Sziasztok,
a mai nap egy picit más lehetett volna, mint a többi, és bár ma már messze nem vagyok akkora Eurovízió fan, mint a 2010-es évek közepe táján, azért minden évben követtem a versenyt nagyjából, néha még nemzeti dalválogatókba is bele-bele néztem, és persze az Eurovízió elődöntőket és a döntőjét mindig megnéztem.
Szeretem, mert tényleg egy klassz dolog, jól mutatja meg, hogy mennyire sokszínű dolog európainak lenni, és jó, hogy mi európaiak együtt tudunk szórakozni ezen. Emlékszem, még tök kicsi voltam, amikor Rúzsa Magdi képviselte Magyarországot: Abban az évben Szerbia nyert, de Szebiában ünnepelték mindkét résztvevőt. Emlékszem, hogy néztem a tévében utána a tudósításokat a Vajdaságból, és ilyen állati valódi volt az egész. És hát, azóta is ezt gondolom, hogy tök őszinte az a sok közösen lengő zászló a nézőtéren, és az külön klassz, hogy ott van a szivárvány zászló is. OlvaZsófi és Nalina, a Beautiful Dauntless csatorna könyves youtubere készítettek hozzá egy dalválasztós book taget, amiben Euróvíziós klisékhez kellett dalt és könyvet választani. Én pedig felcsaptam a youtube-ot, és megkerestem a dalokat, amikből sokat sokáig hallgattam még, néhánynál pedig csak az élményre emlékeztem, amit nehéz volt a youtube-on keresőszókra váltani, de cserébe rengeteg dalt újrahalgattam, és teljesen Eurovíziós lett a lelkem. De azt már érzem, hogy ez ilyen mesélős lesz.
1. Rock
Szóval nyilván a Lordi miatt került be a műfaj az Eurovízió történetébe és ebbe a tag-be is. A finnugor tanárom mesélte, hogy ők pont egy kocsmában nézték az Eurovíziót 2006-ben más finnugorászokkal egy ösztöndíjban, és megszokták, hogy Finnország tök esélytelen, és aztán jöttek fel, és senki nem hitte el, hogy lehet, hogy megnyerhetik. És én akkor most maradnék Finnországnál, mert ez volt az első ami eszembe jutott a Viszlát nyár után. Amúgy pedig hallgassátok az AWS-től az egész Fekete részem albumot, ne csak a Viszlát nyárt, mert nagyon-nagyon-nagyon jó.
Egy alulértékelt könyv vagy egy könyv, ami ritka a műfajában
Éduard Louis: Leszámolás Eddyvel (értékelés itt)
Ez a könyv még nagyon korán jött a hazai LMBT piacra, viszont Éduard Louis egy nagyon aktív fiatal közéleti szereplővé vállt Franciaországban, mert ugyanezeket a kérdéseket tematizálja: vidék, mélyszegénység, elsőgenerációs értelmiségiség, és ebben a keretben a melegsége. Zseniális könyv, szeretettel ajánlom, remélem majd egyszer a többi könyvét is kiadják magyarul.
2. Tradicionális
A műfaj, ami a legtöbbször idegesít, de elsősorban azért, mert sokszor rosszul van csinálva. Picit olyan nekem egy csomószor, mint amikor Pápai Joci szamurájról rappel egy huszár mentében. Viszont vannak jók ebben a műfajban, és az egyik ilyen Grúzia, ennek a dalnak iszonyú kedves a hangulata, szeretnék grúz lenni tőle.
Egy könyv, ami egy nép folklórjára épít
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia (értékelés itt)
Itt frankón lehet, hogy alibizek, mert nem vagyok jó sem a grúzokból a dal kapcsán, sem a bosnyákokból a könyv kapcsán, de nem nagyon olvastam mást, ami csak hajazna ide az LMBT könyvekből, ebben a könyvben viszont nagyon erős a misztikusság vagy a mágikus realizmus, ami végülis a hazához és a bevándorló léthez társul.
3. Mély tartalmú dal
Egyrészt ide nem is akartam közhelyes dalt tenni, ami az összefogásról, békéről, földről szól, mert sok ilyet hallunk azért, elsősorban az elődöntőben, és ezek nem is mindig érdekesek. Másrészt amikor kerestem az emlékeim között, végig előretolakodott Jamala, és az emlékeimnek tök igaza van. Ez a dal baromi jól van hangszerelve, Jamala tök hitelesen meséli el a krími tatárok 1944-es erőszakos kitelepítésének a történetén, annak a személyes síkját. És persze, Európa 2016-ban elérte az oroszellenességének a csúcsát, és az ukrán-orosz konfliktus is tombolt, de Jamala elegáns maradt, a dal pedig tök hiteles volt ebben a helyzetben is.
Egy könyv, amely egy komoly/sötét témával foglalkozik
Cloe Benjamin: A halhatatlanok (értékelés itt)
Kisgyerekek elmennek egy hírhedt jósnőhöz, hogy megtudják, mikor fognak meghalni, aztán ez alapján alakul a saját életük, a korai AIDS-ről, az önmgvalósításról és családi traumák lezárásáról is mesél a könyv. Azt hiszem jó ide.
4. Csodabogarak
EZT A DALT MINDENKI UTÁLJA, PEDIG ZSENIÁLIS!
Verka mellett Silvia Night a kedvenc Eurovíziós karakterem. A nő, aki bejött a színpadra, és elénekelte, hogy ez minden Euróvíziós nemzet álma, és hogy jövőre találkozunk Reykjavíkban, hiszen nyilvánvalóan ő nyer, de gratulál nekünk, és felhívja az istent a színpadon egy rózsaszín nyalókából előugró telefonból, és ez az egész. Köszönöm, hogy vagy Silvia Night!
Egy könyv, amely furcsa, de vicces
Augusten Borroughs: Kiszáradva (értékelés itt)
Szóval a főhős pont annyira kivagyi, mint Silvia Night és ezt imádom. Egy alkoholista huszonéves meleg marketinges, aki koccint az elvonókra, és tudja, hogy a melegek imádják a drámát.
5. Drámai/extravagáns ruhák
Cezar dalát és előadását nagyon sokszor kellett hallgatnom ahhoz, hogy annyira szeressem, amennyire most, de most nagyon szeretem. Annó még több dalát is hallgattam, lehet, hogy később még utánanézek majd, hogy mi történt azóta ezzel az érzelmes román operaénekessel.
A legszebb könyvborító 
Sarah Winman: Bádogember (értékelés itt)
Az az érzésem, hogy kihagyok egy borítót, amit jobban szeretek ennél, de nem jut eszembe, viszont általában az az igazság, hogy nagyon szeretem van Goghot, és pont azért a dél-franciaországi élményért, amit a könyv is megragad. És ezt idézi meg a borító, és nagyon szeretem az egészet. Amúgy néha azt gondolom, hogy nem gondoljátok eléggé, hogy nagyon szeretek valamit, ha nem írom le a végén, de ez nyilván nincs így.
6. Nyálas duett
Ez a műfaj sokkal kevésbé zavar, mint másokat. Szerintem nagyon sok kedves, aranyos őszinte ilyen dal van. De ha játszunk, akkor kerestem egy olyat, ami tényleg idegesítően felesleges, mert nem szól semmiről, és tök üresen kedvesek:
Egy túl nyálas szerelmi sztori
Rácz-Stefán Tibor: Túl szép (értékelés itt)
Aki meglepődik, hogy ezt választottam, az nem olvasta még az értékelésemet.
7. Szivárvány
Azért választottam Hovi Start, mert 2016-ban három kedvenc dalom volt, és vicces, hogy az orosz Szergej Lazarov dala is benne volt az ukrán Jamala és az izraeli Hovi Star dalai mellett. Volt egy playlist a telefonomon, amiben ez a három szám ment. Az orosz- ukrán konfliktusról már meséltem, Hovi Start pedig zaklatták a Moszkvai repülőtéren, mégis nagyon euróvízióhoz méltóan nyilatkozott az ügyről (forrás: Humen Online):
Ugyanúgy szeretem Szergej Lazarovot és Oroszországot. Nem egy szép élmény volt, de élek, tanulok belőle, továbblépek és mosolygok.
Egy LMBTQ könyv:
Figyi, nem írok ide könyvet, isten hozott az LMBT könyves blogon, keress bátran, és ha tetszik, iratkozz fel. 🙂
8. Happy go lucky
Egyértelmű volt. Emlékszem a mi a fene történik itt éményre.
Egy vidám könyv
Andrew Sean Greer: Arthur Less (értékelés itt)
Arthur Less egy szerencsétlen srác, aki szenvedéllyel csókol, az élete minden más területén viszont életképtelen. Most tölti az ötvenet, a volt barátja most megy férjhez, ő pedig világ körüli útra indul, hogy elmeneküljön ettől az egésztől. És ez baromi viccesen van megírva.
(Itt ért a kilenc óra, itt még meg kell írnom két pontot, ki kell köszönnöm, át kell néznem az egészet, és kezdőképet kell csinálnom, de itt már hallgatom az élőt.)
9. 80s in the 2010s
Itt megint csalok egy picit. OlvaZsófi a videójában valahogy úgy írta körül ezt a kategóriát, hogy régen menőnek tartották, ma meg már nem, és nem azt mondom, hogy Moldova 2017-es produkciója nem elég 1980, de elsősorban azért ezt választottam, mert ennek a moldovai zenekarnak a szaxofonosából lett az epic sax gug mém. Aztán ugye 2017-ben újra indultak.
Egy könyv, ami régen menő volt, de mára már kiment a divatból
John Donovan: New Yorkban minden más (értékelés itt)
Ez a könyv a Móra kiadó Pik-Nik sorozatában jelent meg, és elég sok klassz könyv jelent meg régen ebben a sorozatban, így úgy képzelem, hogy olvasott könyv volt, akár még azt is el tudom képzelni, hogy szerették, sajnos nem nagyon találok erről forrást.
10. A leglegebb – A kedvenc Eurovíziós nyertes
Szóval ezen most sokat gondolkodtam. Mert hát olyan igazán Jamalán kívül szinte sosem azok nyertek, akiknek én lelkesen drukkoltam. De ha végiggondolom, hogy egyetlen olyan Eurovízió győztes van (Jó, ha az ABBA-t nem számoljuk.), akiknek követem a későbbi munkásságát, akkor abszolút Concita Wurst számomra a leglegebb. Nagyon szeretem a hangját, az új dalait is folyamatosan hallgatom, követem instagramon, szeretem ezt az embert, és tök jó, hogy megnyerte. Mindennel együtt is.
Egy kiemelkedő könyv
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom (értékelés itt)
Ez a leglegebb, amiről van értékelés a blogon, minden oldalát imádtam a könyvnek. Feminista, egy kis közösséget mutat be a háború előtt és egy családanya életét a szexuális forradalom után. Egy olyan helyről beszél, ami az otthona lehetne mindenkinek, és ahová betérhet minden drága vendég. Amerikai történet persze, csak eszembe jutott, hogy picit olyan mind az Eurovízió, és amilyen Európa lehetne. Picit furcsa, de mindenkinek megvan a maga helye benne.
Ennyi lett volna mára ez az elég váratlan bejegyzés, ígérem nem fogok ezentúl ilyen gyakran jönni, csak ez délután a fejembe mászott. 🙂 Ha kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen, de azért nem enyire rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.
Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.
A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:
Könyvekkel a szivárványig;
és ahogy az Eurovízió idei jelszava mondja:
Nyílj meg!
Szilvió