Sziasztok,
a mai bejegyzésben egy olyan könyvről mesélek, ami már a megjelenés előtt is sikerkönyvnek számított Magyarországon, hiszen az egyik legolvasottabb angol nyelvű ifjúságiról lesz szó. Különösen öröm számomra, hogy bár a szöveg gyakran összemossa a biszexualitást és a queer személyiséget a könnyebben megmagyarázhatóság érdekében, de mégis egy jó queer főszereplőről és egy jó könyvről mesélhetek, először a nagy értékelés előtt egy rövidebb, ajánló jellegű bejegyzésben:
„Nem több, mint egy srác története, a legszánalmasabb önéletrajz, ami arról szól, hogyan szerettem bele valakibe.”
Tanner egy queer kamasz srác, aki néhány éve a mormonok lakta Utah beli kisvárosban találta magát ateista családjával, akik büszkék a fiúk queerségére. Az egyetlen barátja a szintén ateista Autumn, aki a gimnázium utolsó félévében végre szeretett volna beiratkozni az iskolájuk híres kreatív-írás szemináriumára, és örülne, ha Tanner vele tartana.
A szemináriumon segítséget nyújt neki a tavaly végzett Sebastian, akinek az első regénye már kiadónál van, és egyébként a mormon püspök fia. Kettejük kapcsolatán át láthatjuk az ébredő felismerést,
az ateista és mormon szocializáció, és az elfogadó-elutasító család különbségeit, és közben egy regény is születik, amit semmiképpen sem szabad másoknak elolvasni. Mert egy szép szánalmas kis önéletrajz arról, ahogy két ember szerelmes lesz, és próbálják átlépni az őket gúzsba kötő világokat, és igyekeznek megtanulni élni.
Hamarosan érkezem róla hosszabb értékeléssel!
Addig se feledjétek:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió
A 19. század hajnalán a férjezett angol nőknek még nem lehetett tulajdona, de Anne Lister egyébként sem akart férjhez menni. A kor, amelyben élt, nem ismeri a leszbikus szót, de Anne Lister leszbikus volt. Szenvedéllyel szeretett nőket, még akkor is, ha a kornak erre semmiféle kifejezése nem volt. Anne Lister az életéről írt rendkívül részletes, 27 kötetnyire rúgó naplóiban. Ír a hétköznapi teendőiről, birtokigazgatási gondjairól, utazásairól és a saját társadalmáról, amit ő konzervatív szemmel vizsgál, miközben jól láthatóan átalakulásban van. És ír, már titkosírásban a szerelmi életéről, a vonzódásairól, csalódásairól és beteljesüléséről is. Anne Lister egy karakteres nő, aktív, amikor a világ még nem ezt várja tőle. Kiváltságokat élvez, amikor a saját világképe sincs felkészülve ezekre a kiváltságokra. Nem egyértelműen pozitív szereplő Anne Lister, akkor sem, ha a szabályok, amiket felrúg egyértelműen negatívak. Ettől lesz emberi Anne Lister története, ezért rettenetesen érdekes.
André Aciman a Szólíts a nevedenben már egyszer megmutatta, hogy milyen magától értetődő szerelmesnek lenni. A Találj rám!-ban a Szólíts a neveden szereplői éveket, évtizedeket öregedtek, de még mindig akad tanulni és megélni valójuk.
1969-ben négy kiskamasz bekopog a hírhedt jósnőhöz, aki képes megjósolni, hogy mikor halunk meg, és ez az élmény alapjaiban változtatja meg a Gold család életét, még akkor is, ha soha többet nem beszélnek róla.
Az Odüszeiát érdemes néhány ezer évenként újragondolni,
Szerencsés Dániel első krimijét tartja a kezében a gyanútlan olvasó. Sejtheti, hogy egy gyilkosságról lesz szó benne. Gyilkosságról egy olyan területen, ahol mindenki Európát szolgálja.