Sziasztok,
a mai könyv a nyár utolsó hetére volt eltervezve, de egy jól definiálható és bánja a fene oksorozat miatt most sikerült újraolvasni ezt a három novellából álló rövid kis könyvet.
Itt jegyzem meg, hogy a borítóról nincs normális kép sehol online, és egyébként is borzalmas, leszámítva ebből az Oscar Wilde idézetet. 🙂 Az tetszik. 😀 De nézzünk be a borító alá, ahol három történetet találunk. 🙂
Fizetés természetben
A történetet egy David nevű meleg író narrálja, akit most a múzsa az istenért sem csókol homlokon. Egy apjánál történt vacsorát követően egy srác felajánlja neki, hogy leszophatja, ha megírja neki az egyik beadandóját, majd ahogy ez lenni szokott az ilyen könyvekben, fű alatt elterjed a pletyka, és kis mini iparág épül rá. 🙂 Jó, vicces jelenetek indulnak ki ebből, és klassz befejezést kap. 🙂 Szerethető egyszerű kis novella.
A dolgozatok kapcsán folyamatosan visszatér a homoszexualitás. Hasfelmetsző Jack kiléte ma is titok, de számos homoszexuális, királyi családot érintő összeesküvés elmélet kapott lángra, és a fő hangsúlyt Eddy herceg homoszexualitása kapta, ami jó ok lehet arra, hogy (sikertelen próbálkozása apropóján) kibelezzen prostikat. Persze.
A másik téma James Forster homoszexualitása és a hatalomhoz való viszonya. Miközben megemlítődik, hogy aláírásokat gyűjtött a magyarul épp most, szeptember végén frissen frissen megjelenő, és nagyon várt Radclyffe Hall A magány kútja című regény bezúzatása ellen (ahogy egyébként Virginia Woolf és Ernest Hemingway is), de eltávolodik Oscar Wildetól a perei idején.
Átemelődik egy kis gondolatmorzsa a homoszexualitásról a második részbe is. Az első novellában mindegy véletlenül megemlíti, hogy az olasz fiatal pasik közül bárkit meg lehet kapni néhány líráért, és utána boldog heteroszexuális családfők lesznek.
Házassági évforduló
A történetet Lizzie meséli el, aki nemrég vált el férjétől, és iskoláskori meleg barátjával Nathannal meglátogatják harmadik társukat Celiát, aki Olaszországban él férje birtokán és egy főzőiskolát üzemeltet Mauróval, az olasz macsóval. 🙂 Alapvetően nagyon érzékeny ez a novella a szó legtöbb értelmében. Ügyesen vannak kidolgozva a jellemek.
A novella fő szála egy többéves történet manifesztációja, avagy szerelem-e az, ha a hátunkra rúgj meg táblát ragasztottak, valaki mégsem rúg meg. Celia és Nathan között felfoghatatlan kapcsolat van, amiben kiteljesedik a jellemábrázolás, de sokszor mi sem értjük. Akárcsak a érzéseinket általában. 😉
Jelezve, hogy a két történetnek köze van egymáshoz, itt Forster a Leghosszabb út című könyve is megjelenik, annak kapcsán, hogy vajon létezik-e a tehén, amit nem látunk, vagy ha kimegyünk a szobából, akkor eltűnik-e a szoba.
Ebben a novellában a legcsodálatosabb, hogy tökéletesen abszurd, és egy csomószor kacsint ki rám.
Amikor valaki egy történetet mesél, az biztosan a legtűpontosabb és legérzékelhetőbb elbeszélés. Olyan, amiket nem tudsz megteremteni az újramesélésben, és nem tudsz memorizálni, hogy aztán újra leírd. 😀 És be akarja velünk etetni, és ha nem megy, csak cinkosan ránk mosolyog.
Emellett megszólal, mennyire nevetséges, ha suttogva veszekednek emberek, vagy hogy neki kellene állni esni az esőnek, ha azt mondjuk, lehetne rosszabb a helyzet, például eshetne az eső.
Szaturnusz utca
A Szaturnusz utca elbeszélője egy fiatal srác, akit azért fizetnek, hogy forgatókönyvet írjon Los Angelesbe, ahová egy színész után jött, de nem igazán jön az a múzsa. Megint. Ezért AIDS-es embereknek szállít ételeket, és megismerkedik Philel, aki miatt a Szaturnusz utca állandó körzete lesz. 🙂 Philen keresztül látjuk a betegséget, a keresztülvágott emberi sorsot, amit a HIV+ státusz 1997-ben, a könyv megjelenésekor jelentet.
Annak idején, egy merevebb egészségügyi rendszer korában, az első fertőzötteknek a betegségeknél sokkal többet kellett elviselniük: a félelmet, elzártságot, hogy soha többé nem találkozhattak olyan emberrel, aki nem viselt maszkot, papucsot és gumikesztyűt. Az előző generáció tagjai mind a Kennedy-gyilkosságra emlékeznek: én arra emlékszem, mikor először hallottam a betegségről.
A kedvenc részem ebből a részből való:
Nagyon szerette a fügés szeletet – és engem. Fityiszt mutattunk a szabályoknak.
És amiért ez tetszik: a füge latin, növénytani neve a fikusz, aminek valamilyen népetimológia során (ennek olyan dolgokat köszönhetünk, mint a 7ap – Zup, e-mail – emil szópárosok, vagy az agyonhajszolt marijuana – Mari hónalja szóvicc) fityisszé alakult. 🙂
—————————-
Köszönöm, ha velem tartottatok ebben a posztban. Ha kérdésetek, vagy megjegyzésetek volna, akkor keressetek komment szekcióban. 🙂 Ha nem szeretnétek lemaradni a következő posztokról, kövessetek be, ha háttértartalmakra is kíváncsiak vagytok, keressetek facebookon, ha pedig az is érdekel, hogy ki áll a blog mögött, akkor keressetek bátran instagrammon. 🙂
A következő posztig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió
