Sziasztok,

a mai bejegyzésben Augusten Burroughs Kiszáradva című könyvéről fogok mesélni, ami egy szórakoztató és öniróniával teli, fontos életrajzi könyv az alkoholizmusról. Egyszerre szórakoztat, elgondolkodtat, és ráébreszt dolgokra anélkül, hogy szórakoztatni, elgondolkodtatni vagy megmagyarázni szeretne bármit. Ő csak leplezetlenül őszinte, leül mellénk egy almalé mellé, és hallgatjuk, és ha akarnánk sem tudnánk felállni mellőle.

kiszaradva.jpg

Augusten egy fiatal férfi, aki a reklámszakmában dolgozik, és munka után benéz a kocsmába, ahol a legjobb barátjával tölti az estéit, éjszakáit. A szakmájában nagy sikereket ér el, ügyesen dolgozik a kolléganőjével Greerrel. A kolléganőn és az alkoholista barátja, Jim mellett még egy Malacfej nevű srác jelenti a szociális életét, aki HIV+ státuszú, és egy meleg szexvonalon ismerkedtek meg. Malacfej baromi fontos karakter, de ő főleg passzív szereplő a történetben, inkább a vele kapcsolatos érzések dominánsak. Viszont egy ponton nagyon erősen cselekvő lesz, amit nagyon nagyon szerettem. 🙂

Augusten nem gondolja magát a könyv elején alkoholistának, hiszen nincsenek ájulásai, sem bukott dátumai, tönkretett ismerősei, sőt úgy érzi, ha akarná, tudná kontrollálni magát. De persze nem akarja. Kis taktikái vannak, amivel leplezni próbálja alkoholos befolyásoltságát, és mint egy jó marketinges, eladja nekünk, hogy nincs romokban az élete, mi pedig fel sem fogjuk nagyon sokáig, hogy ezeknek a tüneteknek már a fele is elég.

A kollégái és főnökei utasítására kell elvonóra mennie, amit poénnak fog fel, és amire koccint is Jimmel majd este:

Egy homokosok vezette rehab központ biztos jó muri. Ha más nem, legalább jó zenére meg egy kis szexre van kilátás.

majd öt oldallal később:

Az elvonóra! – felelem, és koccintunk.

to_byla_ale_oslava.gif

A bevonulás és az elvonó alatt viccesebbnél fanyarabb jeleneteken át láthatjuk, ahogy Augusten úgy érzi, nincs helye ott, és nagyon emberi pillanatokban rájövünk, vele együtt, hogy mégis. Augustennel együtt tanuljuk meg a függést, szembesülünk az eddigi életével, a képletesen és valójában felhalmozott üres üvegekkel. Kiderül, hogy az elvonó valójában tényleg csak egy jó kocsmai történet lesz-e.

4.gif

Augusten kis kalandjába pedig érdekes embereket ismerünk meg, vagy legalábbis Augusten nézőpontjából, történetein keresztül érdekessé válnak. Egy rehab esetén konkrét együttélésről van szó, ami alatt barátságok is alakulhatnak- Belelátunk a csoportos és egyéni munkákba, abba, hogy mi értelme van azoknak a vicces önerősítéseknek, amiket a filmekben láthatunk, és megtanulunk a függésben gondolkodni. Miközben rámutat azokra a sajátos, és ehhez a kontextushoz szorosan kötött szabályszerűségekre, amiket egyébként nem tudunk értelmezni,

Tapsvihar. Az AA összejöveteleken állandóan tapsolunk. Egy kocsmában meghívnánk egymást egy italra, itt inkább tapsolunk helyette.

és addig görbíti a saját kis görbe tükrét, amíg mindent pontosan nem látunk.

Ezért kell meleg elvonóra jönni. Az emberek itt értékelik a drámát.

És Augusten maga is belenéz ebbe a tükörbe. Nem blöfföl, leírja, mikor mit érez (jellemzően több szóval, mert úgy hihetőbb), mikor mit tenne, és miről hogyan gondolkodik. Augusten baromi okos ember, aki nagyon jól ragadja meg a hétköznapok abszurditásait, és fanyar humorral tudja továbbadni, ahelyett, hogy belepusztulna. Óriási dolognak tartom ezt a típusú kivetkőzést és megmutatást, ő lecsupaszítva az embert mutatja meg, és fantasztikusnak tartom, ahogy ír, teremt.

Kedvenc részem: Még egy idézet, de itt az egész rész nagyon biztató és nagyon szuper, és nagyon kedvenc.

Aki nem próbált még éjnek idején kicsempészni a lakásából egy több száz sörösüveggel teli műanyagzsákot, az nem tudja, mi a szorongás.

Nem tudom mennyire sikerült tartalmasra ez a bejegyzés, de nagyon nehezen írtam róla, mert nem kifejezetten nagy a cselekménye, főleg a lelki dolgokra ment rá, nagyon tiszta, hétköznapi, és nagyon megszerettem. És persze nektek is ajánlom, nagyon. 😉 Nagyon nagyon.

Augusten Borrughs: Kiszáradva
Kelly
2003, 2010
330 oldal
Így olvastam: Egyetem mellett egy hétig. Voltak pontok, ahol nem ment a továbbolvasás, akkor pihentettem, de könnyű volt visszarázódni.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, ennyi lettem volna mára. 🙂
Ha van véleményetek, kérdésetek, várom komment szekcióban, ha nem szeretnél lemaradni következő posztokról, iratkozz fel a jobb felső sarokba található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, kövess be facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. 🙂

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió