LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: Otthon_a_világ_végén

Őszi könyves kihívás

Sziasztok!
Tudtátok, hogy szökőévekben, és a szökőéveket közvetlenül követő években, szeptember 22-én van a nap-éj egyenlőség, amitől kezdve egyre rövidülni fognak a nappalok, és elkezdődik a nagy betűs ŐSZ, ami a kedvenc évszakom? Akár tudtátok, akár nem, ezt nyilvánvalóan egy őszi könyves kihívással kell ünnepelnem. 🙂

okh.JPG

Lehullott levelek:

A világ tele van színekkel. Mondj egy könyvet, amin jelen van a piros a citrom és-narancs sárga

Nehéz ez, mert én eléggé A tanítvány második kötetét gondolom ősziesnek, és nem a következőket, szóval talán alibi megoldások lesznek, de íme:

osz1.jpg

Kényelmes pulcsi:

Végre elég hideg van a kényelmes meleg ruhák viseléséhez. Melyik könyv tölt el melegséggel?

James Lecanse: Trevortrevor.jpg
Régen azt mondtam róla, hogy

szeretne egy üzenetet küldeni nekünk, hogy melegnek lenni nem gáz…
…én mindig akkor olvasom újra, amikor azt hiszem, hogy kezdem elfelejteni, de akkor újra kedvem támad élni. Legalább szombatig.

és most megint szükségem volt rá, és megint megmutatta. 🙂

Őszi vihar:

A szél süvít, az eső kopog. Melyik könyv, vagy műfaj lenne, amit ilyen napon olvasnál?

Biztosan ifjúságit. Valami olyat, amibe bele lehet veszni, és észre sem venni, hogy van külvilág. Fantasyt talán, vagy fejlődésregényt. Igen, valószínűleg fejlődésregényt, de mivel nincs most olvasatlanom LMBT témában, ezért valószínűleg Ruth Olshantól a Minden ami szépet (ami már könyvfesztivál óta vár és vár és vár és vár), vagy a frissen megszerzett: Stefano Benni Margherita Dolcevitáját szedném le a polcról, valószínűleg az utóbbit, mert most nagyon foglalkoztat az ökokritika, és állítólag jól be van építve a könyvbe a téma.

margh.jpg

Hűvös csípős levegős:

Melyik rideg karakter helyébe lépnél?

Clare helyében szívesen lennék az Otthon a világ végénből, bár valószínűleg sok mindent másként csinálnék, de akkor is: Két meleg sráccal a világ végén, Woodstock közelében. Szétadnám. 😀

Forró almabor:

Melyik az a könyv, ami alulértékelt?

Még mindig rettenetesen kevés ember hallott róla, még kevesebb olvasta, és hatalmas hírverést kívánok neki:
Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Kabátok, sálak, kesztyűk:

Az időjárás hidegebbé vált és ideje, hogy melegebben öltözzünk. Melyik az a könyv, ami annyira csodás borítóval rendelkezik, hogy legszívesebben csak magadnak tartanád meg?

A második kedvenc könyvem az összesítettben, és fantasztikusan szép, és rettenetesen történethez csatlakozó borító. Abszolút kedvenc. 🙂

aristo.jpg

Bár ez nincs benne a tagbe, de nekem a kedvenc dolgom az őszben, ezért csak nektek még egy kérdéssel bővül:

Levélpréselés:

Egy vastag könyvből és néhány levélből türelemmel. Melyik az a könyv, ami elég vastag és tetszett annyira, hogy ha évek múlva leszeded a polcról, hogy újra olvasd, gyönyörű levelek hullnak majd ki belőle?

Erre most Allan Hollinghurst Más apáptól című könyve a legesélyesebb, mert még csak az van meg, de könyvtárból olvastam, és be akarom magamnak is szerezni Rakovszky Zsuzsa VS-ét, és nagyon várom Radclyffe Halltől A magány kútja című könyvet, amely szintén elég vastag lesz. 🙂

Köszönöm, hogy velem tartottatok, engem teljesen elkapott az ősz, és mennék is leveleket gyűjteni, ha nem esett volna éjjel… De ami késik, nem múlik. 😉
Ha volna kedvetek megosztani, mit olvastok épp, vagy esetleg valamilyen kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok komentet. 🙂 Ha több érdekel, mint amennyi itt megjelenik kövessetek bátran facebookon, ha pedig az érdekel, hogy ki áll a blog mögött, lessetek be instagrammra. 🙂

Ja, igen, és a következő posztig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

 

Nyárzáró posztocska

Sziasztok,

holnap nekem is megkezdőik az egyetem, és a nyár elején csináltam egy nyárra hangolódó könyves kihívást, amiben kitértem a nyári olvasási terveimre is. Most ennek kapcsán összegzem a nyári olvasmányokat, meg az egész nyarat. 

Szóval, a nyár elején úgy képzeltem, hogy a nyáron ezeket a könyveket fogom elolvasni:

 A Születésnapi kívánságlistámról a héten érkezik Becca Prior Talált celEB-je, Hayden Moore Nem játék-a, és Patrick Ness Soha nincs vége című regénye. Emellett jön még Karafiáth Orsolyától a Kicsi Lili (Utóbbi kettő szuper akcióban van most a Librinél, én is onnan rendeltem meg.).

A könyvfesztiválról való szerzemények közül sem olvastam el mindent, így Allan Hollinghurst: Más apától és Karim Fossum: Az ördög tartja a gyertyát könyvek is befuthatnak. (A többit is szeretném a szerzemények közül elolvasni, de azokról valószínűleg nem lesz értékelés.)

Illetve szeretném a meglévő és már olvasott meleg témájú könyveket újraolvasni, hogy értékelést írjak róluk, így várhatóan újraolvasom Ryen Lovelesstől az Ethan és Cartelt, Paul Burstontól aSzégyentelent, Michael Cunninghamtől azOtthon a világ végént, és talán ha egyszer egyébként is rossz napom lesz, így nem húz le az életről az, hogy nem szeretem, akkor Róbert Katalin Színből, szívből, igazánt is.

És még tervben van, mert megvan, csak nem fért bele egy fenti csoportba sem: Zuzana Brabcová Gyöngyök éve című regénye is, így tizenegyediknek. 🙂 Majd meglátom, meglátjátok, mi teljesül ebből.

A születésnapi kívánságlistámnak ezen részéről sikerült mindent kiolvasnom, így került ki poszt ki először a Talált celEBről majd a Nem játékról, és a Kicsi Liliről. A Soha nincs végét olvastam a nyári blogszünet alatt, de nem tudok róla azóta sem értékelést írni (ahogy az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomábanról sem),mert nagyon tetszik, és nem szeretném elszpojlerezni az izgalmakban.

A meglévő könyvek közül a Pride hét szombatján, öt #LMBT-t olvasunk poszt között megérkezett a Szégyentelen értékelése, ami akkor a valamikori legolvasottabb bejegyzéssé vált, de ma már a negyedik helyre csúszott vissza. A szünet előtt elolvastam a Vázlatok című mangát, és még egy gyors értékelést is hoztam róla. 🙂 

A szünetre magammal vittem az Otthon a világ végént, a Vastagbőrű mimózát, és megszereztem korábbi polcomról a Gumimatrac a Gangeszent és a New Yorkban minden mást. És legutóbb olvastam az Ethan és Cartelt, amiről az ezelőtti posztom szólt.

Szóval summázva: a nyári terveim szerint 10 LMBT témájú könyvet szerettem volna olvasni, és a terveim közül kimaradt:

  • Karim Fossum: Az ördög tartja a gyertyát
  • Allan Hollinghurst: Más apától 
  • Róbert Katalin: Színből, szívből, igazán
  • Zuzana Brabcová: Gyöngyök éve

És 11 könyvet sikerült kiolvasnom, így öt csak random jött: 

  • Hinako Takanaga: Vázlatok
  • Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen
  • Nádasdy Ádám: Vastagbőrű mimóza
  • John Donovan: New Yorkban minden más
  • Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Szóval elég jó nyár volt, olvasási szempontból is, különösen, ha hozzáteszem, hogy olvastam nem LMBT könyveket is dögivel. 🙂 Mindenesetre várhatóan elkezdem majd olvasni a nyárról kimaradtakat, de vannak új projektek is, amiket fogok majd csinálni, de igyekszem. 🙂 

Ti mit olvastatok a nyáron? Vagy mi van betervezve a jövőben? Írjátok meg kommentben. Ha van kedvetek, iratkozzatok fel facebookra, vagy kövessetek instagrammon, ha érdekel, ki áll a blog mögött. Most töltöttem fel néhány képet arról, miért csak hétfőn volt poszt. Baloldalt fent minden elérhetőséget megtaláltok. 🙂

A következő posztig ne felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Michael Cunningham: Otthon a világ végén

Sziasztok,

a nyári szünetben újraolvastam az Otthon a világ végént, és nem voltam annyira elbűvölve, mint amennyire az első olvasásomból emlékszem rá, pedig egy remek történet a nyolcvanas évekből, amit érdemes elolvasni.

Az Otthon a világ végén egy fantasztikus történet egy őszinte, mély barátságról, szeretetről, poliamoriáról (többszerelműség – igen, ezért használja mindenki a latin eredetű szót), az anyai aggódásról, és persze a hippikorszak végéről, a végig és kimondatlanul jelenlevő AIDS fenyegetésének kezdetéről.

otthone.jpg

A könyv elején két családot ismerünk meg Clevelandből, két fiú, Bobby és Jonathan szemszögéből. Mindkettejük családja kispolgári életet él, Bobby szülei tanárok, Jonathan édesapjának pedig mozija van. A két srác egyidős, és ugyanabba a középiskolába járnak, ahol megismerkednek egymással a büfé előtti sorban. Innen követjük az életüket bő egy évtizeden keresztül még négy szereplő egyes szám első személyű, folyamatos elbeszélésében. Alapvetően szerintem legtöbbször sok a négy nézőpont, de ebben a könyvben hosszú éveket kell leírni, amiket nem feltétlenül együtt élnek le, és sikerült ügyes, jól elkülönülő karaktereket kiválasztani. A hősök megjelenési sorrendben a kiinduló helyzetükben:

  • Bobby: Ő egy mély, és sodródó karakter, aki gyermekkorában nem talált magának otthont és nem talált magának társat. Azt hiszem a mű abszolút főhőse ő, mert nélküle nem működne a történet, de közben csak egy társat keres, egy barátot, amit megnehezít nyíltan antikonformista viselkedése, hallgatása és hippi gondolkodása. A mű rajta keresztül válik hippi irodalommá, Woodstock központúvá, és zeneileg összetetté. A nyolcvanas és korábbi évek azóta klasszikussá váló dalaiból és előadóiból válogatott a szerző, amikor Bobby világát felépítette, és minden szociális zűrjét figyelembe véve is menő lett.
  • Jonathan: Él boldogan a szüleivel. Eléggé jellegtelen srácként ismerjük meg, aki remekül mesél. Csatlakozik Bobby világához, zenéihez, és valamelyest meg is szelídíti őt.
  • Alice: Jonathan anyja. Rajong a főzésért, és kétségei dacára él a saját kis családjával, megfelelve az anyai, feleségi elvárásoknak. Kis szövegei ellenére szerintem a leginkább lélekben megformált karakter, akinél pontosan ismerjük a tetteinek előzményeit, okait, gondolatait. Megosztó, esendő ember remekül ábrázolva.
  • Clare: Ő egy extravagáns nő, aki mindig tudja, hogy mit akar, és mindenről megvan a véleménye. Dizájnerként keresi a kenyerét és egy örökségből él. Céltudatos, de elég lezser csaj, aki tudja hol akar élni, és tudja hogyan, de el tudja engedni a szorongásokat.

Három fő fejezetből áll a regény, ezek külön helyszínen játszódnak, és ezek mentén szerkesztették meg a történetet, ami nagyon jól működik. 🙂 Nagyon jól felépített, kitalált, izgalmas karakterek izgalmas cselekményei.

Viszont nagy problémáim vannak a szöveg nyelvével és a fordítással, aminek talán egy része betudható annak, hogy a kétezres években jelent meg magyarul, de nem vagyok naiv ennyire, ráadásul még ezen kívül is vannak problémáim.

  • A legnagyobb problémám, hogy a HIV vírus és az ennek következményében kialakuló AIDS állapot, bár benne van a könyvben, egyszer sincs nevén nevezve, és ez a tabusítás kifejezetten káros lehet.
  • Clare első történetében megkapjuk az előtörténetét. Semmi előzménye vagy következménye, csak így belecsapva puff néhány oldal.
  • Kétszer vagy háromszor is olvashatjuk azt, hogy „akkor úgy gondoltam, és ma is így gondolom”, de nincs tisztázva ez a ma? Mi a kontextusa az elbeszélésnek? Hol mondja el? Néha úgy tűnik, hogy az egész történet a végéről van elmesélve, viszont ennek nincsenek megadva a keretei, a legtöbbször csak zajlik a történet, és egyszer Clare is kiszól magázódva. Alapvetően nehezen kezelem a kiszólást, ha nem ilyen az egész regény, és itt nagyot tört az olvasásélményen az, hogy az egésznek a kontextusa nincs tisztázva.
  • Nagy dugásként azonosít valakit. Így hivatkozik rá, mintha főnév volna, és teljesen magyartalan a mondat, ami feltűnhetett volna valakinek. (És többször akadtam meg hasonló magyartalan szerkezeten.)
  • A „Szerető” szó. Nem ismerem a kétezres évek szótárát, de biztos vagyok benne, hogy a lelki és vagy testi kontaktusok kifejezésének már akkor is bővebb szókincse volt, a fordító mégis kizárólag erre a szóra hagyatkozik minden esetben, amitől következetlen és idegesítő lesz.
  • Én a kazettás generáció végén élek, bár életem első 18 évének meghatározó része volt a magnó, és biztosan nem mondanám, hogy felteszem, ha magnóról van szó.

Kedvenc rész: Erickel a tetőn. 🙂 Így akarok élni.

Sok mindenben erős a könyv, nem fordulatos, nem rágod le a körmöd, nyugodt, és lassan indul be, de ajánlom mindenkinek a szerkesztési problémáim dacára.

Nem tudom, hogy miért, de kezdem megszeretni a pontokba szedett dolgokat, és lehet, hogy állandó jellegű marad, de lehet, hogy csak ennél a könyvnél kellett ez a mód. Viszont gondolkodom konkrét listás posztokban a jövőben is. Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban. Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy a facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

A következő posztban egy értékelést vagy taget hozok, de addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Ezeket olvastam a nyári szünetben

Sziasztok,

egy picit rendhagyó lesz ez a poszt, mert egy picit mesélnék arról, hogy telt ez a bő három hét, miket sikerült olvasnom, ehhez viszont kell egy hosszabb és az eddigieknél személyesebb leírást adnom a családi helyzetemről:

visszsteros.JPG

Alapvetően három földrajzi helységre hivatkozom otthonként.

  • Szeged az a hely, ahol élek, és igazán az otthonomnak tartok. Itt képzelem el a hátralevő életemet.
  • Ide egy dunántúli kisváros harmadik emeleti panellakásából érkeztem, ahol most a nevelőapám él, és ahol a cuccaim jelentős része van. Mivel már két éve ettől a szobától függetlenül élek, ezért egyre inkább csak a gyakori pörgetést nem igénylő könyvekre, és főleg dísztárgyakra meg a magnómra és a kazettáimra korlátozódnak a személyes dolgaim ott. Ide csak felugrottam nyáron, de nem töltöttem huzamosabb időt itt.
  • Most édesapám falujában voltam, ami ennek a kisvárosnak a vonzáskörzetében található. Itt ritkább a buszközlekedés és a hálózati lefedettségből is kimaradtunk.

És maradék kreatív időmben verseket is írok, amit apró sikerekkel próbálok fejleszteni is egy fantasztikus ember és költő segítséggel, aki több könyvet is ajánlott a szünetre, és nekem is voltak más olvasási céljaim is.

Most pedig nézzük, mikkel érkeztem a csöpp kis faluba, négy csoportra bontva:

  • Ajánlott volt:
    • Garaczi László: Pompásan buszozunk
      Régóta el szerettem volna olvasni, mert emelt magyar érettségin kötelező, és nem tudom, hogy mit lehet vele kezdeni úgy, hogy középiskolában átugorják a posztmodernt, de úgy, hogy egyetemen az előző félévben elég sokat tanultam posztmodernről és egyáltalán az irodalomelméletről, imádtam ezt a könyvet. Nagyon.
    • Rubin Szilád: Csirkejáték
      Ha nem is egy szerelmi történetről szól, de egy kapcsolatról, egy függésről, gyermekkortól felnőttkorig, a német megszállástól 56 nyaráig. Fantasztikus a könyv, nagyon jó a stílusa, átadja a kort, és a kedvencem mind közül amiket ebben az ajánlottak között felsorolok.
    • Hajnóczy Péter: A halál kilovagol Perzsiából
      Itt két történetet ismerünk meg. Az egyik egy alkoholproblémákkal küzdő író lelki vívódása a másik egy ettől teljesen különálló, de ezzel összefont férfi-nő kapcsolat, ami nagyon szórakoztatóra, ugyanakkor mélye és őszintére sikerült. Nyelvezetben az ajánlottak közül pedig ez a legsajátosabb.
  • Én akartam:
    • Szilasi László: Amíg másokkal voltunk
      Három nagyon érzékeny és tűpontosan megírt kisregény Babits Mihályról, Jókai Mórról és Bessenyei Györgyről. Lassan tudtam haladni vele, mert nagyon nehéz az egész szöveg, és szüneteket kellett tartanom, de örülök, hogy rászántam magam, mert régóta szemeztem vele.
    • Antonio de Sant Exupéry: A kis herceg
      Nekem eddig kimaradt. Éreztem a lelki nyomorultságomat, és mióta tudom, hogy Dunajcsik Mátyás is lefordította, ez a nyomorultság egyrecsak nőtt… De most már olvastam, tetszett, értettem, és nem is biztos, hogy olyan jót tett volna a lelki fejlődésemnek korábban.
      kh.jpg
    • Vida Gábor: A kétely meg a hiába
      December 6-án vettem meg ezt a könyvet, mert tetszett a cím, és Magvető kiadós, ami bennem valami minőséget rendel a könyvekhez, ami persze elitizmus, de hát mit csináljon az ember.
      December 6.-a óta idegesít, hogy nem olvastam el, és ez folytatódik, ugyanis nem sikerült még elolvasnom.
  • Én akartam és meleg könyv (avagy ezekről érkezik bejegyzés a következő időszakban)
    • Michael Cunningham: Otthon a világ végén
      Bobby és Jonathan viszonya gyermekkoruk óta eléggé speciális, hisz egyikük sem hétköznapi komformista karakter. Amikor először olvastam nagyon szerettem. Ez nem változott, de már látom a hibáit is.
    • Patrick Ness: Soha nincs vége
      Utálni fogom ezt a bejegyzést írni, mert ez az új kedvenc könyvem, de olyan orbitális nagy csavarok vannak a történetben, amikről persze nem akarok írni, és enélkül annyira nem tudom mit is mondhatnék. Három ponton kívül mindent imádtam benne.
  • Nem voltam otthon, mióta csinálom a meleg könyves blogot, és két könyv még a kisvárosi polcomon volt, pedig nagyon szeretem őket. Na most őket is elhoztam.
    • Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen
      Amikor ezt a könyvet megvettem, még nem kedveltem annyira Steiner Kristófot, mert túl különc volt számomra. Most is az, de jól magyarázza a könyv az okát, a személyiségét alakító tényezőket állati érdekesen írja le, és nagyon szeretem a történetet. Meg általában a publicisztikáit ma.
    • John Donovan: New Yorkban minden más
      Sokáig volt kedvenc könyvem, és még nem olvastam újra, de majd érkezik erről is értékelés.

Alapvetően nem számítottam rá, hogy ennyire eredményes leszek, a szünetről pedig azt gondoltam, hogy rosszabbul viselem, hogy kiesett három hét az online létezésből, de élek, és feltöltődve folytatnám a tartalomgyártást. Nektek. 🙂

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban. Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy a facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

A következő posztban egy értékelést hozok, de addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Balatonos könyves kihívás

Sziasztok,

így a nyári leállás előtti utolsó posztnak hoztam egy kihívást, amelynek középpontjában a nyaralás, a jó kis szocreál balatoni életérzés és persze könyvek állnak. Fogadjátok szeretettel. 🙂

balatonos_konyves_kihivas.JPG

A menü: lángos és sült hekk
egy könyv minden napos használatra

Ha gonosz akarnék lenni, ide Róbert Katalintól a Szívből színből, igazán-t válaszolnám, hisz remek lehet például ablakot kitámasztani, vagy lábos alá tenni. De mivel nem vagyok az, és egyébként is legalább tízszer olvastam már el rossz pillanataimban és jó pillanataimban az Egy különc srác feljegyzéseit, ezért itt a helye. 🙂

Hattyú
egy csípkelődő karakter

Claire az Otthon a világ végénből. Az ő realizmusa nem is csipkelődő, hanem csípő, és nekem ez tetszik benne. 🙂

Békakoncert
– egy igen felkapott könyv

Egyáltalán nem érdemtelenül felkapott: Simon és a homo sapiens-lobbi.

Tihanyi ekhó
– egy könyv, mely nagy visszhangot keltett benned

Hajlamosak vagyunk az önelfogadás előtt a melegségünket hatalmas problémának tekinteni önmagunkban. A Leszámolás Eddyvel megmutatja, hogy van rosszabb életkörülmény annál, mint amiben az olvasók többsége él, és ezzel összehasonlítva talán nekem már nem is olyan nehéz melegnek lennem.

Balaton Sound
– egy könyv, melynek középpontjában a zene áll

Hayden Moore: Nem játékában két zeneszerző, énekes, színpadi előadó lesz szerelmes egy pénz és hatalom orientált tévés társadalomban, fontos dolog ez, a zenei élet és a szerelem győzedelmeskedéséről, és igazságosságáról szól, mint egy durvább nyári kaland.

Vitorlás kikötő
– egy kedvelt műfaj, melyet sosem tudsz megunni

Ifjúsági. Alapvetően a meleg témájú könyvek többsége elsősorban ebben a műfajban és ilyen stílusban születik. 🙂 És én ezt élvezem is, különösen, ha találnak valamit, amitől különleges tud lenni  a könyv. Mármint ez falvédősen hangzik, de azért az egyediség mégsem hátrány.

Iszap és hínár
– egy könyv igazán sikamlós/romantikus jelenetekkel

Becca Prior: A tanítvány sorozatát nagyon ajánlom, de ide a második kötete a legmegfelelőbb. 😉

Kis-Balaton
– egy híres író kevésbé népszerű könyvekobak.jpg

Ide olyat választok, amit még én sem olvastam, de fent van az egyszer elolvasom listámon:
Egy éve jelent meg John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság című könyve a Maxim kiadónál, ami elég nagy hírverést kapott, és a Kobak a számomra a Nagyon logikátlan barátság előtt ismeretlen, és azóta sem túl felkutatott Merit könyvek között jelent meg.

Repülőgéproncs
– egy régen olvasott könyv, melyet ideje lenne felfrissíteni

A nyárra hangolódó könyves tagban már elmondtam, hogy ezt a nyarat a korábban olvasott, de eddig nem értékelt könyvek újraolvasásának szeretném szentelni. Nem tudom, hogy mi fog ebből megvalósulni, de szeretném még újraolvasni a Ryen Lovelesstől az Ethan és Cartelt és Michael Cunninghamtől az Otthon a világ végént.

Eredeti kihívás: http://egy-lany-blogja.blogspot.hu/2016/07/balaton-book-tag.html

Most egy hosszabb, három hetes családlátogatós, rokonpuszilgatós, térerő nélkülöző, de sokat olvasós időszak áll előttem, így a blog is szünetet tart, hogy újult erővel térjek vissza majd az izgalmas tartalmakat gyártó lelkes blogger létbe. 🙂

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ajánljatok ti is könyvet, vagy írjátok meg, ti hol mit válaszoltatok volna. Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokba kattintva vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

A szünet utánig pedig ne felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Nyárra hangolódó könyves tag

Sziasztok,

ha még tanultok, akkor mindjárt beköszönt a nyári szünet, vagy még hozzám hasonlóan az utolsó vizsgákkal küzdötök, ha már dolgoztok, munka közben is biztosan elgondolkoztok, hogy mi mindent lehetne épp csinálni, ahelyett, ami épp akkor veletek történik. És ezeket a gondolatokat a meleg levegő vagy a légkondi zúgás sem tudja elterelni. Nekem, ha nyár, akkor pihenés és aktív időtöltés, és mindkettőben társam egy-egy könyv, így elkészült a meleg témájú nyári könyves kihívás. Fogadjátok szeretettel:

konyves_tag.JPG

1. Milyen könyvet olvastál, ami nyáron játszódik?ec.jpg

Ryan Loveless: Ethan és Cartel
Cartel vidékre költözik. El akar tűnni a világ elől a tourette-szindrómájával, tikkelésével, dadogásával, hogy nyugodtan tudjon zenét szerezni. Aztán a szomszédja, aki egy gyermekkori baleset következtében agysérülést szenved, valahogy mégis kirángatja a maga által vállalt száműzetéséből. Fantasztikus történet, szuperül megírva, amiben még mályvacukor sütögetés is lesz a barátokkal egy a tengerparton töltött nap után. És a borítótól is egyből nyári hangulatban leszek. Meg romantikusban.

2. Melyik könyvbéli helyszínre mennél vissza szívesen nyaralni a nyáron?

John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság
Fanatikusan rajongok az otthoni pihenésért is, így szívesen választanám magamnak Solomon lakását, ahol még medence is van, hála az ő szuper nagyijának, akit nem csak ezért könnyű imádni.

vagy

Michael Cuningham: Otthon a világ végén
Olvasnék, nagy sétákat tennék a vidékükön, és kávéznék a kis kávézójukban. Szeretném.

belle.gif

3. Mit olvasnál szívesen kötelező olvasmányként ezen a nyáron?covers_277184.jpg

Allan Hollinghurst: Más apától
A mű egy íróról szól a századfordulón, aki ír egy szerelmes verset, és kalandos úton kiderül, hogy meleg volt, és a szerelmes vers alanya is férfi lehetett. És hogy miért legyen kötelező?

  • Történelmi korban játszódik.
  • Nagyon jól olvashatóan szépirodalmi a nyelvezete.
  • Vastag.
  • Még nem olvastam, de kötelezőnek érzem magamra nézve a vizsgák után.

4. Melyik könyvbéli karakterrel/karakterekkel töltenél el szívesen egy estét a nyári tábortűznél?

Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi
Mert fantasztikus barátai vannak. Egyszerűek, de fantasztikusak a maguk nemében. Én csak ülnék ott, nézném őket, és osztoznék abban a szeretetben, ami van közöttük. 🙂 Szeretném.

tabortuz.gif

5. Ajánlj egy könyvet erre a nyárra!

Azt ajánlom, hogy olvasgass a blog értékelései között, és ha megtetszik egy könyv, vedd rá magad. 🙂

6. Mi az első, ami eszedbe jut a nyár és a könyv szó hallatán?

Háh, kötelező olvasmányok, Egri csillagok, Légy jó mindhalálig. 😀

És az a pillanat az Egy különc srác feljegyzéseiben, amikor nincsenek határok. *.*

7.  Melyik könyvet/könyveket tervezed elolvasni ezen a nyáron?

Először kezdem a nem meleggel, mert az kevesebb: Minden nyáron olvasok már évek óta valamilyen nagyon klasszikust, mint korábban az Anna Karenina vagy Bovaryné volt. Idén a Mester és Margarita, illetve a Karamazov testvérek között agyalok. Ebből az egyiket biztosan.

Meleg témában:freegreatpicture_com-23209-color-books.jpg

 A Születésnapi kívánságlistámról a héten érkezik Becca Prior Talált celEB-je, Hayden Moore Nem játéka, és Patrick Ness Soha nincs vége című regénye. Emellett jön még Karafiáth Orsolyától a Kicsi Lili.

A könyvfesztiválról való szerzemények közül sem olvastam el mindent, így Allan Hollinghurst: Más apától és Karim Fossum: Az ördög tartja a gyertyát könyvek is befuthatnak. (A többit is szeretném a szerzemények közül elolvasni, de azokról valószínűleg nem lesz értékelés.)

Illetve szeretném a meglévő és már olvasott meleg témájú könyveket újraolvasni, hogy értékelést írjak róluk, így várhatóan újraolvasom Ryen Lovelesstől az Ethan és Cartelt, Paul Burstontól a Szégyentelent, Michael Cunninghamtől az Otthon a világ végént, és talán ha egyszer egyébként is rossz napom lesz, így nem húz le az életről az, hogy nem szeretem, akkor Róbert Katalin Színből, szívből, igazánját is.

És még tervben van, mert megvan, csak nem fért bele egy fenti csoportba sem: Zuzana Brabcová Gyöngyök éve című regénye is, így tizenegyediknek. 🙂 Majd meglátom, meglátjátok, mi teljesül ebből.

A kihívás végére engem teljesen elkapott a nyár szele, bár lehet, hogy az csak a huzat volt az ajtó és az ablak között, mindenesetre remélem, hogy ti is hasonlóan érzitek magatokat.

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ajánljatok ti is könyvet, vagy írjátok meg bátran, hogy ti hol mit válaszoltatok volna.

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

A héten, mint pár sorral feljebb említettem megjelennek végre a Newkids kiadó új könyvei, amikről már a Születésnapi kívánságlistában meséltem, így annak függvényében, hogy mikor érkezik meg a futárszolgálat (láttam, hogy valakinek már megérkezett, és féltékeny is vagyok), azokat is elkezdem olvasni, aztán írok azonnal.

Addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Jó lenne, ha… Történetek és szereplők lehetséges újraértelmezései

Sziasztok,

könyves vloggereknél (azt hiszem elsőként a ReadThatBook youtube csatornán Patriknál) láttam a külföldön régóta pörgő „Jó lenne, ha…” névre hallgató taget, ami 11 jó lenne ha kezdetű mondatot dob fel könyvekre, borítókra, lehetséges adaptációkra, folytatásokra vonatkozóan. És én igyekszem ezekhez választani meleg témában, szokás szerint teljesen szubjektíven. Kezdjük hát:

jo_lenne_teg.jpg

1. Jcovers_68516.jpgó lenne, ha lenne folytatása.

Paul Burston: Szégyentelen (értékelés itt)
Ez a könyv egy srácról szól, aki szakított egy másikkal Londonban, és éli a harminchoz közeli meleg szingli férfiak életét. Klubokba jár, kis kapcsolatokat épít ki, rengeteg időt tölt el a barátai között, és futó kalandjai vannak, amelyekből lassan kialakul valami.

És a sok kaland meg kis történet után két dolog történik, és az egyiket elmondhatom spoiler nélkül is. Nagyon megszereted a főhős fiút, és kíváncsi vagy, hogy hogyan folytatódik az élete. És ezt persze sosem fogod megtudni. Köszi Paul.

2. Jó lenne, ha lenne spin off sorozata.

ks.jpg

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései (értékelés itt)
A spin off az a rendezői megoldás, amikor a már jól ismert világot új szereplőkkel, vagy már jól ismert, de eddig mellékszálon futó szereplők közül néhányat követünk. A legismertebb példa a Jóbarátok – Joe sorozat. 🙂

És az én választásom egy olyan könyv, amiről már írtam is egy bejegyzésben, és engem egyértelműen a meleg szál érdekel ebből. És nem csak a meleg téma miatt, hanem mert egyszerűen érdekel az, hogy mi lesz Patric-kel azután, hogy a féltestvére végez a középiskolában és egyedül marad, mint eléggé szerethető, a világ jelenségeire nyitott, érzékeny srác, akinek nem nagyon beszél a jövőjéről a könyv. Pedig talán még szerelmes is lenne. 🙂 Bár meleg könyves bloggerként nyilván az én fantáziám szárnyal túl magasan.

3. Jó lenne, ha ez az író több könyvet írna.

Jeanette Winterson
Tőle eddig a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című könyvet olvastam (értékelés itt), ami 2011-ben jelent meg a Park könyvkiadónál, és számomra érthetetlenül nincs híre a könyvnek. És nem is az a gond, hogy nem ír sokat, ugyanis 1985 és 2016 között 26 könyvet írt, ami nem is rossz, bár közülük több gyerekkönyv, hanem hogy ebből a 26-ból mindössze hármat fordítottak le magyar nyelvre, és ezek is hír nélküliek. Hahó, kiadók!
Szóval ő azért került ide, mert szeretnék tőle többet olvasni. Nagyon.

4. Jó lenne, ha ez a szereplő mással jött volna össze.

wesw.jpg

John Green és David Levithan: Will & Will
(értékelés itt)
A történet szerint két Will Grayson baromi viccesen találkozik egymással, és az egyik Will összejön a másik Will legjobb barátjával, Minivel, aki a neve dacára egy állati nagy darab srác. Ez a Mini színdarabot ír az iskolának, amiből megismerjük a korábbi kapcsolatait, és ami bemutatja a Will-Mini kapcsolatot is. Nagyon megindító, és szép, főleg ami az előadást követi, de Mini állatira megérdemli a boldogságot, és bármennyire belemagyarázom ezt a kérdésbe, néha arra gondolok, hogy most talált valakit, aki mellett boldog, úgy igazán. 🙂

5.  Jó lenne, ha máshogy végződne.

sskicsi.jpg

Becca Prior: Stockholm szindróma
Már készül és napokon belül kikerül az értékelésem erről a könyvről (ide került ki), elöljáróban annyit, hogy ez egy állati izgalmas könyv, abból az igazi letehetetlen fajtából, de a végén, miután megoldódik a krimi, egy epilógusban egy olyan elérhetetlenül idilli képet fest, és olyan nagy vonalakban, amik szerintem méltatlanok az írónő korábbi munkáihoz. Ráadásul kimondják a mű címét két vad csók között… Úgy érzem Madách erről írta, hogy „Csak az a vég, csak azt tudnám feledni”…

6. Jó lenne, ha film készülne belőle.

Jonathan ​Littell: Jóakaratúak (értékelés itt)
Szintén már értékelt könyv, amiből azt hiszem állati mozgalmas, kifejezetten tartalmas naturalisztikus vagy szimbolikus művészfilm lehetne, amit kéthavonta egyszer legalább néznék, amikor nem tudom mit, de valami jót nagyon néznék.

7. Jó lenne, ha TV sorozat készülne belőle.

Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi (értékelés itt)
Egy újabb korábban értékelt könyv, amit teljesen el tudok képzelni egy fiataloknak szóló szituációs komédia sorozatnak, aminek végülis ez a krimi, vagyis inkább rejtély az alapja. Viszont szigorúan egy évadban.

(Lol, a bejegyzés megszületése után két évvel felröppent a hír, hogy a film után készül belőle sorozat is, de végül úgy gondolták, nem túl family friendly melegeket mutogatni mondjuk 12-es karikával. Szerintem baszódjanak meg, de mindenkinek megvan a maga véleménye. – A három évvel később a poszt hibáit javító Szilvió voltam.)

8. Jó lenne, ha csak egy szemszögből íródna. robert_katalin.jpg

Róbert Katalin: Színből, szívből, igazán
Alapvetően ez a könyv számomra 5000 sebből vérzik, és szeretném egyszer értékelni, de (bár egy légtérben vagyok vele) nem tudom mikor vesz majd rá a lélek úgy igazán az újraolvasására. (A három évvel későbbi Szilvió tudja, hogy végül a 2020-as koronavírusos hazaköltözéskor érzékeny búcsút vett a könyvtől anélkül, hogy valaha is értékelést írt volna róla, és egyáltalán nincs ettől bűntudata.)

A történet: Alex és Lilla testvérek. Alex meleg. Mindketten szerelmesek Patrikba, és Lilla full gerinctelen. És ezt a remek történetet mindhárom szemszögből megismerjük, amelynek maximum 50 oldalon át van jelentősége, és azt is meg lehetne oldani. Ha már ilyen szerencsétlen történet sikerült, akkor egy erős narratíva tudott volna rajta dobni, de ezt eljátszották. De hatalmas munka lehet három narrátor játszmáit észben tartani, és eléggé következetes volt, ezt nem is tudnám elvitatni.

9. Jó lenne, ha más lenne a borítója.

napnaputan_1.jpg

Nem tudom mit akar kifejezni, de ha a szerző neve nem középen lenne (és nem az lenne, aki), akkor semmi nem szólítana meg rajta, színekben semmitmondó, képben nem várok semmit tőle, és folytatódik a sorozat második részénél is… Bár még nem olvastam őket (miután olvastam, írtam is róluk, itt), szóval lehet, hogy valami nagyon elemi utalás a műre, de semmi esetre sem szerencsés szerintem.

10. Jó lenne, ha itthon is az eredeti borítót használnák.

otthonavv1.jpg

Olvastam már a könyvet (étrékelés itt) , és értem az utalást. Egy biszex srácról szól, aki gyereket csinál egy csajnak, majd a pasijával és a csajjal vállalkozásba kezdenek a világ végén. Értem, de… ez három tök random karakter, akik abszolút nem szólítanak meg, szemben az angol, talán kissé baljósnak tűnő, de mindenképp a boltok polcairól a kosaramba pattanó borítóval… Nem volna nehéz választani.

11. Jó lenne, ha csak egy könyv lett volna.

Alapvetően ez a kategória sorozatoknak, trilógiáknak szól, de én nagyon kevés ilyet olvasok (kifejezetten elvi okokból), így csak Becca Prior: A Tanítvány sorozat játszhatna, de abból pedig a harmadik a kedvencem, így nyilván nem is kívánom az újragondolását. Egyébként nem is ismerek kifejezetten LMBT témájú trilógiákat, sorozatokat, ha ti igen, ne habozzatok kommentelni. 🙂

—————————-

Ennyi lett volna ez a poszt, ha ti valamit másképp gondoltok, vagy más ötletetek is van, mindenképp jelezzétek kommentben, és a más típusú megjegyzéseiteket se tartsátok magatokban. 😉

A következő posztig pedig semmiképpen ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén