Sziasztok,

ma egy nagyon menő könyvnek, Moesko Péter debütáló kötetének, a Megyünk hazának írok egy rövid, ajánló jellegú, fülszöveg szerű kis írást. Az alternatív fülszöveg bejegyzéstípus igyekszik lassan gyökeret ereszteni a blogon. Ez szám szerint a harmadik, egy szuper könyvről, szeretettel ajánlom:

covers_545326.jpgMoesko Péternek csak a keze magabiztos ebben a novelláskötetben. Biztosan tartja ki a tollát szétthullni igyekvő passzív emberek történeteiben, akik kapaszkodnak az utolsó gyökérdarabjaikkal. Merthogy kapaszkodás ez akkor is, ha csak a gyökérdarabkák szorultak be a törmelékek alá.

Moesko minimalista prózájának hősei nem hősök: emberek, akik nem vállalnak konfliktusokat, akik kerülik a fájdalmat. Anélkül, hogy értékelne bármit is, belső rohadásra ítéli a szereplőket pusztán a világának a belső logikája alapján. Nem vágják ki időben a beszorult gyökereket, amikor még boldog életet élhetnének nélkülük.
A “Mindenhol jó, de hol a legjobb?” dilemmái ezek a novellák, amikben mindenkit, gyerekszereplőktől fiatal felnőttekig, novellához megfelelően sorsdöntő helyzetekben találunk itt.
És a sors, mint tudjuk, kis dolgokon múlik.

Moesko Péter első novelláskötete a Margó-díj jelöltjei között.

Hamarosan érkezem az értékeléssel is róla. 🙂

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió