Sziasztok,
a mai értékelésben Domszky László, a Life.hu újságírójának Ad Librum kiadónál tavaly megjelent riportkötetéről mesélek, amelynek fókuszában a meleg prostitúció áll. Ezzel kapcsolatban kérdez elsősorban meleg prostituáltakat, de előkerül egy infektológus (olyan orvos, aki a fertőző betegségekkel foglalkozik), egy klinikai szakpszichológus és ügyfelek is mesélnek a megfizetett boldogság különböző aspektusaiból.
A bevezető és a lezáró fejezeteken kívül hét jól elkülönülő egységbe rendezi Domszky László a riportok anyagát. A bevezető után a férfi prostivá válás folyamatát mutatja be érzelmi és fizikai síkon,majd rátér az anyagiakra, amin keresztül bevezeti a lelki, egészségügyi „árakat”, majd beszél a drogról, aberrációkról, perverziókról, veszélyekről, nehéz helyzetekről, nemi úton terjedő fertőzésekről, és azokról az emberekről, akik a szolgáltatást igénybe veszik.
(A témákat részletesebben a kiadó honlapján is elemzik, ide kattintva találod.)
Felmerül a kapcsolat, összehasonlítás a fizikai, akár gyári munka és a prostitúció között, és valamelyest párhuzamot (talán egyenlőségjelet) von, hisz mindkét esetben a test fizikai kizsákmányolása történik, és mindkét esetben nagyobb ellenszolgáltatásért nagyobb, akár lelki nyomot is hagyó szolgáltatást, kizsákmányolást vár el a fizető fél.
Az interjúalanyai 2/3 arányban a luxusprostitúció világából kerülnek ki, akik keletre vagy Amerikába utazgatnak, viszont mindhárom történet kezdete hasonló. Alapjáraton egy jobb életkörülményről való visszaesés állt a háttérben, amihez ők mégis ragaszkodtak. Van szó a korai masszásokról, arról, hogy sok pénzt fektettek korábban, és fektetnek ma is a testükbe, ami egy idő után fialni kezdet, és most hasznot termel, és arról is sokat beszélnek, úgy általában, hogy hogyan tanulták meg a pillanatnyi örömöt és a profitot, a lehető legnagyobb profitit összehangolni, és hogyan sikerült mindennek beállítani a maga árát. Érdekes volt, amikor kisebb perverziókról, és különösen, amikor állati váratlan, ijesztő perverziókról volt szó, amiknek piaci értékük, és borsos áruk van ebben a világban.
Előkerülnek a nemzetközi jogok is, amit én kifejetetten szerettem. Volt szó az Egyesült Államokról, a közel keletről, és végre megértettem miért Svájc a prostituáltsággal jönnek (Nagyon korrekt az ottani rendszer: a munkavégzés abszolút bejelentett, történnek próbavásárlások (lol).) a mémoldalak.
lásd itt: Noemi Vagvölgyi
Mesélnek a strici és strici közötti különbségekről, ami legkevésbé a durva százalékokban, sokkal inkább a garantált és megadott élet különbségeiben realizálódik, úgymint saját lakás, élelem, edzőterem vagy csak egy lyuk és az életben maradáshoz legszükségesebbek. A könyvben ez kifejezetten a külföldi munkavállalás esetén áll fent, de ott is lehet magánzani, sőt, az interjúalanyok így dolgoznak már.
A prostituáltak és a szolgáltatást igénybevevők között is van olyan, aki szexmániás, és felizgul, amint merevedést lát, vagy a szexet konkrét drogként fogja fel, és van aki csak a dolgát végzi. Megmutatja az aktív és a passzív szerep mindkét oldalát, és beszél ezen túli dolgokról is, mint amilyen maga a társaság keresés, vagy az eseményeken, szórakoztató programokon való részvétel. Egy ilyen kapcsolatokat fenntartó férfi szerint a srácok zöme maga is képtelen másutt normális, életszerű dolgokról beszélgetni a haverjaival, de még a szülők vagy a csajok is idétlenül állnak a komolyabb témákhoz, és ő a fizikai aktus mellett egy ilyen kapcsolatot is igyekszik kialakítani, így állandó kitartottjai vannak. Amellett, hogy párkapcsolatban létezik. Ezt volt talán a legérdekesebb olvasni.
A könyvben számomra leggyengébb pontjai a klinikai szakpszichológus megszólalásai, akinek az állásfoglalásai nem biztos, hogy mindenben egyeznek az általános pszichológusi vélekedéssel, még ha felületes ismereteimet átgondolva arra is jutottam, hogy nem hiszem, hogy léteznek általános szakmai vélekedések az ügyben. Érdekes lehetett volna, ha egy kevésbé offenzív, a prostitúciót kevésbé anomáliának beállító vélemény is helyet kap, vagy egy semlegesebb hang került volna bevonásra, ahogy ez az infektológus esetében például megtörtént.
Amikor a riportkönyvet a kezembe vettem, egy diskurzusnyitó könyvnek képzeltem, és ilyen céllal jól sikerültnek gondolok, és remélem, el fogja érni ezt, mert baromi fontos beszélni a témáról, és a riportokban jó kérdések, továbbgondolásra érdemes mondatok hangoznak el. Bízom benne, hogy ebben a témában születnek majd írások, amik tisztázzák a legfontosabb alapfogalmakat, bízom egy olyan könyvben, ami ehhez hasonló riportokat tartalmaz majd az escortok nagyobb hányadát kitevő nem luxus kategóriából, várok nagyon szociológiai szöveget is, és rettenetesen örülnék, ha a szépirodalomba is becsapódna valaki, aki ebben a témában írna. 🙂
Domszky László: Férfiműszak
Melegprostik a megfizetett boldogságról
Ad Librum
2017
160. oldal
Így olvastam: Kis alapú, jó betűméretű, így gyorsan olvasható, de én napokig elhúztam, a fejezetek jó kilépési pontok, könnyen abbahagyható.
Végezetül szeretném megköszönni az Ad Librum kiadónak a bizalmat, hogy elküldték nekem ezt a könyvet recenzióra, nektek pedig köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂
Holnap egy mesélős poszttal érkezem, ha nem szeretnél róla lemaradni, iratkozz fel a jobb felső sarokba található KÖVETÉS gombra, ha megjegyzésed, hozzászólásod, kérdésed volna, hagyj kommentet, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagrammra. 🙂
És semmiképp ne felejtsd: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió
