Sziasztok,
ez a kihívás már molyon kering egy ideje, és szeretem csak úgy olvasgatni random emberekét. Azt szeretem benne, hogy amellett, hogy király kérdések vannak, főleg az olvasót ismerjük meg, szokásokat, gondolatokat, amikkel egy-egy könyvhöz nyúlunk. Szóval szeretném ebben a 19 kérdésben megmutatni, hogy milyen az a szubjektív kis világ, amiben létezem magam körül, hátha így közelebb kerültök az értékeléseimhez is. Szóval:
Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta?
Én itt a szegedi könyves polcomat fogom számításba venni, ami egy két évvel ezelőtti költözés eredménye, mert ezek azok, amik teljesen az enyémek, magam vettem, magamnak, és kötődöm is hozzájuk. A régi polcomról ide az Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzéseit, egy Hrabal könyvet és egy világirodalmi kislexikont mentettem át, de persze megvan még a korábbi polcom is. Mégis azért tartom ide igazán releváns válasznak az Egy különc srác feljegyzéseit, mert ez volt az első olyan könyv, amit a saját kis összespórolt pénzemből vettem. 🙂
Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz ez után?
Most a Karamazov testvéreket olvasom, mert kötelező és egyébként is érdekelt már egy ideje Julia Kristeva tanulmányai alapján, a kötelezők után Becca Prior Talált celEBét fogom olvasni, vagy ha addig nem szerzem meg, akkor a Nagyon logikátlan barátságot tervezem. A kötelezők előtt pedig a Nap nap után sorozatot pörgettem ki.
Melyik az a könyv, amit mindenki szeret, de te utálsz?
Nem utálom, csak nem tudtam hét oldalnál tovább olvasni a Rekviem egy álomért című műremeket. Értem, hogy szuper, és a film is jó, de sajnálom, nem, tényleg nem.
M
elyik az a könyv amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy elolvasod, de valószínűleg nem fogod?
A Kéjparttal együtt vásároltam egy bődületesen nagy Lírás könyvakciós napon Elina Hirvonen Legtávolabb a haláltól című regényét, ami itt van velem, nagyon szeretem nézni, mert gyönyörű a borítója, imádom a címét, és valószínűleg, ha meleg tartalmú lenne, már rég elolvastam volna, így viszont csak kallódik. Nem azt mondom, hogy soha, de sokára fogom elolvasni.
Melyik az a könyv amit nyugdíjas korodra is megőrzöl?
Remélem nem kell nagyon kopniuk költözés, vagy egyéb helyzet miatt, de két olyan kedvencem van, amit soha nem adnék, az egyik az Orbán Ottó összes verse kötet, mert nekem ő tényleg atyaúristen, a másik pedig Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi, mert ez az a könyv, amin keresztül meg tudnám mutatni az unokáimnak, hogy milyen volt ma melegnek lenni (Sokat gondolkozom azon, hogy talán mi vagyunk az utolsó szorongásokkal és belső gátakkal teli meleg nemzedék. Ha van véleményetek erről, vagy ti nem vagytok ilyen optimisták, írjátok meg bátran!), és teszi mindezt egy szerintem tök közös ifjúsági nyelven, ami miatt bárkinek tudnám adni.
El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb, vagy kivárod a könyv végét?
Nem jellemző. Általában van egy feltételezésem a végéről, és azzal nyugtatom magam. Például Becca Prior: A tanítvány első részénél azzal nyugtattam magam, hogy van második rész… Ám egyszer a Simon és a Homo sapiens lobbi olvasása közben előre lapoztam pár oldalt, hogy megnézzem fognak-e még ímélezni, azt is megbántam, és napokig nem tudtam mit kezdeni a bűntudatommal. Szóval becsületes vagyok, bár nem mondom, hogy még sosem…
Köszönetnyilvánítás: papír és tinta pazarlás,vagy érdekesség?
Változó. Szerintem eléggé szerzőfüggő, viszont mindig elolvasom. Versesköteteknél érdekes, hogy ki inspirálta, segítette bárhol, de Becca Prior a Stocholm-szindrómához például kifejezetten jó köszönetnyilvánítást írt, ami engem is érdekel, olvasóként… De vannak számomra papírpazarlóknak gondoltak, ugyanakkor nyilván elfogadom a szándékot.
Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet?
Nyilván ide azt kellene mondanom, hogy boldog vagyok itt, és hasonlók, de vannak életek, amiket kipróbálnék. Egy napig szívesen megtapasztalnám (bármennyire érzéketlennek hatok is) a transznemű létet mondjuk, mert alapvetően érdekel a gender téma, és nagyon vele élő lehet, de nem tudom, hogy viselnék egy ilyen életet. Vagy szívesen élnék egy napot a második világháborúban a náci oldalon melegként, szóval egy-egy napra szívesen lennék Kis Tibor Noé Inkognitójának hőse vagy a Jóakaratúakból Maximimilian. A jövőm szempontjából pedig mondjuk olyan jövőt képzelek magamnak, mint ami a Simon és a Homo sapiens lobbi végéből következik… Szóval vele úgymond cserélnék.
Van olyan könyv, ami valami különlegesre emlékeztet az életedben? (hely, idő, személy)
Alapvetően a legtöbb meleg könyvet úgy olvastam kezdetben, hogy a vonaton, a borítókat letakarva, kínosan ügyelve. Még sehol sem tartottam az önfelvállalásban, még az önelfogadással is voltak gondjaim, de ezért mégis szeretettel gondolok vissza azokra az időkre.
A nehezítés kedvéért persze ezekkel a kötetekkel kezdtem:
Mondj egy könyvet amit érdekes módon szereztél meg!
Jonathan Littell: Jóakaratúak: Még 2014-ben láttam valamilyen online listán, hogy létezik ez a könyv, második világháború, meleg náci srác… Érdekesnek tűnt, és láttam, hogy a könyvtárban meg is van, így kivettem, és terjedelmére való tekintettel egy hónapig cipeltem, majd elolvastam és aztán visszavittem. Aztán valakinek szerettem volna mesélni róla, kb. egy hónappal később, és se a címét, sem az íróját nem találtam sehol (az oldalt sem, ahol láttam), aztán ez el is felejtődött. Idén márciusban viszont beugrottam a szegedi Lírába átvenni az unokahúgom ajándékát, amikor belefutottam ezerpárszáz forintért egyetlen példányban. Előtte nem hittem a sorsszerű találkozásban.
Adtál már valaha könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek?
A legjobb barátom nem szeret olvasni, de a Slam.Pont2 valamiért megtetszett neki egy közös buszút alkalmával, így azt megvettem neki Nemzetközi könyvajándék napra (ami véletlenül (?) egybeesik a Valentin nappal), illetve odaadtam neki Ellen DeGeneres új könyvét, mert szerintem hasonló a humora, és szeressen meg olvasni rajta. 🙂
Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen?
Erre friss olvasást tudok adni: Jack Kerouac: Úton című könyvét olvasom most már hónapok óta, ha megyek valahová, mert rövid villamosnyi ideig nem tudok belerázódni, így már volt velem több hosszú úton is, és azt hiszem még lesz pár kilométerünk együtt.
Van olyan kötelező olvasmány, amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz?
Általános iskolás volt: a Kincskereső kisködmönt nem olvastatnám tízévesekkel, de 18 évesen érettségi utáni nyári szünetben üdítő olvasmány volt. Őszinte, tiszta, mély, szerettem. :3
Használt vagy új könyvek?
Nem volt titok, hogy állatira gyakran veszek használt könyveket, mert mindig megtetszhet valami, sőt, meg is tetszik, de kezdem hegyezni a fülemet a könyvesbolti akciókra, vagy ha célirányosan keresek valamit, akkor azt a közeli Libriben szerzem be. Szóval a beleszeretek, és megveszem könyvek általában új könyvek, a megveszem és beleszeretek pedig a használtak.
Olvastál valaha Dan Brown könyvet?
Nem, de a Da Vini-kódnak olvastam már egy Alexandránál megjelent, és nagy akcióban megvett feldolgozásszerűségét, aminek az istenért sem jut eszembe a címe. És szerettem is, de láttam a filmet, és eléggé utána olvastam, mert éljen az egyházkritika, szóval nem tudom, az eredeti adna-e eleget. Máson pedig nem is gondolkodtam, pedig az egyik osztálytársam folyamatosan olvasott tőle előttem egy paddal.
Megtörtént már veled, hogy a filmadaptáció jobban tetszett, mint a könyv maga?
Nem, volt már, hogy megütötte azt a szintet (pl.:Márai Sándor Eszter hagyatéka című regényéből készült film), de nem emlékszem, hogy valami megugrotta volna.
[UPDATE: csak most, egy hónappal később esett le, hogy van: a Rekviem egy álomért könyv borzasztóan rossz. Rettenetes. Ahogy ezt mér fent is említettem.]
Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben? Szakácskönyv is számít.
Nem éheztem meg konkrétan, de Oreót állatira ettem volna a Simon és a Homo sapiens lobbi alatt. Nagyon, pedig egyébként nem is hoz lázba a márka, bár van egy fajtájuk… Szóval általában nem hoz lázba a márka. Pont.
Ki az a személy, akinek könyvajánlását mindig megfogadod?
Versekben vagy szépirodalomban a tanáraimtól is kapok jó ajánlókat, szórakoztató irodalomból Andit és Patrikot az Inside my head és a ReadThatBook youtube csatorna vloggereit követem, és adok is a véleményükre, ha olyat olvasnak, ami engem is érdekelhet. A RTB csatorna például teljesen inspirál, hogy kezdjek el fantasyt olvasni, mert már régóta szeretnék, és még mindig győzködnöm kell magam. Emellett persze könyves bloggerként, meg magyar szakosként gyakran kerül elő mellettem a könyves téma barátok, ismerősök között, az ő ajánlásuk is fontos.
Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajdon kívül, amit végül imádtál?
A krimi sokáig nem volt a komfortzónámban és Kondor Vilmos Budapest Novemberben című regénye nélkül ma sem lenne abban… De megtörtént a nagy szerelmes találkozásunk. 🙂
—————————-
Ezzel a poszttal azt szerettem volna, hogy megismerjétek egy picit a szubjektív bloggert a könyvértékelések mögött, és remélem valamennyire elérte a célját. 🙂
Ha bármilyen kérdésetek, véleményetek van, ne habozzatok megírni a poszt alatt a komment szekcióban.
Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám Instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂
Hét végére jövök egy új könyvértékeléssel, addig se felejtsétek:
Könyvekkel a szivárványig:
Szilvió
