Sziasztok,

ma talán az eddigi legkülönösebb újraolvasásomról fogok nektek mesélni, ugyanis ez a könyv volt az első saját meleg témájú könyvem, amit még az Alexandrában vásároltam 500 Ft-ért évekkel ezelőtt. És azért lett ez az első regényem, mert nem volt meg még a könyvtárban, és egyébként is 500 Ft volt a napi uzsonnapénzem. 😀 Nem tudom mi fogott meg benne, mert a borítója ocsmány, a címe szimplán szar, de a tartalma és a stílusa fantasztikus, amiről persze semmit sem tudtam még akkor. Valószínűleg csak kétségbeesetten kerestem meleg könyveket. Szóval így. Hölgyeim és uraim: Paul Burston Szégyentelen című regénye.

covers_68516.jpg

A könyv középpontjában Martin áll. Martin egy harminchoz közeledő meleg srác Londonból, aki egy igazi Fiúk a klubból karakter lehetne. A könyv elején szakít a barátjával, Cristopherrel, így a legtöbb idejét a munkával, amellett pedig Johnnal, a szintén meleg légi utaskísérő barátjával vagy hát haverjával, és Carolinnel, a buziboszijával tölti.

Bulikba jár, vagy legalábbis melegbárokba, hisz Londonban van ebből választék még azokban az időkben is, amikor már létezik a mobiltelefon, de még nincs mindenkinek (Para volt ezzel szembesülni olvasás közben.).

Johnon meg a baráti társaság többi részén, illetve egyáltalán az egész meleg közegen keresztül egy mocskosul hiteles szociológiai leírását kapjuk a meleg társadalomnak. Beszél kasztokról, bennfentesekről, a mosolyok fajtájáról, és mindezt olyan belső és az egész könyvön át kitartó humorral, amit megfejel izgalmas, esetenként már fekete humorig érő fordulatokkal, amiket imádtam.

A mű szuper drogkatalógus is, és bár ez nem pozitív, de cserébe korrekt és reális. A partidrogok megjelenése előtt játszódik, és mindent megtudunk a kokain, ketamin és az extasy használati szokásairól és hatásairól, amik fontos részei ma is a meleg szórakozóhelyeknek (is).

A regény cselekménye egyszerű, szakítás, és azutáni kis leírások három fejezetre bontva. Izgalmas történet, de spoiler nélkül nem tudnék sokat mesélni róla. Annyit szeretnék róla elmondani, amit már a Jó lenne ha… könyves kihívásban írtam róla:

1. Jó lenne, ha lenne folytatása.

Paul Burston: Szégyentelen

Ez a könyv egy srácról szól, aki szakított egy másikkal Londonban, és éli a harminchoz közeli meleg szingli férfiak életét. Klubokba jár, kis kapcsolatokat épít, rengeteg időt tölt el a barátai között, és futó kalandjai is vannak, amelyekből lassan kialakul valami.

És a sok kaland meg a kis történetek után két dolog történik velünk. Az egyiket elmondhatom spoiler nélkül. Nagyon megszereted a főhős fiút, és kíváncsi vagy, hogy hogyan folytatódik az élete. De sosem fogod megtudni. Köszi Paul.

Ami böki a szemem: 245. oldal lap teteje. Két órára abbahagytam az olvasást, és még egy moly.hu-s karcot is szenteltem neki:

szegyentelen.JPG

Kedvenc rész: Catrine egyértelműen a kedvenc karakterem. Egy vidéki lány, aki próbálja hermetikusan elzárni a múltját, és boldog akar lenni. Mint én. Imádtam, különösen amikor fodrásznál volt.

Alapvetően ez egy szórakoztató regény, aminek több mint kiváló. Kis epizódokban is olyan fordulatok vannak, amiknél letettem a könyves, és magamban áldottam a szerzőt, hogy baszd meg, ezt így is lehet. Lelkesen ajánlom.

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban. Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokba kattintva vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

Holnap érkezik a #LMBT-t olvasunk sorozat új része Leventével, majd szerdán a következő OlvaZsófival, kedden jön a szünet előtti utolsó ajánló, és végül jön majd egy meglepetés kihívás a szünet kezdeteként csütörtökön. Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió