LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: Szólíts_a_neveden

Előbújós #S2E1 Kitalált barátok könyves kihívás

Sziasztok,

csütörtökön ünnepli a világ a Nemzetközi előbújás napját, ami igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy az LMBT+ emberek nincsenek egyedül a világban, és fontos a láthatóságunk, miközben lassan évek óta egyre nagyobb közösségépítő ereje is van az eseménynek.

Ma, már ünnepibe öltöztetve a lelkem, a fikciós szerelmekről hoztam egy kérdéssort, amit nagyon régóta szerettem volna kitölteni, de azt hiszem valamiféle gátlás mindig elnapolta bennem. De úgy érzem, bemutatni, hogy milyen meleg szereplőkkel találkozhatunk a könyvekben, akik ráadásul annyira jó karakterek, hogy még szerelmes is lehet belé az ember, na, az igazán vállalható ügy. 🙂 A kihívást legutóbb Barby a Barby és a könyvek blog bloggere felületén láttam, így most onnan hozom. 🙂

kie.JPG

Viszont mielőtt belecsapnánk, le kell szögezni, hogy nem szoktam beleszeretni olvasás közben könyvhősökbe (Ebből egy ponton lesz kivétel, de ott csoportos beleszeretés történt, és felosztottuk egymás között a szereplőket, ahogy azt az ügyes óvodások is csinálják.), de persze nem ítélek el senkit, aki igen. 😀

Ezzel együtt nagyon izgalmas volt úgy nézni most ezekre a meleg srácokra, hogy mi az, ami vonzó bennük, és hogy egyáltalán kik azok, akik szóba jöhetnek egy adott kérdésnél.

Most már remélem eléggé húztam az idegeiteket, kezdjük! 🙂

1. A legromantikusabb férfikarakter

Ellis, a Bádogemberből
Szóval Sarah Winman megmutatta milyen az, amikor valakinek van szíve, és fel kell fedeznie, vagy újra fel kell ismernie magában ezt. Ellis már idősebb, özvegy, egyedül él, szakmunkás, de egy olyan ember, aki egy bizonyos ponton fel tudja ismerni, hogy egy helyzet nem teszi őt boldoggá, és képes felállni onnan. Ellis egy olyan férfi, akinek a szíve elég nagy ahhoz, hogy két embert tudjon tiszta szívből szeretni, és tudja, hogy sosem késő rájönni: A fiúknak is képesnek kell lenniük csodálatos dolgokat létrehozni. És Ellisben az a csodálatos, hogy felismeri, hallgatnia kell a szívére, és hogy tényleg sosem késő.
Ellis nem az javíthatatlan romantikus, de javítottan rendkívül az, és ezért megérdemli tőlem ezt a címet.

A Bádogemberről szóló értékelésemért katt. ide.

2. A sötét és melankolikus rosszfiú, akinek azért van jó oldala is

Augusten, a Kiszáradvából
Augusten fiatal, meleg, marketinges, sikeres és alkoholista. A főnökei beutalják őt egy elvonóra, és ő megpróbál leszokni. És közben megtudjuk róla, hogy vicces, hogy különlegesen látja ezt a mocsok nagy eladható világot, és társadalomkritikus. Megjárja a könyv alatt a mélységeit, a sajátját és a világét, közelebb kerül magához, és mi is megismerjük. Megismerjük, hogy van jó oldala is. 🙂

A Kiszáradváról szóló értékelésemért katt. ide.

3. A természetfölötti pasi

Oké, oké. 😀 Szóval nem olvasok Fantasy-t és itt most ez kiütközik, de választottam valakit. Aki talán természetfeletti dolgokra képes: Standlich Treadwell, A Hold legsötétebb oldala című könyv főhőse.
Standlichnek különböző színűek a szemei, és diszlexiája van, amivel különbözik az egyformák világában, és bátran elindul azért, hogy ő is érvényesülhessen, és ezzel talán még a világot is meg tudja menteni. Ez elég természetfölötti, nem? 😀

dasuopb.gif

A Hold legsötétebb oldaláról szóló bejegyzésemhez katt. ide.

4. A srác, akit megszelídítenél

Szóvalhogy. Igencsak érzem, hogy a meleg könyveknek behozandó hátránya van a romantikus könyvekkel szemben, mivel ide is csak bemagyarázni tudok egy szereplőt. De! Miért lennék bölcsész, ha már bemagyarázni se volnék képes. Naugye!

Szóval a választottam Noah a Neked adom a napot című könyvből. Az a Noah, akit csak a testvére leírásából ismerünk. Mert hatalmas titkokat őriz, és mert emiatt kurvára nem önmaga. Pedig mocskosul csodálatos lehetne, és azt hiszem érdemes volna érte tenni, és felelősséget vállalni érte, és annak is örülnék, ha fontos lennék számára, mert A kis hercegben azt mondja a róka:

De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…

5. A barát zónába tett szerencsés/szerencsétlen

Dante, az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában című könyvből
Nagyon vicces, hogy ebben a könyvben Arival tudtam rendkívül azonosulni, és ennél jobban azt hiszem nem is tudnám megmagyarázni, mit keres Dante a listán. Azt hiszem rengeteget beszélgetnénk, és néha okosakat hallgatnánk, mondjuk a csillagok alatt. Dante egy olyan srác, aki nagyon könnyen megnyílik, aki vágyik a figyelemre, akit minden érdekel, és aki vevő volna a kérdéseimre. Ugyanakkor egy olyan szertelen és vadóc srác, aki mellett nem kötnék ki szívesen. Azt hiszem Dante tipikusan a „szeretem, de nem élnék vele” karakter.

Itt összegyűjtöttem húsz jellemzőt, amiért szerintem el kellene olvasnod a könyvet. Ide kattintva találod.

6. A lelki társad

És itt jön a srác, akibe tényleg bele vagyok esve, és a moziplakátja alatt írom ezeket a posztokat, mert elkértem a mozitól:

original.gif

Elio a Szólíts a neveden mesélője. Ez a srác kibaszott okos, rendkívül művelt és olvasott. Egy olyan családban nőt fel, ahol a sárgabarack szó etimológiáján lehet gondolkodni, és nagyon mélyen érez, és nagyon okos meglátásai vannak, miközben szereti ezerfelé cincálni a dolgokat. Már a könyvben is nagyon szerettem, de Timothée Chalamet alakítása sem segített kizúgni belőle.

Az értékelésemet itt;
A filmváró bejegyzésemet itt;
A mozis élménybeszámolómat itt;
A filmről írt slam poetry szövegemet pedig itt találod.

7. Akivel megszöknél

Billie a Billie-ből.
Anna Gavalda nagyon csodálatos regényének meleg főszereplője épp szökésben van a barátnőjével, és ketten megkeresik maguknak a saját életük értelmét, azt hiszem. És most egy olyan időszakban vagyok, ahol egy ilyen szökés, állatira hasznomra válna. Szóval fognám a hátizsákomat, átugranék Billie-hez, és megkeresnék a pásztort, aki Jézusnak néz ki, és nagyon szexi. 🙂

A Billie-ről szóló értékelésemet ide kattintva találod meg.

8. A férfi, akiért kockára tennél mindent

Seth, a Soha nincs végéből.
Mert Patrick Ness megírta a legjobb LMBT könyvet, és a legjobb barátot. Seth fantasztikus srác, azzal együtt is, hogy követett el hibákat, viszont képes bármit megtenni egy olyan világban, ahol az élete, az élet lehetősége a tét. Rendkívül imponáló és magával ragadó, talán példát mutató az önzetlensége, szóval megérdemelné. 🙂

Ha szükséged van 20 okra, amiért a Soha nincs vége neked való, akkor csak ide kell kattintanod. 😉

9. Akivel szívesen ragadnék egy lakatlan szigeten

Két alaptézisem, hogy nem érezném magam jól abban a helyzetben, és hogy rendkívül béna vagyok, és meghalnék. Ez alapján a választásom Malcolm-ra esett az Egy kis életből.
És önző vagyok, mert azért választottam őt, mert önzetlen, eredendően. Mert azt nézi másnak mi a jó, és tudja, hogy mikor kell hallgatni, de képes a jó beszélgetésekre is. Nekem a lakatlan szigeten erre volna szükségem. Sajnálom.

Az Egy kis életről szóló értékelésemért kattints ide.

10. Kedvenc badass rosszfiúd

A badass szó szerintem sírni valóan fenszi, de legyen. Itt szintén azt érzem, hogy nem bővelkedtünk a lehetőségekben, és az igazi rosszfiúk még megírásra várnak, de én most Dávidot választanám Krausz Emma: Osztálykép című könyvéből. De azért mert nem önmagáért rossz, és mert egy picit külső szemlélő. Utólagos belegondolással nagyon meg tudtam érteni az ő szemszögét, ami nem látja a regényben közölteket, csak következtet, szerelmes és fél. Nagyon kíváncsi lennék egy vele kapcsolatos spin-off folytatásra az ő szemszögéből. Vagy akár a többiekéből.

Az Osztályképről szóló értékelésemet itt találod.

Ennyi lett volna mára ez az tag, nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂 Ha megjegyzésetek vagy kérdésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂 Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra,

és a következő posztig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Back to school könyves kihívás

Sziasztok,

az előző posztban meséltem róla, hogy ebben a tanévben az egyetemre kell koncentrálnom, és ezért kevesebb értékelés, és több tag lesz a blogon, így az iskola első hetében hozok is egyet. 🙂
A kihívásban az iskolai dolgokhoz kell könyveket rendelni. Az első héten, amikor még nem igazán sikerült beszoknom a pad mögé, ez a kihívás remélem nekem is segít majd, ha másért nem, azért, hogy a más szemmel nézzünk az adott tárgyakat. 🙂

A kihívást a Jankától, a Könyvek a polcon bloggerinájától hoztam, az ő válaszait is megnézném a helyetekben. 🙂

bts.JPG

1. Radír – Egy könyv, amelyet legszívesebben kitörölnél az emlékezetedből

Azt hiszem erre azt kellene írni, hogy nyilván ilyen nincs, de hogy a viharba ne volna. Rendkívül szívesen feledkeznék meg Rácz-Stefán Tibor Túl szép című, felületes és szélsőségekben mozgó pusztítását, vagy Mészáros Dorka Én vagy senki című csalódása sem a kedvenc emlékeim közül való.

2. Füzet – Egy naplószerű könyv, amely valamiért megragadta a figyelmed

Nagyon szeretem az egyes szám első személyű elbeszéléseket, és egy picit mindet ilyen naplószerűen képzelem, de két kedvencem a műfajból, mert nem tudok választani, és mert minek is: a Szólíts a neveden és az Egy különc srác feljegyzései.

3. Fizikatankönyv – Egy tudományos könyv, amely tetszett

Ajánlom rendkívüli figyelmébe mindenkinek Takács Judit Meleg század című könyvét, ami a múlt század budapesti meleg életével foglalkozik. Nagyon izgalmas szociológiai, LMBT történeti monográfia, rendkívül olvasmányos és olykor vicces tartalommal. Nem kérdés, hogy itt a helye. 🙂

A könyvről szóló értékelésemet itt olvashatod,
itt pedig a néhány kedvenc történetem közül mazsoláztam.

4. Nyelvóra – Egy könyv, amit nem magyarul olvastál

Szóval  nagy szégyenem, hogy nem beszélek úgy idegen nyelvet, hogy olvasni tudjak bármelyiken. Viszont elkezdtem a napokban olvasni a Harry Potter és a bölcsek kövét németül, és siralmasan megy, de kell egy német nyelvvizsga szóval lehet, hogy ez lesz az első. 🙂

5. Ünneplőruha – Egy könyv, amelynek lenyűgözött a borítója

Mutatom az első könyvet, amit  a borítójáért vettem meg:

covers_345988.jpg

6. Házi feladat – Az első könyv a várólistádról, ami eszedbe jut

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Nagyon régóta kötelezőnek érzem újraolvasni, mert júniusban lett saját példányom, és szerettem régen. 🙂
Jeanette Winterson ebben a könyvében a saját fiatalságát és leszbikusságát, önfelvállalását írja meg, egy kicsit novellaszerűen. 🙂

7. Évnyitó – Egy könyv, amit egy eseménynek köszönhetően fedeztél fel

Már sokszor meséltem, hogy nagyon szeretem a Kóborló Könyvesboltot, ami egy ténylegesen kóborló könyvesbolt Szeged, Kecskemét körül, és most már Kecskeméten saját boltjuk is van. Egy Bödön piac nevű kézműves kirakodóvásáron a Szeged Plázában az eladólány nyomta a kezembe Zsolmár János: Hibiszkuszherceg című könyvét, ami egy igaz történet, és magánkiadással jelent meg az ezredforduló előtt, és még nem olvastam.

8. Őszi szünet – Egy könyv, amit már alig vársz, hogy elolvashasd

Hát persze, hogy nem sikerült feleleveníteni a kérdéseket, ezért ez kb. már ellőttem. De mégsem. Nagyon régóta szeretném újraolvasni Alice Walker Kedves Jóistenjét, részben mert az Európa Kiadó újra kiadta Bíborszín címmel. 🙂

covers_502576.jpg

9. Osztálytársak – Egy könyv, amelyről egy barátodtól hallottál

Szólíts a neveden. A könyv imádatát csodálatos csoporttársam és barátosném csepegtette belém, aki a filmnek és a könyvnek is egyaránt nagy rajongója, és nagyon besózatott, és hát maradtam boldogan besózva. Na. 😀

tenor.gif

10. Sticky notes – Egy sorozat, amelyre felhívnád az emberek figyelmét

Szeretném mindenkinek figyelmébe ajánlani a Nap nap után sorozatot, David Levithantól. Igen, azt, amelyikből a nagyon jó és kedves, romantikus film készült. Nos, azért tenném ezt bátran, mert amellett, hogy a filmnek sikerült elkapnia a könyv lelkét, mégis a fontos társadalmi, lélektani részt kihagyta, és sokkal személyesebb élmény ezeket a két szereplő nézőpontjából végigolvasni. És csak két részes, szóval kezdd el! 😉

Ennyi lett volna a mai bejegyzés. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. 🙂 Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. 🙂

Ha megjegyzésetek, kérdésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran komment szekcióban, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám intsagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Szólíts a neveden slam poetry

Sziasztok,

egy elég rendkívüli poszt lesz ez a blog történetében, ugyanis egy slam poetry szöveget hoztam. Bizonyára vannak olvasók, akik tudják, hogy szabadidőmbe slam poetryt is adok elő, ami:

Egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos.

Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető a szöveg és többnyire fejből mondják, színpadi elemekkel tarkítva. Nem színházi előadás, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés.

Sokkal bővebben itt, a Slam Poetry Magyarország honlapján

És tegnap este, a Szegedi Tudományegyetem, BTK Hallgatói Önkormányzata egy felolvasóestet szervezett fiatal alkotóknak, amit egy slam poetry blokk zárt, amin többed magammal én is felléptem. A slam poetry blokkhoz kapcsolódott egy Oscar témájú nyereményjáték, amelynek keretében slammeltünk az Avatarról, a Gyűrűk uráról, a Három óriásplakát Edinbirg határábanról, és én magam a Szólíts a nevedenről, aminek a szövegét a kép alatt olvashatjátok. 🙂

slam_poetry.JPG

Láttam a szerelmet a hetedik sorból.
Szép volt.
Ketten bicikliztek, megvárták egymást a bolt előtt, és hallgattak a legnagyobb titkokról, amikről csak hallgatni lehet.
Nem beszélték meg, hogy hol festett Money, vagy hol fulladt a vízbe Shelley.
Később!

Láttam két embert, akik szeretik egymást, és ezt nem kellett megmagyarázni, csak szerették egymást.
Láttam két zsidót, akik szeretik egymást, és ezt nem kellett megmagyarázni, csak szerették egymást.
Láttam két férfit, akik szeretik egymást, és ezt nem kellett megmagyarázni, csak szerették egymást.
Később!

Láttam, ahogy tudós emberek az olasz sárgabarack szó etimológiáján vitatkoznak.
Láttam ahogy valaki tudatosan a szájához emel egy telelőtt barackot, és hallottam, ahogy mögöttem valaki megszólalt:
Baszd meg ez de kibaszott kurva btk-s művész film.
Később!

Láttam, ahogy egy apa a kilencvenes években a fiának azt mondja,
hogy a szerelem a legcsodálatosabb érzés, és meg kell becsülni minden percét.
Láttam, hogy pontosan tudja miről beszél,
Láttam, hogy pontosan tudja miről hallgat,
Láttam, hogy pontosan tudja mit fogad el,
Láttam, hogy ezek olyan dolgok, amiről az én apám
sosem tudna beszélni, amiről sosem tudna hallgatni, amit sosem tudna elfogadni.
Később!

Nem láttam helyieket, akik vasvillát szorongatva rohantak a két férfi felé, nem láttam a városi éjszakában csordákat mászkálni, akik nem heteroszexuális párokat vernének, és nem láttam katolikus szülőket, akik mindent megtettek volna, hogy ne, és nem láttam, pedig nagyon-nagyon nagyon vártam, hogy legalább Hitler reinkarnációja tűnjön fel, csak egyetlen egy snittre, de nem. Őt sem láttam.
Később!

Láttam a szerelmet.
Nem reklámozta magát, nem nyomta magát a képembe, nem akart megerőszakolni, nem táncolt női ruhákban, nem akart élni a gyülekezési jogával, és nem, nem csábított viccelődére,
csak szép volt.

Láttam szerelmet.
Csak úgy volt önmagában, az az igazi, az első, ami csak hat hétig tart, és mindig emlékezni fogunk rá, de sosem meséljük el az unokáknak.
Láttam, ahogy férfiak a semmi közepén sétálva a saját nevüket üvöltik szerelmesen, és csak jó volt.
Láttam, ahogy férfiak és nők, ocsmány színű ruhákban és undorító zokniban táncolnak boldogan a kilencvenes években, mert nyár van, fiatalok, és az olasz Riviérán vannak végül is, szóval miért ne?
Láttam a kamaszos tanácstalanságomat, tehetetlenségemet és félelmemet.
Láttam, ahogy az első végre jónak tűnő ötletet megvalósítja, és egyszerre retteg és örül a sikerének.
Láttam az esetlenséget, hogy hiába játszotta le a fejében korábban.
Láttam az elengedést, és láttam a hófödte téli olasz Riviérát, amiben pont annyira fájt az első szerelem elengedése, mint amennyire a pécsi Mecsekoldalban fájt.
Később!

És láttam az előző életet, azt az az előttit, a nyomokat, amikor arra emlékeztetnek, hogy megtörtént mindaz, amit egy ideig nem nevezünk a nevén, aztán majd lassan mosolyra húzódik a szánk, és eszünkbe jut emlékezni, mert végülis szép volt.
Mert végülis tényleg kurva szép volt.
Később!

 —————————-

Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok erről a szövegről.
Ha megjegyzésetek vagy kérdésetek volna, keressetek bátran komment szekcióban. 🙂
Ha nem szeretnél lemaradni a következő posztről, kattints a jobb felső sarokba található követés gombra, ha hátértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám intstagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 februári summa

Sziasztok,

a számos éves olvasási terveim között volt egy olyan, hogy havonta összeszedem, hogy haladok az év elején kitűzött célokkal, és mivel újabb hónapnak vége (a lófaszt Szilviókám, már két napja hónap eleje), így újabb havi summával érkezem nektek, amiben megmutatom, hogy áll a 2018-as olvasásom (A fogadalmaim itt), és mesélek azokról a könyvekről, amiket most olvastam, szereztem be, és egy picit a blogról is írok, hogy hogy terveztem a februárt, és hát ehhez képest…

februari.JPG

1. Idén a polcomról fogok olvasni, és könyvstop van könyvfesztiválig!

Mivel már a kimondáskor tudtam, hogy képtelenség, és januárban ez be is igazolódott, így februárban sem sikerült megállnom, hogy új könyveket szerezzek be, viszont ez a beszerzés 2500 forintnál megállt. Ez könyvekre fordítva 4 darabot jelent, így képtelen vagyok haragudni magamra, sőt, azt kell gondolnom, hogy baromi ügyes voltam. 🙂

Erin McCahan: Szerelem és más fura szavak

Kolibri Kiadó, tehát nagyon ifjúsági, nagyon szerelmes, semmi LMBT címke, vastag, és valahol (nem, nem jövök rá, hogy hol) hallottam róla valami jót, és azóta a tudatomban él, és 500 Ft-ért, érted, 500-ért. 😀 Semmit nem tudok róla, még, de most kezd bevadulni az egyetem, és a szépirodalom mellett majd valahol mellékolvasásnak mindenképpen. 😉

James Lear: A hátsó bejárat

Ulpius-házas, meleg, valószínűleg erotikus, akár erősen, de az igazat megvallva erről sem tudok semmit, viszont ugyanabban a kedvezményben volt, és 1000 alatt nem szoktam LMBT könyveket otthagyni sehol. Majd sorra kerül. 😉

Etgar Keret: Boldog boldogultak

Végre valami, amit el is olvastam már. 🙂 A Librinél volt akcióban, szintén 500 forintért, és egy izraeli író kisregényéről beszélünk, aki az öngyilkosságnak egy elég abszurd vonalát hozza. A történet szerint az öngyilkosok mind egy közös városba kerülnek, és látszik rajtuk, hogyan érte őket utol a halál. Nagyon abszurd az egész történet, és rettenetes fahumorral dolgozik, ami egy sajátos atmoszférát vont az egész könyv köré. Szerettem, kikapcsolt, menő volt. Voltak részek, amiket jobban kidolgozhatott volna, és tele van lehetőségekkel, de ha csak úgy olvasnál egyet kikapcsolódásból, akkor még akár ajánlom is. Jól haladhatsz vele, hamar be tudod fejezni, és leköti az agysejteket. 🙂

Alice Walker: Kedves Jóisten

Erről már írtam facebookon is, rég olvastam, de egy néger nő áll a központban, aki szerelmes egy másik nőbe, és mesélgeti a kis életét a Kedves Jóistennek. 🙂 Akkor nagyon elkapott a hangulata, és nagyon örülök, hogy véletlenül sikerült rátalálnom.

2. 70 könyv az éves terv, amiből februárban ismét ötöt sikerült olvasnom.

Címek szerint:

  • Adam Silvera: Inkább boldog (értékelés a jövő héten)
  • Augusten Burroughs: Kiszáradva (értékelés hamarosan)
  • Etgar Keret: Boldog boldogultak
  • Jirí Langer: Kilenc kapu
    A könyv egy haszid történetgyűjtemény. A haszidok pedig olyan zsidók, akik csoportokban élnek szent emberek körül, szigorúan követik az írás parancsait, és baromi viccesek. Különleges élmény volt róluk, az ő szokásaikról, szentjeikről, példabeszédeikről olvasni, és más szempontból nézni a jó és a rossz dolgokat, amiken hiába törjük a fejünket, mert az isten úgy akarta, és nem tehetünk semmit. A sok kedves és szórakoztató élmény és történet közül ez az üzenet maradt meg a legjobban, és örülök, hogy az egyetemen szóba kerül, és hallhattam róluk, illetve Jirí Langerről.
  • Márta Alex: Özséb
    Özséb egy miskolci férfi, és egy napját követjük. Ezen a napon Özséb öngyilkos lett, mert előző este kapott egy bejelentést… Nagyon bölcsésznek éreztem magam miközben olvastam, mert a pénisz szótól Heideggerig minden van ebben a könyvben. Szórakoztató és egyszerre maró gúny árad belőle, amit nagyon tudtam értékelni. Özsébnek a gondolataiba láttat, és végignéztem a legvadabb képzelgést is, amit valaha olvastam, és valahogy azonosulni tudtam a lenéző sznobabb nézőpontjával, ami komoly félelmekre ad okot.

5.gif

Témák szerint:

  • LMBT címkés: Inkább boldog, Kiszáradva
  • Szórakoztató irodalom: Boldog boldogultak, Özséb
  • Szépirodalom, kötelező egyetemre: Kilenc kapu
  • Nem angol vagy magyar anyanyelvű szerző: Boldog boldogultak, Kilenc kapu
  • 2017-18-as megjelenés: Inkább boldog
  • LMBT szerző: Augusten Burroughs

 

dica.gif

És akkor a blogról is beszéljünk.

Nem volt annyi időm februárban a blogra, amennyit képzeltem a februári tervezőben, és ez maradni látszik. Szerencsére ismét visszajött a tanuláshoz a kedvem, és vannak is olyan anyagok, amik érdekelnek, sőt olyanok is, amik baromira érdekelnek, és egyébként is evidens, hogy az élvez elsőbbséget.

Terveztem, hogy érkezem majd néhány az LMBT Történeti Hónappal kapcsolatos poszt, ez egy darabig jutott, mert nem volt időm többhöz anyagot gyűjteni. Az LMBT Történeti Hónap történetéről írtam, és ennyi. 🙁

Hasonlóan jártak a blogszületésnappal kapcsolatos bejegyzéstervek is, szintén egy poszt lett végül, és utólag belegondolva oszthattam volna több bejegyzésre, mégis úgy gondolom, így kerek egész. A blog születésnapra írt blogtörténet viszont nagyon tetszik, és a statisztikákat nézve, szerettétek is, szóval örülök, hogy, legalább az, megszületett. 🙂

Mindemellett megjelent két értékelés, a Férfiműszakról, ami egy meleg prostitúcióval foglalkozó riportkönyv, illetve André Aciman: Szólíts a neveden című könyvéről, és a Luca Guadagnino által rendezett adaptációról több poszt szólt. És a hétvégén Debrecenben is voltam, amiről egy hosszabb élménybeszámolót hoztam. 😉

Köszönöm, hogy velem tartottál februárban. 🙂 Ha márciusban sem szeretnél lemaradni a bejegyzésekről, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. 😉

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Szólíts a neveden (Mozis élménybeszámoló)

Sziasztok,

már két posztban beszéltem a Szólíts a neveden könyv iránti rajongásomról (értékelés itt), és 7+1 pontban össze is gyűjtöttem, mire vagyok nagyon kíváncsi a Luca Guadagnino által vászonra vitt filmadaptációban, ami csütörtök óta látható a mozikban, és tegnap végre én is meg tudtam nézni. 🙂

moziban_voltam.JPG

Wow. Azt hiszem, ha erről a filmről beszélünk, így kell kezdeni. 🙂 Nagyon tetszett, viszont mielőtt beszélnénk róla, nézzük meg az előzetest, mert (1.) imádjuk a dalt, (2.) mert tovább nézhetjük a tájat, és mert (3) így nem kell egy harmadik posztban is a történetről mesélnem.

Mindenki kiemeli, hogy baromi szép tájakon játszódik, és ez valóban letaglózott. Nagyon sok teret használ, akár az otthonról, akár a városról, akár a folyóról vagy a tengerről van szó, remek, művészi képeket sikerült elénk tárni, mégha az eredeti könyv ezt nem is, vagy nem is így vette volna igénybe.

Luca Guadagnino remekül nyúlt a könyv finom belső utalásrendszeréhez, és nem borította fel, pedig sok új fejleménnyel gazdagodott a film, de ezek illeszkedni tudtak a történetbe. Nagyobb hangsúlyt kapott a zsidóság, és őszintébb lett az intimitás a két férfi között, amiket könnyű volt értékelni.

Nem tudom mennyire volt tudatos, de sokszor éreztem azt, hogy a rendező kikacsint ránk, olvasókra. Nagyon sok történetelem maradt el, viszont ezek közül több simán lehetett volna, gondolok itt például a barackszedésre vagy a korlátról való kihajolásra, ahol tudtam olvasóként, hogy ez és ez fog történni, ami aztán mégsem történt meg, és ez nagyon üdítő volt, bár másutt lehet, hogy tomboltam volna. 🙂

Viszont van a könyvben egy visszatérő barack motívum, ami legalább három ponton lesz fontos, ebből egy, talán másfél jelenik meg a vásznon, amit sajnáltam, hiszen itt sérült egy picit a történet, és öncélúvá vállt, de nem tudom, hogy ez csak nekem hiányzott-e, vagy más sem tudta kontextusba helyezni.

És ha már a sérült kontextusról beszélünk, a „Later”-nek mocsok nagy szerepe van a könyvben és a filmben is, és „csá!”-ként lett fordítva, illetve Elio kedvenc helyén is megbicsaklott a felirat, amiért kár volt. 🙁

oh_ne.gif

Az apa nagyon kedvenc karakterem volt a könyvben is, és nagyon ki lett találva, csodálatos és szabad volt látni, amikor Elio a szülei ölébe fekszik 17 évesen, és úgy beszélgetnek, illetve a történet végén van egy apa-fia beszélgetés (amiből pont az öt kedvenc soromat hagyták ki), ami a filmben is és a könyvben is csodálatos volt, és jó volt még úgy is hallani, hogy nekem semmi közöm hozzá, sőt, színészet zajlik. 🙂
Azt a szabadságot mindenkinek ajánlom, amit akkor a moziban éreztem. 

A 7+1 pont közül, amit én gyűjtöttem ki, legkarakteresebben a 80-as évek volt jelen. (Basszus az a cipő és zokni de ocsmány autentikus volt.) Nagyon hozta a film: minden megszólalásban, háttérszerepben, eszközben, utakban, vonatokban, és egyáltalán az életben. Hazafelé végig azon gondolkoztam, hogy mi volna, ha ez a film akkor jelent volna meg, vajon előrébb tartana-e a világ bármiben, és persze nem tudtam a választ, mindenesetre örülök, hogy legalább most megtörtént. 🙂

Jah, és majdnem kifelejtettem, voltak különböző színű fürdőnadrágok.

yes.gif

Szóval ajánlom a filmet mindenkinek, két olyan srácról, aki a lényegről szinte semmit sem tudnak, és ebben a filmben mégis: a lényegről szinte minden benne van. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok abban a posztban, amiben megmutattam, miért nem írok filmekről általában. 🙂
Hét elején már új értékeléssel érkezem. Ha nem szeretnétek lemaradni róla, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalom is érdekel titeket, keressetek facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, irány az instagram. 🙂

A következő posztig pedig semmiképp ne felejtsd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvó

7+1 pont, amire kíváncsi vagyok a Szólíts a neveden filmben

Sziasztok,

ma kerül mozikba itthon a Szólíts a neveden (értékelés itt) című könyv Luca Guadagnino által rendezett adaptációja, ami már most számos amerikai kritikus díjat és jelölést tudhat magáénak, három kategóriában jelölték Golden Globe-ra, és a legjobb film kategóriája mellett a legjobb férfi főszereplő, a legjobb adaptált forgatókönyv, és a legjobb főcímdal kategóriában is Oscar esélyes.

Sajnos én egyetemi elfoglaltságom miatt csak szombaton tudom megnézni a filmet, de összeszedtem nektek 7+1 olyan pontot, amire nagyon kíváncsi vagyok, és ami miatt nagyon várom a filmet.

szolits_film.JPG

Kezdjük is. 🙂

1. A kezdés

Nagyon határozottan indul a könyv, és sokat mondd el a két szereplőről az első (néhány) mondat, ráadásul nagyon karakteres. Adnám, ha így indulna a film, de mocskos nehéz és szokatlan lehet kivitelezni, szóval kíváncsi vagyok, hogy indul igazából.

2. Cím

A könyvben és (állítólag) a filmben is fontos szerepe van a címnek, de a könyvben sokáig nagyon gondolati síkon mozog ez, és érdekel, hogy hogyan válik a vásznon azzá, amivé nekem a könyvben vált.

3. Feleszmélés

Kíváncsi vagyok, hogyan ábrázolnak egy srácot, aki rájön, hogy vonzódik a nyaralóvendéghez, vagy egy nyaralóvendéget, aki rájön, hogy hogy a vendéglátójának a fia a másik kapura is játszik. Hogy jön rá egy srác, hogy tudat alatt végig imponálni akart a másiknak? Annyira belső az elbeszélés, és annyira nincs lelki szemem, hogy baromira érdekel.

soonglas.gif

4. Fürdőnadrágok

Ezt már az értékelésben is írtam, hogy nagyon vicces dolgok vannak a különböző színű fürdőnadrágok kapcsán, amiről gyanítom, hogy nem sok lesz a filmben, de ha mind a négy színű fürdőnadrág szerepelne a filmben, azt érezném, hogy Luca Guadagnino figyelt azokra is, akik olvasták. 😉

5. Szexről való beszéd

Nagyon klassznak tartom, hogy nem ideologizálja a könyv a meleg szexet, és nagyon intimnek, fontosnak és érzelmesnek éreztem az aktust követő napok utáni beszélgetést, beszélgetésmorzsákat. Sajnálnám, ha kihagynák.

6. Apa kommunikációs formái

Valamiért az apa nagyon kedvenc karakterem, és ez tudom, hogy full bölcsész, és esetleg nyelvész dolog, de nagyon érdekel, hogy hogyan kommunikál, mert egyrészt nagyon harsánynak és beszédesnek gondolom, másrészt viszont minden gesztusa üzen, és ha nagyon kell mondania, akkor nagyon keveset mond nagyon jól. Kíváncsi vagyok, hogyan ültetik át.

7. Az olasz Riviéra és a nyolcvanas évek

Valahogy a nyolcvanas éveket filmben csak paródiaként tudom elképzelni, ami nem túl biztató, de kifejtem. 😀
A nyolcvanas évek az én fejemben már a szupermodern kor, szupermodern eszközök nélkül. Nagyon sok ilyen filmben annyit érzek a korból, hogy nekem hiányzik a mobiltelefon vagy a valamire való tévé, és remélem ezt sikerül kikerülni itt. Tudom, ez full szubjektív, de nekem fontos buktató.

8.Hallgatás

Ez a könyv egy hallgatásból, belső monológokból, kitalált forgatókönyvekből, és gondolatokból összetett, de szuper halmaz, és szerintem ezt nagyon nehéz ábrázolni, anélkül, hogy ne legyen giccsbe hajló. André Acimannek sikerült a könyvben, és a kritikák alapján Luca Guadagninonak is a vásznon, de megnézném már magamnak. Na. 😀

Nagyon várom már a filmet, és majdnem biztos, hogy vasárnap érkezem egy rövidebb élménybeszámolóval róla. 🙂
Ha nem szeretnél lemaradni arról, és a következő posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, kövess bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. 😉

A következő posztig pedig semmiképp se felejtsd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

André Aciman: Szólíts a neveden

 Sziasztok,

ma egy magyarul az Athenaeumnál frissen megjelent könyvet hoztam. Egy ’80-as évek beli olasz Riviérán játszódó szerelmes regényt, aminek adaptációja idén a legjobb film kategóriában Oscar-díj jelölt. 🙂

szolits_a_neveden.JPG

André Aciman egy csodálatos szerelmet mutat egy olasz fiú, a 17 éves Elio, és a hozzájuk érkező amerikai nyaralóvendég, a 24 éves Oliver között Elio későbbi, szubjektív elbeszélői nézőpontjából. A fülszöveg azt ígéri, hogy ez a kapcsolat a valaha volt legteljesebb egység két ember között, és talán igaza is van. Az olasz Riviérát legalábbis még sosem láttuk olyan szépnek, mint a cselekmény idejét adó hetek során, a nyolcvanas években.

Elio saját maga vall a szerelemről, a kapcsolatukról, arról a pontról, amikor érezte, hogy Oliverben lesz valami különleges (és majd egy korábbiról, amikor már korábban érezte, hogy Oliverben lesz valami különleges), a pillanatról, amikor megértette a saját vágyát, vonzódását, nem tudatos tetteit és törekvéseit. És rajta keresztül végig mi is a kapcsolatban vagyunk a tájjal, a gondolatokkal, Oliverrel. Érdekes, hogy bár Olivertől függetlenül meséli a történetet, és Oliver első szám harmadik személyben jelenik meg, néha mégis kisóhajt az elbeszélés, és Oliverhez intéz néhány mondatot. Mint amikor magunkban beszélünk valakiről, aki szélsőséges érzelmeket vált ki belőlünk. Szerettem. 🙂

A kezdeti Oliver kép egy amerikai macsó karakter lehetne, de az első pillanattól több. Vele kezdődik a regény. Egy mondatával, amiből a folyamatosan gondolkodó Elio következtetéseket von le, és vele együtt hitelesnek és elfogadhatónak érezzük a férfiról való gondolatait. Oliver ebben a képben szemfüles emberismerő, aki reálisan lát, és akinek az elismeréséért érdemes küzdeni.

Elio egy szenvedélyes kamaszos srác, aki inkább megbújik mégis. Értelmiségi család áll mögötte, a nyaralójukat szolgálók gondozzák, nyárra és karácsonyra ki tudnak költözni a Riviérára, és olvas, rengeteget, életszagú filozofikus gondolatai vannak, tudja, hogy merről kell nézni egy verset, tudja, hol festett Monet, és hogy hol veszett a habokba Shelley, zenei átiratokat készít, ahogy egy zeneszerző hogyan írná meg másik zeneszerző munkáját, magát mégsem tartja sokra, senkinek, taknyos gyereknek érzi magát. Tisztában van a saját férfiakhoz is fűződő vágyaival, de nem gondolta, hogy valaha kiélhetné, és nem is igazán vágyott rá, hogy megélje.

Elio mindenről gondolkozik, minden alapján feltételez, és erről hoztam egy szuper idézetet, olyan igazi felnevetőset, és az emberi elme kreativitásán megdöbbenőset:

Olivernek négy különböző személyisége van attól függően, milyen színű fürdőnadrágot vesz fel. Azáltal, hogy tudtam, mikor mire számíthatok, sikerült némi előnyhöz jutnom. Piros: merész, öntörvényű, rendkívül felnőttes, mogorva, már-már nyers – a legjobb elkerülni. Sárga: élénk, vidám, -tréfás, de tüskés is egyben – nem érdemes túl közel kerülni hozzá, bármelyik pillanatban pirosra válthat. Zöld, a legritkább: alkalmazkodó, tanulékony, beszédes, jókedvű – miért nem lehet mindig ilyen? Kék: amikor azon a délutánon az erkélyről a szobámba lépett, amikor megmasszírozta a vállam, amikor felvette és mellém rakta a poharat.

És igazából minden egy, kettő, vagy a közös gondolati síkon történik. A könyv egy jelentős része a kettejük közti hallgatásról ír, amik a fiatal tapasztalatlan, első szerelem kedves kis botlásai, butaságai élénkítenek fel, amitől őszinte és igazi lesz az egész. És a közös világban, gondolati síkban nem kell beszélni, lehet érezni egymást, sokkal jobban, mint amennyire kifejezhető volna.

Elmosolyodtam, nem annyira a javaslaton, mint inkább magán a húzáson. Azonnal elkapta a mosolyomat. Sőt vissza is mosolygott, szinte önmagán gúnyolódva, hiszen tudta, ha elárulja, hogy tudja, lelepleztem, az felér egy beismerő vallomással, de még ennél is roszszabbul jönne ki a dologból, ha az egész trükkjét letagadná, amikor pedig az ő számára is világos, hogy átlátok rajta. Mosolygott tehát, ezzel mutatva, tudja, rajtakapták, de van elég sportszerű ahhoz, hogy ezt ne tagadja, és mindezek után is szívesen menjen velem moziba. Teljesen felvillanyozódtam.

És ilyen az egész könyv stílusa. Hosszú, de gyorsan olvasható mondatok, amilyennek az olasz mamák mondatait képzeljük, gyakran ír olasz mondatrészeket, főleg indulatszavakat, amiket megismétel fordításban, szintén hangulatkeltő, nagyon, ami könnyen beránt, viszont nehéz volt visszakerülni a szövegbe, ha letettem már egyszer.

Emellett az egész közeg nagyon művelt, maga az írói elbeszélés is, és a karakterek is annak vannak ábrázolva, hisz egy tudós érkezik egy tudós házába, ami a történet alapvető közege, és Elio is nagyon olvasott. Folyamatosak a Dante utalások a könyvbe, és azt állítja az olaszokról is, hogy Dantét, Homéroszt és Vergiliust mindenki olvasott, amit ebből a könyvből nézve én el is tudok hinni.

inferno.gif

Elég jól tálalja a szexualitás témakörét is a könyv abban, hogy nem prűdködik, sőt. Kifejezetten merész és szimbolikus, ahogy egy ilyen művelt könyvhöz illik. Egyszerre emeli fel az együttlétet:

Mintha váratlanul szétoszlott volna közöttünk valami, hogy egy pillanatig eltűnjön a köztünk lévő korkülönbség; két csókolózó férfi voltunk csupán, sőt mintha még ez is elpárolgott volna, lassan úgy éreztem, nem is két férfi vagyunk, csak két élőlény. Tetszett ez a pillanatnyi egyenlőség. Tetszett, hogy egyszerre vagyunk idősebbek és fiatalabbak, ember és ember, férfi és férfi, zsidó és zsidó.

és a következő bekezdésekben, oldalakban tud arról beszélni, hogy fájdalmas, beszél az önutálatról, és arról, hogy átlényegülünk, és valami visszafordíthatatlanul megváltozik az együttlétben. Elio testéből és lelkéből éljük át az aktust követő napot, és nem ideologizálja a helyzetet, amit követendőnek tartok.

dica.gif

A kedvenc részem: Alapvetően nagyon sok olyan mozzanat volt, ahol beleéltem magam a könyvbe, és magával vitt, de az Apa nagyon kedvenc karakterem, így őt szeretném kiemelni, meg talán a kis patrióta pillanatokat Eliótól Shelleyről, Monetról meg a Szent Kelemen Bazilikáról.

Igazából nagyon ajánlom a könyvet mindenkinek, mert nagyon szórakoztató, eltalál valami nagyon emberit, és szexualitásfüggetlent, és mert mind akarunk néhány napot a csodálatos olasz Riviérán, megtalálni ott az igaz szerelmet, és megismerni a legnagyobb egységet. 😉

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és köszönöm az Athenaeum kiadónak, hogy elküldte nekem recenzióra ezt a könyvet. Én ennyi lettem volna mára. Hamarosan érkezem a következő tartalommal.

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokba található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. 🙂

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 januári summa

Sziasztok,

január elején nagy tervekkel vágtam bele az új évbe, és az olvasásokba, és arra jutottam, hogy minden hónap végén csinálok egy ilyen bejegyzést, hogy követhessétek, hol is tartok, illetve, hogy magamat is ösztönözzem. 🙂

januari.JPG

Az első terv: Polcról olvasás, és könyvstop

A könyvstopnak hála teljes áron (legalább úgy) nem vásároltam könyvet, és a könyvekkel kapcsolatos kiadásaim nem voltak többek együtt 4000 Ft-nál, ami négy könyv esetén még talán nem is rossz. A könyvek pedig:

  • Cassandra Claire: Hamuváros
    A végzet ereklyéi sorozat második része, amiből még ugyan az elsőt sem sikerült elolvasnom, de a régi borítós van meg az elsőből, és így már a másodikból is.
  • Veres Attila: Odakint sötétebb
    Magyar thriller, és tele van vele az internet, nem igazán tudok róla többet, vagy okosabbat, de februárba szeretnék rá alkalmat keríteni.
  • Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
    Kurt Vonnegut az isten, nagyon szeretem, ahogy ír, és nevetségesen olcsón kínálták, ráadásul pletykák és molyos címkék szerint LMBT is van a könyvben, amitől csak kíváncsibb vagyok.
  • Aughusten Borrughs: Kiszáradva
    Egy alkoholista meleg férfi humoros önéletírását ígéri a fülszöveg. És marketingről is beszél valamicskét. Elég hosszúnak ígérkezik, de nincs hátul az tbr listámon.

És három recenziót kaptam, amit innen is köszönök, és amikről folyamatosan várható majd bejegyzés:

  • Domszky László: Férfiműszak, melegprostik a megfizetett boldogságról (Ad Librum, 2017.)
    Négy meleg eszkorttal beszélget a szerző, és beszélget vendégekkel és beszél pszichológussal. Érdekes koncepció, februárban mindenképp érkezik értékelés.
  • André Aciman: Szólíts a neveden (Athenaeum, 2018.)
    Egy könyv egy nyárról, amikor egy amerikai kutató az olasz Riviérán nyári vendég, és egymásba szeretnek a meghívójának fiatal, érett, mélyen filozofikus fiával, és a kapcsolatuk az igaz szerelem toposzává válik. Hétfőn érkezik az első tartalom róla. 🙂
  • Adam Silvera: Inkább boldog (Menő Könyvek, 2018.)
    Izgalmas történetnek ígérkezik, a saját magunk el nem fogadásáról, egy olyan világban, ahol a memóriánk törölhető, és így törölhetők az érzések is. Mit is jelent a boldogság így? Letehetetlennek mondják, és remélem igazuk van.

70 könyvet szeretnék elolvasni idén, amiből ötöt rögtön le is tudtam januárban.

Címek szerint:

Szerényi Szabolcs: Éhség (értékelés itt)
Jandy Nelson: Neked adom a napot (7+1 kedvenc idézett itt, értékelés itt)
Domszky László: Férfiműszak (értékelés hamarosan)
André Aciman: Szólíts a neveden (értékelés hamarosan)
Guus Kuijer: Minden dolgok könyve

5.gif

Tematizálva pedig:

  • Kortárs szépirodalom: Éhség
  • LMBT téma: Neked adom a napot; Férfi műszak; Szólíts a neveden
  • Szórakoztató irodalom: Minden dolgok könyve
  • Nem angol vagy magyar anyanyelvű szerző: Minden dolgok könyve
  • 2017-18-as megjelenés: Éhség; Férfi műszak; Szólíts a neveden

Ezzel az öt könyvvel sikerült zárnom a januárt, és két könyv maradt februári befejezéssel, amivel most eléggé elégedett vagyok, hiszen január 24-én végeztem az utolsó vizsgákkal, ami nyilván nem jelenti azt, hogy nem olvastam addig, pusztán sokkal kisebb intenzitással. És tudom, hogy lesz ez még jobb is. 🙂

Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a posztban és ebben a hónapban. 🙂 Hamarosan érkezem a következő poszttal.
Ha nem szeretnél lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmakra is kíváncsi vagy, lájkolj facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, kövess instagramon.

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén