Sziasztok,
a mai bejegyzésben a blog megújuló támogatói rendszeréről fogok nektek mesélni, mert vannak változások, és szeretnék is ösztönözni mindenkit, aki teheti, hogy támogassa a munkámat ezen keresztül, segítse, hogy kiszámíthatóbb, biztosabb mederben működhessen a blog tovább, és ezzel… igen, erről lesz szó a bejegyzésben!
Szóval. Legyen vallomásos az eleje. A blognak nem ez volt a tipikusan erős három éve. Mióta végeztem az egyetemmel és elkezdtem dolgozni folyamatosan szembesülök azokkal a kihívásokkal, amelyek az effajta hobbiprojektekkel szokás: nincs rá idő, nem tudom erre szánni a szabad kapacitásaimat. Inkább bevállalok még pár pluszmunkát, hogy magabiztosan tudjam szinten tartani az életemet. Különösen valódi ez a probléma azért, mert mind az olvasás mind az írás olyan képesség, amelyeket költőként, irodalmárként, irodalmi programszervezőként, olvasókörök moderátoraként a mindennapi munkámban is használok.
Két lehetőség van, ha nem nyerem meg most szombaton a lottót. Vagy kitalálom, hogyan lesz forrásteremtő ez a blog, vagy döcög tovább a ritka kapacitásaimmal, miközben olyan dolgokat vállalok el szabadúszóként többedik munkaóráimban, amit messze nem csinálok annyira szívesen és annyira jól, mint ezt a blogot. Most kipróbálom az előbbit, mert van két projektem is, amiben hiszek.
Mi változik?
Biztosan kevesen emlékeztek rá, de itt meséltem róla még rég, hogy írok egy meleg ifjúsági regényt, amiben a melegség elfogadása és az első előbújások közti időben járunk egy 15-16 éves srác szemszögéből. Beni próbálja megérteni, mit jelent az öndefiniálására nézve az, hogy meleg, milyen jövő vár rá, milyen feladatok vannak ezzel, honnan fogja megtudni, hogyan kell melegnek lennie. Ez a regény, ahogy a blog maga is, évek óta alig volt piszkálva, és most nyáron rájöttem, hogy ez nincs így jól.
A blog finanszírozásának egyik biztos módja lehet az a kapu rendszer, amit a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom, a HVG360 vagy a 444.hu Kör használ, de közben nem szeretném a blog alapvető tartalmait kapu mögé tenni. Régóta keresem azt a tartalmat, amivel ez megtehető anélkül, hogy a blog ideája sérülne – elérhető tartalom a kis 16 éves kétségbeesett srácnak, aki én voltam egyszer. És ez a regény lesz az.
Nyáron volt egy kis szabadidőm, le tudtam porolni az ifjúsági regényt, amit azért alaposan át kellett dolgozom, és most kéthetente olvashatsz belőle, ha rendszeres támogatója leszel a blognak. Cserébe azt ígérem, hogy havi 2-3, bárki számára elérhető poszttal biztosan itt leszek, működök, dolgozom tovább.
Mi marad?
A Donably oldalán egy egyszerű regisztrációt követően továbbra is különböző egyszeri és rendszeres támogatói összegekből válogathattok. A Donably felületére kerülnek ki egyenként a regényfejezetek, az egyszeri támogatók 30 napig, rendszeres támogatók pedig folyamatosan elérik.
Mindezek mellett jövök majd időnként itt is egy-egy a regénnyel kapcsolatos bejegyzéssel, mert végsősoron ti vagytok azok az emberek, akiknek a legszívesebben mesélek erről, ti lesztek azok, akik érteni fogják az alkótókedvemet vagy alkotói dilemmáimat, és örülök, hogy ilyen olvasók vannak a blog körül. És persze, dolgozom azon is, hogy egyszer, ha befejezem, könyvtárgy is legyen a szövegből, ez persze, hosszú munka, de tényleg hiszek ebben a regényben.
Szóval, így tovább!
Nagyon hülyének éreztem magam, amikor azon kezdtem el gondolkodni, miért nem csináltam ezt így az első pillanattól. Furcsa belegondolni, hogy három év alatt már hová juthattam volna, ha tényleg odateszem magam. Most csak azt tudom, hogy meg szeretném teremteni azt a közeget, ahol azt csinálhatom, amit igazán szeretek, arról beszélhetek, amiről csak szeretnék, és úgy, ahogy igazán jól és lelkesen képes vagyok rá.
Nyár elejére erősen kiégtem a sok feladatban, amit kénytelen voltam vállalni, és azt éreztem, hogy ezt nem csinálhatom ugyanúgy tovább. A nyári szünet – vagy hát, felnőttként a nyár belassulása – alkalmat adott arra, hogy újra olvassak, blogoljak, leporoljam a regényt, és közben átgondoljam, mit kellene, mit lehetne másként. Most ez egy ilyen új kezdet, amiben meg szeretném mutatni, hogy hogyan tudnám jobban működtetni a blogot, és mögötte azt az életet, ami eddig elrángatott a blogbejegyzések mögül, hiába hiszek ebben az egészben nagyon. Most dolgozom azon, hogy egy új rendszerben kereshessem az alkalmat a blogolásra, és hogy tényleg megmutathassam, milyen fontos könyvekkel haladni a szivárványig!
Köszi, ha támogatsz benne.
Szilvió