Sziasztok,

elkezdtük feltölteni a videókat Könyvekkel a szivárványig! beszélgetéssorozatról, amelyet a Háttér Társaság Emberek vagyunk, nem propaganda programjával közösen csinálunk a Grand Caféban, és mindegyik beszélgetésről szeretnék egy picit mesélni, nem csak a videót tenném ki bután magában, mert ez egy blog – tudjátok – és, hát, vannak csudaklassz személyes élményeim!

Akik régóta olvassák ezt a blogot, azok számára nem lehet meglepetés, hogy ezt a beszélgetést vártam a sorozatban a legjobban, hiszen rendes baloldali gondolkodó liberális meleg srácként, aki végsősoron hisz abban, hogy Meseország mindenkié, voltak és vannak valódi kritikáim a megjelent könyvvel kapcsolatban, viszont sokáig éreztem úgy, hogy ennek nem lehet hangot adni, mert az erőteljes politikai reakciók mellett volt olyan félelmem, hogy az érdemi kritika is az összenácizás veszélyét jelentené.

Van kritikám, és erről a Micsoda család! című lapozóról kapcsán írtam is hosszabban, hogy miért tagadjuk el, ha egy kiadvány aktivista szerepet vállal, és nem értettem igazán azt sem, hogy az alkoók miért nem használják ki a média által látszólag nyújtott lehetőségeket. Üdítő volt, hogy Rédai Dorottya, a Labrisz leszbikus szervezet ügyvivője mennyire reflektált is volt ezekre a megjegyzésekre, kommentekre, és jó volt, hogy Szekeres Nikoletta kritikus, szerkesztő segítségével mennyire jó aspektusokból érthettük meg a gyerekirodalmi és egyáltalán az irodalmi valóságot, amelybe ez a kiadvány megjelent. Beszélgettünk általában is a könyv megjelenésének pillanatairól, szándékokról és nagy történetekről, miközben maradt időnk a konkrét szövegekre, sőt, a fordítások különbségeinek az átbeszélésére is.

Őszintén azt gondolom, hogy ez egy hiánypótló beszélgetés lett, és nagyon örülök annak, hogy lehetőségem volt megszervezni és moderálni azt. Higgadtan, észrevételeket, akár az aktivizmussal, akár az irodalmi közeggel kapcsolatos frusztrációkat nem eltagadva tudtunk tényleg arról beszélni, mit jelent ez a jelszó: Meseország mindenkié. Nagyon feszülten készültem a beszélgetésre, hiszen fontosnak tartottam, hogy tényleges kritikákra valódi választ kapjak, és nagyon felszabadultan állhattam fel az asztaltól, sok mindent tudtunk átbeszélni, köszönöm a résztvevőknek!

A jövő héten érkezem a következő beszélgetés felvételével, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió