LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: Eltörölt_fiú

Garrard Conley: Eltörölt fiú

Sziasztok,

ma egy nehéz könyvről fogok beszélni. Egy olyanról, ami tök olvasmányos, nagyon sok mindent mond el a világunkról, és arról, hogy különböző emberek mennyire másként látják. Egy olyanról, amiben a szerző nagyon őszintén tárja elénk azt, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a majd egy éven át tartó hétvégi terápiás beszélgetéseken, és azon a kilenc napon, amit egy ex-meleg terápián töltött, ahol meg akarták gyógyítani a melegségét.

eltorolt_fiu.JPG

Ha kezünkbe vesszük a regényt, az első oldalakon olvashatjuk az ex-meleg mozgalom, és azzal együtt a melegség kezelésének a történetét, onnantól, hogy 1973-tól a melegséget kiveszik a mentális zavarok közül, egészen 2004-ig, ahol Garrard Conley története elindul.

És ezt az utat a szerző rögtön egy vallomással kezdi. Az ex-meleg terápián való részvétel a saját döntése volt. Már amennyire ez a saját döntése lehet bárkinek. Egy ultimátum elé állították szülei, ami szerint ha nem változik meg, elveszti a családját és az otthonát, és persze Isten is elfordul tőle. A saját bigott keresztény világnézetéből nézve melegként csak drog- és szexfüggőségre, hajléktalanságra, szegénységre, és persze AIDS által bekövetkező halálra számíthat valahol az út szélén, mert minden általa ismert melegekkel kapcsolatos történetnek ez volt a vége. Szóval, igen, ezen a terápián önként vett részt, mert úgy érezte, hajlandó volna megtenni bármit, hogy a melegséget kitörölje magából. És ezt most elmeséli nekünk. Abból a családból, ahová most csak mint egy idegen jár vissza, és ami sosem lehet már olyan, mint amilyen lehetett volna.

A regény két szálon fut. Egyrészt megismerjük a főszerelő terápia előtti életét, ahogy először küzdött a lassan megfogalmazott melegségével, ahogy kinyílik számára a világ a főiskolán, aztán ahogy kénytelen előbújni, majd hétvégi terápiás beszélgetésekre járni. A regény másik fejezeteiben a konkrét bentlakásos központban járunk. És egyik sem lesz kutya.

A főhős édesapja autókereskedő, aki élete egy szakaszán megvilágosodott, és hamarosan baptista lelkésszé avatják. Az életükben így már nagyon fontos szerepe van a vallásnak, illetve az apja közösségvezetői, térítői ambíciójának. A gyülekezetében aláírásgyűjtést szerveznek az LMBT-méltóság menete ellen, amit csak azok nem írnak alá, akik nem Krisztus igazi katonái. Amikor a gyülekezet egy fiatal fiú tagját a szülei egy másik sráccal találják félre nem érthető helyzetben, akkor szintén a főhős édesapját hívják, és amikor az édesapát hónapokkal később lelkésszé szentelik, akkor megesküdik, hogy mindent megtesz a melegség ellenes küzdelemért.

Garrard ezzel az apával próbál egy mintagyermek lenni, de nem képes erre. Nem örökölte az apja szónoki, térítői és közösségszervezői tehetségét, és hát… történetesen meleg is. Először csak úgy kezdődött, hogy gyermekkorában kalózkincseket és ékszereket aggatott magára (megjegyzem ezt tuti a heteró kisfiúk is csinálják, csak abból nem lesz ennyire releváns emlék végül), és az egész el is felejtődik, hiszen Garrardnak barátnője lesz. Mert Garrard próbálja elfojtani a melegségét. Barátnője volt, akivel kapcsolatban úgy érezte, be tudná érni a barátságával, és hogy esetleg később a többi is kialakulhat, de erősebb pillanataiban az is felmerült benne, hogy egyszerűen kinövi majd, vagy az első szex meggyógyítja.

A családból és a gyülekezetből való kiugrásra igazi lehetőséget a felsőoktatás nyújt számára, számos új tapasztalattal, amelyek kétkedő, eretnek gondolatokat ébresztenek benne. Itt kérdőjelezi meg mindazt, amit eddig megismert. Szerez barátokat, akik egy újfajta támaszt jelenthetnek az életében, megismer általuk egy másféle kisebbségi helyzetet, az afroamerikaiat, és persze megismeri magát, az eddig ráerőltetett idealizált konzervatív fiú képén túl.

És, ez nem lesz túl pozitív, de a felsőoktatásban nemi erőszak áldozata lesz, amelyet egy fiú hallgatótársa követ el, és ez a cselekmény nagyon erős lakmuszpapírja annak, ahogy ő konzervatív baptista srácként a melegekre, és a melegszexre gondol. Merthogy ez volt az első szexuális tapasztalata. És szégyellte magát, mint sokan, akik nemi erőszak áldozataivá váltak. Szégyellte magát, és úgy gondolta, hogy az erőszak és ez a fajta szégyen a melegszex sajátja, hiszen milyen férfi hagyja, hogy más férfi ilyet tegyen vele. És ez a baromi erős bűntudat és öngyötrés úgy önti el a gondolatait, hogy magára az aktusra nem is emlékszik. Alapvetően nem igazán jó érzés erről olvasni, nyilván, nagyon sok érzelmet közvetít, de maga a téma már egy korábbi slam poetryből ismerős volt. Ezt nagyon ajánlom hozzá, de nagyon kemény szöveg.

Ugyanezen az egyetemen azonban  megismerkedik más melegekkel is, akik vállalni tudják magukat, és itt hangzik el azt hiszem a könyv egyik legerősebb pozitív mondata:

Minek adna nekem Isten ennyi érzést, ha nem akarja, hogy érezzem őket? Miért lenne ilyen szemét Isten?

És persze van ezzel szemben az a másik élet. A terápiáé. Ami arra törekszik, hogy megerősítse Garrardot a férfiasságában, és ezért minden pillanatát szabályozni szeretnék. Az öltözködését, a testtartását, a viselkedését, amik mellett figyelniük kellett arra is, hogy ne ébresszenek véletlenül sem a többiekben kísértést, és persze kerüljék az úgynevezett Hamis Képeket. A hamis képek (HK-k) ruhák, tárgyak, szokások, múltbeli dolgok, amelyek a gyógyulás ellen hatnak, mert a terápia előtti, bűnös énjükre emlékezteti. Hamis kép például a csípőre tett kéz, bizonyos hangsúly vagy a humor maga is.

A terápia nagyon sokat épít a nyelvhasználatra. Rögtön ilyen már a hamis kép szó is, vagy fogok még írni az erkölcsi leltárról. Munkafüzeteikben didaktikus, életszerűtlen feladatokat találunk, amelyek erősítik a megoldó félelmét és a homoszexualitás bűnösségének az üzenetét. Minden cselekményt az önzés, a félelem és a függőség keretében mesélnek el, ami alapjaiban befolyásolja az ember gondolkodását. Így minden apró mozzanat az erkölcsi leltárba vehető, amit valaha egy meleg férfi megtapasztal, legyen az akármilyen kicsi, így folyamatos bűnbánatra ösztönzi a résztvevőket. És mindez történik egy mindentől elzárt, mobiltelefontól és naplóírástól is eltiltott környezetben.

A terápia engedelmes, tisztességes, erényes embereket akar kinevelni, azonban az erényesség olyan, mint az ünneplő ruha. Hogy nem kényelmes hétköznapi viselet, hogy valahol szűk, szorít, és az is a dolga, hogy feszélyezve érezzük magunkat benne. Hogy nem tehetünk meg akármit. És annál erényesebb leszel, minnél többet veszítesz magadból. Magadból. Az identitásodból, a múltadból, mindabból, amit hamis képeknek tekintenek, pedig csak a személyiséged az. Az tesz téged azzá, ami vagy.

Ki voltam én a Love in Action előtt? Egy tizenkilen éves fiú, akinek mindene az írás, a humorérzéke, meg az a sokféle szarkazmus és nyeglesék, amit el tudott lesni az irodalomprofesszoroktól egyetlen év és nem túl sok találkozás alatt az apró művészeti főiskolán kétórás autóútra az otthonától.

És hiába törekszik úgy átvészelni a terápiát, hogy a szíve viszonylag sértetlen maradjon. Hiába menekül ki kilenc nap után, anélkül, hogy a terápia „sikeres” lett volna, már csak idegenként tér vissza, és az anyja éveken keresztül nem tud elszámolni a lelkiismeretével.

Kedvenc rész: A nyelvvel kapcsolatos dolgok, mert nyelvész vagyok. És van benne egy potenciális romantikus szál, ami egy picit emlékeztet arra, amikor Kertész Imre azt mondja „Szeretnék még élni kicsit ebben a szép koncentrációs táborban„, hogy talán itt is lehet valami értékes. Mert javíthatatlanul romantikus is vagyok.

Ez egy nehéz olvasmány volt. Sokkal kézikönyvszerűbben, technikaibban mutatja be a központbeli dolgokat, mint a Cameron Post rossz nevelése, de ez a könyv informatívabb volt, nyilván azért is, mert nem fikciós szövegről van szó, hanem önéletrajzról. Ezzel együtt is bátran ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a téma, mert tök fontos erről beszélni, hiszen még számos nyugati országban is működnek akár legálisan ilyen átnevelőközpontok, és tök fontos sok ilyen történetet elmesélni, elolvasni, és nyilvánosságot adni nekik.

Garrard Conley: Eltörölt fiú
Európa Kiadó, 2019
345 oldal
Így olvastam: Lassan. Nagyon lassan. Sok fejezet végén könnyű volt kilépni, és volt is min gondolkozni. De alapvetően könnyen olvasható szöveg.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, és köszönöm az Európa Kiadónak a bizalmat, és hogy elküldték nekem ezt a könyvet. Ha olvastad már, tervezed, vagy bármilyen kérdésed van, hagyj bátran nyomot a komment szekcióban. És igyekszem hamarosan érkezni a következő poszttal, ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keress facebookon folyamatosabb háttértartalomért, vagy keress instagramon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött. 

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

1 és 6: A februári kedvencem, és hat cím, amit márciusban olvasni szeretnék

Sziasztok,

elkezdődött egy újabb hónap, és úgy vettem észre, hogy tetszett nektek a februárra írt első 1 és 6, így most megírom a második részt. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a március, április itt most nagyon kiszámíthatatlan lesz, mert az egyetemre fókuszálom a nagy erőimet, de a listán láthatjátok, hogy mik azok a projektek, amikben gondolkodom, és ha márciusban nem is sikerül minden, ami késik, ugye. 🙂 És most kezdjük:

1es62.JPG

A februári kedvencem:

1549128_3.jpgKele Fodor Ákos: A szív vége
A könyv alcíme, hogy Cigány Újmesék, és ezt a könyv hozza is. Mesék ezek, felnőtt mesék, amik a roma mitológiából építkeznek. Végigolvasva a könyvet, eljutunk a teremtéstörténettől egészen az ártó szellemekig és sorstündérekig, akik befolyásolják a cigányok sorsát. Egy nagyon erősen mitikus világban történik ez, ahol az ártó szellemek, boszorkányok, démonok egy világban élnek velünk, és a világ nagy dolgait (mint minden mitológiában) ők okozzák. De számomra meglepő élő kapcsolat volt a cigányok és a lények között, ahol a tündérkirálynő béka képében elugrálhat előttünk, ahol a szomszédunk fekete tyúkjának ki nem tojt tojásában lehet egy démon összes ereje, vagy ahol a démonok közösülés után a leggyengébbek és így a legvédtelenebbek.
És ebben az univerzumban magyarázza el a könyv a cigány szokásokat, a dalokat, rámondásokat, a gyógyszernek számító kotyvalékokat, és többször kapunk betekintést a halotttisztelet formáiba, vagy a túlvilági életbe is, ami mind egy következő szint, szintén könnyen ráépül a világunkra.
Kele Fodor Ákos azt mondta a könyvbemutatóján, hogy ebben a könyvben ő nem talált ki semmit, csak összegezte és összetette az etnográfiai adatokat, és konstruált egy lehetséges nyelvet, amin ezek a mesék megszólalhatnak, és összekapcsolta a mitológiát és a hagyományokat.És nekem ez abszolút bejött. Ha nagyon értenék a fantasyhoz azt is mondhatnám, hogy egy nagyon jól működő, folyamatosan épülő varázslatos univerzumot működtet a könyv, amiből én szívesen olvasnék további fantasy szerűbb szövegeket. És bár tényleg így gondolom, Fekete I. Alfonz sokkal okosabban és királyabban ír erről a Revizoron, ahová biztosan benéznék a helyetekben, és egy interjút is készített a szerzővel, ami a Próza Nostrán olvasható.
Mindkettőt nagyon ajánlom, a könyvet pedig különösen nagyon! 🙂
És majdnem elfelejtettem, egy gyönyörű könyvtárgyról is szó van.  A védőborító hátoldalán szinte ott a regény egész univerzuma, a borító teljesen fekete, a lapélek is, és a mesék között gyönyörű fotómanipulációk találhatóak, amiket Bán Sarolta készített. Már csak azért is érdemes megnézni. 🙂 Tényleg. 🙂

És ezeket szeretném olvasni márciusban:

covers_59061.jpgAlice Walker: Kedves Jóisten
A könyv, ami a februári 1 és 6-ban is szerepelt, és jelentem, lassan végzem vele. A könyv, amiről elfelejtettem, milyen mocskosul jó és erős regény. Nagyon. A könyv főszereplője a ronda, tanulatlan néger nő az USA déli részén, aki kiszolgáltatott, rendkívül. És ehhez hozzá tartozik, hogy világéletében nem nézett férfiakat, csak nőket, így a férje szeretőjét például, aki egy egész más női szerepben van. Ez a regény a maga 250 oldalával óriásai, hatalmas és fontos dolgokat mond ki nőiségről, színesbőrűségről, tanulásról és kiszolgáltatottságról. Újra beleszeretek ebbe a könyvbe, és nem értem, miért nem olvastam eddig újra. A hónap közepén igyekszem róla egy részletes elemzést hozni, mert nagyon szerettem. 🙂

covers_531314.jpgGarrald Conley: Eltörölt fiú
Még csak bele-bele lapoztam, de ez egy második átnevelő táborról szóló könyv, amiben a szerző a saját tapasztalatait és élményét írja le a táborról, ahol ki szerették volna belőle nevelni a melegségét. Nagyon várom a könyvet, és napokon belül érkezik. 🙂

covers_339747.jpgMarkus C. Putna: János nevében
Markis C. Putna, az ismert cseh irodalmár meleg és hívő katolikus, aki ebben a szövegében azt kutatja, hogy a melegség és a vallás valóban örök és kibékíthetetlen ellenségek-e. A tartalomjegyzék szerint elég sokféleképpen értelmezi a kérdést, és már régóta kíváncsi voltam rá. A probléma alapvetően a saját életemben is fontos, és már a Kereszt a szekrényben kapcsán is gondolkodtam azon, hogy többet kellene írni erről a blogon, de most a Cameron Post rossz nevelése és az Eltörött fiú megjelenése kapcsán ez egyre sürgetőbb belső igénnyé kezd válni, amit szeretnék kiírni magamból, miután a legtöbb területről szereztem ismereteket.

halallal2.jpgBirtalan Balázs: Halállal lakoljanak?
Birtalan Balázs valamennyire a János nevében magyar párját írta meg 1997-ben, miközben erről persze még sincs szó. Ebben a könyvben inkább a melegséget a mintákon keresztül vizsgálhatjuk. A keresztény dogmákon keresztül, arra a kérdésre próbál válaszokat találni, hogy hol a helye a melegségnek a teremtésben, és persze talán megmutatni, hogy nem feltétlenül szükséges halállal lakolnunk. Birtalan Balázs egyébként több évig tanult teológiát majd pszichológiát, kiközösítették egy katolikus csoportból homoszexualitása miatt, aminek hatására igyekezett kiépíteni barátaival a magyarországi meleg-keresztény mozgalmat. És amúgy költő is volt. Az első meleg témájú írásomban az ő két mondatát használtam mottónak, amit ma is nagyon szeretek, mert szerintem mocskosul szemléletes:

A szexualitás magánügy. Az igazságtalanság közügy.

covers_373258.jpgMárkus András: Paraszttartók kézikönyve
A könyv, amire nagyon kíváncsi vagyok. Az egyik legmegbízhatóbban olvasó barátom szerint ez a könyv zseniális, mert az egész egy nagy, eltúlzott, de részletekbe menően kidolgozott és hatalmas szatíra, ami pont a középkorba van helyezve, de az egész könyv egy hatalmas kikacsintás. És nagyon gonosz, azt is halottam, és azt hiszem ez volt a hívószó, amiért a kezembe vettem, és nagyon-nagyon-nagyon jól fog esni a rém idegtépő áttanult órák közben, amikor az ember már nagyon nem tud szépeket gondolni. 😀

covers_373154_1.jpgSzerb Antal: Utas és holdvilág
Szerb Antal emblematikus könyve szerepel a 22 könyv, amit el kellene olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listán, magyar szakosként alapmű, így ne kapjak addig diplomát, amíg nem olvastam el, és mindenki nagyon de nagyon szereti, kivéve Andit az Inside my head csatornától, akinek már ezer éve megígértem, hogy ha elolvasom, és tetszik, akkor megmondom, miért. Szóval elég sok munícióm van hozzá. Utas a nászútján Velencében otthagyja a feleségét, és elindul bele a kalandos külvilágba, ha jól értem, és talán egy nagy lelki utazást tesz, míg habzsolja az élvezeteket, vagy ilyesmi, de lehet tök nem, csak így képzelem. Mindenesetre nagyon égeti már a polcomat a könyv, az oldalamat pedig a kíváncsiság.

És végül ennyi lettem volna mára, és ez várható a következő hetekben.
Ha tetszik ez az új formátum, vagy kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran a komment szekcióban, én hamarosan érkezem a következő poszttal. 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek két bejegyzés között, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És a következő posztig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén