Sziasztok,

hónapok óta készülök ezzel a bejegyzéssel, de a háttérmunkák és készülések mindig sürgetőbbek voltak, egy blogbejegyzést pedig, ugye, bármikor meg lehet írni, ezért hát, megírom később, és egyre csak később. Az örömhír, hogy nyertem a Háttér Társaság Emberek vagyunk, nem propaganda című pályázatán, ami azt jelenti, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy finanszírozottabb keretek között folytathassam a blogolást, az LMBT+ olvasók közösségszervezését, és egyáltalán, dolgozhassak azon, hogy ne csak a sokszor lejáratott, és szerintem szörnyen felületesen átbeszélt kérdések helyett olyan diskurzusokat nyissunk meg, amelyek alkalmasak arra, hogy tényleg a fóliázott könyvekről és azok olvasóiról, rólunk szólnak. Nézzük bővebben:

Már jóval a blogom elindulása előtt is az volt az érzésem, hogy nem beszélünk igazán mélyen és értően az LMBT+ könyvekről, nincsenek platformok, ahol ezek a könyvek és ezek a beszélgetések igazán szűrve volnának, nincsenek mértékadó vélemények a témában, és nincsenek olyan beszélgetések sem, amelyekbe LMBT+ könyves olvasóként beléphetnék úgy, hogy igazán sokat tanuljak belőle. Ma LMBT+-t olvasó embernek lenni sokkal jobb helyzet, mint 2013-15 körül, amikor én voltam olvasó kamasz, de igazából ma is szörnyen hiányoznak a közösségek és a mély beszélgetések ezzel a témával kapcsolatban, és ha szabadidőmben, és valamelyest a munkámban is, dolgozom ezzel kapcsolatban, nem érzem azt, hogy jól állnánk ezzel. Nyilván ezt nem segíti az sem, hogy az elmúlt években alig volt kapacitásom a blogot építeni, vagy hogy nagyon más irányokban is elkezdtem dolgozni, irodalmi szerző lettem, a roma témában is intenzíven igyekszem expert lenni, irodalomszervezőként is dolgozom, és ez csökkenti az én figyelmemet is, de a helyzet az, hogy ez csak arra mentség, hogy egyetlen harcos miért nem vívja meg minden csatáját.

A valódi válasznak, őszintén hiszem, a közösségekben kell legyen. És erre nagyon jó ez a pályázat. Vannak zseniális emberek, akik érvényeseket mondanak LMBT+ témában, vagy akikkel szuper beszélgetni, de ők sokszor szörnyen szűk nyilvánosságot érnek el, és nem is feltétlenül találkoznak egymással, és vannak beszélgetések, amik kocsmaasztalok mellett történnek meg, pedig nem kellene, hogy ott maradjanak. A Könyvekkel a szivárványig című pályázat éppen ezért nagy lehetőséget jelent, jelentett idén, legalább három fronton:

  • Június szerdáin a szegedi Grand Caféban 18:00-tól LMBT+ irodalmi rendezvényeket szerveztünk, olyan szakértőkkel és szerzőkkel, akiknek határozott véleményei és biztos tapasztalatai vannak ezekben a témákban. Ezek a beszélgetések pedig már digitalizálva vannak, és – megérkeztünk a blogbejegyzést sürgető pontjához – holnaptól felkerülnek majd YouTube-ra is, mert, persze, tudom, hogy Szeged nem a magyar nyelven beszélő világ közepe, de ez volt mégiscsak az a város, amire hatással tudtam lenni.
  • Június 21-én, a Budapest Pride vonulás előtti pénteken találkoztunk Budapesten az Aurórában 17:00-tól kis létszámban, és beszélgettünk a kedvenc LMBT+ könyveinkről. Aztán ősszel találkozzunk még Debrecenben, Pécsett, Miskolcon és Szegeden is. Igyekszem keresni a helyi LMBT+ szervezeteket, és igyekszek minden segítséget megadni ahhoz, hogy ezek ne egyszerű turnék legyenek, hanem közösségekké és olvasókörökké szerveződjenek, mert több olvasókör gazdájaként az a helyzet, hogy én őszintén hiszek az olvasókörökben, és hiszek benne, hogy ha 5-10 ember ül egy asztal körül és könyvekről beszélget, az mindig nagyon valódi és megtartó történet lesz.
  • Indult a blognak Instagram és TikTok csatornája. Érzem, hogy döcögnek még az első kontentek, de nagyon igyekszem jól csinálni, mindkettőt megtalálod, akár a @lmbttolvasunk, akár az Egy meleg srác olvas keresőszóval.

A következő hetekben végre online is elkezdenek láthatóakká válni azok a munkák, amiket a hónapok során előkészítettem, holnap délutántól négy héten át felkerülnek majd a szegedi beszélgetéseknek a videói a YouTube-ra, azokból rövid, tanulságos részletek mennek a TikTok-ra, közben szerveződnek a vidéki találkozók, és amúgy a nyári szünetben volt időm írni is a blogra, amiket nem volt időm élesíteni, hiszen erre a nagy bejelentésre vártam, vagyis hát, ezért dolgoztam.

Megyünk együtt, könyvekkel a szivárványig?

Szilvió