Sziasztok,
ez az az év, amikor olvasókörök tömegein veszek részt Szegeden, és egyre jobban látom azt, hogy mennyire állati csodálatos is ez a formátum. Sokban bajtársam Bálint Zsófi, a Pszt, Zsófi meseregényt olvas! blog bloggerinája, akivel közösen indítunk most egy posztsorozatot az olvasott, értékelt könyvekhez kapcsolódóan. Ahhoz igyekszünk ebben fogódzót adni, hogy ha te hoznál létre olvasókört, vagy csak néhány barátoddal közösen olvastok egy könyvet, milyen konkrét kérdések mentén tudnátok azt kitárgyalni. Harmadik alkalommal egy Sziszinek különösen fontos könyvéről hívunk titeket beszélgetni, ami a kilencvenes évek Törökországába hív minket, hogy két fiú tragikus szerelmének lehessünk tanúi:
Hogy tetszett nektek a könyv? Mi volt a várakozásotok, amikor a kezetekbe vettétek, az mennyire teljesült? Ha mást kaptatok, az zavar titeket?
Mit gondoltok, ez egy romantikus történet?
Valamelyik szereplő azonosulható lehetett a számotokra? Tudtatok drukkolni nekik?
Hogy álltatok a regény erősen mozaikos és szikár felépítéséhez? Ki tudtátok tölteni a hiányzó időket és tereket, vagy távolságot teremtettek ezek köztetek és a könyv között?
Mennyire volt lelombozó, hogy rögtön a regény elején láttátok, merre tart a történet? Hogy nem volt remény, a körülmények és a sors mindent elrendezett, ahogy arra a szerző sokszor utal is.
Az elmúlt évben nagyon nagy hangsúlyt kaptak a gyermekgodozó rendszerében létrejött visszaéléseknek, szexuális erőszakoknak a rémségei, ezek befolyásolták az olvasmányélményiteket?
Az ellátórendszerből kikerült gyerekek borzasztóan könnyen találják magukat minden segítség nélkül tényleg a prostitúció és a szerhasználat világában, a melegség, mint rejtőzködő identitás is alapvető motorja annak, hogy valaki a zenészhez hasonló bűncselekmények áldozatává váljon, mégis ritkán beszélünk ezekről a kérdésekről, szerintetek hogyan lehet feltörni ezeket a tabukat?
Örülünk, ha hasznát veszitek a kérdéseknek, ötleteknek, ha van sajátotok, vagy megosztanátok a dilemmáitokat, terveiteket a saját könyvklubotokkal kapcsolatban, keressetek minket bizalommal!
Hamarosan érkezünk a következő bejegyzéssel, addig se feledjétek:
Könyvekkel a szivárványig!
Zsófi és Szilvió
Amikor nem blogolok, akkor sokszor máshová olvasok és máshová írok, hogy megteremtsem magamnak azt az anyagi biztonságot, ami mellett képes vagyok blogot írni, de ahogy láthatod is, a blog el-elcsúszik a friss megjelenések követésének és a folyamatos értékelések vágyában. Hogy ez ne így legyen, kérlek, ha teheted, támogasd a munkámat a blog Donalby oldalán.