Sziasztok,

ismét egy olyan hétfő, amikor friss #LMBT-t olvasunk interjúval érkeztem. Ezúttal Bogáti Máté TikTokkerrel beszélgettem arról, hogy hogyan alakította ki azt a hangot, amivel szinte nap mint nap beszél a követőinek a melegségről, illetve egyáltalán, körüljártuk, mit jelent számára az, hogy így vállalja önmagát, és hogy milyennek látja a TikTok közösségét, ha az elfogadás felől nézzük. Máté a hónap elején érettségizett, de máris több éve tartalmat gyárt, a hazai LMBT+ TikTok egyik meghatározó figurája, olvassátok őt!

Egy meleg srác olvas (Emso): Ha egy TikTokot látok tőled LMBT+ témából, akkor egyrészt kapok egy nagyon felismerhetően a melegekhez társított ironikus, önironikus, a meleg közösségen is viccelődő attitűdöt, miközben jól látszik, hogy tisztába vagy azzal, hogy egy fontos témáról beszélsz, és azt felelősséggel teszed. Mennyire kellett keresned ezt a megszólalásmódot? Milyen (kulturális vagy popkulturális) mintáid voltak, amik alakították ezt perszónát?

Bogáti Máté (BM): Persze az LMBT+ az egyik legfontosabb téma mivel akarva-akaratlanul is az életem részévé vált miután felvállaltam magam a nagy világ előtt. Nem kellett keresnem mivel a személyiségemmel együtt jár a poénkodás, ami gyakran utoléri a komolyabb témákat is, de én nem gondolnám, hogy ez baj. Néha kell a lazaság és aki érti legalább egy jót nevet. A nem coming out-olt gyerekkori énemre hatalmas hatással volt Conchita Wurst (énekes) és Amadea (magyar divatmodell/közszereplő), akik akkoriban új utakat nyitottak előttem, és rengeteg erőt adtak. Mára az egyik legmeghatározóbb személy, akire felnézek, és akitől a legtöbb motivációt kapom az élet szinte minden teréhez az Pabllo Vittar (brazil drag queen). Igaz azt vallom, hogy soha nem volt és szerintem nem is lesz példaképem, mert én a saját magam elvei, elképzelései szerint élek, de azért minden időszakomban megvoltak azok a bizonyos meghatározó személyek akik alakítottak rajtam.

Emso: Cochita szerepe talán mondhatjuk, hogy az LMBT+ kérdésről való kulturális párbeszédben évekig megkerülhetetlen volt, noha a karaktere végtelenül megosztó. Engem is inspirált a bátorsága, de a 2014-es szerepvállalása zajos ellentábort is szervezett. Hogy hatott ez a társadalmi működés szerinted az alakuló meleg identitásodra? És egyáltalán, hogy élted ezt meg?

BM: Sajnos már fiatalabb koromban is láttam, hogy nincs fényes helyzete az LMBT+ közösségnek itt Magyarországon, ami nyilván dühvel és szomorúsággal tölt el mivel nem értem 2021-ben hogyan lehet egy ország ennyire visszamaradott. Mindezek ellenére évekkel ezelőtt, amikor még csak kezdtem sejteni ki is vagyok, azt már tudtam, hogy egy nap nem csak a szűk ismeretségi köröm és a családom fogja rólam tudni, hanem mindenki. Nem tudtam milyen módon és hogyan, de azt igen, hogy a nyilvánosság elé fogok állni. Ami kialakult bennem és negatív hatása ennek az egésznek, hogy nem tudok nagyon kötődni már az új emberekhez. Mindenkit elengedtem magamban minden egyes coming outom előtt mivel sose tudhattam, hogyan fognak reagálni rá ténylegesen. Így voltam a családommal és a közeli barátimmal is, mert nem szerettem volna csalódni.

Emso: A TikTok hozta meg neked azt a lehetőséget, hogy mindenki előtt beszélhetsz erről, de az Instagramon is betekintést kapunk a mindennapjaidba, néha pedig YouTube-ra is töltesz fel tartalmakat. Mit jelent számodra ez a kiállás? Mit jelent az, hogy mindenki tudni fogja rólad?

BM: Azért fontos ez számomra, mert megkaptam azokat a visszajelzéseket, amikre akkor, vártam, amikor elkezdtem ezt az egészet. Büszkeséggel, erővel és boldogsággal tölt el az, amikor kapok egy olyan üzenetet, hogy miattam mertek coming outolni vagy látták nálam, hogy azért, mert meleg valaki, igenis élhet boldog és teljes életet nyíltan.

És még azért is lényeges mert szeretnék betölteni egy a gyerekkoromban bennem keletkezett űrt. Amikor még csak az első gondolataim voltak a melegségemmel kapcsolatban, akkor nem volt senki olyan körülöttem, akivel beszélni tudtam volna erről. Akkor még nem volt senki így a magyar interneten, akire fel tudtam volna nézni, vagy csak akin keresztül megérthettem volna azt, hogy nem kell gyűlölni magamat, azért ami vagyok, mert rengeteg sorstársam van a világban még. Úgymond be voltam zárva egy burokba amiben egyedül kellett küzdenem és magamnak kitaposni azt a bizonyos utat, amin el tudtam indulni. Én ezt a lehetőséget látom benne: hogy napról-napra több embernek tudok segíteni, mert tudom, hogy nehéz és sokszor megterhelő ez az élet még a felnőtteknek is, pláne egy fejlődésben lévő kisgyermeknek.

Emso: A TikTok tipikusan egy olyan platformnak tűnik számomra, ami az már mintákat nyújt a melegség megéléséhez. Úgy képzelem, hogy az, hogy a TikTokok természetesen veszik azt, hogy valaki a LMBT+ közösség tagja, megkönnyíti azt a krízist, amikre nekünk még éveink mehettek rá. Te hogy látod belülről ezt a közeget?

BM: Teljes egészében ugyanígy látom én is. Mivel a TikTokon az egyik legnagyobb befolyása az USA-nak van, ahol, ugye, már jóval kedvezőbb az LMBT+ közösség helyezte, ezért ezen a platformon sokkal jobban elfogadják ezt a dolgot. Értem ezalatt, hogy ott több milliós követő táborral rendelkező influenszerek vannak, akik akár melegek, transzneműek, ezért a mi generációnknak már alap, hogy ilyen emberek is vannak, és nincs velük semmi probléma. Magyarországon nyilván nem ilyen fényes a helyzet, mert itt még mindig rengeteg a negatív és rosszindulatú ember, ami látható akár a videóim alatti kommentszekcióban is, de bízom benne, hogy ahogy haladunk a korral egyre csak jobb lesz. Manapság az interneten már szinte bárhol szembe találhatod magad az LMBT+ közösség tagjaival, ezért sokkal több lehetőséged van ismerkedni, barátkozni, és új dolgokat megtapasztalni.

Emso: Szerinted hogyan fogunk emlékezni ezekre az időkre az LMBT+ téma szempontjából? Néha, talán naivan, azt gondolom, hogy lehet, hogy mi voltunk az utolsók, akik számára ekkora krízist jelentett ez a kérdés, és persze, ahogy erről már te is beszéltél, az internetre is most robbantunk be igazán. Lehet, hogy ez egy aranykor kezdete, vagy még marad munka a minket követőknek is?

BM: Szerintem büszkén fogunk visszaemlékezni arra, hogy igenis tettünk valamit fontosat. Bátrak voltunk, és ki mertünk állni annyi szörnyű történet ellenére is, amikről hallunk szerte a nagy világban. Bőven marad még munka a minket követő generációknak is, de már lényegesen könyebb lesz nekik. Mi is jobb helyzetben vagyunk már, mint a régebbiek, szinte még az elején vagyunk, ezért is nehéz nekünk. Nagyon kíváncsi lennék milyen lenne egy olyan élet, ahol melegnek lenni már tényleg egyértelműen elfogadott dolog, mint a heteroszexualitás. De azért harcolunk most, hogy ez egy nap majd így is legyen.

Emso: Ha bármilyen LMBT+ kulturális rendezvényt tarthatnál, bárkivel, bármilyen témában, bármennyiért, bárhol (Koronavírus sincs), mi volna az, és miért?

BM: Legszívesebben a most felkapott LMBT+ közszereplő társaimmal tartanék egy olyan találkozót, ahol a szülők, családtagok, barátok is eljöhetnének, és bármiről kérdezhetnének minket, ami csak őket érdekelné a témával kapcsolatban. Nem konkrétan rólunk szólna, és nem nekünk lenne, úgymond közönségtalálkozó, hanem tényleg róluk szólna. Esetleg, aki akarna, kiállhatna mellénk és elmondhatná az ő történetét stb. Pride-os ajándékokat osztogatnánk a résztvevőknek, hogy legyen emlékük az eseményről. Nekem ez nagyon tetszene. 🙂

Emso: Üzennél még valamit az LMBT+ olvasó közönségnek?

BM: Azt üzenném, hogy semmi gond nincs veletek azért, mert ilyennek születtetek. Merjetek önmagatok lenni és ne fojtsátok el az érzéseiteket. Nem ez határozza meg, hogy jó vagy rossz emberek vagytok. Hihetetlenül erősek vagytok egytől-egyig. Azt szoktam mondani, a mi életünk útja az egy felhőtlen harc, mert ugyan lehetünk boldogok, de akkor is egy nehezített életet élünk, és folyton ki vagyunk téve a diszkriminációnak. De rengeteg pozitív élmény, kapcsolat, barátság vár még rátok a jövőben, ezekre koncentráljatok.

Köszönöm szépen Máténak ezt a lelkes interjút, nektek pedig köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben. A hétre valamiféle vad posztdömpingről álmodozom, egy értékelés még biztosan érkezik, az álmaim persze nagyobbak ennél. Ami biztos, hogy arra kérlek titeket most is, ne feledjétek a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió