Sziasztok,

a múlt évben olvasókörök tömegein vettem részt Szegeden, és egyre jobban látom azt, hogy mennyire állati csodálatos is ez a formátum. Sokban bajtársam Bálint Zsófi, a Pszt, Zsófi meseregényt olvas! blog bloggerinája, akivel közösen visszük ezt a posztsorozatot az olvasott, értékelt könyvekhez kapcsolódóan. Ahhoz igyekszünk ebben fogódzót adni, hogy ha te hoznál létre olvasókört, vagy csak néhány barátoddal közösen olvastok egy könyvet, milyen konkrét kérdések mentén tudnátok azt kitárgyalni. A hatodik posztban Gerbrand Bakker A borbély fia című könyvéről beszélgetünk, amiben végre középkorú, és magányos férfit látunk, egy olyan alakot, akivel dolgunk van olvasóként is és a mozgalomban is.

Mit gondoltok, mennyiben érezhető a holland világ a regényben, mennyire láthatóak Simon problémái egy magyar közegben, vagy miben különbözne egy magyar szerző elbeszélése?

A választott család és a saját közösség teremtése mennyire tűnik jó eszköznek az apa magányának feloldására a regényben, és mennyire látjátok ezt sikeres életstratégiaként?

Ki volt szimpatikus karakter vagy mellékszereplő a regényben? És volt olyan, aki kifejezetten ellenszenves vagy idegesítő volt?

Szerintetek az apa története fikció a regényben belül, vagy úgy olvastátok, mintha tényleg ez történt volna vele?

Az elhallgatás tabuja igazából nem oldódott fel családon belül a (fiktív) szál megteremtésével sem – a családtagok nem kapnak erről az életről kibeszélhető tudást –, de ez közben jól mutatja, hogyan létezik ez a család az elhallgatás közösségeként. Ez nektek elég, vagy volt hiányérzetetek?

Mennyire maradt veletek, mászott a bőrötök alá ez a regény? Mennyiben érzitek, gondoljátok tovább az olvasottakat, keresitek a párhuzamokat az életből vagy más szövegekről?

Örülünk, ha hasznát veszitek a kérdéseknek, ötleteknek, ha van sajátotok, vagy megosztanátok a dilemmáitokat, terveiteket a saját könyvklubotokkal kapcsolatban, keressetek minket bizalommal!

Hamarosan érkezünk a következő bejegyzéssel, addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Zsófi és Szilvió

Amikor nem blogolok, akkor sokszor máshová olvasok és máshová írok, hogy megteremtsem magamnak azt az anyagi biztonságot, ami mellett képes vagyok blogot írni, de ahogy láthatod is, a blog el-elcsúszik a friss megjelenések követésének és a folyamatos értékelések vágyában. Hogy ez ne így legyen, kérlek, ha teheted, támogasd a munkámat a blog Donalby oldalán.