Sziasztok,
ez az az év, amikor olvasókörök tömegein veszek részt Szegeden, és egyre jobban látom azt, hogy mennyire állati csodálatos is ez a formátum. Sokban bajtársam Bálint Zsófi, a Pszt, Zsófi meseregényt olvas! blog bloggerinája, akivel közösen indítunk egy posztsorozatot az olvasott, értékelt könyvekhez kapcsolódóan. Ahhoz igyekszünk ebben fogódzót adni, hogy ha te hoznál létre olvasókört, vagy csak néhány barátoddal közösen olvastok egy könyvet, milyen konkrét kérdések mentén tudnátok azt kitárgyalni. Negyedszer egy szenegáli származású francia szerző regényével, Mohamed Mbougar Sarr Ugyanolyan emberek című könyvével foglalkozunk, amely a nyugat afrikai állam konzervatív iszlám és erősen homofób valóságából tudósít nekünk:
Hogy vagytok, mennyire volt nehéz olvasni ezt a könyvet?
Tudtatok korábban bármi konkrétat az afrikai melegek helyzetéről, vagy csak homályos európai elképzeléseitek voltak? Milyen volt ez a konkrét és nagyon valódi, a szenegáli valóságról szembesülni?
Volt olyan karakter, aki tényleg szimpatikus tudott lenni?
Mit gondoltok az apa karakterről, és a fia hozzá kapcsolódó empátiájáról? Ti tudtatok ennyire megbocsájtóak lenni?
A túlgondolások, túlelemzések nektek belefértek, vagy tudnátok húzni belőle? Építették a bölcsészkaraktert, aki végsősoron a Ndéné, vagy parodisztikusnak tűnt?
Mit gondoltok, egy ember-e a meleg ember és az alkotások szerzője?
Milyen érzés volt szembesülni azzal, hogy a legalapvetőbb melegjogokért folyó küzdelem közben a hatalom azzal az európaiságot fertőző és bűnös világnak tekintő narratívával hitelteleníti el az aktivistákat, amit olvashattunk? Az, hogy lényegesen kisebb léptékben, de a kortárs magyar valóságunk is hasonló retorikával dolgozik, mennyire jutott olvasás közben eszetekbe?
Örülünk, ha hasznát veszitek a kérdéseknek, ötleteknek, ha van sajátotok, vagy megosztanátok a dilemmáitokat, terveiteket a saját könyvklubotokkal kapcsolatban, keressetek minket bizalommal!
Hamarosan érkezünk a következő bejegyzéssel, addig se feledjétek:
Könyvekkel a szivárványig!
Zsófi és Szilvió
Amikor nem blogolok, akkor sokszor máshová olvasok és máshová írok, hogy megteremtsem magamnak azt az anyagi biztonságot, ami mellett képes vagyok blogot írni, de ahogy láthatod is, a blog el-elcsúszik a friss megjelenések követésének és a folyamatos értékelések vágyában. Hogy ez ne így legyen, kérlek, ha teheted, támogasd a munkámat a blog Donalby oldalán.