Sziasztok,
a mai bejegyzést három könyv kapcsán ejtjük meg, amik szeptember óta jelentek meg a magyar könyvpiacon, LMBT témájúak, és én mégsem írtam róluk még. Arról mesélek, hogy mi dönti el, hogy mikor írok egy könyvről, és hogy mikor olvasom el őket. 🙂 Tartsatok velem!
Mielőtt belekezdenék, gyorsan be kell vallanom, hogy nyilván tisztába vagyok vele, hogy a posztban szereplő könyveknél több LMBT témájú könyv jelent meg ősszel a könyvpiacon, és valamelyest jogos volna az az igény, hogy írjak róluk. Ezért írok róluk pár szót. Vagyis arról a kiválasztási rendszerről, ami alapján számomra rostálódik a könyvpiac. Nem akartam ennek külön posztot szánni, és nem is feltétlenül szerettem volna írni erről, csak fontos, hogy teljes képet kapjatok arról, mi a viszonyom a friss megjelenésekhez.
Tényleg jogosnak tartom azt az igényt, hogy szülessenek bejegyzések a friss LMBT megjelenésekről. Mert korábban írtam hasonlókról, mert korábban szerettem… vagy mert végül is ez egy LMBT könyves blog.
Nos, a blogon előtűnő könyveken kívül mégsem szeretnék a többivel foglalkozni, és ennek több összetevője van. Egyrészt nem vagyok biztos abban, hogy milyen minőségű, mennyire jól olvasható könyveket kapnék a pénzemért. Nem tudom milyenek, és nem is szeretném minősíteni őket, mert nem olvastam, de a pénzemmel a biztosan jó és a, minimum, kockázatot jelentő könyvek között kell választanom, és én a biztosan jókat szeretném támogatni, és ezzel arra biztatni a kiadókat és az írókat, hogy adjanak ki jó könyveket, amik kapcsán nem félek költeni.
Biztosan ti is éreztétek már azt, hogy egy kiadó vagy író könyveivel ti nem érzitek jól magatokat. Többször próbáltátok, hátha épp az aktuális könyvvel van baj, de valahogy mégsem rendeződött. Nyilván ezek után ti sem veszitek le az író vagy kiadó új könyvét a polcról, és rohantok magabiztosan a pult felé, különösen, ha jó könyveket is találnátok a pult és a polc között. Pontosan erről van szó…
És persze vannak elvi akadályok is. Van a magyar könyvpiacon több olyan alkotó és kiadó, akikkel most azt gondolom, hogy nem dolgoznék együtt. Velük általában apró, de számomra fontos elvi problémám volt, amiből nem tudok engedni.
Mert ha már az elveim sincsenek, akkor mi maradna?
Attól függetlenül, hogy a blog nem mindig működik a legideálisabban, fontos, a blogolásra vonatkozó elveim vannak vele kapcsolatban, amikről lehet, hogy egy következő posztban majd kitérek.
A legfontosabb számomra a blog működésének demokratikussága. Vagyis hogy bárki vezethet blogot, és írhat jó tartalmakat, és hogy a tartalmat pusztán önmagáért, minőségéért ítélem meg.
A másik, hogy az jelenjen meg, amit szeretnék, és úgy, ahogy az nekem kényelmes. Mármint nyilván a konvencionális szabályokon túl, mint amilyen például a helyesírás. Itt is elsősorban tartalmi dolgokról van szó, de beszélhetünk nyugodtan a káromkodásról, vagy az élőbeszédszerű hosszú mondatokról is, amiket én igenis használok.
És beszélgethetünk más fontos elvekről is, amik már a könyvek tartalmát kifogásolják, legyen az szociális érzéketlenség, vagy tét nélküli uszítás például. Mindkettő elég durva a belső mércém szerint, és mindkettőre volt már példa a hazai könyvpiacon. És olyan könyveket, és szerkesztési procedúrákat, ahol ez megtörténik, vagy ahol egyáltalán a demokratikusságra és szólásszabadságra vonatkozó elveim sérülnek, nem szívesen támogat az ember. Vagy hát én nem szívesen teszem.
És persze, könyvekről van szó, azért mégis, meg kell jegyeznem, hogy volt példa, hogy ezektől eltértem, amit egy hosszas és szigorú vita előzött meg, amiben nem voltam könnyű partner. Nem kellett félresöpörnöm az elveimet mellette, és kész volt a vitapartner egy, leginkább számára, rendkívül kompromisszumos megoldásra, amire mosolyogva tekintek vissza, és azt hiszem ő is.
De nagyon elterelődtünk a három könyvtől, amiről beszélni szerettem volna, csak ezt a keretet fontosnak tartottam azért mégis. De nézzük azt a három könyvet, amiről beszélni szeretnék, és azt, hogy miért nem volt még róluk szó:
Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságtól az erényekig
Az úriemberek kézikönyve egy történelmi kalandregény, az angol arisztokrácia köreiből. A főszereplő, Monty egy életrevaló nemesi sarj, aki meleg vagy biszexuális. Mindenesetre szerelmes útitársába, Percybe és nagy buja kalandokkal szeretné végigjárni Európát, csakhogy beüt a krach, ami egy már kevésbé kecsegtető kalanddá teszi az utazást. Ennyit tudok erről a könyvről, és ettől félek a legjobban a három könyv közül, mert nem igazán olvastam még történelmi kalandregényt, és nem tudom, mennyire fog tetszeni, de majd egyszer ki fog derülni.
Egyébként az Alexandránál jelent meg, 560 oldalban,
Ashley Woodfolk: Ami utánad maradt
Az ami utánad maradt, kitalálhatóan egy gyászkönyv, amiről sokkal többet nem tudok, de a fülszöveg eléggé sejtelmes:
A zene hozta össze Autumnt, Shayt és Logant. A halál akarja őket szétválasztani.
Autumn mindig is tisztában volt önmagával. Tehetséges művészpalánta, lojális barát. Shay két dologban definiálta személyiségét: az ikertestvérével, Sashával való kapcsolatában és a zene iránti rajongásban. Logan pedig sosem félt szerelmes dalt írni, ha a szerelmi élete éppen nem alakult túl fényesen.
De amikor mindannyiuk életében bekövetkezik a tragédia, a zene valahogy egyikük számára sem jelent vigaszt. Logan képtelen lekattanni a halott barátja vlogcsatornájáról. Shay úgy érzi, nem tud új tartalmat szolgáltatni zenei blogjára. Autumn pedig olyan üzeneteket ír, amelyekre már sohasem kaphat választ.
Egy nehezebb ifjúságira számítok, amit egyszer csak majd leveszek a polcról, és elolvasom.
A GABO adta ki, és 300 oldal.
Susan Faludi: Előhívás
Susan Faludi az apja történetét írja meg. Az apjáét, aki öregkorára nemi helyreállító műtéten esett át, és most nőként él Budapesten. Az apjáét, aki Budán nőtt fel, és csak egy hamis nyilas karszalagnak köszönhetően tudta megmenteni a családját. Az apjáét, aki a családjával kivándorolt az USA-ba, és aki mégis úgy döntött, hogy visszaköltözik. Az apjáét, akivel évek óta nem beszélt, mert egy macsó, bántalmazó apa és férj volt. És Susan Faludi, feminista újságírónő ezzel az apával, ezzel a nővel, és rajta keresztül egy egészen nagy, szubjektív történelemmel néz szembe.
Nagyon várom a könyvet, de várom a megfelelő, zavartalan pillanatot, hogy elolvassam, mert komoly témában, mindegy 462. oldalban ír minderről. A Libri hozta ki Margóra.
Most már mind a három könyvet beszereztem, és bár megszokhattátok, hogy ezekről igyekszem a megjelenésük utáni, legalább két hónapban írni, most valószínűleg nem fogok. Mert nem fogok tudni,
Alapvetően két dolog történhet, ha egy új LMBT könyv kerül a piacra. De mindkét dolog előtt mérlegelem, hogy mennyi fér bele nekem időben és energiában aktuálisan, és hogy érdekel-e annyira, hogy egyszer, intenzíven foglalkozzam az adott könyvvel. Ez alapján írtam a XXI. Század kiadónak az Engedetlenség, és Vidra Szabó Ferencnek az Uszadékfa című könyvéért.
És ez alapján nem írtam a fenti kiadóknak. Nem azért, mert nem érdekel baromira a könyv, mert az Előhívás esetében például dehogynem, csak nem tudom vállalni, hogy egy nagyon komoly témájú könyvet feldolgozzak, miközben zajlik az életem. De tudom, hogy fel lesz dolgozva, csak most a könnyed ifjúsági olvasmányoké a terep az olvasmánylistámon szakdolgozat és nyelvvizsga és élet mellett, és nem a nagyregényeké. Szeretném megadni a könyveknek azt az időt, amit megérdemelnek, és úgy érzem, most, csak azért, hogy aktuálisak legyünk, nem lennék rá képes.
De ha már ifjúságik, miért nem jönnek sorra ifjúsági értékelések, hisz abból is van a listán az Ami utánad maradt személyében. Nos ez is komplex dolog, de elsősorban arra vezetném vissza, amire az Előhívást is. Hogy most nincs itt a megfelelő alkalom. Most örülök, ha sikerül egy-két LMBT könyvet elolvasnom, és értékelést írnom, ami ráadásul nálam hosszabb folyamat (erről majd írok egy ilyen posztot, ha lesz egy szabad délutánom, mert többen jeleztétek már), mert sokszor írom át, mielőtt kimegy a bejegyzés. És ezt az aktív alkotói munkát igyekszem megspórolni, mert vannak más, nem LMBT könyvek, amiket szintén szívesen olvasnék, és amikkel nincs dolgom.
Ezzel együtt igyekszem up to date lenni a témákban, és figyelek nagyon sok tartalmat, ami szóba jöhet a blogon, de az isten, és a blogger malmok most lassan őrölnek. De lesz liszt, és ha elolvastam őket, a bejegyzés is érkezik. 🙂
Tartsatok ki! 🙂
Ha majd szeretnétek a további értékeléseket, és ilyen mesélős posztokat, más tartalmakat olvasni, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra. 🙂 Ha frissebb, és nem csak az LMBT olvasásaimmal kapcsolatos tartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. 🙂
És semmiképp ne feledd a követkető posztig: Könyvekkel a szivárványig:
Szilvió