LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: Leszámolás_Eddyvel

7+1 könyv, amivel elkezdhetsz meleg és leszbikus témában olvasni

Sziasztok,

a mai bejegyzésem ötletét egy molyon elhangzott kérdés adta, amely arról szólt, hogy a kérdező egy barátja egy kicsit elutasító az LMBT témával kapcsolatban, viszont úgy érzi, meggyőzhető volna, és szeretne neki könyveket ajánlani. 🙂
És most én is szeretnék nektek könyveket ajánlani, olyanokat, amiket már a blogon is értékeltem, aszerint, hogy mennyire mutatja be a szexuális kisebbségek általános útjait, a titkolózást, esetleges szorongást, mennyire tisztáz szituációkat és gondolatokat, és azon túl mennyire olvasmányos, szórakoztató, és mindez alapján milyen leendő LMBT olvasó kezébe adnám. 🙂

kezdo_elembetes.JPG

Szeretném a bejegyzéseket kategóriákra bontani, úgy mint épp hogy LMBT, kicsit mélyvíz, mélyvíz. Kezdjük!

Épp hogy LMBT

Alapvetően egyre több könyvben, különösen egyre több ifjúsági könyvben kerülnek elő az LMBT közösség tagjai, mint mellékszereplők, akik valahogy mégis fontosak lesznek a történet szempontjából.

1. Stepfen Chokobsky: Egy különc srác feljegyzései

Charlie most kezdi a középiskolát, és eléggé zárkózott. Fél közösségbe menni, valahogy mégis megtalálja egy srác (Patrick) és egy lány (Sam), és a baráti körük részévé válik. Patrick pedig meleg, és titkos viszonyt folytat a másságát titkoló amerikai focicsapat kapitányával, és ezen a kapcsolaton keresztül nagyon sok mindent tudhatunk meg. Mit veszthetünk, ha előbújunk? Miért nem tudjuk a szerelmet visszafogni mégis? Mit tesz tönkre egy stigma? Lehetnek a melegek normális emberek? Mi van, ha nem akarunk azok lenni? Az Egy különc srác feljegyzései megjáratja velünk a poklot, vagyunk a sorai mögött nagyon fent és nagyon lent, és óhatatlanul megértünk,megszeretünk és elfogadunk mindenkit ebben a könyvben, akárkit is játszanak a Rocky Horror Picture Showban.

rocky.gif

2. Alva Delaira: Kedves halottak

A könyv formailag nagyon hasonlít az előbbihez, de itt egy lányt ismerünk meg, Laurelt, aki azt a házi feladatot kapja, hogy írjon levelet egy halottnak. És ő ír, remek alkotóknak, nagy zenészeknek, költőknek, hősöknek, és elmeséli nekik, mi történt épp. Laurel baráti társaságában két lány lesz szerelmes egymásba, akik közül az egyik még viaskodik egy ideig saját szélmalmaival, domináns tulajdonsága, hogy halmozottan hátrányos és konzervatív családból származik, és a szexuális tapasztalat első jeleit nem kezeli jól. Attól, hogy egy külső szemlélőn keresztül látjuk a kapcsolatot, továbbra is személyes marad, és a könyv végéig drukkolunk nekik, mert szuperek a saját klassz és mély történetükkel, emberinek és esendőnek vannak ábrázolva, akikért könnyű szorítani, mert megérdemelnék. 🙂

A Kedves halottakról és az Egy különc srác feljegyzéseiből közös posztban írtam, amit ide kattintva érhettek el.

drukkolas.gif

3. Patrick Nass: Soha nincs vége soha_nincs_vege.jpg

Ezzel a könyvvel abszolút két legyet ütünk egy csapásra: Megkapjuk az egyik legfantasztikusabban információt adagoló disztópiát, és észrevétlenül megszeretjük a kamasz Sethet, aki történetesen meleg, és halála után abban a házban találja magát, ahol felnőtt, távol Amerikától és a várostól, ahol meghalt. És ennél többet nem is mondanék a történetről. Az információ adagolás fantasztikus, a történetvezetés végtelenül alapos, a kiadás tökéletes, és a kedvenc könyvemről van szó. 🙂
És itt gyűjtöttem össze 20 okot, amiért ezt neked el kell olvasnod.

4. Jandy Nelson: Neked adom a napot

jandy_nelson_neked_adom_a_napot.jpgA könyvben két ikertestvért követünk, akiknek egy ponton megromlik a kapcsolata 14 évesen. Jude 16 évesen meséli el a történetét, Noah 13 évesen. Jude egy művészeti iskolába jár, Noah megfesti a világot gondolatban, és a festménybe helyezi magát.

A könyv fókuszában egy esemény áll, aminek minden elemét önmagában senki nem ismeri, és mindenki elfedi a saját történetét. A könyv a nem beszélésről szól, az elhallgatásról, lelki folyamatokról, és teszi mindezt viccesen érdekesen, folyamatosan reflektálva a művészetre és a babonákra, amelyek itt fontos szerepet kapnak. 🙂

Hangulatmutatóként hoztam néhány idézetet, amik megmutatják, milyen is a könyv, és hoztam egy értékelést is a könyvről. Az idézeteket ide, az értékelést ide kattintva olvashatjátok el.

Mélyebb víz

Ide alapvetően egy ifjúsági könyv került, ami nagyon könnyed, szórakoztató és már teljesen a melegség áll a középpontjában.

5. Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens lobbi

Simon középiskolás és nem váltak el a szülei, nem verik otthon, nem menő, nem lúzer, nem halt meg senkije, még csak nem is különc. Simon csak meleg. Egy srác, aki e-mailezik egy másik sráccal a suliból, és szerelmes lesz a levelező társába. Egy srác, akinek a levelezését megtalálja egy másik, és megfenyegeti, hogy ha nem hozza össze a legjobb barátnőjével, akkor nyilvánosságra hozza a levelezést.
Simon problémái ugyanazok, mint a legtöbbünké. Meleg, de még nem mondta el a családjának, sem a barátainak,szerelmes valakibe, akit nem ismer pontosan, és retteg tőle, hogy valaki úgy tudjon a melegségétől, hogy nem ő mondja el.
A még korai értékelésemet ide kattintva olvashatjátok.

coming_out.gif

Mély víz

Itt már nagyon meleg témájú könyvekről beszélünk,amiknek talán kimondott céljuk, hogy álláspontot mozgassanak, de mindenképp a saját történetüket mesélik el, és én nagyon szerettem. 🙂

6. Édouart Louis: Leszámolás Eddyvel leszamolas_eddyvel.jpg

Eddy mélyszegénységben nőtt fel, és mesél róla. Ír a falusi létről, arról az igazán falusiról, ahol mélyszegénység van, patriarchális berendezkedés, képmutatás, egymás kibeszélése, és végtelen konzervativizmus. Mesél arról, hogy melegként nőtt fel egy ilyen közegbe, mesél az undorról az elutasításról, és mesél a kiútról, arról a meredek útról, amit be kellett járnia. Nyelvileg, szociológiailag, és lelkileg is kidolgozott mű, ami nagyon kell a piacnak.

A könyvről, és Rába Roland rendezte színházi adaptációjáról ide kattintva olvashattok.

7. Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben

Tim konzervatív meleg egyházi közösségben nőtt fel, és egyetemet is így végzett. Érvelt meleg aktivisták ellen, és gyűlölködött. Aztán egy lány előbújt a gyülekezetében, mint leszbikus, és az őt érő kiközösítés elgondolkodtatta. Egy kísérletet kezdett, ami szerint egy évig meleg életet él, így előbújt családjának, elkezdett meleg szórakozóhelyekre járni, és beásta magát a meleg életbe. És amellett, hogy ez egy fontos belső történés, részletesen beszél az LMBT ügyekről, mint a melegek büntethetősége világszerte, a Vatikán hozzáállása, az öngyilkosságnak kitettség, az AIDS, az erőszakmentes demonstráció vagy az azóta megszűnt „ne kérdezd, ne mondd” szabály az Egyesült Államok katonai alakulatainál. Jah, és majdnem elfelejtettem: Van benne egy pont, ahol leírja Jézust női ruhában. A tetőpont. 😉

A könyvről sokkal részletesebben itt írtam.

+1. Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa

Vas Maya leült beszélgetni magyar leszbikusokkal, melegekkel és biszexuálisokkal, városiakkal és vidékiekkel, párban, egyedül és kommunában élőkkel, és arról kérdezi őket, milyen az élet. Csak úgy általában. 🙂

A könyvről még itt írtam.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem sikerült jó ötleteket adnom kezdő meleg, leszbikus olvasóknak. Ha te valamit hiányolsz a listából, vagy megjegyzésed, kérdésed volna, várom a komment szekcióban. 🙂
Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, ha nem akarsz róla lemaradni, kattints a jobb sarokba látható KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be a blog facebook oldalára, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagrammon. 🙂

És semmi esetre se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Balatonos könyves kihívás

Sziasztok,

így a nyári leállás előtti utolsó posztnak hoztam egy kihívást, amelynek középpontjában a nyaralás, a jó kis szocreál balatoni életérzés és persze könyvek állnak. Fogadjátok szeretettel. 🙂

balatonos_konyves_kihivas.JPG

A menü: lángos és sült hekk
egy könyv minden napos használatra

Ha gonosz akarnék lenni, ide Róbert Katalintól a Szívből színből, igazán-t válaszolnám, hisz remek lehet például ablakot kitámasztani, vagy lábos alá tenni. De mivel nem vagyok az, és egyébként is legalább tízszer olvastam már el rossz pillanataimban és jó pillanataimban az Egy különc srác feljegyzéseit, ezért itt a helye. 🙂

Hattyú
egy csípkelődő karakter

Claire az Otthon a világ végénből. Az ő realizmusa nem is csipkelődő, hanem csípő, és nekem ez tetszik benne. 🙂

Békakoncert
– egy igen felkapott könyv

Egyáltalán nem érdemtelenül felkapott: Simon és a homo sapiens-lobbi.

Tihanyi ekhó
– egy könyv, mely nagy visszhangot keltett benned

Hajlamosak vagyunk az önelfogadás előtt a melegségünket hatalmas problémának tekinteni önmagunkban. A Leszámolás Eddyvel megmutatja, hogy van rosszabb életkörülmény annál, mint amiben az olvasók többsége él, és ezzel összehasonlítva talán nekem már nem is olyan nehéz melegnek lennem.

Balaton Sound
– egy könyv, melynek középpontjában a zene áll

Hayden Moore: Nem játékában két zeneszerző, énekes, színpadi előadó lesz szerelmes egy pénz és hatalom orientált tévés társadalomban, fontos dolog ez, a zenei élet és a szerelem győzedelmeskedéséről, és igazságosságáról szól, mint egy durvább nyári kaland.

Vitorlás kikötő
– egy kedvelt műfaj, melyet sosem tudsz megunni

Ifjúsági. Alapvetően a meleg témájú könyvek többsége elsősorban ebben a műfajban és ilyen stílusban születik. 🙂 És én ezt élvezem is, különösen, ha találnak valamit, amitől különleges tud lenni  a könyv. Mármint ez falvédősen hangzik, de azért az egyediség mégsem hátrány.

Iszap és hínár
– egy könyv igazán sikamlós/romantikus jelenetekkel

Becca Prior: A tanítvány sorozatát nagyon ajánlom, de ide a második kötete a legmegfelelőbb. 😉

Kis-Balaton
– egy híres író kevésbé népszerű könyvekobak.jpg

Ide olyat választok, amit még én sem olvastam, de fent van az egyszer elolvasom listámon:
Egy éve jelent meg John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság című könyve a Maxim kiadónál, ami elég nagy hírverést kapott, és a Kobak a számomra a Nagyon logikátlan barátság előtt ismeretlen, és azóta sem túl felkutatott Merit könyvek között jelent meg.

Repülőgéproncs
– egy régen olvasott könyv, melyet ideje lenne felfrissíteni

A nyárra hangolódó könyves tagban már elmondtam, hogy ezt a nyarat a korábban olvasott, de eddig nem értékelt könyvek újraolvasásának szeretném szentelni. Nem tudom, hogy mi fog ebből megvalósulni, de szeretném még újraolvasni a Ryen Lovelesstől az Ethan és Cartelt és Michael Cunninghamtől az Otthon a világ végént.

Eredeti kihívás: http://egy-lany-blogja.blogspot.hu/2016/07/balaton-book-tag.html

Most egy hosszabb, három hetes családlátogatós, rokonpuszilgatós, térerő nélkülöző, de sokat olvasós időszak áll előttem, így a blog is szünetet tart, hogy újult erővel térjek vissza majd az izgalmas tartalmakat gyártó lelkes blogger létbe. 🙂

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ajánljatok ti is könyvet, vagy írjátok meg, ti hol mit válaszoltatok volna. Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokba kattintva vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

A szünet utánig pedig ne felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Éduard Louis: Leszámolás Eddyvel +színházi adaptáció

Sziasztok,

a mai könyvet 2015 őszén vásároltam meg, elsős egyetemistaként az első hazautazásomkor, és azonnal elolvastam a többórás buszúton, mert valami nagyon más volt, mint amit a  meleg regényektől általában megszoktam. Alapvetően (és ez a buzilobbi egyik nagy hátránya) a városi, középosztálybeli férfiakról, fiúkról szólnak meleg témájú tartalmak, így a regények is, azonban a társadalomnak korántsem csak ez a területe érintett, és korántsem az övüké a legnagyobb probléma. Erre világít rá ez az önéletrajzi regény.

eddyki.JPG

Beszéljünk a falusi létről, arról az igazán falusiról, ahol mélyszegénység van, patriarchális berendezkedés, képmutatás, egymás kibeszélése, és végtelen konzervativizmus. Beszéljünk a faluról, ahol

az egymást követő nemzedékek tökéletesen megismételték, amit az előzők éltek át, nem akartak semmilyen változást.

Ebben a faluban él ez a fiú, Eddy, aki nem focizik úgy mint az apja, nem olyan kemény gyerek mint a bátyja, affektál és nem barátkozik fiúkkal, majd nem ismerkedik lányokkal, hacsak alibiből nem, miközben mindenki ismeri, vagy ismerni véli Eddy szexuális irányultságát. Kivéve persze Eddyt, aki azt írja, hogy

Ebben az időszakban egyre inkább hittem abban, hogy lány vagyok fiú testben. Mindenütt és mindig azt hallottam, hogy a lányok szeretik a fiúkat. Mivel én is a fiúkat szerettem, csakis lány lehettem.

De persze a mélyszegény konzervatív közegtől megkapja a címkéit:

Köcsög, buzi, buznyák, buzzancs, buzzantyú, homokos, homokzsák, homokhuszár, homár, homcsi, seggbebaszott, ratyi, kanibaba, fartúró, gizigéza, öcsigörl, zacsipacsis.

Mindeközben Eddynek hallgatnia kell az anyját, aki csak mondja a magáét, arról, hogy nem lehet úrinő, és inkább kacag hangosan. Arról, hogy a gyermeknevelésért feladta az életét (ahogy a mélyszegénységben minden nő), és arról, hogy sosem volt jó tanuló, mert nem fektetett bele energiát.

Nézte az apját, aki megromlott egészségügyi állapota miatt nem tudott dolgozni, és alkoholista, magára semmit nem adó, de a család szentségét a maga módján fenntartó férfi lett a kicsi folyamatosan romló házukban.

Eddyt és családját szituációk mentén ismerjük meg. A regény sok kis fejezetből áll, amik egy-egy szeletét mutatja be az életének. A szövegben az affektáló kis Eddytől iskolai erőszakon, családi perpatvarokon, az első szexuális élményeken, apai pofonokon, és alibi kapcsolatokon át a kiszakadásig, annak a lehetőségéig jutunk, amelyet drámatagozatos városi gimnázium ad meg számára.

És ezt a kiszakadást a regény nyelve is szimbolizálja, sokkal igényesebb polgári nyelvet használ az elbeszélő, dőlt betűkkel és póribb nyelvhasználattal idézi meg a falu szavait. Nyelvész hallgatóként odavagyok ezért a megoldásért.

Kedvenc részem: Amikor az apja kiviszi a vasútállomásra. Abban van valami nagyon őszinte emberi, ami visszaköszön majd a színházban is.

És a színházi adaptáció: Leszámolás velem

leszamolas_velem.jpg

Ma pedig megtekinthettem (köszönet az Orlai Produkciós Irodának a kedvezményes jegyért) színházi előadásban is. Erről is szeretnék pár szót, szintén nem színházkritikus szemmel, hanem csak úgy, ahogy szoktam:

Rába Rolandról volt némi előismeretem, mint rendezőről, hiszen az Alföldi féle Nemzetiben kezdte a rendezést, és tudtam, hogy jól nyúl nem kőszínházi társulattal is érzékenyebb témákhoz, és ez ennek a darabnak az esetén is bejött.
A monodráma szereplője Nagy Dániel Viktor tűsarkú szandálban kezdte a darabot, egy fantasztikusan működött a díszlet előtt. A színpad képét a szereplők kartonból készített absztrakt, sematikus ábrázolása adta, amit a főszereplő folyamatosan mozgatott, és ezzel valamiféle bábjáték hangulatot idézett az egész előadás idejére. A kartonokat kreatív megoldással legitimálta a rendezés, nem a drámatagozatos gimnázium nyújtott neki kiszakadási lehetőséget, hanem a képzőművészeti. Ami hatalmas ötlet volt. 🙂

Szövegében és színészi munkában is erős darabról van szó. Alapvetően főleg a könyvből ismert részletek kerültek előadásra, esetenként magyarabb példák, megoldások kerültek elő, de nem volt zavaró. Nagy Dániel Viktor pedig játszott a testtartásával, kezével és hangjával, így a monodráma nem igazán monológszerű volt, sokkal inkább úgy tűnt, hogy minden szerepet Eddy játszik. Nagyon erős jellege lett a darabnak a megőrzött többnyelvrétegűség, mert nyilván nem csak szavakban, és dőlt betűkben került kifejezésre. Menő volt.

Külön tetszett a darab vége: A kötetben az epilógus a városba érkezésnél lezárja a cselekményt, és a fiatalságban a darab sem megy tovább, viszont mesél a könyv otthoni, falusi fogadtatásáról, amelyek szintén megfelelnek a szerző életrajzának (későbbi nyilatkozatokból). Elmondja, hogy sokkal később a szülei elváltak, és hogy amikor kiadta a könyvet, az édesapja nagyon büszke volt rá, és 25 db-ot vásárolt, amit szétosztogatott a barátai között, és tette mindezt úgy, hogy előtte sosem vásárolt könyveket. Elmondja, hogy az édesanyja máig tagadja, hogy így történt volna bármi is, és a darab nem pozitív, és szerintem nem is feltétlenül életrajzi zárása, hogy végül is mindegy, mert sosem szerette az anyját…

És ezzel valahogy nem tudok megbarátkozni, mert baromi pragmatikusan ki van fejtve az anya jelleme, és élveznie kellene szerintem valamiféle felmentést a körülményei miatt. Ez a nő sosem kapott más lehetőséget az élettől, minthogy anya és egy alkoholista felesége legyen. A körülményei tették őt gyengévé és tagadóvá. Én azt hiszem Eddyről, hogy szerette az anyját, mert ott van abban a 180 oldalban, vagy abban az egy órás darabban az is. Tudni vélem, de persze ez egy értelmezés. Vagy hát kettő. Egy rendezői és egy olvasói.

—————————

Alapvetően ma elég izgalmas napom volt, mert vidéki lévén, ha már Budapesten jártam, kilátogattam a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, ahol sikerült örökbe fogadnom rengeteg könyvet, amik között vannak meleg témájúak is, de az egész szerzeménykupacról szeretnék egy haul posztot írni némi hangulatleírással. Illetve hazafelé belefutottam a CEU mellett tüntetők elleni tüntetésbe, ami eseménytelen volt, de azért meglepett.

Mindezzel együtt továbbra is várom a véleményeteket, hogy mit lehetne másként, vagy ha olvastátok a regényt vagy láttátok a darabot, várom a véleményeteket is. 🙂

Mindenesetre a következő posztig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig! 

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén