Sziasztok,

egy kisebb kimaradás után ismét itt a beharangozott kibeszélős sorozat egy új része. A bejegyzéstípus terveim, reményeim és szándékaim szerint három hetente fog megjelenni, és elsősorban az olvasással, a melegséggel, ritkábban a blogolással kapcsolatos gondolataimat fogom benne leírni.

A hónap végén a summa írása közben elkezdtem azon gondolkozni, hogy mennyire abszurd, hogy olyan könyvekről írok 1-1 bekezdésben, amiket még nem olvastam, Ezekben a kis ismertetésekben ugye elsősorban csak a benyomásaimra, valamint a könyv marketingjére tudok hagyatkozni, és nagyjából ez indított el ennek a bejegyzésnek az irányába. Mik a céljaim a különböző bejegyzéstípusokkal, honnan jöttek az ötletek, ilyesmi lesz a mai bejegyzés tárgya. Kezdjük:tempsnip.png

Az értékelések

Sosem volt kérdés, hogy az értékeléseknek kell adniuk a blognak a gerincét, hiszen, ha három év után már nem is ez az elsődleges okotok arra, hogy itt vagytok, mégiscsak ezért jöttetek ide. Könyvekről akartok olvasni, amik LMBT+ szempontból érdekesek. És én igyekszem nektek ezt szállítani.

Az értékelésekben egyszerre próbálom bemutatni nagy vonalakban a fő cselekményszálakat, a konfliktus kontextusát, és igyekszem az érdekességekre, izgalmas, váratlan húzásokra felhívni a figyelmeteket. Én általában jóra olvasok egy könyvet, és ezt tudom magamról (lehet, hogy erről írnom kellene egy külön kibeszélőben…), ezért a legtöbbször pozitív a viszonyom a könyvekhez, de azt szeretném, hogy amikor megnyitjátok az egyik értékelésemet, el tudjátok dönteni, hogy nektek tetszene-e az adott könyv. Igyekszem érvelni, elemezni valamennyire a cselekményt, hogy hozzátegyen a bejegyzés a tapasztalataitokhoz, ha már olvastátok a könyvet.

Éppen ezért ezek a bejegyzések mindig hosszúak, bővek, és most tudatosan igyekszem visszatérni arra, hogy frappáns idézetekkel legyenek alátámasztva azok, amiket mondok. Olyan állandó rovatokkal jelentkezik, mint a Kedvenc részem vagy a Végezetül ajánlom a könyvet azoknak kezdetű bekezdés, de az értékelés véletlenül sem tartalmazza a fülszöveget, viszont az alapvető információk szövegdobozban megtaláljátok, hogy milyennek találtam a nyelvét, és hogy mennyi idő alatt olvastam el. Ezek fontosak számomra, hogy ott legyenek.

Alternatív fülszöveg

Ez a legkísérletibb bejegyzéstípusom. Rövid akar lenni, frappáns, és szeretné felkelteni a figyelmeteket a következő értékelésig. És ez hol jobban, hol rosszabbul szokott sikerülni. Én is érzem. Ennek a bejegyzéstípusnak az a legnagyobb csapdája, hogy akkor is ajánlóan szól, ha egyébként az értékelésben szörnyen fogom utálni az adott könyvet. Kihívás elé állít, hogy hívogatóan fogalmazzam meg a cselekményt minimális spoilerrel, rátapintsak a központi kérdésekre, és mindezt úgy, hogy kerek is legyen. Mióta ez a bejegyzéstípus van, folyamatosan olvasok fülszövegeket, igyekszem jó fordulatokat eltanulni, de úgy érzem, hogy ez a bejegyzéstípus még tanulás alatt van. Szerencsére szeretek tanulni.

Summa

Ennek a bejegyzésnek a legnagyobb az elérése köztetek, akik visszatérő olvasók vagytok, és ezt meg is értem. Ez a harmadik naptári év, amikor minden hónap végén megjelenik, és nagyon szeretem nézni, mert baromi organikus, ahogy elnyerte a mai alakját. Először csak az év eleji terveimnek az alakulását mutattam be, amihez hozzátartozik az is, hogy mit vettem, és miket olvastam. És nagyjából most sem történik más, mégis sokat alakult az egész, és szerintem mostanra lett természetes.

Szeretek az elején elmesélni kis dolgokat azokról a könyvekről, amiket még nem olvastam. Egyrészt mert arról mesélhetek rajtuk keresztül, hogy milyen hatások érnek a könyvek kiválasztásakor, mi szerint mérlegelem azt, hogy megveszem-e az adott könyvet, kiktől hallottam róla, milyen szerzőket kedvelek… Másrészt nekem is segít összenézni az adott hónap termését. Átgondolni, hogy milyen könyveket milyen témákhoz tudok felhasználni, és egyáltalán tudatosítani, hogy miért van meg egy-egy könyv a polcomon.

Szeretem azt, amikor kevés olvasott könyvről kell már írnom, mert fent már írtam róluk, és szeretem ezeket az olvasmányokat az év elején meghatározott célok mentén csoportosítani, mert látom azt rajtuk, hogy tartanak-e valahol az olvasási terveim. Havonta emlékeztetem magam az elhatározásaimra. Most például, hogy a roma irodalommal vagy a korábbi LMBT regényekkel kapcsolatban kevesebbet olvasok, mint amennyit szeretnék. És a blog havi teljesítményét is jó látni, zsörtölődni picit rajta, hogy ez még csak 4-5-6 bejegyzés, de mégis érzem, hogy tartok valahová. És ezt jó dolog érezni.

1 és 6: A múlt hónap kedvence és 6 betervezett cím

Ezt külföldi bookstagrammereknél láttam listaként külön-külön, de én mindig szeretek hosszan pofázni, és úgy gondoltam, hogy a summák mellé ezt is tudnátok szeretni. Az első részében szeretek könyvet választani, mert egy jó alkalom arra, hogy egy ne LMBT regényről meséljek nektek, és betekintést kapjatok abba, hogy mit olvasok, sőt mit olvasok nagyon szívesen az LMBT könyveken kívül. A betervezett könyveknél szintén olyan könyvekről beszélhetek, amiket még nem olvastam, de sokkal intenzívebb kapcsolatom van velük, mint a summánál, már várok tőlük valamit, készülök rájuk és készítem rájuk a lelkem.

Kibeszélős

Régen is valami olyasmi volt a koncepció ez a sorozat mögött, mint most, csak régen nem működött. Beszéltünk a pride-ról, arról, hogy bizonyos polcomon lévő könyvekről azt gondoltam, hogy soha nem fogom őket elolvasni, és mégis milyen jó könyveknek bizonyultak, és írtam a személyes preferenciáimról, és arról, hogy én döntök mégiscsak arról, hogy milyen könyveknek adok felületet. Éreztem, hogy kellene ez a bejegyzéstípus, mert vannak dolgok a melegséggel, az olvasással, a blogolással kapcsolatban, amiket szerintem fontos megosztani, de most, az előző résszel együtt érzem azt, hogy már megtaláltam azt a hangot, terjedelmet és keretet, amiben ezek a bejegyzések működnek. Azt hiszem voltak olyan témák, amikről akkor ott írni szerettem volna, és igazából nem gondoltam tovább őket. Ez hiba volt, de a hibáiból tanul az ember. De ez elég jó, nem?

Listázós

Listákat főleg világnapokra, vagy valamilyen más alkalomra írok. Ez is egy olyan dolog, amit nem így gondoltam, amikor elkezdtem blogolni. Azt hittem kifejezetten állandó tartalom lesz, de aztán rájöttem, hogy nagyon nehéz listákat szerkeszteni ugyanazoknak a könyveknek a mentén, és még nehezebb emellett érdekesnek maradni. Így jött létre a blog leghektikusabb tartalomtípusa, amiben a kezdőknek szánt LMBT könyvekről és főszereplők előbújásáról is volt szó, de azt is megbeszéltük, miért nagyon jó könyv a Simon és a homo sapiens-lobbi, vagy volt szó nőkről, nagy tanulságokról, vagy arról pont, hogy miért jó melegnek lenni. Nem is gondoltam így bele eddig, hogy milyen sokszínű ez a tartalom így is, de most elég büszke lettem rájuk.

Tagek

A könyves kihívás a könyves blogok legolcsóbb, legkevesebb munkát igénylő, és sokszor legfantáziátlanabb tartalmai evör. Különösen, ha sok van belőle egy blogon. Én igyekszem jól csinálni, azok közül válogatok, amikből én is szívesen olvasom el a tizedik, huszadik szembejövőt is, azt hiszem kevés tag bejegyzés van a blogon egyébként is, és igyekszem itt is hosszabban írni arról, miért az adott könyvet választottam. Kezdő bloggerként még azt az izgalmat láttam benne, hogy minden tag egy picit más szempontból mutat be egy-egy választott könyvet, de ne legyenek illúzióink, most javítok a régi bejegyzések között a book tageket is, nekem már tényleg nincsenek. Ugyanitt megjegyzem, hogy az Eurovíziós klisék tag az évezred legizgalmasabb booktagje például. Ilyeneknél mindig elkezd dolgozni a fejemben a blogger, amikor nézem vagy olvasom őket, és ezeket mindig állati szívesen csinálom meg.

#LMBT-t olvasunk

Erre tekintek a blog csúcsaként, de tudom azt is, hogy ebben van a legtöbb fejlődnivalóm. Az LMBT-t olvasunk projektet fél éves bloggerként kezdtem el, és ha lett volna egy pici önkritikám is, akkor még most sem vágtam volna bele. (Most javítom a 2017-es bejegyzéseimet, semmiféle önkritikám nem volt akkor.) Körbeküldtem egy kérdéssort a magyar könyves youtube-on, és ők baromi kedvesek voltak, és válaszoltak. Ebben az évben még tök nem álltam készen arra, hogy interjúkat csináljak, de nincs szekunder szégyenem mégsem. És ez tök jó dolog. Hogy tudom, hogy ma már jobb interjút csinálok, és tudom, hogy később sokkal jobbat fogok. A 2019-es három rész egészen más volt már, és mindegyik tele volt tanulságokkal, amiket le kell, le kellett vonnom.

Eseménybeszámolók, Mesélős posztok

Ezek mindig beesnek, de egyáltalán nem bánom őket. Emlékszem, amikor 2018-ban voltam az Őszi Margó-n, és rájöttem, hogy ezt meg szeretném veletek osztani. Aztán ugyanez volt tavaly Ördögkatlanon. Debrecenben egy kedves blogger barátom kérdezte meg, hogy fogok-e írni a hétvégéről, pedig addig eszembe sem jutott, hogy írnom kellene, de megjött a kedvem. Az élménybeszámolók mindig így születnek, és szeretem őket ezért. Igyekszem pillanatokat megmutatni, olyanokat, amik átadnak valami többet annál, mint egy sima beszámoló.

És picit ez van az egész blogon is. Azt hiszem a web 2.0-es tartalomgyártásnak pont ez volna a lényege. Hogy többet adni, mint egy személyes leírás, hogy témák mentén listába szedni olyan dolgokat, amiket érdekesnek tartunk, és hogy azokról a dolgokról beszélünk, amik nekünk fontosak, úgy, ahogy csak mi vagyunk képesek. Mert ettől fog jól működni.

Nem gondoltam volna, hogy a végére ilyen picit parodisztikusan idilli hangulatba kerülök és elérzékényülök majd magamtól, de a blogger élet tele van meglepetésekkel, mint tudjuk, és ez rendben is van így.

Ennyi lett volna mára ez a bejegyzés, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha az elhangzottakkal vagy bármi mással kapcsolatban kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a Frannie Langton vallomásai értékeléssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a múlt hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió