Nadia népcsoportja ellen az Iszlám Állam népirtást hajt végre. A férfiakat megölik, a nőket szexrabszolgaként adják veszik, a gyermekeiket pedig kiképzik, és terroristává teszik. Nadia szexrabszolga volt, akinek sikerült kimenekülnie a rendszerből, és most elmeséli a történetét. Bár magával a kiadással voltak gondjaim, és elég nehezen kapcsolódtam rá a könyvre, eléggé elrendezte az Iszlám Állam konfliktusgócról alkotott tudásrendszeremet, és örültem, hogy nem hallgatja el, hogy az Egyesült Államoknak felelőssége van itt.

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen
Mán-Várhegyi Rékának most jelent meg az új regénye, de ez egy novelláskötet, néhány évvel korábbról. Egy fantasztikus novelláskötet, amiről nem tudok korrektebbül írni, mint a fülszöveg író Németh Gábor:

Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal – a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger” egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam – nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában.

3. És most nézzük a kategóriákat:

Kortárs szépirodalmi próza: Omerta, Akik már nem leszünk sosem, Boldogtalanság az Auróra-telepen
Szórakoztató irodalom: Halálkomoly, Esti mesék lázadó lányoknak, Szavazz rám!, Az utolsó lány
LMBT könyvek: Meleg század, Egy kis élet, Én vagy senki, Billie
Nem angol vagy magyar anyanyelvű: Halálkomoly, Billie, Szavazz rám!, Az utolsó lány
2017-18-as megjelenés: Meleg század, Egy kis élet, Esti mesék lázadó lányoknak, Omerta, Szavazz rám!, Akik már nem leszünk sosem, Az utolsó lány

Ez lett volna ez a hónap. Három beszerzés, 11 olvasás, és ezzel együtt hét bejegyzés. Köszönöm, hogy velem tartottatok benne. 🙂
Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, amiben az Akik már nem leszünk sosem című könyvet fogom ajánlani. 🙂

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp se feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2 / 4 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén