Sziasztok,

a mai bejegyzésben ismét a Könyvekkel a szivárványig! projekt egy részeleméről, az országos találkozók céljáról, terveiről, reményeiről igyekszem mesélni nektek. A Könyvekkel a szivárványig! projekt egy nagy ajándéka ennek az évnek, a Háttér Társaság Emberek vagyunk nem propaganda című pályázatán lett nyertes projekt, és az év második felében kis országos találkozókat szervezek, szerveztem Pécsen, Szegeden, illetve december 7-én Debrecenben és december 8-án Miskolcon. Mi is hajtja ezeket a találkozókat, és miért gondolom azt, hogy olvasóköröket kell létrehozni. A mai bejegyzésben ezekről lesz szó.

Mit keresek az olvasóköriparban?

Néha azt gondolom, hogy túlzás mindent a magam kis tizenhatéves kamasz srác karakterére visszavezetni, de itt is az van, hogy így tudom elmesélni igazán, miért tartom fontosnak azt, hogy vidéken olvasókörök köré gyűjtsük azokat az embereket, akik LMBT+ témákban szívesen olvasnának. Amikor én 16 éves voltam, kétségbeesetten kerestem azokat a könyveket, amelyekben megjelenik az LMBT+ téma, és azokat az embereket, közösségeket, akikhez kapcsolódhatnék, mert hasonló dolgokat olvasunk, hasonló kérdésekre keresünk könyveken keresztül választ, és meg tudnák mutatni, hogy mindezzel nem vagyok végtelenül egyedül.

Tizenhét évesen végül rátaláltam a PeMeL-re, a pécsi LMBTQ közösségre, ahol fiatalok próbálnak önszerveződni, egymás között jól érezni magukat, és bár fél év múlva eljöttem Szegedre egyetemre, mégis nagyon fontos időszak volt számomra a PeMeL-es idő. Akkor láttam először, hogy járhatok olyan közösségbe, ahol nem téma igazán az, hogy meleg vagyok, és filmklubokon, könyvbemutatókon vagy csak egyszerű találkozókon és meetingeken keresztül része tudtam lenni valaminek, ami akkor nagyon-nagyon hiányzott a számomra: szabad tudtam lenni. Amikor a gyerekvédelminek keresztelt homofób törvényekről beszélünk amúgy, pont emiatt vagyok borzasztóan dühös, mert azt a 16-17 éves fiút nem hagyhatja az állam ennyire direkten és gonoszan magára.

És innentől igazából teltek az évek. 2022-ben hoztam létre az első olvasókörömet, már a munka világában, ez nem is LMBT+ témában fut, hanem ökológiai témában olvasunk és gondolkodunk, A jövő olvasóköre címet kapta, és nagyon szép csapat gyűlt a címke mögé. És aztán 2023-ban a szegedi Partiscum Egyesület, a helyi LMBT+ szervezet a munkahelyemre hozta a saját épp induló olvasókörét, a Rómeó és Fóliát, amit valamennyire én is igyekszem vinni, nem csak helyet biztosítunk, hanem intenzíven részt veszünk a beszélgetésekben, és talán, mivel, hála a blognak, nagy rálátásom van a hazai LMBT+ könyves piacra, valamelyest moderálni, szervezni is tudom. És 2024-ben indult el a Grand Caféban a harmadik olvasóköröm, Közös könyveink címmel, megint más közösség, és megint új könyvek, de csodálatos kihívás és őszinte rajongással vagyok ezért a feladatért is.

Őszintén hiszek ezekben az olvasókörökben:

Merthogy az van, hogy én őszintén hiszek az olvasókörökben. De tényleg. Avantgárd lendülettel hoznám őket létre sorra és sorra, mert azt látom, hogy ha 5-10 ember leül egy asztal köré és egy könyvről beszélget, annak olyan valódisága van, amit nagyon ritkán tapasztalhatunk meg. Figyelünk egymásra, de tudunk vitatkozni is, vannak indulataink, mert voltak kedvenc szereplőink és vannak, akiket kifejezetten utáltunk, de az olvasókörök az együttlétnek és az együttgondolkodásnak olyan moderált keretei, amire elképesztően nagy szükségünk van, tényleg. Nekem is, aki amúgy valamelyest az irodalomból él, és borzasztóan fáradt tud lenni az olvasástól, és annak a tizenhat éves srácnak is, aki még mindig ott van bennem, csak már sokat tanult és olvasott a világról és benne magáról.

Az olvasókörök közösséget jelentenek, de olyan titkosat, olyan biztonságosat, ahová könnyen becsatlakozhat bárki. Van közös témánk, van mondanivalónk, közös vállalásunk, hogy az olvasókörünk jól sikerüljön. Az olvasóköreink ügyeink, és fontos, hogy legyenek, nem csak egyetlen 16 éves elveszett fiúnak, hanem rengeteg elveszett embernek, aki egyedül érzi magát, és úgy gondolja, nincs senki, aki megérthetné, amiről beszélni igyekszik. Az olvasókörök képesek arra, hogy megmutassák, mennyire több az LMBT+ téma annál, mint hogy fóliázunk könyveket, miközben az egyetlen érvényes választ adják a mit tegyünk kérdésre! Olvasunk, hozzunk létre közösségeket, és ne hagyjunk magára senkit!

Mit jelent ez a blogra nézve?

Egyrészt igyekszem a bejegyzésekkel erősebben szemlézni a jövőben a Rómeó és Fólia olvasókörein olvasott könyveket, mert az végsősoron már meglévő és alaposan átbeszélt, megrágott olvasmányt jelent a legtöbb esetben.

Másrészt igyekszem noszogatni a többi vidéki szervezetet, hogy hozzanak létre maguk is olvasóköröket, illetve igyekszek segíteni abban bárkit, aki ilyesmivel keresne meg a jövőben, hogy hozzátok létre a saját olvasóköreiteket, mert ez nem jelent igazából nagy munkát, meg kell találni 3-4-10 embert, akivel szívesen ülnél egy asztal köré, és el kell olvasnotok egy könyvet. Jó, nem?

Harmadrészt igyekszünk a blogon olvasható értékelések mellett egy-egy 5-10 kérdéses listával segíteni a közös feldolgozását a könyveknek, ebben az én könyvklubos bajtársam, Bálint Zsófi lesz majd segítségemre, aki mostanában alig futó szabadidejében a Pszt, Zsófi meseregényt olvas blognak a bloggerinája.

És persze, nyitott vagyok bármilyen együttgondolkodásra, mozgalmárságra, tényleg eléggé szívügyem a vállalás, szóval keressetek, gondolkozzunk, beszélgessünk, ötleteljünk és dolgozzunk együtt, mert olvasókörökkel érdemes csak igazán LMBT+ könyveket olvasni.

Rövidesen érkezem majd az első értékelés+olvasókörre készülős bejegyzéspárral, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió